Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-26 / 4. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. január 28« Elválunk csendben... ? Némi sžorongással lépek a tőketerebesi (Trebíšov) járásbíró, dr. Lakatos Gyula hivatali szobájába. Az iránt érdeklődöm, valóban válságban van-e a mai család; igaz-e, hogy szaporodik a válások száma; lazulnak-e az erkölcsi normák; való-e, hogy olykor a jómód ts hátrányosan érinti a családokat? . Dr. Lakatos Gyula tavalyelőtt és tavaly nagyon sok válókeresettel találkozott. Ezek tanulságaiból próbáljuk kibogozni az okokat, a motívumokat, amelyek eltérnek a megszokottaktól: az elhidegüléstől, a szerelem gyors ellobbanásától. Olyan okokat keresünk, amelyek nem törvényszerűek ugyan, de mégis kapcsolódnak változó életünkhöz. ... Díszes esküvő, rengeteg ajándék, gondtalan nászút. A fiatal diplomás pár mindent megkap: új berendezett lakás, hozzá személyautó. Az örömszülők azt akarták, hogy a gyermekeik már másként kezdjék, mint ők annakidején. Néhány hónapig minden gyönyörű. Aztán jön egy külföldi kiruccanás: hazafelé a fiatalasszony vezet — merthogy a főiskolán ő is jogosítványt szerzett. A férj többször rászól, simábban kapcsoljon, na» kapkodjon, vagy ha ügyetlen, adja át a volánt... Még a kocsiban összeverekednek. Aztán, irány a bíróság...! f—t Nem a legtipikusabb eset, de jellemző. A szülők éjt nappallá téve dolgoznak, rakosgatják a pénzt a bankba azért, hogy megmutassák: mire vitték. Sőt! Versenyeznek a leendő örömszülők: ki tud többet adni a fiataloknak. így már talán ismerős a jelenség — mondja a válőperes bíró. i— Nem telik mindenkinek kocsira, meg szövetkezeti lakásra, de arra igen, hogy ok nélkül és erejükön felül igyekszenek könnyíteni a gyerek anyagi helyzetén, sorsán. Aztán az agyondédelgetett fiú és lény <—, mint férj és felség — már az első buktatón sem képes átjutni... Eléggé gyakoriak az ilyen, a válókeresetekből kivilágló esetek. B.-ék egyszer már kibékültek. De á férj újból beadta a válókeresetet. Ebben leírja, hogy ő, amióta otthagyta a szövetkezetét, ipari munkássá vált. Évekig a járási székhelyen dolgozott. S szépen is éltek. Csakhogy lakást kaptak az üzemtől a városban. Odaköltöztek. A feleség is járt dolgozni. Mi történt ezután? Pokollá változott az életük. A férj nem bírt a feleségével, aki gyakran későn járt haza, arra hivatkozva: a barátnői társaságában volt. Más eset: a férj azért akart válni, mert a városba költözés után a felesége olyan munkahelyre került, ahol mindennapos volt az ivás. A férj előadta: nagyon restellj, hogy a feleségét többször hozzák haza részegen... — Am, ne tessék ebből arra következtetni, hogy általában a nők a családi élet megrontói! Szó sincs erről *— hangsúlyozza a bíró. — Túlnyomórészt az iszákos, felelőtlen durva fér] idézi elő a bajt. Az előbbi két példa csupán azt kívánja jelezni: a városiasodás, a városba áramlás veszélyeket is rejteget magában. Az új környezet másféle életmódot diktál. Többen nehezen tudnak eme új környezetbe beilleszkedni. .. .Valójában azonban nincs is önhibáján kívül elvált... A férj ingázott, naponta járt a közeli munkahelyre. Nem ivott többet, mint a környezetében levők. Egyszer hazaérkezve munkahelyéről, húslevessel kínálta a felesége. A férj azt mondta nejének: ezüstérmessé vált a a brigádjuk, s a szakszervezet ünnepi ebéddel kedveskedett... Se szó, se beszéd: az asszony a férje nyakába öntötte a levest. Aztán a tárgyaláson elmondta: nem azért főz, hogy a férje másutt egyen. fi Kissé mosolyra derítő ez a példa — folytatja válőperes bíró —, de többször ilyen apróságokkal kezdődő eseteket követi a nagyobb dolog. Például egy fiatal házaspár is megjelent a tárgyaláson. A feleség azzal hozakodott elő, hogy a férje iszákos, fizetésének nagyobbik felét elíssza, késő este jár haza. Emiatt sehová sem mehet a férjjel, mert úton-útfélen leiszsza magát. Azt sem hallgatta el, hogy egy este elment a férjéért a kocsmába. Az nemigen akart a jó szóra hallgatni, s kiverte a duhaj férj kezéből az itókával teli poharat... Lám a türelmetlenség! A keményfejűség... 1 Az ilyen fellépés elég gyakori egyes nők esetében. Olykor nem ártana jobban megfontolni egy-egy kirohanást. Ezt azért is mondom, mert tapasztalat: a nők általában könnyebben válnak. Tudják, hogy a gyerekek miatt ők maradnak a lakásban. Az ilyen elvált asszonynak nagy a keletje. A férj kerül nehezebb helyzetbe. A férj, aki aztán megindul a lejtőn, s nemegyszer sikertelen elvonókúrához, majd a személyiség eltorzulásához vezet. Más példa: a feleség előadta a tárgyaláson, hogy a férje alkoholista, üti-veri a családot, tör, zúz mindent a lakásban. Aztán az is kiderült, hogy csak a férj volt munkaviszonyban, s rövid időn belül családi ház építésére is tellett. Soha, senki sem látta ezt az embert részegen ... Nemegyszer a válások esetében kimutatható az anyagiasság. Fiktív okot jelölnek meg — ez különösen jellemző az iskolázottabbakra. — F.-ék a középiskola elvégzése után összeházasodtak. A fiatal férj tovább tanult, a főiskola befejezése után magas beosztásba került. Sok volt a szolgálati út, a kiküldetés. E- miatt gyakran összevesztek. A férj a tárgyaláson előadta: a felesége képtelen megérteni őt, nem tart lépést a korral, sőt gátolja munkájában. Aztán a sikertelen békítő tárgyalás után a férjet már várta a harmadik, kívül a kapun. — Akad példa ennek a fordítottjára is: a feleség tanult, tanult... Közben a férj kihasználta a feleség tanulásba temetkezését. Egy alkalommal a fiatalasszony tetten is érte a nőcsábász férjet. Persze, ez kontra volt a feleség hamarabbi kicsapongására ... Ettől függetlenül gyakran így szól a vád: elhidegülés, új szerelem. .. Mit tehet a bíró? Ha nincs közös megegyezés — bont. De mindig megkíséreljük, hogy a felek közeledjenek egymáshoz. >— És sikerül? >— Olykor igen. Mint például annak a fiatal házaspárnak az esetében is, ahol a férj azért volt féltékeny, mert a feleség a kultúrcsoporttal turnézott. Legtöbbször a gyerekekre hivatkozunk, aztán meg a női hiúságra, vagy a férjeknél a biztosíték hiányára egy új házasságban. — Mit mutat a válási statisztika? — Évente a válások száma mintegy három százalékos növekedést mutat. A válókeresetek egyötöde esetében sikeres a békítés, de a látványos kibékülés ritka. Tavaly például a 137 eset közül vagy tízre emlékszem, amikor a bíróságról kéz a kézben távoztak a válni szándékozó párok. A két nyolcadik osztályban ebben'az évben vettem át a magyar nyelv és irodalom tanítását. így év elején a gyerekeket is alig, a szülőket pedig egyáltalán nem