Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-31 / 22. szám
1980. május 3Í. SZABAD FÖLDMŰVES 7 í iAe Kfefejciíaw a művészetrőt i BAUER SZILÁRD festőművész „Rendkívüli tehetségű amatőr festő“, akinek Jelentősége mindmáig nem tudatosult eléggé. A 20-as évek kelet-szlovákiai, társadalom-bíráló művészkörének vezető egyénisége volt. Az első képzőművész Szlovákiában, akinek müvében a proletariátus mint osztály lép fel. A munkás nála már nem az általános együttérzés, sajnálkozás tárgya, hanem az öntudatos, fenyegető történelmi társadalmi erő képviselője“. 1893-ban, Slovenská Lupčán született, gyermekkorát Besztercebányán (Banská Bystrica) töltötte. 1905 körül Kassára (Košice) költözött. A festészet gimnazista korától vonzotta. Ennek ellenére gépészmérnöknek tanult, s élete végéig ezen a pályán maradt, ami a gazdasági válság nehéz éveiben a megélhetést biztosította számára. Rövid ideig Krón Jenő és Halász— Haradil Elemér magániskoláit látogatta. Sajátos, lázadó expresszionista festőstílusát azonban inkább az akkoriban Kassán bemutatott modern cseh, német és francia művészet befolyásolta, valamint az őt körülvevő társadalmi valóság. Első — tartalmilag és formailag is *— figyelemreméltó müvei 1918 után születtek. 1924-től már tudatosan az elnyomottak, kizsákmányoltak oldalára állt. Kivándorlók, Az agitátor, Sztrájk, A munka és a tőke, A népkonyha előtt, A munkaközvetítő irodában, Éhezők című képei, s nem utolsó sorban a francia forradalomról készített tusrajzsorozata (1927- ből) ennek az állásfoglalásnak világos bizonyítékai. A kitaszított, szerencsétlen, magányos lényekkel való sorsvállalást tükrözik Látogatás a kórházban, Séta a börtönudvaron, Elítélt nő, Koldusok, Börtönben című képei. Orgia és a Szüzek felvonulása című olaj- és pasztell képe (1927-ből) az elfajult- és álerkölcsöt pellengérezik ki. Bauer Szilárd alakjai — a felfokozott hatás érdekében — majdnem mindenütt torzított alakban jelennek meg. Ez a torzítás gyakran már a karikatúra határait súrolja. A lázadás hangja élete vége felé — fiatalon, 35 évesen, halt meg tüdőbajban — kiveszett műveiből, helyette a komor beletörődés, megadás jelentkezett. Fő témakörévé a kilátástalen öregség — Öregasszony bottal stb. — és a jellegzetes külvárosi utcarészletek váltak. Ez utóbbiban Bauer elődje, Kővári Szilárd hagyatékának követője lett, amint azt öreg udvar, Kassai külváros, A Hernád mellett, Kassai háztetők s más táj- és városképei mutatják. Házai, kerítései, fái ugyanúgy mozognak, beszélnek, élnek, akárcsak emberalakjai. Mozgalmas stilizáltságuk, humánus tartalmuk később nem egy követőre talált. 1928-ban nyílt meg Bauer Szilárd egyetlen önálló kiállítása, melyen olajképeket, pasztelleket, rajzokat és kőnyomatokat állított ki. (Sokoldalúságára jellemző, hogy még iparművészeti cikkek tervezésével is foglalkozott.) Sajnos, művei legnagyobb része nyomtalanul eltűnt, s többnyire csak fényképmásolatről ismeretes. 1929-ben a művész elhunyta után rendezett kassai tárlata „egy ígéretes ívelésű mű összefoglalója volt, melyben a hazai termés a huszas évek első felének szélesebbkörű, nemzetközi impulzusait tükrözte“« L. Gály Tamara Vítézslav NEZVAL Az egykori falusi tanító fia a csehországi Bískoupkl falucskában született 1900. május 26-án. Gimnáziumi tanulmányait 1918-ban fejezte be, majd a brnoi egyetem Jogi karán és a prágai Károly Egyetemen tanult. Első kötete a Híd címmel jelent meg, 1922-ben. Csodálatos varászló című lírai fantasztikus poémájában a nyugtalan, a kereső, a forradalmi győzelemre való készenléttel együttélő embert mutatta meg. 1924-ben be-' lépett Csehszlovákia Komunista Pártjába, s burzsoáellenes álláspontja: Emlékezés Vlagyimir Iljics Leninre és egyéb verseiben is tükröződik. Nezval arra törekedtt, hogy maximálisan kiaknázza a költői személyiség adta lehetőségeket és továbbadja a költői élmény közvetlenségét. A kapitalista viszonyok és az egyre növekvő háborús veszély elleni tiltakozása, a proletáriutésba és a forradalom győzelmébe vetett hite leginkább az „Időjel“ című alkotáséban fejeződik ki. Művei többségében a világ tárgyiasult szépségeit foglalja bele; a „jóreménység anyja“ és „Az örök diák 52 keserű balladája“ című kötetében a társadalmi jogfosztottság, a munkanélküliség és a nincstelenség tragikumát mutatja meg. Nezval számos szépprózai alkotásain kívül mint dramaturg is bemutatkozott. Film- és hangjáték forgatókönyveket, és librettókat is írt. A felszabadulás után aktívan részt vállalt Csehszlovákia közéletében. 1953-ban a Béke Világtanács aranyérmével és a „Csehszlovák nép költője“ címmel tüntették ki. Műveinek alakjait az életszerűség, a konkrétség jellemzi. Gazdag fantáziája, asszociációs készsége, valóságélményt befogadó és átadó képessége a legjelentősebb, költői-művészi erénye. Verseiben a szabadverssel egyenlően magas fokon és biztonsággal alkalmazta az úgynevezett klasszikus költői formát, a szonettet, a rondót, a balladát és a románcot. Nezval jeles műfordító is volt, egyebek közt Rimbaud, Poe, Eluard, Heine, Puskin és Pablo Neruda alkotásait tolmácsolta anyanyelvén. Irodalmi munkásságán kívül zeneszerzői és képzőművészeti tevékenységet is folytatott. CSONTOS VILMOS: (JELENET A SZÖVETKEZETEK MEGALAKULÁSÁNAK ELSŐ EVEIBŐL Személyek: Gubricza: i—> járási megbízott, Saiga: «—• efsz elnök. Tóth: <— efsz dolgozó. Kiss: — efsz dolgozó. A szín: mezei út. A lucernás szélén megjelenik a két szövetkezeti dolgozó, a vállukon kaszával. Tóth: (Kezével a szeme előtt árnyékot csinálva, elnéz a végtelennek tetsző lucernáson): Hát szomszéd, itt lennénk, neki gyűrkőzhetünk. (Kaszáját fenésre állítja.) Ezt ugyan húszán sem vágnánk le egy hét alatt... Kiss: (Szintén fenésre állítja maga elé kaszáját): Hát hiszen nem is kell, azért van a kaszáló masina, meg a traktor... Tóth: Hm, de hiszen most is eltörött az a híres masina! A jószágnak meg enni kell... (Kaszát fen.) Kiss: (Megvárja, amíg társa befejezi a fenést): Majd kireperálják a gépállomáson ... megosztán, maholnap megjön az új kaszáló is, azt mondta az elnök, mivel már régen megrendelték. (Fen.) Tóth: (Szintén megvárja a fenés végét): Meg... mire lekaszáljuk, biztosan meggyün... (A színfalak mögé lépnek mind a ketten, kasza suhogás...) Kiss: Hát biz ez megnőtt... Tóth: Jő derék kell ide, szomszédi Kiss: Meg erős két kar! Gubricza: (A karjára vetett porköpönyeggel érkezik, derűsen nézi a kaszálókat): Szabadság, elvtársak! Erőt, egészséget! Tóth: (Egy csomó lucernával a kaszáját tőrülgetve előlép): Köszönjük, — része legyen benne!... Gubricza: Komoly kívánság? Tóth: Hát csak úgy mondom... . s gondolom: a járásiaknak nemigen menne... Gubricza: Mit szólna, ha megpróbálnám? (Elveszi a kaszát.) Tóth: (A porkőpenyt elveszi mosolyogva.) Tessék ezt ideadni. (Kíváncsian várja, hogy a járási boldogul-e a kaszával.) Gubricza: Azt a fenőkövet is! (A fenőkőre mutatva.). Tóth: Fenni akar? Tessék. (Átadja.) Gubricza: (Feni a kaszát.) Egészen ' jó köve van ... Tóth: (Fejcsóválva nézi.) Hát... hát, mi tagadás, érti... Gubricza: (Vissza adja a követ.) Tessék. Tóth: Hm, maga paraszt volt, elvtárs ... Gubricza: Munkás... No, majd nyomban elválik. (El a lucernásba, újabb kaszasuhogás.) Tóth: Ez már igen, elvtárs! Hozzánk szegődhetne! (Bólogatva nézi.) Gubricza: (Szünet után a színen): Tessék, elvtárs, ha nem lenne egyéb dolgom, szívesen segítenék többet is... (átadja a kaszát). Tóth: Hát maga ember a talpán! Gubricza: Csak olyan, mint maga. Tóth: Hát olyan biztos van ... Hanem tudja, kinek szeretném én a kezébe nyomni ezt a kaszát? Gubricza: Dehogy tudom, hót kinek no? Tóth: Csak osztán meg ne mondja neki, mert ha maga a járáson van, biztosan ismeri... Gubricza: Afelől nyugodt lehet, no halljuk hát, ki az illető? Tóth: Hát elvtárs, itt van a bökkenő, mert a neve nemigen jut az eszembe, csak azt tudom, hogy fene nagy szájú legény, valami instruktornak titulálják... Oszt kegyetlenül tudja a tagságot szekírozni, azzal pityiszkálja az embert, hogy rossz a munkamorál, meghogy nem húzunk a szövetkezetünkhöz... Szóval olyan nagypofájú alak, aki előtt mindenkinek kuss! Oszt a gyűlésekre se mehetek miatta... Össze találnék akasztani, s meg lenne a baj, tugygya: hirtelen ember vagyok.,. Csak a fiamtól hallom, amit tudok ... Gubricza: Személyesen csak megismerné? Tóth: Dehogy ismerném. Egyszer voltam egy gyűlésen, de akkor is olyan füstben ültek ott az asztal mellett, hogy nemigen lehetett kivenni az ábrázattyát. Valami Gúval kezdődik a neve... Gubricza: Nem Gubricza? Tóth: Az-az, Gubricza, hogy ott törné ki a nyavalya, ahol van! Tudja elvtárs, ha én annak a kezébe adhatnám ezt a kaszát, oszt a sarkamba állíthatnám... azután beszélhetne arról a munkamorálról? Mert ha állná a sarat, megmondanám neki, hogy most már dirigálhat! Most már szóba állhat a tagsággal! Gubricza: Hát hallja eltvárs, az a Gubricza randa egy alak lehet, ha egyszer magára tudja haragítani a tagságot... Hallottam én, hogy a kákán is csomót keres... Tóth: A járáson biztosan szeretik, ott ilyen nagyszájúnak becsülete van. Gubricza: Azért kaszálni még tudhat ... Tóth: No, én nemigen hinném. Látja, ilyen ember kellene nekünk, mint maga, akinek a kaszanyél is illik a kezébe, az Ilyen ember aztán beszélhet... mert kérem szépen, a kasza is más, meg a beszéd, is más. Aki csak szóval dirigál, jobb, ha előbb a munkájával bizonyít! Mert, ha a szemével győződik meg az ember valamiről, annak biztosan hitelt ad..Meg azután a sző elrepül, mint a madár, csak’ akkor marad nyoma, ha a csőrével marni tud, mint a vércse, amikor rácsap a mezei pocokra... Az pedig fáj, ha marnak, az elől félre húzódik az ember, elrejtőzik elő-« le. .. Gubricza: Hát ebben lehet egy kis igazság. Saiga: (Mérő öllel megjelenik a színen): Szabadság, Gubricza elvtárs! Gubricza: Szabadság, elnök elvtársi (Kézfogás.) Tóth: Megdöbben a név hallatára: Maga... maga a Gu... Gubricza elvtárs?! Gubricza: Tegye hozzá egész nyugodtan, hogy az a nagypofájú ... Tóth: (Végtelenül röstelkedve): Hát akkor én most megadtam magának, hogy a rossz állna a pofámba! ... Gubricza: No-no-no, semmi boszankodás, maga egy derék, egyenes ember, aki amit gondol, azt ki is meri mondani. Ez a helyes! így van jól. Lássa, még annak a félelmetes Gubriczának Is a szemébe mert mondani, amit sehol senki sem mondott még neki... Hogy is hívják? Tóth: (Rosszat sejtve.) Ne, ne tessék felírni a nevem: Isten látja a lelkem, hogy nem akartam megbántani. Ha tudtam volna... Saiga: Tóthnak hívják... Gubricza: Nohát, Tóth bácsi, (kezét nyújtva) legyen szent a béke közöttünk, csapjon a tenyerembe.., (Vonakodva, de mégiscsak kezet nyújt...) Én most arra kérem magát, hogy mindig legyen ilyen őszinte velem szemben, mert én is csak az egyenes szóból értek. Tóth: Hát nem tetszik haragudni? Gubricza: Eszemben sincs: (A hátát veregetve.) Ezután mi leszünk a legjobb barátok. Tóth: (Teljesen felengedve.) Látja elvtárs, maga most óriás lett előttem, fölém került, olyan ember, aminőt én kívántam onnét a járásrul, hogy ilyen ember jöhetne közénk ... Látom, maga olyan .., Bocsássa meg, hogy így elmondtam ... tévedésem jóvá teszem a tagság előtt: példás leszek a munkában ... Gubricza: Nincs mit Jóvá tenni, hiszen szóból ért ez emberi.., (Gyors függöny.) Jócsik Lajos 70 éves A két világháború közti években a csehszlovákiai magyar ifjúság haladó szellemű élcsapatának, a Sarlósmozgalomnak egyik tehetséges tagjaként tűnt fel Jócsik Lajos, az érsekújvári gázgyári segédmunkás fia. Prágai, majd párizsi egyetemi évei idején nagy hivatástudattal készült fel közgazdász-publicista pályájára. Szülőföldjének szociográfiai tanulmányozásától, a tervszerű falukutatástól jutott el a társadalmi valóság megismeréséhez. Ebben a munkásságában Móricz Zsigmondot vallotta példaképének. Érthető, hogy Jócsik Lajos egyike volt azoknak, akik a nagy író. első csehszlovákiai látogatását megszervezték. A 30-as évek végén Jócsik Lajos megírta „Iskola a magyarságra“ című önéletrajzi művét, majd mint a magyar valóságkutatás kitűnő művelője, Móricz Zsigmond lapjának, a Kelet Népének lett e szerkesztője. Útja a marxizmus megismeréséhez vezetett. A felszabadulás után kormánybiztos, majd szövetkezeti államtitkár volt. Később közgazdasági feladatot bíztak rá. Oj fejezetet nyitott életében az a különlegesen értékes munkássága, amelyet a környezettan, az ökológia úttörőiéként folytatott. Erről szóló nagy műve „Egy ország a csillagom“, amely a Magyarország felfedezése sorozatban jelent meg 1977-ben. jócsik Lajos a minap lett 70 éves és most is töretlen erővel folytatja azt az írói-közírói munkát, amelyet még az egykori Sarlós-mozgalom fiatal tagjaként alapozott meg. SZÁRNYAL A DAL Két nyelven egy akarattal: A Nőszövetség és a Matica Slovenská helyi szervezetének éneklő csoportjai. A Szabad Földműves Muzslán (Mužla) rendezett jubileumi ünnepségének egyik színfoltját a helyi műkedvelők tartalmas műsora jelentette. A községben 1978-ban korszerű művelődési házat avattak. ■— Régi dédelgetett álmunk vált valóra. A kultúra új hajléka olvan féltve őrzött kincset lelent, mint gyermek számára a sokszínűén pompázó üveggolyó — mondotta az avatást követően a kultúra egyik idős „napszámosa“, A féltve őrzött „üveggolyó“ a dolgos hétköznapokon sem csorbult meg, s nem vesztett sokszínű fényéből. Bár jelenleg még a mozi- és színházteremnek, valamint a könyvtárnak van a legnagyobb varázsa, de a kultúra helyi forrása Is egyre tisztább és kristályosabb vizet ad: Muzslán a közös éneklés két fontos mozzanatát tartják számon: Ez a zene szervező és társadalmilag mozgató ereje. Mindkét összetevő hat egymásra, s a zene így megteremti, összefogja a közösséget, a közösség eszmei egysége pedig termőtalajt biztosít a zene egységes és tartalmas kifejezésére. Igv születik meg a cél, amiért fiatalok és idősebbek, asszonyok és férfiak áldozzák fel szabadidejüket a kultúra oltárán. A citerák húrjain felcsendül a fába ültetett ritmus. A citerások eredeti tiszta forrásból merített népdalok ritmusát és mélabúját csalják elő az ősi hangszerből. —esi—Fotő: Klamarcsík
