Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-14 / 24. szám

1980. június 14.

SZABAD FÖLDMŰVES

5

Mire vitte, igazgató elvtórs?

Élenjáró traktorosok

A „hármasfogat“: Bojtos Vince, Tóth József és Hajnár László.

Bodrogköz tiz falujának határát egyesíti a Bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) Állami Gazdaság, amely tizenöt évvel ezelőtt létesült. Mezőgazdasági földterülete 57BS hektár, ebből 4410 a szántó. Szinte magától értetődő, ekkora mezőgazdasági nagyüzem gazdálkodását úgy irányítani, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés egyaránt eredményes legyen — nem könnyű feladat. Az igazgatónak szakmai-politikai felkészültsége, éleslátása, jó szervezőkészsége, tapasztalatbősége, határozott fellépése, emberbecsülése, ötletgazdagsága nagyon sokat üthet a latba, fle egymagában mindez kevés, kell a jó szakember- és műszaki gárda, araely valóra váltja a jó elképzeléseket, az igényes tervfeladatokat.

Nos, ŠTEFAN MIKLÓS igazgató, ez a keménykötésü, halkszavú ember minderről gondoskodott. Máskülönben képtelenség lenne a rengeteg gabonát, kukoricát, takarmányt, húst, tejet, gyapjút kitermelni.

Milyen ember is az igazgató? Halkszavú, úgy általában. De ha valami nem történik az elvárás szerint, megkeményedik ez a hang. Igényes önmaga iránt, s ezt követeli másoktól is. Ogy is mondhatnánk: hivatásának él. Szüntelenül küzd a természet mostohaságai, az emberek elavult nézetei ellen, az újnak, a haladónak a barátja. Az ő munkája sosem korlátozódik a nyolc órára. Különösen nem munkacsúcs idején, amikor hajnaltól késő estig tart az igazgató nyújtott műszakja. A sürgős dologtevés közepette ügyel — nagyon is ügyel — arra, hogy a minőség és a hatékanyság ne szenvedhessen csorbát.

Štefan elvtárs, amellett, hogy az igazgatói poszton való helytállás, a gazdaságirányítás teljes embert kíván, szüntelenül tanul. £s tanít. Mert, nem elég, ha az igaztó ismeri az új termelési, üzemszervezési, gazdaságirányítási módszereket, eljárásokat. Azokkal is meg kell ismertetni, akikre hárul azok gyakorlati felhasználása, alkalmazása. S átpántálni az emberekbe a nem megszokottat, az újat, megértetni velük annak politikai és gazdasági jelentőségét (mármint a gyakorlati alkalmazásét) nem könnyű dolog. Egyik ember könnyebb felfogású, csiszoltabb agyú-észjárású, a másik meg nehézkesen érti meg a lényeget, a járt úton kíván tovább haladni. Holott nemegyszer a még töretlen utat kell a cél elérése érdekében választani...

No meg sokat jelent az is, ha a» emberek bíznak vezetőjük feltétlen' hozzáértésében, tudásában, döntései helyességében, rugalmasságában. A bizalom úgy jó, ha kölcsönös. Es Stefan Miklós mérnök az emberek munkaszeretetére, leleményességére, tudására, tapasztalatfelhasználására alapoz. Ez az állami gazdaság hosszú évek során elért jó eredményeinek a legfőbb előfeltétele.

Hogyan is kezdte pályafutását? Az érettségi után könyvelőként dolgozott, előbb Szepsiben (Moldava nad Bodvou) volt a járási nemzeti bizottságon, 1930-től a Tornai (Turňa nad Bodvou) Alllami Gazdaságban, majd a Királyhelmeci (Kráfovské Chlmec), később meg az Gjhelyi (Slovenské Nové Mesto) Állami Gazdaságban. Igazgatóvá 1965-ben nevezték ki, a szóbanforgó állami gazdaság élére.

