Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-24 / 21. szám

1980. május 24. SZABAD FÖLDMŰVES 5 ffiSAROffi KISVÁROS 'Aki repülőgépről, madártávlatból szemlélgeti a vidéket, érdekes tájkép tárul elé: a hármashatár egyik vá­lasztóvonala mentén milliónyi sínpár­jával az ágcsernyői (Čierna' nad Ti­sou) átrakodóállomás tűnik fel amott az érdekes domborzatú Tokaj-hegy­­vonulat húzódik. A határvonal félkö­rén belül, hazai földön füstöt ere­gető gyáregységek és a hőerőmű öle­lésében egy kisváros húzódik meg. Problémái, gondjai nem mindenben egyeznek a hasonló nagyságú telepü­lésekével. „Szálljunk le“ tehát a ma­gasból, csöppenjünk bele Nagykapos (Veiké Kapušany) hétköznapjaiba, vizsgálgassuk problémáit, érdeklőd­jünk fejlődésének üteméről. GONDOK — KÉRDŐJELEKKEL Ha az ember Nagykaposon bárkivel beszél i—i legyen az idős nyugdíjas, városi vezető, tanító, vagy letelepe­dett olajmunkás <— a beszélgetés fo­nala akarva-akaratlanul a fiatalabb generáció felé irányul. Vannak, akik égig dicsérik a fiatalok szórakozási, kulturális lehetőségeit, mások a gon­dokat említik: „Az egy két évvel ko­rábbi súlyos óvodagondok szerencsére szünőfélben vannak...“ Ha hiszi, ha nem, annyi a gyerek, hogy az isko­lában t—: jobb lehetőség híján — há­romműszakos tanítást kell hamarosan bevezetnünk...“ Az idegen érdeklődő a dicsérő és panaszos szavak labirintusából csakis úgy talál ki, ha illetékes helyen in­formálódik. Jesso Bertalan elnök kifejtette: jól­eső érzés tölti el, mivel ma már hét óvodája van a városnak — a ko­rábbi években csupán három volt, —t s két bölcsőde is működik. Emellett kilencven férőhelyes óvodát épít a villanyerőmü, mely jó példát a jövő­ben a többi nagyvállalat is követi majd. A város eddig mindösszes egy szlovák és egy magyar iskolával ren­delkezik. Zsúfoltságuk olyan méretű, hogy a Hviezdoslav és a Tolsztoj la­kótelep iskolaköteleseinek bizony kü­lön egy új iskolára lenne szükségük. A 7. ötéves terv legégetőbb feladata tehát az lesz, hogy minél hamarabb felépüljön az új húsztantermes okta­­tőintézet, ami eddig csak költségve­tési tervekben! szerepel. Sajnos a két iskola tanítói rákényszerülnek arra, hogy bevezessék a háromváltásos ok­tatási rendszert. Persze az alapfokú oktatás más gondokkal is küzd. i— Városunk rendelkezik egy, már huszonöt éve működő gyógypedagó­giai alapiskolával — folytatta jesso elvtárs —. Tanítói karának jó munká­ja révén olyan felkészült állampolgá­rokat adott és ad a hazának, akik —* a továbbképzés után —- az élet leg­különbözőbb területein jól megáll­ják a helyüket. Persze az iskola négy öreg, elavult épülete már egyáltalán nem felel meg a követelményeknek, a korszerű nevelés céljainak. Remé­lem, az illetékes szervek hamarosan w hozzájárulnak ahhoz, hogy a rászo­rult fiatalok rendelkezésére bocsát­hassunk egy korszerű gyógypedagó­giai óvodát, iskolát. A DUKLA UTCA A LEGSZEBB A JArASBAN A városi építési és tervezési osztá­lyának tájékoztatása szerint 1960 óta ŕ— amikor megkezdődött a városka tulajdonképpeni fejlesztése t— 1800 korszerű állami, üzemi, vagy szövet­kezeti lakás épült fel. De nagy szám­ban vannak önerőből felépített csa­ládi házak is. Nemrég adtak át egy háromszáz családi házas lakótelepet, s mivel az egyéni építkezés iránt nagy az érdeklődés, a közeljövőben mérik ki azt a 12 hektáros területet, ahol 265 család építkezhet. A közművesítés városaink, falvaink legégetőbb gondjai közé tartozik. Ez alól e határmenti városka sem kivé­tel. Habár a kanalizáció kérdése meg­oldott, annál több problémát okoz az akadozó vízellátás. Ez az állapot azonban szerencsére már nem,tart sokáig. 