Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-07 / 23. szám
1980. június 7. SZABAD FÖLDMŰVES Az állattenyésztés csak a növénytermesztés sikereire alapozhat A felbári (Horný Bar] Csallóköz Efsz-ben sok-sok év óta nagy. gondot fordítanak a termelés tervszerű fejlesztésére. Különösen arra ügyelnek, hogy a távlati és az éves fejlesztési tervek kidolgozásakor feltétlenül megteremtsék az állattenyésztés igényei és a növénytermesztés feladatai közötti összhangot. A közös sokat tapasztalt, felelős beosztású dolgozói gyakorlatból tudják, hogy ez milyen fontos tényező, elsősorban az állattenyésztés kívánalmaknak megfelelő fejlődése szempontjából. A termelés szerkezetének következetes meghatározása, a vezetők és a dolgozók többre, jobbra törekvése immár évek óta gyümölcsöt érlelő. AZ ÜT FELFELÉ ÍVEL A növénytermesztés céltudatos fejlesztése a szövetkezetben hatékonyan elősegítette a gabonaprogramból eredő feladatok sikeres teljesítését. Az elsők között honosították meg a szovjet búzafajtákat, így egykettőre a járás élvonalbeli gabonatermesztőivé léptek elő. Később a jónak ígérkező jugoszláv fajtáknak is bizalmat előlegeztek, s nem bánták meg. A jó fajtáknak, és persze a szakszeri! agrotechnikának, a szívvel-lélekkel végzett munkának köszönhetik, hogy egyre előbbre jutottak a fejlődés útnyainkhoz mérten népes állatállomány tizenegy havi színvonalas ellátásához szükséges abraktakarmányt. S közben mindig csak az átlaghozam javítására támaszkodhattunk, hiszen kis gazdaság vagyunk, és szemeseken meg takarmányon kívül még sok egyebet kell termelnünk, hogy eleget tehessünk a társadalmi elvárásoknak. Az üzemen belüli termelés-szakosítás pillanatnyi értelmezése és gyakorlata mellett, a Csallóköz Efsz számára továbbra Is a tervszerű hozamnövelés marad az egyetlen járható út. Annál is inkább, mert a bősi—nagymarosi vízierőmű építése következté-A felbári (Horný Bar) Csallóköz Efsz-ben 4,5 tonnás szénahozamot Ígért a lucerna első kaszálása. hiányzó csapadékot. Errefelé legfeljebb a jégverés tizedelheti meg a termést. Ha ilyesmire nem kerül sor, az idén túlszárnyaljuk a múlt évi átlagot. HOGYAN LEHET TAKARÉKOSKODNI? Az önellátottság egyik feltétele, az erőtakarmáhyok ésszerűen takarékos hasznosítása. S hogyan lehet takarékoskodni? Természetesen úgy, hogy kellő mennyiségű és minőségű zöldet, szénát, meg szllázst biztosítunk az állatállomány számára. Felbáron legalább is így takarékoskodnak, nem pedig az állatok koplaltatásával. — A szántóterületnek húsz százalékán termelünk lucernát és vörösherét — mondta vendéglátóm. — Harminc hektárról zöldtakarmányozással hasznosítjuk a termést, háromszáz tonna lucernalisztet tervezünk készíteni, a termés megmaradó részét pedig szénának szánjuk. A szénát hagyományos módon szárítjuk, a lisztkészítésre szánt lucernát pedig előbb alaposan megfonnyasztjuk, csak azután visszük a szárítóba, hogy olcsóbb legyen a szárítás. A lucerna első kaszálása már javában folyik; úgy véljük, körülbelül 4,5 tonnás hektáronkénti szénahozammal számolhatunk.-—Ügy hírlik, a legutóbbi ellenőrzés alkalmával megdicsérték a szövetkezetét, mert még most is kiváló minőségűnek bizonyult a tavalyi szilázs. i— Néhol bizony ilyenkor már huszonöt százalékos a veszteség — mosolyodott el Világi elvtárs —, de nálunk semmit sem kellett leírni. Ebből is látszik, nem hiába igyekeztünk a múlt évben. Mindössze száz hektáron termelünk szilázsnak valót, nincs miből pocsékolni. — Bizonyára vannak errefelé rétek, meg legelők is. Kihasználják őket? — Nem sok, de azért még van. S hogy kihasználjuk-e? Gondolja, hogy anélkül is győznénk takarmánnyal? Hatvan hektár szántóföldi legelőnk van, de a természetes réteket és legelőket is rendszeresen gondozzuk, legeltetjük és kaszáljuk. A- zonkívül tíz kilométeres szakaszon a töltésoldalakról is mi gyűjtjük be a termést. Ez körülbelül ötven hektár kaszálónak