Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-19 / 3. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. január 19. Egy falu 35 év távlatául A munkásosztály hű fia 1944. december 16-án történt. A szovjet hadsereg egységet elfoglalták a Szalánci-hegyeket és a kassal (Košice vidéki) járás területére léptek. Kemény harcok dúltak Eszkáros (Skároš) község közelében. A szovjet katonák keleti és déli irányból nyomultak előre. Felderítőik már korábban behatoltak a faluba. Az erdő felől közeledve Jámbor Mihály udvarába értek. A fasiszták a magasabb fekvésű temetőoldalban helyezkedtek tüzelőállásba. Végre december 17-én hajnali három órakor bevonultak a községbe a szovjet csapatok. A felszabadító harcokban páncélkocsi és • sorozatvetős rakétafegyverek, a híres katyusák is részt vettek. járásunkban Eszkáros volt az első felszabadult község. Az emberek szívélyesen, barátságosan fogadták felszabadítóikat. Kenyérrel, tejjel, egyéb élelemmel látták el a szovjet katonákat. Mindenben segítségükre voltak, tájékoztatták a szomszédos községek fekvéséről, az ellenséges állásokról, útba igazították őket Hernádzsadány .(Zdaňa) felé. A németek megállították a kemény harcokban elfáradt szovjet katonák előrenyomulását Emiatt a szovjet parancsnokság elrendelte Eszkáros kiürítését. Az eszkárosiak a magyarországi Fűzér és Hollóháza községben találtak menedéket. Majdnem öt hétig. Eszkároson csak az öregek és betegek maradtak, akiknek ellátásáról a szovjet katonák gondoskodtak. A kemény harcok sok áldozatot követeltek. A község végleges felszabadításában 106 szovjet katona vesztette életét. A helybeliek közül egy nő és két férfi esett áldozatul a harcoknak. Hét kilőtt német páncélkocsi üszkös roncsai és 44 ellenséges katona teteme borították a környék földjét. ÜJ ÉLET KEZDETE A lakosság öt hét múlva költözhetett vissza. Megdöbbenve tapasztalták, hogy a község teljesen elpusztult, szinte egyetlen ház sem maradt épségben. Nem tudtak hol lakni. Hevenyészve lakhatóvá, tett helyiségekben húzódtak meg. A1 teljesen hajléktalanokat az urasági kastélyban szállásolták el. A felszabadulás után azonban megváltozott Eszkáros sokat szenvedett népének élete. Már 1945-ben megalakult a helyi kommunista pártszervezet, mely egy év múlva negyven tagot számlált. Létrejött a helyi nemzeti bizottság is. Azzal szemben, hogy a múltban a jómódú gazdák kezében volt a község vezetése, a felszabadulás után a szegények, a kommunisták vették át a vezető szerepet. Elosztották és a szegényeknek juttatták az urasági és grófi földeket Két-három hold jutott egy családnak, a földet jármos tehenekkel művelték meg. 1946 és 1948 között újjáépült a köss ség; 14 millió 700 ezer korona ráfordítással 67 családi házat emeltek, Kéder István amelyet később további 80 követett 1948 még azért is nevezetes, mert padlásra kerültek a régi petróleumlámpák. Három évvel később az óvoda is felépült A községet most rendszeres autóbuszjárat köti össze a járási székhellyel. Kezdetben hetente kétszer hoztak friss kenyeret a faluba, manapság azonban már naponta kapható friss kenyér. Tovább lapozhatunk a fejlődés krónikájában: 1055-ben új híd épült a művelődési ház előtt. 1956-ban a községbe bevezették a telefont. Eszkároson is komolyan vették Gottwald elvtársnak a IX. pártkongresszuson elhangzott szavait, hogy a falu szocializálása nélkül nem lesz nálunk szocializmus. A helyi pártszervezet kezdeményezésére 1956. július 21-én tizenegyen megalakították az egységes földművesszövetkezetet. Elnökének a tapasztalt Fedor Miklóst választották meg, aki később' nyugdíjazásáig az egyesült Hernád Efss alelnöke volt MAGASABB TÁVLATOK FELÉ Azon a« emlékezetes napon a szövetkezet tagjai az új életet alapozták meg. Megkezdődött at úri és grófi földek tagosítása. Azon