Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-28 / 26. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. Jánlus 20, III. RÉSZ Az Augusztus 29 szövetkezet szék­helye Liptovská Osadán van. A köz­pont gazdasági udvarának rendezett­sége kellemesen hatott mindnyájunk­ra. Ez azt bizonyítja, hogy rendsze­rető emberek irányítják a gazdaságot. :— Beszélgethetnénk kissé? — kér­deztük Fridrich Xurza föállattenyésztö mérnököt. i Természetesen, ha a Liptovská Lužná-i szállásról, meg a Liptovská Revúca-i juhtenyésztő telepről vissza­térünk, azonban elnökünk utánunk jön és tájékoztathatja önöket. Juraj Šimko számadó birodalmát a Prašivá hegyóriás lábánál két takaros faépítmény és nagykiterjedésű legelő képezi. A helybeliek ezt a szállást Valúžnának nevezik. A szépséges táj tökéletes ismerője, a számadó hajdan nában ezen a vidéken partizánként harcolt a fasiszta betolakodók ellen. A hegyi élet pontos, keménykötésű emberré érlelte őt. Liptóban is régi szokás a vendég illendő fogadása, ezért a számadó mindent előkészített, hogy birodalmá­ban kellemesen érezzük magunkat. Az édeskés és a savanykás ízű hegy­vidéki specialitás, a zsincica nagyon ízlett, gyakran iszogattunk az üdítő és tápláló juhtejből készített italból. A Prašivá hegyóriás környéke a síkvidéki ember részére szokatlan, mégis elbűvölő. A hegyoldal mélye­déseiben még május vége felé is vas­tag hóréteg fehérlett. Az éles, jeges szél kissé megborzongatta hátunkat, mégis kellemes órákat töltöttünk el. Kedvező évjáratban a vaiúžnái le­gelők dús füvet érlelnek a juhnyáj­­nak. A nemesített racka juh teje nagy kalóriaértékű gomolya készítését te­szi lehetővé. Ez pedig jó jövedelmi forrása a hegyvidéki szövetkezetnek. Ide jött utánunk Dr. Milan PauCula elvtárs, az Augusztus 29 szövetkezet elnöke, hogy a természet ölén tájé­koztathasson bennünket. :— A szépséges, de semmit ingyen nem adó hegyvidéki övezetben hét­ezer hektáron gazdálkodunk. Itt min­den apró sikerért alaposan meg kell küzdenünk jegyezte meg bevezető­ként. A hegyóriások övezetében fekvő mezőgazdasági területből a rét ezer­ötszáz, a magashegyi legelő pedig ötezer hektár. Ilyen körülményekben kellett kialakítaniuk a legmegfele­lőbb termelési szerkezetet. Takar­mányt, tejet, juhsajtot és húst termel­nek népgazdaságunk részére. Húsz és egynéhány évvel ezelőtt harminc Liptovská Osada-i ember ösz­­szefogásával kilencszáznyolcvan hek­táron kezdték a közös gazdálkodást. Eredményeik közepesek voltak. Ak­koriban a termelés összértéke meg­haladta az 5,5 millió koronát. Mint­egy nyolc évvel ezelőtt egyesültek a hajdani Bielý Potok-i szövetkezettel, majd rá három évre Liptovská Revú­ca és Liptovská Lužná, de Černová is csatlakozott hozzájuk. Ma a szö­vetkezet kataszterébe tartozik Ružom­berok is. RIDEG HEGYI KÖRNYEZETBEN A termelés fellendítése tekinteté­ben helyzetük eléggé körülményes. Ebben az övezetben a tenyészidő ugyanis három hónapra korlátozódik. Oly módon kell szervezniük minden munkát, hogy a rendelkezésre álló kevés jó időben legalább kétszer ka­szálják a réteket. Olykor a 900 szö­vetkezeti dolgozón kívül a környező falvak üzemekben dolgozó lakosai közül több mint ezren társadalmi összefogás