Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-19 / 3. szám
1980. Január 10. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Erősödő csehszlovák-osztrák kapcsolatok A napokban kedves vendége volt hazánknak FRANZ MUHRI, az Osztrák Kommunista Párt elnöke személyében, aki Ervin Scharfnak, az OKP Politikai Bizottsága tagjának és I ohann Steinerne k, az OKP Központi Bizottsága nemzetközi osztálya vezetőjének kíséretében rövid munkalátogatást tett pártunk vezetőinél. Az osztrák testvérpárt képviselőit VASIL BILAK, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a KB titkára és VLADIMÍR JANKO, a CSKP Központi Bizottsága nemzetközi osztályának helyettes vezetője fogadta. A vendégek JOZEF LENÄRTTAL, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagjával, az SZLKP Központi Bizottságának első titkárával is találkoztak. A testvérpártok képviselői eszmecserét folytattak pártjaik és országaik helyzetéről, valamint a két felet érdeklő egyéb kérdésekről. Értékelték pártjaink kapcsolatainak eddigi alakulását, s a sokoldalú együttműködés kibontakozását elősegítő konkrét akciókban állapodtak meg. Kifejezték, hogy támogatják a politikai és gazdasági téren egyaránt megnyilvánuló csehszlovák—osztrák együttműködés erősítését, mert ez mindkét fél javát szolgálja. Kifejezték pártjaik határozott szándékát, hogy a lehető legnagyobb mértékben elősegítik a kommunista és munkáspártok egységének, szilárd együttműködésének erősítését. Különösen nagy felelősség hárul rájuk a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott fokozódó küzdelemben. Küldetésük, hogy döntő szerepet töltsenek be a legszélesebb néptömegek mozgósításában. Cselekvőén támogatják a feszültség további enyhüléséért, katonai enyhüléssel való kiegészüléséért, a fegyverkezés korlátozásáért és a leszerelésért folytatott küzdelmet. A Szovjetuniónak és a Varsói Szerződés többi tagállamának jelentős békekezdeményezése biztos alapot teremt arra, hogy az európai földrész továbbra is a béke, a biztonság és a sokoldalú együttműködés útján fejlődjék. A nemzetközi imperializmus, különösen az amerikai Imperializmus militarista, szélsőségesen reakciós erői az utóbbi időben nagyon kiélezték támadásaikat e pozitív irányzatok ellen. A NATO-tanács legutóbbi brüsszeli ülésének a középhatótávolságú amerikai rakéták nyugat-európai telepítésére vonatkozó döntése azt a célt szolgálja, hogy Európa hadszíntérré váljék. Ez a döntés ellentétben van a békével, a biztonsággal, az európai népek létérdekeivel. A felek nézete, hogy sokoldalúan erősíteni kell a legszélesebb néptömegek harcát e veszélyes lépés ellen. Határozottan elítélik Carter amerikai elnök nemrégen elhangzott kijelentéseit, amelyek a legreakciósabb erők nyomására a hidegháborús hagyományok szellemében hangzottak el és szöges ellentétben vannak a valósággal, a feszültség enyhülésének érdekeivel. A felek elutasították az imperialista erőknek és a kínai vezetőknek a demokratikus Afganisztán körül indított ellenséges rágalomhadjáratát, beavatkozását Afganisztán belügyeibe, és teljes mértékben támogatják az afgán népnek azt az elhatározását, hogy következetesen folytatja a függetlenség, a demokrácia és a haladás útját. A felek kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy a békeszerető népek elegendő erővel és eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy visszaverjék a militarista reakciós erők újbóli támadásait és tovább vigyék a békés fejlődés, az enyhülés, a leszerelés, a demokrácia és a haladás ügyét, s a két párt mindent megtesz ennek érdekében. Franz Muhri elvtárs látogatása végén nyilatkozott a Csehszlovák Televíziónak, a Csehszlovák Rádiónak és a Csehszlovák Sajtóirodának. Hangoztatta, hogy az osztrák kommunisták akcióegységre törekszenek a szociáldemokrata és keresztény dolgozókkal a munkanélküliség elleni küzdelemben. Együtt küzdenek a dolgozók demokratikus szabadságjogaiért és azok továbbfejlesztéséért, küzdenek a neofasiszta jelenségek ellen, a közoktatás demokratizálásáért. Harcban a monopóliumokkal A KANADAI KP XXIV. KONGRESSZUSA A múlt héten Torontóban befejezte munkáját a Kanadai Kommunista Párt XXIV. kongresszusa. Határozata korunk legfontosabb feladatainak minősíti a béke megőrzését, a fegyverkezési hajsza megszüntetését, az enyhülési politika érvényesítését és katonai enyhüléssel való kiegészítését. A dokumentum határozottan elítéli az új rakéták nyugat-európai telepítésére vonatkozó NATO-döntést. Az Egyesült Államoktól való függőség következtében Kanadában mélyül a politikai és gazdasági válság. Ezért a kanadai kommunisták felszólítják a kormányt, akadályozza meg, hogy az amerikai monopóliumok újabb pozíciókat szerezzenek a már nagyrészt amúgy is amerikaiak által uralt kanadai gazdaságban. A kommunisták felkérik az ország összes demokratikus erőit — különösen a szakszervezeteket és a szociáldemokrata Oj Demokrata Pártot, — hogy a dolgozók jogainak és elért vívmányainak védelmében, a további jobbra* tolódás megakadályozására hozzanak létre monopóliumellenes szövetséget. Tekintettel a kormányválságra és a demokratikus parlamenti erők erősítésének szükségességére, nagy jelentősége van az ilyen szövetségnek — állapítja meg a határozat. A 67 tagú központi bizottság a kongresszus záróülésén megerősítette eddigi főtitkári tisztében William Kashtant. „EGYHANGÚLAG“ Д2 afganisztáni események huza» ** mosan magukra terelték a világ közvéleményének figyelmét. A történés középpontjában azonban nemcsak Afganisztán áll abból kifolyólag, hogy az ország haladó népi rendszere érvényes nemzetközi szerződés alapján fegyveres segítséget Is kért a Szovjetuniótól a rendszer ellen Irányuló külső és belső ellenséges kísérletek visszaverésére, hanem az események visszhangja az amerikai vezetés reagálásának hatására tovább gyűrűzik, s nemcsak regionálisan, hanem az egész ázsiai földrész viszonylatában politikai és katonapolitikai mozgás figyelhető meg. Röviden: Washington számításait keresztülhúzta a szovjet lépés, az hogy a Szovjetunió beváltotta szövetségesi Ígéretét és megsegítette Afganisztánt, s e lépést az Egyesült Államok beavatkozásnak, barátságtalan lépésnek tekinti. Így is állítja be a népeknek, elsősorban az ázsiai földrész és a mohamedán világ népeinek, hogy előre kiszámított reagálást elérve úgy rendezze át a szerepeket; érvényt szerezhessen világrendőri befolyásának. Ennek érdekében minden reakciós erőt mozgósít és mindenképpen támogat. • AFGANISZTÁNI KIBONTAKOZÁS Ami az események színhelyét, Afganisztánt illeti, határozottan állíthatjuk, hogy a Babrak Karmai vezette új politikai vezetés ura a helyzetnek. Kabulban és az ország más nagy városaiban is rendeződik a helyzet, az emberek visszatérnek mindennapi bébékés foglalkozásukhoz. Csak a tanulók tétlenek, ugyanis most van Afganisztánban a normális iskolai szünet. A fontos közigazgatási épületeket és természetesen a stratégiai fontosságú pontokat továbbra is páncélosok őrzik. A változások szükségességét az afganisztáni társadalom különféle vezető csoportjai és rétegei is megértették. Mohamedán egyházi vezetők üzenetben biztosították támogatásukról Karmait. Az ellenforradalmároknak és imperialista sugalmazőiknak tehát nem sikerült szembeállítaniuk egymással a népi demokratikus vezetést és a mohamedán hívőket, pedig e téren bérencük, az időközben kivégzett Hafizullah Amin megtette a magáét. Marad tehát még egy esélyük: nemzetiségi viszály szítása olyan területen, ahol határokat nem ismerő nomád törzsek élnek (például beludzsokkal találkozhatunk Afganisztánban is, de zömükben Pakisztánban és Iránban élnek), s a tarka nemzetiségi viszonyok megkönnyítik az imperialista cselszövőknek, hogy jobban keverjék a kártyát. Az afganisztáni kibontakozás azonban általában töretlenül pozitív irúnyzatú. • WASHINGTON RIADÚZTAT A Carter- kormánynak nyilván messzemenő tervei lehettek Afganisztánnal, hogy a szovjet segítség így meglepte és olyan vehemens lépésekre késztette, amelyek szöges ellentétben vannak az enyhülési politika irányával. Milyen lépésekre szánta rá magát Washington. Először is közvetlenül a szovjet—amerikai kapcsolatokban elrekesztette a kulturális, tudományos és általában humán együttműködés fejlesztésének útját, tehát nem kerül sor számos, kétoldalú egyezménybe foglalt akció megvalósítására. Kijevben sem nyílik meg az amerikai és New-Yorkban sem a szovjet konzulátus, mint azt tervezték. Az elnök harcias megtáltosodása azonban a normális gazdasági együttműködésnek számos területét is érinti, ami a gyakorlatban érvényes szerKülső Siti. tmehtárunk Ázsiai útkereszteződések ződések teljesítésének felfüggesztését jelenti. Ilyen kényes kérdés a gabonaeladás leállítása. A Szovjetuniónak szerződésben lekötött mintegy 17 millió tonna gabona le nem szállítása azonban elsősorban az amerikai farmerekre üt vissza, nem lebecsülendő egzisztenciális gondokat okoz elsősorban a kistermelőknek. A pénzben kiszámított előzetes kárt mintegy 300 millió dollárra becsülik. Washington azonban nem marad a maga berkeiben, a vele szövetséges vagy más harmadik államokkal is szeretné elfogadtatni a Szovjetunióval szembeni részleges gazdasági embargót. E téren azonban nem mennek simán a dolgok. A brit konzervatív kormány ugyan tapsol Washingtonnak, de a komoly hatalomnak számító NSZK vezetősége csak elvben bólintott Carterelnök „megtorló intézkedéseire“, a gazdasági életben semmilyen közös szankcióhoz sem hajlandó hozzájárulni. Nagyjából erre az álláspontra helyezkedett a japán kormány is, s bár a gabonaeladás kérdésében még nem ismeretes az ausztráliai kormány döntése, az ország külügyminisztere eleve ellenzett bárminemű gazdasági korlátozást. • ŰJ „SZENTSZÖVETSÉG“? Washington említett mesterkedéseinél is veszélyesebb politikai téren a hidegháború szellemének visszaidézése. A Fehér Ház politikai átrendezési terveiben most Peking kapta a főszerepet. Brown amerikai hadügyminiszter most lebonyolított kínai látogatását már ősszel betervezték, tehát nagyon valószínű, hogy nem a váratlan afganisztáni változás tette időszerűvé és befolyásolta programját. A Pentagon ura Pekingben mint szövetségesekkel tárgyalt a maóista vezetőkkel. Sőt, Washington már nem szégyenlős: most már olyan fegyvereket is adna, a hetvenkedő hegemonísták kezébe, amelyek szervesen hozzájárulhatnának nukleáris világégés előidézéséhez. A háborús készülődési tervekbe illik ugyanis az a washingtoni elhatározás, hogy olyan katonai célokra alkalmas, hírszerzési célokra felhasználható földi vevőállomást adnak el Kínának, amellyel korszerű mesterséges holdak adatait foghatják és dolgozhatják fel. Az, úgye, már nem Is meglepő, hogy Brown találkozása a pekingi vezetőkkel, köztük a kis termetű és napóleoni ambíciójú Teng Hsziao-pinggel a legnyíltabb és legvadabb szovjetellenes kirohanások légkörében zajlott le. Az Egyesült Államok a fegyverszállító és a kiképző szerepét szánja Kínának. Szándékai megvalósításához ugyanis közbenső láncszemekre van szüksége. Ha közvetlenül fegyverezné fel Pakisztánt, melynek ultrareakciős katonai vezetősége támaszpontállammá tette az országot és kiképző táborokat rendezett be afganisztáni ellenforradalmárok felkészítésére, India rosszallását érhetné el, mert a két szomszéd viszonyát nagyfokú bizalmatlanság jellemzi, s ha tekintetbe vesszük a pillanatnyi képlékeny indiai politikai helyzetet, Delhi joggal tart az ilyen mesterkedésektől. Washington azonban nemcsak Kínára és Pakisztánra számít. Meg akarja nyerni elképzeléseinek a térség mohamedán országait, elsősorban az olajtermelő arab országokat. S nem meglepő, hogy a Szadat—Begin tarn dem máris készséggel jelentkezett^ hogy besegítsen az amerikai tervek megvalósításába. Nem is maradnak el a fegyverszállítmányok. Az államok másik csoportja, melyre Washington támaszkodni kíván, az ASEAN-ba tömörült csoport Mint látjuk, a washingtoni politika világos célja, hogy támaszpontok, csatlósállomok láncolatával körülvegye és elszigetelje azokat az álla* mókát, melyeknek rendszere nincs ínyére az imperialistáknak, s amelyek a fejlődés önálló útját választották. Ez is bizonyítja, hogy nem változott az imperializmus természete* s mindezt tökéletesen kiegészíti á maóista hegemonizmus. • hideghAborüs szelek Carter elnök magatartását, természetesen, aból a szempontból is kell vizsgálnunk, hogy az elnökválasztás évében vagyunk. Már eddig is kiérdemelte kiegyensúlyozatlan politikájával a legtehetetlenebb elnök címet* s most nevetséges, de nem veszélytelen erőfitogtatással szeretné emelni tekintélyét. Arra a kijelentésre is rászánta magát, hogy elhalasztják ü SALT-1I. szerződés szenátusi vitáját* talán el is állnak ratifikálásától, aztán, mintha megijedt volna önmagától, kardcsörtető kijelentései után annak a reményének adott kifejezést, hogy a történtek, az Afganisztánnal kapcsolatos fejlemények miatt nem fut zátonyra az enyhülési politika stb. Általános megállapítás: a szovjet-» amerikai viszony most, az afganisztáni események után annyira kiéleződött, hogy már régen nem volt rá példa. Az Egyesült Államok kínai bátorítással és támogatással az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordult, hogy lépjen fel a Szovjetunió afganisztáni — úgymond — „beavatkozásával“ szemben. A Biztonsági Tanács öt el nem kötelezett tagja (Banglades, Niger, Zambia, Jamaica és a Fülöp-szigetek) olyan határozati javaslatot terjesztett be, amely helyteleníti az afgán nép» nek nyújtott szovjet segítséget, és valamennyi külföldi csapat kivonását szorgalmazza Afganisztánból. Érthető, hogy a valóságra hivatkozással a Szovjetunió ezt a közben megszavazott javaslatot megvétózta. Ezért az ügyrendi eljárás értelmében összehívták a világszervezet közgyűlésének rendkívüli ülésszakát, melynek határozata csupán nem kötelező érvényű ajánlás lehet. Washington elsősorban NATO-szövetségeseire számít újabb politikai offenzivájában, de mint látjuk, sok függ az el nem kötelezett országok magatartásától is, melyek, sajnos, mint a Biztonsági Tanácsban a határozati javaslatot benyújtó országok magatartása, továbbá a jugoszláv Delo című lap állásfoglalása is mutatja, korántsem egységesek a helyzetértékelésben és a helyes orientáció megtalálásában. A népek érdekei, melyeket az amerikai Imperializmus és szövetségeset minduntalan veszélyeztetnek, azonban határozott, antiimperialista cselekvést követelnek. lörincz'lAszlö Az Egyesült Államok szövetségesi politikájára jellemző, hogy az új típusú amerikai rakéták nyugat-európai telepítésére vonatkozó NATO-döntést, amely ellen a tagországokban mind nagyobb tömegek tiltakoznak és bontakoztatnak ki kampányokat, Washington