Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-31 / 22. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1980. május 31. 8 ' Június első napja számotokra ünne­pet ígér. Felejthetetlen órákat, élmé­nyeket, Izgalmas eseményeket és szí­nes rendezvényeket; Illatos virágcsok­rokat, tarka kendőket, színes léggöm­böket ... A vidámság, a játék ezen a napon évfordulót is idéz: történelmi dátu­mot. A Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség, nem sokkal a második vi­lágháború befejezése után június el­sejét Nemzetközi Gyermeknapként iktatta be ünnepei sorába, és felhí­vást bocsátott közre, melynek jelsza­va ez lett: A Föld minden gyermeké­nek legyen boldog gyermekkora! A világ minden gyermekének — kisfiú­nak és kislánynak egyaránt — legyen joga az ingyenes tanuláshoz és a bol­dog élethez. Ezen aznapon sok örömet és bol­dogságot kívánunk nektek mi, felnőt­tek, akik azt valljuk; jövendőnk zálo­ga, az anyák öröme, büszkesége és reményei ti vagytok. Ez az elv szocialista hazánk poli­tikájának is gyakorlatává vált, és ki­fejeződik azáltal, hogy államunk ma­gára vállalja a testi fejlődésiekkel, nevelésiekkel, oktatástokkal járó ter­heket. Segít abban, hogy szüléitek harmonikusan fejlett felnőtteket ne­veljenek belőletek. Ez a nap bizonyos mértékben irány­tű is legyen számotokra. Az iskolái­tokban működő pionírcsapatok az em­berformálás első „műhelyét“ jelentik. A szakköri foglalkozások keretében megtanulhattok kitartóan és követke­zetesen dolgozni, megismerhetitek az önálló cselekvés, a döntés és a köz­élet ábécéjét. Ehhez azonban az is szükséges, hogy ne tűrjétek a kö­zömbösséget, a szájtátiságot, a ge­­rinctelenséget, a fontoskodást, a „tör­je a fejét más“ elvet. Tudatosítanotok kell, hogy minden nemzedéknek előbb­re kell lépnie. Ezért úgy »»őszüljetek fel az életre, hogy tovább fejleszthes­sétek majd a technikát, a tudományt, a művészetet. Valósítsátok meg mind­azt, amiről elődeitek csak álmodtak. Nagy feladatokat vállaltak maguk­ra az őrsök szerte az országban. Ha­zánk felszabadulásának 35. évfordu­lója tiszteletére értékes vállalásokat tettek, tanulmányi kirándulások kere­tében akarják megismerni a szabad haza három és fél évtizedes építő­munkájának eredményeit. Ez csak úgy teljesíthető, ha a munkából és a szervezésből mindenki kiveszi a ré­szét. Mindenki — erejéhez mérten. Min­denki az erejéhez, és rátermettségé­hez mérten. Az őrsök jó hírnevéhez nem elegendő csak az őrsvezető lel­kesedése. Együtt kell dolgozni. Ez legyen a közösség első számú törvé­nye. Június elsején táruljanak ki a ját­szóterek, a parkok, és a sportpályák kapui, szálljon a hinta, kora reggel­től késő estig uralkodjon a vidámság. Ti boldogan ünnepelhettek, mert nem zavarja fegyverdörgés vidámságtokat. De egy pillanatra sem felejtsétek, hogy földünk egyes részein még vér hull. Addig ti sem lehettek nyugodtak, amíg a világban végleg el nem hall­gatnak a fegyverek, amíg meg nem szűnik a félelem, az éhezés, amíg a gyermekkacagásba jajszó is vegyül. Akkor lehettek csak igazán elége­dettek, ha arról írhatunk majd, hogy a pusztító rakéták hajtóenergiája uta­sokat szállító űrhajókat repít a koz­moszba, s a földművelő gépeket és malmokat hajt: Ha a fegyverek örök­re a múzeumokba kerülnek. —csiba— Patketics rémálma Hiába figyelmeztették arra, hogy milyen egészségtelen vacsorára sokat enni, Patketics nem tudott a torkos­ságán uralkodnif és olyan sok sültet, meg édességet elfogyasztott lefekvés előtt, hogy az bizony megfeküdte a gyomrát. Ráadásul a fogát sem mosta meg alaposan. Így aztán nem csoda, hogy nyugtalanul aludt és rémeseket álmodott. Azt álmodta például, hogy az a re­pülőgép, amellyel felszállt, egyszer csak zuhanni kezdett. Éppen, amikor a legmagasabban repült, akadozni kezdett a motor járása, és hamarosan le is állt. Elfogyott az üzemanyagja az utolsó cseppig, mert amikor a tartályt feltöltötte, nem tudta kiszámítani, hogy az úthoz mennyi benzin szüksé­ges. Bizony, nem volt jeles a szám­tantudományban. Mert, hogy közbe legyen mondva, Patketics az iskolában nem volt vala­mi jó tanuló. Az órákon nem figyelt, a házi feladatot nem készítette el. Amíg pajtásai tanultak, ő játszott, csavargóit. Ott tartottunk, hogy a motor leállt. A repülőgép éppen egy hatalmas er­dőrengetegre zuhant. Ez volt a sze­rencséje, mert így a fák lombjai fel­fogták a gépet és nem zúzta össze magát. Ahol földet — jobban mondva fákat — ért, lakatlan terület volt, de eléggé rendezett. Üt is vezetett át rajta, meg folyó ts átszelte, így köny­­nyű lelt volna valami települést elér­ni, ahol segítséget kaphatott volna. Igen ám, de sehogyan sem tudott sze­gény feje a környéken kiigazodni, mert annak idején a földrajzot sem tanulta meg. Hiába volt térképe is, a térképolvasáshoz sem értett. Eszébe jutott, hogy segítséget kér­hetne palackpostával. Levelet helye­zett el egy borosüvegbe, jól beduga­szolta, s a víz sodrására bízva, a fo­lyóba dobta. Azt a közeli falu halá­szai megtalálták, szívesen segítettek volna is a bajba jutotton, de hát ki tudja a Patketics csúnya írását elol­vasni. Hiába böngészték a kriksz­­krakszokat, kusza vonalakat, csak nem tudták megállapítani, hogy kt és hol szorul segítségre. Tanácstalanul kóborolt, s eközben vadcsapdára té­vedt és beleesett egy farkasverembe. Szerencsére csak álmában! Erre ébredt fel, no meg arra, hogy a nyugtalan forgolódástól leesett az ágyáról. Megborzongott, amint végig­gondolta, hogy milyen sok bajt, ve­szedelmet jelentett a meg nem tanult tudnivaló. Azóta szorgalmasan tanul és gyak­ran mondogatja: „Amit Jancsi nem tanul meg, János lakói érte’ä Síppal, 'dobbal, nádiiiegedüvei: az óvodások is a gyet mpltnapra készülődnek. Fölé: Kontár Gy. Gondtalan, boldog gyermekévek. Fotó: Platzner. Hogy mit láttam? Elmondhatom. De jobb lesz, ha lerajzolom. Megláthatod te is velem, csak nézd, csak nézd a jobb kezem. Ez itt a ház, ez itt a tó, ez itt az út, felénk futó, ez itt akác, ez itt levél, ez itt a nap, ez itt a dél. Ez borjú itt, lógó fülű, hasát veri a nyári fű, ez itt virág, ezer, ezer ez a sötét gyalogszeder, ez itt a szél, a repülés, az álmodás, az ébredés, ez itt gyümölcs, ez itt madár, ez itt az ég, ez itt a nyár. Majd télen ezt előveszem, ha hull a hó, nézegetem. Nézegetem, ha hull a hó: ez volt a ház, ez volt a tó. Modellező pionírok A történelmi hajómodellek építésénél kellő szakismeretre van szükség. Ugyan melyik fiúcska nem álmodo­zik arról, ha megnő, hajóskapitány lesz: gyönyörű, hatalmas hajóval lo­vagolja meg a hullámok hátát, vagy pilótává, űrhajóssá avatják. Mielőtt azonban még szertefoszla­nának ezek az álmok, az ügyesebb gyerekek megtalálják a módját an­nak, hogy legalább „belül“, vagy csak úgy önmaguk szórakoztatására piló­tákká, űrhajóskapitányokká váljanak: modelleket készítenek, melyeken — egy kis fantázia segítségével — át­szelik a Csendes-óceánt, keresztül siklanak a Tejúton ... Ilyen kis „űrhajósok, pilóták, ha­jóskapitányok“ csoportjának Barde­jovsky Péter és Králik Ferenc, az Ipolysági (Šahy) Pionírház mellett működő modellezőkörök vezetői „ve­zényelnek“. Habár a tagok eddigi működésük alatt már sok szép modellt készítet­tek, egyelőre még csak az alapfogá­sok begyakorlásánál, elsajátításánál tartanak. S mivel sosem árt, ha „ki­néznek“ műhelyük ablakán, s afellől érdeklődnek: másutt, mások hogyan csinálják. Az Ipolysági modellezők felvették a kapcsolatot a Váci Üttörő­­ház (Magyarország) modellező-szak­osztályával. Mivel a rakéta-készítés terén a váciak, a repülőgép-modelle­zés terén pedig az Ipolyságiak az „erősebbek“, a tapasztalatcsere hasz­nosnak bizonyult. ^-kalifa— NEVESS VELÜNK! , FURCSA KÉRDÉS Az ötéves Pistike megkérdi a mamáját: — Anyukám, szeretsz te engem? — Persze, hogy szeretlek! — Akkor miért nem fagylaltos bácsihoz mentél feleségül?... BABONA Két egér beszélget az éléskamra sarkában: / — Igaz, hogy .a fekete macska nem hoz szerencsét? — Hát nekünk biztos nem... ERŐS BIZONYÍTÉK — Biztos, hogy horgászni voltál? — Hát persze, Fricikém! — És mit fogtál? — Semmit! — Akkor csakugyan elhiszem, hogy horgászni mentél, Dezsőkém. i -Törd a fejed! I Aki jól Ismeri a madarakat, az azt is meg tudja mon­dani, hogy melyik fészek melyik ma­dáré. Már az is jó megfigyelő, aki a hatból legalább hármat eltalál. ilRESZTREJTVEHY VÍZSZINTES: 1. Csődör. 3. Ter­mést betakarító munkás. 7. Nem mögé. 10. Izomsza­lag. 12. Szórész, 14. Cipészszerszám. 15. ... regénye, Gárdo­nyi müve. 17. Ég­táj. 19. Építészeti stílus. 20. Belga város. 21. Obéga­­tás. 22. Azon a he­lyen. 24. Város Ju­goszláviában. 25. Kettős mássalhang­zó. 28. Lám. 30. Gyümölcsnedv. 31. Edény. 32. Vége ellentéte. 33. .. Zsuzsa, magyar írónő. 34. Rangjel­ző szócska. 35. Képzőművészeti al­kotás. 38. Bizalmas megszólítás. 39. Férfinév. 41. Csuk. 43. Erre a helyre. 44. Házi ipari esz­köz, fonásra hasz­nálják. 47. Kaszáló. 48. Nemesgáz. 50. Kíván. 52. Személyes névmás. 54. Já­nos Mátyás. 56. Csfcsemőhang. 57. Lángol. 58. Történet. 60. Paszuly. 62. Hajadon. 64. Sí idegen nyelvben. 65. Állati szállás. 67. Folyó Jugoszláviá­ban. 68. Középeurópai Kupa. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet első része (zárt betűk: n, a, m, t, z, k). 2. Saját személyem. 4. Zokog. 5. Az idézet második része (zárt betűk: y, r, el. 6. Tengely része. 8. Ének­hang. 9. Az Idézet harmadik része (zárt betűk: d, k, n, e, ü). 11. Jut­tat. 13. Folyadék. 15. Literátus. 13. Női hangnem. 17. Szlovák nap. 18. Idegen sorsjegy. 23. A Balaton is az. 25. Kötőszó. 27. Ruhadarab. 28. Be­cézett Ilona. 29. Hullat. 30. Régi súly mérték. 35. Tetőrész. 37. Morze-jel. 39. Növény. 40. Hegycsúcs. 41. Férfi kabát. 42. Azonosak. 45. Lágy fém. 46. Kicsinyítő képző. 49. Azonos a függőleges 29-el. 51. Angolna néme­tül. 53. Kijelentés, ígéret. 55. A lég­nyomás egysége. 57. Személyes név­más. 59. Egy németül. 60. Irány. 61. Mulatság. 63. Hamis. 66. Római ezer­egy. Beküldendő a függőleges 1., 5. és 9. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK v A lapunk 19. számában megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: Jó munkával ünnepeljük felszabadulá­sunk 35. évfordulóját. Sorsolással könyvet nyertek: Illés István, Petrovce, okr. Rim. Sobota, Veszély fánosné, Komenského 40, Le­vice, Kovács Barna, Dubno ő. 1, Haj­­náőka. 4 \

Next

/
Thumbnails
Contents