Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-26 / 4. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1980. január 26. Újból hallatják falujuk nevét Vannak olyan községek, ahol a ve­­tetők, a lakosság mindent megtesz az egyes akciók jó megszervezéséért. Sok esetben, részben érthetően, a pe­dagógusok járnak az élen a sport- és kulturális rendezvények szervezésé­ben — rendezésében. Ipolynyék (Vinica) csak a nagy­kürtösi (Veiké Krtíš) járásban tarto­zik a nagyközségek közé, hiszen a lakosság száma alig haladja meg a kétezret. Ennek ellenére kulturális te­vékenységük eléggé sokoldalú, és az ipolymenti falu népművészeti csoport­jával országos rendezvényen is talál­kozunk. Az idén hazánk felszabadulása 35. 'évfordulójának tiszteletére újból sor kerül egy nagyszabású sportrendez­vényre, az országos spartakiádra. Egy Ilyen tízezreket mozgató nemes akció csak akkor lehet sikeres, ha ^gzázak kapcsolódnak be a szervező munkába 'és fáradhatatlanul irányítják a gya­korlatok betanítását. Az ipolynyékiek, különösen a pedagógusok jóvoltából, 1 időben láttak hozzá a szervezéshez. Bojtos János az iskolás gyerekek fel­készítésében végez eredményes mun­kát. A diákok közül közel százan ké­szülődnek a fellépésekre, és már a gyakorlatok betanulása során látható, hogy a gyerekek derekasan helytáll­nak majd a színpompás bemutatókon. Azt hiszem, Juhász Zsuzsanna még nehezebb munkát vállalt, amikor a Nőszövetség néhány jó szervező tag­jával negyven asszonyt beszélt rá a spartakiád gyakorlatainak a betanu­lására. A nők jelentős része szövet A z Udvardi (Dvory n'/Žitavou) ** Középfokú Mezőgazdasági Szak­tanintézetben mindig figyelemreméltó volt a sporttevékenység. Nem vélet­len, hogy amikor az 1980-as sparta­kiád előkészítéséről esett sző, jelent­kezőkben nem volt hiány, jelenleg Krivanek László tornatanár vezetése alatt töven kiválasztott diák gyakorol szorgalmasan, hd^y feladataikat fele­lősségteljesen ellássák. A szaktaninté­zet igazgatósága mindenben segíti a felkészülést. A tanoncok részére öt részes össze­állítást terveztek s ebből az udvardi kezeti dolgozó, és ez csak növeli a jó nevű mezőgazdasági üzem hírnevét. A közkedvelt pedagógus időben hozzálátott a gyakorlatok betanításá­hoz és matematikai pontossággal (Ju­­hászné matematikát és fizikát tanít) irányítja az igényes tennivalót. Sze­rencséjére az iskolában van megfe­lelő tornaterem, így a zimankós tél­időben sem okoz gondot a rendszeres összejövetel, s megvan a lehetőség a gyakorlatok tökéletes elsajátítására. — Az emberek nem féltékenyked­­nek, hogy sóit estét eltöltenek házon kívül? ’— kérdeztem kíváncsian. ! Tudja a férfinép között van ilyen és olyan is, — válaszolta moso­lyogva Juhászné. Előfordult már, hogy rajtakaptuk a leskelődó férjet, de azért legtöbben megértik nemes tö­rekvésünket. Mi úgy gondoljuk, még jobban is tetszünk nekik, mert letor­násszunk a fölösleges kilókat, és kar­csúbbak leszünk. Az ipolynyéki asszonyok, 'lányok először a falujukban megrendezett körzeti bemutatón tesznek tanúbi­zonyságot, hogyan készültek fel a tél folyamán. Májusban az ország leg­északibb városában, DeCínben vesznek részt spartakiád bemutatón. Ezt kö­veti a járási fellépés s minden bi­zonnyal majd a továbbiak. Megvan