felel meg, melynek hektárjáról mintegy négy tonna első osztályú szénát nyerünk. Hát valahogy így igyekszünk megteremteni az előbbrelépés feltételeit. XXX A herefélék időben és megfelelő beltartalmi értékben való begyűjtése és tárolása napjainkban az agronómusok, a gépesítők, a zootechnikusok és a munkaközösségeinek .fontos feladata. Valaki mondhatná, hogy elegendő a begyűjtés és a tárolás technológiai szabályainak rugalmas betartása. Valóban így van. Ha azonban nem jelentkeznének a megszokott fogyatékosságok, akkor ennek nyomatékos hangsúlyozása szükségtelen lenne. A herefélék njinőségi begyűjtésének és tárolásának gépi háttere, enyhén szólva hiányos. Nincs elegendő rendforgató és sodró, hogy a lekaszált, szársértővel kezelt takarmány gyor-Hasznos újítás san megszikkadjon, szecskázható és szállítható legyen. Nemcsak arról van itt szó, hogy rendforgatóból és sodróból a kelleténél kevesebb van, hanem arról is, hogy a rendelkezésre álló célgépek új állapotban sem feleltek meg a begyűjtés minőségi követelményeinek. A megoldás mégis lehetséges, mégpedig az emberek jó együttműködésével. Bilinyből V. Jecha gépesítő és J. Horont mérnök ötlete tette ezt lehetővé. E- gyüttműködésükkel az S—152-es járvaszecskázó gép átalakítására újítási javaslatot nyújtottak be, és elkészítették az új típusú rendforgatót és sodrót, amely az E—301-es szársértő után kitűnő munkát végez. Felnagyítás nélkül mondhatjuk: szerencse, hogy az újítási javaslat sorsáról a Bilinyi Állami Gazdaság szakágazati igazgatóságának a vezetői gondoskodtak. Így az első gépet már 1978-ban üzembe helyezhették. A kísérletek során a gép jelesre vizsgázott. A vezetők pedig úgy határoztak, hogy a vállalat részére hét ilyen gép készítése szükséges. Az új gépek már ebben a* évben a begyűjtési gépsor szoros tartozékai, vagyis az SPS—i 420-as járvaszecskázóval és az E—301-es szársértövel komplex gépsort alkotnak. A három gép teljesítménye szinkronban van. A rendforgató- és sodrógép előnyére válik, hogy megfelelő talajon egy menetben két rendről sodorhatja össze a szálastakarmányt. A bilinyi rendforgatót és sodrót ZN 33/78 nyilvántartási szám alatt regisztrálták. Állítólag olyan pótalkatrészekből készítették, amelyek a gazdaságok többségében rendelkezésre állnak. Azonban eléggé nehéz olyan csigafelhordó beszerzése, amilyen az SPS— 420-as járvaszecskázón van. További elterjesztése ezért problematikus. Amint látjuk, hasznos megoldás született. A gyümölcsöző kezdeményezés, a kitűnő szakmai hozzáértés kapcsolódásával, kölcsönös együttműködéssel új gép készült mezőgazdaságunk hasznára, és lehetőség nyílhat szélesebbkörű elterjesztésére. Jő lenne, ha az illetékesek ebben segítenének. Mindenekelőtt a szóban forgó csigafelhordó beszerzésével tennék lehetővé a hasznos gép sorozatos gyártását. Ez azért is időszerű lenne, mert hasonló jó munkát végző rendforgatónk és sodrónk nagyon kevés van. Főleg olyan gépből van kevés, amely az E—301-es szársértő után tökéletes munkát végez, és segíthetné a szenázs minőségének javítását. Figyelemre méltó, hogy a három igénybevételével készített szenázs pénzértékben kifejezhető minősége a korábbihoz képest több mint 55 ezer koronával javult Még az is figyelmet érdemel, hogy a rendforgatót és sodrót a szalmabegyűjtésben is eredményesen kihasználják. Ez pedig vegyes hasznosíthatósága miatt szintén nagy előnye az újításnak. —zn — ján. Első ízben hetvenhétben álltak a járási ranglista legfelső fokán, s az utóbbi két évben is ők voltak a dunaszendahelyi (Dunajská Streda) járás legeredményesebb gabonatermesztői. Gondolom, a fejlődés szemléltetése szempontjából nem árt megemlíteni néhány konkrét számadatot. Hetvenhatban mint élvonalbeli gazdaság hektáronkénti átlagban 5,8 tonna szemest termelt a szövetkezet, beleértve a magszaporítási célokat szolgáló kukoricát is. Tavaly viszont, amikor országszerte