Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-24 / 21. szám
AZ SZSZK M EZÖGAZDASÄGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMA N A K H E TI LA P J A 1980. MÄJUS 24. * 21. szám. XXXI. évfolyam * Ага 1,— Kčs Szakszerűen, takarékosan A közelmúlt hetek többnapos esőzése a mezőgazdasági üzemek egy Jelentős részében kényszerhelyzetet teremtett: jócskán felázott a talaj, amire rá sem mehettek, mig ki nem szikkadt. Am ahol leleményesek, előrelátóak voltak a gazdaságvezetők, a szakemberek, ott a legfőbb figyelmet a „zöldaratáshoz“ szükséges műszaki személyzet alapos felkészítésére, valamint a betakarítógépek, szállítójárművek üzemképessé tételének befejezésére, a betakarítás és takarmánytartósítás lehető legjobb, leggazdaságosabb formáinak, módszereinek megvitatására, a jó szervező-irányító munka és a következetes ellenőrzés előfeltételeinek megteremtésére fordították ... Igenis, vita tárgyát képezte, milyen mértékben adjanak helyet a szálastakarmány-betakaritás, illetve -tartósítás hagyományos módszereinek. Mennyi ventillátort készítenek elő hideglevegős szárításra?) Milyen mértékben bízzák a napra — ha ez lehetséges — a lucernaszárítást, mint az egyik leginkább energiatakarékos módszert. A nagy térfogatú szállítóeszközöket kellően ellátják-e veszteségcsökkentő magasítókkal? Miként biztosítják a takarmányszecska kétcentiméternyi hosszát a három-három és fél centiméter helyett? Alkalmaznak-e vándorjavítóműhelyeket kellő mértékben, hogy az esetleges gépi üzemzavarokat a lehető legrövidebb időn belül kiküszöböljék? Szükséges-e úgynevezett „zöldaratási stáb“ létesítése, amely az egész betakarítási és tartósítási „hadművelet“ rugalmas irányítására, a szakszerűség és az energiatakarékosság, a takarmánytartósítás minőségének ellenőrzésére hivatott? £s a többi, és a többi... Mert, a „zöldaratásra“ legalább akkora figyelmet illik fordítani — a biztonságos dologvégzés óvintézkedéseit, rendszabályait pontosan megtartani — mint a gabonabetakarításra. Igen fontos a rugalmas szervezés, az öntudatos munkafegyelem, a szakszerűség, a baleset- és tűzmegelőzés. Ellenkező esetben a takarmány minősége szenvedhet kárt, ami pedig egyáltalán nem kívánatos (a rossz takarmány egészségkárosító, hasznosságcsökkentő). Márpedig a tej, hús, tojás és egyéb élelmiszer-nyersanyag termeléséről, az élelmiszerellátás zavartalansága előfeltételeinek megteremtéséről van most szól Ha épp most lazítás, könnyelműség „veti meg a lábát“, hibát vétünk, jóvátehetetlent. Egyáltalán nem mindegy, milyen minőségű lucernaszéna kerül kazalba, pajtába. Milyen lesz a szenázs, a szilázs tápértéke, jó étvággyal fogyasztják-e majd az állatok az eléjük „tálalt“ takarmányt, vagy csak beleturkálnak ...?! Tehát a betakarítási és tartósítási „hadművelet", a „zöldaratás“ csak úgy lehet eredményes, ha a szakszerűség, a pontosság, a technológiai fegyelem a gyakorlatban érvényesül. Köztudott, szövetkezeti, állami gazdasági vezetőinkben, mezőgazdasági szakembereinkben immár három évtizednyi tapasztalat sűrűsödik, s mégis örökzöld téma: miért tudnak járásonként féltucatnyi gazdaságban a szakemberek a szálastakarmány-tartósítás valóságos mesterei lenni, míg a többi gazdaságban — tisztelet a kivételnek) —, úgymond „elfuserálják" azt. Miért? ... miért...? Ágaskodik a kérdés. Mert (az ntóbbira érvényes!) a takarmánytartósítást — bocsánat a nem éppen finom, tapintatos kifejezésért: lutrinak, szerencsejátéknak tekintik. Fittyet hánynak a szakszerűségnek, a minőségi