Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-26 / 4. szám

1980. Január 26. SZABAD FÖLDMŰVES ENERGIA-m КЙИ00 m Közérdek A mezőgazdasági üzemek sza­kosítása és a gépesítés gyors­­ütemü fejlődése következtében egyre több fűtőanyag és ener­gia felhasználására kerül sor. ennek egyik következménye, hogy az egységnyi termékre jutó fajlagos tüzelőanyag és nyersanyagfogyasztás állandóan növekszik. Ha összehasonlítjuk termelésünk áramigényességét más országokéval, kiderül, hogy hazánkban az áramfogyasztás legalább harminc százalékkal haladja meg a fejlett országo­két. Ezért nem véletlen, hogy a CSKP KB 14. plenáris ülése energiatakarékosságra vonatko­zó határozatot hozott. Hiszen a tüzelőanyaggal és a villany­árammal való körültekintő gaz­dálkodás egész társadalmunk ügye — közérdek. A szakembe­rek véleménye szerint az ener­getikai problémák az arányta­lanságok enyhítésével megold­hatók, feltéve ha ezt valameny­­nyien elősegítjük. Kérdés azon­ban, hogy a maga háza táján mindenki megtesz-e mindent a zavartalan tüzelőanyag és ener­giaellátásért? Tény, hogy a ta­karékosságra Intő határozatok értelmében a dolgozók komoly intézkedéseket foganatosítottak, melyek kövekeztében már ed­dig is jó eredmények születtek. A tüzelőanyag és energiafel­használás ésszerűsítése érdeké­ben a féli (Tomášov) Barátság Efsz-ben is igényes politikai­szervezési tervet dolgoztak ki. Tibensky Ferdinand az energe­tikai bizottság elnöke elmon­dotta, hogy a fűtőanyag- és energiafogyasztás csökkentése érdekében megtették a szüksé­ges intézkedéseket. A legutóbbi pártgyülésen megtárgyalták, és jóváhagyták, miként szervezik meg a takarékosságot a téli időszakban. A gyakorlatban megvalósítandó intézkedéseket több pontban foglalták össze, és ezek a gazdaság minden részlegére kiterjednek. A dolgo­zók értékes kötelezettségválla­lást tettek a fűtés és energia­­termelés zavartalan menetének biztosítása érdekében. Első in­tézkedéseik közé tartozott az, hogy a villanyégőket neonlám­pákkal helyettesítik, pótáram­fejlesztőket helyeztek üzembe az esetleges áramszünetekben. Arra törekednek, hogy a gazda­ság maximálisan el legyen lát­va szilárd és folyékony fűtő­anyaggal, hogy ezáltal csők kenthessék a villanyáramra működő fűtőtestek használatát. A fölösleges fűtés országos viszonylatban óriási mennyisé­gű energiát emészt fel. Ezért felhívták az állattenyésztésben dolgozók figyelmét is a vízme­legítők és hőszabályozók he­lyes használatára, valamint ar­ra, hogy azok az áramfogyasz­tási csúcsidőszakban lehetőleg szüneteljenek. Továbbá az állat­tartó telepek épületeit úgy fűt­­sék, hogy szellőzés, rossz szi­getelés következtében a hő ne illanjon el fölöslegesen. A szá­rítóberendezést úgy üzemelte­tik, hogy egy tonna szárítmánv kitermelésére a lehető legkeve­sebb üzemanyagot használjanak fel. Ezenkívül javítással, jó kar­bantartással, gépkezeléssel, no és a gépkocsik porlasztóinak, adagoló berendezéseinek rend­szeres ellenőrzésével és beállí­tásával is sok üzemanyagot és energiát lehet megtakarítani. Ennek érdekében a gépesítés­ben dolgozók vállalták, hogy fokozott figyelmet szentelnek az akkumulátorok, motorgyúj­tók, dinamók helyes használa­tának, hogy korlátozzák a mo­torok üresjáratát. A ffitőanyag- és energiatakarékosság érdeké­ben szocialista versenyt hirdet­tek, melyet negyedévenként ki­értékelnek. Az elért eredménye­ket faliújságon, különböző ösz­­szejöveteleken propagálják. Bíz­nak benne, hogy az intézkedé­sek eredménye a gyakorlatban is megmutatkozik, s ők is hoz­zájárulnak az energiagondok enyhítéséhez. Ez az egy példa azt bizonyít­ja, hogy a dolgozók nem vették félvállról a takarékosságra fi­gyelmeztető határozatokat. Re­méljük, hogy az intézkedések foganatosítása nem lesz formá­lis. —nt— Az istállótrágya gazdaságos felhasználása A különböző állatok friss Istállótrágyájában — amely a szilárd és híg ürülék, valamint az alom keveréke — különböző tápanyagokat találunk. Stutzer ismert német szakember szerint az érett szarvasmarha- és lőtrágya keveréke a következő tápanyagokat tartalmazza: 0,55 százalék nitrogént, 0,25 százalék foszforsavat és 0,70 százalék káliumot. Jelentős mennyiségű tápanyagot tar­talmaz a trágyalé, ám az ásványi alkotóanyag csak kis mennyisége oldódik fel a trágyalében. A trágyatelepe­ken szétfolyó, a földbe szivárgó trágyalében az istálló­­trágya legértékesebb tápanyagát veszítjük el. Bomlás útján a nitrogén jelntős mennyisége megy veszendőbe. Az Istállótrágyát, legyen az szarvasmarha-, 16-, juh­vagy sertéstrágya, meg kell menteni. A szarvasmarha, különösen a fejőstehenek trágyájában sok a víz. Lassan erjedő és gyengén felmelegedő hidegtrágya, melynek hatása lassú, de hosszabb ideig tart. Ellenben a meszes és homoktalajokon, kötött, hideg vagy nedves talajokon a szarvasmarhatrágya termést fokozó hatása kevésbé érvényesül. Megfeleő almozással víztartalmát csökken­teni lehet, ezzel erjedését is elősegítjük. Az abrakolt tehenek és hízóállatok trágyája tápdúsabb, mint azoké a szarvasmarháké, amelyek csak szálas takarmányt kap­nak. Lovak és juhok trágyája gyorsabban melegedő és he­vesebb hatású, mint a szarvasmarháé, kevesebb a víz­tartalma, ennek következtében több benne a gyorsan bomlő nitrogén. Ez azzal magyarázható, hogy a lovak tápláléka száraz takarmány. Bár a juhok a legelőn, valamint az esetenként etetett lédústakarmányok útján több vizet vesznek fel, mint a lovak, de ívóvízszükség­­letük lényegesen kevesbb. Ezért a lovak és juhok vize­letében nagyobb mennyiségben van gyorsan bomló nitrogénvegyület, mint a szarvasmarháéban. Ez a heves erjedés egyik fő tényezője. Ezért ajánlatos á szarvas­­marha- és lótrágya keverékének hasznosítása, mert egy­mást jól kiegészítik. A juhtrágyát, amely a juhtenyésztő gazdaságokban jelentős mennyiségben felgyülemlik, ke­verés nélkül is lehet hasznosítani. K. L. - w WWWWWWWVVWWV»VWVWWVWWWWVWVW^WWWW\A« kibontakoztatna!... 13 Termelhetb-e több kukorica a trebišmii inban? kerültem és tehenész lettem. — Amint az eredmények mutatják, helytáll. Hogyan egyeztethető össze a vasesztergályos és a tehenész mun­kája, hiszen e kettő teljesen eltér egymástól? — Az. állatok iránti vonzalom, az erős akarat és a szorgalom, no meg az itteni kollektíva segítette elő, hogy jó tehenész váljék belőlem, és vala­melyest túlszárnyaljam munkatársai­mat, mert hiszen ezen a farmon nem nagy az egyes tehenészek közötti ter­melési különbség. — Mi a titka a jó tejhasznosság elérésének? —< Titokról szó szincs. Mi itt arra törekszünk, hogy a legjobb hasznos­ságot nyújtó egvedektől neveljük fel az utánpótlást és ehhez legyen ele­gendő jó minőségű tömegtakarmány. A többi az én dolgom. Időbe telt, amíg rájöttem, hogy a gépi fejés nem minden tehénnél alkalmazható! A rámbízott tehenek közül most is öt tehenet kézzel fejek, mert géppel fej­ve a felét se nyújtanák, ugyanakkor a többinek az utánfejése is fontos. A tőgyből ki kell csöpögtetni az ősz­­szes tejet. Ez a további jó tejhasznos­ság fontos tartozéka. Nem hanyagol­ható el továbbá az etetés és a fejés időpontjának a betartása sem. Ezek a dolgok talán lényegtelennek tűn­nek, elhanyagolásuk azonban károsan befolyásolhatja a tejtermelést. Karol Maho, a farm vezetője dicsé­­rően beszélt a kollektíváról, a mun­kafegyelemről, az emberek helytállá­sáról. — Itt csak gerinces, fegyelmezett, józan gondolkozású emberek dolgoz­hatnak Ha valaki beszeszelt állapot­ban lépne munkába, tüstént szedhetné a sátorfáját. Ez itt mindenki számára szabály. Az emberek tudják, hogy mit lehet és mit nem, és aszerint csele­kednek. A mt munkaközösségünk csa­ládias A tehenészek mindegyike helytáll Alig van különbség egyesek termelési eredménye között. Ez abból is látható, hogy a múlt évben tehe­neinktől átlagosan 4600 literen felüli tejhasznosságot értünk el, és az utób­bi kilenc esztendőben elles után mindössze egy borjú pusztult el. Van itt egy tehenünk, amely a múlt évben kétszer ellett, s ezzel tejhasznossága is növekedett. Ez a tehén mindössze harminchárom napon állt szárazon és 7066 liter tejet termelt. Kiváló tulaj­donságát azzal háláljuk meg, hogy üszőutódjait gondosan fölneveljük. Az egyik üszőutódja most elsőborjas. Ügy tűnik, hogy anyjának a nyomdokaiba lép. Farmunkon olyan tehén is akad, mely nem is oly régen selejtezésre volt ítélve. Gondozója a harmadik laktációban fedezte fel, hogy kellő gondozással a korábbi tejhasznosság a duplájára növelhető. Ez a tehén apasztás előtt ma tizenhárom liter tejet termel naponta. Van itt azonban olyan tehén is, amely géppel fejve csak három litert adott, kézi fejéssel pedig tizenegy litert. A haraszti farmon Hulkó József és István fia már évek óta az élvonal­beliek közé tartoznak. Az apa itt har­minc éve tehenész, és a gondozók sokaságát avatta be a szakma rejtel­meibe. — Melyik tehene a legjobb — tet­tem fel neki a kérdést. — Ez itt, — mutatott a 78 260-as fülszámúra —. A múlt évben ez a tehén több mint hatezer liter tejet termelt, jelenleg pedig szárazon áll, most tart a harmadik laktációnál. Gregor János farmvezető az ötven­nyolc éves Hulkó József munkájáról elismerően nyilatkozott. — Munkaközösségünket magával ragadja Jóska bátyám helytállása és segítőkészsége. Jótanácsait a többiek megszívlelik, mert mindig segít a rászorultaknak. Farmunk dolgozóinak helytállása abból is látható, hogy egy tehén átlagában a múlt évben 3978 liter tejet termeltünk. — Elégedettek a takarmány minő­ségével? — Soha ne legyen rosszabb takar­mányunk, mint most. Persze az is lényeges, hogy a születést követő borjűelhullás évi átlagban — nem több három százaléknál. Amióta a borjakat profilaktoriumokban tartjuk, csupán egy borjú pusztult el a far­mon, s ennek már jó pár hónapja. Gyakorlatilag minden tehéntől borját választunk el. Az állami gazdaság vezetősége a CSKP KB 13. plénumát követően elha­tározta, hogy visszatér a marhahizla­láshoz. Erre a célra egy ötszáz férő­helyes istállót építenek és számolnak vele, hogy évente 250 tonna marha­húst termelhetnek társadalmunknak. Ezzel mintegy ötmillió korona terme­lési értéket hozhatnak létre, húsban számítva. Az istállótrágya minőségi gondozásával szintén jelentős megta­karítást érhetnek el, illetve arányo­san csökkenthetik a műtrágya vásár­lást. A farmokon évente több mint tizennégyezer tonna istállótrágya és 56 ezer hektóliter trágyalé gyűlik össze. A szervesanyag szakszerű ke­zelésével jelentősen javulhat a szer­vestrágya tápanyag összetétele, ami a talajerő fokozása szempontjából nem lényegtelen. A gazdaság jelenleg kilenc farmon, illetve huszonegy istállóban helyezi el teheneit. Az istállók többsége el­avult és vannak olyan helyek, ahol kézi erővel kell etetni az állatokat. Ez tette szükségessé egy korszerű hatszáz férőhelyes tehénfarm, s u­­gyanolyan borjúnevelde építését. A későbbi időszakban egy másik hatszáz férőhelyes tehénfarm is készül s ez­zel megoldottnak tekinthető a tehén­­állomány összpontosítása. A fentiek jól bizonyítják, hogy az állami gazdaságban arra törekednek, hogy a jelenlegi, nem éppen kedvező viszonyokban lépést tartsanak a kö­vetelményekkel és fokozatosan olyan feltételeket hozzanak létre, hogy még nagyobb mértékben hozzájárulhassa­nak dolgozó népünk élelmiszerszük­­ségletének kielégítéséhez. Ez a mun­kaközösség azért is megérdemli a di­cséretet, mert kihasználja a szocia­lista verseny lehetőségeit, s olyan fel­tételeket alakítanak ki, amelyek biz­tosítékai a termelés és az emberek sokrétű fejlődésének. Hoksza István A töketerebesi (Trabiiov) járásban több éven keresztül folytattak kuko­ricatermesztési kísérletet az Ung­­vidéken és Bodrogközben. Különös fi­gyelmet fordítottak a talajvizsgálaton alapuló trágyázásra. A múlt évi ered­mények is bizonyították, hogy a ked­vezőtlen talajtulajdonságok ellenére a járás mezőgazdasági üzemei felvehe­tik a versenyt a jobb viszonyok kö­zött termelőkkel. Az értékelés azt igazolta, hogy hasznos volt a korai és a középkorai fajták vetése. Ezek a hibridek elfo­gadható termésátlagot nyújtottak, ugyanakkor termesztésük során a szokásosnál kevesebb energia kellett. Javította a kukorica hozamát a szer­vezett betakarítás is. Természetesen a gondok sokasága még nem oldódott meg, hiszen eléggé nagy területet ve­tettek be kései fajtákkal, s ezek nem értek be, le kellett silózni. s ezért csökkent a gazdaságok átlaghozama. A járási átlag — 6008 hektárról — 3,35 tonna lett. Mi a kudarc oka? Mivel magyaráz­ható, hogy az egymással szomszédos, azonos viszonyokkal rendelkező gaz­daságok eredményei indokolatlannl nagy eltéréseket mutattak? Ha orra gondolunk, hogy a járás mezőgazda­­sági üzemeiben a hektárhozam 2,5— 6,0 tonna között váltakozott, igazat kell adnunk Koleszár Pál mérnök­nek, a jmi főagronómusának, aki megjegyezte, hogy a kukoricatermesz­tést a mezőgazdasági üzemek java része elhanyagoltai „Kedvezőtlen volt az időjárás“ —, állítják több gazdaságban. Ez nem vitás. A termelési eredmények közti óriási kiilönbséségeknek azonban nem kimondottan ez az oka. Ha a kuko­ricatermesztésben gyenge eredménye­ket elért gazdaságok tevékenységet szem ügyre vesszük, akkor a gazdaság­­vezetés és a munkaszervezés általá­nos hibáira következtethetünk. Ezek a gazdaságok túlsúlyban május végén, június elején fejezték be a vetést, ke­vés műtrágyát használtak (istállótrá­gyát pedig nem), a hibrideket tévesen választották meg, a növények előirt sűrűségét pedig a gazdaságok több mint ötven százaléka nem tartotta be. Ha választ keresünk a rossz talajelő­­készités, késői vetés, a szakszerűtlen növényápolás okaira, már nem az „objektív“-nek feltüntetett okok, vagy­is a talaj- és időjárásviszonyok kerül­nek előtérbe, hanem az ember, az a közösség, amelynek feladata, érdeke tett volna a lehetőségek maximális kihasználása. _ * A csicseri (Ciöárovce) szövetkezet­ben a kedvezőtlen időjárás ellenére 306 hektárról 5,37 tonnás átlagot értek el a tervezett öt tonnával szem­ben. Vajon hogyan sikerült a szép eredmény elérése? A tavasszal kell kezdenem, bár so­kan azt mondják, a múlt évi tavaszt jobb mielőbb elfelejteni. Tény, hogy a csicserieknek sem volt problémamen­tes tavaszuk, s az év kezdetén rózsás kilátásokban ők sem reménykedhet­tek, hiszen a földterület egyharmadát, azaz kilencszúz hektárt víz borított. Ennek ellenére, amikor a csicseri szövetkezet jó eredményeit elemzem, egyúttal a tavaszi alapozást, a szer­vezést, a hozzáállást, a szakértelmet is dicsérem. Ezekkel a „fegyverek­kel“ győztek tavasszal a gyorsan röp­penő napok, hetek az időjárás annyi •zeszélye fölött. Munkájuk sikerét nem csupán az elért eredmények iga­zolják, hanem a járási verseny máso­dik helyezése is. Kaszonyi Árpáddal, a gazdaság növénytermesztési részle­gének vezetőjével a tapasztalatokat summáztuk. — Azzal kell kezdenem — jegyezte meg — hogy a kukorica vetése min­den éven elhúzódott. Szövetkezetünk­ben még mindig nem megoldott a szakosítás, Így a kukoricának rend­szerint a legrosszabb talaj jut. — Vajon miért? — Azért, mert először biztosítani kell a cukorrépa talaját. Répát 150 hektáron termesztünk, utána az ötven hektár korai burgonya ültetését kell megalapoznunk. Ezt követi a kilenc­ven hektár zöldség és a kétszáz hek­tár szója, de a húsz hektár dohány­nak is a legjobb talajt kell elkészí­teni. A vetési munkálatokat pedig aszerint végezzük, ahogyan a talaj állapota eogedi. Az agrotechnikai ha­táridő gyakran felborítja a vetésfor­gót. —Mégis, minek köszönhető a járási második helyezés? — Talán annak, hogy megkülönböz­tetett gondot fordítottunk a kukorica termesztésére. Az összes munkálato­kat gépösszevonással, ésszerű, rugal­mas szervezéssel rövid idő alatt — s ami ugyancsak lényeges kiválóan sikerült elvégeznünk. — Az időarányosságon túl a kuko-> ricatermesztésben akadtak-e olyan te­rületek. ahol a korábbi évekhez ké­pest változtatni kellett a növényzetet? — Igen- Hárem ilyen területünk volt. Ügy ítéltük meg: a nagyobb és a gazdaságosabb termés érdekében szükséges változtatnunk. Javítaniuk kellett a talajművelés, a műtrágyázás és a vetési munkák minőségén is. Annak ellenére, hogy a gépesítés fo­ka nem a legjobb, a munkálatokat mégis időarányosan végeztük. Nagy gondot fordítottunk a műtrágyázásra. Előveteménytől függően a kukorica talajára káliumból 120—140, foszfor­ból 90—100, nitrogénből pedig 140—< 180 kiló hatóanyagot juttattunk, ter­mészetesen figyelembe vettük a talaj tápanyagkészletét. Ellenőriztük a mű­trágyaszórók munkáját. Ami pedig a vegyszerezést illeti: Zeazinl és Ero­­diként Duállal kombinálva használ­tunk, hektáronként hét-kilenc kilót. A föld aránylag eléggé tiszta volt. — Említette, hogy a harmadik te­rületükön a vetési