az őszön száz Juhot vásároltak. A hegyes, dombos határ Jő feltételeket nyújtott Juhtenyésztésre. A munkából mindenkinek kijutott és kijut. A faluszépltésl és gyarapítási „Z“ akcióban új művelődési házat építettek. Itt kapott helyet a mozi, a könyvtár, az ülésterem, az állandó színpad, az ifjúsági klub, a hnb-iroda, valamint a tűzoltók szertára. Molnár Jolán és Jámbor Mária 1958-ban elvégezte az egészségügyi középiskolát, ők voltak a község első érettségizettjei. Azóta hetvenre nőtt a matúrás eszkárosiak száma. Később négy fiú elvégezte a mezőgazdasági technikumot, közülük ketten — Jassó Vince és Molnár Bertalan az agrármérnöki oklevelet is megszerezték. Kéder István csak hétéves volt a felszabadulás évében, most ő áll a helyi nemzeti bizottság élén. Az ő szervezési érdeme is, hogy a hangosanbeszélő társadalmi munkával készült el. Az elnök számon tartja azt is, hogy jassó András volt az első eszkárosi, aki 1960-ban televíziós készüléket vásárolt. A községben kisegítő iskola törődik a szellemileg fogyatékos gyerekek oktatásával. Az Iskola éttermében étkeznek az óvodások és a nyugdíjasok is. Eszkáros új élelmiszerbolttal és vendéglővel gazdagodott, Hernádzsadányig portalanitották az utat, a faluban szabályozták a patakot, bevezették a vizet a kisegítő iskolába, új hidat és óvodát építettek. Jelenleg a községi nyilvános vízvezeték épül, melyet a nemzeti bizottság mostani megbízatási időszakának végéig átadnak rendeltetésének. Mindez önsegélyes alapon, társadalmi munkával készül. Eszkároson, mint hazánk más községeiben is, jól ölnek az emberek. Meg is becsülik az eredményeket. Lelkiismeretes munkájukkal támogatják pártunk politikáját, értékelik a Szovjetunióhoz fűződő barátságunkat. Hálájuk jeléül a falu fölötti dombon emlékművet emeltek az elesett szovjet hősöknek. A község 494 felnőtt lakosa közül 244 tagja van a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség helyi szervezetének, vagyis a felnőtt lakosság fele szervezett szovjetbarát. Az emlékezés általában örömöt ké t, különösen akkor, ha a legnagyobb emberi kincsről, szabadságunk születéséről emlékezünk meg. IVÄN SÄNDQR IZSÁK JÓZSEF elvtárs 50. életévéhez közeledik. Repülnek az évek. Fiatalsága óta ismerem: a hét testvér közül őt ismertem meg a legjobban. Édesapja a Tardoskeddhez (Tvrdošovce) tartozó Jánosháza egyházi birtokon csőszködött, mert munkabaleset következtében megrokkant. Keli-e bővebb magyarázat, hogyan nevelkedtek ilyen körülmények között egy rokkant ember örökké éhes gyermekei? Már nyolcéves korukban felnőttek munkáját végezték. Az apa és fiai olykor szembeszegültek a cselédtartó urakkal, de mit tehettek? Izsák Józsefet szép tárlatokkal kecsegtette a felszabadulás utáni új élet. A fiatalkor elsuhant, s ez feledtette a szegénységet, a szomorú emlékeket is. Tizenhat éves korában felvételét kérte a pártba. Foglalkozása mellett mezőgazdasági gépjavító szakiskolát végzett. Traktornyeregbe ült, szántott-vetett, gépeket javított. Oda ment, ahová küldték, ahol a pontos munka még pontosabb emberre várt. Élete legszebb időszakában kezdődött a gottwaldi kormányprogram megvalósítása, ekkor vívta ki dolgozó népünk februári győzelmét. Izsák József is ekkor vette át párttagsági könyvét. Akkor még pelyhes állú legényke volt, de derekasan kitartott a kezdeti nehézségekkel küszködő állami gazdaságban. Amolyan „földszerető“ embernek rengeteg volt a tennivalója. 