elvárásoknak, a technológiai fegyelemnek. Így azután szinte magától értetődő, miért a rendkívül nagy kilengés egy járáson belül is, például a tejtermelésben: a jobbak, az élenjáró szövetkezetek, állami gazdaságok — éves átlagban, tehenenként — 3000—4000 liter tejet képesek termelni, még hozzá túlnyomó többségben I. minőségi osztályzatút, ellenben a járás többi gazdasági egységében 2000—2500 literrel is megelégszenek. S emellett a legtöbb vizezett, vagy II. és III. osztályú tejet is innen szállítják a tejbegyűjtőbe ... Ez, enyhén szólva viszszaélés, nemcsak az illetékes járási mezőgazdaságirányító szervek által tanúsított türelemmel és bizalommal, hanem a dolgozó nép, a társadalom bizalmával is. Node, kapcsoljunk vissza ismét a takarmánybetakarításra: a szakmai hozzáértés — áldás. A jó növénytermesztési szakember arról győzi meg a mechanizátort, hogy a napnak legmegfelelőbb időszakában végeztesse a lucernakaszálást, mellőzve a késő délelőtti és a kora délutáni órákat. Ugyanis,'ekkor a legkevesebb a lucerna vitamin- és karotintartalma, viszont hajnalban és estefelé a legtöbb. Sőt, ügyel arra is, nehogy az egyébként vitamindús lucerna túlzott hőhatásra megpörkölődjék, elértéktelenedjék. Azt is érdemes megemlíteni, hogy tavaly már számos jó, vagy élenjáró mezőgazdasági üzemben — ezt tapasztalhattuk például Csallóközben és Mátyusföidön — éltek az ingyenes napenergia nyújtotta lehetőségekkel, a Napra bízva a lucernaszárítás egy bizonyos részét. Ilymódon a gyakorlatban érvényesítették — ha nem is teljes mértékben — a párt Központi Bizottsága energiatakarékosságra szólító felhívását. A mezőgazdasági üzemekben többhelyütt a zöldtakarmány etetését tartják a leggazdaságosabb „betakarítási" módszernek. Kétségkívül előnyös a zöldetetés, de ügyelni kell az arányosságra. Nem „eshetünk a ló túlsó oldalára“, mert akkor télire nem lesz elegendő, jó minőségű szálastakarmányunk. No meg a zöldtakarmány túlzott etetése nem is egészséges ... A kaszálatnak legalább a 60 százalékát tartósítsuk! Ügyelni kell arra Is, hogy a lehető legkisebb területről takarítsuk be a sok tejet biztosító szálastakarmányt. Tehát, semmiképp sem szabad elszalasztani az öntözés adta lehetőségeket. Olyan szakosítást kell végrehajtani a növénytermesztésben, hogy az öntözéses takarmánytermesztés méltó helyet kapjon. Termesszünk aránylag magas tápértékű takarmánynövényfajtákat — öntözéssel is. Fölöttébb arra törekedjenek a mezőgazdasági üzemekben, hogy az úgynevezett „zöld futószalag“ tavasztól késő őszig, legalább kétszáz napon át biztosítsa a zöldtakarmányszükségletet az állatállomány részére. Es ami a közeljövő: a 7. ötéves tervidőszakban az öntözhető terület 160 ezer hektáros bővítésével számolunk. Ez is kellően aláhúzza a öntözés fontosságát, termésfokozó hatását. Ehhez még az szükséges, hogy sokkal jobb legyen majd az öntözés gépi ellátottsága, annak nagyobb hatékonysága. Ahhoz, hogy célt érjenek a mezőgazdasági üzemek, ügyeskedésre, rugalmasságra, a szervezés magas színvonalára van szükség. Ez az, ami a folyamatosságot biztosítja, mellőzi az üresjáratokat, nem hagyja megvénülni lábon a lucernát. Ugyanakkor a második kaszálatra is idejében sor kerülhet — ezáltal nem veszélyezteti a gabonabetakarítást, munkaerők, erőgépek lekötésével. S több idő jut a lucerna második termésének a fejlődésére. Mindez azt is feltételezi, hogy a szálastakarmány-betakarító és egyéb gépeknek, gépsoroknak maximális kihasználására törekszenek a mezőgazdasági üzemek felelős