munkák precizitá­sa dominált. Az eléggé összetett foga­lom Csicserben mit takar? — Egyrészt értjük alatta a vetés optimális idejét. El kell mondanom, hogy az agrotechnikai határidőt csak részben tudtuk betartani, mert a ve­tés eléggé elhúzódott, áprüis 28-tól május 28-ig tartott. Sőt, hatvan hek­tárt be sem tudtunk vetni. Annyira vizes volt a föld, hogy nem mehet­tünk gépekkel a talajra. Ennek elle­nére örömmel mondhatom, hogy eb­ben az évben vetésből eredő hibánk nem volt. — Milyen fajtákat vetettek? — Sajnos, nem nagyon válogathat­tunk, csakis olyan hibrideket vethet­tünk, amilyeneket kaptunk. Az LG—' 5-ös fajtából 16 hektárra jutott, amely 8,2 tonnás átlagos termést eredmé­nyezett. Az LG—7-es fajta 46 hektá­ron 7,2 tonnát termett. A középkorai és .-a kései érésű fajták általában 3.0 —5,0 tonnát adtak hektáronként. Ned­ves állapotban több mint kétezer ton­na össztermést értünk el, szárított állapotban 1647 tonnát. Nagy csata volt a betakarítás. Saj­nos a csicseriek szép eredményét a szárítóberendezés hiánya erősen csök­kentette. Mivel nincs megfelelő szárí­tójuk, négy helyre szállították a ned­ves terményt. Csicsertől Terebesig a fél járásba fuvarozták a kukoricát. Kiszámították, hogy 360 tonna vizet szállítottak harminc-hatvan kilométer távolságra. A kitűnőnek mondható 5,37 tonnás termés önköltsége Így szökött fel száz kilónként 161 koro­nára. A jövedelem mindössze tíz ko­rona volt száz kiló után. Ha helyben tudták volna szárítani, negyven-ötven koronával több lett volna a nyereség. Tanulság: nem elég csak termelni. Száritó nélkül a nyereséges termelés bizonytalan. Természetesen a szárító sem oldja meg a gondot, ha a késői vetésre korán jön az őszi fagy. A nyers, tejes érésű kukoricát nem le­het megszárltani. HASZNOSÍTANI A TAPASZTALATOKAT A terebesi járás mezőgazdasági üze­mei 161—320 korona költséggel ter­meltek száz kiló kukoricát. A nagy költségek mellett a kukoricatermesz­tésben elért 3,95 tonnás eredmény csak félsikernek számít. A majdnem kudarcnak nevezhető évnek egy hasz­na volt: bebizonyosodott, hogy a gép, a műtrágya, a nagy ráfordítás csak pontos technológia esetén hozza a várt eredményt. Változtatni kell a fajtákon. Bebizonyosodott, hogy a já­rásban már csak a korai és a közép­korai fajták termelése helyes. A ho­zamszintet feltétlenül szükséges to­vább növelni, de úgy, hogy a kukorí­­catermesztést már az energiafelhasz­nálás, a gazdaságosság oldaláról ja­vítsák. Az energiafelhasználást csakis azok a gazdaságok csökkenthetik, me­lyek tapasztalatból tudják, hogy hol szükséges a nagyobb talajmüvelési ráfordítás, a műtrágya-felhasználás, a szárítás költsége. Változtatni az ener­giafelhasználás mértékét ma legalább annyira fontos, mint kukoricát ter­melni. A nagy értékű géppark, a nagy adagú műtrágya, a talaj fertőtlenítése és a gyomirtó szerek használata sok­kal jobb szakképzettséget, pontosabb technológiát kíván, hogy az ered­mény ne maradjon el. A csicseri szövetkezet példája bizo­nyít: lehet ezen a területen is jól, gazdaságosan termelni. Ehhez azon­ban először szemléleti változásra van szükség, arra, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői a kultúrák területi elosztásakor ne a kukoricának juttas­sák a leggyengébb, legrosszabb fek­vésű parcellákat. Illés Bertala n

Next

/
Thumbnails
Contents