0 nem követte azok példáját, akik a sártengerből a nagyközségbe vagy a városba menekültek. Józan gondolkodásával, kitartásával kiérdemelte, hogy 22 éves korában az üzemi pártszevezet elnökévé választották. Már 28 éve pártelnök, e státusban a legidősebb az érsekújvári járásban. Az ötvenes években sokszor szólalt fel pártvezetőségi gyűléseken és számolt be munka- és életkörülményeik alakulásáról. A gépesítés már a kezdet kezdetén felszabadított bizonyos munkaerőt az 1300 hektáros gazdaság 300 dolgozója közül. Az iparba vándoroltak. Lovaskordé hordta a gyerekeket iskolába, az ügyintézőket meg a tardoskeddi községházára és a járási székhelyre. Idegtépő utazás volt ez ebben az időben, latyakos sárban. Az elhanyagolt föld meg csak a vetőmagot adta vissza. Mindennapi problémák vetődtek fel: üzlet, orvos, gyógyszertár ... A földhöz ragaszkodó 28 családban érlelődött a tudat, hogy változtatni kell a körülményeken, új világot teremteni. A 25 párttag Matyasovszky Lászlóval, a részleggazdaság vezetőjével éjt nappallá téve munkálkodott a tervek megvalósításán. Tetteikkel bizonyítottak. Minden kommonistn helytállt a maga posztján. Az a cél vezérelte őket, hogy megváltozzék a major arculata. Valóban meg is változott. Nemrégen elvetődtem a régi küzdelmek színhelyére és nem akartam hinni a szememnek. Régi barátomhoz, Izsák Józsefhez fordultam magyarázatért. Az elnök, amióta az AGROKOMPLEX vette át a gazdaságot, agronómusi munkakörben dolgozik. De azért számon tartja, mi történik, mit érnek el. Húsz modern családi ház épült, szilárd utak létesültek. Az istállókban 280 tehén vár gondozóira, mind a tizenkettőre. Az istállók korszerűsítése folytán csökkent a fizikai dolgozók száma. A gépesítésben mindössze 13 szakmunkás tevékenykedik. Mégis idejében, sőt korábban végeztek a szántással, vetéssel. A dolgozók naponta 5,20 koronáért meleg ételhez jutnak, mert időközben a konyha is felépült. Melegvizes zuhanyozó várja^ a munkájukat végzőket. Az AGROKOMPLEX autóbuszjárata állandóan üzemel, új betonutakon viszi-hozza az iskolásokat, ügyintézőket. Városiasodnak az egykori béresek. Üzletet kaptak, helyben vásárolhatnak. — Persze, még sok a tennivaló, —< ezt pártelnök barátom jegyzi meg. Üj tervük egy húsz férőhelyes óvoda felépítése, hogy a nők is bekapcsolódhassanak a munkába. További 15—< 20 családi ház felépítése a munkaerő-hullámzásnak is gátat vetne, biztosítanák vele az állattenyésztés jövőjét. Kulturális téren is várnak valamire. A kommunista vezető egész életében a nép boldogulásáért fáradozott. Személyesen is része volt abban, hogy munkatársai emberibben élnek. Mint Komlósi Ottó és felesége, akik a havi 7—8 ezer koronát is megkeresik. Az állattenyésztésben dolgozó Mészáros Berta havonta négy és fél ezer koronát visz haza. ...A földhöz nőtt Izsák József meggyőződhetett igazáról, a 32 évvel ezelőtt mutatott út helyességéről: a földműves, a parasztember egyenrangú lett társadalmunk minden tagjával. Búkor József, Szirnő Meghitt ünnepség középpontja volt Tornaváralján (Turnianske Podhradie) Szabó Lajos bácsi és élete párja, Erzsébet asszony. Az ünnepséget a polgári ügyek testületé rendezte a helyi nemzeti bizottság tanácstermében abból az alkalomból, hogy a Szabó házaspár gyémántlakodalmát ünnepelte :— hatvan évvel ezelőtt kelt egybe a két idős ember. Most négy gyermekük, tizenhat unokájuk és tizenkét dédunokájuk jelenlétében a testület emlékkönyvében aláírásukkal erősítették meg a hatvan évvel ezelőtt tett hűségfogadalmukat. A Szabó házaspár nehéz, küzdelmes életét Schneider János, a hnb titkára méltatta, majd Berzsi Magda és Wiener Magda, a polgári ügyek testületének tagjai sok szép ajándékot és virágot adtak át az ünnepeiteknek. Sokan-sokan jöttek össze, hogy boldog hosszú életet és jó egészséget kívánjanak a község egyetlen élő vöröskatonájának. FARKAS RÖZSA Jogi válaszok ADÓÜGY K. J.: A kertészkedésből származó bevételt — az együtt élő egész családét — helyesen egy összegben kell megadóztatni, tehát nem lehet az adót „lebontani“ a feleségre és gyermekekre. Ha a tiszta adóalap meghaladja (a 30 százalékos ráfordítási átalány leszámítása után) a húszezer koronát, az adót a lakosság bevételeinek megadóztatásáról szóló 1965/141. számú törvény alapján kell kiszámítani. Ennek az adótétele magasabb a mezőgazdásági jövedelmi adóénál. A kóbor kutyát (őrizetlenül kóborgó kutyát) a vadásztársaság arra feljogosított tagjai lelőhetik. Az ön által közölt eset nem ilyen volt, és a hatóság joggal járt eí a tettessel szemben. Dr. F. J. 4P örténelem nélkül nincs nemzeti * közösség, közösségi tudat. A Szabad Földműves egyik tavalyi számában egy cikk hívta fel a figyelmet a falusi változásokkal, a mezőgazdaság szocialista átalakulásával, az egységes földművesszövetkezetek fejlődésével kapcsolatos emlékek megírásának fontosságára. Nagy türelmet igénylő, sokfelé irányuló munka ez. Sladovník József írja: „... társadalmi összefogással összegyűjthetnénk azt a gazdag anyagot, amely falvaink szocialista átalakításával összefügg. Az Idő sokkal inkább sürget, mintsem gondolnánk... Egy országos mozgalomra volna szükség, közgazdasági, szociográfiai, lélektani és történelmi szempontból kiindulva“. Felette nemes, dicséretes szándék, s aki szívügyének tekinti a falu, a szocialista mezőgazdaság fejlődésének segítését, az írás minden sorával egyetérthet. A dologgal összefüggésben azonban számos, tisztázandó kérdés vetődik fel. Meg kellene szólaltatni a kisembereket, a volt szövetkezeti vezetőket. Valóban, de ki tegye ezt? Magától értetődő, hogy a hivatásos toliforgatók, az újságírók legnagyobb igyekezetük ellenére is kevesen volnának erre a nagy feladatra. Szerintem, hivatásukból kifolyólag elsősorban a könyvtárosok, történelemtanárok, mint helyi módszertani irányítók, kéziratok és egyéb emlékek gyűjtői és gondozói tevékenyebben és nagyobb számban vehetnének részt ebben a talán kibontakozó mozgalomban. Persze velük és mellettük segítőtársként a szociográfia, a honismeret iránt érdeklődő közép- és főiskolások és még sokan mások is bekapcsolódhatnának a mozgalomba. Különféle foglalkozású értelmiségiek, falusi kulturális dolgozók, pedagógusok, a tömegszervezetek — a SZISZ, a Nőszövetség stb. — aktivistái és autodidakta parasztemberek. Férfiak és nők, öregek és fiatalok, akik eddig is szenvedélyes ügybuzgalommal kutatták és kutatják ma is lakóhelyük közelebbi-távolabbi történetét, feljegyzik az idős emberek elbeszéléseit, a múlt eseményeit, tárgyi emlékeket, néphagyományokat — szólásokat, dalokat, meséket, eszközöket i— s még mi mindent gyűjtenek. Például a dűlők nevét, melyből sokszor következtethetünk a múltra. Ez utóbib nagyobb figyelmet érdemlő, fontos tevékenység, hiszen közismert, hogy a felszabadulás utáni földosztás, különösen a mezőgazdaság szocialista átalakulása folytán lényegesen megváltozott minden település és falu határának képe. A kis parcellák egybeszántása óta elvesztette szerepét az egyes tájrészek, Földművesek Szövetségének Központi Bizottsága vagy járási bizottságai, esetleg a népművelési intézetek-e, amelyek tudomásom szerint eddig is igyekeztek tőlük telhető támogatást, eligazítást adni a krónikásoknak? Egy központi archívum létesítésének gondolata életrevaló, megszívlelendő ötlet, ám ugyanilyen hasznos volna valamelyik mezőgazdasági főiskolát, kutatóintézetet, esetleg jól felkészült tanárairól nevezetes szak-Ne csak a múltat kutassuk köztük a dűlők megnevezése. Az emlékezetből is kivesznek az olyan megjelölések, amelyek becses nyelvészeti, helytörténeti, régészeti és néprajzi emlékei a múltnak. Az idő sürget, mert a nagyapák nemzedékének elkerülhetetlen távozásával szegényebbé válik a szájhagyomány, mely nélkülözhetetlen támpont a településföldrajzi, agrár- és ipartörténeti, régészeti és egyéb kutatóknak. Ezért kell idejében hozzálátni a földrajzi elnevezések összegyűjtéséhez és feldolgozásához. |y|indebből kitűnik, hogy a falu szocializálásának