Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-24 / 21. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. május 24, Erő, egészség, szépség — a lányok gyakorlatának központi mondanivalója. Alom Tivadar hadparancsa Felvlrradt a május! „Künn a mezőkön harsog a Tavasz / S ml harcbél-harcra csapatszemlét tartunk“, Ady szaval nyomán kisértük végig a tavaszünnepek sorát. Nekünk ma természetes a virág, a dal, a kacagás és a tavaszi vidámság. Az emberiség a tavaszt, a májust évezredek óta a megújulás, az újjászületés időszakának tartja. Május első napja összeforrt a forradalmi tettekkel, május kilencediké pedig szabadságunk fáklyájaként lobog. Május elsején Somorján (Samorín) rendezték az első körzeti spartakiádbemutatót, május kilencedikén pedig Dunaszerdahely (Dunajská Streda) köszöntötte a járás, a baráti Győr és a Mőlniky járás gyakorlatozőit, akik a mozgás és a zene szépségével fejezték ki életörömüket, a szovjet nép iránti mély hálánkat, a baráti szocialista közösség országaival és az egész haladó világgal való barátságunkat. A körzeti és a járási bemutatókon Is tapasztalhattuk az 1980-as Csehszlovák Spartakiád legfontosabb küldetését, mely a legdemokratikusabb és leghaladóbb hagyományokat valósítja meg. Egyúttal az olimpiai eszme nagy manifesztációja, melynek középpontjában a társadalmi haladás és a nemzetek közötti béke és barátság áll. Az általános-, a közép-, a szakközépiskolák tanulói, a tanoncfiatalok, a nők, a férfiak, a HSZ tagjai és a szülők legnagyobb kincsükkel, gyermekeikkel igazolták a hősök hagyatéka iránti hűségüket, s azt, hogy egyre többet teszünk a tömegsport, az élsport és önmagunk egészsége érdekében. RÄCZ OLIVER -Érdemes művesz A fiatal fiúk gyakorlatának vonzó formája és tartalma nagy sikert aratott. hogy részt vegyenek a moszkvai olimpiai játékokon. Ez beárnyékolta a mi ünnepnapjainkat, de szolidárisak vagyunk azokkal, akiket sújt a kényszer. Szolidárisak vagyunk velük, hogy legyen igaz a conbertini szózat: Béke vagy te, sport! S a világ proletárjai békét akarnak. A béke alapgondolata csendül ki egyébként a gyakorlatok alapgondolatából is: ..., hogy az egész világ gyermekei békében élhessenek, hogy tanulhassanak és szabadon fejleszthessék képességeiket és érdeklődési körüket, amit szocialista társadalmunk biztosítja számukra, hogy játszhassanak, énekelhessenek és hogy boldogok legyenek. A bemutatók szfnfoltját a szülők és óvodás korú gyermekek közös gyakorlata jelentette. Négyszázkilencven szülő és gyermek gyakorlatának alapgondolata a legfiatalabb korosztályról való féltő gondoskodást fejezi ki. Az örömteljes, kiegyensúlyozott élet, s békés törekvések lényege csendül ki a zene alapmotívumából „A béke követe“ és a „Röpüljetek fehér galambok, s vigyétek köszöntésünket, sokat ígérő távlatait. -A strahovi nagy napok fellépésein természetesen nem lehet mindenki ott, aki most bizonyított, de az országos spartakiád kicsúcsosodását az hozza majd, ami e téren nálunk a legjobb. Erre nemcsak hazánk lakossága kíváncsi, hanem a külföld is. i—i Tudatában vagyunk annak, hogy a spartakiád nem egyedi akció, annak lelkesedését, tapasztalatait át kell és át is fogjuk menteni a további napokra, hónapokra, évekre — mondotta Horvtáh István, a CSSZTSZ járási bizottságának titkára. — Az a célunk, hogy lehetőleg minél több egyént nyerjünk meg a testnevelés, a több mozgás számára, s akik ehhez