Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-31 / 22. szám
Előzzük meg a begyhurutot Mivel kedvelem a kisállattartást, és amíg módomban állt, magain is tartottam baromtit, a szüleimnél gyakran megfigyeltem, hogyan etetik a tyúkodat. Mint vidéken a legtöbb helyen, a hajdani terjedelmes udvar, szüleimnél is haszonkertté vált. Az állattartás kisebb területre — és kisebb állományra — szorult vissza, többnyire ésszerűen. A tyúkok •iedele kukoricából, búzából, árpából és cirokból tevődik üssze. Néha darált borsó is jut ■ keverékbe, s feletetésre kerül a kerti és a konyhai hulladék is. Mivel a kis udvar a tyúkok bogarászására és legelésére alkalmatlan, szüleim télen a szemesen kívül reszelt sárgarépát vagy takarmányrépát is adagolnak. Nyáron — déli etetéskor — kisbaltával zöldet aprítanak, amit a tyúkok szívesen fogyasztanak. Takarmányozási célra kora tavassazl a hűvösebb helyekre (szőlőbe és a fák alá) árpát vetnek a szüleim, később füvet és lucernát keverve aprítanak az állatoknak. A friss zöld változatossá, vitamindússá teszi az eledelt, gazdaságosabbá a tenyésztést. A háziasszonyok a szebb tojáshéjat és tojássárgáját jobban becsülik. A tojássárgájának a színe főleg levestészta készítésekor fontos. Ha zöldet eszik a baromfi, a tojás is nagyobb lesz. Tavaly a tyúkok némelyikénél bágyadtságot, étvágytalanságot észleltünk. Az állatok begye „lógott“, mngpuffadt és puha tapintásúvá vált, a tyú-**+ í* »I* »!• »J t «j« «j* *j* »j» «j* ♦♦♦ **♦ «5* »j* «j kok csőréből bűzlő, sárgásszürke váladék folyt, a beteg egyedek gyorsan fogytak. Mivel hasonló eset eddig még nem fordult elő a tenyészetünkben, a szakirodalom segítségével ismertük fel, hogy begyhurutról van szó. A betegséget minden bizonnyal a kissé elöregedett lucerna és fű rostos részeinek izgató hatása váltotta ki, nvsrt erjedő vagy rothadó eleséget nem adtunk az állatoknak. A gyógyítást az elöregedett zöldtakarmány azonnali mellőzésével kezdtük, majd a tyúkokat fejjel lefelé lógatva, a begyük tartalmát masszírozással eltávolítottuk. Ezt követően vékony cső segítségével langyos vizet öntöttünk az állatok begyébe, s a vízbe citromlét csepegtettünk. Ismét masszírozás következett, s a begyek kiürítése. Néhány napon át víz helyett kamillateát kaptak az állatok. Pár napig tartott az egész, s már ismét egészséges volt az állomány, és folytatta a termelést. Ekkor visszatértünk a zöld etetéséhez, és a konyhai hulladékok hasznosításához. Persze, biztos ami biztos, a legközelebbi selejtezéskor megváltunk a korábban begyhurutban szenvedő tyúkoktól. A zöld eleség etetése gazdaságos, szükséges és jó, de vigyázni kell a tisztaságra, a minőségre, hogy elejét vehessük állataink begyhurutos — vagy más — megbetegedésének. PLAVEC PÄL ’ *** ^ *♦* í* *♦* *»* ♦!* *!♦ *J* AZ OSZLOPOS GALAMBDŰCOK a középkor maradványai, s bár a szakirodalom váltig hangoztatja, hogy tenyésztési szempontból nem megfelelőek, faluhelyen még ma is gyakran látni ilyen építményt. Akárcsak az eresz alatti dúcban, a galambok itt is ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, a dúcok nehezen hozzáférhetők, tisztításuk körülményes, és az állati kártevők is hamarabb ellepik. A dúcokban tartott galambok félig vadon élnek, szaporodásuk nem irányítható, nemesítésről szó sem lehet. A galambok számára legalkalmasabb állatszállás az udvaron vagy a padláson megépített fülkés galambház. (bor) > »J* tj »*♦ *J» ♦♦♦ »J* ♦** ♦*« A normális (október 1.) ültetési időt késői (november 1.j ültetési idővel hasonlították össze. A későn ültetett hagymákat előzőleg 1 hónapig 9 és 20 C-fok között különböző hőmérsékleten tárolták. Normális hőmésrékleti viszonyok között a késői ültetés nem bizonyult jobbnak a normális idejűnél. Késői ültetés esetén a termés körülbelül tíz százalékkal csökkent« (T. P.) gonyában tesz kárt. Az első tünetek általában már a burgonya virágzása idején — június közepén — megjelennek. A gomba a növényi maradványokon telel át. A paradicsom közelébe ültetett burgonya a fertőzés forrása lehet. A fertőzés kialakulásában a lővegő páratartalma jelentős szerepet játszik. A gomba számára legkedvezőbbek a hűvös, csapadékos vagy erősen harmatos éjszakák, amikor a növények lombja tartósan nedves, valamint a meleg, párás nappalok. A gomba hőigénye nem nagy, csupán 13—21 C-fok. Az eredményes védekezés alapja az agrotechnikával öszszehangolt vegyszeres növényvédelem. Kerüljük a mélyfekvésű, nedves területeket, és lehetőleg ne ültessünk paradicsomot a korai burgonya közelébe. Arra is ügyeljünk, hogy az ültetvény legyen szellős, vagyis ne ültessük túl sűrűre a paradicsomot. Mivel a gyomok kedvező mikroklímát teremtenek a gomba számára, a kultúrát tartsuk gyommentesen. A vegyi készítmények közül a következőket hasznosíthatjuk: Dithane M-45 vagy Antracol 0,2 %, Neroxon 50 vagy Kuprikol 50 0,6 %, Perozin 0,4 °/o. Csapadékos vagy párás időjárás esetén gyakrabban permetezzünk, és gondoljunk rá, hogy a nedvesítőszerek használata hatásosabbá teszt a kezelést. Nagyobb nyomás alatt juttassuk ki a permetlét, és ne takarékoskodjunk vele, mert ha a lombozat belsejét nem permetezzük le tökéletesen, nem érjük el a kívánt hatásfokot. Fulajtár Péter mérnök вЦэВзгао®? BURGONYABOGÁÉ. Elsősorban a burgonyát károsítja, de a paradicsomnak és a tojásgyümölcsnek Is veszedelmes rovarkártevője. A fejlett bogár a talajban telel át. Tömeges megjelenése általában április végén esedékes. A levelek fonákjára rakott tojásból egy-két hét múlva kikelnek a lárvák, melyek két-három hétig táplálkoznak, majd befúrják magukat a talajba és bebábozódnak. A következő nemzedék körülbelül két hét múlva jelenik meg. Évente két nemzedéke van. A kártevő melegigényes, ezért a meleg és csapadékos években nagyon elszaporodik és sok kárt okoz. Ha kora tavasszal nagy fertőzést észlelünk, akkor már az áttelelt bogarak megjelenésekor permetezni kell, bár a fejlett bogarak igen ellenállóak a használatos készítményekkel szemben. A vegyszeres kezelés akkor ad legjobb eredményt, ha közvetlenül az első lárvák kelése után parmetezünk. Mivel a bogarak rajzása vontatott, a tojásrakás és a lárvák kelése is elhúzódik. Ebből következik, hogy a permetezést 10—12 nap múltán ajánlatos megismételni. Felhasználható a Soldep 0,2 százalékos, illetve a Birlane 24 ЕС vagy az Élőerőn 0,1 százalékos töménységű oldata. Ha inkább a porozás mellett döntünk, akkor az Élőerőn porozó szerből egy árra 30 dkg-ot kell kijuttatni. BURGONYAVÉSZ. A ppradi csomon kívül elsősorban a bur-M A' kajszibarack termesztése sok gonddal és nagy kockázattal jár, mégis jövője van, hiszen sokan kedvelik, és ízletes gyümölcsét mással pótolni nem lehet. Legnagyobb ellensége a gutaütés. Nem ritkaság, hogy nyáron egy-egy ág vagy akár az egész fa lombja szinte percek alatt megfonnyad és a fás rész is elhal. Ha a gutaütés ellen eredményesen védekezhetnénk, talán a kajszi termesztése lenne a legjövedelmezőbb. Sajnos, e betegség okát mindmáig nem ismerjük biztosan. Egyesek a téli fagynak, mások az alany és a nemes rész helytelen összeforradásának tulajdonítják, megint mások a talajbun, illetve a helytelenül megválasztott alanyban keresik a hibát. A kajszi délről származik, sok meleget és levegős helyet kíván. Olyan vidéken érzi magát legjobban, ahol aránylag állandóak az éghajlati viszonyok. A mi vidékünkön, Szádudvarnok (Zádielske Dvorníky) környékén, bizony meglehetősen szélsőséges az éghajlat, lehet, hogy éppen ezért pusztít ki sok fát a gutaütés. Mátyusfüldön vagy Csallóközben kiegyenlítettebbek az éghajlati viszonyok, arrafelé a kajszifák is hosszabb életűek. A kajszifa gyökerének sok melegre és levegőre van szüksége, ugyanakkor a talajnak eléggé nyirkosnak kell lennie, mert különben a fa csak sínylődik és a gyümölcse is apró marad. A kajszi igen érzékeny a talaj mésztartalmára. Valószínűleg a kedvező talajszerkezet megtartása miatt kell sok meszet tartalmaznia a talajnak, de az is lehet, hogy a másznék más, élettani szerepe is van. A kajszifák előállításához általánosan használt alany a tengeri barack, a saját magpne és a mandula. Mindhárom szellős, levegős talajra való, a kapálást meghálálja, mert a gyakran szellőztetett talajban kedvezőbb a fejlődés. Ezek az alanyok a szárazságot nem tűrik, viszont a gyakori öntözés többet árt mint húsznál. Az említett alanyokon éri leghamarabb gutaütés a kajszit, a faiskolák, sajnos, mégis ezeket használják leggyakrabban. Tapasztalataim