Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-09 / 6. szám
Ä Rimaszombati '(Rimavská Sobota) járásban a házinyúl-tenyésztésnek hagyományai vannak. Régebben kevés olyan udvar volt, ahol nem te nyésztették volna a nyuiakat. Különösen vonatkozott ez a já rás déli részére. |elenleg is itt található a nyólállomány na gyobb része. A földművesek nvulaikat régebben az akkoriban ismert és elterjedt tenyésztési tormában tartották, szabadon az istállókban, a nagyobb háziállatok között. Itt a nyulak külön takarmányozásban nem részesültek, csakis az elhullott takarmányokat hasznos! tóttá k. Az anya és apaállatokat együtt tartották, tehát bármikor pár« sorihaltak. A nyulak szapurodá sa teljesen a véletlenre volt bízva, ami nem egy esetben megbosszulta magát. Rájöttek erre a nyúltartók is, ezért az állatokat ketrecekben kezdték tartani, s csak az elválasztott nyuiakat engedték az istállók ha. a gazdasági állatok közé. Természetesen, ezek a nyulak még nem képviseltek egyetlen fajtát sem. Az egyes nyóltartók saját elképzeléseik, saját ízlésük szerint választották ki a tovább tenyésztésre szánt egyedeket. Az idősebbek elbeszéléséi szerint a tenyésztők már egymás között is' kicserélték az apaállatokat, mert rájöttek arra, hogv a rokontenyésztés hátrányos. A [elszabadulás utáni években bővült a nyáltartók tábora és divatba jött a nagy testű nyulak tenyésztése. Néhány tenyésztő Csehországból szerzett be ilyen nyuiakat. Több mint valószínű, a belga óriásról volt szó. Ez a behozatal lényegesen javította az állomány minőségi szintjét és még ma is szemmel látható hatása van a nem fajtatiszta tenyészetekben. A fajtatiszta nyulak tenyész lése lényegében 1970 ben kezdődött. Sajnos, a belga óriás előző behozatala rányomta bélyegét az újabb fajták beszerzésére is. Legtöbb tenyésztő az óriás és a nagy testű fajtákhoz ragaszkudntt és a költségeket nem sajnálva, túlnyomó részt ezeket a fajtákat tenyész tették. Tudatlanságuk, tapasztalatlanságuk következtében ezeknek a fajtáknak az igényeit nem tudták kellőképpen kielégíteni, a megfelelő körülményeket biztosítani. így azntái ezeknek a fajtáknak a tenyész tése sok esetben nem sikerült aminek következtében sok lel kés tenyésztő felhagyott a nyit lászattal. Voltak azonban olya nők is, akik nem adták fel t harcot és újabb fajtákkal pró bálkoztak, kísérleteztek. Első sorban a murva óriás tenyész tése lett közkedvelt, mert nog testű volt, de nem annyira igé nyes, mint a belga óriás. E a fajta antnvlra elterjedt járá sulikban, hogy még ma is ; nyúlállománynak mintegy 2f százalékát képezi. A tovább fajták közé sorolható még i nagy csincsilla és a franci ezüst. Különösen az utóbbi faj ta terjedt el, jelenleg a nyúl állomány 25 százalékát teszi ki A törzskönyvezett nyulak tenyésztése 1972-ben kezdődött. Végre megjelent a nyulak fülé ben a 106 us szám, ami a járás központilag kiadott regisztrá ciós száma. Lényegében ezzel indult fejlődésnek a fajtatiszta nyulak tenyésztése. Míg 1972- ben a tenyésztők tizenkét törzskönyvezett nyulat tartottak, A felszabadulás utáni években a rimaszombati járásban föieg a belga óriás nyálfajtát tenyésztették. retet érdemei még Balázs Ее renc és Szoó József Feledről (jesenské), a Végh fivérek Oždanybóí, Grajzef Pavel Nagylörékbő! (Veiké Teriakovce), Végh Gyula Nagybalogról (Ver. A házinyűl-tenyésztés helyzete egy járásban addig 1973 ban már hetvenet, hét fajtában. A törzskönyvezett nyulak száma később mind mennyiségileg, mind pedig a fajták tekintetében növekedett. 