ismertem. Tóth Péter nevét azonban hamar megjegyeztem. A fiú különlegesen gyenge helyesíró volt, pedig középiskolába készült. Egyik órámon megkérdeztem tőle: hogyan gondolja a továbbtanulást; a helyesírással baj lesz. Kérdésére, hogy mit lehetne tenni,' azt tanácsoltam: otthon valaki a helyesírási könyvből diktáljon neki, a leckét azután összehasonlíthatja az eredeti szöveggel és kijavíthatja a hibákat. Fontos — mondtam —, hogy naponta elvégezze ezt a gyakorlatot. S hogy a közös elhatározás ne merüljön hamarosan feledésbe. megkértem, készítse a gyakorlőfüzetét az asztalomra. A fiú rábólintott — de nem nagy meggyőződéssel —, s mindjárt ki is csöngettek. Ezután szülői fogadóórám következett. A folyosón máris jött velem szemben egy férfi, hozzámlépett és bemutatkozott: — Tóth vagyok, a fiam után érdeklődöm. Örömmel mondtam el, hogy éppen most az órán beszéltük meg a fiával, hogyan javíthatna gyenge helyesírásán. Tóth példás apának mutatkozott. Rögtön elvállalta, hogy naponta ő fog diktálni a fiának, és ő maga ki is javítja a tollbamondást, és megígérte, hogy ezt minden nap elvégzik. Mindketten örültünk >—, reméltem, hogy a beszélgetésnek meg is lesz az eredménye. Két hét múlva szombaton ott várt a füzet az íróasztalomon. Igaz, nem a nyolcadikos, hanem a hatodikos órám elején. — Tóth Gabi, milyen füzet ez? i— kérdeztem. Gabi értetlenül nézett rám. — Hát a gyakorlófüzet, amit édesapámmal megtetszett beszélni. Egy pillanatig most én ültem teljesen értetlenül a katedrán. Hirtelen felötlött bennem a megoldás: nem a nyolcadikos, hanem a hatodikos Tóth apjával beszéltem azon a csütörtökön. Ennek a gyereknek — a Tóth Gabinak — viszont nincs szüksége gyakorlásra. A tévedést — nincs mit tenni — be kell ismernem. — Kisfiam, összetévesztettelek, illetve nem is téged, hanem ez apukádat tévesztettem össze a nyolcadikos Tóth Péter édesapjával. Mondd meg otthon, hogy nincs szükséged a gyakorlásra, tévedés történt, nyugodtan abbahagyhatjátok a diktálást. Másnap reggel Tóth Gabi izgatottan várt a folyosón. — Tanító úr, kérem! Ne tessék szólni apukámnak, hogy nekem nem kell gyakorolni. Anyukám nagyon örül, mert azóta apu nem megy be a kocsmába a barátaival, minden délután idejében hazajön, hogy diktálhasson, én pedig nagyon szívesen gyakoriok. Ragyogó, kérlelő tekintettel nézett rám, persze, hogy értettem, s titkunkról nem is sžóltam soha, 'senkinek. F. Gy. Háziasszonyoknak Mit vegyek a fiamnak... ? A késeket, gyümölcskést, villát nem szabad áztatni az • edénymosó vízben, mert a lé a nyélnek árt. Étkezés után azonnal meg kell a késeket tisztítani. Különösen fontos ez, ha halat vagy gyümölcsöt vágtunk a késsel, mert Illés Bertalan megfeketedik. Az evőeszköz villás részét vagy pengéjét a mosogatásnál vízbe mártjuk és tisztára dörgöljük. A nyelet langyos vízbe mártott rongygyai töröljük meg. Az evőeszközt azonnal szárítsuk. S szülők egyre gyakrabban torpannak meg a játéküzletek kirakatai előtt, mit is vegyenek csemetéiknek, mi is hiányzik még polcukról. Valami olyat keresnek, ami olcsó és hasznos is. Nézegetem a játékboltok kirakatait, mit vegyek a fiamnak. Majd minden nap megvívom vele_ csatámat, amikor hazaérve elém áll, és még a puszi előtt megkérdezi: „Apu, mit hoztál?