szerint a szárazságot a myrobalan alany bírja a legjobban. Rajta gyorsan és erőteljesen fejlődik a kajszi, csapadékos években azonban rosszul érnek be és elfagynak a hajtásvégek. Ennek nyár közepén végzett hajtáskurtítással veszem elejét, így a rügyek korábban beérnek, és csak a kurtítás után kifejlődött részek szenvednek Virágba borult gyümölcsfák a májusi napsütésben. fagykárt. További hiba, hogy a myrobalan alanyon az oltás rosszul forr össze, s előfordul, hogy idős korban eltörik a fa az oltás helyén. Tavaly egy idősebb fámat éppen az oltás helyén roppanton el a szél: olyan volt a törés, mintha fejszecsapás érte volna a fát. A lószemü szilva alany kevesebb levegővel is beéri, mint a tengeri barack vagy a myrobalan, ráadásul sok helyütt hosszú életű, nagy és bötermő fát nevel, s a gutaütés is csak ritkán fordul elő. Ez az alany az öntözést is jobban tűri. Hűvös, nyirkos talajon St. Julíenre vagy őshonos félvad szilvára oltják a kajszit. Környékünkön a sok gutaütés ellenére is vannak idős kajszifák. Sokról azt állítják, hogy immár száz évesek, és mind jól terem, és ami szintén fontos, rendszeresen. Van, aki azt állítja, hogy olyan alanyra lettek oltva, amilyenek ma már nem léteznek. Egyik neves kertésztársam is így vélekedett, s igazát bizonyítandó, kísérletezni kezdett. Az idős fák gyökeréből kivágott egy darabot (kellő hajszálgyökérzettel) és ugyanannak a fának a vesszőjével beoltotta őket. Az üvegházban nevelt csemeték egyéves korig szépen fejlődtek, de a második évben harmadrészük gutaütést kapott. Csak nagyon kevés élte meg a húszéves kort. Én az alany megválasztásán nál mindig, ügyelek rá, hogy a szárazságot kedvelő még véletlenül se kerüljön nedves talajba, és fordítva. Esetemben az idegenből hozott fák nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ebből arra következtetek, hogy a kajszinak őshonos alanyba kell kerülnie, különben nem lesz benne öröme a termelőnek. S ha már valaki vásárol, akkor mindig zordabb vidékről, mostohább talaj- és éghajlati viszonyok között nevelt csemetét igyekezzen beszerezni, mert az ilyen fa a kedvezőbb feltételek között talán elfogadható eredményt nyújt. Fordítva rosszabb a helyzet. Az én fáim mostoha körülmények között nőnek: a homoktalaj száraz, a termőréteg alig haladja meg a 30 cm-t, az altalaj összeforrt, kemény homok és kavicsgyülék. Csupán annyi az előnye, hogy meszes. A csapadékot szerves trágyával és kapálással kötöm le; csak ritkán öntözök, főleg akkor, amikor a gyümölcsöt már fonnyadás veszélyezteti. A gyakori locsolástól a fa rohamosan nő, sejtállománya laza lesz, és sem a téli fagyot, sem pedig a nyári forróságot nem képes károsodás (gutaütés) nélkül átvészelni. Tél végén, kora tavasszal a kajszifák az éjszakai és a nappali h<L* mérséklet közötti nagy különb* ség hatására — fagyfoltot kapnak. Ha idejében bemeszeljük vagy papírral becsavarjuk a fák törzsét, ilyesmi csak rit-< kán fordul elő. Ha koronába oltást alkalmaztunk, minimum-* ra csökkentettük a veszélyt, Ezért ezt az oltási formát aján* latos használni, hiszen így a fagynak ellenálló törzset nyerünk. Üjabban tavaszi szemzéssel szaporítom a kajszit, hogy az alany minél tökéletesebben összeforrjon a nemes résszel. A koronaápolás nem sok munkát ad: két-három évig tartó erősítő és koronaalakító metszés után hagyom szabadon nőni a fát. Az idősebb fák koronaalakító metszését általában a nyári pihenés idején végzem, hogy elejét vegyem a mézgázosodásnak. Akármilyen szabályos, emeletes koronát nevelek is, a kajszifa idővel mégis lapított gömb alakú lesz. A fajtamegválasztáskor a nagy gyümölcsű, bőtermő faj-1 tákat részesítem előnyben, mert a piac ezt igényli, viszont saját fogyasztásfa középkései, sőt kései érésű fajtákat is tér-* melek. Ezek az én tapasztalataim. Jó lenne, ha mások is elmondanák a véleményüket, közre adnák tapasztalataikat, hogy tanuljunk egymástól és kölcsönösen eredményesebbé te* hessük nem kis fáradságot — és kockázatot — igénylő, szabad időt és földet hasznosító tevékenységünket, mely, bárhogy vesszük is, a köz javát szolgálja. S most nem csupán a kajszitermesztésre gondolok. Csurilla József, Szádudvarnok (Zád. Dvorníkyí Tapasztalataim a kajszibarackkal /
