Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-19 / 3. szám

Miért Ниток a kftesedés? Bogár Márton szerény családi háza mögött parányi udvar hú­zódik. Telezsúfolva ólakkal, ketrecekkel. Ottjártamkor a há­zigazda sorra nyitogatta az óla­kat, s jogos büszkeséggel muto­gatta kedvenceit. Hirtelenében azt sem tudtam, mit csodáljak meg jobban: a kiállítási pél­dánynak beillő új-zélandi nyu­­lakat, a hampshire tyúkokat, vagy a tarka tollazatú, pompá­zó színekben játszó egzotikus madarakat. Ezen kívül galamb­tenyésztéssel is foglalkozik a lelkes kisállattenyésztő. — Az állatok iránt gyermek­korom óta vonzódom .— vallot­ta magáról. — Már nyolcéves koromban kezdtem galambte­nyésztéssel foglalkozni. Később e kedvtelésem a nyúl- és a ba­romfitenyésztésre is kiterjedt. Persze, eleinte csak úgy amatőr módon. Társaimmal gyakran csereberéltem, hogy egy-egy ap­­róáliatból minél több érdekes, különleges fajtát vagy példányt szerezhessek. Közben szorgal­masan böngésztem a szakiro­dalmat, mert a kisállattenyész­tés sikere a szakszerű gondo­záson múlik. A ma már tapasztalt kisállat­tenyésztő inkább kevesebb — egy, legfeljebb két *—i fajtát tenyészt, de arra törekszik, hogy fajtatiszta állománya egészséges legyen, vagyis olyan, hogy bármelyik példány még a kiállításokon is megállja a he­lyét, amelyekre gyakran el is jár. Odaadó tenyésztői munká­jáért élete során sok elismerő oklevelet és díjat kapott. A te­nyésztői munkájában igyekszik a hasznosat egybekötni a kelle­messel. Ezért a nyúltenyésztés­­ben a húshasznosság növelésére irányítja a fő figyelmet. Ta­pasztalata szerint a húsnyúl­­tenyésztésre legalkalmasabbak a fehér üj-zélandl és a fehér kaliforniai fajta keresztezett Utódai. A tyúktenyésztésben a hampshire fajtát részesíti •­Oj-zélandi fehér anyaállat kicsinyeivel. Fotó: —blm lőnyben, mert jó tojó és hús­tenyésztésre is alkalmas. Volt már „A“-tenyészete is, de ta­valy az állományát betegség miatt fel kellett számolnia panaszolta sajnálkozva. XXX Bogár Márton nemcsak lelkes kisállattenyésztő, hanem a Szlo­vákiai Kisállattenyésztők Szö­vetségének aktív funkcionáriu­sa is. Mind a gálántai járási bizottságban, mind az SZKSZ deáki (Diakovce) helyi szerve­zetében a titkári posztot tölti be. A sok többletmunkát akkor is győzte idővel, amikor a deá­ki szövetkezet könyvelője, majd később a hnb elnöke volt. Be­tegség miatt idő előtt rokkant­sági nyugdíjba kellett vonulnia, de ennek ellenére mindkét tit­kári funkcióban továbbra is megmaradt. Habár eredetileg Bogár Már­ton tenyésztői munkája felől akartam érdeklődni — a falu­ban őt tartják a legjobb, leg­eredményesebb kisállattenyész­tőnek — nem tudtam ellenállni, hogy ne érdeklődjem a helyi szervezet tevékenységéről is. A házigazda azonban szívesebben beszélt a járási viszonylatban elért eredményekről, mint a he­lyi szervezetről. Hogy miért? — azért, mert a helyi szervezet tevékenységével nincs és nem is lehet megelégedve. Nem is kellett sokat mondania, hiszen a valóságra fény derült egy pár számadat összehasonlításából is. A nyúltenyésztés járási vi­szonylatban rohamosan fejlő­dött. Míg 1977-ben csupán ti­zenötezer nyulat adtak el a nitrát Branko Közös Mezőgaz­dasági Vállalatnak, addig az el­múlt esztendőben már harminc­­négyezer élónyulat értékesítet­tek. Ezzel az eredménnyel Szlo­vákiában a harmadik helyre kerültek. A jó eredményhez el­sősorban a királyrévi (Kráfov Brod), a nádszegi (Trstice), a Sókszelőcei (Selice) és a pere­di (Tešedikovo) helyi szerveze­tek járultak hozzá. Mindegyi­kük a múlt év háromnegyed évében több mint ezer élőnyu­­lat értékesített. A deáki helyi szervezet százhét tagja közül nyúltenyésztéssel csupán tizen­öten foglalkoznak, és a felvá­sárolt mennyiség nem haladta meg a négyszáz darabot. A szervezet tagjainak többsé­ge tyúktenyésztéssel fogtálkor zik. Kacsát, libát, sajnos, egyre kevesebben tartanak. A barom­fitenyésztés színvonala arány-* lag alacsony. Csupán két kis­állattenyésztőnek van ^“-te­nyészete. Járási viszonylatban a helyzet kedvezőbb, s összesen százharmincöt „A“-tenyészetet tartanak nyilván. E tekintetben a tomašikovoi helyi szervezet az élenjáró, ahol harminc törzsállomány van. De jó ered-* ménnyel dicsekedhet a vágsely­­lyei (Sala), a páti és a galántai l-es számú helyi szervezet is. —> A helyi szervezetünk tag­jai kevés érdeklődést tanúsíta­nak a színvonalasabb tenyésztői tevékenység iránt — mondotta Bogár elvtárs. — Pedig erre a feltételek megvannak. A te­nyészállatok beszerzése nem okoz komolyabb gondot, s ta­karmánykeverékekkel is megfe­lelően el vagyunk látva. Saját tapasztalatomból mondhatom, hogy a húsnyulak tenyésztése igen kifizetődő, de a tyúkok törzstenyészete is sok előnnyel jár. önkéntelenül is felvetődik a kérdés, vajon miben rejlik az érdeklődés hiánya, az az ön­magából adódó lelkesedés, a­­mely a kisállattenyésztőre olyannyira Jellemző? Vélemé­nyem sezrínt az emberekben szunnyadó tenyésztői kedvet fel lehet ébreszteni, nagyobb akti­vitásra serkenteni. Természete­sen ehhez szükséges, hogy a helyi szervezet vezetősége is nagyobb aktivitást - tanúsítson az apróállatok tenyésztésének népszerűsítése érdekében, és szakelőadások keretében ismer­tessék meg a tagokkal az apró­állatok szakszerű gondozásá­nak alapvető és a tenyésztői munka módszereit. A jó példák népszerűsítésével, a szakisme­retek bővítésével a különböző rendezvények szervezésével, de nem utolsó sorban a társadal­mi munkában való közös rész­vétellel minden bizonnyal sike­rülne a tenyésztői kedvet nö­velni, s ezáltal a kisállatte­nyésztés színvonalát fokozni! KLAMARCSIK MÄRIA mérnök Ы emrégiben Kiss Vilmos galambtenyésztővel be­szélgettem. Röviden vázolta, hogy az érsekújvári (Nové Zámky) postagalamb-tenyésztők r egyesülete már mintegy ötven­éves múltra tekint vissza. Je­lenleg nyolcvan tagja van. Kiss elvtárs már húsz éve tagja az egyesületnek, de már azelőtt is foglalkozott galambtartással, ötven fajtatiszta galambot tart, | melyek közül negyvennel ver- | senyez. Tavaly tizenhárom ver­senyen vett részt. Közülük a legértékesebb a lengyelországi hosszútávú nemzetközi verseny volt. Erről a versenyről legjobb galambja elsőnek tért haza. ♦ Miért tenyészti a posta­galambokat? — tettem fel a kér­dést Kiss elvtársnak. — Ez a kedvtelésem, szere­tem, ha a galambok a verse­nyeken jól szerepelnek * mon­dotta a galambtenyésztő. ►— Vérbeli galambtenvésztb Ki«a Vilmos a postagalambok társaságában. (A szerző felv.T 1978-ban a szlovákiai csapat­­bajnokságon három jó helyezést értem el galambjaimmal. A pos­tagalambok a legjobb eredmé­nyeket 3-től 6 éves korig érik el. Mint ahogy mindenben van­nak kivétnek, úgy itt is akad­nak. Volt már olyan galambom is, amely már jóval Idősebb volt, mégis jól szerepelt... Kiss Vilmos a többi postaga­­lamb-tenyésztő nevében Is meg­jegyezte, hogy a felsőbb szer­vektől nagyobb támogatást vár­nak, főleg a juttatott galamb­­eleség növelésével kapcsolat­ban. Hazánkban már régi hagyo­mánya van a postagalambászat­­nak. Szinte egyetlen olimpiai galambversenyen sem fordult elő, hogy tenyésztőink nem he­lyezkedtek volna el az érmesek közötti PhDr. HOFER LAJOS A „Növényvédelmi alapismeretek“ című fej alatt a mai szá­munkkal kezdődően egy új sorozatot indítunk. Ennek szerve­zésénél az a gondolat vezérelt bennünket, hogy a kisterme­lők, a kertbarátok a tünettani leírások alapján hatékonyabban vehessék fel a harcot a betegségekkel és a kártevőkkel szem­ben. A szakcikkek második részében ismertetjük a védekezési eljárásokat.,, színűek és elmaradottabbak a fejlődésben. Csak alapos