Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-26 / 4. szám

1980. Január 28. SZABAD FÖLDMŰVES. Ülésezett a KGST Végrehajtó Bizottsága A műit héten Moszkvában három­napos ülést tartott a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának Végre­hajtó Bizottsága. Az ülésen a tagálla­mokat az állandó képviselők, a kor­mányok elnökhelyettesei képviselték. Hazánk küldöttségét RUDOLF ROHLl- ČEK, szövetségi miniszterelnök-helyet­tes, Csehszlovákia állandó képviselője, a végrehajtó bizottság elnöke vezette. A KGST Végrehajtó Bizottsága 93. ülésének napirendjén a KGST 32. és 33. ülésszakán hozott határozatok végrehajtásának a hosszú távú együtt­működési célprogramok megvalósítá­sának kérdései szerepeltek. Áttekin­tették az együttműködés időszerű fel­adatait, a különböző programok vég­rehajtásának és előkészítésének me­netét. Beszámolót hallgattak meg pél­dául a atomenergia felhasználására irányuló együttműködés eddigi ered­ményeiről, a soron következő felada­tokról. Megvitatták a tagországok gazdasági és tudományos-műszaki e­­gyüttraűködésének időszerű kérdéseit, valamint az 1981—1985. évi kölcsönös együttműködés alapvető irányait. A végrehajtó bizottság határozatot hozott arról, hogy a KGST megemlé­kezik VLAGYIMIR ILJICS LENIN, a kommunista- párt és a szovjetállam megteremtője születésének 110. évfor­dulójáról. előkészületei rek, a LEMP Központi Bizottságának első titkára is részt vett. A beszámoló és küldöttválasztó tag­gyűlések már szeptember óta folytak a pártalapszervezetekben, december közepén pedig vajdasági pártkonfe­renciák kezdődtek. verenitása és függetlenséga elvének, a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvének tiszteletben tartá­sát. Fontos pozitív tényezőnek te­kintik, hogy folytatódik a szovjet­francia kapcsolatok fejlődése. Hang­súlyozzák: a jövőben Is amellett fog­lalnak állást, hogy országaik politikai, gazdasági, műszaki és kulturális együttműködése hosszú távon dinami­kusabban és kiegyensúlyozottabban fejlődjék. A közlemény kidomborítja, hogy a szocializmus nagymértékben járul hozzá az imperializmus ellen, a nem­zeti függetlenségért és a társadalmi felszabadulásért vívott küzdelem fej­lődéséhez. A szocializmus építése a föld sok országában különböző for­mákban történik, és különböznek a szocializmus győzelméhez vezető utak is. A két párt fontos tényezőnek te­kinti az imperialistaellenes erők együttműködésének megszilárdítását, összehangolt tevékenységük fejlesz­tését. „A szovjet és a francia kom­munisták között a barátság és a nem­zetközi szolidaritás testvéri kapcso­lata áll fenn, amely a függetlensé­gen az egyenjogúságon ás a be nem avatkozáson alapul — szögezi le a közös közlemény. Mindkét párt úgy vélt, hogy az álláspontok eltérése, a véleményeltérés nem lehet akadálya annak, hogy együttműködjenek a kö­zös, alapvető célok elérésében. E célok közé tartozik a békéért, a le­szerelésért, a nemzetközi együttmű­ködésért vívott küzdelem, a nemzet­közi szolidaritás a kommunista pár­tokkal, a társadalmi és a nemzeti felszabadítás minden erejével.“ A közlemény kifejezésre juttatta', hogy a két párt elégedett a tárgya­lások gyümölcsöző eredményeivel és jellegével, kölcsönösen arra törek­szenek, hogy fejlesszék együttműkö­désüket a Szovjetunió és Francia­­ország munkásosztályának, népeinek érdekében. Д z imperialista világnak a szov­­jetország ellen indított leg­újabb antikommunista propaganda­­kampánya valamelyest élezte a nem­zetközi feszültséget. Kardcsörtető be­szédek hangzottak el Washingtonban, Carter elnök különféle „megtorló“ lé­péseket helyezett kilátásba a Szovjet­unió ellen. E helyzetben határozott szovjet állásfoglalást, helyzetmagyará­zatot és a jövőt