a kedvezőtlen időjárást szapulták a növénytermesztők, itt búzából 6,24 tonnát, árpából pedig 6,63 tonnát termeltek, hektáronkénti átlagban. S mivel a szemes kukorica is beváltotta a hozzá fűzött reményeket i— hektáronkénti átlagban 6,74 tonnás hozamot nyújtott —, a Csallóköz Efsz ismét tanúbizonyságát adta annak, hogy három éven át nem véletlenül volt éllovasa a gabonatermesztők járási versenyének. A szövetkezet a múlt évi eredmények alapján, az egységnyi területen kitermelt szemesek átlaghozamát tekintve is, a ranglista élére kerültl Az igazsághoz tartozik, hogy a gazdaság tavaly már nem termelt kukorica vetőmagot, így lényegesen kedvezőbbel alakult e növény átlaghozama, s talán az elsőbbségüket is ennek köszönhetik. Persze nem a győzelem kivívása iránti vágy ösztönözte őket arra, hogy felhagyjanak az egyébként jövedelmező vetőmagtermeléssel. Csupán az önellátottságukat igyekeztek megszilárdítani. No, de erről hadd beszéljen a legilletékesebb, Világi Ferenc elvtárs, a jó nevű szövetkezet tapasztalt főnövénytermesztője. KEVESEBB FÖLD, NAGYOBB IGÉNYEK t— Amikor a bőtermő szovjet búzafajták meghonosításával új fejezetet nyitottunk gabontermesztésünk fejlődésének történetében úgy gondoltuk, elérkezett az ideje, hogy lépésről lépésre haladva, megalapozzuk szövetkezetünk önellátottságát — említette a főnövénytermesztő. — Ebben a törekvésükhöz nagyban hozzájárultak a jugoszláv búzafajták és az ugyancsak bőtermő külföldi hibridkukoricák. Végül Is elértjük, hogy saját erőből képesek vagyunk megtermelni a viszoben még kisebbre zsugorodott a szövetkezet határa. — Az Idén már csak 1242 hektáros mezőgazdasági földterületünk van — lapozta fel a nyilvántartást Világi elvtárs —, ebből ezernyolcvanhat a szántó. A szemesek területét száz hektárral kellett csökkentenünk, hogy egyéb irányú feladatainknak is eleget tehessünk. Ugyanakkor az állattenyésztés a korábbinál Is igényesebb feladatokat kapott, s ezekkel csak úgy tud megbirkózni, ha — a korábbi évek gyakorlatéhoz hasonlóan — alapozni tud a növénytermelés sikereire. Magyarán szólva: ha nincsen takarmány, akkor hús meg tej sem lesz. Márpedig lennie kell, mert a fogyasztók elvárják, hogy teljesítsük feladatainkat. Megoldás? Ha nincs több föld, hét a meglévőn kell előteremtenünk a takarmányt. A magszaporításról is azért mondtunk le, hogy több szemest termelhessünk. Nagy teher az ilyen kis szövetkezetnek a magszaporítés. Szemesekből az idén 6,23 tonnás hektárhozamot szeretnénk elérni. A búza és az árpa ígéretesen fejlődik, a kukoricát is időben elvetettük és megadtunk neki mindent, hogy a maximumot nyújtsa. Itt a Duna közelében a szárazságtól nem kell félnünk, a talajvíz pótolja a Mielőtt elbúcsúztam volna, megkérdeztem még Korpics József mérnököt, a szövetkezet ökonómusát, igazolják-e az állattenyésztés eredményei a két ágazat közötti tervszerű összhangot és jó együttműködést, s hogy valóban elégedett-e Vajas Károly főállattenyésztő a növénytermesztés által biztosított feltételekkel? A válasz határozott igen volt. — Tejeladási kötelezettségünket tavaly 18 ezer literrel túlteljesítettük — sietett számokkal igazolni állítását az üzemgazdász —, a húsértékesítésben pedig 100,4 százalékos eredményt tudtunk felmutatni. A főállattenyésztő elégedettsége sem csupán udvarias gesztus. Ezt igazolja az a tény is, hogy a négyszáz darabos tehénállomány egyre jobb teljesítményt nyújt. Május első harmadának végéig a szövetkezet 10,4 százalékkal túlteljesítette időszaki tejeladási tervét, s összesen 8,5 százalékkal adott el több tejet, mint a múlt év hasonló időszakában. A gazdaság tehenei május derekán — napi és darabonkénti átlagban — csaknem tizennégy liter tejet termeltek, s ez az eredmény az élvonalbeliek közé emelte a felbári Csallóköz Efsz-t. Következetes agrotechnikával ... i KÄDEK GABOR Az ésszerű rét- és legelőgazdálkodás a tejtermelés! eredmények