Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-07 / 23. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. Június 7, MÉHÉSZÉT ♦ MÉHÉSZÉT » MÉHÉSZET + MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZÉT Minden csepp viaszkdt! H No megmenteni! I A viaszk nagyon fontos terméke a méhészetnek. Termelésével sajnos kevés méhész foglalkozik. Kísérletekkel bizonyított azonban, hogy a mérsékelt építtetés nem csökkenti a méztermelést. Építtető keretet kevés méhész használ. Ez talán azzal magyarázható, hogy az építmény három-négy naponkénti kitördelésére nem mindenkinek van ideje. Ha azonban ezt nem teszsziik, legalább a lépek felújítását szorgalmazzuk. Ez alapvető követelmény, másrészt így is tetemes viaszkmennyiségre tehetünk szert. Pergetéskor a fedelezésből figyelemreméltó viaszkmennyiséget érhetünk el. Minden olyan lépe kiolvasztunk, amely valamilyen oknál fogva nem szabályosan épült. Pároztató kaptárainkból legjobb, ha évente kivagdaljuk az építményt, fertőtlenítjük azokat és újra építtetjük. A családok életében fontosak a here építmények is. Legjobb azonban, ha ezeket minden évben kivagdaljuk és újra építtetjük. Ezek a legjelentősebb viaszknyereségi lehetőségek. Ha a viaszk alapanyag megvan, mindent kövessünk el azért, hogy minél kevesebb vesszen kárba a kiolvasztásnál. Az utóbbi időben több méhészetben láttam, amint próbálkoznak a viaszk kiolvasztásával. A baj ott gyökerezett, hogy az olvasztást nagy veszteséggel végeznék. Többen megpróbálták a selejt építmények műlépre való kicserélését. Az egyénileg méhészkedőknél ennek helyrehozhatatlan következménye lehet. Ezek képtelenek a selejt építmények, illetve a kiolvasztott viaszk fertőtlenítésére. Ha a viaszkot fertőtleníteni akarjuk, legalább egy órán keresztül 112 fokon kell főzni! Ezt csak a korszerű műlépkészítőben tudják megtenni. A- jánlatos az odahaza kiolvasztott viaszkot elküldeni a műlépkészítőbe. Évek óta a szakkönyvek nyomán próbálkoztam a viaszkolvasztással, és soha nem értem el kielégítő eredményt. Később már nem is próbálkoztam, hiszen a műlépcserével nagy általánosságban elégedett voltam. Egy kiló III. osztályú sonkolyért 36 százalék műlépet kaptam. Ez az állapot az utóbbi években megromlott. Ezzel magyarázható, hogy egyre többen olvasztják a viaszkot nagy veszteséggel. A különböző minőségű sonkolyok viaszktartalmáról talán dr. Jaroslav Svoboda méhészeti kutató adott legjobb áttekintést. Szerinte az építmények viaszktartalmát az alábbiakban fejezhetjük ki: Az építmény színe: A kikelt nemzedékek száma: Viaszktartalom százalék: Fehér vagy sárgás szűzlép 97-98 Világosbarna 3-4 81 Barna átlátszó 5—6 76 Sötétbarna kevésbé átlátszó 8—9- 68 Feketésbarna 10—12 48 Minket talán még jobban érdekel, hogy különböző olvasztással mennyi viaszk marad a sonkolysalakban. Erre jó magyarázatot adhat az 1966-ban kiadott „Viaszktermelés <— Építtetés“ című füzetecske. Ezt a tudományos ismeretterjesztő társaság adta ki Budapesten. Mennyi viaszk marad a sonkolyban különböző olvasztással? Ezt a III. osztályú sonkolyra kell érteni. százalék Napviaszkolvasztóval Kemencében történt olvasztással Vízben olvasztva és szabadon préselve Gőzviaszkolvasztássai, préselés nélkül Préses