Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-28 / 26. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1980. Június 2tf, 4 KÖTETLEN VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS EGY SZOCIALISTA brigád munkájáról, Újításairól, szervezési GONDJAIRÖL, JÖVŐBENI FELADATAIRÓL A lánghegesztő fénycsóváját teljes gázzal működtették. Egy jó darab L» alakú vasat metéltek többfelé, majd a vízzel hűtött darabokat gyorsfordulatú motoros köszörűvel reszelték simára, egyenletesre. A lánghegesztős baretsapkás férfi, a köszörülést végző idősebb szerelő, s figyelő harmadik elégedettséget sugárzó arckifejezéssel nyugtázta: munkájuk eredményesen folyik. f— Tudja, egy újítást „ötlöttünk“ ki, s mivel nem készült egyelőre vázlatrajz, nagyon oda kell figyelni — szólt a „figyelő“ harmadik, akit — most már felfedve kilétét Modróczky Tibornak hívnak, s a galántai Efsz gépesítési csoportjának vezetője. Tőle érdeklődtem az itt dolgozó szocialista brigád felől. — A komplex ésszerűsítő gépesítési brigádunk összesen negyvenegy tagú, s csupán néhány éves múltra tekinthet vissza. A brigád vezetőjének, Mészáros Jánosnak — akit most - a kötelesség máshová szólított nem kis erőfeszítésébe telik, hogy összetartsa a nagyszámú csoportot. Egyébként a gárda felelősségteljes, jó szakemberekből tevődik össze. Az összetartás, a kötelességtudó „többetadás“ akkor mutatkozik meg leginkább, mikor a szokásos munkafeladatokon felül sürgős, halaszthatatlan teendőket kell elvégezni. Még egyetlen olyan alkalom sem adódott, hogy ne tudtam volna felállítani egy „ütőképes“ csapatot vasárnapi takarmánybetakarításhoz, éjszakai javításokhoz ... Papp Mihály hegesztő saját tapasztalatait mondta el a brigáddal kapcsolatban. — Ha gárdánkat az elvégzett munka minőségének és mennyiségének szempontjából vizsgáljuk, elmondhatjuk, hogy jól összeszokott, szakképzett csoportról van szó, amely a „szekeret“ nem hátra, nem is oldalra, — hanem előre húzza. Persze, ha mint szocialista brigádot szemléljük, nekem ezzel kapcsolatban vannak fenntartásaim: Míg korábban kisebb létszámú brigádban dolgoztam, — egy hattagú ezüstérmes csoportról van szó — könnyebben tudtuk vállalásainkat teljesíteni. Jelenleg ez az egység nincs meg, munkánk sokrétűsége miatt aránylag nehéz összetartani. Annak például aki a vállalását teljesíti, rendszerint ott lebeg szeme előtt a kérdés: vajon a többi — aki esetleg más munkafeladatot teljesít i— miért nem a kötelezettségvállaláson dolgozik? Ezek a nehézségek nem a széthúzás jelei. Máshol van a probléma. Komolyabban el kell majd gondolkodnunk afelől, hogy brigádunknak valóban szocialista jellege legyen. Szövetkezeti vezetőkkel, brigádve» zetőkkel elbeszélgetve kiderült, hogy a komplex gépesítési brigádra nem jellemző a „népvándorlás“, s amint ezt Mézes elvtárs, a szövetkezet elnöke említette: „a jó hangulat, a kedvező munkaszellem összetartja a fiúkat“. Vankó Gyula gépjavító elégedetten szólt munkakörnyezetéről: Én 1975-ben jöttem a gazdaságba, korábban több munkahelyen is dolgoztam, például a Jáchimovi úránbányában is. A gépesítési csoportban jól érzem magam. Munka van bőven, de ez így van rendjén. Amíg érzi az ember az összetartást, a kollégák jó indulatát, addig képes feladatainak a kétszeresét is teljesíteni. Persze, ha tudja, hogy munkáját sem anyagilag, sem erkölcsileg nem becsülik meg, magától értetődően a teendőit sem végezi el úgy, ahogy azt megkívánja a közérdek. A gépesítési részleg szocialista brigádja „híres“ arról, hogy már évek óta aktívan bekapcsolódik az újítómozgalomba. Éppen ezért ismerkedjünk meg néhány olyan találmánnyal, mely népgazdasági viszonylatban is jelentős, és azzal, mi is a gépjavítók véleménye az újítások további hasznosításáról és jutalmazáséról. XXX Habár Maravko Béla már nem tar-* tozik a középkorú szerelők csoportjába, nem az a véleménye: „söpörtem eleget, söpörjön már más is“... Amellett, hogy ő végzi a legtöbb tapasztalatot, szakértelmet igénylő szerelőmunkákat, újításokon is dolgozik. A- mint elmondta aránylag ritkán jön a „szikra“, de ha igen, akkor annak van is látszata. Maravkú Béla és Papp Mihály „társszerző“ kalauzolásával megtekintettem azt a Skoda traktor után vontatható aggregátort, amelynek hidraulikája megkönnyíti a gép helyszínen történő tisztítását, s lehetővé teszi a berendezés közúton történő szállítását. Majd megnéztük az aggregét hétméteres változatát is, melyet olyan tökéletesen szerkesztettek meg, hogy akár a gyártó cég máris besorolhatná a Skoda traktor „szegényes“ választékú tartozékainak családjába. Maravkó Béla — amint ezt nekem is módomban volt tapasztalni, — nem szívesen beszél újításairól. A miért-re az újító szűkszavúan, de sokatmondóan válaszolt: — Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a szövetkezet részéről nem kapjuk meg a buzdítást. Felkérnek, figyelmeztetnek, mire is lenne a gazdaságnak szüksége, milyen szerkezetet kellene létrehozni ahhoz, hogy valamilyen munkafolyamat gépesítését megoldjuk. De hiányzik a szó igazi értelmében vett erkölcsi támogatás. Minket az nem elégít ki, ha halaki megveregeti a vállunkat és azt mondja: „jól csináltad bratyikám“, csak továbbra is gyártsad az okos szerkentyűket. Ha az ember újít és jól csinálja, látni akarja annak gyümölcsét is. Azt, hogy más kollégákkal is — rajtunk keresztül — megszerettetik ezt a tevékenységet, s teret biztosítanak az újításoknak. Ha ez nincs, továbbra is szóhoz jut az ellengárda, az efféle „gúnymondatokkal“ —i „ez a Béla megint valami új szerkentyűn töri a kobakját... Egyszer még feltalálja a rakétamotoros varázsszőnyeget...“ Hamár az újításokat említettük a jutalmazásról is ejthetne néhány szót: — Sok újításunk van, — a legtöbbjét sajnos már nem is vesszük újításszámba. Ezért csak azt a két találmányt említem, melyet hivatalosan is elfogadtak. Az aggregét már körülbelül öt éve dolgozik. A szállításnál sok felesleges „különutat“ spóroltunk meg vele. Ugyanis a hagyományos berendezést pótkocsin szállítjuk. Az ember fizikai energiáját a kezelésnél — rakodás, tisztítás, .—^ kizártuk, О Modróczky Tibor részlegvezető: ezzel a kis szerkezettel milliós károkat lehet megelőzni. (A szerző felv.J nincs rá szükség. Nem is tudom miért, jutalmat a gép ötéves használata után ezidáig még nem kaptunk, „jelzést“, azonban már igen. Személyenként — ugyanis négyen dolgoztunk a szerkesztésénél — összesen 1200 korona jutalmat kapunk. A másik újítást — melynek már az egy éves próbaideje lejárt — ugyancsak nem jutalmazták. Persze ezt korántsem azért említettem, mert anyagiasak vagyunk. Csak példával akartam igazolni annak a bírálatnak a jogosságát, amely az egyes gazdaságokat érte a módosított jutalmazási rendszer adta lehetőségek ki nem használásáért. Papp Mihály, aki az IFA teherautóra felszerelhető műtrágyaszóróra alvázat „konstruálja, így mutatta be újítását. —. Az univerzális mezőgazdasági teherautóra felszerelhető műtrágyaszóró elég nagy vonóerőt igényel. Én egy kerekekkel ellátott alvázat szereltem a műtrágyaszóróra, melyet a legkisebb teljesítményű traktor is képes vontatni. Ezzel megtakarítottuk a teherkocsira való felszerelési időt és munkaerőt, az IFA-t viszont nem kötjük le, a sokszor hetekig is eltartó műtrágyaszórással. Nemrég, mikor egy központi javítóműhelyben jártam, az egyik szerelő mondotta: a Skoda traktor motorja leggyakrabban azért sül be, mert nem tökéletes az olajellátás jelzőberendezése. S íme, az ember „becsöppen“ egy kis javítóműhelybe, ahol valaki szerényen, a társak unszolására elmondja: „én szerkesztettem egy szignalizálő berendezést, amely abban a pillanatban „ébreszti“ a kezelőt, amikor leállt az olajáramlás. Ha hiszi valaki, ha nem, ezzel a parányi szerkezettel milliós károktól menthető meg a népgazdaság. Modróczky Tibor részlegvezető így értékelte a már beterjesztett találmányt: — Aki egy kicsit is ért a gépekhez, az tudja, milyen költséges a javítása egy motornak, ha történetesen „besül“. Mi is nagy összegeket fizettünk az ilyen jellegű javításért, károsodtunk a gép hónapokig való késése miatt. Nálunk legalábbis a jövőben ilyen már nem fordulhat elő, ugyanis a nehézvontatókra felszereltük a berendezést. Máskülönben minden motorra — például a közismert Tatra teherautókra is — felszerelhető ez az egyszerű, de nagyon hasznos szerkezet. Amikor Tibort az újítómozgalom felől faggattam, mondott egy elgondol-' kodtató jelképes mondatot: „a tüzet táplálni kell, máskülönben kialszik az emberekben az ötletet adó szikra“, XXX Habár a brigád gépkezelői szétszéledve a határban végezték teendőiket, mégis sikerült egynéhányukkal elbeszélgetnem. Többek között Vígh Károllyal is, a ŽTR—330-as új típusú csehszlovák herekaszáló kezelőjével, aki a határban, tehát munka közben „újított“. — Napokig mérgelődtem a „masinával“, ugyanis hibásan működött. Aztán mérgemben nekiduráltam magam, áttanulmányoztam az egész fl SZFSZ ШШЩ, Előtérben az egészségvédelem A hatodik ötéves tervidőszakban jelentős helyet foglal el a szövetkezeti dolgozók felőli komplex gondoskodás terén a fürdői gyógykezelés. Az SZSZK Munka- és Szociálisügyi Minisztériuma évente nagyobb számú gyógykezelési beutalót tartalékol a szövetkezeti földművesek számára. Nagyobbára a reumatikus megbetegedések gyógykezelése jön számításba, mivel ez a betegség igen gyakori a mezőgazdasági dolgozók körében. A beutalókat a szövetkezeti tagok létszáma alapján a kerületi és a járási nemzeti bizottságok útján, valamint a benyújtott orvosi javaslatok alapján osztják el. Az elosztást negyedévenként a jnb elbíráló albizottságai végzik. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságának képviselője jelenlétében. A szövetkezeti földművesek részére az állami alapokból juttatott beutalók száma évről évre nagyobb. Például 1973-ban 8056 beutalót kaptak földműveseink, a szövetkezetek dolgozói és tavaly a beutalók száma már tízezerhétszáz huszonnégy volt a SZFSZ adatai szerint. A reumatikus megbetegedések gyógykezelésére tavaly Maravkó Béla, Ostatný Jozef és Papp Mihály a hétméteres hidraulikus agregátnál. szerkezetet, majd . egy „pléhköpeny“ eltávolításával néhány csavar meghúzásával rendbehoztam a gépet. De hát semmiség az egész: az új gépen is akadhat konstrukciós hiba, s azért neveznek minket szakembernek, hogy ha kell készen álljunk a beavatkozásra >—■ mondotta. XXX Ostatný Jozef mérnöktől, a gazdaság gépesítőjétől a felajánlások felől érdeklődtem. Mégpedig azért, mert a kimutatások áttekintése nyomán arra a következtetésre jutottam, hogy ez a negyvenegy tagú csoport — amely muknafeladatait becsületesen végzi, igencsak szerény kötelezettséget vállalt. —■ Az én „félhivatalos“ véleményem szerint ez azzal magyarázható, hogy ennek a nagylétszámú brigádnak tevékenysége sokrétű. Ezért nehéz felmérni és összehasonlítani az eredményeket, szervezni és értékelni a vállalásokat. Persze az is közrejátszik, hogy mindenki mástól várja a kezdeményezést. Tehát az a nézet uralkodik, ha ti nem vállaltok többletmunkát, akkor nem vállalunk mi sem. Szűkíteni kell a „kört“ — mondotta a főgépesítő — de erre csak akkor kerülhet sor, Jia az új műhelyeink elkészülnek, a régiek megújulnak és szakosíthatjuk a gépesítési központunkat. Egyetért a gépjavítók véleményével, miszerint az újítások nincsenek kellőképpen méltányolva és megbecsülve? — Szerintem a kérdés bonyolultsága napokig elhúzódó vitát igényelne. Mivel csak két éve dolgozom a gaz» daságban, az „aggregát-ügyhöz“ csak annyit fűzhetek hozzá, hogy hiba csúszott a számításba akkor, amikor értékeltük, milyen hasznot hoz gaz» daságunknak az újítás. Ezért talán á jutalom is szerényebb lett annál, mint amit az újítók megérdemelnének. A műtrágyaszóróval kapcsolatos újítási javaslat honorálását szintén „elodáztuk“, a mulasztást a közeljövőben helyrehozzuk. Ez a példa is arra utal, hogy az újítómozgalom szervezésében, jelentőségének tudatosításában, az újítások értékének megállapításában és jutalmazásában még komoly fogyatékos» Ságok vannak. A helyzet javítása cél» jából érdemes lenne a jmi-kat gépész» mérnöki káderekkel megerősíteni* akik szakmai tanácsokkal is ellátnák az újítókat, s a beterjesztett újításo» kát legalább járási méretekben igyekeznének terjeszteni, propagálni. A Galántai Efsz szocialista brigád» jának tagjaitól hallott vélemények pedig annak a kimondására sarkall» nak, hogy valóban ésszerű megoldás lenne a nagylétszámú brigád átszervezése, csoportokra való osztása. így, talán nem „veszne ki“ a máskülönben dolgos, ötletekkel teli szorgalmas emberekből az összetartás, a jő brigádszellem, a tenniakarás vágya. Az újítókkal kapcsolatban csupán any» nyit: az újításokkal, korszerűsítések» kel foglalkozó gárdának nem szabad» na lépten-nyomon létező, vagy imitált buktatókon botladoznia, mert az újért, a haldaóért mindenkinek küzdeni, harcolni kell. KALITA GABOR кЯЛЛАЛЯЛ^ЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛ^ 4716 fürdői beutalót adtak az erre rászorulóknak, ami az összbeutalásnak 43,69 százalékát teszi ki. A még dolgozó szövetkezeti tagok, a szövetkezeti nyugdíjasok és az efsz tagok hozzátartozói a számukra kiadott bebeutalót vettek át. Ha ezt a számot a utalók 93,56 százalékát, azaz 10 099 legutóbbi négy év átlagával hasonlítjuk össze, lényeges javulást észlelünk, ugyanis eddig a beutalók felhasználása nem érte el a 90 százalékot. A múlt évről készített áttekintés szerint a beutalók felhasználásában legjobb a Nyugat-Szlovákiai kerület 98,82 százalékkal. A járások viszonylatában e kerületben legjobbak a bratislavai, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), a galántai, a komáromi (Komárno), a lévai (Levice), a nitrai, az érsekújvári (Nové Zámky) és a trnavai járások — mindenütt százszázalékos felhasználással. A rangsorban második a közép-szlovákiai kerület 93,15 százalékos felhasználással és legjobb járásai Čadca, Považská Bystrica, Žiar nad Hronom és Žilina. A kelet-szlovákiai kerületben a fürdői beutalókat csupán 85,01 százalékra használták ki. Itt a legjobb járások Humenné és Poprad, a košicei és a Spišská Nová Ves-i járások a beutalóknak 98 százalékát használták fel. A többi járásban lényegesen kisebb volt a beutalók felhasználása. Néha megtörténik ugyan, hogy a beutaló tulajdonosa objektív okok miatt (betegség, komoly családi események, a nem megfelelő időpont, halaszthatatlan munka) nem mehet el a fürdői gyógykezelésre. Azon járások közé, ahol példás az SZFSZ járási bizottsága és a jnb szociális albizottsága közötti együttműködés, különösen ami a beutalók elosztását illeti, kétségtelenül a nitrai járást kell megemlítenünk. Tavaly a jnb 475 fürdői beutalót juttatott a szövetkezeti tagoknak. A beutalóknak több mint felét, összesen 280 beutalót a dolgozó szövetkezeti tagok kapták, 195-öt pedig (41,05 százalékot) a nyugdíjas .szövetkezeti tagok A betegségek egyes csoportjai szerint legjobb a helyzet a beutalók elosztása terén а III. csoportban (emésztőszervi megbetegedések), ezt követi а IV. csoport — az anyagcsere zavarok, а VI. csoport — idegrendszeri megbetegedések, а VIII. csoport — vese- és urológiai megbetegedések, valamint а X. csoport — bőrbetegségek. Az igénylések szerint kevés beutalót sikerült szerezni а VII. csoport — a reumatikus betegségek gyógykezelésére, mivel a beérkezett 221 igénylésre csupán 210 beutaló jutott. Az SZFSZ a szövetkezeti tagok és hozzátartozóik számára kiegészítő fürdői gyógykezelést is biztosít az egyes orvosi javaslatok alapján Csehszlovákia csaknem összes gyógyfürdőjében. Az elmúlt évben a szövetkezeti tagok számára fenntartott legfőbb gyógyfürdői központ a Trenčianske Teplice-i központi intézet volt. A fürdői gyógykezelésnek ezt a formáját tavaly több mint 1300 szövetkezeti tag vette igénybe. Az idén az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma 10 625 fürdői beutalót oszthat szét a szövetkezeti tagok között. Ehhez az év folyamán további beutalókat is sikerül bizonyára beszerezni. Mindez ékesszólóan bizonyítja, hogy szocialista rendszerünk évről évre jobban, eredményesebben gondoskodik a szövetkezeti földművesek szükségleteinek kitlégítéséről és ez a gondoskodás eléri a népgazdaság egyéb ágazataiban foglalkoztatottak felöli gondos» kodás szintjét. JOZEF PROKES, mérnök