keretében segédkeznek az ötszáz vagont meghaladó réti széna begyűjtésében és tárolásában. Liptóban a széna begyűjtése a leg­nehezebb munkák egyike. A gépek hasznosítása csak az arra alkalmas kis területeken lehetséges. A kaszá­lást és a begyűjaést túlsúlyban kézi erővel végzik, az emberek azonban vállalják a rendkívül nehéz munkát. A szövetkezet kétezer szarvasmar­hát és ötezerötszáz racka juhot tart. A juhok körüli teendőket hatvan pásztor látja el. Feladatuk nem ki­csi. Anyánként több mint 18 kiló gomolyát kell készíteniük, és juhon­­ként 1,8 kiló gyapjút előteremteniük. A szövetkezet vezetősége arra töre­kedett, hogy a juhpásztorok részére elfogadható életkörülményeket alakít­son. Pihenőhelyül takaros faházakat, szállásokat építettek részükre, és a tej feldolgozására, a gomolya elké­szítésére is kedvezőbbek, emberibbek a feltételek, mint korábban, ám a kézi erőt még nem sikerült más mód­szerrel helyettesíteni. ÜJ MÓDSZEREK TÉRHÓDÍTÁSA A Liptovská Revúca-i korszerű juh­tenyésztő farmhoz műút vezet, gép­kocsink mégis nehezen kapaszkodott fel a telep bejáratáig. A főállatte­nyésztő büszkén mutatta a hullámos fémlemezből készített síneken gör­dülő mélyalmos építményeket. Ezen a farmon jelenleg háromezerhatszáz juhot helyezhetnek el, s környékén belterjes legelőgazdálkodást folytat­nak. A farmot 26 millió korona beru­házással építették. A téli takarmány­­szükségletet képező ötven vagon szé­na elhelyezésére a speciális tároló tornyokat a jövő évben készítik el. Szecskázott takarmányt tárolhatnak benne, és az állatok ellátása teljesen gépesíthetővé válik. Dgy tervezik, hogy a farm komple­­tizálása után évenkénti két váltásban hat-hétezer bárányt hizlalhatnak. Az anyák vemhesülését máris úgy szin­kronizálják, hogy kétévenként három ellést érjenek el. A bárányhizlaldában darabonként 20—40 deka közötti a napi súlygyarapodás. Szóba került, hogy Horniak Lajos mérnöknek, a Terményfelvásárló és El­látó Vállalatok vezérigazgatósága dol­gozójának a segítő szándéka nagy, ezért őt is felkerestem, hogy tájéko­zódjak a hizlalás kérdéseiről. — Valóban figyelmet keltő mindaz, amit az Augusztus 29 szövetkezet Liptovská Revúca-i juhtenyésztő farm­ján elérnek — Jegyezte meg Horniak elvtárs, majd így folytatta: Törekvéseikben támogatjuk őket, s— Mi a módszer lényege? i-~ kér­deztem tőle. *— Két változat meghonosítására törekednek. Az egyik változatban a megszületett bárányokat 24 órán be­lül elválasztják az egyszerre ellő anyák csoportjától, s a bárányokat speciális tejpótlóval itatják. Ehhez persze nagy szakértelemmel szinkro­nizálni kell a vemhesülést. így két­évenként három ellést érhetnek el a csoportnál. A második változatban kísérletekkel bizonyították a gyorsí­tott elválasztás létjogosultságát. E módszernél azonban a két, esetleg három bárányt ellő anyáknál meg-Síneken gördülő mélyalmos juhhodály. hagyják az egyik legszebb bárányt, hogy kedvére Szophasson. A többit pedig 24 órán belül elválasztják, és tejpótlóval itatják. Ezt a nyájat a bá­rányok elválasztása után legeltetni és fejni lehet. Ez a módszer persze nem csak a hegyvidéken, hanem mini den juhtenyésztő gazdaságban sike­resen alkalmazható. Nagy előnye, hogy a