1981-ben kapcsolják rá a vá­rost a batyáni vízvezetékre. A gáz­vezeték ma már a városka területé­nek 70 százalékán „kígyózik“. A gáz­művek ígérete szerint hamarosan a város egész lakossága, valamennyi üzeme, intézménye használhatja ezt a modern energiaforrást. Jesso Bertalan vnb-elnök nem győ­zi dicsérni a város lakosságának ak­tivitását. — Amikor a sportstadionunkat épí­tettük Z-akciő keretében, a város la­kói, az üzemek dolgozói közül na­gyon sokan siettek segítségünkre, s kétmillió korona értékben járultak hozzá munkájukkal a sportpálya fel­építéséhez. Ezenkívül a most már Nagykaposhoz tartozó Veskóc telepü­lést üzlettel láttuk el, s szintén tár­sadalmi munkával 18 utcában kijaví­tottuk a csatornahálózatot, járdát épí­tettünk, aszfaltoztunk. A lakók, egy­ben a vnb és az agilis képviselők jó munkáját dicséri az a tény, hogy a járási környezetszépítési versenyben a rózsával, fákkal szegélyezett Dukla utca nyerte el a Legszebb utca címet. Az SZNF 35. évfordulója tiszteletére vállalt szocialista kötelezettségeket a városka lakói ä múlt évben 125 szá­zalékra taljésítették, négymillió 226 ezer 290 korona értékben. Hazánk felszabadulásának 35. és V. I. Lenih születésének 110. évfordu­lója jegyében 4015 egyéni és 101 kol­lektív vállalás született, több mint 3,5 millió korona értékben. Teljesíté­séhez megvannak az előfeltételek. VÁROSÉPÍTŐ NAGYVÄLLALATOK Városfejlesztésről az itt vagy a kör­nyéken működő gyárak említése nél­kül nem lehet érdemben szólni. A városka nyolcezer lakója közül két­ezer csupán átmenetileg nagykaposl lakos, akik többnyire a nagyvállala­tok alkalmazottai. Emellett többezerre tehető azok száma, akik munkahelyük miatt telepedtek le a városban. Tehát ezért nem csoda, ha a különböző nagyüzemek, vállalatok jócskán kive­szik részüket a város építéséből. — A Vaján! (Vojany) Hőerőmű ve­zetősége a hetedik ötéves tervidőszak első évében megkezdi annak a fedett sportcsarnoknak az építését, amely­ben télen-nyáron üzemeltethető kor­csolyapálya, és korszerű uszoda lesz. A SLOVNAFT vállalat kihelyezett üzemegysége hamarosan egy nagy be­fogadóképességű munkásszálló építé­sébe kezd, s egy szakszervezeti klub létrehozását tűzte ki legfőbb céljául. A JAS bardéjovi Cipőgyár fióküze­me 1982-ben szintén egy munkásszál­lót épít, segítségével részben megol­dódik az itt dolgozók ideiglenes el­szállásolása. Évekkel ezelőtt összedugta a fejét néhány ember, s feltette a kérdést: mi lenne, ha a gázvezeték kompresz­­szorállomásának forró levegőjét üveg­házak fűtésére használnánk fel? Az ötlet valóra vált, s az Agrostav köz­reműködésével már épül az a tizen­hét hektáros üvegház, amely nagyon sok asszonynak, lánynak ad majd munkalehetőséget, ellátja Nagykapost és környékét friss zöldséggel. Minden rosszban van valami Jó Is, !