gőzviaszkolvasztássai takartam. Pontosan két kiló lép fér bele szalmával. A kis gőzviaszkolvasztóban a víz nehezen forr. Ezért edényben előre vizet kell melegíteni, így a főzőben a víz hamarabb forr. Időt és tüzelőt takarítottam meg. A szalma használata már nem újdonság. Biztosan sokan használják. Azt hiszem, hogy az elmondottakról érdemes kicsit gondolkodni. Szlovákiában kb. 36 ezer méhész van. Sokan biztosan nem odahaza olvasztják a sonkolyt. Erre alkalmas helyiség is kell. Akinek ez rendelkezésére áll s a vázolt módnál nincs jobb ismerete, megéri, ha alkalmazza. Ha csak néhány ezren olvasztják otthon a sonkolyt és az ismertetett módon és méhészetenként egy kg viaszk többletet érnek el, ez hatalmas tömeget jelent. Ha két viaszkolvasztót használunk, akkor húsz kiló sonkolyt főzhetünk naponta. Ha a leírt módon dolgozunk, akkor 8,40—9 kiló tiszta viaszkot érhetünk el, s hogy ebből 9 kiló műlépünk legyen, mindössze 90 korona munkadíjat fizetünk a feldolgozásért. Ez így gazdaságos és ha a viaszkot nagyüzemi műlépkészítőbe küldjük, akkor egészséges műlépet kapunk vissza. Dr. Svoboda szerint olyan lép, amelyből 10—12 generáció kelt ki, 48 százalék viaszkot tartalmaz. A Budapesti Tudományos Ismeretterjesztő Társaság szerint az ilyen lépben 16— 19 százalék viaszk marad vissza, ha azt préses gőzviaszkolvasztőban dolgozzuk fel. Amint leírtam, szalma nélküli olvasztásom megegyezik ezekkel az adatokkal. Dr. Svoboda ismeretei szerint csak 3—6 százalék viaszk márad Vissza a sonkolyban szalmás főzéssel. Figyelembe kell venni, hogy ezek 43—66 40—50 30—40 24-33 16—19 Amint látjuk, a préses gőzviaszkolvasztóval lehet legjobb eredményt elérni. Ezt magam is kipróbáltam. Az olvasztáskor a nálunk gyártott és jól ismert kis gőzviaszkolvásztót használtam. Nem nagy eredménnyel! Egy kiló III. osztályú sonkolyból 29—32 százaléknyi tiszta viaszkot nyertem. Ez megegyezik a fenti adatokkal. Aki próbálkozott a III. osztályú sonkoly olvasztásával, hasonló eredményt ért el. Ez így nem kifizetődő. Ezen gondolkodva támadt ötletem. Méhészkedésem kezdetén nekem is sok műlépre volt szükségem. Viaszkot akkor még alig termeltem, mert szaporítottam. Sokan szalmakasokban méhészkedtek. A kasokból nyert sonkolyt eladták. A kasos méhészethez nem kellett mülép. Én ezektől a méhészektől vásároltam 60—80 kg sonkolyt. Az akkoriban nagyon jól működő viaszkütőn (akkor így neveztük) kiütöttem. A viaszkütő a szomszéd községben, Budikovanyban volt. Kitűnően dolgozott. Vegyes sonkolyból 65—70 százalék viaszkot is elértem. Akadtak olyanok, akik más kerületből is összegyűjtötték az egyszer kiolvasztott sonkolyt, s abból tetemes viaszkmennyiséget nyertek. Ez ötlött 6fel bennem a sikertelen kísérleteim után. összegeztem, hogyan is működött, és miért is működött olyan jól a régi viaszkütő. Elhatároztam, hogy megpróbálom az olvasztást az akkor szerzett tapasztalatok alapján. A viaszkütőre, persze már csak halványan emlékezem, és a csatolt rajzon ismertetem. Azt láttam az egészben, hogy az .üstben“ olvasztott sonkolyt fatömbbe vésett üregbe szalma közé tették. Az alján a szalma, az oldalán szintén szalma, majd egy sor sonkoljfőzet, ismét szalma, amíg az egész főzet el nem fogyott. Természetesen a tetejét Is szalmával zárták, amit aztán a rajzon látható fa lapokkal állandó nyomás alatt tartottak. A viaszk főzéséről Örösi Pál Zoltán ezeket írta: „A viaszk főzése tulajdonképpen akkor kezdődik, amikor a viaszknak már a bábingek közül kell távoznia.“ Ez így igaz, és ezt a szalmázás segíti elő. A jól- olvadt sonkolyra bármilyen nyomást is gyakorolunk, a bábingek közül nehezen tud távozni. Ezzel szemben a szalmaszálak között ez sokkal könnyebb. Ezt igazolta a kis gőzviaszkoivasztóval végzett próbálkozásom is. Ezt sokan használják, ezért tanácsos az alábbiak megfigyelése: Említettem, hogy szalmázás nélkül 29—32 százalék viaszkot értem el egy kiló III. osztályú sonkolyból. Ugyanilyenből szalmázással 42—45 százalék viaszkot nyertem. Azt hittem, hogy talán jobb minőségű sonkolyt tettem az olvasztóba. Ezért újabban válogatva, az át nem látszó lépeket pontosan lemérve újra olvasztottam. Az eredmény ugyanaz volt. A sonkolyt apróra tördeltem. Ezt kesztyűben kell végezni, mert a drótháló megsértheti a kezet. Az olvasztó kosarának az aljára, méretve vágva szalmát helyeztem. Az apróra tördelt sonkolyból annyit tettem be, amennyi a két kezembe belefért. Majd ismét szalmát és sonkolyt, amíg a lemért mennyiség tartott. A tetejét szalmává' az adatok olyan lépekre vonatkoznak, amiből 10—12 generáció méh kelt ki. Tehát a lépek mintegy háromévesek. Ez arra figyelmeztet, hogy minden harmadik évben újítsuk fel a fészkek lépjeit. Ez egészségügyi szempontból is esedékes. Kérem a méhésztársakat, akik az olvasztás ismertetett módját nem alkalmazták, próbálják ki. Előbb szalma nélkül, majd szalmával. Nagy Kálmán !gv sokat kiket tanulni A méhecskék télen pihennek. A méhészek azonban nem tétlenkednek. Tisztogatják felszereléseiket, javítják a kereteket, a képtárakat. A méhészek képzésére akkor van legtöbb időnk. Szlovákiában 138 méhész-alapszervezet van. Az SZMSZ KB 194 méhészeti szakoktatót tart számon. Ebből tizennégy szakoktató magyar nemzetiségű, azonban 34-en magyarul is oktathatnak. Van 24 előadója is a központi bizottságnak. Mézestészta és egyebek termelésében járatos szakképzettséggel rendelkezők, főleg nők, 35-en segítik a méhészeti termelés fejlesztését s ebből heten magyarul is előadnak. A megközelítően 250 szakoktató közül tart-e mindegyik előadást? Igénybe veszik eléggé ezeket? Bizonyára nem. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az esetek többségében az előadásban közismert nevek szerepelnek. Miért? Mert a gyakorlat szerint az alapszervezetek vezetői hívják a szakoktatókat előadásra. Sokszor már unalmas ez a tagoknak, hiszen évről-évre ugyanaz a személy tart előadást, bár az illető jó előadó. Sokszor az oktatóknak fárasztó ugyanazon méhészeknek évről-évre történő viszontlátása. Ebben közre játszhat az is, hogy az illető szakoktató az alapszervezet vezetőivel bensőséges kapcsolatot tart fenn. Lehet baráti vagy más kapcsolat, de közérdekű is. Szlovákiában mintegy 6000 magyar méhész van. Feltehető a kérdés, hogy a 14 szakoktató közül mindegyik tartott előadást? Nem hiszem. Állítom, hogy nincsenek tökéletesen kihasználva. Ez nem az ő hibájuk. Ott, ahol az alapszervezet tagságának nagy többsége magyar nyelvű előadást szeretne