minden előfeltétel, hogy a Jól felké­szült Ipolynyéki szép nem és a diá­kok is mindenütt becsülettel helytáll­janak. <— tt—i JEGYZETEK FÄBRY ISTVÄN KÖNYVÉRŐL Jól haladnak az előkészületek szaktanintézet hallgatói az elsőt és a harmádikat tanulják be. A zene na­gyon szép, hatásos és összhangban van a gyakorlatokkal, s ezért bármi­lyen igényes, nem sajnálják az időt a fiatalok. A múlt év végén történt ellenőrzés során Ján Košovan kedvelt edző sze­rint a gyakorlatokat már eléggé jól tudják. Az edzők Trnaván megtartott kerületi találkozóján is nagyra érté­kelték a szaktanintézetben végzett munkát. A szaktanintézet tanulói már Érsek­újvárban (Nové Zámky) készülődnek' a lányokkal a negyedik rész közös betanulására. Mindenki örömmel ven­né, ha hasonlóan, mint az utolsó spartakiád alkalmával, most is láthat­nánk őket Prágában a Strahovi Sta­dionban. Azt hiszem, ez lenne az is­kola sportolói szorgalmának legszebb gyümölcse. P. Plavec A közelmúltban tartotta meg évzáró taggyűlését a CSEMADOK nagykéri (Milanovce) helyi szervezete. Kovács Pál mérnök, a szervezet titkára be­számolójában értékelte a múlt évben elért eredményeket. Méltatta a „Szi­várvány“ népi tánccsoport tevékenységét, amely a múlt évben 21 alkalom­mal lépett fel. A járás különböző falvaiban, s ezenkívül más járásban, is sikeresen szerepeltek. A falusi menyecskekórus is sikeres évet zárt. Az elárusítással egybekötött könyvkiállításon mintegy 3000 korona ér­tékben adtak el könyveket. A szervezet tagjai a kulturális tevékenységen kívül a faluszépítési akciókból is kivették részüket. Segédkeztek az új kultúrház építésében is. A beszámolót színes kultúrműsor követte, melyen fellépett a Szivárvány tánccsoport, a helyi női énekkar, Száraz István, aki szavalatokkal gazda­gította a műsort, valamint a helyi tűzoltótestület fúvószenekara. Száraz Pál sjc Ugyancsak évzáró taggyűlést tartott a CSEMADOK hodos^ (Vyd­­rany) alapszervezete. Patócs Lajos, a szervezet elnöke, beszámolójában az elért eredményekről, sikerekről tett említést. A szervezetnek jelenleg 180 tagja van. Az elnök egyben a vezetője an­nak a három nemzedéket képviselő 16-tagú citerazenekarnak, amely be­jutott az 1975-ös „Tavaszi szél vizet áraszt..népdalverseny járási dön­tőjébe, és az erős mezőnyben becsü­lettel helyt Is állt. Tavaly a^ zenekar tagjai 1500 órát töltöttek a próbákon. Rendszeres felkészülésük gyümölcse 18 fellépésük a járás községeiben. A hivatalos meghívásokon kívül szóra­koztató műsorukkal színesebbé tették a nyugdíjas nap megünneplését is. A faluszépítési akció keretén belül a szervezet tagjai 700 brigádórát dol­goztak le, s a paradicsomszedésnél is segédkeztek a Dukla Efsz kertészeté­ben. A szervezetnek 5 rendszeres vér­adója van. A vitában szót kért Kázmér Sándor, a hnb és a falusi pártszervezet elnöke, aki felszólalásában méltányolta a CSEMADOK tevékenységét, s nagyra értékelte a tagok sokrétű munkáját. Kázmér elvtárs szavai után a CSE­MADOK járási elnökségének tolmá­csolásában Fél Miklós, a CSEMADOK jb titkára köszöntötte a helyi szerve­zet tagjait. Beszédében hangsúlyozta, hogy ne csak a tömegszervezetek el­nökei gondoskodjanak a szervezet munkájáról, hanem mindenkinek hoz­zá kell járulnia a feladatok teljesíté­séhez. Ezzel érhető el, hogy mozgal­masabb lesz a szervezet élete. A vita befejezése után oklevéllel jutalmazták az aktív CSEMADOK-tago­­kát. Ezt követően Szabó Károlyné veze­tésével a csallóközcsütörtöki -nôt éneklőcsoport, valamint a helyi cite­­razenekar tagjai szórakoztatták a kö­zönséget. Karácsony Viola jjc A közelmúltban a CSEMADOK szálkái (Salka) helyi szervezete is megtartotta évzáró közgyűlését. A gyűlésen részt vett a hnb elnöke, Szentes László is. A beszámolót a szervezet elnöke, Botlik Antal tartot­ta. A jelenlegi helyzettel foglalkozva rámutatott a Szovjetunió legújabb békekezdeményezéseinek jelentőségé­re a világ békéje és biztonsága szem­pontjából. A szervezet gazdálkodásáról Né­meth József pénztáros számolt be. A vitában többen is felszólaltak, s felidézték azokat az eredményeket, amelyeket a tagság az utolsó időben elért. A kultúrműsor keretén belül megtekintették a Horváth Ervin által készített filmet, melynek címe „Ipoly­­parti randevún“. A könyvszerető ta­gok a helyszínen megvásárolhatták Tőzsér Arpád „Genézis“ című verses­­kötetét, Johan Hnizinga „A középkor alkonya“ c. könyvét és az 1980-as évi „Népnaptárt“. Az elmúlt évben 229-re nőtt a szálkái CSEMADOK-tagok lét­száma. Viszont elég kevés a „Hét“ című kulturális hetilap előfizetőinek a száma. S hogy a számuk gyarapod­jon, ez a CSEMADOK helyi szerveze­tének is érdekel Magyar Rozália * A CSEMADOK kürti (Strekov) helyi szervezete a közelmúltban jubi­leumi ünnepséget rendezett, melyet Kasnyik Imre, a szervezet elnöke, Dornay György, a szervezet titkára és Nothara Valéria kultúrfelelős vezet­tek. A szervezetnek jelenleg 168 tagja van, de tervben van további 20—30 taggal növelni a létszámot. A beszé­det követő kultúrműsorban a helyi szervezet héttagú menyecske éneklő csoportja lépett fel. A közönség lel­kes tapssal jutalmazta a fellépést. A kórust Pepes Sándor népi zenekara kísérte. A nyolctagú zenekart nem­csak hazánk népdalénekesei, de a magyarországi énekesek is ismerik, hiszen itteni szerepléseiket ők kísé­rik. A népi zenekar magasszintü tech­nikai játékával elnyerte a közönség tetszését. PhDr. Hofer Lajos Az elmúlt évben jelentős művel gazdagodott munkásmozgalmunk har­cosainak életrajzi irodalma. A forra­dalmárok élellefrásának kincsestárát ezúttal a bratislavai Pravda Könyv­kiadó gondozásában „A forradalom katonája“ c. könyvvel Fábry István bővítette. A könyv bizonyltja, hogy a szerző életútja elválaszthatatlanul összefonódott munkásmozgalmunk fej­lődésével, Csehszlovákia megalakulá­sától kezdődően egészen napjainkig. Visszaemlékezéseit Fábry István szuggesztív címbe sűrítette. A hang­súlyt a „katona“ szóra helyezte. A szót azonban a szerző nem militarista értelemben használja. Az ő katonája nem az agresszív katonai erő meg­valósítója. Fábry István katonája a forrada­lom katonája, aki a forradalmi ug­rást, a világ fejlődésében szükséges változást akarja. Ennek a katonának a tőkés társadalmi rendszer megvál­toztatása a célja. Ezért adta a köny­vének „A forradalom katonája“ címet. És joggal! Édesapja, Fábry József, hat gyer­mek apja, bányász volt, tagja a szo­ciáldemokrata pártnak. A Fábry­­család az 1916—1917-es években — idáig nyúlnak vissza a szerző emlé­kei, Rozsnyó, (Rožňava), Losonc (Lu­čenec) és Tornaija (Šafárikovo) kör­nyékén az elnyomók elleni harcról. Fábry István édesapja példáját .kö­vette. Mivel a kapitalizmusban a pro­letárgyerekek korábban válnak fel­nőtté, már fiatalon egy életre szólón megtanulta a leckét, hogy mit is jelent szegénynek lenni a tőkések ál­lamában. Édesapjával, valamint a munkásmozgalom öreg harcosaival folytatott beszélgetései révén azonban azt is felismerte, hogy az a világ, amelybe beleszületett, leginkább a munkásokat, a falusi szegénységet — az uradalmi cselédeket, napszámosa­kat, zselléreket sanyargatja. Mélyebben a munkásmozgalommal 1926 őszén, tehát alig 15 évesen ke­rül kapcsolatba, amikor munkába áll a bányában. Ott lépett be a kommu­nista ifjúmunkások szervezetébe, majd később a szakszervezetbe. Ezek a mozzanatok végérvényesen eldöntöt­ték Fábry István életútját. És ez*%z út akkor sem, s ma sem könnyű, sima. Ez az út a forradalmárok útja, rajta csak azok menetelhetnek, akik a társadalmi igazságtalanságok, a tö­ke, a kizsákmányolás ellen harcolnak. Ez a forradalmi út, amelyen a fiatal bányászmunkás elindult, a kapitaliz­musban nehézségeket, nélkülözéseket, börtönöket jelentett. A forradalmi munka kemény és nem ismer megállást. És a munka a CSKP V. kongresszusa után, amely „Az arccal a tömegek felé“ gottwaldi jelszó szellemében Dél-Szlovákia dol­gozó tömegeit is aktivizálta, még ke­ményebbé vált. Hiszen a bolsevizáció a gazdasági világválság növekvő nyo­mása alatt többek között azt Jelentet­te, hogy tevékenységét a párt foko­zottabb mértékben kezdte kibontakoz­tatni a dolgozó nép valamennyi réte­gében. A fiatal Fábry megérti, hogy „mindenütt a harc élére kell áll­nunk“ (32. old.). És valóban: nagy erővel s lelkesedéssel dolgozik. FPT testedző csoportokat alakít, dolgozik a szakszervezetekben, a proletkult­­ban, a Vörös Segélyben, agitál, sztráj­kokat, háborúellenes napokat, ifjúsági akciókat és gyűléseket ifcervez, ille­gális sajtóban ír, nyomtat és irányít, s közben börtönben ül. Fábry István ezek után mégjobban tudja, hol a helye, s azt is, hogy a tőkés rendszer hatalmasaival szemben nincs megalkuvás. Ezért akkor sem hagy fel az illegális pártmunkával, amikor a tényleges katonai idejét tölti az észak-csehországi Josefovban. A párt megbízásából a magyar nyelvű illegális lapokat terjeszti a katonák között. Mint kommunista megfigyelés alatt áll, de amikor a katonák sava­nyú kenyeret kapnak: raportra jelent­kezik, s megmondja az igazat. A mun­kásmozgalomban kifejtett érdemeiért« a harmincas évek második felében a párt központi bizottsága javasolja Fábry Istvánnak: vagy Moszkvába utazol politikai főiskolára, vagy Spa­nyolországba, harcolni a Nemzetközi Brigádok valamelyikébe. Az utóbbi megoldást választotta. S ez jellemző a forradalom tettrekész katonájára. Viszontagságos utazás után 1937 januárjában ér Spanyolországba, aho­vá „nem meghalni, hanem harcolni indult“ (90. old.). A XV. Nemzetközi Brigád kötelékében a „Ján Zižka z Trocnova“ géppuskás század tagja­ként harcol, majd később a Kari Lieb­­necht tüzérségi ütegbe osztják be. A kétéves harcok során megismerkedik pl. Rajk Lászlóval, Münnich Ferenc­cel, a XI. Nemzetközi Brigád parancs­nokával és másokkal. Mély benyo­mást tesz rá Luigi Longo, a Nemzet­közi Brigád politikai biztosa, és to­vábbi személyiségek is. Vissza a szü­lőföldjére — kétéves kényszerű inter­nálás után a franciaországi Gurs-i és Vernet-i táborban — 1941 tavaszán kerül ismét, hogy néhány héttel ké­sőbb — Horthy-börtöneiben sínylődjön. Ezt követi az orosz front, és ő meg­ragadja az első adódó alkalmat, és átszökik a szovjet egységekhez. — — Fábry István könyvmonográfiája, kommunista vallomás. A könyv lap­jain a tények felsorolása meggyőzően hat az olvasóra. Azért is, mert min­den sora bizonyítja Fábry elvtárs mély hitét a boldogabb holnap meg­teremtéséért, aminek az egész életét szentelte a munkásosztály és a dol­gozó nép vágyainak és ideáljának va­­lóraváltásáért. A könyv nagy érdeme, hogy a szer­ző figyelemmel követi Dél-Szlovákia kommunistáinak és haladó erőinek harcát az első köztársaság idején. A könyv hitelesen feltárja milyen nehéz harcokat vívtak a párttagok, de tá­mogatásra találtak a dolgozók több­ségénél. Kiemeli a kommunistákat« internacionalistákat, akik a dolgozók valódi érdekeiért harcoltak, tekintet nélkül a nemzetiségi hovatartozásuk­ra. Fontos még megjegyezni, hogy Fábry István egész sor név felidézé­sével adózik azon harcostársainak és elvtársainak, akik segítették a mun­káját, és akikre mindig támaszkodha­tott, s ezért szeretettel gondol rájuk. Dr. Kezes József 3fc Mint minden évben, úgy tavaly is nagy figyelmet szentelt a NOSZF 62. évfordulójának megünneplésére és a barátsági hónap megszervezésére a CSEMADOK Lévai (Levice) Járási Bi­zottsága. A járás valamennyi alap­szervezete időben kidolgozta saját munkatervét, figyelembe véve a tag­ság igényeit. A járás politikai és állami szervei által kiadott irányelvek szerint az egyes községekben nyilvános párt­gyűléseket tartottak, s a CSEMADOK helyi szervezeteinek a vezetői is ki­vették részüket a szervezésből. Több mint 300 tag agitkettősként járult hozzá az ünnepi gyűlések méltó meg­tartásához. A járási bizottság tagjai és a helyi szervezetek képviselői ünnepi ülésen is megemlékeztek a nagy évforduló történelmi jelentőségéről. Ugyanakkor az alapszervezetek vezetőségi gyűlé­seken méltatták a szovjet nép 62 év alatt elért sikereit. Az évforduló jegyében Zselizen (Želiezovce) író-olvasótalálkozót tar­tottak Dénes György költővel, több mint 100 jelenlévő előtt. A költő „Fé­nyárén boróka“ című kötetéből 77 darab lelt gazdára a helyszínen, me­lyeket aztán a költő dedikált. Cselényi László költő Ipolyság (Sa­­hy) lakosaival, valamint iskoláinak tanulóival találkozott író-olvasótalál­kozón. Ugyancsak Ipolyság lakossága méltóképpen ünnepelte a város fel­szabadulásának 35. évfordulóját, mely egybeesett a barátsági hónap ese­ménysorozatával. A városi nemzeti bizottság, a nép­művelési központ és a CSEMADOK helyi szervezete 18 szavaiéval nagy­sikerű szavalóversenyt rendezett. Á résztvevők szovjet, cseh, szlovák és magyar írók alkotásaiból adtak elő. Fellépett a CSEMADOK helyi szerve­zetének énekkara, az irodalmi szín­pad és a Kincskeresők folklóregyüt­tese is. Bátran elmondható, hogy a barát­sági hónap eseménysorozata rendkí­vül gazdag és színes volt a lévai járásban. Abel Gábor 4L > ,'лк - rí'** *Lv jÉEbi líLiV &JÍL М|Щп| JEJmÍi ЩЩ 'ТгЦ* :]Щг 'Ü

Next

/
Thumbnails
Contents