Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-31 / 22. szám

A vegyészmérnök kedvtelése Nem egyszer hallhatjuk kor­­társainktól: a civilizáció „lej­tőjére“ léptünk. Valóban. A fej­lődő világ „információ-ágyúi“ ráirányultak az emberre, az agy, az idegrendszer a legsú­lyosabb terheket cipelő szer­vünkké vált. Persze az ember rendszerint megtalálja a mód­ját a „lazításnak“, a kikapcso­lódásnak. Hogy történetesen egy vegyészmérnök — aki fő­­foglalkozásban a kőolaj ellen­őrzésével, vizsgálásával van megbízva, s korrózió-védelmi tanulmányokat és kísérleteket folytat — milyen foglalatos­ságban találta meg a pihenés, a regeneráció módját, erről ad képet alábbi írásunk. FEJLŐDŐ SZERVEZET A Szlovákiai Kisálattenyész­­tők Szövetségének tesmagi (Tešmak) helyi szervezete im­már nyolcadik éve fejt ki fi­gyelemre méltó tevékenységet. A hetvenöt tagú szervezet élén t— a megalakulástól kezdődően i— Mihály László vegyészmér­nök áll, aki kellő gyakorlati ismeret, jó szervezőkészség bir­tokában irányítja a tesmagi állatbarátokat. A mérnök így szólt a kezdeti évekről, tevé­kenységükről: — Ha szervezetünk fejlődé­sét említem, feltétlenül szól­nom kell arról, hogy az indu­láskor jóformán egy tagunk sem rendelkezett fajtatiszta te­nyészállatokkal. Később úgy­mond darabonként szereztük be a „szaporítóanyagot“, s fő­leg nyúltenyésztéssel, baromfi­tartással foglalkoztunk. Tapasz­talat hiányában többen szerel­mesek lettünk az angóra nyu­­lakba, de miután-láttuk, hogy ez a fajta sokkal nagyobb gon­doskodást igényel, mint amit a mi korlátozott lehetőségeink és szabadidőnk megenged, átáll­tunk az új-zélandi, illetve a kaliforniai nyulak tartására. Ezen a téren szép sikereket értünk el — harmincegy ta­gunk törzskönyvezett állomány­nyal rendelkezik —, amit az is bizonyít, hogy „besorakoz­tunk“ a Branko vállalat meg­­bízhátó partnerei közé. Barom­fitartás terén néhány tagunk А-tenyészettel rendelkezik. Tag­­jaink foglalkoznak még lúd- és juhtenyésztéssel, s egy tagunk — Kürthy Gyula mérnök —t nutriákat tart. __ A kisálattenyésztők rugalma­san reagáltak szövetségünk felhívására: néhány tagjuk ko­molyan kezdett foglalkozni kecske- és juhtenyésztéssel. A kecsketenyésztést úgy akarják fokozni, hogy az érdeklődő állattartók számára közösen vásárolják meg a tenyészálla­tokat. Tenyészállatot nevelni —­­kellő szaktudás nélkül — nem lehet, tartják a tesmagi állat­barátok, amit jól kiépített szak­­könyvtáruk is bizonyít. Az évente néhány alkalommal megtartott színvonalas szakelő­adások, a rendelkezésre álló szakkönyvek, szaklapok segít­ségével a fiatal és az idősebb, tapasztaltabb tagok is állan­dóan továbbképzik magukat. Mihály László mérnök be­szélgetésünk alkalmával egy érdekes gondolatot idézett: A hnb elnöke — szerveze­tünk egyik jeles támogatója — említette a múltkoriban: „Mi lenne, ha a kisállattenyésztők a falu valamelyik pontján ki­építenének egy közös farmot, ahol együttesen, felváltva gon­doskodnának az állatok ellátá­sáról. Így a kezdő tenyésztők közvetlen kapcsolatba kerül­hetnének a tapasztaltabb te­nyésztőkkel, egyszerűbb lenne a takarmányellátás, s az ál­latorvosi szolgálat is jobb mun­kát tudna végezni.