bárányok elhullása egy-két százalékra csökkenthető. A kísérleti telepeken, vagyis a Liptovská Revú­ca-i farmon és a poníkyi szövetke­zetben a nevelés négy hetében az öt­száz bárány közül mindössze három darab pusztult el a szokásostól eltérő betegségben. Az említett négy hét alatt az egyedenkénti napi felhizás 27—32 deka között váltakozott, s ez nagyon jő eredmény. — A bárányhizlalásra alkalmas 2X2,5 méteres kutricákat, — amelyek­ben tíz állat fér el, — és a 2,5X3 méteres alapterüleű kutricákat 15 bá­rány elhelyezésére az itatás módsze­rével együtt Horniak mérnök újító javaslata alapján alkalmazzák. Figyelmet keltő az is, hogy nyáron, amikor a juhokat a legelőn tartják, az építményeket baromfi hizlalására használják fel. így évi átlagban 180 ezer hizlalt baromfit értékesíthetnek. A „Movis“ kétezer bárányt vásárol meg tőlük 30 kilós átlagsúlyban. Da­rabjáért a szövetkezet 1500 koronát kap. Gomolyából 50, gyapjúból pe­dig 12 tonnát értékesítenek. A gomo­lya kilójáért 48 korona bevételt ér-“ nek el, š ebből a különbözeti árpót­lék 6 korona. MINDEN A TERMELÉST SZOLGÁLJA A szövetkezet rendkívül nehéz fel­tételek között 170 hektáron gabonát, 58 hektáron burgonyát, 4 hektáron zöldséget, s ugyancsak 4 hektáron kukoricát termel. A költségek nagyok. Ezért a melléküzemági termelésben dolgozó 150 személy jelentős összeget biztosít a mezőgazdasági termelés nehézségeinek leküzdéséhez. Mellék­üzemágukban ventillátorokat, pótal­katrészeket készítenek a mezőgazda­ság részére.. Ezek egyike például a Reform hegyvidéki fűkaszáló gép vá­gószerkezete ,ls. — Ülhetett kézzel nem várhatnánk jó eredményeket. Szükséges, hogy évente legalább kétezer hektárt mű­trágyázzunk — említette Ernest Leh­­ner részlegvezető. Az eddigi tapasz­talatok mutatták, hogy a műtrágya biztonságos kijuttatására legjobban a helikopter felel meg körzetünkben. Arra törekednek, hogy ebben az évben legalább 30 százalékkal több kitűnő beltartalmi értékű szénát tar­talékoljanak az állatoknak, mint a a múlt évben, és a tejtermelésben is arányosan javuljon a helyzet. A ta­karmányok következetés termesztésé­vel, tárolásával és etetésével érték el, hogy naponta tehenenként tíz li­(kalj tér tejet értékesíthetnek. Ezzel az eredménnyel a járási ranglista élére kerültek, ami Liptóban nagy dicső­ség. Jónéhány olyan tehenük van, amely évi átlagban négyezer liter te­jet termel. Ez annak tulajdonítható, hogy a hazai pinzgaui fajtát ayrshiri apaállattal keresztezték, s a leszár­mazottak tejhasznossága kitűnő lett, A gazdaság vezetői gondot fordíta­nak a borjú és az üszőnevelésre. Ar­ra törekednek, hogy jó elődöktől származó utódokkal töltsék fel a tehénállományt. Persze vágómarhát és vágósertést is juttatnak a fogyasz­tói piacra, s így az állattenyésztési részleg évi bevétele meghaladja a 30 millió koronát. A Liptovská Revúca-i juhtenyésztő telep ebből 8 millió ko­ronával részesedik. Ezen a vidéken nagyon szorgalmas emberek élnek. Éveken keresztül megtanulták, hogy a hegyvidéki kör­nyezet nem bőkezű, ezért úgy rende­zik el a dolgokat, hogy a természet­től minél többet elhódítsanak a tár­sadalom és önmaguk boldogulására. Visszatértünk a központba. A szö­vetkezet üzemi