Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-26 / 4. szám
1980. január 26. SZABAD FÖLDMŰVES 11 Kutatók, nemesitök í Jobb biológiai anyagot kér a mezőgazdaság Helyreállítani az egyensúlyt Az SZLKP KB 1979. évi decemberi ülésén elhangzott elnökségi jelentés megállapította, hogy a bonyolult külgazdasági és a cseppet sem kedvező természeti feltételek ellenére is viszonylag szép sikereket értünk el az ötéves tervidőszak feladatainak teljesítésében, és így az anyagi erőforrások gyarapodása lehetővé teszi a termelési-műszaki alap bővítését, az életszínvonal emelését és a lakosság szociális biztonságérzetének megszilárdulását. A jelentés ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a pozitív eredmények és irányzatok ellenére gazdaságunkban még mindig sok a fejlődést, a haladást hátráltató probléma, fogyatékosság. A mezőgazdaság fejlődésével kapcsolatban az SZLKP KB Elnökségének jelentése kiemelte, hogy a két gyengébb esztendő ’ellenére is Szlovákiában a mezőgazdasági termelés az utóbbi négy év alatt — az előző tervidőszak négy éve folyamán elért eredményekhez viszonyítva — 8,83 százalékkal, ezen belül a növénytermesztés 5,3 százalékkal javult. Mondhatnók szép, ámde korántsem kielégítő ez az eredmény. Nem titok, hogy az ötéves termelési feladatok teljesítését illetően éppen a mezőgazdaságban, és ezzel összefüggésben az élelmiszeriparban tapasztalható a legnagyobb lemaradás. Sokan az időjárás kedvezőtlen hatására hivatkoznak. Ebben is van egy jó adag igazság. Viszont tagadhatatlan, hogy az irányításban, a szervezésben, a mezőgazdasági üzemek termelési tevékenységében, valamint a szolgáltatásokban tapasztalt fogyatékosságoknak is döntő szerepük volt abban, hogy sok példás dolgozó erőfeszítése ellenére sem értük el a szemesek, a tömegtakarmányok, a cukorrépa és a burgonya tervezett hozamát, minek következtében méginkább elmélyült a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti kiegyensúlyozatlanság. Sajnos, de igaz, hogy az aránytalan fejlődést évek óta mezőgazdaságunk rákfenéjeként emlegetjük, mégis *— akárcsak a humán gyógyászatban — szinte tehetetlenek vagyunk vele szemben. Szlovákia népgazdasága 1980. évi fejlesztésének fő feladatairól szólva az SZLKP KB Elnökségének jelentése aláhúzta, a mezőgazdaságban minden igyekezetét arra kell összpontosítani, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti aránytalanságot. A növénytermesztés adósságának mielőbbi törlesztése, illetve a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti egészséges egyensúly mielőbbi helyreállítása érdekében a tervidőszak utolsó évében a növénytermesztésben 18,2 százalékos növekedést kell elérni. Az állattenyésztésben — tekintettel az elért színvonalra, de főleg a hiányos takarmánykészletre — mindössze félszázalékos javulást tervezünk, s mindenekelőtt a rendelkezésre álló erőtakarmány ésszerű hasznosítására törekszünk. Az elnökségi jelentés elismerte, hogy tavaly rendkívül kedvezőtlen volt az időjárás, ugyanakkor hangsúlyozta, számos helyen ilyen feltételek közepette is siker koronázta a mezőgazdasági dolgozók hozzáértő és önfeláldozó munkáját. Igen, konkrét példák igazolják, hogy ahol jól előkészítették a talajt, nagy teljesítményű biológiai anyagot használtak, megtartották az agrotechnikai határidőket, idejében elvégezték a növényzet ápolását és az öntözési lehetőséget is kihasználták, ott jó termést értek el.'A lemaradozóknak ebből feltétlenül le kell szűrniük a tanulságot! Mini az utóbbi mondatokból is kitűnik, egyre gyakrabban hangsúlyozzuk, hogy