hőskorszakéval s a következő évek eseményeivel foglalkozó történetírás, emlékgyűjtés sokféle tudományággal érintkező, azoknak segítő, ugyanakkor ismeretüket megkívánó átfogó tevékenység. Ezt a munkát általában olyan egyének végzik, végezhetik, akik egyikmásik kérdésben szakemberek lehetnek, valamennyiben azonban aligha, ezért igen alapos és sokoldalú segítségre szorulnak, olyan irányításra, vezetésre vannak utalva, amely a részeredmények összehangolására is képes. r Ám nyitott kérdés, hogy a földművesszövetkezeti történetírás keretében ki adjon, ki adhat eligazítást, módszertani útmutatást e sürgető munka menetére vonatkozóan. A Szövetkezeti középiskolát kijelölni, megbízni, hogy legyen gazdája a mozgalomnak. Így elképzelhető, hogy a földművesszövetkezeti történetírás necsak azt kutassa, hogyan váltak az egységes földművesszövetkezetek igazi szocialsita nagyüzemekké, hanem az élet és az emberi kapcsolatok változását is. К gyébként véleményem szerint * ezeknek az óriási változásoknak a megértése és figyelemmel kísérése csakis az egyes időszakok elvá;asztásával lehetséges, figyelembe véve egy-egy korszak domináns jelenségeit. Az elmúlt időszakot három részre lehetne osztani. Az első szakasz felölelhetné a kollektivizálás hőskorszakát és befejező időszakát, amelyben a sok-sok lelkes agigátor, főként kommunista fáradhatatlan szövetkezetesítési munkája nyomán a szövetkezeti parasztok törekvése folytán, valamint az állam messzemenő anyagi és erkölcsi támogatásával kialakultak a nagyüzemi gazdálkodás keretei (1949—1959). A második szakasz (1959—1969) az az időszak, amelyre a nagyarányú állami támogatás hatásaként a közös gazdaságok további gyarapodása, szilárdulása és erősödése volt jellemző, annak ellenére, hogy az 1968-as politikai válság a szövetkezetek fejlődését is fékezte. Ám csak az 1969-től napjainkig tér* jedő harmadik szakasz eredményezhetett igazi változást a parasztságnak a közös gazdálkodáshoz való viszonyában és a termelésben. Mindez azoknak a mezőgazdaság gyors fejlesztését ösztönző gazdaságpolitikai intézkedéseknek a hatására történhetett, amelyek Gustáv Husák főtitkár vezetésével a CSKP új marxista—leninista vezetőségének politikájából következtek, és amelyeket hosszú távon további pártdokumentumok, elsősorban a XV. pártkongresszus és a következő központi bizottsági ülések határozatai is tartalmaztak. Д szövetkezetek fejlődésének ilyen korszakokra osztása, szerintem, alapos lehetőséget adhat a történetíróknak is, hogy jól csoportosítsák a fellelhető írásos források és a személyes visszaemlékezések anyagát. Terméseztesen necsak a tények, események, leírások szerepeljenek a feljegyzésekben, krónikákban, hanem élethűen rögzítsenek mindent, ami a kollektivizálás időszakával és a következő évekkel összefügg. Sőt, necsak a múltat kutassuk, hanem napjaink jelenét is. A mai gondokat és az esetleges vitákat is érdemes feljegyezni, még akkor is, ha azok jelentéktelennek tűnhetnek s holnapra már elintézetté válnak. Csak arra kell ügyelni, hogy elkerüljék a túlrészletezést, nehogy félresiklás történjék az adott átfogó tárgykörből valamelyik résztudomány irányába. Ezek egyébként menetközben megoldható és megoldandó módszertani problémák. Ilyen kérdés az is, lesz-e mód legalább a jelesebb krónikák vagy a belőlük összeállított monográfiák közlésére, hozzáférhetők lesznek-e a meg nem jelent forrásmunkák? Most az a fontos, lényeges feladat, hogy társadalmi összefogással mielőbb induljon meg a falusi változásokat tükröző anyagok összegyűjtésére irányuló munka. Az idő valóban sürget, s a még rendelkezésünkre álló források falvalnkban rohamosan apadnak. A teljesség igénye nélküli segítő szándékkal, vitaindító céllal vetettem papírra e gondolatokat. KANIZSA ISTVÁN Izsák József