“ A polcokon a bolti játékszerek hiába is csalogatják, önfeledt elfoglaltságukból nem tudják őket kizökkenteni. Puska, géppisztoly egy darabig nem kerül a kezükbe, katonásdinak saját maguk ötlenek ki valamit. Nézegetem a játékboltok kirakatait, s tépelődöm, mit is vegyek a fiamnak. Az biztos, hogy igazi Volvót nem vehetek, pedig most ez a mindene. Emlékszem, egy alkalommal autóköpenyből kivágott karikát kaptam, s ez volt a meseparipám. Ha most ilyennel lepném meg fia-A ravasz róka és az okos nyuszi 'Amikor a vadászok lépteit és a vadászkutyák csaholását az erdő vadjai meghallották, szinte megbénította őket a félelem; egyben azonban leleményességre kényszerítette ükét. Igyekeztek elbújni, elrejtőzni a gyilkos fegyver golyói elől. Persze, ez nem mindig sikerült nekik. Egy reggel, amikor a vadászok, a hajtők és a vadászkutyák megszállták az erdőt, a ravasz róka gondolt egyet és azt mondta: — Ёп bizony nem adom olcsón az Irhámat. Mŕndent megteszek, hogy életben maradjak. Es bebújt a rókalyukba. Kora reggeltől durrogtak a fegyverek, hullott a vad. Remek vadászzsákmány ígérkezett. Dél körül minden elcsendesedett. Róka koma kimerészkedett odújából, és körülnézett-. Rögtön, rájött a csend okárai A vadászok ebédszünetet tartottak. Egy kövér vadász jóllakotton szundikált a fa alatt. Puskája a lábánál hevert. Több sem kellett a ravasz rókának. Odasorfordáit, gyorsan elkapta a vadász fegyverét, és eliszkolt vele. Lihegve futott a kökénybokorig, ahol elrejtőzött. Magában meg azt gondolta: —i Na, híres vadász, te sem fogsz rókát lőni. Amint ott üldögélt a bokor tövében, látja ám, hogy egy nyuszi közeledik, De ni csak, ásót visz a vállán^ Ilyen csudát még sosem látott. Mivel nagyón éhes volt, a kíváncsiságnál is jobban erőt vett rajta a vadászszenvedély. Már föl is húzta a puskán a ravaszt, mire a nyuszi odaért. A róka kiugrott a bokorból és rákiáltott: — Állj, vagy lövök! Szegény nyuszinak földbe gyökerezett a lába. Majdnem elejtette az ásóját. A róka ráirányította a puskáját) A nyuszi remegett, mint a nyárfalevél, de egyszerre mentő ötlete támadt, és azt mondta: — Várj csak, koma. Gondold meg, mit teszel. Ha életben hagysz, te is jól jársz. En ugyanis most éppen a szarka összeharácsolt kincseit megyek kiásnt. Adok neked is belőleI Jó? A kapzsi ravasz rókának felcsillant a szeme, és így szólt:, mat, vajon hogy nézne rám? Csúnyán, vagy apaszivet olvasztó, boldog mosollyal? Nem tudom, nem is merem megkockáztatni. Emlékszem, gyermekkoromban a „kopóparton“ szánkóztunk, a letaposott jeges hóban, a cipőkre srófolt felgörbült orrú korcsolyákkal koriztunk, vagy jéghokicsatákat vívtunk a jégkockán. És a mai gyerekek? Ök ebben a romantikában már nem részesülnek. De vajon tudunk-e alkalmazkodni hozzájuk, képesek vagyunk-e eleget foglalkozni velük? Vagy csak elhalmozzuk őket unalmas játékokkal és közben morfondírozunk, hogy „bezzeg a mi időnkben ...