a növénytermesztési eredmények javításában a felhasznált biológiai anyag (vetőmag, ültetőanyag) minőségének is fontos szerepe van. Nem is olyan régen még úgy gondoltuk, hogy a biológiai anyag szerepe mindössze 20—30 százalékos jelentőséggel bír. A tudósok ma már világszerte hirdetik a biológiai anyag teljesítő képességének fontosságát, és megegyeznek abban, hogy a biológiai anyag milyensége legkevesebb negyven százalékos hatással van a terméshozam nagyságára. Vagyis: csupán jobb, a termőhelyi feltételeknek jobban megfelelő fajtákat, hibrideket kell kinemesíteni, előállítani, és máris előbbre léphetünk az önellátottságban. Fontos megállapítás ez, hiszen viszonyaink közepette csakis az átlaghozamok növelése vezet megoldáshoz. Ezt az a Jelentés is megfogalmazta, melyet nemrég a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az SZSZK kormánya elé terjesztett, és amely a szlovákiai magszaporítás és fajtanemesítés helyzetével, a magszaporltás és nemesítés tudományos-kutató társulásának, a Slovosivo termelési-gazdasági egység munkájával, eredményeivel és jövőbeli feladataival foglalkozott. Ez a koncepció is figyelmeztet rá, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés között már évek óta nincsen meg az összhang. A növénytermesztés még a harmadik ötéves terv idején elmaradt, s azóta — bár a negyedik és az ötödik ötéves tervben lényegében teljesítte feladatát — nem bírja behozni a hátrányt. Tény, hogy a növénytermesztésben figyelmünket a gabonára összpontosítottuk s megfeledkeztünk a további ágazatok fejlesztéséről. Az eredmény? jelentős sikert értünk el a gabonatermesztés fejlesztésében, viszont a szükségesnél jóval lassabban fejlődik a cukorrépa-, a burgonya- és a tömegtakarmány-termesztés, sőt a kukorica és az olajosok átlaghozamával sem lehetünk megelégedve. Szlovákiában a harmadik ötéves tervidőszakban évi átlagban 1,85 millió tonna szemes termett, 1971 és 1975 között pedig évi 3,27 millió tonna. A háború előtt még Csehországban volt színvonalasabb a gabonatermelés, most Szlovákiában tizenöt százalékkal nagyobb az intenzitás. A hazai és a külföldi Ismeretek rugalmas felhasználásának köszönhető, hogy Szlovákia a KGST viszonylatában első helyen áll a gabonatermesztés fejlesztésében, elérte Franciaország, az NSZK és Ausztria színvonalát, s mindinkább felnő a lényegesen kedvezőbb adottságokkal rendelkező nagy vetélytársakhoz, Hollandiához, Belgiumhoz és Nagy-Britanniához. És mindez, a gabonaprogram teljesítésében eddig elért sikerek elsősorban azért jelentkeztek, mert tudatosan a nagyobb teljesítményre képes biológiai anyag mind szélesebb körű felhasználása mellett döntöttünk. 1960—1 1979 között húsz külföldi búza- és árpafajtával tettünk kísérletet. Ami bevált, azt ma is termeljük, de az utóbbi években mind nagyobb teret kapnak a hazai nemesítésű fajták. Ha Vagy itt van a cukorrépa. A hazai fajták aránylag jó huzamot nyújtanak, de kevés a cukor a répában. így a hektáronkénti cukorhozamot tekintve legfeljebb néhány szocialista országgal versenyezhetünk. Néhány éve szorosan együttműködünk a magyar, az NDK-beli és a svéd tudósokkal, s amennyiben siker koronázza a ne- ' mesítéshez felhasznált vonalak citoplazmatikus anyai sterilitásának elvén alapuló kutatásainkat, akkor az elkövetkező néhány évben jelentős lépést tehetünk a cukorrépa-termesztés fejlesztésében. S így van ez a növénytermesztés valamennyi ágazatában: a gyakorlatnak az eddigieknél nagyobb teljesítményre képes biológiai anyagra van szüksége. Es ezek az igények mindig nagyobbak