meg­figyelés után látható, hogy a megtámadott növényeknek a talajjal érintkező része rothadt. A palántadőlés negyedik tü­nettípusa a szár és a gyökerek rothadásában mutatkozik meg. Ez általában a kifejlett palán­tákon figyelhető meg, melyek szárai bizonyos részben már el­­fásodtak és a gombák- csak a legfelső sejtréteget képesek megtámadni. Gyakran az ilyen palántákat is kiültetik az ál­landó helyükre, ahol azonban a fejlődésben elmaradottak, s termést egyáltalán nem, vagy nagyon keveset adnak .,. A betegség előidézői talajlakő gombák. Az irodalomban mint­egy negyven gombafaj ismere­tes, melyek palántadőlést okoz­nak. Leggyakrabban azonban a Pythium és a Rhizoctonia gom­bafaj a betegség előidézője. Biológiájukról annyit feltétle­nül tudni kell, hogy a Pythium fertőzőképessége alacsony hő­mérsékleten (15—18 C-fok) a legerősebb, és a növényeket ál­talában a lombleveles korig tá­madja meg. A Rhizoctonia főleg a 28 C-fok körüli hőmérsékle­ten fertőz, és a növényeket csak a szikleveles korig káro­sítja. Általában a magos páratarta­lom, a nedves környezet az, amely hozzájárul a betegség gyors terjedéséhez. VÉDEKEZÉS A palántadőlés ellen egész sor megelőző óvintézkedés is­meretes. Egyik ilyen megelőző védekezési mód a talaj, illetve a magtakaró föld fertőtlenítése. Házikertekben főleg, a Forma­lin, az Orthocid 50, a „TMTD“ és a Brassicol használata jöhet számításba. A formalinból 2 %-os oldatot készítsünk (95 liter viz + 5 liter formalin). Palántadőlés Ezt vagy más néven a palán­tavészt a növények „gyermek­­betegségének“ is szokták ne­vezni. Csírázástól a négy-hat valódi levél állapotig egész sor kultúrnövényt támad meg. A betegségnek négy tünettí­pusa ismeretes. Az első, amikor a támadás a fiatal csirát i—- a magból való kibújástól a talaj felszínének eléréséig í—- éri. A csírán barnás-fekete pont mu­tatja a fertőződést, melynek következtében a leendő növény, elpusztul. Miután a fiatal növényke át­törte a talaj felszínét, mutatko­zik meg a második, a legismer­tebb körkép. A fiatal szárnak a talajjal érintkező részén vize­nyős folt jelenik meg, amely kezdetben ugyan kicsi, később azonban gyűrű formájában az egész szárat átfogja. A megtá­madott rész megbámul, és a növény kidől. A kórkép általá­ban foltokban jelentkezik, s mi­vel a palánták a sűrű vetés következtében megtámasztják egymást, a betegség kezdetben nehezen vehető észre. A harmadik tünettípus a do­hányon fordul elő. Itt a meg­támadott növények világosabb {»«j* «j» «j* »*« *2» *2* »2« «2* *2* «J* *** *** «J* *2* *J* «J* *J* «j* «J* *2* «j» «J* *2» «J* *2* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ 4 A talaj fellazítása után 15—20 cm mélyen (négyzetméteren­ként hat-nyolc liter oldatot számítva) locsoljuk be az el­munkált területet, majd fóliával két-három napra takarjuk lej Az így kezelt területre csak két-három hét elteltével palán­­tázhatunk, illetve vethetünkj Mielőtt azonban ehhez hozzá­látnánk, a villanyrezső forró lapjára szórjunk egy marék föl­det a kezelt területről. Ameny­­nyiben érezzük a formaldehid szúrós szagát, folytassuk még a szellőztetést... A magtakaró föld fertőtlení­tésére az Orthocid 50 (1 kgü köbméter) vagy a „TMTD“ (2 kg/köbméter] készítményt hasz­nálhatjuk. A Brassicol-ból 30—- 40 grammot használjunk négy­zetméterenként. Ezzel a készít­ménnyel azonban nem kezelhe­tünk olyan területet, amelyen uborkát, illetve dinnyét szán­dékozunk termeszteni! Vetés után beöntözéssel véde­kezhetünk a palántadőlés el­len. Erre a célra a Perozin 75 В 0,5 %-os oldatát vagy a Pero­zin 75 В + a Fundazol 50 WP, 0,08 %-os oldatát használhat­juk. A Fundazol készítményt önmagában lehetőleg ne hasz­náljuk, mert a Pythium gomba­faj ellen hatástalant Ha a nö­vényállományban Is szükséges védekezni, akkor előbb a fertő­­*zött