— mondja a közmondás, amit nyu­godtan állíthatnak azok a naftakutató munkások, akik Nagykapos mellett a „folyékony arany“ helyett termálvizet találtak. A „városatyák“ s az üzemvezetők elhatározták, hogy nem hagyják so­káig veszendőbe menni az értékes, gyógyhatású vizet, s határozatot hoz­tak egy termálfürdő létrehozására. Az építést 1981-ben kezdik. KULTURÁLIS ELET A város egy régebbi, aránylag kis kultúrházzal rendelkezik, ami az ipa­rosodás, s az ezáltal megszaporodott lakosok száma miatt korántsem ki­elégítő. Éppen ezért a SLOVNAFT Vállalat fióküzeme szükségesnek tart­ja egy szakszervezeti ház felépítését, ami nemcsak dolgozóit, de a városka összes lakosát szolgálja majd. A jelenlegi kulturális intézményben figyelemre méltó a szakköri tevé­kenység. Kiváló folklóregyüttesét —< ami nagy jövőnek néz elébe — Ko­­zsár Miklós mérnök vezeti. Hozzáér­tők álítása szerint két-három év múl­va egész Szlovákia megismeri majd a szépen fejlődő folklórcsoportot. Az intézmény húsztagú képzőművészeti köre már sok szép művet alkotott és állított ki, a műértö közönség nagy örömére. Kiváló tevékenységet fejt ki a CSEMADOK városi szervezete. Csak egy példát említsünk a széleskörű te­vékenységből: a Munyik László kar­nagy vezette énekkar nemcsak kultu­rális rendezvényeken lép fel, hanem szereplésével elősegíti a polgári ügyek testületének áldozatos munká­ját is. XXX Még nagyon sok adatot, eseményt s— jót és kevésbé jót í— kellene em­lítenünk, hogy hiteles és teljes -képet adjunk Nagykaposról, mely város — a CSKP helyes városfejlesztési- és szociálpolitikájának köszönve szi­lárdan halad a fejlődés útján. Kalita Gábor Sikeres kerületi vetélkedő Ä közelmúltban kerületi ügyességi vetélkedőt bonyolítottak le az udvardi (Dvory nad Žitavou) szaktanintézet területén, Nyugat-Szlovákia mezőgaz­dasági szaktanintézeteinek traktoros­­gépész szakos tanulóinak bevonásá­val.. A hazánk Szovjet Hadsereg általi felszabadítása 35. és V. I. Lenin szü­letésének 110. évfordulója tiszteletére rendezett vetélkedőn a kerület tizen­két szaktanintézetének huszonnégy legjobb diákja vett részt, összemérve erejét, tudását, ügyességét. Mi volt a vetélkedő fő követelmé­nye? Pótkocsis traktor hibátlan veze­tése, a traktor elsőfokú karbantartása s a defektes pótkocsi-kerék megjaví­tása. A vetélkedő résztvevői a nagyon szeszélyes, esős, szeles idő ellenére is bizonyítottak. Bebizonyították: kifize­tődik a komoly tanulás, a pedagógu­sok által nyújtott tudás tartós elsa­játítása, s hogy a közeljövőben ismét jól képzett, hozzáértő traktoros-mező­­gépészekkel gyarapodik majd a kerü­let szocialista mezőgazdasága. Sok türelmet, ügyességet, s hozzá­értést igényelt a tanulók részéről a traktorvezetés, a pályán való bizton­ságos mozgás, főleg a tolatás. Ebben a versenyszámban ipolysági (Šahy) győzelem született: nagy fölénnyel győzött Bozalka Pál, az említett kö­zépfokú mezőgazdasági szaktaninté­zetből, a komáromi (Komárno) Ma­­tyasovszky Sándor és a myjavai Petri Ján előtt. A traktorkarbantartási verseny­számban is megérdemelt az ipolysági győzelem, Benő Karol érdeméből, aki a Nové Mesto nad Váhom-i Macura Peter és a trnavai Cyprián Törnek előtt győzött. A defektjavítási versenyszámban a trnavai Jozef Garažia bizonyult a leg­felkészültebbnek, legügyesebbnek, a komáromi Fehér Béla és az ugyan­csak trnavai Törnek előtt. Az összetett egyéni versenyben 266 ponttal biztosan győzött Bozalka, Ma­­tyasovszky (188) és Beüo (176) előtt A főversenyben (kéttagú csapatok) a tudás és a szerencse a kiválóan szereplő ipolysági szaktanintézet csa­patának kedvezett; 442 ponttal ők vitték el a fődíjat, míg a komáromiak a II., a trnavaiak a III. helyet vívták ki. A kerületi ügyességi vetélkedő szer­vezési színvonalának magas fokáról elismerően szólt František Gaza, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium oktatási és továbbképzési Intézete kerületi fíókintézetének dol­gozója, Žemla Jozef, a versenybizott­ság elnöke és számos vendég, vala­mint versenyző. Az udvardi szaktanintézet ez alka­lomból kiállítást rendezett a tanulók műszaki köreinek termékeiből, A — Csak jól szegjem a kormányt, hogy sikerüljön a tolatás... — gondolta nem egy versenyző. ELSŐK A JÁRÁSBAN Az ezüstérmes gépi brigád tagjai közül egynéhányan. A rozsnyói (Rožňava) járás torna­görgői (Hrbov) szövetkezete hosszú évek során a legjobbak közé tarto­zott. S mint ilyen, ez év legelején „összeházasodott“ a gyengébb almási szövetkezettel. Az egyesített BÉKE efsz elnöke leső János mérnök, kérésemre elmondja: az összevonás után a növénytermesztés és az állat­­tenyésztés szakosítása a legfőbb fel­adatuk. S természetesen az építkezés az állattenyésztő telepeken. Ugyan­ilyen gondot fordítanak majd az ál­lattenyésztés gépi felszereltségére, korszerűsítésére, s nem különben szo­ciális helyiségek létesítésére. Szántóik talaja középkötött, kötött, elegendő mésszel. S annál több kővel. — Sok problémát okoz a köves ta­laj — panaszolja az elnök. — Évről évre javítani kell a talaj szerkezetét, s a tápanyagutánpótlásról sem szabad megfeledkeznünk. Ezért is nagy szak­értelemmel végezzük a talajjavítást, hiszen a szántónk mintegy fele kö­ves talajú. A Torna patak szabályozá­sával körülbelül félezer hektár szán­tóhoz juthatnánk. Sajnos, a mocsaras területeink lecsapolása csupán óhaj, megvalósíthatatlan kívánság. Az elnök tovább gombolyítja a be­széd fonalát. Elmondja még, hogy a 320 hektáros állami halastó 300 hek­tár szántójukat mocsarasítja el. összesen 440 a közös gazdaság tag­létszáma. — Van munkaerő-utánpótlás is —< állapítja meg elégedetten. — Az ipar­ból is mind többen szivárognak visz­­sza a mezőgazdaságba. A defektjavítási versenyszámban a komáromi Fehér Béla (27-es rajt­szám!) II. lett, s ezáltal a csapat­­versenyben is a nagyon megtisztelő II. hely a komáromiakat illette meg. Fotó: Mészáros L., Udvard versennyel szinte párhuzamosan köz­löny és fotóújság is készült. A vetélkedőt kulturális műsor és mezőgazdasági üzemlátogatás követte. Ez Is hozzájárult a háromnapos ve­télkedő eredményességéhez. Befejezésül hadd idézzük a trnavai Anton Červenka szakoktató szavait: „Immár 20 éve járok felnőttek és tanulók versenyeire, de ilyen