lesznek, mert kisebb területen többet termelni csak az agroökológiai adottságokat maximálisan kihasználó biológiai anyag birtokában lehet. A kutatók és a nem'esítők — no meg persze a szaporítással foglalkozók — feladata, hogy .mindig idejében birtokába ''jussunk ennek a kiváló biológiai anyagnak. A mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos távlati elképzelések szerint a hetedik ötéves tervidőszak végén Szlovákiában hektáronként 4,79 tonna búzát, 4,25 tonna árpát, 3,62 tonna kukoricát és 41,6 tonna cukorrépát kell termelni. Soknak tűnik? Akkor lépjünk előbbre még tizenöt évet. Kétezerben Szlovákiában búzából hat tonna, árpából 5,7 tonna, kukoricából 8,5 tonna, répából pedig 52 tonna terméshozamot kell elérni hektáronkénti átlagban. Vannak gazdaságok, ahol a mai technikával, a pillanatnyilag rendelkezésre álló biológiai anyaggal már elérték ezeket a mutatókat. Tehát társadalmunk nem kíván lehetetlent sem az őstermeléstől, sem pedig a kutatóktól és a nemesítőktől. A Slovosivo termelési-gazdasági egység 1977-ben feladatni kapta, hogy mint magszaporító és nemesítő tudományos-termelési társulás, a hozzá tartozó négy kutatóállomás, illetve a gabona, a kukorica, a hüvelyesek, az olajosok, a cukorrépa, a burgonya és a mezei takarmányok nemesítésére szakosított állomások, valamint a magszaporítással foglalkozó gazdaságok hálózata segítségével megoldja Szlovákiában a termelői gyakorlat kiváló minőségű biológiai anyaggal történő ellátását. Reméljük, hogy ennek az intézkedésnek rövidesen hasznát is látjuk, hiszen a tudományos dolgozók már felvették a kapcsolatot a Fogyasszunk több zöldséget és gyümölcsöt, de hogyan!? az egyéb növényfélék nemesítésével foglalkozó intézetek is ilyen kiváló fajtákat adnának a termelőknek, mint a gabonatermesztési kutató és nemesítő intézetek, akkor bizonyára másként festene a növénytermesztés helyzete. Vegyük például a kukoricát. A KGST keretén belül a magyarországi és a szlovákiai eredményeket egyelőre nem szárnyalták túl, de hol vagyunk még a fejlett tőkés országokban elért intenzitástól. Pedig ha a kukoricának csak fele annyi figyelmet szentelnénk, mint a gabonának, merőben más lenne a helyzet. Az utóbbi években elértünk bizonyos sikereket a bőtermő hibridek létrehozásában, de rossz az összetétel, kevés a korai és a közepesen korai fajta, illetve hibrid. Külföldön sok jó hibridet kínálnak, de a behozatali lehetőségeink korlátozottak. A hazai nemesítek feladata, hogy mielőbb megoldják a problémát és megfelelő biológiai anyagot adjanak a termelők kezébe. A kutatók és • nemesítők feladata, hogy kiváló minőségű biológiai anyagot bocsássanak a nem kis feladatok teljesítésén munkálkodó mezőgazdasági üzemek rendelkezésére. Fotó: t-bor CSSZK-beli és a külföldi kutatókkal, és munkához láttak. Persze akad még, mi fékezi a tudósok munkáját. Például az, hogy a kutató és nemesítő bázis egyelőre sem anyagi-műszaki, spm pedig káderellátottság tekintetében nincsen kellőképpen kiépítve. Másrészt még mindig nem oldódott meg a szakosítás, illetve a munkamegosztás kérdése, s ez feleslegesen erőt és anyagi eszközöket köt le. Valaha negyven évig Is „futott“ egy-egy bevált fajta, korunkban viszont talán az is „nagyot“ mond, aki öt-tíz évet jósol az új fajtának vagy hibridnek. A kutatókra és a termelőkre egyaránt nagy feladat vár; minden erőnkkel segítenünk kell a munkájukat, mert csakis úgy teljesíthetik a CSKP KB 14., illetve az SZLKP múlt évi decemberi ülésén meghatározott feladatot: csökkenteni a növénytermesztés és az állattenyésztés fejlődésében évek óta uralkodó aránytalanságot. KÄDEK GABOR (IV.) Az SZSZK kormányának korábban már több ízben említett rendeletéi értelmében a kereskedelmi, illetve a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium feladatul kapta, hogy az egyes zöldséges gyümölcsfélék esetében dolgozzák ki és értékeljék az árutermelés és a szükségletek évi központi mérlegét. Az említett minisztériumok ezt a feladatot nem teljesítették! Hazánk lakossága zöldség- és gyümölcsfogyasztásának alakulására kedvezőtlenül hat az is, hogy a mezőgazdasági üzemek többségében elsősorban a jövedelmező és a számukra legmegfelelőbb zöldségféléket termelik. Ennek eredményeként sok esetben egy termékből nagy a kínálat, amit rövid időn belül az illetékesek nem tudnak felvásárolni, illetve más kör- Vetekbe átszállítani. S ami még bosszantóbb, az ilyen esetek gyakran a termékek eredeti minőségének a romlásához is vezetnek. Az efféle problémák sajnos már több éve ismétlődnek, ami legtöbb esetben az adásvételi kapcsolatok lazaságában, felesleges károk keletkezésében stb. jut kifejezésre. A termékek, főleg a zöldségfélék felvásárlása során olyan esetek is előfordultak, hogy a ZELENINA vállalatai a termelőknek inkább kártérítést fizettek, de a felvásárlást nem vállalták! Ez főleg a Nové Zámky-i és a komárnói járásokra volt jellemző. Ennek következtében a mezőgazdasági üzemekben a zöldségféléket feletették a gazdasági állatokkal vagy a földben hagyták. A zöldségtermelésben és fogyasztásban élen járó országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a zöldségfélék minősége — megfelelő tárolással — még többlettermés esetén is megőrizhető. Hazai viszonylatban sem az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, sem pedig az SZSZK Kereskedelmi Minisztériuma nem teljesítették a klímaberendezésekkel rendelkező és a mezőgazdasági üzemek tulajdonában levő raktárak kihasználásával kapcsolatos intézkedéseket. Ugyanis a felvásárló vállalatok a 23 ezer tonna befogadó képességből csupán kilencezer tonnányit béreltek ki, a többi raktárban különféle ipari terméket tároltak... A múlt évi többlettermés idején úgyszólván az összes raktárban, felvásárló helyeken nagy mennyiségű saláta, karalábé, retek, káposzta stb. halmozódott fel. Az átértékelt, illetve a tönkrement, megrothadt termékek értékét az illetékes felvásárló vállalatok kárára írták le. A termelők tavaly például a 22. és 23. héten a ZELENINA Nové Zámky-i vállalati igazgatóságának két és fél millió karalábét kínáltak, a tervezett, tehát a leszerződött mennyiségen felül. Ebből — felsőbb utasítás nyomán — hatszázötvenezret átszállítottak a CSSZK-ba, nyolcszázezret pedig szétosztottak az SZSZK-ban a ZELENINA vállalatai között. Az utóbbiból azonban mintegy félmillió, ezen kívül még további egy millió karalábé „egyszerűen“ megrothadt! Hasonló esetek a későbbi időszakban is előfordultak, főleg a kellel és a káposztával kapcsolatban. Az illetékeseknek a zöldség- és gyümölcsfélék felvásárlása során keletkező károk, veszteségek megítélésénél >— egy bizottság jelenlétében ■— az SZSZK Kereskedelmi Minisztériumának 5/77-es számú hirdetménye szerint kellene eljárniuk. A felülvizsgálás eredményei azonban megmutatták, hogy a beavatottak sok esetben nem vették figyelembe az említett hirdetmény alapelveit. A raktárakban, felvásárlóhelyeken keletkező károkat a legtöbb esetben úgy ítélték meg, hogy azokról az ott dolgozók nem tehettek. Pedig ez a valóságban éppen fordítva volt.». A veszteségek, károk elemzései érdekes megállapításokat