Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-24 / 21. szám
4 S2Ä1ÄÖ FÖMJWÜVES 1980. mfijus 24 Miként teljesülhet az adott szó? Korszerű üzem, példás kollektíva legutóbb két mezőgazdasági üzemben (egy állami gazdaság és egy szövetkezet) szereztem bizonyságot arról, hol, milyen munkafelajánlásokkal köszöntötték hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 35. évfordulóját, s milyen módszerek érvényesülnek a vállalások teljesítésének ellenőrzése, az eredmények népszerűsítése szakaszán. Még jóformán be sem léptünk az Ipolysági (Šahy) Állami Gazdaság igazgatóságának udvarába, máris szemünkbe tűnt a vállalt kötelezettség pénzértéke: 628 260 korona. Ürömmel párosuló, fesztelen sóhaj szaladt ki a számon: no lám, mégiscsak akad olyan gazdaság, ahol nem fukarkodnak a népszerűősitéssel, annak különböző eszközeivel. Az illetékeseknek igenis, volt gondjuk arra, hogy a transzparens a legmegfelelőbb és fölöttébb szembetűnő helyre, az épület fő bejáratának homlokzatára kerüljön. A „rosszmájűak“ erre azt mondhatják: „Micsoda szemléletmód ez...?“ „Hát nem a vállalások teljesitése, hanem a külső máz a fontos...?'* Vitathatatlan: a legfontosabb az adott szó megtartása, a vállalt kötelezettségek teljesitése. Csakhogy a célbaérésnek vannak sajátos formái, segítő eszközei. S ezt lényegesen elősegítheti a következetes, rendszeres ellenőrzés, a nagy nyilvánosság, a teljesítésben élenjárók példaképül állítása, eredményeik népszerűsítése. Erre szolgál az üzem faliújsága, versenytáblája, hírközlő hálózata, üzemi újságja, röplapja... De lépjünk közelebb a konkrét fényekhez! Matyó József, főüzemgazdász és Fényes János pártbizottsági elnök tájékoztat, mégpedig oly formán, hogy amikor az éves tervet készítették, a vállalások értéke csupán 339 ezer 500 korona volt. A vállalások azonban nem zárultak le. Mikorra a kollektív szerződés elkészült és jóváhagyatott, már túlhaladta a félmillió koronát. S amikor a munkafelajánlások lezárására került sor — a felszabadulás 35. évfordulója előtt —, már hat közösségi és négyszáznyolcvan egyéni vállalást summázhattak, a cikk elején már jelzett értékben. — Mire irányulnak főleg a munkafelajánlások? — kíváncsiskodtam. Fényes elvtárs, — a versenybizottság felelős vezetőjének távollétében >— így foglalta össze: — Többek között a tervezett hektárhozam és hasznosság túlteljesítésére, termelési költségek csökkentésére, anyag- és energiatakarékosságra, valamint a munkakörnyezet javítására, vagyis mintegy ötezer óra társadalmi mnnka végzésére. Ezen túlmenően a dolgozók munkakezdeményezésének fokozására, a jő munkahelyi légkör és az elvtársi segítőkészség kialakítására, valamint megtartására törekszünk az év első napjától az utolsóig. Matyó elvtárs, főüzemgazdász mintegy kiegészítésként mondja, mily nagy fontosságú a versenyszellem teljes kibontakoztatása, a munkafelajánlások teljesítését is beleértve. Ebben az állami gazdaságban is a szocialista brigádok, vagy az e címért versenyző munkaközösségek az élenjárók, a leginkább példamutatók. Tehát, a fő figyelmet a szocialista verseny fejlettebb formájára, a brigádmozgalom kibontakoztatására és helyes irányítására fordítják. Ez pedig a szakszervezet üzemi bizottságának hatáskörébe tartozik. Az FSZM üzemi bizottsága gondoskodik arról is, hogy a munkafelajánlások teljesüljenek, ennek érdekében szorgalmazva a jó előfeltételek megteremtését is. Persze a munkaversenynek — s így a vállalt kötelezettségek teljesítésének — a lehető legnagyobb nyilvánosságot biztosítják, tudva azt, hogy ennek igen nagy a nevelő hatása. A versenyeredmények — és a kötelezettségvállalások teljesítésének >— értékelésére negyedévenként kerül sor, mégpedig a szakszervezet üzemi bizottsága és a gazdaság igazgatósága részéről. A legnagyobb mértékű elvárás a kommunisták felé irányul, akik teljes felelősséggel viseltetnek vállalt kötelezettségeik példás teljesítése, a szocialista munkaversenyben való helytállás iránt. Ez a legtermészetesebb dolog, mivel a párttagok tömegek előtti tekintélye többek között ezen is áll — vagy bukik. Ezért is nagyobb az irányukban megnyilvánuló következetesség a gazdaságvezetés, a pártszervezet, a szakszervezet üzemi bizottsága részéről. j— És van-e szavatosság arra, hogy a felszabadulás 35. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségek teljesülnek? »—i Már hogyne lenne i—t válaszolja Fényes elvtárs, nemcsak a maga, hanem a többi kommunista és pártonkívüli dolgozó nevében. A legfőbb záloga az éves tervfeladatok és a munkafelajánlások teljesítésének, a dolgozók szorgalma, az egyes munkaközösségek kollektív felelősségérzete, s kezdeményezőkészsége, öntudatos terv- és munkafegyelme. Ez nyilvánul meg kézzelfogható formában akkor, ha szombat-vasárnaponként segíteni kell a növényápolásban, a broilerbefogásban, a termésbetakarításban, legyenek azok éppen ácsok vagy kőművesek, a szőlészet, a gépjavítóműhely, a sertéstelep vagy az igazgatóság könyvelési osztályának dolgozói vagy mások. És ez így van rendjén! A sürgős —i és mindennapi — munkákban ilyen derekas helytállás, a szabadidő ilyen hasznosítása elkötelezettséget, szocialista öntudatot, áldozatot vállalni tudást, szocialista hazafiságot tükröz. Egy pillanatig sem kételkedhetünk abban, hogy — megtartják adott szavukat. Igényes tervfeladataikat, s azon felül vállalt önkéntes kötelezettségeiket maradéktalanul teljesítik, s ha mód lesz rá, túlteljesítik. XXX A féléves gazdasági eredmények, s a munkafelajánlások teljesítésének értékelése, a legjobbak — és módszereik — népszerűsítése, a szemléltető afeitáció megannyi jól bevált eszközén keresztül, nemcsak lendületet adhat a további igényes célok eléréséhez, hanem istápolhatja a gyöngébbeket is az előbbieknél sikeresebb munkára. Ha az egyébként jó versenyszellem tüzében-Iózában-hevében nem feledkeznek meg róluk, sőt segítik a lemaradozókat, győztes csatát vívnak. Nyújtsanak segítséget, hogy a sikerélmény részeseivé válhassanak azok is, akik legtöbbször csupán bírálatban részesülnek. Igenis, magyarázzák meg sereghajtó társaiknak: nem törvényszerű sereghajtónak lenni! Belőlük is válhatnak kiváló, élenjáró dolgozók.., S ha csak egyszer belekóstolnak, milyen az igazi sikerélmény íze, felemelő ereje, szakítanak eddigi, „patópálos“ magatartásukkal, beidegződött előítéleteiktől mihamarabb megszabadulnak. N. KOVÁCS ISTVÁN A belső piac ellátása, elegendő mennyiségű és jó minőségű tojással nélkülözhetetlen követelmény a lakosság mindennapi szükségleteinek kielégítésében. A növekvő igényeknek csakis hatékony és gazdaságos termeléssel lehet eleget tenni. A kisebb baromfitelepek már nem felelnek meg a követelményeknek az alacsony munkatermelékenység miatt, s ez végső soron a ráfizetéssel járó termeléshez vezet. A Gombai (Hubice) Állami Gazdaság csallóközcsütörtöki (Štvrtok na Ostrove) termelési részlegén található a dunaszardahelyi járás egyik legkorszerűbb és legnagyobb baromfitelepe, amely tojástermelésre szakosított. A baromfitelep 1967-ben nemzetközi együttműködésben a Magyar Népköztársasággal — épült eredetileg negyvenezer tojó befogadásra. Később azonban újabb létesítmények felépítésére került sor. A baromfitelepen jelenleg 145 ezer darab tojót tartanak. Az üzem vezetősége kezdettől fogva nagy súlyt helyezett a tudományosműszaki ismeretek gyakorlati alkalmazására. Kezdetben a csirkenevelést almozásos módszerrel, később rácsokon, jelenleg pedig túlnyomórészt ketreces rendszerben végzik. Ez a módszer lehetővé tette a kapacitás jobb kihasználását. Lényegében a kétszeresére növelhették a darabszámot. Nem kevésbé fontos tényező, hogy a tojók tartása jobb körülmények között történik, s a dolgozók munkakörnyezete is kedvezőbb, kellemesebb lett. A telep korszerűsítésével járó munkát, egy év alatt elvégezték. Az egyes munkafolyamatokat teljesen automatizálták, többek között a tojásbegyűjtést is. Erre a célra egy futószalagot helyeztek üzembe, melynek segítségével a tojások egyenesen a vezérlő részlegre kerülnek. A baromfitelep összes munkálatait egy negyventagú szocialista brigád végzi. A kollektíva tagjai Vízent Klára irányításával nagy gondot fordítanak a takarmányozási technológia következetes betartására. Kezdetben a Docalb hybrid csirkék nevelésével foglalkoztak. De azt tapasztalták, hogy ennél a fajtánál aránylag nagy az elhullás. Míg az előbbi hibrideknél egy tojás kitermeléséhez átlagban 170 gramm takarmánykeveréket használtak fel, addig a Schawer esetében ezt 150 grammra esökkentették. Ezért ezt a hibridet részesítették előnyben. A baromfitelep dolgozói a tartalékok feltárására és az ésszerűsítési eljárások bevezetésére törekednek. Tavaly a szocialista brigád tagjai 1 millió 628 ezer koronával teljesítették túl tervfeladataikat, és gazdaságos takarmányozással közel százhetven tonna erőtakarmányt takarítottak meg. Egy tojótól évi átlagban 278,7 darab tojást értek el. Az ezüstérmes brigád előtérbe helyezte a minőségi követelményeket. E célból bevezették a szaratovi módszert, ami az önellenőrzésben és abban jut kifejezésre, hogy a dolgozók érdekeltek a tojás értékelésében. Mindannyiuk dicséretére válik, hogy a kitermelt tojás 86,8 százalékát első osztályban, 13,17 százalékát pedig másodosztályban értékesítették. A selejtet teljesen felszámolták. A szocialista brigád tagjai élen járnak a munkakezdeményezésben és értékes szocialista felajánlásokkal a termelési feladatok túlteljesítését szorgalmazák. Figyelmük homlokterében a „többet, jobbat, olcsóbban“ jelszó áll. Tavaly az SZNF 35. évfordulója tiszteletére vállalt 402 ezer korona értékű felajánlásukat 978 ezer koronára teljesítették, miközben termelési tervüket 1,5 millió koronával lépték túl, és 343 ezer korona értékű anyag megtakarítást értek el. Figyelemre méltó hazánk felszabadulásának 35, évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségük is, amelynek megvalósításában már eddig is szép eredményeket értek el. Így például a munkakörnyezetük szépítésére 1408 brigádóra ledolgozását vállalták. A brigádtagok kiváló munkájuk mellett élénk közösségi életet is folytatnak. Az év folyamán meglátogatják a bratislavai Lenin múzeumot, a Slavín emlékművet, s ellátogatnak a felszabadftási harcok színhelyére. Meghonosították a politikai és szakmai továbbképző tanfolyamokat, melyeken valamennyien nagy érdeklődéssel vesznek részt. Közösen látogatják a film- és színelőadásokat is. Ez év folyamán társadalmi munkában egy fürdőmedencét építenek az üzem udvarán. Tovább tökéletesítik a szemléltető agitációt és propagandát. Az üzemi munkaiskola keretében megismerkedtek a munkabiztonsági előírásokkal és bevezetik a Basov-féle munkamódszert, mely előtérbe helyezi a biztonságos, baleset-mentes termelést. A kiváló szocialista brigád tevékenységét Jozef Bohumil mérnök, a baromfitelep vezetője fgy jellemezte: í~^ A kollektíva tagjai egytől-egyig úgy dolgoznak, ahogy azt tőlük szocialista társadalmunk elvárja. Becsületes, példamutató munkájukra mindig lehet számítani, s ami a legfontosabb a mennyiség mellett a minőségről sem feledkeznek meg. Valamennyien felelősséget éreznek a rájuk bízott feladatok teljesítéséért, s korunk igényeihez mérten végzik munkájukat. A brigádtagok odaadó, becsületes munkáját a gazdaság vezetősége és társadalmunk megbecsüli. Ennek bizonyítékául a közeljövőben a szocialista brigád megtisztelő cím aranyfokozatával méltányolják példás tevékenységüket. Svinger István ■ШШШН1М1И Egy a hat szocialista brigád közül: az állami gazdaság deméndi (Demadice) üzemegységének szőlészeti dolgozói. Szívügyük a gazdaság sorsa Nem könnyű feladat egy ötezernégyszáz hektáron felült mezőgazdasági területen gazdálkodó szövetkezetei irányítani, a munkálatokat zökkenőmentesen megszervezni, ha alig öt évvel ezelőtt négy kisebb gazdaság társításával jött létre és öt község lakóit tömöríti a közös célok megvalósítására. Olykor a problémák, a nehézségek hatványozottan bukkannak fel, hiszen a jelentős területet felölelő nagyüzemi gazdálkodás jobb anyagi-műszaki ellátottságot, újszerű irányítást és szervezést és megváltoztatott szemléletet követel. Az átváltás a kisüzemi gazdálkodásról a nagyüzemire nem megy egyik napról a másikra s olykor évek kellenek ahhoz, amíg a termelés rendes kerékvágásba kerül, vagyis amíg sikerül megteremteni a kellő feltételeket. Ez pedig nem minden esetben a gazdaság vezetőin, dolgozóin múlik. Emiatt gyakran türelmetlenek, elkeseredettek, a sok gonddal-bajjal küzdő kisgéresi (Malý Horeš) szövetkezet vezetői is. Igaz, az előrehaladáshoz, a továbbfejlődéshez szükséges az önmagunkkal való elégedetlenség szülte belső kényszer, a magasabb színvonal elérésére való szüntelen törekvés. De csupán ez nem elegendő. Igen fontos tényező, hogy kellőképpen fel tudják mérni és kihasználni az adott lehetőségeket is. A kisgéresi szövetkezet helyes utat választott a gazdálkodás fellendítésére. Tudatosították, hogy a társított nagyüzemi gazdaságot elsősorban ökonőmiailag kell megszilárdítani. Erre építették fejlesztési koncepciójukat is. Első lépésük volt a baromfitenyésztés fejlesztése, ami kétségkívül az állattenyésztés egyik legjövedelmezőbb ágazata. Hogy ez valóban jó ütőkártyának bizonyult igazolja az a tény is, hogy ma a pulykatenyészetükből látják el úgyszólván az egész kelet-szlovákiai kerületet naposcsibékkel s évente hozzávetőlegesen háromszáz tonna pulykát adnak a közellátásnak. Tavaly például a baromfitenyésztésük terven felül hárommillió korona nyereséget hozott a közösnek. Az az igyekezetük, amely a gazdálkodás hatékonyabbá tételére utal, a távlati fejlesztési tervükben is kifejezésre jut, ugyanis a jövőben csökkentik sertésállományukat, s az állattenyésztést a baromfi mellett a tehenészetre alapozzák. Ezáltal jelentős mennyiségű abrakot takaríthatnak meg s a takarmányozást, a lényegesen olcsóbb tömegtakarmánnyal oldhatják meg. Igaz, ahhoz, hogy ezt elérjék még számtalan kérdést és problémát kell megoldaniuk. A állatok szétszórtak az egyes telepeken, az Istállók elavultak, kapacitásuk nem felel meg a tervezett állománynak, főleg a tehenészetben, ahol legalább ezer férőhelyre lenne szükség ahhoz, hogy elérjék a célul tűzött létszámot. Ilyen körülmények között az állattenyésztés összpontosítása és szakosítása is nehezen valósítható meg. Bár ezeket a problémákat gondterhelten ecsetelték a szövetkezet vezetői, a tények arra engednek következtetni, hogy nem várnak karba tett kézzel a véletlenre, hanem igyekeznek kiutat találni a helyzet jobbá tételére. A régi épületek, istállók felújítása folyamatban van. Az építkezési munkálatokra hetven millió korona beruházást terveztek. Persze a korszerűsítést csak fokozatosan tudják megvalósítani, mert új istállók építésével is számolniuk kell. Jelenleg ötszáz férőhelyes sertéshizlaldát építenek, s 1983-ig egy korszerű nyolcszázas tehénistállót szeretnének létesíteni. A tetemes költségek fedezésében, a gazdasági mérleg egyensúlyozásában jelentős segítséget jelent számukra a melléküzemág, vallják a szövetkezet vezetői. Saját tehergépkocsi parkjuk igénybevételével szállítási szolgáltatást nyújtanak más vállalatoknak. Igaz, a mai energia-válságos helyzetben jogosan feltehető a kérdés, vajon ez ésszerű megoldás, s nem látják majd ennek kárát a szántóföldi munkálatok? A vezetők szavai szerint az üzemanyag készletüket be tudják úgy osztani, hogy ez ne menjen a növénytermesztési munkálatok rovására. A melléküzemágra minden esetben szükségük van, mert jövedelmező. Ha vesszük, hogy az állattenyésztés korszerűsítésére évente legalább tizenötmillió koronát kellene fordítani, akkor igazat kell adni e vállalkozás létjogosultságának. Ha az állattenyésztés vonatkozásában nehézségekről beszéltek a gazdaság irányítói ahol tavaly száztizenhőt százalékra teljesítették a nyerstermelést, s terven felül négymillió koronás nyereséggel zárták az évet annál több problémát soroltak fel a növénytermesztés szakaszán. A talajok vízgazdálkodási adottságai igen kedvezőtlenek. A talaj összetétele egy-egy parcellán belül is különbözik. A több mint háromezerhétszáz szántón tíz-tizenkét féle növény termesztenek. Ezenkívül több mint száz hektáron szőlő és négy hektárnyi területen kertészetük van. A terület többi része rét és legelő, amely sokhelyütt vizenyős. Ilyen feltételek mellett a növénytermesztés szakosítása szinte megvalósíthatatlan vágynak tűnik a vezetők szemében. Habár a munkaerő kérdés megoldódott, annál nagyobb gondot okoz a gépeknek, a vegyszereknek a hiánya. Kétségkívül, ilyen feltételek mellett számtalan munkaszervezési probléma merülhet fel, —• főleg akkor, ha az ágazati irányítási rendszert nem sikerült teljes mértékben megoldaniuk, к- s a terméshozamok is gyakran kockán forognak, ha e nehézségeket a kedvezőtlen időjárás is tetőzi. Viszont ha» sonlő problémákkal, hasonló feltételek mellett, más gazdaságok is küzdenek, és arra is akad példa, hogy ezeket sikerrel áthidalják! Alig akad gazdaság, ahol ne lehetne az agrotechnikát javítani, a munkaszervezést tökéletesíteni. Vegyük csak például a rétek és legelők hasznosításának helyzetét. Milyen mértékben használják ki az ezekben rejlő óriási lehetőségeket a takarmányalap biztosítására. E tekintetben sajnos még gyakran a külterjes gazdálkodási mód, az az elavult szemlélet uralkodik, t— nemcsak a kisgéresi, hanem sok más szövetkezetben is — hogy hasznosításukhoz nem érdemes nagyobb arányú befektetést eszközölni, mert nem kifizetődő. Vagy milyen nehezen tud meghonosodni a belterjes fűállományok létesítése. Holott, ha ezeket a lehetőségeket Jobban kihasználnák a mezőgazdasági üzemek, hány hektár szántó szabadulna fel más növények, főleg szemesek termelésére. Az évelő takarmányok termesztése is több figyelmet érdemelne. Sokszor nem tudatosítják, hogy az elavult, gyenge termést nyújtó növényzet beszántása és új állományok létesítése több haszonnal jár, mint amennyi befektetést követel. Igaz, a gépi felszerelésnek, a vegyszerezésnek, s egyéb külső zavaró tényezőknek a kérdése ezáltal nem oldódik meg. A nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek megteremtése időt követel. Viszont, az adott lehetőségek ésszerű kihasználása sokat segíthet a problémák megoldásában, a jobb eredmények elérésében. Azt lehet mondani, hogy a kisgéresi szövetkezet Igyekszik ezeket a probálémákat megoldani, s évről évre jobb eredményeket elérni. Hiszen ezidáig minden évet nyereséggel zártak. A szavukból olykor kicsendült türelmetlenség és egy-egy keserű megjegyzés arra vall, hogy szívükön viselik a szövetkezet sorsát, s az eddiginél még jobban, eredményesebben szeretnének gazdálkodni. Klamarcsik Mária mérnök
