Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-07 / 23. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. június 7, Milyen az együnműköifés? A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum termelési ágazatai haté­konyságának növelésében egyre na­gyobb szerepet kap a tudományos­­műszaki haladás, vagyis a tudomá­nyosan megalapozott módszerek gya­korlatban történő megvalósítása. A mezőgazdasági-élelmiszeripari tárca nagyon tekintélyes tudományos-mű­szaki háttérrel rendelkezik. A CSSZ­­SZK-ban mintegy tizenötezer személy végez tudományos mezőgazdasági fel­adatot, s közülük mintegy ezren a műszaki kutatásban fejtenek ki ér­demdús tevékenységet a mezőgazda­­sági termelés fellendítése céljából. Komoly fogyatékosságnak minősít­hető — amint a CSKP KB 13. plénu­ma is hangsúlyozta —, hogy a kuta­tás munkaterülete erősen széttagolt, s emiatt nehézségekbe ütközik a te­vékenység összehangolása. Nem kielé­gítő a tudomány és a termelési gya­korlat kapcsolódása sem. A tudomány és a gyakorlat együtt­működésének eddig legfígyelemre méltóbb sikere az ésszerűsítő komplex brigádok megalakítása volt. Ezek közreműködésével már számtalan problémát megoldottak a termelés­ben, nemcsak üzemi, hanem népgaz­dasági szinten is. A brigádok létjogo­sultsága mellett szól — a múlt évben az állami mezőgazdasági szektorban több mint ezer brigádot tartottak szá­mon 12 ezernél több taggal, a szövet­kezeti szektorban pedig 900-on felüli brigádban megközelítően 19 ezer személy munkálkodott —, hogy a bri­gádok munkaközösségeiben célrave­zetőén egyesül a tudományos munka­helyek és a termelési gyakorlat dol­gozóinak erőfeszítése olyan horderejű termelési feladatok megoldása érde­kében, amelyeket saját erőből a gaz­daságokban képtelenek volnának vég­hez vinni. Egy tudományos munkacsoport a közelmúltban száznál több ésszerűsítő komplex brigád tevékenységét ele­mezte. A felmérés bebizonyította, hogy a leghasznosabb munkát azok a brigádok végezték, amelyeket egy­­egy gazdaságban a szükségletnek megfelelően alakítottak és tevékeny­ségüket a gazdasági vezetés teljes mértékben támogatta. Ezek a brigá­dok formalizmustól mentesen, konkrét célzattal, meghatározott munkatarta­lommal alakultak, s a gazdasági ve­zetés a kitűzött feladatok teljesítését nyomon követte, vagyis rendszeresen értékelte. Ebben a tekintetben ki kell emel­nünk a voderadyi, a trebaticei, a Csallóköz hidasi (Most pri Bratislave) és más szövetkezetek, valamint állami gazdaságokat, amelyekben az ésszerű komplex brigádok tagjainak közreműködésével kiemelkedő terme­lési sikereket érnek el. A brigádok és az üzemi, szakszervezeti és párt­vezetőségek közötti együttműködés nagyon jó, s ennek kapcsán szinte korlátlan lehetőség nyílik az alkotó kezdeményezés gyorsított kibontakoz­tatására a termelésben. Ebben jelen­tős szerepe van a gazdasági eredmé­nyekre támaszkodó erkölcsi és anyagi ösztönzésnek is. A célra törő ésszerűsítő komplex brigádok egyike Voderadyban 1974- ben alakult. A brigád mnnkatartal­­mát szekciókra bontották. Fő céljuk a hatodik ötéves tervidőszak terme­lési feladatainak sikeres megvalósítá­sa. Létrehozták a növénytermesztés, az állattenyésztési gépesítés, a gépja­vítás, továbbá a szociális-ökonómiai szekciókat. A brigádnak több kutató­intézet dolgozói is támogatást nyújta­nak. Eddigi sikereik azt mutatják, hogy a tevékenység megalapozott. Ojabban egy nagyszerű berendezést készíte­nek az erőtakarmányok automatizált adagolására, amely a tápokat hasz­nosság szerint osztja ki a tehénállo­mánynak. Az újszülött borjak részére pedig a leellett tehenek föcstejéből olyan koncentrátumot nyernek, amely­nek adagolásával nagymértékben csökkenthető a párnapos borjak el­hullása. Az etető automatizálásával köny­­nyebbé válik az állatgondozók mun­kája, s ugyanakkor az erőtakarmá­nyok jó hatásfokkal befolyásolhatják a hasznosság növekedését. így lénye­gesen javulhat a tejtermelés. A gaz­daság 800 tehenétől — évi átlagban — már a múlt évben 4200 liter tejet értek el, s a szövetkezet a járási tej­termelési liga győztese lett! Ebben az évben — terveik szerint — 4350 literes tejátlag elérésére tö­rekednek. Érdemes még azt is meg­említeni, hogy a tehenészet dolgozói­nak túlnyomó többsége szakmunkás­oklevelet szerzett. Mindannyian arra törekednek, hogy a hetedik ötéves tervidőszakban — évi átlagban — el­érjék az 5000 literes átlagos tejhasz­nosságot. / Új öntözőtechnika a šoporňai szövetkezetben. Ebben a gazdaságban a kukorica­termesztésben is kimagasló sikereket értek el. A trnavai kutatókkal való szoros együttműködésben, és saját termelési kísérleteikre támaszkodva a múlt évben 7,5 tonnás hektárhozamot értek el szemes kukoricából. A Pezinoki szövetkezet ésszerűsítő komplex brigádja szintén sikeresen megoldja a belüzemi szállítás problé­máját. Harminchat kontajner, két Š—706-os tehergépkocsi és egy RN — 8001 rakodógép igénybevételével 50 százalék erejéig megoldották az anyagmozgatást. így szállítják rendel­tetési helyére az istálókból kikerülő trágyát, a söripari mellékterméket, a melaszt és egyebeket. Ezáltal nagy­mértékben javult a gazdasági telepek dolgozóinak munka és életfeltétele, kiküszöbölték a belső útvonalak tisz­­tátlanságát is. Ezzel egyidejűleg száműzték a nehéz, embertnyúzó munkát. A traktorokat és a teher­gépkocsival felszabadították a nö­vénytermesztési részleg munkálatai­nak a végzésére. A belüzemi anyag­­mozgatásban a kontejnerek megtölté­se és ürítése során az ésszerűsítés el­ve érvényesül, mert az időveszteség minimális. A kontejnereket az állatok nagy távolságra történő szállításához is igénybe veszik. A šoporňai szövetkezetben és a Gombai (Hubice) Állami Gazdaságban az Öntöző Gazdasági Kutatóintézet tu­dományos-műszaki munkatársainak segítségével ésszerűsítő programot dolgoztak ki az öntözőhálózat haté­konyabb kihasználására, s ugyanak­kor új berendezéseket is kipróbálnak. Ezeknek a hasznosítására tervdoku­mentációt készítettek. A Trnavai Vetőmagszaporító Állami Gazdaság ésszerűsftő komplexhrigádja a vállalat szociális problémáinak meg­oldására vállalkozott. Figyelemmel ki­séri és segíti a szociális program­­tervezet megvalósítását. Tevékenysé­gük súlypontja a munka feltételek, mindenekelőtt a dolgozók munka- és életkörülményeinek szüntelen tökéle­tesítésére irányul. A példás tevékeny­ségéért a vállalatot 1978-ban a mező­­gazdasági-élelmiszoripari tárca leg­jobbjaként értékelték Szlovákiában. Az ésszerűsítő komplex brigádok munkatartalma eléggé szerteágazó. A felmérés azonban megmutatta, hogy jónéhány komplex brigád megszerve­zésekor nem törekedtek a forma és a tartalom egyidejű és pontos meghatá­rozására. P— Üzemanyag hasznosítás Felmelegedett a levegő, és Kelet-Szlovákiában is folytatód­hattak a tavaszi munkák. Több ezer traktor dolgozhatott a föl­deken. A košice-vidéke járás­ban