vezetői, szakemberei, műszaki dolgozói. Sikeres „zöldaratást", a legkisebb betakarítási és tartósítási veszteséggel! N. KOVÁCS ISTVÁN □ A buzitkai (Buzitka) Győzelmes Február szövetkezetben — a többnyire eróziós és terméketlen domboldalakon — befejezték a szőlő telepítést. Távlatilag a hasonló adottságú területeken 200 hektár szőlő telepítését tervezik. Foto: CSTK A növekvő Az érsekújvárt (Nové Zámky) járásban nagy feladatok várnak a mezőgazdasági dolgozókra. Igényes feladatokat kell teljesíteniük a növénytermesztés szakaszán, ahol a hatodik ötéves tervidőszak négy esztendeje alatt a kitűzött feladatokat nem sikerült megvalósítaniuk. A növénytermesztés bruttó termelési tervét a múlt év valóságához viszonyítva húsz százalékkal kell növelni. Ez nem könnyű, de teljesíthető feladat. Örvendetes, hogy a megnövekedett feladatokra a mezőgazdasági dolgozók derűlátóan tekintenek. Derűlátásra az őszi vetések, valamint az évelő takarmányok jó állapota jogosítja fel őket. A járás mezőgazdasági dolgdzói az igényes feladatok teljesítése érdekében láttak hozzá a tavaszi munkák végzéséhez. Šalkovský Martin mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság főagronómusa elmondotta, hogy a gabonaprogram teljesítése érdekében a legjobban bevált búzafajtákat termesztik. Előtérbe helyezték azokat a hazai és szovjet fajtákat, amelyek eddig a legnagyobb hozamokat adták. Így a vetésterület túlnyomó részét a Jubilejná, a Solaris, a Száva, az Istra és a BU—10-es foglalja el, míg tavaszi árpából a Rapid fajta dominál. Az állománybecslések során kiderült, hogy az ősziek jól átteleltek. Időben elvégezték a tápanyagpótlást és a vegyszeres gyomirtást. A búza negyedik és ötödik fejlődési szakaszában tovább folytatják a tápanyagpótlást, valamint a kártevők és a betegségek elleni védekezést. Cukorrépánál a Dobrovickái A és az Arimona fajtákat részesítették előnyben. Beszélgetésünk folyamán a főagronómus megjegyezte, hogy a cukorrépa vetőmagját a mezőgazdasági üzemekbe időben leszállították, a vetőmag minőségével viszont több gazdaságban nem voltak elégedettek. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a későbben vetett cukorrépa sokkal egyenletesebben kel, mint a korán vetett. A járás több gazdaságában, különösen a csúzi (Dubník) Vörös Csillag és a muzslai (Mužla) Efsz-ben a cukorrépa Jól kikelt és szépen fejlődik. Ezekben a szövetkezetekben hozzáláttak a cukorrépa gépi és kézi ápolásához. Ezen munkálatok' lelkiismeretes és időbeni végzése fontos követelmény. Az egyedszám optimális biztosítása a gazdag termés alapját képezheti. A szemes kukorica termesztésére az idén is nagy figyelmet fordítottak. A járásban 21 ezer hektáron termesztik e fontos növényt, melynek vetéigőnvekkel összhangban sét a szeszélyes időjárás késleltette: május közepéig 20 és fél ezer hektáron fejezték be a kukorica vetését. A járás élenjáró kukoricatermesztő gazdaságaiban — a tardoskeddi (Tvrdošovce), a köbölkúti (Gbelcej), a komjáti (Komjatice) és a muzslai szövetkezetekben — a vetést sikerült az agrotechnikai határidőn belül befejezni. Sajnos, olyan gazdaságok is vannak, ahol a vetéssel késlekednek. A késéshez több helyen a belvíz is hozájárul. A vízáztatta területeken kukorica vetését csak május végén, június elején fejezik be. Gondot okozott a megfelelő fajták és a szükséges vegyszerek biztosítása. A növényápolás! munkákon kívül a szálastakarmányok veszteségmentes és jó minőségben való begyűjtése is időszerű feladattá vált. A takarmányok begyűjtését és