kedvet kaptak, azoknak pedig legyen hol hódolniuk hasznos és egészséges kedvtelésüknek. Nem csupán a nagy ráfordítással készült sporttelepeken lehet testneveléssel foglalkozni, s erre különben falvainkon is rájöttek, ahol gombamódra szaporodnak a sportlétesítmények. A mostani spartakiád — az előzőekhez hasonlóan —, a burzsoá köztársaság haladó sporthagyományait követi. A történelmi Manini Spartakiádot, melynek zárójelenete munkásságunk azon elhatározását fejezte ki, miszerint a párt vezetését követi szocialista céljai megvalósítása érdekében: Az üdülés, a pihenés jelszava már akkor is a testedzés igényét sejtette. Társadalmunk ma a sportot olyan eszköznek tekinti, amellyel szellemi és társadalmi vonatkozásban is az új embertípus nevelése segíthető elő. A spartakiádhoz ezért hagyományosan, törvényszerűen kapcsolódik a béke gondolata és a tömegsport népszerűsítése. CSIBA LÁSZLÓ Az író élete mindennapos újjászületés és küzdelem, feltranszformálása agyának és szívének, értelmének és érzelmének. Rácz Olivérben ezt a típusú írót, költőt, közéleti férfit köszöntjük, aki a közelmúltban érdemdús és fáradhatatlan munkája elismeréseképpen érdemes művész kitüntetést kapott. A költői 1918-ban született Kassán (Košice). Apja tanár volt, s házukban gyakran megfordultak írók és művészek, a város jelesei. Ez a környezet, ez a forrongó és érdekes gyermekkor indította útnak az irodalom felé. Iskoláit szülővárosában, valamint Bratislavában és Szegeden végezte. Tanár, majd iskolaigazgató lett Kassán a Magyar Tannyelvű Gimnáziumban. Később i—i egészen nyugdíjba vonulásáig — a Szlovák Szocialista Köztársaság művelődésügyi miniszterhelyettese volt. Jelenleg a CSEMADOK Központi Bizottságán dolgozik mint a szervezet alelnöke. Rácz Olivér — költőként indult. Kassai dalok című verskötete óriási visszhangra talált nemcsak a kritikusok, hanem az olvasóközönség körében is egy éven belül második kiadásban is megjelent, ami egyedülálló jelenség a csehszlovákiai magyar irodalomban, s ez a tény önmagáért beszél. Költői programját, költészetének, s egész művészetének erkölcsi és politikai irányát már itt a kötet prológusában megfogalmazta Rácz Olivér: „Hiszek a versben. Hiszem, hogy kell a vers, hogy gyors jelent jövővel egybefogjon és hogyha kell, vádat, mementót kongjon: „emlékezz, ne felejts!“ A sikeres verskötetet nem kevésbé sikeres ifjúsági regénye követte: a Puffancs, Göndör és a többiek, amely két évvel később szlovák fordításban is megjelent, s amelyre bizonyára mint egy legkedvesebb olvasmányukra emlékeznek vissza a hatvanas évek azóta már felnőtt „gyerekei“. Következő művének, a „Megtudtam, hogy élsz“, című regényének megjelenése ismét valóságos „ünnepe“ volt csehszlovákiai magyar irodalmunknak: i—: Ebben a művében történelmünk legviharosabb időszakáról nyújt megrázó, hiteles képet. Rácz műfordítóként is hatalmas munkát végzett, műfordításköteteinek száma Immár negyven körül Jár. Hviezdoslavról, Váleken át Kratochvi-lig ível az út, a hídépítő szerep, az írói és erkölcsi teljesítmény, a népek barátságának útját egyengető munkája. Rácz Olivér felemelkedésének útjd viszonylag magányos volt. Nem kötődött szorosabban a hangadó irodalmi körökhöz talán azért, mert évtizedekig Kassán élt és működött, távol a fővárosi magyar irodalmi centrumoktól. A költő műveiben mindig az igazságot kereste, amikor a szépség és a tökéletesség felé