Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-09 / 6. szám
jL98D. február 9. .SZABAD FÖLDMŰVES. Egység a léke, a szociaEizmus vedelmébeo J tartós béke biztosítása miiáaaél lontosabbF 3 A szocialista világ sajtójában nagy Visszhangot keltett GUSTÄV HUSAK és EDWARD GIEREK elvtársnak, a CSKP és a LEMP vezetőinek prágai találkozása, melyre a lengyel testvérpárt VIII. kongresszusa előkészületeinek és a két párt nemzetközi szolidaritása újabb megnyilvánulásának a jegyében került sor. A hivatalos közlemény szerint EDWARD GIEREK, a LEMP Központi Bizottságának első titkára más vezetők kíséretében január 28-án baráti munkalátogatást tett Prágában. A két párt vezetői tájékoztatták egymást a legutóbbi pártkongresszusok határozatainak végrehajtásáról és a két párt előtt álló jelenlegi feladatokról. Áttekintették a sokoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésének fő irányait, eszmecserét folytattak a jelenlegi nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Edward Gierek tájékoztatta Husák elvtársat a Lengyel Egyesült Munkáspárt Vili. kongresszusának befejeződő előkészületeiről, a kommunisták és a dolgozók fokozott kongresszusi aktivitásáról. Elégedettségüket fejezték ki „A CSKP és a LEMP, Csehszlovákia és Lengyelország együttműködésének továbbfejlesztéséért és elmélyítéséért, Csehszlovákia és Lengyelország népei barátságának megszilárdításáért“ dokumentum, valamint az előző munkatalálkozókon hozott határozatok teljesítésével kapcsolatban. A két párt vezetői kifejezték eltökélt szándékukat, hogy a marxista—< leninista ideológia szellemében erősítik megbonthatatlan szövetségüket és internacionalista együttműködésüket a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, hozzájárulnak a szocialista közösség szilárdításához. A jelenlegi nemzetközi helyzetet értékelve kidomborították a Szovjetunió és a többi szocialista Ország elvszerű békepolitikájának jelentőségét. Kiemelték LEONYID BREZSNYEV elvtárs októberi berlini javaslatainak időszerűségét, azt, hogy történjenek lépések az európai katonai feszültség enyhítésére. Országaink в békekezdeményezést tartják az egyetlen reális alapnak arra, hogy tárgyalások kezdődjenek az európai katonai enyhülésről és a békés fejlődés elmélyítéséről. Mindkét részről kifejezték eltökélt szándékukat, hogy határozottan szembeszállnak az imperialista erők fukozódó hidegháborús kísérleteivel. Államaink elvhűen és következetesen támogatják a nemzeti és társadalmi szabadságáért, a függetlenség megszilárdításáért küzdő népeket, amelyek harcban állnak az imperializmussal, a gyarmati rendszerrel, a neokolonializmussal és a hegemouizmussal. Eltökélt szándékuk, hogy továbbra is hatékony támogatást és testvéri segítséget nyújtsanak a vietnami, kambodzsai és laoszi népnek, síkraszállnak a még létező afrikai fajüldöző rendszerek felszámolásáért, a közelkeleti kérdés igazságos és békés rendezéséért. Szolidaritásukról biztosították az 1978 áprilisi forradalom céljainak elérésére törekvő Afgán Demokratikus Köztársaságot. Követelik, hogy az imperialista erők és a pekingi hegemonisták vessenek véget az afgán’ belügyekbe történő beavatkozásuknak. Egyetértésüket fejezték ki Leonyid Brezsnyev elvtárs legutóbbi nemzetközi helyzetértékelésével. Annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést. hogy az európai enyhülés céljaival az európai országok békés egymás mellett élése elveivel teljes összhangban van a Varsói Szerződés tagállamainak az a javaslata, hogy hívjanak össze konferenciát a katonai enyhülésről és a leszerelésről. E célra a helsinki Európa-értekezleten részt vett országok idei madridi találkozóját is fel kell használni. A munkatalálkozó szívélyes elvtársi, baráti légkörben, a teljes nézetazonosság jegyében zajlott le. A Szaharov-ügy háttere A nyugati világ nagy politikai kampányt indított el azzal kapcsolatban, hogy a szovjet hatóságok <—« mint előző számunkban közöltük —1 megfosztották kitüntetéseitől Andrej Szaharov fizikust, mivel szovjetellenes tevékenységet folytatott. Történelmi nevezetességű kép, 1 mely az egész világot bejárta. A kor három nagy személyisége ül egymás mellett: középütt köpenyébe burkolózva a béna Roosevelt, balra a szájában örökké szivart szorongató Churchill és jobbra a meghitt beszélgetésben elmélyült Sztálin. A Három Nagy, az emlékezetes jaltai, vagy másképp krími találkozó részvevői. Éppen 35 évvel ezelőtt, 1945. február 4-től 12-ig folytak a tanácskozások. Színhelyük az egykori főhercegi nyaraló, a Livadiai Palota volt. A jaltai találkozóra a két év előtti teheráni tárgyalások után került sor, akkor, amikor a szovjet hadsereg 1200 kilométer hosszú frontvonalon döntő offenzívába lendült a fasiszta hadak maradványainak leveréséért, amikor a kelet-eurőpai országokban magasra csapott a nemzeti felszabadító harc hulláma, vagyis forradalmi helyzet állott elő, amelyben dönteni kellett Európa jövőjéről. A Három Nagy tehát már a béke Európájáról tárgyalt, elsősorban arról, hogyan mérjék az utolsó csapásokat a fasiszta fenevadra, s tegyék lehetetleríné, hogy a német fasizmus valaha is feléledjen és újra háborúba sodorja a népeket. Előrebocsátjuk, a szovjetország szempontjából politikailag, katonailag és erkölcsileg kedvező helyzetben folytak a tárgyalások, noha az antifasiszta koalíció elég laza volt, s a nyugati szövetségesek bizonyos körei annak a lehetőségét sem zárták ki, hogy a szövetséges fegyvereket a Szovjetunió ellen fordítsák. A józanság azonban felülkerekedett, mindenekelőtt erősödött az a felismerés, hogy a Szovjetunió katonailag nem verhető le és koalíciós együttműködésére elengedhetett lenül szükség van ahhoz, hogy végleg leverjék a hitleri náci Németh országot, majd a japán militarizmusra mérjék a végső csapást. Ennek a felismerése még Churchill egyébként okvetetlenkedő magatart tására is kihatott, s a hiteles kortaj r.úk szerint nagyon mérséklőén hatott Sztálin higgadt magatartása, a szovjet fél szerénysége, valamint Roosevelt elnök tárgyilagossága, logikus fejtegetései és a brit kormányfőnél sokkal következetesebb magatartása. A hátteret nemrégen az Izvesztyija cikke világította meg. A lap ezt írta: „Ogy tűnik, Szaharov néhány esztendeje, mint fizikus alkotói válságban él. Ogy döntött hát, hogy a politikai küzdőtéren próbál hírnevet szerezni magának. Sőt, azt is kijelentette, hogy amennyiben a magfizikával kapcsolatos munkálkodása akadályozná őt a „politikai küzdelemben.“, természetesen az utóbbit részesíti előnyben. Ekkor hozakodott elő azzal az elképesztő elméletével, hogy a nukleáris háború veszélyének elhárítása érdekében a szocializmusnak kapitulálnia kell az imperializmus előtt. Az akadémikus megkezdte intenzív nem hivatalos találkozóit nyugati, főleg amerikai diplomatákkal, kik között voltak olyanok, akiket főleg Szaharov korábbi tevékenysége érdekelt, ami tudvalévőén közvetlenül összefüggésben állt a honvédelemmel. Szaharov a beszélgetések során sok mindent kifecsegett, olyan dolgokat, amiket minden ország fontos titokként kezel. Ezekről a témákról viták folytak az amerikai nagykövetségen, ahova az akadémikus gyakorta elláto„HITELES FORRÄSB0L“ Jk legvitatottabb kérdés Németország sorsának alakulása volt, azaz helyzetének a fegyverek elhallgatása utáni rendezése. A történelmi hitelesség kedvéért megemlítendő, hogy a két nyugati hatalom Németország felosztása mellett foglalt állást, szovjet részről viszont azt a követelményt helyezték előtérbe, hogy egy demokraUzólt, nácitlanított, békeszerető Németország alakuljon ki a régi helyében, olyan Németország, amely soha többé nem veszélyeztett Európa népeit, s ezt mindenképpen elő kell segíteni. A jaltai közleménybe és határozatba ez így került bele: „Megmásíthatatlan célunk a német militarizmus és nácizmus szétzúzása, és olyan biztosítékuk megteremtése, hogy Németország soha többé ne zavarhassa meg a világ békéjét“. A három hatalom vezetőinek nyolc tanácskozásán nagy vita folyt a lengyel probléma körül is. Ennek a lényege az volt, hogy a nyugati hatalmak Lengyelország nyugati határainak kérdését is arra akarták felhasználni, hogy nekik megfelelő lengyel kormány álljon az ország élére, s a kérdés politikai rendezése is nekik kedvezzen. Végül olyan kompromiszszumos megoldás született, hogy az Ideiglenes lengyel kormányt majd kibővítik az országban és külföldön éjő demokratikus személyekkel, északon és nyugaton növelik Lengyelország területét. Jaltában a jugoszláv egységkormány megalakításának kérdésében is egyezmény született, noha Churchill már akkor leplezetlenül támadta a Tito-csoportot. ■ alfában tehát olyan döntések J születtek, amelyek közvetlenül érintették az európai népeket, különösen azokat, amelyeket a náci területhódítás és uralom megfosztott szuverenitásuktól. Nagyon fontos volt a jaltai határozatnak az a része, mely kimondta: „a leiszabadított Európa átmeneti bizonytalanságának időszakában a három kormány egybehangolja politikáját abból a célból, hogy segítsék a náci Németország uralma alól felszabadított európai népeket, valamint a tengely volt európai csatlósállamainak népeit abban, hogy sürgős megoldásra váró politikai és gazdasági kérdéseiket demokratikus eszközökkel oldják meg“. Még egy fontos elhatározás körvó* nalaí rajzolódtak ki Jaltában. A tanécskozások harmadik napján vetődött fel egy nemzetközi biztonsági szervezet létrehozásának gondolata. Roosevelt elnök ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a jelen levő kormányfők feladata, legalább ötven évre biztosítsák a világbékét. Tehát az ENSZ alapjainak lerakásáról volt sző akkor Jaltában, s nyilvánvaló, hogy a világszervezet a különböző társadalmi rendszerű nagyhatalmak összefogásából született. Az együttmű» ködés fontosságát jól tudatosították к nagyhatalmak vezetői, hisz a vonatkozó okmány rögzítette: „A tárté* béke biztosítása mindennél fontosabb! Nem szabad megengedni, hogy veszélyes nézeteltérések támadjanak közöttünk. Jöhet egy új nemzedék, amely nem ment át mindazon, amit mi átéltünk, s amelynek sok kérdésben bizonyára más lesz a véleménye, mint most nekünk ... Am nem kétséges; hogy a tartós béke biztosításának legfontosabb feltétele továbbra is e három hatalom alapvető kérdésekben való egyetértése. Olyan rendszabályokat kell kidolgozni, amelyek maximálisan megnehezítik, hogy közöttünk konfliktusok keletkezzenek“. Jalta szelleme győzött akkor Is* amikor 1970 augusztusában a Szovjetunió, majd további szocialista országok rendezték kapcsolataikat az NSZK-val, s így a német kérdés történelmileg megszűnt létezni. Roosevelt elnök utódai azonban valahogy megfeledkeztek a jaltai intelmekről és letértek az összefogás útjáról. Ennek legújabb bizonysága az elnöki székért újra hadba Indult Carter elnök újabban meghirdetett kardcsörtető politikája, az Irán, majd Afganisztán körül elindított politikai, katonai és gazdasági kampánya, mely végső következményeiben kokettálás valamilyen ellenakció kiprovokálásának, egy nagyon veszélyessé válható nemzetközi konfliktus kirobbantásának gondolatával. Az emberiség A Szovjetunió békés erőfeszítései érdeméből már 35 éve békében él. Váljék ez a békés Időszak tartós folyamattá< A történelem az élet tanítója — tartja a régi mondás —, tehát okuljanak belőle a világ népei és kormányai.—In-* Külpolitikai kommentárunk gatott. Egymás után készültek a különböző „okmányok“, „nyilatkozatok“, „tiltakozások“. A Szaharov által produkált szovjetellenes anyagok alapján a lélektani hadviselést folytató nyugati rádióadók azután ontották a szovjetellenes adásokat. Szaharov azért szállt síkra, hogy Washington a Szovjetunióval szemben legalább kétháromszorosára növelje fegyveres erejét. Dicsőítette a Penetagon terveit, hogy neutronfegyvert gyártsanak és telepítsenek Nyugat-Eurőpába. Meg akartuk menteni? Igen. Beszéltek vele akadémikus kollégái, neves szovjet tudósok, a társadalmi szervezetek képviselői. Hivatalos szovjet szervek többször figyelmeztették a szovjet állampolgársággal össze nem egyeztethető magatartásának megengedhetetlenségére. Még az ügyészség munkatársai Is kénytelenek voltak háromszor. figyelmeztetni őt. Mindezt teljesen figyelmen Jjívül hagyta. Ezért történt az a döntés, hogy címeitől és kitüntetéseitől való megfosztásán kívül Szaharovot hatóságilag kitiltják Moszkva területéről. gazdasági és egyéb megtörté lépései* vei, illetve szándékaival. A Carter* kormányzat hiába remél valamilyen változást ebben az irányban, Báni* szadr az ajatollah irányvonala követ* kezetes, de rugalmas megvalósítóján nak bizonyul. Külpolitikájának elóte* rében az a határozott antiimperialistá állásfoglalás áll, hogy az Egyesült Államok nem formálhat magának jo* got arra, hogy bármely térség népei* re a maga érdekeinek megfeleld kor* mányzati és politikai formát kénysze* rítsen rá, és ellenkező esetben a ka* Harcban a Carter-doktrínával vetélését, amelyet neves egyházi képviselőik (például Sariat Madari ajatollah) is támogatnak. A belviszálv az utóbbi hónapokban fegyveres konfliktousokká fajult, s ez az iráni—amerikai viszony feszültsége miatt rendkívül veszélyes jelenség. Talán Baniszadr befolyásának tudható be, hogy az elnökválasztás küszöbén az ajatollah bizonyos engedményeket tett a nemzetiségi kérdésben, ez alkotmánymódosításban is kifejezésre jutott, mégpedig olyan formában, hogy a síita államegyház mellett a szunnita irányzatot is létezőnek ismerik el, márpedig a nemzetiségek zöme az iszlám szunnita irányzatát követi. Baniszadr az elnökválasztáson a szavazatok több mint háromnegyed részét kapta meg, s pozíciója eleve biztos volt. A választásokban nagy jelentősége volt a baloldali, nem iszlám erőket tömörítő Tudeh Pártnak, Iráni Néppártnak, az iráni munkásosztály marxista—leninista szervezetének. Egységesen felsorakozott az ajatollah antiimperialista politikájának egyöntetű támogatása mellett, a forradalmi erők megosztása helyett egységesítésükre épített. Nem állított saját jelöltet, hanem eleve előlegezte a bizalmat a síita főpaphoz legközelebb álló személynek. Most, hogy betöltötték Irán legmagasabb közjogi méltóságának helyét, továbib polarizálódás várható az erőviszonyokban. Nem kétséges, hogy a Khomeini által fémjelzett irányzat mint a nemzet érdekeinek legmegfelelőbb forradalmi politika fog érvényesülni, ám lehetséges a taktikai hangsúly eltolódása, a módszerek finomodása. Baniszadr Ismeretesen nem helyeselte a szélsőséges diákoknak a túszüggyel kapcsolatos magatartását, viszont a legerélyesebben szembefordult Washington diplomáciai, katonai, A „szabad sajtó“ emberei „afganisztáni tudósításukon“ dolgoznak. (Az Unsere Zeit (NSZK) rajzaj tonai beavatkozásra is igényt tart. Carter elnök legutóbbi megnyilatko* zása, az Unió helyzetéről elhangzott elnöki jelentés, a legutóbbi költség* vetési dokumentumok viszont arra; engednek következtetni, hogy Carter; politikája az eisenhoweri idők hideg* háborús szellemét akarja visszahozni; annak minden negatív kihatásával. A katonai költségvetésnek mintegy 160 milliárd dollárra növelése (a 616 milliárdos költségvetési összkiadások* bői) fokozott, nagy méretű fegyver* kezést árul el, de ez elsősorban ma* gát az amerikai népet, a' dolgozókat