1976-ban például már tizenegy fájtát tartottunk nyilván és 187 fiatal nyúl került törzskönyvezésre. Ezt követően változás állt be a- tenyésztés irányzatában. Előtérbe a hústermelő, így a fran cia ezüst és az újzélandi fehér fajták kerültek. E két fajta jelenleg annyira közkedvelt, hogy a járás nyúlállományának kétharmad részét képezik. E fajtáknak a tenyésztése, de általában a fajtatiszta nyúlállománv kialakítása néhány lelkes tenyésztő kitartó, fáradságos munkájának köszönhető. Ezzel kapcsolatban megemlíteném Varga Dezsőt, aki évek óta végzi a járás nyúlállományáneк törzskönyvezését, tetováíását. Dicsé-Blh) és még sokan mások. Ezek a tenyésztők jelenleg is a nyulászok törzsgárdáját képezik, de melléjük már többen felsorakoztak és örvendetes, hogy a fiatalabb korosztályból is. lárásunk nyúltenyészlői а Nitrai BRANKO Közös Mezőgazdasági Vállalat által végzett felvásárlási akcióba Is bekapcsolódtak. Az első nyuiakat 1978 ban értékesítettük. A Szlo vákiai Kisállattenyésztők Sző vétségének járási bizottsága, de különösen a nyúltenyésztési szakosztály nagy figyelmet for dft a húsnyulak tenyésztésének és felvásárlásának kiszélesítő sére. Már 1977 ben a kiadott körlevelekben részletesen ismertettük a uyúltenyésztőket a tenyésztés kibővítésének lehetőségeiről. Felhívtuk a nyulászok figyelmét a BRANKO által igényelt nyúlfajták tenyésztésének előnyeire. Az eredmény nem maradt el, hiszen az 1977 1979 es években növekedett a francia ezüst és az új zélandi fehér fajták tenyésztése iránti érdeklődés. Ezeknél a fajtáknál a törzskönyvezett utódok száma is növekedett. Tavaly például 390 fiatal nyulat tetováltunk, ebből 133 francia ezüstöt és 136 uj-zélandi fehéret. Az élőnyulak felvásárlása Is jő ütemben halad. A múlt évben a tenyésztők több mint kétezer nyulat értékesítettek a BRANKO vállalatnál. Ebbe az akcióba eddig huszonnyolc tenyésztő kapcsolódott bie. Ha figyelembe vesszük azt, hogy ezek a tenyésztők a jövőben bővíteni szeretnék állományukat és újabb tenyésztők bekapcsolódását várják, reálisnak, teljesít belőnek mondható az az idei terv, miszerint járásunk terül* tőről négyezer élőnyiilat szerel nénk értékesíteni a BRANKO vállalatnál. Tenyésztőink a jó hústermelő fajták mellett a további fajták tenyésztéséről sem feledkeznek meg. E fajták termelékenysége azonban csak -szigorú válogatással javítható. E fajták fenn tartását azért is szükségesnek tartjuk, hogy a kiállítások idején kellően tudjuk képviselni a nyültenyészíési szakágazatot. Tenyésztőinknél — kisebb mennyiségben — megtalálhatók a belga óriás, német óriás, csincsilla, francia bárány, morva óriás, bécsi fehér, fekete cser, kastorex, alaszkai nyűi stb. Sajnos, nincs egyetlen olyan tenyésztőnk sem, aki az angóra nyuiakat tenyésztené. Szakosztályunk ezt nagyon hiányolja. Ennek érdekében már tettünk bizonyos intézkedése"ket, reméljük igyekezetünk ebben az irányban Is eredményes lesz! A nyúltenyésztési szakosztály tevékenységéről még annyit, hogy rendszeressé tettük az évente megrendezendő aktivá kát, különösen a húsnyulak tenyésztésével kapcsolatban. Ezé ken többek között szakelőadó sokát tartunk és tájékoztatjuk a tenyésztőket a felvásárlás es az abrakellátás változó körül idényeiről. A szakosztály vezetősége kéthavorként, ülésezik, s az aktív tagoknak köszönhető, hogy járásunk valamennyi nyúltenyésztőjével jó kapcsolatot tartunk tenn. Ez a tenyésztők oldaláré) megnyilvánuló bizalomból is érezhető. Remélem, hogy a Rimaszombati járásban a nyültenyészíési szakosztály vezetőségi tagjainak aktív munkájával tovább emeljük a nvüllenyésztés-jelenlegi színvonalát, ágy, ahogy az irányelvek megkövetelik! BALÄZS FERENC, a nyúltenyésztési szakosztály elnöke örvendetes, hogy az utóbbi években inkább a hústermelő fajták tenyésztése került előtérbe. Felvételünkön új zélandi fehér ■»ya látható. Fotó: :—blm ФШШШШЪФШ 2 Almafa-lisztharmat A téli almafajták, elsősorban a Jonathán legismertebb betegsége. A kórokozó (Podosphaera leucotricha) a fiatal hajtásokat, leveleket, virágokat és a gyümölcsöt egyaránt megtámadja. A fertőzött rügyekből fakadó levelek (ez az úgynevezett elsődleges fertőzés) az egészségeseknél kisebbek, keskenyebbek, színük befelé sodródik. A levelek az erős fertőzés következtében elszáradnak. Az erős fertőzött hajtásokról a levelek lehullanak. Ezek az úgynevezett „gyertvás hajtások“. A fertőzött bimbók szintén kisebbek, s főleg pirosbimbós állapotban világosabbak, deformálódottak. A fertőzött virág Ivarszervei elváltoznak és terméketlenné válnak. minimumok csökkentik az elsődleges fertőzés tüneteit. A fertőzés veszélye a nyár folyamán azonban változó mértékben állandóan fennáll. VÉDEKEZÉS Alihoz, hogy a gyümölcsöst a lisztharmat fertőzésétől megvédjük, az agrotechnikai, mechanikai és kémiai növényvédelemben rejlő lehetőségeket egyaránt hasznosítani kell. A tápanyag-utánpótlás a védekezés hatékonyságát mind negatív, mind pozitív irányban módosíthatja. Az egyoldalú nitrogéntrágyázás ebből a szempontból előnytelen. A fertőzés súlyosabb méreteket ölt, ha a talaj káliumban szegény. Ä káliumtrágyák használata ebben az esetben a védekezés egyik formája. A harmonikus tápanyageltátás érdekében szükséges a 2—3 évenkénti szervestrágyázás, valamint a káliumot, magnéziumot és meszet tartalmazó lombtrágyák használata. A lisztharmat elleni védekezés fontos része a fertőzött hajtások Időben történő eltávolítása. Ez a fák nyugalmi állapotában, időszakában is történhet. A fertőzött rügyek felismerése ilyenkor azonban bizonyos gyakorlati szakismeretet kíván. Megjegyzés: A megtámadott rügyekre jellemző rojtosság élettani, fiziológiai eredetű is lehet! Az elsődlegesen fertőzött hajtások eltávolítására a rügyfakadás és a pirosbimbós állapot közötti időszak nagyon alkalmas időpont. Ilyenkor a fertőzött hajtások az egészségesektől már jól megkülönböztethetők, de csak akkor, ha a másodlagos fertőzés még nem Indult meg. A lisztharmat -fertözöttségról viszonylag elég pontos képet kaphatunk akkor, ha a tél végén — márciusban — az előző A másodlagos fertőzés következtében gyakran tapasztalható a kocsány és az apró gyümöl csők megbetegedése, ami terméshullást okozhat. A fiatal gyümölcsön perzselés szerű hegek keletkeznek. A paráso dás a később színeződő gyümölcsön szembetűnő. Megjegy zés: E tüneteket a szakembe rek nagy része a növényvédő szerek permetező hatásának tulajdonítja! A kórokozó a rügyekben te lel át. Az áttelelés mértékéi az időjárási viszonyok határozzák meg. A mínusz 20, mínusz 22 C-fokos téli hőmérsékleti Jonablro Az almafa lisztharmat a téli almafajták, elsősorban a thán legismertebb betegsége. Fotó: évben erősen fertőzőit fákról vesszőket gyűjtünk be és 20 C- fok körüli hőmérsékleten vízbe állítjuk őket. A rügyek faka* dása után értékelhetjük a veszszőkőn kibontakozó hajtások fertőzőt tségét. Ha a rügyek fertőzöttsége 50 százaléknál nagyobb és a tavaszi időjárás kedvező, erős fertőzés kifejlődésére számíthatunk. A vessző* két a négy égtájnak megfelelően, különböző helyről szed-* jük. A kémiai védekezés eredményessége a permetezések gyakoriságától és a kijuttatott lémennyiségtöl függ. A .védekezés gyakoriságát az almafa különböző fejlődési állapota és a fertőzés erőssége szabja meg, A virágzás előtt 