legdurvább nyomására fogadták el a NAIO-államok. (Kukrinyikszi rajza) Den Chavis amerikai tiszteletes ** nevével olvasóink is találkozhattak. Esetével külön foglalkoztunk és megvilágítottuk a hátterét akkor, amikor Carter amerikai elnök elkezd-' te csúfos öngóllal végződő „emberi jogok“ kampányát a szocialista közösség országai ellen. Pontosabban Ben Chavis esete a „wilmingtoni tizek esete“. Miről is van vele kapcsolatban szó? Egyszerűen arról, hogy súlyos börtönbüntetésre ítéltek ártatlan . embereket olyasmiért, amit nem követtek el, csupán azért, mert más a bőrük színe és jogaik érvényesítéséért az amerikai alkotmányra mertek hivatkozni. A történtek Észak-Karolina államban, Wilmington tengerparti kikötővárosban játszódtak le. A közel ötvenezer lakosú város lakosságának a harmadát alkotó négerek mártírjuk, Martin Luther King, az elismert béke- és polgárjogi harcos születésnapja évfordulójának a megünneplésére készültek. Az alkotmányos rendelkezések értelmében a néger tanulóknak törvényes joguk lett volna tanítási szünetre. Ezt azonban megtagadták tőlük, ami rendbontáshoz, zavargásokhoz vezetett, s kapva kaptak az alkalmon a Ku-Klux-Klan-hoz és más fasiszta és szélsőséges szervezetekhez tartozó fajüldözők is, hogy kimutassák foguk fehérét. A nagy csetepatéban többen életüket vesztették (mind-A „KORLÁTLAN SZABADSÁG“ hazäjäban A küzdelem folytatódik két oldalról), jelentős anyagi károk Is keletkeztek. Mire — barátai sürgős hívására — Chavis tíszteletes egy közeli városból az események színhelyére érkezett, hogy csiUapftsa, mérsékletre intse híveit, elkésett, de politikai ellenfeleinek így is a hálójába került, mert azt állították róla, hogy ő szervezte a zendülést, sőt maga is részt vett erőszakos cselekményekben, nevezetesen egy fehér kereskedő üzletének felgyújtásában ... Nemcsak állították ezt, hanem vádat is emeltek a pedagógusi végzettségű, baptista templomokban prédikátorként fellépő Ben Chavis és társai ellen. Az igazságügyi szerveket pedig nem a vád kivizsgálása, az igazság megállapítása érdekelte, hanem maguk is tevékenyen közrejátszottak abban, hogy a tíz vádlott elleni per elrettentésül szolgáljon a polgárjogi harcosok visszaszorítására. A bumeráng azonban visszaüt, még ha közben hosszú ívpályát is tesz meg. Ben Chavis és társai nem nyugodtak bele az igazságtalan Ítéletekbe, a koholt vádak felülvizsgálását követelték. Kiderült, hogy a tanúk zömét a hatóságok kényszerrel, left» zetéssel bírták rá hamis tanúvallo» másra. A hamis tanúk pedig kezdtek egymás után „lekopni“. A történtek idejétől, 1971-től majd» nem tíz év telt el. A vádlottak és tá» mogatóik már majdnem elérték, hogy a bíróság megsemmisíti előző ítéletét és elrendeli a perújrafelvételt. Az utolsó pillanatban azonban valamilyen „felsőbb erők“ mindig közbeléptek. Ben Chavis vádlott-társai azonban már fokozatosan szabadlábra kerül» tek. Ben Chavis anyja, Rosaline Carter» hez, az elnök feleségéhez, majd leg» utóbb magához az elnökhöz folyamo» dott, szolgáltassanak igazságot fiá» nak. Az eredmény nem maradt el, bár igazságszolgáltatásról még nem be» szélhetünk. Karácsony előtt az észak» karolinai kormányzó elrendelte Ben Chavis szabadon bocsátását. Ez azon» ban még nem jelenti a tiszteletes reha» bilítálását. Hozzátartozói, barátai nem kegyelmet, hanem igazságot követel» tek. így aztán Ben Chavis harca to» vább folytatódik, csak új szakaszban, azért, hogy a „korlátlan lehetőségek“ hazájában, melynek vezetői annyira szeretik oktatgatni más ország vezetőit az „emberi jogokra“, valóban ér» vényesüljön a törvényességre, az ame. rikal alkotmányra hivatkozó igazsá» gosság. ín-s<