illetően józan derű­látást, biztos vonalvezetést jelentettek Leonyid BREZSNYEVNEK, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának a moszkvai Pravda kérdéseire adott vá­laszai. Az általános helyzetet jellemezve Brezsnyev elvtárs kijelentette: A pártnak a békére, az enyhülésre irá­nyuló vonala megvalósításának, az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán meghatározott békeprogram valóra váltásának során sok mindent sike­rült elérni. Ha hagy általánosságban fogalmazunk, akkor a legfontosabb, amit elértünk, az, bogy sikerült meg­szakítani a tragikus körforgást — vi­lágháború — rövid lélegzetű béke —< világháború. A hetvenes és a nyolc­vanas évek fordulóján azonban jelen­tősen bonyolultabbá vált a nemzetkö­zi helyzet. Ezért az imperialista erők, mindenekelőtt az Egyesült Államok meghatározott körei a felelősek. A- zok, akik a feszültség enyhítését aka­dálynak tekintik annak útjában, hogy megvalósítsák agresszív elgondolásai­kat, háborús pszichózist keltsenek, és beavatkozzanak más népek belügyei­be. Azok az erők felelősek ezért, a­­klkben mélyen megrögződött az a megszokás, hogy minden ceremónia nélkül viselkednek más országokkal szemben, úgy cselekedjenek a nem­zetközi életben, mintha nekik minden meg lenne engedve. A főtitikár ezzel kapcsolatban meg­említette, hogy az említett erők az utóbbi időben új hosszú távú fegy­verkezési programokat erőszakolnak, új katonai támaszpontokat hoznak létre .messze távol az Egyesült Álla­mok határaitól, így a Közel-Keleten és az Indiai-óceán térségében, létre­hozzák az úgynevezett „gyorshad­testet“, a katonai beavatkozás politi­kájának ezt az eszközét. Brezsnyev elvtárs említést tett a Bécsben aláírt SALT-1I. szerződés el­leni aknamunkáról is, s megállapítot­ta, hogy Carter elnök azzal a dönté­sével, hogy meghatározatlan időre befagyasztják a szerződés kongresszu­si vitáját, újabb vonással egészítette ki ezt a káros folyamatot. A főtitkár válaszai az afganisztáni eseményekre is kitértek. 1978 áprili-Január 26-án születésnapját ünnepit az Indiai Köztársaság. Pontosan harmincéves. 1950-ben ugyanis ezen a napon szűnt meg a három évig fennállt domínium státusa és lett tel­jesen független állam, s a brit ural­kodót képviselő indiai alkirály helyét köztársasági elnök foglalta el a re­publikánus rendszert választó új ál­lam élén. Az indiai óriás, Hindusztán-félsziget legnagyobb állama tehát most máso­dik születésnapját ünnepli. Am nem tehetjük, hogy ne említsük meg az elsőt is, mely a három évvel korábbi augusztus 15-hez kapcsolódik. Ennek fontossága ugyanis nemcsak abból következik, hogy évszázados gyarmati elnyomatás után egy félmilliárdos nép domínium keretében teljes ön­­kormányzatot kapott, hanem abból is, hogy ez olyan keretek között játszó­dott le, amelyek hosszú távon kiha­tottak az óriás állam további fejlődé­sére, s azoknak a politikusoknak a személyisége, akik az új India szüle­tése körül bábáskodtak, szintén döntő hatással volt az indiai állam politiká­jának alakulására. Befejeződtek a LEMP Vili. kong­resszusának A Lengyel Egyesült Munkáspárt ra­­domi vajdasági konferenciájával be­fejeződtek a LEMP VIII. kongresszu­sának előkészületéi. A kongresszus februárban Varsóban ül össze. A ra­­domi pártkonferencián. Edward Gie-Együttesen a haladásért A hónap első tiz napjában, amikor az imperializmus és a nemzetközi re­akció szűnni nem akaró propaganda hadjáratot indított az afgán nép for­radalmának segítséget nyújtó és az iráni nép elidegeníthetetlen jogai mellett síkraszálló Szovjetunió ellen, sor került Georges Marchais-nak, a Francia Kommunista Párt főtitkárá­nak, illetve az általa vezetett párt­küldöttségnek moszkvai látogatására. Ez azért lényeges, mert a találkozón fontos megállapítások és állásfogla­lások hangzottak el. A szovjet­francia pártközi tárgyalásokról ki­adott közlemény megállapítja: mind­két párt úgy véli, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet meghatározó vo­nása az a változás, amely a béke, a nemzeti függetlenség és a szocializ­mus javára megy végbe az erőviszo­nyokban. Ilyen körülmények között až impe­rializmus nem képes úgy tevékeny­kedni, mint korábban. Ennejc elle­nére igyekszik felhasználni minden rendelkezésére álló eszközt, hogy megőrizze pozícióit, s megpróbálja megakadályozni a haladás erőinek előbbre jutását. Ezért a közlemény szorgalmazza, hogy energikusan vissza kell verni az imperializmus antikommunista kampányát. A két párt úgy véli, „jelenleg megvan a lehetőség a fegyverkezési verseny megszüntetésére a fegyverzet foko­zatos csökkentéséhez való áttérésre. A két párt tagjai a jövőben is küzde­nek e magasztos cél eléréséért“. Le­szögezték: feltétlenül szükséges, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak a NATO-határozatnak a megakadályo­zására, amelynek értelmében új ame­rikai rakétákat telepítenek Európá­ba, és folytatni kell az erőfeszíté­seket a feszültség csökkentésére. Nagy fontosságot tulajdonítanak a küszöbönálló madridi találkozó elő­készítésének és megtartásának. Hang­súlyozzák, hogy a nemzetközi légkör megjavítása feltételezi a népek szu-VADNYUGATI SZELLEMBEN Az amerikai ve­zetők fennen han­goztatják, hogy Washingtonnak „joga“ van a fegy­veres beavatkozás­ra mindenütt, ahol ezt „célszerűnek“ tartja. (V. Fomicsev rajzaj. Dzsavaharlal Nehru, az indiai nép nagy fia, a haladó polgárság képvise­lője, mély hazafias átszellemüléssel és a jövőbe vetett hittel mondta az új állam alkotmányoző gyűlésében: „Eljön az a pillanat, ritka pillanat a történelemben, amikor kilépünk a régiből az újba, amikor egy korszak véget ér, amikor egy nemzet oly so­káig elnyomott lelke szárnyalni kezd ...“ Költői megfogalmazás, de a gyakorlat sokkal prózaibb volt. A brit gyarmattartók tudták, hogy ki kell vonulniuk, valamennyi gyarmattartó­nál jobban és korábban felfogták az idők szavát s úgy ürítették ki állásai­két, hogy az egykori gyarmatokat a volt anyaországhoz fűző köldök­­zsinór ne szakadjon el, szándékosan úgy vonták meg a független India határait és olyan örökséget hagytak az új vezetőkre, hogy kezdettől fogva veszélyben forgott az új nemzeti ál­lam léte és békéje. A gyarmatosítők ugyanis felosztották „birtokukat“, mégpedig vallási alapon. Nem valami Jószándékkal, éppen ellenkezőleg. A hindu vallási többségű Indiában és a mesterségesen összetákolt mohame­dán többségű Pakisztánban ugyanis maradt olyan vallási kisebbséget al­kotó népesség, hogy a viszály for­rása nem szűnt meg. Két köztársaság létesítése a szubkontinensen csak a A Mi külpolitikai irányvonal megingathatatlan LEONYID BREZSNYEV NYILATKOZATA ' sában Afganisztánban forradalom ment végbe. Az afgán nép saját kezé­be vette sorsának intézését, a függet­lenség és a szabadság útjára lépett. A mült erői azonban felsorakoztak a forradalom ellen. Az afgán nép ma­gától értetődően maga is megbirkó­zott volna velük, azonban a forrada­lom első napjaitól kezdve szembe találta magát a külső agresszióval, a belügyeibe történő durva külső be­avatkozással. Ezernyi és ezernyi, kül­földön felfegyverzett és kiképzett lá­zadót, egész fegyveres alakulatokat dobtak át Afganisztán területére. Az imperializmus, csatlósaival együtt, a gyakorlatban hadüzenet nélküli hábo­rúba kezdett a forradalmi Afganisz­tán ellen. Az agresszorok Afganisztán elleni tevékenységét Amin is elősegí­tette: a hatalmat megragadva kegyet­len elnyomást indított az afgán nép széles rétegei, a párt- és katonai ká­derek, az értelmiség és a muzulmán papság képviselői ellen, vagyis azok ellen a rétegek ellen, amelyekre az áprilisi forradalom támaszkodott. A folyamatos fegyveres beavatkozás, u reakciós külső erők messzire menő összeesküvése azt a reális fenyegetést támasztotta Afganisztánnal szemben, hogy elveszíti függetlenségét, impe­rialista katonai felvonulási területté változtatják országunk déli határát. Más szavakkal: elérkezett az a pilla­nat, amikor már hallgatnunk kellett a baráti Afganisztán kormányának kérésére, ha másként tettünk volna, lehetővé tettük volna az agresszív erőknek, hogy megismételjék mindazt, amit például Chilében tettek, ahol vérbe fojtották a nép szabadságát. Ha nem így jártunk volna el, az azt je­lentette volna, hogy közömbösen néz­zük, hogyan jön létre déli határunkon a szovjet állam biztonsága ellen irá­nyuló veszélyes fenyegetés tűzfészke. Számunkra nem volt könnyű az a ha­tározat, hogy szovjet katonai kontin­genst küldjünk Afganisztánba. A párt központi bizottsága és a szovjet kor­mány azonban felelőssége teljes tuda­tában cselekedett, figyelembe vette a helyzet valamennyi összetevőjét. Brezsnyev elvtárs ezzel kapcsolat' véres vallásháborúnak vetett véget, de nem az ellenségeskedésnek. A problémákkal terhes, megoidásuk­­** kai küszködő India a mai napig követendő példát mutató mintaképe az ázsiai földrész államainak. Külpoli­tikájának alapja a békés egymás mel­lett élés és el nem kötelezettség. Nehéz volt érvényt szerezni ennek az elvnek. Az imperialisták gyarmati politikájának örökségeként nem egy véres viszály támadt India és az im­perialisták zsoldjában korántsem el nem kötelezett politikát folytató Az indiai óriás I születésnapján szomszéd, Pakisztán között. Lássuk például Pakisztán többszöri kasmiri betörését, időnként megújuló területi követeléseit, a Kelet-Pakisztán elválá­sakor, Bangladéš állam születésekor támadt viszályt és az ugyancsak is­métlődő kínai terjeszkedési kísérle­teket. Az indiai külpolitika to­vábbi sarkköve a szovjetbarátság, sokoldalú gazdasági együttműködés a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Belpolitikai téren az ország életének vezető erejévé vált Indiai Nemzeti Kongresszus célja a legégetőbb problémák megoldása volt: a kasztrendszer maradványainak el­törlése, a foglalkoztatottság biztosítá­sa, illetve a munkanélküliség enyhí­tése, az éhség leküzdése, bonyolult népesedési problémák megoldása. Azért említjük ezt, mert az Indiai Köztársaság annak jegyében ünnepel­heti születésnapját, hogy háromévi rövid .politikai intermezzo után ismét Indira Gandhi asszony Indiai Nem­zeti Kongresszus (I) pártja alakított kormányt és állt az ország élére. Szokatlan jelzés egy párt neve után, de tudnunk kell, hogy 1969-ben sza­kadás történt Nehru pártjában. A konzervatív öregek elfordultak Nehru lányától, Indira Gandhitól és orto­dox szárnyat alkotva, különpártként Indultak a politikai életben, olykor olyan erőkkel is szövetkezve a Gandhi asszony vezetése alatt álló párt ellen, amelyekkel a múltban nagy ellenté­teik voltak. Indira Gandhi reformjai­val haragította magára a jobboldalt. Gondoljunk csak a maharadzsák, a reakciós múlt utolsó pillérei rangjá­ban kitért az imperialista propagan» da, rágalomhadjárat mesterkedéseire* Farizeus magatartás minden olyan ki* sáriét, amikor azok kiabálnak $ „szovjet fenyegetésről“, azok lépnek fel a nemzetközi erkölcs védelmező* jének szerepében, akiknek bűnlistá* ján ott van a Vietnam elleni „szeny* nyes háború“, akik az Ujjúkat sem mozdították, amikor a kínai agresz* szórók fegyveresen betörtek a szociai lista Vietnamba, akik évtizedek óta katonai támaszpontokat tartanak fenn Kuba földjén, akik a forradalmi iráni néppel szemben kardcsörtető kijeién* téseket tesznek, blokáddal fenyegetőz* nek, nyílt katonai nyomást gyakorol* nak rá. Valóban van beavatkozás Af* ganisztán belügyeibe, s erre még az olyan magas és tiszteletre méltó in* tézményt is felhasználják, mint az ENSZ. A történtekből Brezsnyev elvtárs azt a következtetést vonja le, hogy, „a világon mindinkább joggal az a kép alakul ki az Egyesült Államokról, hogy a nemzetközi kapcsolatok terén nem megbízható partner, olyan állam* amelynek vezetése kész bármely pii* lanatban megsérteni nemzetközi köte* lezettségeit, egy tollvonással semmis* sé tenni az általa aláírt szerződése* két és megállapodásokat“. A főtitkár azonban mindjárt megjegyezte: „Ma* gától értetődő, hogy az Egyesült Al* lamok kormányzatának ez a maga* tartása korántsem okoz nekünk olyan kárt amilyenre kezdeményezői nyíl* ván számítottak.“ Brezsnyev elvtárs válaszaiban vé* gül megerősítette, hogy az enyhülés irányzata, a népek akarata minden akadály ellenére utat tör. Hangoztat* ta: A szovjet emberek és a külföldi barátaink bizonyosak lehetnek abban, hogy a lenini külpolitikai irányvonal megingathatatlan. Ez az irányvonal összekapcsolja a következetes béke­törekvéseket az agresszió határozott visszaverésével. Ez az irányvonal az elmúlt évtizedekben igazolta önmagát, ehhez tartjuk magunkat a jövőben is* Erről az irányvonalról senki sem té* ríthet le bennünket. nak eltörlésére és vagyonának álla* mosítására, a nagyszabású államosí* tásokra, amelyek sok bankot, pénz* intézetet és biztosítót érintettek, aí lakosság társadalmi és jogi egyenlő­ségét célzó intézkedésekre, a kaszt* rendszer törvényes eltörlésére stb. A megrögzött hagyományok, szokások ellen azonban nehezebb küzdeni, mint egyszerű törvényhozási aktussal papí­ron megoldani a kérdéseket. Itt vol­tak még a hinduista vallás előítéletei* például a „szent állatok“ kultusza* mely szintén kerékkötője volt annak* hogy Indira Gandhi kormánya eny­hítsen a lakosság élelmezési problé­máján. A bonyodalmakat még az i3 fokozta, hogy a lakosság, az elma* radott néprétegek körében nem talál­tak megértésre Gandhi asszony szü­letésszabályozási akciói (a túlnépe­sedés India egyik legsúlyosabb gond­ja). Az elégedetlenség három évvel ezelőtt a reakció malmára hajtotta a vizet, s a konzervatív politikai csoportok a külföldi kapitalista álla­mok, elsősorban Anglia reakciós kö­reinek támogatására találtak, mert Gandhi asszony államosítási és einem* kötelezettségi politikája szálka volt az imperialisták szemében. így történt, hogy a konzervatív * erők összefogtak, az Indira Gandhi vezette Nemzeti Kongresszus ellen, amely a kommuriisták támoga­tását is elvesztette, és 1977-ben meg­buktatták a 11 éve kormányzó minisz­terelnök-asszonyt. Az igazság kedvé­ért meg kell jegyeznünk, hogy a Kongresszus párt vereségéhez a Gandhi-kormányzat bizonyos túlkapá­sai is hozzájárultak, főként az 1975-ös rendkívüli állapot bevezetésekor elkö­vetett törvénysértések, melyekre a reakciós és konzervatív körök nagyon érzékenyen reagáltak. < Az ellenzékbe vonult, illetve a po­litikai élettől egy időre visszavonult índira Gandhi azonban még ezután is veszélyes maradt a jobboldal szá­mára. Többször idézték a törvény elé és próbálták koholt vádak alapján el­marasztalni. Gandhi asszony igazsága azonban győzött. A Kongresszus helyébe lépő Dzsa* nata Párt körüli tömörülés botcsinál­ta szövetségnek bizonyult és széthul­lott. Sem Deszai kormánya, sem á következő kormányok nem voltak ké­pesek megoldani India belső problé­máit, így a januári választásokon Gandhi asszony fölényes győzelmet aratott és már megalakította 14-tagú kormányát. Lőrincz László

Next

/
Thumbnails
Contents