2—3, a virágzás alatt 1—2, az intenzív növekedés Időszakában pedig a hetenkénti permetezésre is szükség lehet. A későbbiekben már elég 10—14 naponként permetezni. A védekezésre a Thiovit, a Pol Sulkol Extra és a Sulikai К 0,3—0,7 °/o-os oldata használható. Hatásukat a hőmérséklet nagyban befolyásolja. Vigyázzunk, mert könynyen perzselnek. A Karathaur FN 57 0,06—0,1 % os oldatának hatástartama rövid, ezért gyakori permetezést kivan.Továbbá használhatók még a Topsin M 70 WP 0,06—0,1, a Sápról 0,125, az Afugan 30 ЕС 0,1, a Fundazol 0,08—0,1, a Morestan 0,03 és a Nimrod ЕС 0,6%-os oldata. Ajánlatos egy szert legfeljebb kétszer használni egy évben. Továbbá tudni kell, hogy a varasodás ellen használt Orl bucid 50 készítmény fokozza a fák lisztharmat-érzékenységét! Egy év odaadó munkájától ne várjunk különösebb eredményt. A fertőzés mértékének jelentős csökkentése, visszaszorítása csuk többéves rendszeres munkával érhető el 1 Fuia|tár Péter, mérnök «j» «j» «j» «j» «j» «{♦ «j* ♦j» **♦ «j» «£♦ «j* «j» «£♦ ♦J» «£• «£♦ «j» «£♦ «£♦ «J# «J# «J» «£* « Búcsú a galamboktól... Néhány évvel ezelőtt már Írtam arról, hogy Viola Lajos, komáromi (Komárno) galamb tenyésztő 31 éve foglalkozik galambtenyésztéssel. Mint minden kezdő, о is a legalsó fokról indult el, több galamfajtával kísérletezett, míg végül a komáromi bukó fajtánál állapodott meg. Az évtizedek során szerzett tapasztalatuk arról győzték meg, hogy bár e galambfajta tenyésztése sok gond dal jár és nem kifizetődő, de a bazai és nemzetközi kiállttá sokon jó eredményeket lehet elérni velük. Viola Lajos az utóbbi tizenöt év során több hazai, nemzetközi és speciális kiállításon szerepelt galambjaival és őszintén meg kell mondani, hogy minden esetben kiváló eredményt ért el kedvenceivel. Igaz, hogy naponta három-négy árát tölt el galambjai között, amelyek ott keringenek a szülői ház udvara fölött. Amikor kiállításra készül, napi nyolctíz órát is elpepecsel a Kiálli mert számára a kiállításokon tásra szánt galambokkal. Átrág ólért eredmények sokkal többel öt tíz galambbal vesz részt a éroek az ajánlatnál, kiállításokon. Hosszá lenne a lista, amelyen felsorolnánk azokat a városokat és községeket, ahol már megfordult, de annyi—v bizonyos, hogy számtalan érti? kés tárgyi jutalom, elismeri!' oklevél tanúsítja kiváló te nyésztői munkásságát. Az sem véletlen, bogy 1978-ban a Topofőanyban megrendezett kiállításon elnyerte az 1979— 1900 as évekre a „Tenyészállo — más“ címet. Azt is megtudtam tőle, hogy különösen a költési időszak alatt fordít nagy figyelmet a fiókákra. Ezekre azért is ügyel, mert közülük választja ki a továbbtenyésztésre alkalmas egyedeket. Egy-egy szépen fej lett fióka háromszáz-négyszáz koronáért cserél gazdát. Nem egyszer előfordult, hogy egy díjat nyert galambért külföldi vevő is jelentkezett. Az üzlet azonban nem valósult meg, Viola Lajos nemcsak tenyésztő, hanem 1972 tői bíráló is. Ez a képesítése az egész ország területére kiterjed. Ezen kívül tagja a komáromi bukó szakosztály kerületi bizottságának és a járási bizottságnak is. Mindezt szakmai tudásának köszönheti, mert kevés az olyan tenyésztő, aki azzal dicsekedhet, hogy galambja aranyérmes lett. A példás tenyésztő elbúcsúzik galamjainak jelentős részétől, mert az idén elköltözik Komáromból. Csupán néhány példányt hagy meg saját részére, hogy az új otthonban ismét folytathassa a félbeszakadt munkát. Azt kívánjuk ■ neki, hogy a galamb- 4 tenyésztésben további sikeres munkát érjen el! A. J. ЛЛЛ/ЧГЧА/Ч/ЧЛЛ/« Az örökmozgó galambok, Viola Lajos tenyészetéből. (A szerző fel vétele)'