javítását és az önellátottság megszilárdítását segíti. (A szerző felvételei) Az érsekájvári (Nové Zámky) járás nyugat-szlovákiai viszonylatban a múlt évben előkelő helyet foglalt el a szemes kukorica termesztésében. A kedvező agroökológiai feltételek a járásban lehetőséget nyújtanak a szemes kukorica nagy területen való termesztésére. A népgazdasági szempontból fontos növényt több mint 25 ezer hektáron termesztik. Ez pedig negyedrésze a járás szántóterületének. Amennyiben ebben az évben 5,8 tonna szemtermést sikerül elérniük hektáronként nem kevesebb mint 140 ezer tonna össztermésük lesz. A múlt évben járási méretben 5,3 tonnás hektárhozamot értek el. A hozamok átlaga azonban 3,8—7,4 tonna között ingadozott, s ez arra hívja fel az illetékesek figyelmét, hogy a szóródás indokolatlanul nagy. Sokszor a szomszédos gazdaságok közötti hozamkülönbség is nagy eltérést mutatott. A szálkái (Saika) szövetkezetben 3,8 s a vele határos garamkövesdi (Kamenica n/Hronom) szövetkezetben pedig 5,8 tonnás hektárhozamot értek el. A járásban a jó kukoricatermesztők között emlegetik a köbölkúti (Gbelce) szövetkezetei, ahol a múlt évben 6, a szőgyénit (Svodín), ahol 5,8, a fűrit (Rúbaň), ahol 5,9, a színmű (Zemné), ahol 5,8 és a tardoskeddit (Tvrdošovce), ahol szintén 5,8 tonna szemtermést értek el hektronként. Sikertelen volt a szemes kukorica termesztése a szálkái, a bardoňovói és a libádi (Lubá) szövetkezetben. Tény, hogy ezek a gazdaságok eléggé szélsőséges termelési adottsággal rendelkeznek, a jövőben mégis lehetőséget kell találniuk a lényegesen jobb termésátlag elérésére. Ennek a kulcsa az agrotechnikai feltételek kihasználásában van. Legfőbb mozgatója ennek az agronómus és a munkálatokat végző traktoros. A múlt év helyenkénti fogyatékosságaiból okulva járási méretű termelési tanácskozáson elemezték az agrotechnikai hibákat. Megállapították, hogy a fogyatékosságok sorozata már ősszel kezdődött, amikor a harminc centiméteres szántással a talajba kellett bedolgozni az alaptrágyát, vagyis az istállótrágyát s amennyiben ebből néhol kevés volt, a foszfor műtrágya és a kálium kétharmadát. Tavasszal az idejében végzett vetés művelete volt fontos. Idén arra törekedtek, hogy minél kevesebb hibával juttassák a magot a talajba, mindenekelőtt olyan hibrideket, amelyek megfelelnek egy-egy körzet feltételeinek. Gondoskodtak róla, hogy a jó hozamot megalapozó egyedszám elérje az optimumot. Abból indultak ki, hogy a korai fajták egyedszámának többnek, mfg a későbben érőkének valamivel kevesebbnek kell lennie. Szükséges azonban, hogy a kukorica növényzetét a tenyészidő kezdetétől a begyűjtésig mindig szemmel tartsák és főleg a fejlődés szakaszaiban szükség szerint gondozzák, vegyszerekkel kezeljék, tehát gyomtalanítsák. Tenyészidőben, saraboláskor arra is ügyelni kell, hogy a traktoros meg ne károsítsa a sorokat, mert ezzel a hektárra jutó egyedszám megtartását veszélyeztetné. Ezért szükséges, a munkaműveletek gyakori minőségi ellenőrzése és a munka szerinti javadalmazása. Tény azonban, hogy a görbén vetett sorokat nagyon nehéz hiba nélkül sarabolni. Ezért jó, ha a kukoricát ugyanazok a traktorosok sarabolják, akik azt vetették, hadd érezzék milyen lelkiismeretesen dolgoztak. Szüséges még az is, hogy a kukorica sarabolási munkálatait ne az irodából, hanem közvetlenül a tábláról irányítsa az agronómus, vagy a helyettese, s amint rendellenességet észlel, a traktorost figyelmeztesse. A- mennyiben ez nem használna, akkor másra kell bízni ezt a fontos munkaműveletet, mert csak következetes odafigyeléssel tartható meg a nagyhozamot biztosító egyedszám. A munkák minden műveletében annak az alapelvnek kell érvényesülni, hogy aki jó teljesítményével minőségi munkát hagy maga után, annak megfelelő jutalomban kell részesülnie. Aki pedig hanyagul dolgozott, ennek megfelelő munkabért kapjonl —in-—