elhatározták, hogy takaré­kosan hasznosítják az üzem­anyagot. Az elszántság figyelemre mél­tó, a puszta akarat azonban nem elegendő. A múlt évben a jmi vizsgálta a nyersolajjal va­ló gazdálkodást. Azt tapasztal­ták, hogy sok mezőgazdasági üzemben felületes a nyilvántar­tás. Jogos a kérdés, hogy mit írhatnak a takarékosság szám­lájára, ahol nem tudják miért és mennyit fogyasztott a jár­mű? Nem ritkaság, hogy az ener­giatakarékosságot több gazda­ságban komolyan, sőt szigorúan veszik. Néhány figyelemre mél­tó módszert is alkalmaznak. Ezek között említhető a teli­­tankos, vagy a napi elszámolás. Akadnak gazdaságok, ahol eb­ben az évben átcsoportosítot­ták az erőgépeket. Az erő- és munkagépek addig nem men­nek be a munkahelyről a köz­pontba, — sokszor 10—20 kilo­méteres a távolság a műhely és a tábla közt — amíg min­den műveletet be nem fejeztek. Állítólag olcsóbb, ha egy éjjeli­őr vigyáz a traktorokra, mint­ha hat-nyolc gép üresjáratban a központ és a mező közt na­ponta többször közlekedne. Az üzemi konyháról pedig kiszál­lítják az ebédet a határba. A jó és figyelemre méltó kezdeményezés értelmi szerző­je a bodollói (Budulov) és az újbodvai (Nová Bodva) szövet­kezet. —il—1 A gabonafélék s ezen belül a szemes kukorica termesztése nem­csak a CSSZSZK-ban, hanem a szocialista nemzetközösség minden országában stratégiai fontossággal bír. A lényeg abban van, hogy mi­nél kevesebb költséggel, minél na­gyobb hektárhozamot érjünk el, s az erőtakarmányok ipari gyártá­sához elegendő alapanyag álljon rendelkezésre. Az alábbiakban a domhóvári Al­kotmány Tsz (MNK) Újhelyi-díjjal kitünetett elnökhelyettese Boross Ernő ad kimerítő választ, hogy mit tettek idén, a múlt évi tíz tonnán felüli hektárhozam ismét­lése érdekében. 9 Mi a tartós siker titka? — Az igazsághoz tartozik, hogy földjeinket úgy jellemzik: ha nem felejtünk el vetni, akkor biztosan aratunk. Minden különösehb erőfe­szítés nélkül megterem Itt hektá­ronként a hat tonna. 9 De mint az eredményeik nyil­vánvalóvá teszik, ezzel nem elé­gedtek meg. — Nem azt tűztük ki, hogy or­szágos rekordokat fogunk dönteni, hanem csak annyit: gazdaságosan magas hozamokat érjünk el. Nem mondom, hogy kevés munkába ke­rült elérnünk a tonnánkénti 1356 forint körüli önköltséget; a kriti­kus időszakokban szinte éjjel nap­pal kint kell lenni a földeken. A siker a táblákon dől ell 9 Három évvel ezelőtt, amikor termelési rendszert cseréltek és a BKR-től átléptek az IKR-be már 8,47 t onnát takarítottak be egy hektárról. Akkor ez nagy termés­nek számított. Hogyan csinálták? — Már abban az időben minden évben elvégeztük a táblánként! vizsgálatot. Próbáltunk levonni következtetéseket, de gondot je­lentett, hogy minden hibridnek más és más a foszfor- és káli-igénye és a fajták, szerencsére évről-évre változtak és változnak. Nagy se­gítséget Jelentett, hogy a BKR-nél akkkoriban elkezdték az egyes faj­ták tápanyagigényének meghatáro­zását. 9 Mire tudtak következtetni, illetve milyen következtetéseket szerettek volna levonni a fajtán­ként! és táblánkénti anyagvizsgá­latokból? — Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen hozamhoz mennyi tápanyag szükséges. Ez a tényező az, ami a termelés gazdaságossá­gát alávetőén meghatározza. Ta­valy például hektáronként 570 ki­logramm hatóanyagot használtunk, vagy egy mázsa kukoricához kis híján hat kilogrammot. 