jól szer­vezett, anyagilag és műszakilag ala­posan előkészített versenyen, mint ez volt, még nem vettem részt“. Pavel J. Plavec, Gúta (Kolárovo) ELIGAZÍTÁS után Utasítások, tanácsok hangzanak el az eligazításon, melyen jelen van va­lamennyi vezető, tisztségviselő. A napra szóló feladatok ezek... Nyílik a műhelyajtó. A traktorosok gépeik felé igyekeznek, közben sűrűn kémlelik az eget: lesz-e megint eső? Én is ezt kérdeme Ferenc István főagronómustól. — Felhőtlen az ég — bizonytalan­kodik —, de azért nem merném az újjam úgy istenigazából megharapni, hogy az eső elkerül bennünket. Érthető volt ez a tamáskodás, hi­szen a kukoricavetésnek akkor még nem tettek — nem tehettek — pon­tot a végére. Azóta persze már földbe került, sőt csírát bontott. A termőterület 36 százalékán ter­mesztenek takarmánynövényeket. Min­dent megmagyaráz az, mennyire mos­tohák a termelési adottságaik: ezer hektár a legelőjük, s félezer a rét. A kertészetük 28 hektáros, 36 árnyi a fóliasátruk. Közben a traktorosok is a határba indulnak. Keller Gyula például a silókukoricát permetezi, hogy a perje fel ne üthesse a fejét, el ne burjá­­nozhassék. Nagyon szereti a gépeket; hét éve traktoros. És elégedett em­ber. Lengyel Bélát meg épp a ve­tőgép beállításakor kapom lencsevég­re. О 17 éves korától dolgozik a szö­vetkezetben, vagyis 1961 óta. Megbe­csülik a munkáját, mondja szerényen. VAN FEDEZETE AZ EZÜSTNEK Régi, összeszokott gárda alkotja az efsz „magját“. Ide sorolható a 24 ta­gú szocialista brigád. Tagjai trakto­rosok, gépjavítók. Vezetőjük К1 i n к о Attila, aki mintegy húsz éve dolgo­zik a közös gazdaságban. Ez a példás munkaközösség 1963-ban kapcsolódott be a szocialista brigádmozgalomba. Azóta keményen helytálltak, hiszen rendkívül mostoha természeti adott­ságok között művelik a földet, ápol­­ják-védik a növényzetet, s takarítják be a termést, ami semmiképp sem hasonlítható a csallóközi, a mátyás­földi vagy a bodrogközi hozamátla­gokhoz. Az ezüstérmes szocialista brigád vezetője — főgépesítő — részt vett az efsz-ek IX. országos kongresszu­sán. Jól tudja, milyen igényes felada­tok hárulnak a mezőgazdaságra, Így az ő szövetkezetükre, valamennyi ve­zetőjére, szakemberére, dolgozójára is. A gépeket jól karbantartják, s tel­jesítőképességüket is kihasználják. Traktoraik száma 34, köztük a hat évvel ezelőtt vásárolt Škoda—180-as is, amit két műszakban üzemeltetnek. Az erőgépek kihasználása jó: évente egy traktorra 1800—2000 átlaghektár jut. Ez az itteni termelési és dombor­zati viszonyok között szép eredmény­nek számít. — A közelmúltban vettünk egy nagy teljesítményű, RM A-8 típusú műtrágyaszórót — újságolja a brigád­vezető. — Am könnyű boronára igen nagy szükségünk lenne, s nem tud­tunk vásárolni. Egyszerűen nincs. Az alkatrészellátást kellene összehangol­­tabbá tenni. Az üzemanyagtakarékosságot oly­­képp szorgalmazzák, hogy kiiktatják az üresjáratokat, szervezettebbé te­szik a gazdaságon belüli szállításo­kat. Egyébként 7 százalékkal keve­sebb hajtóanyagot kaptak, mint a múlt évben. (Folytatjuk) Korcs m áros László a Bodva partján V->

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents