Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-14 / 24. szám

SZABAD FÖXiDMOVES 4 12. 198Ö. jffrtlui Íl. ■ Tavaly nem Tolt a gaz- tény is azt igazolja, hogy a földterü Gazdaságos fehérjetermelás és felhasználás Népgazdasági célkitűzéseink között a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése mindenkor jelentős helyet foglalt el. Mezőgazdaságunk további fejlődésé­nek elengedhetetlen előfeltétele tehát a szarvasmarha-állomány mennyiségi és minőségi fejlesztése. Állatállomá­nyunk takarmányellátása egyrészt a természeti adottságok, de nagyobb mértékben a szubjektív tényezőkből eredő okok miatt elégtelen. A legna­gyobb gondot a fehérjékben gazdag takarmányok pótlása okozza. A nagykürtösi (Veľký KrtíS) járás­ban a fehérjeprogram megvalósításá­nak alapfeltételeit Kanét Erzsébet mérnök, a járási mezőgazdasági igaz­gatóság főállattenyésztője az aláb­biakban foglalta össze: ■ Az idén 4877 hektárra növeltük az évelő takarmánynövények termő­területét. A lucerna termőterületének növelése állatállományunk gyarapítá­sát, valamint hasznosságának javítá­sit szolgálja. ■ A múltban a takarmányok bnl­­tartalmi értékének ismerete hiányá­ban több gazdaságban „vakon“ etet­tek. Az idén nagy figyelmet fordí­tunk az etetésre kerülő takarmányok beltartalmi értékének előzetes megha­tározására. ■ A lucerna és a vöröshere túl­nyomó többségét szénának szárítjuk fel, a szárító és feldolgozó kapacitá­sunk kihasználásával viszont javítjuk a lucerna beltartalmi értékét. Ter­veink szerint gazdaságaink 8000 ton­na lucernalisztet állítanak elő. ■ A gépi betakarítás korszerűsíté­sével és tökéletesítésével csökkentjük a betakarítási veszteségeket, ugyan­akkor javítjuk a takarmánykonzervá­lást. ■ Ésszerűbbé tesszük a természetes legelők hasznosítását és nagyobb gon­dot fordítunk ápolásukra. ■ Tavaly az élelmiszeripari mel­léktermékek közül 15 millió liter sa­vót és 70 tonna húsipari melléktermé­ket hasznosítottunk takarmányozási célokra. De ezzel még korai lenne elhinnünk, bogy feladtuk „gazdag azegénységünket“. Tartalékaink ezen a téren is nagyok. Gondoljunk csak az állati eredetű hulladékokon túl a növényi melléktermékekre: a szal­mára, a kukoricaszárra, a leveles cu­korrépafejre, melyek nagy mennyisé­gű fehérjét tartalmaznak. AMIRE AZ ADATOK UTALNAK A járás mezőgazdasági üzemel négy hónap átlagában 102,9 százalékra tel­jesítették hűsforgalmazási tervüket. Az év elejétől 1293 tonna húst értékesí­tettek, ami 247 tonnával több, mint a múlt év hasonló időszakában volt. Az élenjárók — a nyényei (Nenince), a závadai, az ipolynyéki (Vinica), a Suché Brezovo-i szövetkezet — és a „kullogók“ között nagyok a különb­ségek. Például a listavezető nyényei szövetkezet 129, a serghajtó kőkaszi (Kamenné Kosihy) 87, az óvári (Olo­­vary) 88, a záhorcei 70, a szklabo­­nyai (Sklabiná) szövetkezet pedig 83 százalékra teljesítette húsforgalma­zási terévét. Ez az összehasonlítás Is a sürgős tennivalókra tereli a figyelmet A le­maradás és a nagy különbségek okát elsősorban az alábbi tényezőkkel ma­gyarázhatjuk: daságok takarmányalapja, több gazda­ságban csak 50—60 százalékra fedez­ték az állomány takarmányszükségle­tét. Ebből kifolyólag nem volt megfe­lelő a keményítő és a fehérje aránya, gyakran változás történt a takar­mányadagolásban, s túlzottan idény­jellegűnek bizonyult az etetés. ■ Eltérő volt a nitrogéntartalmú anyagok és a keményítőérték aránya. ■ A takarmányozási technológia több gazdaságban nem felelt meg a termelés korszerű feltételeinek. Az elégtelen takarmányozás során törvényszerűen megmutatkoztak a kö­vetkezmények. Csökkent a tejelékeny­­ség és a napi súlygyarapodás, emész­tőszerv! zavarok és hiánybetegségek jelentkeztek, összegezve, gyöngült az állatok általános egészségügyi álla­pota. Az idén a lemaradó gazdaságokban nemcsak a helytelen szemléleten kell változtatni, hanem a legelőgazdálko­dás, a tömegtakarmányok termeszté­se, a megtermelt érték betakarítása és felhasználása, valamint az emberi té­nyezők terén is. A szarvasmarha-tenyésztés fejleszté­sének, a hasznossági mutatók növelé­sének a járásban nincsenek genetikai akadályai. Rendelkezésre állnak azok a fajták, és a törzstenyészetek, ame­lyek a fejlődést segíthetik. Kanát Erzsébet mérnök szinte mot­tóként hangsúlyozta, hogy az állo­mány termelőképességének kíhaszná­letek jobb előkészítésével, megfelelő, időben történő felújításával, továbbá kellő agrotechnikával a lucerna hek­tárhozama tovább növelhető. A zöld­aratást elsőként a záhorcei, a nyé­nyei, az ipolyvarbói (Vrbnvka) és az ipolybalogi (Balog nad Ipfom) szö­vetkezetben kezdték meg. Észrevéte­leink szerint a műszaki feltételek ja­vításával, az optimális időben való betakarítással, megfelelő tartósítással és feldolgozással a lucerna fehérje­­tartalma is sokkal jobb lesz a tava­lyinál. KÖZÉPPONTBAN A MELLÉKTERMÉKEK HASZNOSÍTÁSA A kukorica, a gabonafélék és a cukorrépa melléktermékei, a szarvas­marha-tenyésztés igen nagy tartalé­kait, lehetőségeit rejtik. Az idén na­gyobb figyelmet fordítanak a leveles cukorrépafej, a répaszelet és a szal­ma takarmányozási célokra való hasz­nosítására. Idén a szalma 60 százalé­kát takarmányozási célokra haszno­sítják. Bár a szalma elsődleges ta­karmányként nem jön számításba, a járásban végzett emészthetőség! vizs­gálatok eredményei azt igazolják, hogy az ammóniákos gázzal dúsított szalma emészthetősége és fehérje­­tartalma jelentős mértékben megnő, s alkalmassá válik a szarvasmarha ballasztanyag szükségletének kielégí­tésére. A plachtincei szövetkezet Dolné Príbelce-i farmján dolgozó kollektíva tavaly tehenenként 4200 literes fejési átlagot ért el. lása, valamint a takarmánytermő­területek ésszerűbb és gazdaságosabb hasznosítása érdekében alapvető vál­tozást kell elérni az idei takarmány­­gazdálkodásban. További lényeges feladat, hogy a tömegtakarmányok a költséges, bo­nyolult és hosszú ipari művelet —i szárítás, pelletkészítés stb. — mellett az egyszerű, olcsó tartósítási eljárá­sok — nedves tárolás, silózás *-j ke­rüljenek homloktérbe. , A LUCERNA HASZNA A növényi fehérje szükségleteinek a kielégítésében ebben a járásban is egyre jobban előtérbe kerül a lucer­na. Termőhelyi adottságaik között jó­formán minden olyan talajon i— a­­melynek pH-értéke 6,6 körüli t— sike­resen termeszthető. Az idén lucerná­ból rekordtermésre számítanak. Ez a A záhorcei, a kőkeszi, az ipolybalo­gi, a závadai és a nyényei szövetke­zetben megvalósított technológia alap­ján a szemcsézett takarmányok ada­lékanyagának 30—40 százalékát a szalma képezi. A több mint 14 ezer hektáron fo­lyó rét- és legelőgazdálkodás színvo­nalának emelése becsületbeli üggyé vált Örömteli, hogy a gazdaságok az Idén már komolyan számolnak ezzel a tétellel. A rétekről hektáronként 4, A fejlett állattenyésztés számos feltételével rendelkeznek, sajnos gyakran a takarmánygazdálkodás alacsony színvonala miatt nem bontakozhattak ki ezek a befektetések. Korszerű módszerekkel Biztató távlatok a termelés fejlesztéseken Lengyelországban a 80-as évek­ben a mezőgazdasági termelés gyors ütemű fejlesztésével számol­nak. Ebben a tekintetben az álla­mi, mezőgazdasági és a szövetke­zeti őstermelői szektorra hárulnak a legigényesebb feladatok. A poli­tikai és gazdasági irányítás intéz­ményei elvárják, hogy a népgazda­sági szempontból legfontosabb két szektor a messzemenőkig segítse az ország társadalmi és termelési fellendülését. Becslések alapján megállapítot­ták, hogy az 1981—85-ös években a mezőgazdaság árutermelése 12— 13 százalékkal növekedik. Ezen belül az állattenyésztést minde­nekelőtt a hazai termelésből szár­mazó takarmányokkal látják el. A soron levő öt évben mindent megtesznek azért, hogy a gabona hektárhozamának országos átlaga elérje a 3—3,2; a burgonya átlaga a 22—23; a cukorrépa átlaga a 31—32; az olajnövények átlaga pe­dig a 2,1—2,3 tonnát. A mezőgaz­daság és a szolgáltató szféra kulcsfontosságú feladaként tűzték ki az erőtakarmányok saját terme­lésből való előteremtését, s a készlet ésszerű, takarékos felhasz­nálását. A takarmánytermesztési program fő törekvése az önellátás mielőbbi elérése. Arra törekednek, hogy a takarmánytápok fehérjeösszetevőit is hazai termelésből nyerjék, ugyanakkor a vajdaságok mind­egyikében a rétek és legelők lehe­tő legbelterjesebb kihasználását, továbbá a fütermés jelentős meny­­nyiségének a konzerválását is fon­tos feladatnak tartják. A mező­­gazdasági üzemek részére ennek sikere érdekében hatalmas silókat építenek. A gazdaságok a fűter­més begyűjtéséhez, felaprításához és szilázsolásához korszerű gépe­ket, berendezéseket, konzerváló anyagokat és egyebeket is kapnak. A fenti törekvések legjelentő­sebb feladatának tartják a ren­delkezésre állő termőföldek gaz­daságos kihasználását, ezen belül a talaj termőerejének szüntelen javítását, a földek védelmét a ká ros hatásoktól stb. Ennek érdeké­ben következetesen betartják azt az alapelvet, hogy a mezőgazda­­sági termelésben hasznosítható talajokat más célokra felhasználni nem szabad. A talajok tápanyag­gazdálkodásának további javítását segítik azzal, hogy műtrágyákból hektáronként 230—250 kiló NPK hatóanyag juttatásával számolnak. A következő ötéves tervidőszak­ban az állattenyésztés fő feladatá­nak jelölték meg az állomány nö­velését. A szarvasmarha-állományt az ötéves tervidőszak végéig 15— 15,5; a sertésállományt 23—23,5; a juhállományt pedig 5,5—5,6 mil­lió darabra fejlesztik fel. Ugyan­akkor a baromfiállomány összter­melését — élősúlykban — 750 ezer tonnára növelik. A fenti termelési mutatók mel­lett egyben arra Is törekednek, hogy az állatok hasznossága lé­nyegesen jobb hatásfokot érjen el. Ennek érdekében a termelés és a tenyésztés legkorszerűbb mód­szereinek az alkalmazása kerül homloktérbe. A termelés nagyarányú gépesíté­sével a gabona háromnegyed ré­szét, a burgonyatermés felét, s a cukorrépa termésének kétharma­dát modern kombájnokkal gyűj­tik be, s igy az ötéves tervidőszak vége felé a munkaműveletek ezek­ben a termelési ágazatokban nagy hatékonyságot érnek el. —zn— A Závadai Efsz korszerű borjúneveldéje. a legelőkről pedig 2,3 tonnás széna­hozamra számítanak. A korszerű legeltetési eljárások, módszerek bevezetésében, széles körű alkalmazásában is előbbre léptek. A szakaszos legeltetésben jól beváltak a Cerberus-típusú villanypásztorok. AZ ŐSZI KEVERÉKTAKARMANYOK JELENTŐSÉGE A termőterület maximális kihaszná­lása szempontjából megnővekedett az őszi keveréktakarmányok jelentősége. A keveréktakarmányok okszerű ter­mesztésével kapcsolatban Jozef Nosko mérniik, a járási mezőgazdasági igaz­gatóság vezetője fontos tényezőként jelölte meg azt, hogy az idejében ёз gondosan vetett keveréktakarmányok tavasszal a legkorábban takarlthatők be és viszonylag nagy tömeget adó, fehérjedús, tápláló, tejtermelő takar­mányt biztosítanak. Az említetteken kívül Selský Ján mérnök, a nyényei Efsz állattenyész­tője más fontos előnyökre is felhívta a figyelmet. Ezek a következők: ■ Az időben, megfelelő rostarány­­ban betakarított zöldtakamúny a szar­vasmarba legtermészetesebb takarmá­nya. ■ Olcsón, minden veszteség nélkül kerül a benne halmozódó tápláló­anyag az állat gyomrába, és a leg­jobb hatásfokkal érvényesül. ■ A koratavasztól rendelkezésre álló őszi keveréktakarmány — a já­rás néhány gazdaságában 2—3 tonnás hektáronkénti hozamot adott — lehe­tővé teszi, hogy a lucerna legnagyobb tömegét adó első kaszálást a téli idő­szakra lehet tartósítani. Fölösleges­nek tartjuk részletezni, hogy ennek gyakorlati megvalósítása — a tavalyi szűkös esztendő után — mit jelent egy-egy gazdaság téli fehérjemérle­gének a javításában. GYORS TAKARMÄNYMÉRLEG A nyényei szövetkezetben az idén többek között 1240 tehén takarmányá­ról kell gondoskodni, lehetőleg olyan színvonalon, hogy az első negyedév­ben mutatkozó kedvező tejtermelést továbbra is tarthassák. A tervezett — évi — 3000 literes átlagos tejhozam­mal szemben április végéig 3200 litert mutatott a tehenek átlagos tejhoza­ma. Az előrelátó takarmánygazdálko­dásra alapozva jövőre a 3500—3600 literes tehenenkénti tejhozam elérését tűzték ki célul. A jő minőségű réti-és lucernaszéna mellett 1200 tonna szárított takarmány előállításával is számolnak. A tavalyi száz hektárral szemben idén a silókukorica vetéste­rületét 400 hektárra növelték, s a fő takarmányok mellett a kukoricaszér, a cukorrépafej és az élelmiszeripari melléktermékek hasznosítását is ter­vezik. Az ipolybalogi Efsz-ben Gaíparik Kálmán mérnök állattenyésztő és Sze­­csei Sándor növénytermesztő mérnök szerint 3350 szarvasmarha takarmá­nyozásáról az egész év folyamán úgy kell gondoskodni, hogy az állomány hasznossága tovább javuljon. A szak­emberek ebben a gazdaságban is bi­­zakódnak. Számítanak arra, hogy ész­szerű intézkedésekkel saját termelés-* bői fedezik a takarmányszükségletet. Az 1009 hektáros legelő hasznosítása mellett 6 ezer tonna leveles répafej és répaszelet, valamint ezer tonna lucernaliszt és szemcsézett takarmány; előállítását tervezik. A szálas- és tömegtakarmány-szük­­ségletet lucernából fedezi a Palojtal (Plachtince) Efsz. A hiányzó. takar­mányt melléktermékkel, illetve a má­sodvetések termésével pótolják. Az első kaszálásból lucernaszénát készí­tenek, ottjártunkor már üzemeltek a hideglevegős szárítók. Összegezve Tavaly a nagykürtösi járás gazda­ságainak többsége takarmánygondok­kal küzdött, a hiányos téli takar­­mányeilátás bizony sok fejtörést oko­zott a járásban. A „kegyelemkenyé­ren“ tángált állomány hasznossági mutatóiban még most is érezhetők a szűkös téli takarmányozás megpróbál­tatásai. Örömteli, hogy az idén ebben a járásban is változott a szemlélet. A gazdaságok vezetői és dolgozói já­­rásszerte minőségi javulásra töreked­nek, mindenekelőtt a fehérjebázis biz­tosítása érdekében. A fehérjefelhasz­nálás javítása, a takarmányok minő­ségének megóvása, a betakarítása, tartósítása és a felhasználás techno­lógiájának javítása általános feladattá vált. A felsorolt példák azt igazolják, hogy lehetőségekben ez a járás is gazdag. A rejtett tartalékok feltárása azonban a legtöbb esetben többlet­munkát igényel: Az ésszerű gazdálko­dás és a kényelem nem egyszerre fo­­gantatott, s továbbra is ügyelni kell arra, hogy az életben sem tűrjék meg egymást. Csiba László

Next

/
Thumbnails
Contents