9 Ez az országos átlagnál jóval alacsonyabb. — Valóban ez furcsának tűnő ellentmondás, hiszen általában hektáronként mintegy 350 kilo­gramm műtrágyát használnak az — Nagyon fontos, hogy a talaj mélyebb rétegeibe kerüljön a táp­anyag, oda, ahol az aszályos idő­szakokban is talál vizet a növény. A foszfor és a káli általában két­­három centit mozog lefelé a talaj­ba, s így csak akkor juttatható mélyre, ha az őszi szántással egy­­időben adagoljuk ki. És még egy alapvető kérdés: ha a talaj táp­anyaggal jól feltöltött, akkor csak az évenkénti pótlásról kell gon­doskodni, vagyis az a mennyiség, amit ősszel s tavasszal juttatunk ki évről évre, sokkal nagyobb ha­tásfokkal hasznosul a jól feltöltött talajban. 9 Úgy tűnik, hasonlít a táp­anyag-gazdálkodás a forgóeszköz­­gazdálkodáshoz. Ha csak egyszer termőképességű fajtákat válasz­tunk. 9 Más lehetőség nincs? — Több variáción gondolkoz­tunk. Az egyik ezek közül, hogy gyors vízleadó képességű fajtával próbálkozunk, amelytől ugyan nem várható a hozamok növekedése, de csökkenteni tudnánk a szárí­tási költségeket. A másik lehető­ség, hogy a harminc százalék ned­vességtartalommal betakarított ku­koricát csak huszonöt százalékos­ra szárítjuk. Ezáltal a béltartalma is kevésbé károsodik (bár a bél­tartalom 'javításában nem tesz minket érdekeltté a felvásárló), de minden esetre így is jelentős ener­giát takaríthatunk meg. Persze eh­hez alsó szellőztetésü padlós tá-Hogyan termelhető tíz tonna kukorica hektáronként? üzemek, mégis több műtrágya jut egy mázsa kukoricára. A magya­rázat kézenfekvő, ugyanis az át­laghozamok alig haladják meg a mi hozamaink felét. Vagyis nincs itt semmi ellentmondás: a termés­hozam nagyobb arányban növek­szik, mint a műtrágya-felhaszná­lás. 9 Nyilván mások is ismerik ezt az összefüggést. Miért nem hasz­nálnak akkor máshol is nagyobb műtrágyaadagokat? — A baj az, hogy ahol eddig is kevés műtrágyát használtak, ott az ennek megfelelő alacsony hoza­mok alig fedezik a ráfordításokat, így kevesebb a pénze az üzemnek, forgóeszközgondokkal küszködik, nincs anyagi alapja, hogy növelje a műtrágya-felhasználást. Az új árrendszerben még nehezebb a helyzetük, hiszen számításaink szerint körülbelül hatvan mázsa hektáronkénti termés az, amely üzemi szinten fedezi a ráfordítá­sokat. Magas hozamokat pedig csak szakszerűen, műtrágyázással lehet elérni. 9 Ráadásul — amint azt az Önök jól bevált gyakorlata is mu­tatja — a teljes foszfor- és káli­mennyiséget és a nitrogén 30 szá­zalékát ősszel kell kiszórni. Már­pedig éppen ősszel rendelkeznek az üzemek a legkevesebb forgóesz­közzel. kiürül a kassza, akkor a vissza­pótlás már nagyon nehéz. — Ilyen a tápanyag-gazdálkodás is. Ha jól feltöltött a talaj, min­den többlet műtrágyaadag busás hozamnövekedésben térül meg. Ez az összefüggés úgy is igaz, hogy előbb kiürül a. kassza, aztán ki­ürül a talaj, nincs miből pótolni pénzt se, műtrágyát se. 9 Ismereteink szerint nem csak a pénzhiány okozza, hogy általá­ban kevés műtrágyát használnak az üzemek. Sokan azt hiszik, ha kevés a csapadék, a sok műtrágya inkább árt. — Pedig ez az összefüggés pon­tosan fordítva igaz, mert a műtrá­gyának vízmegtartó képessége is van, vagyis a jól feltöltött talaj viszonylag kevés csapadékkal meg­teremti a termelés biztonságát. Aszályban gyakrabban beszélhe­tünk „növényéhezésről“, semmint szomjazásról. 9 Rendkívül magas színvonalat értek el a kukoricatermelésben. Nyilván önökben is felmerült a kérdés: hogyan tovább? Növelhető még gazdaságosan ez a magas ho­zam? — Nem először merült fel ez a kérdés, hetvenhétben is feltettük magunknak. Akkor még egyértel­mű volt a válasz: növelnünk kell a ráfordításokat, korszerűbb tech­nikát kell alkalmaznunk, nagyobb rolót kell építenünk. És végül a harmadik lehetőség — úgy tűnik, ez áll a legközelebb a megvalósu­láshoz —, hogy kukoricaszárral fűtjük a terményszárítót. A Láng Gépgyár már tervezi ehhez a ka­zánokat! Egy gondunk van csak: a nagy mennyiségű szár bálázása és behordása. 9 És milyen lehetőségeket lát a lombtrágyázásban, a hozamnö­velő szerekben? — Feltétlenül hasznosnak tar­tom ezeket, de nem olyan módon, ahogy sokan gondolják. Mert nem igaz, hogy használatukkal egészen nagy mértékben növelhető volna a termés. Ezeknek a szereknek el­sősorban az az előnyük, högy a növényt a tenyészidő alatt érő kedvezőtlen hatásokat semlegesí­tik. Tehát nem növekszik a ter­més, csak éppen nem csökken a kezeletlenhez viszonyítva. És ez többletet jelent. Éppen ezért meg­éri a hektáronkénti körülbelül öt­ven forintos többletráfordítást, fő­leg kombináltan kijuttatva. 9 A többletráfordításokkal azért mostanában óvatosan kell bánni, hiszen épp az imént említette, hogy a jelenlegi költség- és jöve­delemviszonyok között még Domb­óvár sem emelheti a műtrágyaada­gokat. Pedig az Alkotmány Tsz igazán nyereséges üzem. — Ez kétségtelen, de kukori­cánk idei szűkített önköltsége ere­deti terveink szerint, januári árak alapján tonnánként 1570 forint, vagyis tetemesen emelkedik. És tegyük ehhez hozzá, hogy időköz­ben újabb árak is emelkedtek: elsősorban a segédüzemi költsé­gek. Ezekután kérdés, hogy ele­gendő lesz-e a nyereségünk a je­lenlegi magas műtrágyagondok fenntartására. Figyelemmel kell lennünk arra is, hogy más ágaza­tok is igényelnek pótlólagos rá­fordításokat. Az bizonyos, hogy mindenképpen el akarjuk kerülni a talajaink tápanyagellátottságának csökkenését. Mert ez, három-négy év múlva súlyos hozamcsökkenés­ben ütne vissza. 9 Ezekben a napokban vetették a kukoricát. Későn jött a tavasz, a talaj hőmérséklete talán csak későn érte el a megfelelő mérté­ket. —< Pedig ez a döntő, mert a ve­tés mélyrétegbe történik. Ezzel együtt mégis dolgoztunk, mert a vetési sorrendet az egyes vetőmag­tételek Cold-test vizsgálatának eredménye szerint határoztuk meg. A legmagasabb értéküekkel kezd­tünk a legkorábban. Ezeket már 9—10 fokos talajba is elvethettük. Egy bizonyos: május elsejére be kellett fejeznünk a kukoricavetést, mert azután már késő. A Cyclo vetőgépek huszonnégy órát dolgoz­tak a földeken. Két emberünk ve­tett váltásban. 9 És mi a garancia arra, hogy ez a két ember a legteljesebb mértékben megtartotta a technoló­giai utasításban leírtakat? — A személyük a garancia. Ná­lunk vetni — rangot Jelent. Hi­szek én is, hisz a szövetkezet egész vezetősége az anyagi ösz­tönzésben. De nem tartjuk min­denhatónak. — Bonyolult prémiumszabályza­tok nélkül megoldottuk a lehető legjobb minőségű vetést, a lehető legegyenletesebb műtrágyázást és a lehető legkisebb szemveszteségű betakarítást. Titok nincs. Egysze­rűen csak azt tudjuk, hogy eze­ket a kulcsfontosságú műveleteket olyan megbízható, jó szakemberek végzik el, akiknek a munkájára bizton lehet számítani, és akiket természetesen tisztességgel meg is fizetünk. M. M. arVWW^VWWWWVVWVWVVWVVVWyvyWV^ArVWWírtrtrWVWVVtA/WWVWWWWWVVVWWVVi^rWVWV» 1

Next

/
Thumbnails
Contents