Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-26 / 4. szám
1980. Január 26. SZABAD FÖLDMŰVES ENERGIA-m КЙИ00 m Közérdek A mezőgazdasági üzemek szakosítása és a gépesítés gyorsütemü fejlődése következtében egyre több fűtőanyag és energia felhasználására kerül sor. ennek egyik következménye, hogy az egységnyi termékre jutó fajlagos tüzelőanyag és nyersanyagfogyasztás állandóan növekszik. Ha összehasonlítjuk termelésünk áramigényességét más országokéval, kiderül, hogy hazánkban az áramfogyasztás legalább harminc százalékkal haladja meg a fejlett országokét. Ezért nem véletlen, hogy a CSKP KB 14. plenáris ülése energiatakarékosságra vonatkozó határozatot hozott. Hiszen a tüzelőanyaggal és a villanyárammal való körültekintő gazdálkodás egész társadalmunk ügye — közérdek. A szakemberek véleménye szerint az energetikai problémák az aránytalanságok enyhítésével megoldhatók, feltéve ha ezt valamenynyien elősegítjük. Kérdés azonban, hogy a maga háza táján mindenki megtesz-e mindent a zavartalan tüzelőanyag és energiaellátásért? Tény, hogy a takarékosságra Intő határozatok értelmében a dolgozók komoly intézkedéseket foganatosítottak, melyek kövekeztében már eddig is jó eredmények születtek. A tüzelőanyag és energiafelhasználás ésszerűsítése érdekében a féli (Tomášov) Barátság Efsz-ben is igényes politikaiszervezési tervet dolgoztak ki. Tibensky Ferdinand az energetikai bizottság elnöke elmondotta, hogy a fűtőanyag- és energiafogyasztás csökkentése érdekében megtették a szükséges intézkedéseket. A legutóbbi pártgyülésen megtárgyalták, és jóváhagyták, miként szervezik meg a takarékosságot a téli időszakban. A gyakorlatban megvalósítandó intézkedéseket több pontban foglalták össze, és ezek a gazdaság minden részlegére kiterjednek. A dolgozók értékes kötelezettségvállalást tettek a fűtés és energiatermelés zavartalan menetének biztosítása érdekében. Első intézkedéseik közé tartozott az, hogy a villanyégőket neonlámpákkal helyettesítik, pótáramfejlesztőket helyeztek üzembe az esetleges áramszünetekben. Arra törekednek, hogy a gazdaság maximálisan el legyen látva szilárd és folyékony fűtőanyaggal, hogy ezáltal csők kenthessék a villanyáramra működő fűtőtestek használatát. A fölösleges fűtés országos viszonylatban óriási mennyiségű energiát emészt fel. Ezért felhívták az állattenyésztésben dolgozók figyelmét is a vízmelegítők és hőszabályozók helyes használatára, valamint arra, hogy azok az áramfogyasztási csúcsidőszakban lehetőleg szüneteljenek. Továbbá az állattartó telepek épületeit úgy fűtsék, hogy szellőzés, rossz szigetelés következtében a hő ne illanjon el fölöslegesen. A szárítóberendezést úgy üzemeltetik, hogy egy tonna szárítmánv kitermelésére a lehető legkevesebb üzemanyagot használjanak fel. Ezenkívül javítással, jó karbantartással, gépkezeléssel, no és a gépkocsik porlasztóinak, adagoló berendezéseinek rendszeres ellenőrzésével és beállításával is sok üzemanyagot és energiát lehet megtakarítani. Ennek érdekében a gépesítésben dolgozók vállalták, hogy fokozott figyelmet szentelnek az akkumulátorok, motorgyújtók, dinamók helyes használatának, hogy korlátozzák a motorok üresjáratát. A ffitőanyag- és energiatakarékosság érdekében szocialista versenyt hirdettek, melyet negyedévenként kiértékelnek. Az elért eredményeket faliújságon, különböző öszszejöveteleken propagálják. Bíznak benne, hogy az intézkedések eredménye a gyakorlatban is megmutatkozik, s ők is hozzájárulnak az energiagondok enyhítéséhez. Ez az egy példa azt bizonyítja, hogy a dolgozók nem vették félvállról a takarékosságra figyelmeztető határozatokat. Reméljük, hogy az intézkedések foganatosítása nem lesz formális. —nt— Az istállótrágya gazdaságos felhasználása A különböző állatok friss Istállótrágyájában — amely a szilárd és híg ürülék, valamint az alom keveréke — különböző tápanyagokat találunk. Stutzer ismert német szakember szerint az érett szarvasmarha- és lőtrágya keveréke a következő tápanyagokat tartalmazza: 0,55 százalék nitrogént, 0,25 százalék foszforsavat és 0,70 százalék káliumot. Jelentős mennyiségű tápanyagot tartalmaz a trágyalé, ám az ásványi alkotóanyag csak kis mennyisége oldódik fel a trágyalében. A trágyatelepeken szétfolyó, a földbe szivárgó trágyalében az istállótrágya legértékesebb tápanyagát veszítjük el. Bomlás útján a nitrogén jelntős mennyisége megy veszendőbe. Az Istállótrágyát, legyen az szarvasmarha-, 16-, juhvagy sertéstrágya, meg kell menteni. A szarvasmarha, különösen a fejőstehenek trágyájában sok a víz. Lassan erjedő és gyengén felmelegedő hidegtrágya, melynek hatása lassú, de hosszabb ideig tart. Ellenben a meszes és homoktalajokon, kötött, hideg vagy nedves talajokon a szarvasmarhatrágya termést fokozó hatása kevésbé érvényesül. Megfeleő almozással víztartalmát csökkenteni lehet, ezzel erjedését is elősegítjük. Az abrakolt tehenek és hízóállatok trágyája tápdúsabb, mint azoké a szarvasmarháké, amelyek csak szálas takarmányt kapnak. Lovak és juhok trágyája gyorsabban melegedő és hevesebb hatású, mint a szarvasmarháé, kevesebb a víztartalma, ennek következtében több benne a gyorsan bomlő nitrogén. Ez azzal magyarázható, hogy a lovak tápláléka száraz takarmány. Bár a juhok a legelőn, valamint az esetenként etetett lédústakarmányok útján több vizet vesznek fel, mint a lovak, de ívóvízszükségletük lényegesen kevesbb. Ezért a lovak és juhok vizeletében nagyobb mennyiségben van gyorsan bomló nitrogénvegyület, mint a szarvasmarháéban. Ez a heves erjedés egyik fő tényezője. Ezért ajánlatos á szarvasmarha- és lótrágya keverékének hasznosítása, mert egymást jól kiegészítik. A juhtrágyát, amely a juhtenyésztő gazdaságokban jelentős mennyiségben felgyülemlik, keverés nélkül is lehet hasznosítani. K. L. - w WWWWWWWVVWWV»VWVWWVWWWWVWVW^WWWW\A« kibontakoztatna!... 13 Termelhetb-e több kukorica a trebišmii inban? kerültem és tehenész lettem. — Amint az eredmények mutatják, helytáll. Hogyan egyeztethető össze a vasesztergályos és a tehenész munkája, hiszen e kettő teljesen eltér egymástól? — Az. állatok iránti vonzalom, az erős akarat és a szorgalom, no meg az itteni kollektíva segítette elő, hogy jó tehenész váljék belőlem, és valamelyest túlszárnyaljam munkatársaimat, mert hiszen ezen a farmon nem nagy az egyes tehenészek közötti termelési különbség. — Mi a titka a jó tejhasznosság elérésének? —< Titokról szó szincs. Mi itt arra törekszünk, hogy a legjobb hasznosságot nyújtó egvedektől neveljük fel az utánpótlást és ehhez legyen elegendő jó minőségű tömegtakarmány. A többi