— Gyönge gazdasági eredményeket elérő efsz-ekből alakult állami gazdaságunk, a bodrogszerdahelyi — emlékezik vissza az igazgató. — Amikor átvettem az irányítást, a kalászosok

Teszi, amit

Alacsony termetű, törékeny aszszony. Napbarnította arcán, mtmkától megerősödött keze elárulja: Nem az Íróasztal mellett, a szabadban dolgozik, fizikai munkát végez. Kollégái, ismerősei szinte egyöntetűen a következőket állítják róla: Lídia hallatlan életenergíával rendelkezik. Nem hiszem, hogy valamikor valaki is hallott volna tőle egyetlen zokszót is. Ez nem kicsiség, mert az életben problémák is akadnak. Az 6 munkahelyén — a kertészetben — bizony „hajtani“ kell. A hét végén, amikor az ember pihenni kívánna, nem egyszer közbeszól a kertész kérő, vagy _ mondjuk így, felszólító szavával: Asszonyok, nagyon sürgős munka jött közbe, jó lenne ha reggel, munkakezdéskor mindannyiukat itt látnám: — Ilyenkor Lídia ötkor felkel és teszi, amit tennie kell...“

Csiba Lídia a Lakszakállasi (Sokolce) Csehszlovák—Szovjet Barátság nevet viselő efsz kertészeti dolgozója már gyermekkora óta megszokta a nehéz munkát. Apja néhány holdas gazdaságában — ami csak a puszta megélhetést biztosította a családnak

hozamátlaga csupán 2,2 tonna volt. Az éves fejési átlag meg 1800 literes. Kezdetben nem sok jót jósoltak nekünk, de a későbbi eredmények minket igazoltak.

Többször megfordultam ebben a mezőgazdasági nagyüzemben. Különösen a hetvenes évek elején tapasztalt nagy nekibuzdulás volt szívderítő. Sokat adott az igazgatóság a termelésfejlesztésre, gazdasági épületek tető alá hozására, meg a dolgozók anyagi érdekeltségének a felkeltésére. Változtak az emberek. Gazdagodtak a porták. Színesedett az élet. Sokszáz ember arcán fedeztem fel azt a derűt, életkedvet, ami most látható az igazgató, Štefan mérnök arcán. Örömmel újságolja eredményeiket:

— A múlt évben már 3100 literes fejési átlagot könyvelhettünk el. Száz tehéntől kilencvenöt borjút választattunk el. Van egy S80 férőhelyes tehénistállónk, ahol az éves fejési átlag

tavaly már elérte a 3880 litert. Hasonló kapacitású lesz az a tehéntelepünk, amelynek átadására rövidesen sor kerül. A marha- és sertéshústermeléssel is elégedettek lehetünk. A hizómarhák esetében azonban nem ártana elérni a napi egykilós súlygyarapodási átlagot, vagy azon is túljutni. Gabonafélékből a mi termelési feltételeink közepette már az 5 tonnás hozamátlag jó eredménynek számít.

Kelet-Szlovákiában ez az állami gazdaság érdemelte ki első ízben a CSEHSZLOVÁK—SZOVJET BARATSAG megtisztelő címet. Mivel? A szovjet tapasztalatok sikeres gyakorlati alkalmazásával és népszerűsítésével.

— A szovjet mezőgazdasági szakemberektől tanultuk meg — tájékoztat az agrármérnök igazgató —, hogy nem kell félni az újtól, a haladótól. Már másfél évtizede baráti és kölcsönös együttműködési kapcsolatot tartunk fenn Kárpát-Ukrajna beregszászi járása Gáti Fajnemesítő Kolhozának dolgozóival, ami nagyon gyümölcsözőnek bizonyul. Az ő értékes tapasztalataikat hasznosítottuk a korszerű tejgazdaság kialakításánál — gyakorlatilag megoldott a tej iparszerű termelése.

A többit fűzzem hozzá én: tavaly például közel 3 millió liter tejet termeltek, vagyis a tervet túlteljesítették közel negyedmillió literrel. A kerületnek ez az egyik legjobb tejtermelő üzeme, naponta tízezer liter tejet ad a közellátás javára. S ha elkészül * saját tejfeldolgozó üzemük, a napi tejtermelés 15 ezer literre emelkedik. A jövőben tehát a szarvasmarhatennie kell

h-i rengeteg volt a tennivaló, a semmiért való gürcölés. A szocializálódás éveiben, 1952-ben Csiba Lídia a gazdaság kertészetének alkalmazottja lett, s azóta is szorgos, kiváló tagja a csoportnak. Habár ő itt á legidősebb, a „leg“ szócskát akkor is használni kell nála, mikor a tagok szorgalmáról esik szó. A lelkes szövetkezeti tag így szólt munkájáról:

— Habár egy kertészetben ma is sok a tennivaló, ennek ellenére mégis mások, jobbak a körülmények, mint a múltban voltak. Míg a kezdeti években például 300—400 koronát kerestünk, ma már a tiszta jövedelmünk túlhaladja a kétezer koronát. Az étkezés biztosított, — meleg ételt szállítanak a munkahelyre — s mikor már nincs annyi munka, külföldi kirándulásokra, pihenésre is van lehetőségünk.

Csiba Lídia a múlt hetekben miniszteri — A mezőgazdaság és az élelmiszeripar. érdemes dolgozója —

kitüntetésben részesült. Gratulálunk, további jó munkájához sok sikert kívánunk. rrrkalitar=s

tenyésztés lesz az egyik legfőbb termelési ágazatuk, ezen belül pedig a tejtermelés. Például 1982-ben már 3800 literes fejési átlag elérését tűzik célul. A .tejtermelés dinamikus fejlődését példázza az is, hogy a tavalyi közel hárommillió literhez hasonlítva az idén már három- és félmillió liter tej kitermelésével számolnak.

О Elismerésre méltóak ezek az eredmények. S mire vitte ön, igazgató elvtárs?

— Mit is mondhatnék? Felépítettem egy családi házat. Sikeresen befejeztem főiskolai tanulmányaimat. Nagy bizalomnak, s elismerésnek tartom, hogy tagja lehetek az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottsága Elnökségének, illetve az SZLKP KB Elnökségének.

Štefan mérnök, igazgató ízig-vérig kommunista. A szocialista mezőgazdaság elkötelezettje, a megalkuvást nem tűrő, céltudatos munka híve. Megkülönböztetett figyelemmel kíséri a kelet-szlovákiai síkság vízgazdálkodását, talajjavítási munkálatait. Az általa irányított gazdaságban kezdettől fogva sokoldalú a dolgozókról való gondoskodás, az élet- és munkakörnyezet rendszeres javítása. Például az állattenyésztő telepeken fürdő- és pihenőszobákat létesítettek. Hatvan korszerű lakás is épült, ami két óvodával is kiegészült. Ugyanakkor befejezés előtt áll egy újabb 60 férőhelyes óvoda és egy, harminc gyereket befogadó bölcsőde építése. Legközelebbi tervük: egy útttörő tábor létrehozása. Am a sportélet és a művelődés fejlesztéséről sem feledkeznek meg — a 800 dolgozóról sokféleképpen kell gondoskodni.

Az igazgató nem az irodában ücsörög, azt vallja: a vezetők és dolgozók szoros, állandó kapcsolata nélkül jó eredmények nem születhetnek.

© Koránkelőnek ismerik önt az emberek, ezt hallottam.

— Jól tájékozottak. Valóban koránkelő vagyok, s későn fekszem az ágyba. Négy-öt óra alvás nekem elegendő. Vasárnaponként már reggel ötkor „kirúg“ az ágy.

© Ilyenkor mit csinál?

— Barangolok a határban. Ma is hatkor már a hullámzó búzatengerben gyönyörködtem. Azon a helyen jártam, ahol valamikor víz csillogott, csónakázni lehetett — most meg acélos búza terem.

© Mire a legbüszkébb?

— Talán arra, hogy bíznak bennem az emberek, akikkel szót lehet érteni. Megértik a gazdaság vezetésének gondját-baját. S nem tétováznak, ha sürgős cselekvésre szólítja őket a kötelesség.

© S eredményes munkásságát erkölcsi-társadalmi téren is elismerik felsőbb irányító szerveink ?

— Ggy érzem igen: már számos kitüntetésben részesültem. Legutoljára a Munkaérdemrendet tűzték a mellemre.

Ez a magas kormánykitüntetés fokozott lendületet, további alkotóerőt ad Štefan Miklós agrármérnök, igazgató munkájához.

Szívből gratulálunk!

Illés Bertalan

A Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Gép- és Traktorállomás traktorosait csak nagyon ritkán — főleg esős időjárás esetén — lehet az üzemen belül találni. Munkanapjaikat a járás mezőgazdasági üzemeinek földtábláin töltik. Trágyaszórás, vegyszerezés, aratás, szalmapréselés, mind időhöz kötött, szakértelmet igénylő munka.

Mit csináltak akkor, amikor ottjártunk? A gabonafélék vegyszeres ápolását végezték. A járás legtapasztaltabb növényápolói közé tartoznak. Közülük Bojtos Vince, Tóth József és Hajnár László országos viszonylatban is szép eredményekkel dicsekedhet.

Tudott, hogy a gépállomások között folyó vegyszeres növényvédelem versenyében — az egyéni kategóriában —, az előbbi sorrendben vívták ki az első, a második és a harmadik helyet.

ф A növényvédelmi tennivalók közepette különböző mérgező anyagokkal lépnek érintkezésbe. Ez nem hat károsan a szervezetükre? — kérdezem a „hármasfogat“ tagjaitól.

— Mielőtt a permetezési időszak megkezdődne, orvosi vizsgálaton veszünk részt. Ennek eredménye alapján dönt az orvos alkalmasságunkról i— magyarázza Bojtos.

— Tudja — fűzi hozzá Tóth —, annyi év után a szervezetünk is immunissá válik a vegyszerek hatását illetően.

— De azért ezt nem lehet szó szerint értelmezni — jegyzi meg Hajnár. — A védőruha és a védőeszközök használata ellenére is ki van téve a szervezetünk némi veszélynek.

ф Sosem éreztek még fásultságot? Egyszer sem gondoltak arra, jó lenne abbahagyni a traktoroséletet, a vegyszerezést?

— Hazudnék, ha azt állítanám, hogy még nem gondoltam erre. Talán a megfelelő alkalom hiányzott? Nem is tudom. No meg, már tizenhét éve traktoros vagyok, nehéz is a traktortól megválni...

— Osztom Bojtos kollégám véleményét — mondja Tóth.

— Az biztos — veszi át a szót Hajnár , nem a leghálásabb dolog a

vegyszerezés. De mi már annyira megszoktuk a vegyszereket, hogy sokszor nem is tudatosítjuk eléggé az egészségünkre leselkedő veszélyt. Meg aztán ezt a munkát is el kell valakinek végeznie...

Amint elnézem acélparipáikat, gondozottság nyoma látszik rajtuk, holott nem is a legújabbak. És épp ennek a három Z—6911-esnek a teljesítménye a legnagyobb. Mi lehet ennek a titka? S miként állnak az üzemanyagtakarékossággal?

— Üzemanyagot spórolni, meg nagy teljesítményeket is elérni, ez így együtt nemigen megy — mondja tréfásan Tóth traktoros.

— Szeretni kell a gépet — vallja Hajnár. — Nagyon fontos a rendszeres olajcsere és a megelőző karbantartás. Csakis teljesen üzemképes géptől várható nagy teljesítmény* s üzemanyag-takarékosság.

Bojtos traktoros véleménye:

— Hogy négy-öt év után is aránylag jó állapotban vannak a traktoraink, az elsősorban a géphez való jó viszonyunk érdeme. Szeretni, óvni kell a gépet! Számtalan esetben, dologidő után, vagy szombat-vasárnap távolítjuk el a kisebb meghibásodásokat, nem várva meg azt, hogy abból nagyobb üzemzavar keletkezhessék.

ф Feketefuvarok... meg hasonló...?

— célzok az üzemanyag-takarékosságra.

Mindhárman tagadólag rázzák a fejüket.

—• Alig várjuk, hogy dologvégeztével leszállhassunk a traktor nyergéből — szólal meg elsőként Hajnár László.

— így van — ért vele egyet Bojtos.

— Meg sokszor a saját dolgainkra sem futja az éléterőnkBől, méginkább az időből.

— Mikoris „feketéznénk“ — mondja kérdőleg Tóth —, a permetezés időszakában napjában későn járunk haza, még vasár- és ünnepnapokon is hajtunk. Az aratás idején sincs ez másképp, akkor meg a kombájn nyergében kell helytállnunk.

