Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-26 / 4. szám

12.

SZABAD FÖLDMŰVES

1980. január 28.

A felismerés-' az előbbrejutás feltétele

Már több alkalommal is hallhattuk, hogy az eléggé kedvező feltételek között gazdálkodó farkasdi (VICany) szövetkezet némely ágazatainak termelési eredménye nem kielégítő, A megállapítás helytálló. A tények azonban azt követelnék az illetékesektől, hogy a szövetkezetben rendet teremtsenek, felszámolják a fejlődést gátló objektív és szubjektív okokat. Ehhez ugyanis elegendő ismeretanyag állt rendelkezésükre, hiszen a fogyatékosságok főbb okait nem is oly régen szakbizottság tárta fel.

A termelésnek minden gazdaságben, így a farkasdi szövetkezetben is a társadalom igényeivel összhangban kell fejlődnie. A vezetőknek minden szinten ehhez kell idomítaniuk a szervezést. Sajnálatos, hogy a szervezés és a fegyelem terén észlelt fogyatékosságok kapcsán a gazdaság állattenyésztésének termelési színvonala jelentősen lemaradt. A szövetkezet pedig adósa társadalmunknak.

Stefan Lipták mérnököt nem régen iktatták be az állattenyésztési részleg teendőibe. Tény, hogy a bonyolult helyzetben nem könnyű eligazodnia. Fiatalos lendülete, gazdag szakmai ismerete azonban biztosíték arra, hogy a fokozatosság elve szerint kiküszöbölje a fogyatékosságokat. Ehhez azonban egyrészt a vezetőségtől, másrészt pedig a részleg dolgozóitól segítségre van szüksége. A tervteljesítés lemaradásának az okait a főállattenyésztő az alábbiakkal magyarázta:

„Az 1978-as év végén ■— a járás szakosítási programja értelmében >—i meg kellett volna szüntetnünk a szarvasmarha-hizlalást. Érthető, hogy ennek megfelelően rendezkedtünk be. A járási mezőgazdasági igazgatóság azonban év közben úgy döntött, hogy továbbra is foglalkoznunk kell marhahús-termeléssel. Erre a múlt év márciusa végén értesítettük a jmi-t, hogy a szövetkezetre kirótt, 400 tonna vágómarha forgalmazása a legnagyobb erőfeszítéssel sem teljesíthető. A férőhely hiánya miatt nincs meg a tervezett marhaállományunk. Akkoriban hetven tonna kieséssel számoltunk. Indoklásainkat azonban figyelmen kívül hagyták. Köztudomású volt ugyanis, hogy a

rendelkezésre álló 240 férőhelyes istállóban több mint 400 szarvasmarhát vagyunk kénytelenek elhelyezni. A mostoha viszonyok között tehát lehetetlen volt a kielégítő eredmény elérése. Hogy biztosak legyünk dolgunkban, szeptemberben és októberben ismét felmértük helyzetünket. Megállapítottuk, hogy mintegy 360 tonna vágómarha évi forgalmazására van csak lehetőségünk“.

Nem, nem a teŕimés takarmánykészlettel volt baj a szövetkezetben. A problémák gyökere másutt volt. A gazdaság állattenyésztése évek óta férőhelyhiánnyal küzd. A feladatok meg évről évre nagyobbak. Rákényszerültek a rendelkezésre álló eléggé elavult férőhelyek túlzsufolására, ami természetszerűen kedvezőtlenül befolyásolta az állatok egészségi állapotát és hasznosságát. Részben ezzel magyarázható, hogy a vágómarha napi súlygyarapodása a múlt évben 64—65 deka között váltakozott, bár az állatoknak naponta két kiló abrakot is juttattak.

A fogyatékosság bizonyos tekintetben abból eredt, hogy évekig új, korszerű istállókat nein építettek. A termelés fellendítésére persze az is kedvezőtlenül hatott, hogy az istállók tizenegy farmon helyezkedtek el, s aránylag sok a régi építmény, melyekben kezdetleges a gépi berendezés, esetleg csak kézi erővel etethetik az állatokat.

Az is nagy fogyatékosság, hogy az állattenyésztés dolgozóinak az átlagos életkora ötvenhárom év. Idén hetvennyolc személy lépi át a nyugdíjkorhatárt. Ez pedig arra figyelmezteti az illetékeseket, hogy az amúgy is kedvezőtlen munkaerőhelyzet további romlásával számolhatnak. Tény azonban, hogy az évek során keletkezett fogyatékosságok okait lehetetlen egyik napról a másikra kiküszöbölni. Ez azt követelné, hogy a járási irányító szervek segítséget nyújtsanak ennek a nagy szövetkezetnek a termelés korszerűsítésében. Ehhez azonban megfelelő beruházási keretre, vagyis korszerű létesítmények építésére volna szükségük. Ezt követelné . a szarvasmarhatenyésztési program sikeres megvalósítása is.

Legnagyobb problémák, illetve mulasztások a gazdaság sertéstenyésztésében észlelhetők. Az a tény, hogy a kocára jutó malacelválasztásban járási méretben a sereghajtók között helyezkednek el, magában aggasztó. Ez természetesen egyesek lelkiismeretlenségével magyarázható. A múlt év januárjában ugyanis annyi malac pusztulását jegyezték fel, mint amennyivel az első félévben számoltak. Kérdéses, hogy megbízhatóak-e az adatok, hiszen az ellenőrző szervek éppen ebben az ágazatban fedeztek fel visszaéléseket, s a köztulajdon hűtlen kezelőit elmarasztalták. Tény persze az is, hogy a 2X00 férőhelyes ketreces malacneveidében kényszerűségből nem kevesebb mint 4800 állatot kellett elhelyezniük, s ezáltal romlott az állattartás egészségügyi feltétele, s több malac pusztult el a tervezettnél. Az objektív és a szubjektív tényezők együttes hatása idézte elő a terv hátrányos teljesítését.

Az is köztudomású, hogy a szövetkezet nagyhizlaldája időközben elavult. Nem felel meg a termelés korszerű feltételeinek. Eleinte erről csak beszéltek, a tüzetes vizsgálat s az alapos felmérés azonban megerősítette az állítást. Tulajdonképpen ez mozdította elő a nagyhizlalda felújításának, illetve korszerűsítésének megkezdését. A vázolt fogyatékossságok miatt a múlt évben a farkasdi szövetkezet több mint 250 tonna vágósertéssel maradt adósa társadalmunknak.

Tudatosítani kellene persze azt is, hogy a gazdaság zootechnikaí szolgálata nem minden tekintetben felel meg a korszerű, tudományosan megalapozott termelés követelményeinek. Ez ugyancsak jelentősen befolyásolja az állattenyésztés színvonalát. Helytelen az, hogy a gazdaság tizennégy zootechnikusa közül mindössze kettő rendelkezik főiskolai, négy pedig szakközépiskolai képzettséggel. Ez azt jelenti, hogy a zootechnikusok többségének csupán alapfokú képzettsége van, s ez ma már nem elegendő. Ez szintén figyelmezteti a szövetkezet vezetőségét, hogy gondoskodjon a felelős beosztású .— fiatalabbb korosztályhoz tartozó i— zootechnikusok elmélyült politikai és szakmai oktatásáról. A termelésben ugyanis csak akkor érhetnek el a jelenlegihez mérten lényegesen jobb eredményt, ha a vezetésnek ezen fontos „láncszeméit“ beavatják az irányítás és a szervezés rejtelmeibe. Ne feledjék el, hogy az ismeretek bővítése és a fogyatékosságok felismerése és elhárítása, az előbbrejutásnak fontos feltétele. i—hai—>

Szorgalmas répatermelők

A jé bektárhozamok elérése, illetve a CSKP XV. kongresszusa ide vonalközé határozatának a teljesítése érdekében a Csilizköz, a peredi (Tešedikovo) és a šoporňai szövetkezetek a múlt év tavaszán az SZLKP Nyugatszlovákiai Kerületi Bizottságán adták át kötelezettségvállalásukat, s egyben felhívással fordultak a kerület gazdaságaihoz, hogy ők is nevezzenek be a hatvanöt, illetve a száz mázsa szemes kukorica hektárhozamáért indított versenybe.

A felhívás arról is megemlékezett, hogy a mezőgazdasági üzemek törekedjenek a hektáronkénti ötszáz mázsa cukorrépatermés elérésére. Ezt az eredményt több mezőgazdasági üzem elérte.

A galántai járásban e téren a zsigárdi (Žiharec) szövetkezet vívta ki az első helyet. A szövetkezetben 827 mázsa cukorrépát termeltek hektáronként, s valószínű, hogy a nyugatszlovákiai kerületben is a legjobbak közé tartoznak.

Mi tulajdonképpen az alapja a kiemelkedő hozam elérésének? A szövetkezetben nem csak ősszel, hanem már az előző években is négyszáz mázsa istállétrágyát dolgoztak a répaföld hektárjába, s a talajt három» szór szántják. Feltehetjük a kérdést, hogy hazánkban hány szövetkezetben cselekednek hasonlóan, és hány helyen vetik el a répát olyan talajba, amelyet csak részben készítettek elő,

A talaj minőségi előkészítését tekintik legfontosabbnak a zsigárdi szövetkezetben. Ez az előfeltétele a jó hozamok elérésének. Tavasszal vetés előtt időben készítik a magágyat, körültekintően vetnek, és a kelést követő egyeléskor arra törekednek, hogy a vetésterület hektárján kellő egyedszám legyen. A nyolcvanezer répa egyed kielégítő hozamot biztosit a gazdaságnak.

A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban, az álbári (Dolný Bar) „Béke“ szövetkezetben is kiváló hozamot érnek el cukorrépából. Ez az aránylag kicsi szövetkezet ugyanis már tíz év óta a járás legjobb cukorrépa termesztője. A szövetkezetben tízéves átlagban ötszáz mázsás hozamot értek el, s ez figyelemre méltó, A múlt évben 537 mázsa hektárhozamot értek el, mert kihasználták az öntözés termésnövelő hatását.

Krajcdovics Ferdinánd

A TUDOMÁNY és technika

^íčaLý<ittQ-C'

KÖRNYEZETVÉDELMI GONDOK EUROPA SZIVÉBEN

A svájci kormány bejelentése szerint a Genfi-tó erős foszfátszennyeződése — amely az elmúlt 15 évben mintegy megháromszorozódott — pusztulással fenyegeti a tó élővilágát. A közlés szerint az oxigéntartalom csökkenése főleg a tó fenekén ért el kritikus értékeket.

Az alapvetően a mosószerektől származó rendkívül nagy foszfáttartalom elsősorban az 581 km2 felületű tó

písztrángállományát fenyegeti.

Minden óvóintézkedés ellenére gyors javulásra nincs remény, ami a tó medrének alakjával és a tó felett uralkodó meteorológiai viszonyokkal magyarázható. Az átlagosan 12 évet igénylő vízcsere mellett csak évtizedek múltán lehet remény a helyzet javulására. A svájci kormány azt szeretné elérni, hogy a külföldi vízgyűjtő területeken is — a tó felületéből ugyanis 234 km2 Franciaországhoz tartozik — építsék meg a még mindig hiányzó szennyvíztisztító berendezéseket. (—J

AZ ÖNTÖZÉS ÉS A TRÁGYÁZÁS HATÁSA A KUKORICA HOZAMARA

Vályogos homoktalajon kétféle trágyázási és háromféle öntözési móddal kísérleteztek. A kéthetenként, hét részletben kiszórt NPK-roütrágya hatása kiugróan jobb volt. a kukorica termésére, mint a hagyományos trágyázás. A naponkénti 6,4 mm öntözővízadag Jelentősen növelte a termést, de sokkal jobb hatású volt a tenziométeres vizsgálat alapján irányított öntözés. Az utóbbi 13 mm víz esőszerű kiöntözését jelentette, ha a 15 cm mély talajréteg víznyomása csökkent. A részletekben adott műtrágya, továbbá a tenziométer adatat alapján végzett öntözés jelentősen növelte a növények N-, P-, K-, Ca- és Mg-felvételét. >— A. J.-t

Ésszerű takarmáiyozással, a szocialista verseny

■ylezőgazdasági üzemeink vezetőinek, a dolgozók széles tömegeinek aktív közreműködésével a helyenként kiütköző problémák ellenére is úgy kell a termelést szervezniük, hogy a gazdaságok sikeresen valósíthassák meg a tervfeladatokat. Nem helyénvaló ugyanis különféle okokkal Indokolni a lemaradást. Akadnak olyan gazdasági vezetők, akik nagyobb műgondot fordítanak a tervek hiányos teljesítésének a megokolására, mint magára a termelésre, s talán mondanom sem kell, hogy a „bizonyítványuk“ magyarázgatása nem válik becsületükre.

A Bajcsi (Baji;) Állami Gazdaságban természetesen! nem az ilyen vagy olyan okok magyarázgatására, hanem a társadalom igényeit szolgáló tervek sikeres teljesítésére törekednek, bár feltételeik nem minden tekintetben megfelelőek. A gazdaság vezetősége évek során a párt- és a szakszervezet tisztségviselőivel való együttműködésben arra törekedett, hogy a dolgozók tisztában legyenek a vállalati tervből rájuk háruló feladatokkal. Tény, hogy a dolgozók széles tömegeivel folytatott eszmecsere, beszélgetés nagy jelentőséggel bírt. Az emberek időben tudomást szerezhettek a legfontosabb teendőkről.

A CSKP KB plénumainak irányelveit nem csupán általánosan, hanem a gazdaságra, a részlegekre, a farmokra és az egyénekre vonatkoztatva ismerhették meg. Ezzel magyarázható, hogy az állami gazdaság termelését közös erőfeszítéssel élvonalban tarthatják, s amennyiben lehetőség nyílik rá, a tudományosan indokolt módszereket is meghonosítják.

Az utóbbi években a nitrai Állattenyésztési Kutatóintézet közreműködésével jelentős erőfeszítéseket tettünk a szarvasmarha-tenyésztés fellendítésére — említette dr. Kosztyanko Antal, az állami gazdaság igazgatója. Ennek meg is van az eredménye, hiszen a tejtermelés tekintetében járási méretben az élvonalbeli gazdaságok között helyezkedünk el. Szarvasmarhaállományunk teljes mértékben törzskönyvezett, s ezt a színvonalat tartani, az állatok hasznosságát tovább növelni nem könnyű feladat,

Például az 1970 és 1975-ös években több mint 1400 tehénnél átlagban 514 literrel növeltük a tejhasznosságot.

Ezt jelentősen befolyásolta a rendel» kezésre álló biológiai anyag és a takarmányalap minőségének a javulása, s nem utolsó sorban a dolgozók helytállása. Az emberekkel való gyakori beszélgetések alkalmával arra törekedtünk, hogy a kollektívákban egészséges versenyszellemet alakítsunk ki, olyan igazságos versenyszellemet, mely összekovácsolja, nem pedig elválasztja őket. Arra törekszünk, hogy a gazdaságok s a farmok dolgozói között kibontakoztatott szocialista verseny mentes legyen minden formalizmustól. Ez azt jelenti, hogy nem a gondosan elkészített statisztikai adatok felvázolására, hanem főleg a termelés fellendítésére törekszünk. Gondoskodunk a verseny havonkénti értékeléséről és negyedévenkénti jutalmazásáról. A verseny első három helyezettje vállalati viszonylatban figyelemreméltó pénzjutalmat kap. A tejtermelés alakulását naponként figyelem. így tudomásom van róla, hogy melyik farmon, hogyan állnak. Ha rendellenességet észlelek, akkor Takács Gáborral, a szarvasmarhatenyésztést ágazat vezetőjével körülnézek és megtesszük a szükséges intézkedéseket. Erre azonban csak ritkán kerül sor. Farmjaink vezetőit önállóságra neveljük, s így a legbonyolultabb kérdések megoldására is képesek. Nagy előnyük, hogy kitűnő munkaközösségekkel dolgozhatnak.

Az állami gazdaságban a párt irányelveit, így a CSKP KB 13. plénumának határozatait a gazdaság viszonyaira lebontva ismertették a dolgozókkal, és ez is nagy előny. A termelés fellendítésével párhuzamosan azt a célt követik, hogy mindennemű energiahordozót, közte az állattenyésztésben annyira fontos erőtakarmányt is ésszerűen és gazdaságosan hasznosítsák. A növénytermesztést úgy irányítják, hogy az a szarvasmarháknak olyan teriméstakarmány-menynyiséget és minőséget nyújtson, mely lehetővé teszi a termékegységre jutó szemestermények lehető legkisebb adagjának felhasználását.

Ebből a meggondolásból olyan talajokon vetnek évelő és egynyári takarmányokat, amelyek optimális termésátlagot és takarmányminőséget nyújtanak.

Szántóterületüknek 23 százalékán termelnek takarmánynövényeket. Ebből mintegy húsz százalékot foglal el a lucerna és a belterjesen kezelt legelő. Űjabban a lucernát zab takaró növénybe vetik és az egész zöldanyagból szenázst készítenek. A módszer, öntözhető és öntözés nélküli területeken alkalmazható. Az így termelt zöldanyagból készített szenázs beltartalmi értéke felbecsülhetetlen és kiváló takarmánya a teheneknek.

Egy magyarországi gazdaság meglátogatása alkalmával megfigyelték, hogy a belterjesen kezelt füvesített szántóföldi legelőket villanypásztorral több szakaszra osztva —■ adagolt módszerrel — legeltetik. Felfigyeltek arra is, hogy az állatok a szakaszok füvét a földig „lenyalják“. Amikor a növendékállatok vagy a tehenek egy-egy szakasz fűállományát teljesen lerágták, ezt követően egy másik szakaszra hajtják őket és a felszabadult terepet mütrágyázzák, öntözik, s mire az állatok az utolsó szakasz füvét teljesen elfogyasztották, visszakerülhetnek az első szakasz dús fűállományára. A körforgás évente többször ismétlődhet. A módszer lényege, hogy száz hektáros területen —, melyet több kisfzakaszra oszthatnak — tekintélyes szarvasmarhaállományt helyezhetnek el, s az állatok idényben kiváló minőségű füvet fogyaszthatnak, gyarapodhatnak, termelékenységük javul, s ez indokolttá teszi, hogy ezt a módszert ők is meghonosítsák.

Takács Gábor, a szarvasmarhatenyésztési ágazat vezetője elmondta, hogy a múlt évben 1450 tehéntől átlagban 3582 literes tejhasznosságot értek el, s ami a legfontosabb, az

értékesített tej minősége az előző esztendő valóságához viszonyítva lényegesen javult. Ezzel kapcsolatosan az ágazat vezetője így nyilatkozott:

— Vállalati szinten gondot fordítunk a silókukorica termesztésére. Míg 1978-ban 443, a múlt, nem éppen kedvező évben 461 mázsás hektárhozamot értünk el silókukoricából és 185 ezer tonna sxilázst tartalékolhattunk, vagyis 11 ezer tonnával többet a szükségletnél. A laboratóriumi vizsgálat során megállapítottuk, hogy a szilázs minősége kiváló, s ami a legfontosabb, egész évben elegendő a szarvasmarhák részére. A szilázson kívül háromezer tonna lucernaszenázst, 5500 tonna szénát és 5320 tonna lucernalisztet is tartalékoltunk állataink részére. Említést érdemel még az is, hogy a múlt évben a tej literjének termeléséhez az előirányozott harminckettő helyett huszonhét deka erőtakarmányt használtunk. Most azon munkálkodunk, hogy a kiváló minőségű tömegtakarmányok pontos és megfontolt adagolásával további csökkenést érjünk el a termékegységre jutó abrakfogyasztásban. Törekvéseink célja, hogy a termelés fokozatos növelésével párhuzamosan a termékek minősége lényegesen javuljon. Ha tehát összehasonlítjuk az 1978—1979-es években értékesített tejszállítmányunk minőségét, lényeges javulást tapasztalhatunk. Amíg például 197B-ban a tej 45,8 százalékát első; 39,7 százalékát második; 13,8 százalékát harmadik; 0,7 százalékát pedig elégtelen minőséggel „jutalmazták , addig a múlt évben a tej 71 százalékát első, 22 százalékát második, 8,5 százalékát pedig harmadik minőségi osztályba sorolták, s az elégtelen minőség csak 0,5 százalék volt. A két év közötti különbség tehát 280 ezer korona többletbevételt eredményezett a vállalatnak! Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy a minőség javítása tekintetében még mindig vannak feltárást sürgető tartalékok.

A tél folyamán a teheneknek átlagban negyven kiló kukoricaszilázst, tíz kiló lucernaszenázst, három kiló takarmányszalmát, egy kiló lucernalisztet és 2,5 kiló takarmánytápot adnak naponta. Nyáron azonban az állatok egy részének legeltetésével és jó minőségű zöldtakarmányok etetésével csak 16—18 deka erőtakarmányt adnak a tej literjeként.

A beszélgetés során Kosztyanko elvtárs arról is tájékoztatott, hogy a múlt év negyedik negyedének versenykiértékelésekor az első helyen Lengyel Rozália, a bajcsi farm tehenésze tizennégy tehéntől átlagosan 5347 liter tejet ért el s a szocialista verseny további helyezettje Fodor Lajos — az újtagi farmról — tizennyolc tehéntől átlagosan 4894; Szabó Antal a bajcsi farmról tizennyolc tehéntől átlagosan 4705; Hulko József és István fia, akik tizenkilenc-tizenkilenc tehenet látnak el a haraszti farmon, 4610 liter tejet értek el tehenenként és személyenként. A három versenygyőztes természetesen megkapta a meghatározott jutalmat.

Az újtagi farm felé kocsikázva arra gondoltam, hogy Fodor Lajos, a szocialista verseny egýik győztese minden bizonnyal az idősebb korosztályhoz tartozik. Amikor azonban összetalálkoztunk, láttam, hogy olyan fiatalemberrel van dolgom, aki a harmadik évet tölti a farmon. Eredményeiből ítélve úgy tűnik, hogy sokéves tapasztalattal rendelkezik, esetleg szüleitől sajátíthatta el a tejtermelés fortélyait, s mivel ezt tudomására is hoztam, derűsen mosolyogva ezt mondotta:

— Vasesztergályosi szakképesítésem megszerzése után bizonyos ideig a szakmában dolgoztam. Nem származom földműves családból, mégis nagyon szeretem az állatokat. Az alapfokú iskolát kitüntetéssel fejeztem be, sajnos azonban olyan helyzet alakult ki, hogy nem vált lehetővé a továbbtanulás. Így lettem vasesztergályos. Három évvel ezelőtt, persze, a régen óhajtott helyre, az állatok közelébe