“ Szerintem ezen édemes lesz — szövetsé­gi szinten is :■— komolyabban elgondolkodnunk. A VILÁGON a második Amikor a Szlovákiai Kisál­lattenyésztők Szövetsége Lévai (Levice) Járási Bizottságának vezetőségi tagjával, Mészáros Károllyal beszélgettem, meg­említette: „Ha Tesmagon jár-A tesmagi kisállattenyésztők főleg kaliforniai (a képen) és fij zélandi nyulak tenyésztésével fognalkoznak. (A szerző felvételei) A képen Aris és Bona gazdájával nak, nézzenek be Mihályékhoz! A mérnök nemzetközileg is elismert kinológus..." A rö­vid információ elárulta: László komoly szakmai elfoglaltsága mellett nem csupán a helyi szervezet elnöke, s lelkes ba­romfi- és nyúltenyésztő, mást is „művel“, s nem is akárho­gyan. De erről szóljon inkább ő maga, a Kinológusok Szövet­sége Lévai Járási Bizottságá­nak alelnöke, a Csehszlovák Kinológiai Szövetség keretében működő, különleges kutyafajtá­kat tartók klubjának elnöke: — Jó pár évvel ezelőtt a Bu­dapesti ebkiállításon láttam egy kutyát, amely mind alkati­lag, mind más tulajdonságai­ban nagy hatást gyakorolt rám. Amikor itthon kezdtem el utá­na érdeklődni, megtudtam, hogy egy igen ritka kutyafajtáról van sző, melyből csak nagyon kevés van Csehszlovákiában. Hosszas kutatás után az Olo­mouc melletti Príhary község­ben bukkantam rá, s a diplo­mám megvédését követő napon meg is vettem. Később Arishoz csatlakozott Kora, — elhalta után — Bona, s azóta az utób­bi kutyapárnak már szép szá­mú kölyke született. Érdemes néhány szót ejteni az említett rottweiler kutya­fajtáról: származásának idő­pontját csakis történészek tud­ják meghatározni, ugyanis írá­sos emlékek arról árulkodnak, hogy már a régi rómaiak is „alkalmazták“ a rottwailert tá­madó és őrzőkutyaként. Erős állkapcsa, nagy tömege, széles mellcsontja, gazdahű jelleme végett a múlt században a ma­gándetektívek nélkülözhetetlen „munkaeszköze“ volt. A ku­­tyus állítólag annyira harcias, hogy i—i jelzésre néhány ember pillanatokon belüli „le­­terítése“ nem okoz számára különösebb megterhelést. Az eb nagy erejét Mihály mérnök egy példán keresztül is jelle­­mezte: egy ülő helyzetben le­vő, nyolcvanöt kilogrammos embert az ötvenhét kilós Aris a fejével könnyedén megemel. László felesége, Ildikó — aki a kisállattenyésztők helyi szer­vezetének titkára, egyben hű segítőtársa — büszkén mutat­ta be lakószobájuk dísztár­gyait. A kitüntetések, érmék, serlegek, oklevelek min-mind — a különböző képességi elis­­mervényekkel rendelkező —i Aris és Bona szerzeményei. Kö­zülük érdemes legalább a leg­értékesebbeket felsorolni: 1976 — Praha: Csehszlovák bajnok­ság, Aris az első osztályú baj­nokság győztese; 1977 — Bu­dapest: Nemzetközi verseny, második a kutyapár; 1977 —, Brno, nemzetközi CACIB győz­tes; 1978 — Lengyelország, osztálygyőztes, Lengyel Cham­pion, CACIBO (nemzetközi eb világverseny) második helye­zett. Az eddigi legnagyobb ki­tüntetés egyöntetűen arról ta­núskodik, hogy a rottwailerek világversenyén Aris az előkelő második helyezést érte el. Én azt hiszem, hogy még a „kitűnő elnök, nagy állatbarát, jó szervező“ jelzők sem fejezik ki elégségesen Mihály László önfeláldozó, számára mégis pi­henést hozó tevékenységét és nagy-nagy akaraterejét. Ahe­lyett azonban, hogy keresnénk' a helytálló jelzőket, kívánjunk a Mihály házaspárnak további eredményes szervezetbeli tevé­kenységet, Arisnak és Bonénak viszont sók-sok érmet, nemzet­közi elismerést. Kalita Gábor \ Hit és A törékeny asszony még a késő esti órák­ban is a ház körül sürgölő­dik. Segítőkész lérje gonddal kérdezi: — Mit segítsek Zsu­zsika? Zsuzsi seré­nyen dolgozik. Azt tartja, neki is hozzá kell járulnia a tár­sadalmi szükségletek kielégíté­sének, a zöldséggel való ellá­tásnak színvonalasabbá