Kép és szöveg: Bodzsár Gyula

Az öregember pillanatra behunyja a szemét. Napnak fordított arcán elsimulnak a ráncok, mély lélegzettel szívja be a park zsendüló füvének illatát.

— Ez már igazt tavasz lenne? — morfondírozik magában. — Kicsit késői, de úgy látszik megint jó idő lesz néhány napig. A csontjaim nem szólnak semmi változásról.

Az„ elmélázásból hirtelen felpillant. Körülhordozva tekintetét az új lakótelep napravillanó ablakszemein. Tisztára kefélt télikabátja bal ujján megigazítja a „Parkőr“ feliratú keskeny piros szalagot, megmarkolja a szöges görbebotot.

— Hiába, eljárt felettem az Idő — fűzi tovább gondolatait — 74 éves múltam áprilisban. Minden nehéz munkából kiöregedtem. Pedig valamikor mindent elbírtam. Voltam béres, kocsis, rakodómunkás, végigéltem két világháború poklát és 12 évet „lenyomtam" a helyi szövetkezetben is — sóhajt magának- — De felneveltem négy gyereket. Becsületben, tisztességben. Egy fiam az építőknél, egy az állami gazdaságban dolgozik, egy lányom ápolónő, az idősebbik pedig odahaza van a gyerekekkel. A két fiú itt építkezett nem messze — néz hunyorogva a társasházak felé.— Majd szolgálat után megnézem az unokákat. Öregesen, megfontolt léptekkel rója a 16 hektáros park útjait. Néhány percre megáll a füszőnyeget gereblyéző kertészeti munkásoknál. Idősebb emberek azok ts.

— Magát még nem láttuk eddig — szólal meg rekedtes hangon az egyik.

— Nem is láthatott — hunyorít barátságosan az öreg. — Máma jöttem először. En vagyok az új parkőr.

Önkéntelenül is egyenesre húzza görnyedő vállát.

— Öregembernek ez is jó. Hisz nem lehet az ember elfoglaltság nélkül. Es a nyugdíjhoz ts jól jön a kiegészítés.

Beszélgetés, közös ismerősöket keresve telnek a percek. Kattan a gázöngyújtó, kékesen kanyarog a levegőben a cigaretta füstje.

—- Minden jót — billenti meg fekete kalapja peremét. Tovább indul.

— Jobb is, hogy eljöttem a szövetkezet magtárából — mélyed ismét gondolataiba. — Már egy kicsit nehéz volt. Ez meg kényelmes, szép munka.

Az elmúlt napok csapadékos és hűvös időjárása után a még szokatlanul langyos napsütés a park útjaira csalogatja az embereket. Egyre sűrűbben bukkannak fel gyerekkocsit tologató kismamák, apróságokat, unokáikat sétáltató nyugdíjas nagyapák. Az öreg ellágyult tekintettel nézi őket. Még az sem bántja, hogy egy eleven kis lurkó — kitépve magát a táti kezéből — kacagva a fűre szalad.

— Hess, te! — rebbent el egy a bajusza körül zümmögő méhecskét. — Nem gondolod, hogy egy picit szemtelen vagy? — dörmögi megenyhülten, az elröppenő apró, szorgos rovar után. — De ninil Hiszen már szépen nyílnak az árvácskák, a tulipánok és az orgonák.

Hangos nebulók kis csapata közeledik rohanva. Cserebogarat kergetve a nagy igyekezetben rátipornak a haragoszöld fűre.

— Helló! Nézzetek a szemetek elé, mert megcibálom a fületeket — kiáltja az öreg villámló szemekkel.

A lurkók megszeppenve inainak el, fél perc múlva már a dísztó mellett hallatszik gondatlan nevetésük.

— Gyerekek még — dünnyögi röstelkedve. — Majd megtanulják a rendet.

Órájára pillant: — Fél tizenkettő. A szolgálat leteltéig még bőven van Idő. Elballagok a kedvelt Fehér hattyú Étterem kerthelyisége felé egy pohár sörre. Na, minden jót! — emeli meg napszítta kalapját. Apró, öreges lépéseire válaszként visszakopog a park apró kaviccsal felhintett kanyargó sétánya.

Kanizsa István