hallani, sokszor erre nincs lehetősége, mert egy-két vezető ezt figyelmen kívül hagyja. Szükséges kedves méhésztársak, hogy a taggyűléseken kérjék milyen előadót és előadást szeretnének. A magyar nemzetiségű méhészek 1973-ban az SZMSZ II. kongresszusán kérték, hogy magyar nyelven is kellene méhészeti szaklap és szakelőadás. A kérést a kongresszus jóváhagyta. Az SZMSZ KB ebben a kérdésben intézkedett is. A „Szabad Földműves“ szakrovatot létesített, és magyar méhészeti szakoktatók is vannak. Mélyrehatóan foglalkozott e témával a „Včelár“ I960 januári számában Anna Smolárová. Megjegyezte, hogy Kelet- és Közép- Szlovákiában 18 alapszervezetnek nincsen méhészeti szakoktatója. Az áldatlan állapoton egyedül az SZMSZ KB tudna változtatni. Mégpedig úgy, hogy központilag delegálnák a méhészeti szakoktatókat. Ott határoznák meg, hogy ki, hová menjen előadást tartani. Ez kis többletmunkával járna, ám az eredmény valószínűleg gyümölcsözőbb lenne. A központi bizottság értesítené az alapszervezeteket, hogy melyik méhészoktató megy előadást tartani. Az illetőt is írásban kellene értesíteni. A felek pedig megegyezhetnének a dátumban és a témában. A központi bizottságon tudják, hogy melyik alapszervezetben milyen nyelven szükséges az előadás. A szakoktatók jutalmazását központilag folyósítják. Valószínű, hogy ilyen megoldással a méhészek elégedettebbek lennének, és az oktatók is jobban fejlesztenék előadói képességüket. A méhészek oktatásának a színvonala feltétlenül befolyással van a méh állomány csökkenésére. A kassai (Košice) alapszervezetben az oktatásban egy újdonságot honosítottunk meg. Az öt előadás közül az utolsót kérdésfelelet formában vezettük le. A négy előadáson a méhészek írásban nyújtották be a kérdéseiket. A negyedik előadás után elosztottuk a kérdéseket a szakoktatók és a vezetőség között. Így az ötödik, vagyis az utolsó előadáson, minden méhész kidolgozott feleletet kaphatott. A kérdések között más témákkal is találkoztunk. Többen érdeklődtek a szervezet belső munkájáról, de a tevékenység javítása is szóba került. Azt tanácsolom, hogy ezt a módszert más alapszervezetekben is alkalmazzák. Így sokat lehet tanulni! Szaszák László Lépépíttetés, lépesére Kezdő méhészek sokszor panaszkodtak, hogy a vásárolt műlép nem jó minőségű. A méhek nem építik, megnyúlik és végül lyukakat rágnak rajta... Az ilyen műlép építésre alkalmatlan. Olykor a gyártót szidják, hogy nem tiszta méhviaszkból készíti a műlépet, hanem idegen anyagot is bele kever. A kételkedő méhész nem gondol arra, hogy a hiba máshol is történhet. Nem győződött meg róla, miért nem fogadják el a méhei, hanem egyszerűen a műlépre hárítja az építés elmaradásának okait. Legtöbb esetben maga a méhész a hibás, mert lekéste azt az időt, amikor a méhek kiépíthetik a műlépet. Olyankor erőszakolta őket az építésre, amikor szünetelt a hordás, s ez nem hatott serkentően az építésre. Mikor építtessünk, mikor van erre a legalkalmasabb idő? A felelet egyszerű, amikor jó a hordási lehetőség. Jó hordáskor az építésben csodákat művelhetnek a méhek. Tavasszal, például gyümölcsvirágzáskor nem szabad az építésre alkalmas időt elmulasztani. Okvetlenül ki kell használni. A méhcsaládok ilyenkor elegendő'fiatal méhhel rendelkeznek. Nagyon fontos ez a fiatal méhek építési kedvének fokozása céljából. Szükséges továbbá a tartalék lépkészlet szaporítása miatt, de azért is, hogy az elvénült lépek, melyek tele vannak a visszamaradt bábinggel, cserélhetők legyenek. Téves az a felfogás, hogy jó hordáskor kár építtetni, mert kevesebb lesz a méz. Az építés nem a mézhokijáró fiatalok. ■■■■■■■■ Hirdetés Krajnai Troiseck és krajnai Hontlanka fajtatiszta, mesterségesen termékenyített anyáktól nevelt szűz és petéző méhanyákat május 30-tól szállítok. A szűz méhanyák darabonkénti vételára 20 Kčs + postaköltség. Aki öt darab szűz méhanyát rendel, az egyet ajándékba kap. A petéző méhanyák darabonkénti vételára 50 Kčs. Tíz darab megrendelése esetén egy darabot ajándékba adok. Postáit vagy vasúton legkevesebb három méhanyát szállítok. A szűz méhanyákat legkésőbb tizennégy napon belül, a petézőket pedig a megrendelés sorrendjében szállítom. Az egészségügyi okmányok az anyanevelésre és szállításra rendben vannak. Címem: ANTAL ZOLTÁN 982 01 Šafárikovo, Mierová 258. шнмянпм HMi zam rovására történik. Nem méhek építenek, hanem a amelyeknek építési ösztönét hordási időben kell kihasználni. Ha az időjárás kedvez, minden családdal két-két kertet építtetek.. A méhek építési kedvét úgy próbálom ki, hogy kiveszem az oldalszűkítőt, és ha két nap múlva tenyérnyi építményt találok a szűkítő helyén azonnal beteszek egy műlépet, s amint az időjárás kedvez, két-három nap múlva kiépítik a méhek. Ha huzamosan kedvező az időjárás, beteszem a második műlépes keretet is. így a fészekben megvan a teljes keretszám. Kedvező időszak az építtetésre a repce, majd az akác virágzása és ha ezeket a lehetőségeket elhalasztja a méhész, nem építtet, nem cseréli az elöregedett építményt, akkor csupa öreg lépekkel telnek meg kaptárai, ami sok minden mástól eltekintve betegségnek lehet az okozója. Alapszervezetünkben a költésrothadás felszámolása miatt két évben is kivizsgáltam a méhcsaládokat. így sok mindent láttam és tapasztaltam, Voltam olyan méhészetben is, ahol ismeretlen volt a lépkészlet felújítása. Igaz olyan idős méhészeknél tapasztaltam ezt, akik nem nagyon törődtek méhállományukkal. Egy régi szakkönyvre hivatkoztak, miszerint „a kiépített lépek 20—25 évig is használhatók“. Én ezzel nem értek egyet és tudom, hogy egyi méhész sem. A rossz műlépről csak annyit: a viaszk minőségét ronthatják az olyan méhészek, akik a műlép beragasztásához talán tudatlanságból, különféle ragasztó anyagokat használnak. Több éve szemtanúja voltam egy esetnek, A méhész gyantával ragasztotta be a műlépet, hogy az erősebben ragadjon a kerethez. Később, amikor a lépek selejtezésre, majd kiolvasztásra kerültek, természetesen a gyanta is a viaszkban maradt, és feldolgozáskor a mülépbe jutott. Ez nem lehet kedvükre a méheknek. Ilyen műlép ma már nincs, mert a gyártó vállalatok a viaszk összetételét vegyelemzéssel állapítják meg. Olyan viaszkot nem dolgoznak fel műlépnek, amely káros anyagot tartalmaz. Á lépépíttetés és a lépesére fontos tartozéka a helyes méhészkedésnek, hogy egészséges méhek fejlődjenek kaptárainkban. Csak Ilyen méhekkel érdemes méhészkedni. Ezektől várhatja a méhész a jutalmat. Vinczén István