tártak fel. Míg 1975-ben a károk nagysága csak 21 millió korona volt, addig 1978-ban már több mint 25 millió korona. Ez utóbbi adat a kiskereskedelmi áruforgalomnak 1,57 százalékát tette ki, ami ugyan kevesebb volt az SZSZK Kereskedelmi Minisztériuma által előírt mennyiségnél, ugyanakkor a ZELENINA vállalatai további olyan károkat mutattak ki, amelyeke! korábban már részben említettünké Ezek nagysága 1975-ben közel 22 milliő, 1978-ban pedig közel 19 millió korona volt! Legkedvezőtlenebb a helyzet a burgonyával kapcsolatban, mert a károk nagysága az előbb említett időszakban a hétszeresére nőtt! A érdekesség kedvéért megemlítenénk, hogy a ZELENINA Nové Zámky-i vállalati igazgatóságának raktáraiban a múlt év márciusában nyolcvan tonna vöröshagymát’* tizennégy tonna karalábét és ti* zenkét tonna sárgarépát, májusban: pedig hatvanöt tonna vöröshagy* mát, harminchárom tonna sárgarépát, harminc tonna retket stb'« semmisítettek meg! Ugyanott 1978- ban 92 tonna petrezselymet, 117 tonna vöröshagymát, 57 tonna fokhagymát, a ZELENINA žillnai vállalatának raktáraiban pedig 43 tonna vöröshagymát, 18 tonna kelkáposztát, 28 tonna petrezselymet, 62 tonna zellert, 46 tonna káposztát stb. „írtak le“. Tavaly a ZELENINA bratislavai vállalatának rajitáraiban januártól május végéig 420 tonna vöröshagymát, 30 tonnái fokhagymát, 37 tonna salátát, 44 tonna karalábét, 69 tonna kelkáposztát, 145 tonna káposztát sttj, semmisítettek meg!!! S ami bősz* szantóbb, az említett vállalatok kimutatásai alapján erről az ott dolgozók — egynéhány kirívó eseť kivételével — nem tehettek .«. Az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának dolgozói által végzett felülvizsgálás eredményei arra iá fényt derítettek, hogy a zöldségéti gyümölcsfélék felvásárlásáért, forgalmazásáért, tárolásáért és eladásáért felelős vállalatokban, szervezetekben és üzlethelyiségekben nem megfelelő az ellenőrzői tevékenység. Ugyancsak komolyabb fogyatékosságok fordultak elő az irányítói munka színvonalában, a fogyasztóknak a különféle károkkal szembeni védelmében, a minőségi szabványok mellőzésében stb. Komoly hiányosságnak számít az is, hogy egyelőre hiányoznak a termékek minőségét ellenőrző intézmények. Az SZSZK-ban olyan tudományos-fejlesztési központ sincs, amely a zöldség- és gyümölcsfélék fajtaválasztékának meghatározásával, kidolgozásával foglalkozna. Röviden összefoglalva az elmondottakat megállapíthatjuk, högy az említett minisztériumokban, vállalatokban és szervezetekben a zöldség- és gyümölcsfélék termelésével, felvásárlásával és forgalmazásával kapcsolatban problémák merültek fel, a CSKP ХУ. kongreszszusa, a CSKP KB és az SZLKP KB plenáris ülései határozatainak, valamint az SZSZK kormánya 37Sh 77-es és 84/77-es számú rendeletéinek teljesítésében! A zöldség- és gyümölcsellátásban a helyzet a korábbi évekhez viszonyítva csak kissé javult, tehát nem az ésszerű táplálkozás követelményeinek megfelelően alakult. Ezt az egy lakosra jutó évi zöldség- és gyümölcsfogyasztás is bizonyltja, ami meszsze elmarad az e tekintetben élen járó közép-európai országok színvonalától. A zöldség.- és gyümölcsfélék felvásárlása, tárolása és eladása során jelentős anyagi károk keletkeznek, amelyek az esetek többségében ugyan szubjektív okokra vezethetők vissza, de a gyakorlatban ennek éppen az ellenkezőjével találkozhatunk. A felvásárolt termékek leírásának, megsemmisítésének rendszere nem tökéletes, ami sok esetben lehetőséget ad arra, hogy bizonyos egyének a társadalom kárára meggazdagodjanak , к BARÄ LÄSZLÚ