“ Állok a játékbolt kirakata előtt. Az üveg mögül kirajzolódnak a játékok. És újra az a kérdés vetődik fel bennem: mit vegyek a fiamnak? Miriák Ferenc — No jól vari, gyerünk, de ha becsapsz, a halál fia vagy. Szegény nyuszi törte a fejét, mit tegyen. Hiszen ő tulajdonképpen az elvermelt sárgarépát akarta megdézsmálni ezzel az ásóval. Mentek, mendegéltek, míg végre odaértek a veremhez. A nyuszi elkezdett ásni, majd hirtelen abbahagyta, és azt mondta: — Hűha, valami keményhez ért az ásóm, itt a kincs. A róka ledobta a puskát, elkapta a nyuszitól az ásót, és vadul ásni kezdett. Mohóságában észre sem vette, hogy közben a füles szép óvatosan fölvette a puskát, és elillant vele. Így sikerült túljárnia a ravasz róka eszén. Parraghy Johanna Az üvegbe esett dugót könnyen kivehetjük, ha zsineget dugunk az üvegbe, amelynek mind a két végét a kezünkben tartjuk. Az üveget megfordítva, a dugót a nyílás közelébe tereljük, úgy, hogy a zsineg alá kerüljön. Akkor óvatosan húzzuk ki, és vele a dugó is jön. *+~ Az alumínium főzőedények nagyon gyorsan átforrósodnak, és nem lehet az edény fülét megfogni. Egy dugót hosszában vágjunk be, és illesszük rá az alumíniumedény fülére, akkor a kezünket nem égetjük meg. A pecsenyesütőket főzzük ki időnként szódaoldattal, ez elveszi a hal-« hagyma- és egyéb szagokat. íERESZTBEJTVÉNY ANTALFY ISTVÁN: Pihéz a hó. Pihéz a hó ... szép a határ, N minden fehér, csupa fehér! Messzi a nyár ... A határban havas tájon, tapsifüles futkos, hogy egy kis répára, káposztára rátaláljon. VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első része. 10. Félig zene. 11. ... Sándor, szlov. író. 12. Piros németül. 13. Határrag. 14. Cselekvést jelentő szócska. 15. Méhcsalád. 16. Vendégség kezdete. 18. Szlovák személyes névmás. 20. Talál. 21. Késésben van! 22. Én latinul. 24. ’ Kozmetikai-cikk márka. 26. Menetrendi rövidítés. 27. Semmikor. 29. Fogával szétraorzsol. 30. Idom. 31. Hangtalan tan. 32. Francia névelő. 34. Alumínium vegyjele. 35. Igen olaszul. 36. Folyó Szlovákiában. 37. Olajszínű. 38. Azonosak. 40. Igen oroszul. 42. A fa része. 43. Mássalhangzó kiejtve, 44. Szócsata. 46. Folyó a Dunántúlon. 48. A háború istene az ókori görög mitológiában. 50. Végtag. 51. Testgyakorlat. 53. A legmagasabb értékű kártyalap. 54. Saját személyem. 55. Jókai személyneve. 56. Vajdasági község. 58. Varróeszköz. 59. Hajórész. 60. Burgonyafajta. 61. Hangtalan zár. 63. Izomszalagja. 65. Szlovák helyeslés. 66. Megszólítás. 67. A sakkjáték befejezését jelentő szócska. FÜGGŐLEGES: 1. A rejtvény második része. 2. Azonban.. 3. légvédelem. 4. Amer. űrhajó. 5. Lisztfinomság jelzés. 6. Arany franciául. 7. Állam Távol-Keleten. 8. A bor, sör is az. 9. Római hat. 17..........Ervin Kisch, 19. Dallam franciául. 20. A felsőfok jele. 21. Szépség szlovákul. 23. Osztásban van! 25. Erődítmény. 26. Nem halt meg. 28. Kozmetikai cikk-márka. 30. Balatoni üdülőhely. 33. Japán gyöngyhalásznő, 34- Az alanti helyre- 39. Megreped a jég. 41. A nagy távon közlekedő teherautók jelzése. 43. Nem lélek. 45. Tér peremei. 46. Gléda. 47- Azonos a vízszintes 18-al. 49. Föléje, 51. Tőt felesége. 52. Dél-arábiai kikötő. 55. E napon szintén. 57. Állatok fekvőhelyéül szolgál. 62. Részvénytársaság. 64. A prágai autók jelzése. 65. Rangjelző szócska. 66. A múlt idő jele. Beküldendő a vízszintes 1., és a függőleges 1. számú sorok- megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk XXXI. évfolyama 1. száma keresztrejtvényének helyes megfejtése: Színvonalas mezőgazdasági felnőttoktatást! Tanulni sosem késő! Sorsolással könyvet nyertek: Kovács Sándorné, Kürt (Strekov), Piszton Boldizsárné, Szőgyén (Svodín), Etelközi László, Buizica. t