tartósítását korszerű és nagy teljesítményű gépek segítik. Szükség is van rójuk, mert sok olyan tennivaló akad a határban, amely kétkezi munkát igényel. Ilyen például a kertészetben, a gyümölcsösben és a szőlőben végzett munka, ahol a kézi munkaerő nélkülözhetetlen. Az. évelő takarmányok betakarítását a szfmői (Zemné) és a füri (Rúbaň) szövetkezetekben, valamint a Mikuláši Állami Gazdaságban május közepén megkezdték. Begyűjtésnél a gépek csoportos bevetését alkalmazzák, így a munka gyors ütemben halad. A lucerna jelentős hányadából lisztet készítenek. A járás tizennégy szárítóberendezéssel rendelkezik, melyeket huszonnégy gazdaság maximálisan kihasznál. A tervezett 18 ezer tonna szárított takarmány előállításához a szárítóberendezések kapacitása elegendő. A múlt évhez viszonyítva az idén több jó minőségű lucerna szénát készítenek, melynek szárításánál a hideglevegős eljárást alkalmazzák. Megfelelő takarmányalap biztosítása mellett elsőrangú feladat az üzemanyaggal és a villanyárammal való ésszerű és takarékos gazdálkodás. Sajnos, gondot okoz a ventillátorok beszerzése. A járás gazdaságai száz ventillátorral rendelkeznek, ami kevés a megnövekedett feladatok teljesítéséhez. A minőségi takarmányalap biztosítása szempontjából egyre nagyobb jelentőségűvé válik a szántóföldi legelők fütermése. A szántóföldi legelők ésszerű hasznosítására ebben a járásban nagyobb figyelmet kellene fordítani. E tekintetben az udvardi (Dvory nad Žitavou) Euróra Efsz mutat jó példát, ahol évek óta sikerrel használják ki a szántóföldi legelők adta lehetőségeket. Pártunk gazdaságpolitikája arra ösztönzi mezőgazdaságunk irányítóit, és dolgozóit, hogy elmélyülten elemezzék a tervfeladatok teljesítésének lehetőségeit, s következetesebben tárják fel a belső tartalékokat. Az igényes feladatok teljesítésére a járás mezőgazdasági dolgozói felkészültek s ezt mindennapi munkájukkal is igazolják. NAGY TERÉZ Egy járási értekezlet margójára A Galöntal Járási Mezőgazdasági Igazgatóság és a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Járási Bizottsága aktíva-értekezletet tartott a közelmúltban. Ezen a járási összejöveten részt vettek a járás mezőgazdasági üzemeinek — szövetkezetek, állami gazdaságok — vezetői, szakemberei, a mezőgazdasági tudományos kutatás neves képviselői, az SZLKP járási bizottságának, a járási mezőgazdasági igazgatóság, a Parasztszövetség járási bizottsága, valamint a sajtó képviselői. Mi volt ennek a járási összejövetelnek a legfőbb célja? Hogy értékelje, mélyrehatóan elemezze a múlt év takarmánybetakarítási, tartósítási-tárolási és takarmányfelhasználási problémáit, példaképül állítsa az' élenjáró mezőgazdasági üzemeket, segítő szándékú bírálattal illesse az évről évre lemaradozókat, s kiutat mutasson a megrekedtségből. Továbbá: a takarmányozás kérdéskomplexumát átfogóan elemezze, általánosithatóvá tegye a legjobb tapasztalatokat, sőt szervezési-irányítási és tudományos ismereteket is nyújtson. Ugyanakkor ráirányítsa a figyelmet a zöldtakarmányok betakarítása, tárolása-tartósltása és felhasználása leggazdaságosabb, s energiatakarékos módszereire. Aláhúzza a szakszerűség, a minőség —• a technológiai fegyelem — követelményei betartásának fontosságát, s elősegítse az akút problémák megoldását, főleg melyek a tej- és hústermelés szakaszán fellelhetők, mindmáig. Nagyon hasznosnak, gondapasztónak, elméleti és gyakorlati ismeretekkel felvértezőnek, útmutatónak ítélem meg ezt a takarmányos-aktívaérte(Folytatás a 2. oldalon]