étkezdéjében ínyenc­falatok vártak ránk. A liptói speciali­tás, a báránypecsenye mindnyájunk­nak ízlett. Azzal v,éltünk el tőlük, hogy még visszatérünk, és az élet valamint a termelés kérdéseiről is­imét elbeszélgetünk. Hoksza István Az elválasztott bárányok tejpótlóból készült eleséget kapnak. I haj JA komáromi (Komárno) járás me­** zűgazdasági üzemei május vé­géig 101 százalékra teljesítették idő­szaki sertés- és marhahúsértékesítési feladatukat. A járási mezőgazdasági igazgatóság által irányított üzemek összesen 10 ezer 610 tonna vágóálla­tot adtak át a húsiparnak, hozzávető­­legesenn 356 tonnával többet, mint a múlt év hasonló időszakában. Ez szép eredmény, csakhogy — baj van a vá­lasztékkal. Az állattenyésztési termé­kek értékesítésében elért eredmények ölhavi mérlegének adatai arról árul­kodnak, hogy a járás számos mező­­gazdasági üzemének továbbra is je­lentős gondot okoz a sertéstenyésztés megfelelő ütemű fejlesztése. Május végéig huszonhat üzem közül mind­össze tíz tudott az időterv irányszá­mainak megfelelő mennyiségű sertés­húst értékesíteni. Ezzel kapcsolatban Lehotský Mikuláš mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság főállatte­nyésztője így nyilatkozott: —• Járásunkban a szarvasmarha­tenyésztés az ésszerű emberi táplál­kozás kívánalmaira alapozott társa­dalmi igényekkel összhangban fejlő­dik, viszont a korábbinál nagyobb feladatok elé állított sertéstenyésztés valahogy megrekedt a múlt évi szín­vonalon. Megjegyzem, minden jel ar­ra utal, hogy a sikertelenség átmeneti jellegű. Tavaly az év végén sok ser­téshúst kért a piac, s akinek volt, az adott, hogy a lehető legkedvezőbb eredménnyel zárjuk az évet. Volt rá példa, hogy az üzem korábban eladta a hízókat, csakhogy mérsékelni tudja a kedvezőtlen időjárás okozta mér­leghiányt. így az év eleő hónapjaiban bizony csak kevés vágóérett sertést tudtunk felkínálni a húsiparnak. Üze­meink májusban már teljesítették a harmadonkénti időtervet, de az előző hónapokban kétszáz tonnára növeke­dett adósságot nem tudták és elő­reláthatólag június végéig sem lesz­nek képesek — törleszteni. Később behozzuk a lemaradást, hiszen a hiz­laldák csaknem teljes kapacitással üzemelnek — ha volna elég válasz­tott malac, pillanatnyilag további más­félezer malacot tudnánk elhelyezni —, és lényegében adott a lehetőség, hogy az évi feladatot teljesítsük. Ta­pasztalatból tudom, hogy a fogyasztók egész évben igénylik a folyamatos ellátást, de az adott helyzetben több­re nem futja az erőnkből. Az elkö­vetkezőkben azon leszünk, hogy ele­get tegyünk ennek a jogos elvárás­nak. Bízunk benne, hogy a sor végén kullogó üzemek (Chotín, Dolný Peter stb.) követni fogják a sertéstenyész­tés fejlesztésében jó tapasztalatokkal rendelkezők, és szép eredményeket elérők, (Kolárovo, Kameniőná) pél­dáját. Addig is baromfihússal igyek­szünk gazdagabbá tenni a piaci vá­lasztékot. Baromfihús-eladási felada­tunkat május végéig közel tíz száza­lékkal túlteljesítettük. • A nyugat-szlovékiai kerületben csak kevés járásnak sikerült teljesí­tenie a tojásfelvásárlásí tervet. A ko­máromi járás ezen kevesek közé tar­tozik. Május végéig az üzemek 20 millió 866 ezer darab tojást értékesí­tettek, vagyis csaknem három száza­lékkal túlteljesítették feladatukat. Ho­gyan csinálták? FÉNY ÉS ÁRNYÉK ■— Őszinte leszek: nem kizárólag az üzemek érdeme, hogy a legjobbak közé tartozunk. Ugyanis a múlt évi valósághoz mérten kerek hat millió darabbal kellett növelnünk a felvá­sárlást. Előre tudtuk, hogy ez meg­haladja az erőnket, a fejlesztési lehe­tőségeinket. A feladat teljesítésébe bevontuk a kisállattenyésztőket, a háztáji baromfitartókat is. Amint lát­ja, sikerült. • Hogyan szervezték meg a felvá­sárlást? A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás néhány községében ugyanis panaszkodnak a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének tyúktenyésztéssel foglalkozó tagjai, hogy nem tudják hol értékesíteni a tojást. — Kölcsönös megállapodás értel­mében a Jednota elárusítói vásárolják fel a községekben a tojást. Eddig huszonhét boltban folyik a felvásár­lás. Május végéig 529 ezer darab to­jást vásároltunk fel a háztájiból, s ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tojásfelvásárlást tekintve, a kerü­let legjobbjai között emlegetik járá­sunkat. # A járásban évek óta megkülön­­böztetett figyelmet szentelnek a szar-* vasmarha-tenyésztés fejlesztésének. A marhahizlalásban és a tejtermelésben elért eredményeik igazolni látszanak a törekvés sikerét. — Az élvonalbeli tejtermelőkkel nem vetekedhetünk ugyan, de azért szégyenkeznünk sem kell az eredmé-* nyeink miatt. Május végéig 102,3 szá­­zalékra teljesítettük időszaki tejfel-* vásárlási tervünket. A fejlődés érzé­keltetésére csupán annyit: az idén öt hónap alatt 1,5 millió liter tejjel ad­tak el többet üzemeink, mint a műit év hasonló időszakában. Május utolsó harmadában tehenenkénti átlagban tíz liter tejet értékesítettünk. A tej­termelők járási versenyében a bú­­csiak (BúC) vezetnek, de a Komáromi és a Gyulamajori (Űulov Dvor) Álla­mi Gazdaság is egyre inkább megkö­zelíti azt a bizonyos tizenkét literes színvonalat. A Naszvadi (Nesvady) Efsz állatgondozói külön dicséretet érdemelnek, hiszen az idén több lép­csőfokot léptek előre a tejtermelés fejlesztésében. Bárcsak a lakszakálla­­siak (Sokolce) és az immár hagyo­mányosan gyenge eredményt felmu­tató alsópéteriek (Dolný Peter) is követnék a példájukat. 9 A felvásárlási tervet *— a hét „gyengélkedő“ gazdaságban tapasztalt kisebb-nagyobb adósság ellenére — teljesítették. De minőség tekintetében is ilyen kedvező a helyzet? Vajon elégedett-e a tejipar — a fogyasztó?. — a felkínált tej minőségével? — Nem hinném, hiszen mi magunk sem vagyunk vele megelégedve, öt hónap alatt 24,9 millió liter tejet ad­tunk a tejiparnak, amiből, sajnos, csupán 65 százalék felelt meg az első minőségi osztály követelményeinek. Vagyis: tavaly május óta nem sokat tettünk a minőségi mutatók javítá­sáért. Vannak üzemeink, amelyek szinte kizárólag az első minőségi osz­tályban értékesítik a tejet, ami azt bizonyítja, hogy e téren jobb ered­ményt is elérhetnénk. Azon leszünk, hogy a többi üzemben is javuljon az értékesített tej minősége, és mielőbb megoldódjanak azok a kisebb-nagyobb problémák, melyek egyelőre árnyékot vetnek az igyekvők elismerést ér­demlő eredményeire. KÄDEK GABOR

Next

/
Thumbnails
Contents