az én dolgom. Időbe telt, amíg rájöttem, hogy a gépi fejés nem minden tehénnél alkalmazható! A rámbízott tehenek közül most is öt tehenet kézzel fejek, mert géppel fejve a felét se nyújtanák, ugyanakkor a többinek az utánfejése is fontos. A tőgyből ki kell csöpögtetni az őszszes tejet. Ez a további jó tejhasznosság fontos tartozéka. Nem hanyagolható el továbbá az etetés és a fejés időpontjának a betartása sem. Ezek a dolgok talán lényegtelennek tűnnek, elhanyagolásuk azonban károsan befolyásolhatja a tejtermelést. Karol Maho, a farm vezetője dicsérően beszélt a kollektíváról, a munkafegyelemről, az emberek helytállásáról. — Itt csak gerinces, fegyelmezett, józan gondolkozású emberek dolgozhatnak Ha valaki beszeszelt állapotban lépne munkába, tüstént szedhetné a sátorfáját. Ez itt mindenki számára szabály. Az emberek tudják, hogy mit lehet és mit nem, és aszerint cselekednek. A mt munkaközösségünk családias A tehenészek mindegyike helytáll Alig van különbség egyesek termelési eredménye között. Ez abból is látható, hogy a múlt évben teheneinktől átlagosan 4600 literen felüli tejhasznosságot értünk el, és az utóbbi kilenc esztendőben elles után mindössze egy borjú pusztult el. Van itt egy tehenünk, amely a múlt évben kétszer ellett, s ezzel tejhasznossága is növekedett. Ez a tehén mindössze harminchárom napon állt szárazon és 7066 liter tejet termelt. Kiváló tulajdonságát azzal háláljuk meg, hogy üszőutódjait gondosan fölneveljük. Az egyik üszőutódja most elsőborjas. Ügy tűnik, hogy anyjának a nyomdokaiba lép. Farmunkon olyan tehén is akad, mely nem is oly régen selejtezésre volt ítélve. Gondozója a harmadik laktációban fedezte fel, hogy kellő gondozással a korábbi tejhasznosság a duplájára növelhető. Ez a tehén apasztás előtt ma tizenhárom liter tejet termel naponta. Van itt azonban olyan tehén is, amely géppel fejve csak három litert adott, kézi fejéssel pedig tizenegy litert. A haraszti farmon Hulkó József és István fia már évek óta az élvonalbeliek közé tartoznak. Az apa itt harminc éve tehenész, és a gondozók sokaságát avatta be a szakma rejtelmeibe. — Melyik tehene a legjobb — tettem fel neki a kérdést. — Ez itt, — mutatott a 78 260-as fülszámúra —. A múlt évben ez a tehén több mint hatezer liter tejet termelt, jelenleg pedig szárazon áll, most tart a harmadik laktációnál. Gregor János farmvezető az ötvennyolc éves Hulkó József munkájáról elismerően nyilatkozott. — Munkaközösségünket magával ragadja Jóska bátyám helytállása és segítőkészsége. Jótanácsait a többiek megszívlelik, mert mindig segít a rászorultaknak. Farmunk dolgozóinak helytállása abból is látható, hogy egy tehén átlagában a múlt évben 3978 liter tejet termeltünk. — Elégedettek a takarmány minőségével? — Soha ne legyen rosszabb takarmányunk, mint most. Persze az is lényeges, hogy a születést követő borjűelhullás évi átlagban — nem több három százaléknál. Amióta a borjakat profilaktoriumokban tartjuk, csupán egy borjú pusztult el a farmon, s ennek már jó pár hónapja. Gyakorlatilag minden tehéntől borját választunk el. Az állami gazdaság vezetősége a CSKP KB 13. plénumát követően elhatározta, hogy visszatér a marhahizlaláshoz. Erre a célra egy ötszáz férőhelyes istállót építenek és számolnak vele, hogy évente 250 tonna marhahúst termelhetnek társadalmunknak. Ezzel mintegy ötmillió korona termelési értéket hozhatnak létre, húsban számítva. Az istállótrágya minőségi gondozásával szintén jelentős megtakarítást érhetnek el, illetve arányosan csökkenthetik a műtrágya vásárlást. A farmokon évente több mint tizennégyezer tonna istállótrágya és 56 ezer hektóliter trágyalé gyűlik össze. A szervesanyag szakszerű kezelésével jelentősen javulhat a szervestrágya tápanyag összetétele, ami a talajerő fokozása szempontjából nem lényegtelen. A gazdaság jelenleg kilenc farmon, illetve huszonegy istállóban helyezi el teheneit. Az istállók többsége elavult és vannak olyan helyek, ahol kézi erővel kell etetni az állatokat. Ez tette szükségessé egy korszerű hatszáz férőhelyes tehénfarm, s ugyanolyan borjúnevelde építését. A későbbi időszakban egy másik hatszáz férőhelyes tehénfarm is készül s ezzel megoldottnak tekinthető a tehénállomány összpontosítása. A fentiek jól bizonyítják, hogy az állami gazdaságban arra törekednek, hogy a jelenlegi, nem éppen kedvező viszonyokban lépést tartsanak a követelményekkel és fokozatosan olyan feltételeket hozzanak létre, hogy még nagyobb mértékben hozzájárulhassanak dolgozó népünk élelmiszerszükségletének kielégítéséhez. Ez a munkaközösség azért is megérdemli a dicséretet, mert kihasználja a szocialista verseny lehetőségeit, s olyan feltételeket alakítanak ki, amelyek biztosítékai a termelés és az emberek sokrétű fejlődésének. Hoksza István A töketerebesi (Trabiiov) járásban több éven keresztül folytattak kukoricatermesztési kísérletet az Ungvidéken és Bodrogközben. Különös figyelmet fordítottak a talajvizsgálaton alapuló trágyázásra. A múlt évi eredmények is bizonyították, hogy a kedvezőtlen talajtulajdonságok ellenére a járás mezőgazdasági üzemei felvehetik a versenyt a jobb viszonyok között termelőkkel. Az értékelés azt igazolta, hogy hasznos volt a korai és a középkorai fajták vetése. Ezek a hibridek elfogadható termésátlagot nyújtottak, ugyanakkor termesztésük során a szokásosnál kevesebb energia kellett. Javította a kukorica hozamát a szervezett betakarítás is. Természetesen a gondok sokasága még nem oldódott meg, hiszen eléggé nagy területet vetettek be kései fajtákkal, s ezek nem értek be, le kellett silózni. s ezért csökkent a gazdaságok átlaghozama. A járási átlag — 6008 hektárról — 3,35 tonna lett. Mi a kudarc oka? Mivel magyarázható, hogy az egymással szomszédos, azonos viszonyokkal rendelkező gazdaságok eredményei indokolatlannl nagy eltéréseket mutattak? Ha orra gondolunk, hogy a járás mezőgazdasági üzemeiben a hektárhozam 2,5— 6,0 tonna között váltakozott, igazat kell adnunk Koleszár Pál mérnöknek, a jmi főagronómusának, aki megjegyezte, hogy a kukoricatermesztést a mezőgazdasági üzemek java része elhanyagoltai „Kedvezőtlen volt az időjárás“ —, állítják több gazdaságban. Ez nem vitás. A termelési eredmények közti óriási kiilönbséségeknek azonban nem kimondottan ez az oka. Ha a kukoricatermesztésben gyenge eredményeket elért gazdaságok tevékenységet szem ügyre vesszük, akkor a gazdaságvezetés és a munkaszervezés általános hibáira következtethetünk. Ezek a gazdaságok túlsúlyban május végén, június elején fejezték be a vetést, kevés műtrágyát használtak (istállótrágyát pedig nem), a hibrideket tévesen választották meg, a növények előirt sűrűségét pedig a gazdaságok több mint ötven százaléka nem tartotta be. Ha választ keresünk a rossz talajelőkészités, késői vetés, a szakszerűtlen növényápolás okaira, már nem az „objektív“-nek feltüntetett okok, vagyis a talaj- és időjárásviszonyok kerülnek előtérbe, hanem az ember, az a közösség, amelynek feladata, érdeke tett volna a lehetőségek maximális kihasználása. _ * A csicseri (Ciöárovce) szövetkezetben a kedvezőtlen időjárás ellenére 306 hektárról 5,37 tonnás átlagot értek el a tervezett öt tonnával szemben. Vajon hogyan sikerült a szép eredmény elérése? A tavasszal kell kezdenem, bár sokan azt mondják, a múlt évi tavaszt jobb mielőbb elfelejteni. Tény, hogy a csicserieknek sem volt problémamentes tavaszuk, s az év kezdetén rózsás kilátásokban ők sem reménykedhettek, hiszen a földterület egyharmadát, azaz kilencszúz hektárt víz borított. Ennek ellenére, amikor a csicseri szövetkezet jó eredményeit elemzem, egyúttal a tavaszi alapozást, a szervezést, a hozzáállást, a szakértelmet is dicsérem. Ezekkel a „fegyverekkel“ győztek tavasszal a gyorsan röppenő napok, hetek az időjárás annyi •zeszélye fölött. Munkájuk sikerét nem csupán az elért eredmények igazolják, hanem a járási verseny második helyezése is. Kaszonyi Árpáddal, a gazdaság növénytermesztési részlegének vezetőjével a tapasztalatokat summáztuk. — Azzal kell kezdenem — jegyezte meg — hogy a kukorica vetése minden éven elhúzódott. Szövetkezetünkben még mindig nem megoldott a szakosítás, Így a kukoricának rendszerint a legrosszabb talaj jut. — Vajon miért? — Azért, mert először biztosítani kell a cukorrépa talaját. Répát 150 hektáron termesztünk, utána az ötven hektár korai burgonya ültetését kell megalapoznunk. Ezt követi a kilencven hektár zöldség és a kétszáz hektár szója, de a húsz hektár dohánynak is a legjobb talajt kell elkészíteni. A vetési munkálatokat pedig aszerint végezzük, ahogyan a talaj állapota eogedi. Az agrotechnikai határidő gyakran felborítja a vetésforgót. —Mégis, minek köszönhető a járási második helyezés? — Talán annak, hogy megkülönböztetett gondot fordítottunk a kukorica termesztésére. Az összes munkálatokat gépösszevonással, ésszerű, rugalmas szervezéssel rövid idő alatt — s ami ugyancsak lényeges kiválóan sikerült elvégeznünk. — Az időarányosságon túl a kuko-> ricatermesztésben akadtak-e olyan területek. ahol a korábbi évekhez képest változtatni kellett a növényzetet? — Igen- Hárem ilyen területünk volt. Ügy ítéltük meg: a nagyobb és a gazdaságosabb termés érdekében szükséges változtatnunk. Javítaniuk kellett a talajművelés, a műtrágyázás és a vetési munkák minőségén is. Annak ellenére, hogy a gépesítés foka nem a legjobb, a munkálatokat mégis időarányosan végeztük. Nagy gondot fordítottunk a műtrágyázásra. Előveteménytől függően a kukorica talajára káliumból 120—140, foszforból 90—100, nitrogénből pedig 140—< 180 kiló hatóanyagot juttattunk, természetesen figyelembe vettük a talaj tápanyagkészletét. Ellenőriztük a műtrágyaszórók munkáját. Ami pedig a vegyszerezést illeti: Zeazinl és Erodiként Duállal kombinálva használtunk, hektáronként hét-kilenc kilót. A föld aránylag eléggé tiszta volt. — Említette, hogy a harmadik területükön a vetési munkák precizitása dominált. Az eléggé összetett fogalom Csicserben mit takar? — Egyrészt értjük alatta a vetés optimális idejét. El kell mondanom, hogy az agrotechnikai határidőt csak részben tudtuk betartani, mert a vetés eléggé elhúzódott, áprüis 28-tól május 28-ig tartott. Sőt, hatvan hektárt be sem tudtunk vetni. Annyira vizes volt a föld, hogy nem mehettünk gépekkel a talajra. Ennek ellenére örömmel mondhatom, hogy ebben az évben vetésből eredő hibánk nem volt. — Milyen fajtákat vetettek? — Sajnos, nem nagyon válogathattunk, csakis olyan hibrideket vethettünk, amilyeneket kaptunk. Az LG—' 5-ös fajtából 16 hektárra jutott, amely 8,2 tonnás átlagos termést eredményezett. Az LG—7-es fajta 46 hektáron 7,2 tonnát termett. A középkorai és .-a kései érésű fajták általában 3.0 —5,0 tonnát adtak hektáronként. Nedves állapotban több mint kétezer tonna össztermést értünk el, szárított állapotban 1647 tonnát. Nagy csata volt a betakarítás. Sajnos a csicseriek szép eredményét a szárítóberendezés hiánya erősen csökkentette. Mivel nincs megfelelő szárítójuk, négy helyre szállították a nedves terményt. Csicsertől Terebesig a fél járásba fuvarozták a kukoricát. Kiszámították, hogy 360 tonna vizet szállítottak harminc-hatvan kilométer távolságra. A kitűnőnek mondható 5,37 tonnás termés önköltsége Így szökött fel száz kilónként 161 koronára. A jövedelem mindössze tíz korona volt száz kiló után. Ha helyben tudták volna szárítani, negyven-ötven koronával több lett volna a nyereség. Tanulság: nem elég csak termelni. Száritó nélkül a nyereséges termelés bizonytalan. Természetesen a szárító sem oldja meg a gondot, ha a késői vetésre korán jön az őszi fagy. A nyers, tejes érésű kukoricát nem lehet megszárltani. HASZNOSÍTANI A TAPASZTALATOKAT A terebesi járás mezőgazdasági üzemei 161—320 korona költséggel termeltek száz kiló kukoricát. A nagy költségek mellett a kukoricatermesztésben elért 3,95 tonnás eredmény csak félsikernek számít. A majdnem kudarcnak nevezhető évnek egy haszna volt: bebizonyosodott, hogy a gép, a műtrágya, a nagy ráfordítás csak pontos technológia esetén hozza a várt eredményt. Változtatni kell a fajtákon. Bebizonyosodott, hogy a járásban már csak a korai és a középkorai fajták termelése helyes. A hozamszintet feltétlenül szükséges tovább növelni, de úgy, hogy a kukorícatermesztést már az energiafelhasználás, a gazdaságosság oldaláról javítsák. Az energiafelhasználást csakis azok a gazdaságok csökkenthetik, melyek tapasztalatból tudják, hogy hol szükséges a nagyobb talajmüvelési ráfordítás, a műtrágya-felhasználás, a szárítás költsége. Változtatni az energiafelhasználás mértékét ma legalább annyira fontos, mint kukoricát termelni. A nagy értékű géppark, a nagy adagú műtrágya, a talaj fertőtlenítése és a gyomirtó szerek használata sokkal jobb szakképzettséget, pontosabb technológiát kíván, hogy az eredmény ne maradjon el. A csicseri szövetkezet példája bizonyít: lehet ezen a területen is jól, gazdaságosan termelni. Ehhez azonban először szemléleti változásra van szükség, arra, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői a kultúrák területi elosztásakor ne a kukoricának juttassák a leggyengébb, legrosszabb fekvésű parcellákat. Illés Bertala n