törekedett. A keleti Kassán tűnt fel, de fénye az ország nyugati részébe is elhatolt. Rácz Olivér nagyívű parabolát jelent hazai magyar irodalmunkban, aki még most is, ma is tud újat és meghökkentőt produkálni, mint például új könyvével, „Alom Tivadar hadparancsa“ című elbeszéléskötetével, amelynek megjelenését — a kritikusok egyöntetűen a szlovákiai magyar próza egyik legkiemelkedőbb teljesítményének minősítették. Legutóbb egy vaskos műfordltáskötettel lepte meg az olvasó közönséget A Csillagsugárzással, amelyben két évezred költészetéből gyűjtött össze egy csodálatos szépségű csokrot és nyújtotta át olvasóinak. Következő művelt kíváncsian várjuk, s hisszük, hogy könyveivel még nagyon sok kellemes meglepetést és nagyon sok élményt szerez majd olvasóinak. JÁMBOR VALÉRIA Jelenet az „Alom Tivadar hadparancsa“ című drámából. Örömteli, hogy a spartakiád sorsát ebben a járásban magáénak tekintette minden iskola, minden üzem és sportszervezet. A tornatermekben, a tantermekben és a szükségből gyakorlatozó-termekké vált helyiségekben végzett lelkes felkészülés meghozta gyümölcsét. О О О Harmincöt év. Hogy szalad az idő. Népünk élt a szabadsággal. Pártunk XV. kongresszusa határozatában szögezte le: „A testnevelés, a sportmozgalom előrehaladásának kulcskérdése a tömegsport támogatása, különösen az iskolai testnevelésnek, s általában az ifjúság sportjának a fejlesztése, ezen az alapon növelhetők az élsport eredményei...“ A tömegsport népszerűsítésének tartalmas vidám ünnepei voltak ezek a bemutatók: Azúrkék ég, a levegő tele virágillattal, a zöld pázsiton a gyakorlatozok színes kavalkádja. A sport szemet-lelket gyönyörködtető ünnepnapjain mégis meg kell állnunk egy szóra. Ugyanis nem mindenhol ilyen fényes a sport ünnepe. Az óceánon túl félretéve a józan megfontolást, megtámadták az emberi jogokat. Ifjúságuknak megtiltották. a békét a világ minden gyermekének“ című dalból is. A tanoncifjúság gyakorlatanyagát az erő, az ügyesség, a gyorsaság, a pontosság, egyszóval az öntudatos fegyelem, a mozgás és a zene összhangja jellemzi. A Honvédelmi Szövetség és a néphadsereg gyakorlatanyagának középpontjában a kollektív tevékenység iránti felelősség és az akadályok leküzdése áll. A fiatal lányok és nők gyakorlata a mozgás örömének, az asszonyok gyakorlata pedig a gyermekhez való ragaszkodás, a boldogság, a munkában való részvétel és a békés családi élet harmónniájának vallomása. A férfiak gyakorlatanyagának súlypontjában a minden korosztály számára alkalmas gimnasztikái és erősítő gyakorlatok állnak. A gyakorlatokat kisérő zene folklorisztikus elemekre épül, melódikus, s a modern zene porgreszsív elemeit és színes hangkombinációít is alkalmazza. О О О Harmincöt szabad esztendő..-, A május és a sport ünnepnapjai teljes sikert arattak, mert elénk vetítették a testi kultúra rohamos fejlődésének Régóta tervezem, hogy a Magyar Területi Színház valamelyik színdarabújdonságát nem a bemutatón, hanem az azt követő tájoló előadáson, falun tekintem meg. Meggyőződésem ugyanis, hogy nemcsak a premierek közönségének udvarias tapsa határozza meg az előadás sikerét, hanem akkor jó egy színmű, ha mindenkinek, tehát a falvak népének is tetszik. Különben a MATESZ mindkét színháza elsősorban tájoló színház, s kiváncsi voltam arra, hogyan fogadja a falu művészeink produkcióit. Ezért fordultam a színházi tudósítás rendhagyó módszeréhez, hogy nem a kassai bemutató, hanem az azt követő felsőpatonyi (Horná Potôfl) előadás szempontjából értékelem a MATESZ Thália Színpadának legújabb darabját: Rácz Olivér, Szűcs János, Kemeczkó Mihály „Alom Tivadar hadparancsa“ című színmüvét. Bevallom, egy kissé féltettem Rácz Olivért a társszerzők próbálkozásától. A kitűnő író ugyanis nem nyúlt a darabhoz, egyik elbeszélését, illetve „Megtudtam, hogy élsz“ című regényét a Miskolci Nemzeti Színház rendezője és a MATESZ dramaturgja írta át színpadra. Márpedig aki olvasta az elbeszélést és a regényt, az nehezen képzelhette el, hogy „idegen tollak“ nyúlnak bele. Rácz Olivér prózája érzelemtől fűtött, változik benne a líra, a szatíra és az epika. Annak idején Fábry Zoltán is a lírai realizmus iskolapéldájának titulálta a regényt. Nem is beszélve arról, hogy Rácz Olivér szülővárosa Kassa (Košice) iránti forró szeretetét is beleszőtte a műbe, hű korképet rajzolt, s a magyarság ellenállását is tükrözte az esztelen háborúskodással szemben. A társszerzők azonban jól oldották meg a dramatizálás nem könnyű munkáját. Ha gyakori váltásokkal is, de érdekfeszítően és érthetően szemléltették Rácz Olivér mondanivalóját, a vox humana azon erkölcsi kritériumait, amelyekkel a csehszlovákiai magyarság élt és élnie kellett, még akkor is, ha egyesek a fasizmus elleni küzdelemben néha csak a dacos félreállásig jutottak el. Pergő képekben hozzák elénk a háború és a lövészárok borzalmait, maró szatírával ábrázolják a vezérkari tisztek ügyefogyottságát s hús-vér alakokká elevenítik azokat a Hernádi és Alom Tivadarokat, Piroskákat és Széleseket, akik a maguk módján küzdenek az emberi jogok sárba tiprása ellen. Mindez persze, csak üres elképzelés lett volna a színészek nagyszerű alakítása nélkül. A lelkes művészi gárda, Csendes László, Kövesdi Szabó Mária, V. Szabó Rózsi, Balázs Gyula, Váradi Béla, Kiss László, László Géza, Oláh Jenő, Érsek György, Lengyel Ferenc, Kovács József, Mázik István, Csorosz Klára és Szoby Gabi egytőlegyig megérdemlik, hogy megdicsérjük őket. De ugyancsak hozzájárult a színmű sikeréhez Platzner Tibor díszleteivel, aki a fényhatásokkal nagyszerűen érzékeltette a front tűzharcait. A darabot Szűcs János, a Miskolci Nemzeti Színház rendezője kifogástalanul rendezte. Sajnos, akad bírálnivalónk is! Hiába utazott le több száz kilométernyi távolságról Felsőpatonyba a lelkes Thália csoportja, hiába játszotta el „kőszínházi“ színvonalon az idény egyik legsikeresebb színművét, igyekezetük ebben a kitűnően dolgozó csallóközi mezőgazdasági községben süket fülekre talált. A színészek és persze a falu nevében szinte magam is szégyenkeztem, mert a tágas és korszerű kultúrházban az előadást alig néhány ember nézte végig. No nem azért, mintha a patonyiakat nem érdekelné a színház egy sokkal szomorúbb magyarázata van ennek. Sok helyen — úgy látszik Felsőpatonyban is — a művelődési otthonok vezetői megelégednek azzal,, ha megkötik a szerződést a színházzal, kifizetik a fellépési díját, egyszer-kétszer bemondatják a hangosanbeszélőben az előadás terminusát, aztán jöhet az özönvíz. Pedig a kultúrotthon vezetőjének az is a feladata, hogy ha kell, személyes propagandával is biztosítsa a közönség színházlátogatását. És óvja községét a hasonló szégyentől. Neumann János A mozgás a mindennapi munkához szükséges erőt jelenti. Ebből az alapgondolatból indul ki a nők gyakorlata, Foto: Kádek