foltról (a folt szélein levő egészséges palántákkal együtt}" távolítsuk el a növényzetet, s a fertőzött foltot öntözzük be az Orthocid 50 0,3 vagy a Dithane M—45 0,25 + a Fundazol 0,08 %-os oldatával. Itt egy négyzet­méter területre egy liter per­­metlevet kell számítani. A megtámadott növényzetet ritkábban, de bőségesen ön­tözzük. Nagyon fontos a meg­felelő szellőztetés, a magas páratartalom kerülése. fulajtar péter mérnök JA Szlovákiai Kisállattenyész­­** tők Szövetsége iarkani helyi szervezetének tagjai év­­ről-évre kimagaslóbb eredmé­nyeket érnek el a tenyésztés­ben és az értékesítésben egy­aránt. Ezt a múlt évi eredmé­nyek értékelése is igazolja. Tavaly 1743 élónyulat értéke­sítettek a nitrai BRANKO Kö­zös Mezőgazdasági Vállalatnál, több mint 78 ezer korona ér­tékben. Ha ehhez hozzáadjuk a tenyésztők tulajdonában levő tenyészállomány, az év folya­mán a saját fogyasztás céljá­ból levágott nyulak és a to­­vábbtenyésztésre eladott nyulak értékét, a tényleges érték a fent említett összeg kétszeresét tenné ki. Az eredmények azon­ban jobbak is lehetnének, ha az értékesített nyulak ntán já­randó nyúltáp időben megvásá­rolható lenne. Sajnos, szinte minden negyedévben késik a táp leszállítása. így történt ez a múlt év harmadik negyedé­ben is. A köbölkúti (Gbelce) te г ni én у fel vásárló üzem csak december második hetében szállította le a nyúltépot. Ez persze nem az említett üzem hibája, ugyanis nem ott készí­tik a tápot. A bírálat a járási üzemet érinti, amely ugyan idő­ben megkapja az igénylést, de a valóraváltás rendszerint Ké­sik..! A baromfitenyésztés terén a termékek értékesítése minimá­lis volt, ha azt koronában fe­jezzük ki. Mindössze hat te­nyésztőnek van elismert állo­mánya. A Nová Vieska-i helyi szervezet keltetőjében több mint 3300 tojást keltettek ki. Persze Eredményes évet zártak! Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, bogy nem minden kisállattenyésztőnek van saját takarmánya, egyéb úton meg a beszerzése költséges. A nyúl­­táphoz egyébként csakis a ki­utalás révén juthat a tenyésztő. Az egyoldalú takarmányozás következményeként ugyanis meghosszabbodik a tenyésztési idő, ezzel egyidejűleg pedig növekedik az önköltség és csökken a hasznosság. Tanácsos lenne, ha a nyulak felvásárlása és a nyúltáp juttatása közti ha­táridőt a minimálisra csökken­tenék, mert mindkét fél érdeke a baromfitenyésztés hasznossá­gát nemcsak a tenyésztojások ára, hanem a kiskereskedelem­be eladott tojások ára, a vágó­csirkék és a saját használatra elfogyasztott tojások ára, vala­mint a tyúkállomány tényleges értéke adja meg. Ha az emlí­tetteket egybevetjük, ^ akkor a baromfitenyésztés tényleges haszna megközelítőleg azonos a nyúltenyésztésével, ami a hu­szonkilenc taglétszámú szerve­zetnél már jó eredménynek mondható. A galambok és az egzotikus madarak tenyésztése még nem éri el a kívánt szintet. Fajta­tiszta galambtenyészettel csak VARGA Imre és CSUPORT Béla foglalkozik. Az előbbi fehér kingeket, az utóbbi pedig né­met postákat és komáromi bu­kókat tart. Varga Imrének ezen kívül még van két pár kacagó gerléje, egy pár papagája _ és hat aranyfácánja. A tagok közül egyébként tizenkilencen foglal­koznak házinyúl-tenyésztésseL Mindannyian az új-zélandi fe­hér fajtát részesítik előnyben. A nyúltenyésztők hiányolják a kerámiából készölt etető- és itatóvályúkat. Az utóbbi időben nem lehet megvásárolni az üz­letekben. Pedig ezek használata jelentős takarmány-, illetve ab­rakmegtakarítással jár... A Sarkani kisállattenyésztők­nek meg van a tenyésztési ked­vük. Ha ez az említett, érde­kelt felek támogatásával páro­sul, az idei eredményesség to­vább növekedhet. Ennek pedig mind az egyén, mind a társa­dalom egyaránt hasznát látja! TÉGLÁS FERENC, Sarka«

Next

/
Thumbnails
Contents