veszélyezteti, mert a szociális ügyek rovására megy. A szocialista világot; sem szövetségeseit nem lehet megfé* lemlíteni. Az Egyesült Államok az erősebb, a nagyhatalom jogán most már nyíltan igényt tart Irán termé* szett kincseire, elsősorban olajára. Ehhez szeretné, akár katonai erővel is, biztosítani az utat. Az iráni nép azonban hosszú időre találó választ adott az imperialista mesterkedések* re. Afganisztán példája is bizonyítja,hogy egyetlen baráti nép sem lehet kiszolgáltatva az imperialisták és hegemonista csatlósaik önkényének. Ami pedig Irán és a szocialista vi* lág, elsősorban a Szovjetunió kapcso* latait illeti, a moszkvai Pravda találó választ adott a washingtoni mesterke* désekre, amikor Carter jelentéséről megállapította: „Az elnöki üzenetben ügyetlen próbálkozások történtek as Egyesült Államok iráni politikájának igazolására. Aminthogy eleve kudarc vár azokra a kísérletekre, amelyek célja, hogy árnyékot vessenek a Szovjetunió Iránnal szemben folyta* tott egyértelmű politikájára. A Szov* jetunió mindig az Iránnal való jó* szomszédi kapcsolatokért állt ki ed* dig, és áll ki ezután is“. LÖRINCZ LÁSZLÓ ■ rán, pontosabban az Iráni Isz* * lám Köztársaság demokratikus fejlődésének újabb állomásához ért. Államfőt, köztársasági elnököt választottak az ország élére. A tavaly népszavazással elfogadott iszlám al- : kotmányból kifolyólag az államfői tiszt ugyan nem jelent korlátlan hatalmú közjogi méltóságot, mert az iszlám szellemi vezetője és a hatalom tényleges birtokosa, a nagy befolyású Khomeini ajatollah árnyékában látjael hivatalát, szerepe az Iszlám irányzatú demokratikus kibontakozásban mégsem becsülhető le. Több mint száz jelölt közül, akiket végül maga a mohamedán főpap személyesen rostált meg, tízen jutottak a finisbe, s az első három helyezett közül Abol Hasszán Baniszadr volt külügyminiszter került ki győztesen. Baniszadr, aki hivatalba Iktatásáig a lemondott Bazargan-kormány képviseletében ténylegesen a miniszterelnöki teendőket látta el, érdekes alakja az iráni politikai életnek. Személyiségével talán az iszlámban gyökerező modern Irán vezetőinek prototípusa lehet. A 47 éves politikus végzettségét tekintve közgazdász, tanulmányait a teheráni egyetemen kezdte, majd a párizsi Sorbonne-on fejezte be. Itt védte meg doktori értekezését is, melynek központi témája Irán gazdasági felemelése volt. Baniszadr ortodox mohamedán, síita polgári családból származik, diákként az ötvenes években lelkes támogatója volt Moszadik miniszterelnök Nemzeti Frontjának. E szociáldemokrata színezetű mozgalom balszárnyához tartozott. Moszadik megbuktatása után egy ideig otthon vállalt szerepet illegális mozgalomban, majd külföldre kényszerült, ekkor jutott ki Párizsba. Ä francia fővárosban is folytatta politikai tevékenységét, állandó kapcsolatban állt az ajatollah fiával, amikor Khomeini még nem tartózkodott Franciaországban. Khomeini fia később életével fizetett politikai tevékenységéért. Baniszadr tehát a síita főpap közvetlen környezetéhez tartozik, Khomeini bizalmát élvezi, viszont nem Jellemzők rá az Iránban domináló jelenlegi forradalmi áramlat túlzásai. Az elnöki székre pályázva két fő célt tűzött maga elé: Irán gazdasági fejlődése problémáinak megoldását s ezzel kapcsolatban a szociális kérdések rendezését is, másrészt a nemzeti egység megteremtését, illetve az állam egységének biztosítását, amely nőst az áldatlan nemzetiségi viszályok miatt bizonyos értelemben ve>zélyben forog. Az iráni arabok, kur* lók, továbbá azerbajdzsánok, tadzsiíok, üzbégek stb. helyzetének rendeléséről, autonómiájának kialakításáról van szó. Khomeini ajatollah meglehetősen merev magatartást tanúsított e rendkívül fontos politikai kérlésben; amennyit engedett volna, ez lem elégítette ki a nemzetiségek kö-