tételé­hez. Pedig, egyébként is bőven akad tennivalója: két gyermek­ről, a férjéről és özvegy édes­apjáról kell gondoskodnia. Mi ösztönzi mégis?, — Nyugodtan, békességben és jól akarunk élni — mondja a fiatalasszony, a férfi épedig rábólint. — Kihasználjuk a le­hetőséget: kényelmet, elégedett­séggel párosuló jólétet terem­tünk magunknak. Az csak termé­szetes, hogy mindezt nem lehet megszerezni ingyen, munka nélkül. akarat Kutruczék olyan többszintes családi házat építettek Szímőn (Zemné), amely a modern élet, az igényes lakáskultúra min­den követelményének megfelel. Az idegen talán irigykedve cso­dálja, mert nem tudja, nem is sejti, mennyi munka „fekszik“ benne. A kert nagyobb hánya­dát fóliasátrak foglalják el. Nyolcezer tő salátát hajtattak, március derekán kezdték a szállítást. A salátát a paprika váltotta fel. Az energiával ta­karékosan bánnak: fűrészpor­­ral fütenek, villanyáramot csu­pán a légmozgást biztosító ven­tillátorok működtetésére hasz­nálnak. Ezzel is olcsóbbá teszik a termelést, Tavaly a saláta után uborkát ültettek, amiből három tonnát értékesítettek. Hetente három­szor szedték az uborkát, s bi­zony gyakran bosszankodtak, mert akadozott a felvásárlás. Az -értékesítés mindig gon­dot okoz, s ez sokaknak a kedvét szegi — említette Zsu­zsika. — Most más felvásárlót kerestünk, hogy ne vesszen íüárba az áru, amit fáradságos munkával megtermeltünk. Az idén virágot is akarok termel­ni. A virág keresett cikk a pia­con, másoknak örömet szerez, nekünk pedig némi mellékjöve­delmet. — Hogyan győzi mindezt? —< kérdeztem. — Hiszen a papri­ka, a paradicsom, a saláta, a sárgarépa eredményes termelé­sének titkai vannak, a kertész­kedés szakmai hozzáértést igé­nyel. — Eveken át a szövetkezet kertészetében dolgoztam, elles­tem a legfontosabb tudnivaló­kat, és az évek során a saját tapasztalataim is meggyarapod­tak. A semittevést nem szere­tem, hát kamatoztatom, amit megtanultam. Kutrucz Zsuzsika (a képen) iennivágyásával, termelői ked­vével nincsen egyedül. A hozzá hasonló szorgoskodók érdeme, hogy az utóbbi években ország­szerte elhatalmasodott a ker­­tészkedők mozgalma, javult a konyhakertek kihasználása, és ezzel párhuzamosan a fogyasz­tói piac zöldséggel és gyűs inölccsel való ellátása. Elisme­rés és köszönet jár érte! BÚKOR JÓZSEF, Szímő (Zemné) Egv kisállattenvaszto örömei és gondjai A közellátás javításában ko­moly szerepet töltenek be a kisállattenyésztők. Munkájukat a társadalom is támogatja. A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének szervezetein ke­resztül lehetőség nyílik tevé­kenységük még eredményesebb kibontakoztatására. A nyúltenyésztés a losonci ’(Lučenec) járásban még csak most van kialakulóban. Egyik ismerősöm két évvel ezelőtt határozta el magát a nyúlte­­nyésztésre. Ogy gondolta, 40 áras ketjében házi nyúlfarmot létesít. Elhatározását tett kö­vette. A közeli faluban vásá­rolt 10 darab francia ezüst tenyésznyulat. Babcsan István azóta is a város egyik legjobb nyúltenyésztője. A közelmúlt­ban meglátogattam öt, hogy eddigi eredményeiről faggas­sam. Mint minden gazda, a naptári év elmúltával ő is elvégezte a zárszámadást, értékelte az 1979-es év eredményeit a nyúl­tenyésztés területén. Tavaly az állománya szépen megszaporo­dott. A közellátás javára a nyit­­rai BRANKO felvásárló üzem­nek közel 150 darab nyulat adott el. Ezenkívül a konyhára is bőven jutott még a „nyúl­­pecsenyéből“. Kezdő nyűltenyésztóről lévén szó, ez az eredmény nem lebe­csülendő. Amíg ezt elérte, sok gonddal, bajjal kellett megbir­kóznia. A gyors súlygyarapo­dás, mely alapja az eredményes gazdálkodásnak, csakis szak­szerű gondozással, és gyakori etetéssel érhető el. A szakiro­dalom szerint az a helyes mód­szer, ha a nyulakat naponta három-öt alkalommal etetik, ki­sebb adaggal. Ily módon három­hónapos korukban érik el a kí­vánt három-három és fél kilo­grammot. Mivel Babcsan István nyúl­­farmja a várostól három kilo­méterre van, s nem áll módjá­ban naponta többször is ki­utazni oda, a nyulak egyszerre kapják meg fejadagjukat. Gondot okoz a takarmány be­szerzése is. Igaz, a felvásárolt húsmennyiséghez mérten kap­nak takarmányt, de ez nem elégséges. Ezenkívül szemes-, szálas- és zöldtakarmányra is szükség van, s ezek beszerzése bizony nem könnyű dolog. Ennek ellenére Babcsan Ist­ván szívvel-lélekkel végzi mun­káját. A jövőben még jobb eredményt szeretne elérni a nyúltenyésztés területén. Csák István W%/VW4/W\AA/NA/WWWVWWWW^W * A gondosan ápolt virágokkal szebbé, kellemesebbé va­rázsolhatjuk ottho­nunkat. Fotó: —bor \ЛЛЛ/Ч»\Л/\АЛЛЛЛАЛАЛ/\Л/\ЛЛЛ/>Л/>ЛЛ/>ЛЛЛ^ ызшшш&ь ^-AÖPidm—1 ★ Több mint kétezer pecse­­nyenyulat értékesítettek. Nagy­­keszin (Verké Kosihy) szár­harminc tagja van a Szlová­kiai Kisállattenyésztők Szövet­sége helyi szervezetének. Az utóbbi néhány évben a köz­ségben jelentősen fellendült a kisállattenyésztés. Az állattar­tók közül elsősorban a nyúl­­tenyésztők érdemelnek dicsére­tet. Jó kapcsolatot teremtet­tek a nitrai Branko Közös Me­zőgazdasági Vállalattal, s így nem okoz különösebb gondot a vágóérett nyulak értékesíté­se. A tenyésztők tavaly 2165 pecsenyenyulat adtak el, amiért csaknem százezer koronát be­vételeztek. Szorgalmukkal nagy­ban hozájárultak ahhoz, hogy a komáromi (Komárno) járás továbbra is a legtöbb nyulat értékesítő közé tartozik. A te­nyésztők az idén 2,5 ezer nyúl eladására tettek Ígéretet Ä szervezet a baromfitenyésztés­sel foglalkozók számára az idén ötezer naposcsibét és há­romezer kiskacsát vásárolt á Komáromi Állami Gazdaság, illetve a szőgyéni (Svodin Ba­rátság Efsz keltetőjéből. (Szűcs Erzsébeti ★ Szakboltot nyitottak. Nagy­­megyeren (Galovo) igen aktív tevékenységet fejtenek ki á Szlovákiai Kertészkedők Szö­vetsége alapszervezetének tag­jai. A szervezet vezetősége azon fáradozik, hogy minden téren kedvező feltételeket te­remtsen a kertészkedőknek. Jö kapcsolatot tartanak fenn ne­ves magyarországi szakembe­rekkel, akik immár több szín­vonalas előadást tartottak a városka kertészkedőinek. A' közelmúltban Faluba Zoltán, dr. Timon Béla mérnök és Eperjesi Imre járt Nagymegye­­ren. A tagság szakmai látói körének bővítéséhez az évente megrendezésre kerülő tanul­mányi kirándulások is nagy­ban hozzájárulnak. A városka kertészkedői és S szövetség járási bizottsága IS régóta szorgalmazta, hogy ker­tészeti kellékeket forgalmazó szakbolt nyíljon a járás vala­mely településén. A kertész­kedők vágya végre teljesült: április derekán Nagymegyeren megnyílt az SZKSZ KB Kerté­szeti Szolgáltatások vállalatá­nak szakboltja. Vezetője Gyur­­csek István lett. Az érdeklő­dés óriási volt: a negyvenezer korona értéket képviselő kezdő árukészletnek közel egyhar­­madát röpke három nap alatt felvásárolták a környék ker­tészkedői. Sokan mondták, hogy örömük akkor lenne teljes, ha a szakboltban kerti gépeket is lehetne vásárolni. (Belucz János mérnök)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents