Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-17 / 20. szám

1980. május 17. SZABAD FÜLDM0VES, 13 Mlatok egy járás áBattenvásztásábon Mezőgazdasági üzemeinkben az ál­lattenyésztő részlegeknek egyre Je­lentősebb szerepet kell betölteniök. A CSKP KB 13. és 14. ülésén elhang­zottak is nagy figyelmet fordítanak az állattenyésztés fejlesztésére. Fellendülőben van a Košice-vidéke járás mezőgazdasági üzemeinek állat­­tenyésztése. Ezt igazolják a múlt évi eredmények is. A járásban a tehenen­ként! tejhozam átlaga 3020 liter volt. Hasonló átlaggal a kelet-szlovákiai kerület nem sok járása büszkélked­het. Ennek értékét növeli, hogy az évi 250 literes hozamnövekedést az állomány jelentős létszámbeli gyara­podásával érték el. Az elmúlt év termelési színvonala nem a véletlen műve. Annak a cél­tudatos munkának az eredménye, a­­mely a járási szervek irányításával már évekkel ezelőtt kezdődött. Az öt­éves tervidőszak első esztendejében elért fejlődésnek természetes követ­kezménye a tavalyi eredmény. 1976- ban a tehenenként! fejési átlag csak 2800 liter körüli volt. Ezt követően évről évre javult a hozam. Olyan gaz­daságokban lendült fel a tejtermelés, amelyek korábban nem sokat hallat­tak magukról. Itt említhetjük meg a csécsi (Ceíejovce), a buzitai (Buzi­­ca) és a mySlai szövetkezetét, ahol az utóbbi években az állattenyésztés sokat fejlődött. Szólni kell azonban az újbódvai (Nová Bodva), a Canai, a perényi (Perín), a hraniCnái (Keh­­nec) és a sadyi szövetkezetről, vala­mint a Valaliky Állami Gazdaság te­henészetéről is, ahol a fejési átlag már 3500 liter körül mozog. Ez nem azt jelenti, hogy a Járás állattenyésztői csak a tejtermelés nö­velésével törődnek. Az eddigi út, vagyis a járás állattenyésztési prog­ramja azt bizonyítja, hogy a tehené­szeti ágazat harmonikus fejlődése el­képzelhetetlen a többi ágazat fejlesz­tése nélkül. Az iparszerű állattenyész­tés felé az első lépést nem is a hús­termelő farmokon tették meg. A ser­téshústermelés ma már teljesen gépe­sített. A szarvasmarha-hizlalás szin­tén ipari jelleget öltött és hasonló a helyzet a baromfitenyészetekben is. Mindenki előtt világossá vált, hogy ľ sem az idén, sem a következő évek­ben nem növelhető a járás takar­mánytermő területe. Növelhető ugyan­akkor a takarmánynövények hektár­hozama és a takarmányok beltartalmi értéke. A pillangósok mellett helyi viszonylatban rendkívül nagy jelentő­sége van a természetes gyepek felja­vításának, hiszen a járásban a föld­terület egyharmadát kaszálóként, il­letve legelőként hasznosítják. A rétek és legelők fűhozama az eddigi 10—12 tonna hektárhozamról 25—30 tonna átlagra növelhető. A feljavított terü­leteken megháromszorozódott a fűho­zam. A talajjavítási és vízrendészeti munkák kiterjesztésével mind több mezőgazdasági üzemen belül lehető­ség nyílik az öntözéses takarmány­­termesztésre. A járási program kapcsán figye­lembe veszik a helyi lehetőségeket, a gazdaságok adottságait. A farmokon egységes technológiát alkalmaznak, elkerülik azt a kellemetlen állapotot, amit a különböző típusú fejőgépek okoznak. Az állattenyésztésben számos olyan tényező van, amely a gazdasági veze­tők, állattenyésztők, a gondozók fi­gyelmét nem kerülhetik el. Csak a legfontosabbakat kiemelve, gondol­junk a gépesítés további fejlesztésére, a tenyészanyag kiválogatására, a ne­mesítésre, az egészségügyi előírások betartására, a borjazási eredmények növelésére és nem utolsósorban a korigénynek megfelelő technológia alkalmazására, valamint a munkakö­rülmények javítására. Illés Bertalan 16 is, meg hagyományos is, hogy Bratislavában évente megren­dezik a nemzetközi vegyipari vásárt és kiállítást. Olyankor az emberek ha­talmas tömege érkezik Szlovákia fő­városába, hogy közülük néhányan szakavatottként, mások pedig kíván­csiságból megtekintsék mindazt, amit a hazai és a külföldi vegyipar az Inchebán felkínál. A látogatók sokasága nemcsak a kereskedő szemével figyeli a felkínált tárgyakat, termékeket, hanem érdekli őket Szlovákia fővárosának nyüzsgése s az emberek élete is. Ezért szüksé­ges, hogy a főváros jól felkészüljön a vendégfogadásra. A közelmúltban F. Fitoš elvtárs, az Incheba vezérigazgatója arról tájé-Incheba ’80 korláttá a tömegtájékoztatási eszkö­zök képviselőit, hogyan készülnek az idén a nagyszabású nemzetközi vásár és kiállítás megszervezésére. A vásárt és kiállítást a szocialista nemzetközi együttműködés, illetve a szocialista nemzetköziség jegyében szervezik. Emelni fogja a színvonalat az a tény, hogy hazánk felszabadítá­sának 35. évfordulója is erre az esz­tendőre esik. A nemzetközi vásáron két párhuza­mos kiállításon ismerkedhetnek meg az érdeklődők a KGST országok köz­szükségleti vegyipari készítményeivel a Kultúra és Pihenés Parkjának „R“ pavilonjában, az INTER-ANTI-KOR '80 nemzetközi kiállításon a Technika Házában pedig a korrózió elleni küz­delem eszközeit tekinthetik meg. A közszükségleti vegyipari készít­mények kiállítása keretében nemzet­közi szimpózion, az INTER-ANTI-KOR '80 nemzetközi kiállítás keretében pe­dig nemzetközi kongresszus megszer­vezésével számolnak. Feltételezhető, hogy a látogatók ér­deklődését felkeltik a műszálakból gyártott anyagok is. E téma népsze­rűsítésére megrendezik a Fibrichem ’80 nemzetközi kongresszust, ahol a hazai és a külföldi intézmények kiváló szakemberei ismertetik mindazt, amit mánk tudománya a gyakorlat rendel­kezésére bocsáthat. Az Incheba '80 nemzetközi vegy­ipari vásár és kiállítás 1980. június 21—27. között tekinthető meg. Az előzetes adatok alapján huszonhá­rom ország több mint ötszáz vegy­ipari vállalata jelentette be, hogy részt vesz gyártmányaival a jó nem­zetközi hírnévnek örvendő vásáron. t-hai—i A Veiké VSelisy-i Fejlődés szövet­kezetben — Mladá Boleslav-i járás —i cukorrépából a múlt évben 5,86 tonna hektárhozamot értek el, s ezzel a kimagasló átlaggal a CSSZK-bn a ranglista elejére kerültek. A kima­gasló eredményt a növénytermesztés munkaközössége gondos szervezéssel, az agrotechnikai és technológiai fe­gyelem pontos betartásával érte el. Ez azt jelenti, hogy ki-ki a munka­helyén — a talaj kiválasztásától a begyűjtésig i— derekasan helytállt. Minden művelet előtt megbeszélték a teendőket s így az emberek előre tudták, milyen feladat vár rájuk, s azokat becsülettel teljesítették. Jozef Dudka mérnök, a szövetkezet főagronómusa a kimagasló hozam el­érését az alábbiakkal magyarázta: — A répa hektárjaként ősszel 40 tonna istállótrágyát dolgoztunk a ta­lajba. Arra törekedtünk, hogy a ki­szállított és elszórt trágyát még az­nap beszántsuk. Tartaléktrágyaként 0,8—1 tonna szuperfoszfátot és 0,6 tonna káliműtrágyát is a talajba dol­goztunk. Nálunk jól bevált módszer, hogy a répa vetésterületén zöldtrá­gyázás céljából mustárt vetünk. A 32 centiméteres mélyszántást a vetés irányával keresztben végezzük. Télen a szántás kétharmadára 1,2—1,5 ton­na mésztrágyát juttatunk hektáron­ként. A talajt tavasszal idejekorán készít tik a vetéshez. A műveletet kultivá-i torral kezdik, majd simítóval, a „star­ter“ műtrágya kijuttatásával, a föld boronálásával, ismételt kultivátoro­­zással és simítózással, végül pedig a vetőágy előkészítésével fejezik be. A hengerelést szükség szerint végzik* A magot a tavaszi műveletek megkez­désétől számított egy héten belül ré­gi típusú gépekkel vetik. A szomszé­dos gazdaság — kooperációban —i mindig kisegíti őket vetőgéppel, hogy a munkát mielőbb befejezhessék. A talajt még a vetés napján hengerelik. A gazosodás ellen részint vetés előtti, részint vetés utáni vegyszeres permetezéssel védekeznek. A korai vetésnek (április 19-ig) köszönhető, hogy kiegyenlített növényállományt érnek el, és a hektáronkénti egyed­­szám a második kapáláskor elérheti a 85 ezret, A növény kultivátoros kezelését május 6-án kezdték kétszeri egymást követő műveletben rotációs kultivá­­torral. Egy alkalommal késes, négy alkalommal pedig lazító kapával is kezelték a répát. Az egyelést kézi erővel végezték, s egyben sarabolták is. A talajt így tisztán tarthatták. Tenyészidőben a növényt június 10-ig két-három esetben nitrogénnel trágyázták. Hektáronként 90—120 ki­lót juttattak ki. Ezután állandóan figyeltél; a répát, hogy a kártevők Gépszállítmányok a mezőgazdaságnak NAGY A PÓTALKATRÉSZ PAZARLÄS! Az ipari termelési jellegű újbódvai szövetkezet szakosított tehénfarm­jának munkaközössége. . (A szerző felvétele) A ranglista elején ellen időben védekezhessenek. A begyűjtésre alaposan felkészül­tek. A munka kezdete előtt tanácsko­zásra hívták azokat, akikkel a be­gyűjtésben számoltak. Megbeszélték velük a munkatervet, s a premizálás módját is ismertették. Gondot fordí­tottak a begyűjtési veszteség elkerü­lésére, s a dolgozók étkeztetésére is. A rendellenességeket operatív össze­jöveteleken vitatták meg. A begyűjtésben foglalkoztatottak jó szakmai képességének és politikai el­kötelezettségének köszönhető, hogy minden a legnagyobb rendben zajlott le. A répát és a karéjt rugalmasan szállíthatták rendeltetési helyére, s így a veszteség minimális lett. Bár gépekkel gyűjtöttték be a termést, a tökéletes hozzáértés — a vetéstől a begyűjtésig — azt eredményezte, hogy jobb minőségű munkát kézi erővel sem végezhettek volna. Eddigi nagyon jó ismereteik alap­ján ebben az évben is mindent meg­tettek a lehető legjobb termésátlag elérése érdekében. Arra törekednek, hogy hektáronként 5 tonna tiszta cukrot érjenek el. *— in—< A közelmúltban sok szó esett ar­** ról, hogy a mezőgazdaság gépellátása foghíjas. A termelők jo­gosan bírálták a gyártó vállalatokat, s mindazokat, akiknek gondoskod­niuk kell a gépek beszerzéséről és forgalmazásáról. Sokszor elmarasztaltuk a gazdasá­gokat a talajművelés nem megfelelő minősége miatt. Erre sokan azzal reagáltak, hogy szívesen végeznének jobb munkát, ha kapnának megfe­lelő talajművelő eszközöket. Megje­gyezték, hogy amennyiben erre a be­látható időn belül nem kerül sor, az ócskavassal egyenlő — rendelkezésre álló — felszereléssel képtelenek a lényegesen jobb minőségű munka végzésére.. * A termelők kérelmére és gyakori bosszankodására végre intézkedés történt, s ígéret van rá, hogy ebben az évben javul a gépellátás. örvendetes, hogy a roudnícei gép­gyárak ebben az évben ha nem is elégítik ki a mezőgazdaság tényleges igényeit, mégis enyhítenek a huzamos idő óta tartó ínséges helyzeten. Az eredetileg meghatározott háromszáz­ötven darab 6 PHX-PH eketípusnak majdnem a dupláját kapja a mező­­gazdaság, s ezen kívül háromszáz darab 7 PHX-31-H ekét is szállítanak a gazdaságoknak. Az ismert 56 KON 800-as kombinátorból hétszáz, a 40 SeX DJ 150 vetőgépből kétszázhar­minc, a 20 SeX BJ 150 vetőgéptípus­ból pedig százötven darabot kapunk. Ebben az évben újdonságnak szá­mít a Lengyel Népköztársaságban gyártott Polanin S 045/1 vetőgép, a­­melyből négyszáz darab érkezik ha­zánkba. Ezzel szemben a PN-4-35-ös és a PN-8-35-ÖS ekéből, az 5 BSZ, 6 BTZ és a 10 BPZ boronából és a talajhengerből annyit kaphat mező­­gazdaságunk, amennyit a múlt évben. Idén a tavaszi munkákban nagyon jő szolgálatot tettek mezőgzdaságunk­­nak azok a gépek és berendezések, amelyeket a múlt év utolsó és ez év első negyedében kaptak. Az első ne­gyedévben a zvoleni Agrotechnika Kereskedelmi Vállalat több mint száz darab 6 PHX-35-HP-1 ekét, harmincöt 56 KON-800 kombinátort, harmincöt darab 20 SeX-150 vetőgépet, tizenhét darab B-201 NDK-gyártmányű ekét, ötven darab PN-4-35 és hat darab PN-8-35 szovjet gyártmányú ekét, to­vábbá huszonhárom darab A-697 NDK-gyártmányú szemenkénti vető­gépet kapott Szlovákia mezőgazda­­sága. A takarmányok begyűjtésének kez­­detéig harminchárom darab SPS-420-1 takarmányfelszedő szecskázót, nyolc darab E-281 szecskázót, huszonöt da­­rab SKPU függesztett szecskázót, har* mine darab ŽTR-300 rotációs kaszáló­­gépet, harminc darab rendfordítőt és sodrót, száztizenhat darab NTVS-4-1 takarmányfelszerő pótkocsit és más gépet kapott mezőgazdaságunk. —★— Gyakori eset, hogy a mezőgazdasá­­gi üzemek beszerzői kutatják, keresik a pótalkatrészt, hogy kijavíthassák a meghibásodott gépeket. Az Agrotech­nika vállalat vezetősége szintén ku­tatja a külföldi pótalkatrészek beszer­zésének lehetőségeit, azonban igyeke­zetük nem mindig jár sikerrel. Gyak­ran olyan igénnyel lép fel a külföldi gyártó partnerekkel szemben, amit azok képtelenek teljesíteni. Nem ártana ha a gazdaságokban sokkal több gonddal/ végeznék a gé­pek műszak utáni karbantartásét és időközönkénti ellenőrzését. Az sem ártana, ha a gépkezelőket érdekeltté tennék az üzemképesség megőrzésé­ben. Ez azért esedékes, mert a jelen­legi állapot tovább nem tartható* Egyes gyártó kapacitásokat ugyanis hatvan százalék erejéig a pótalkat­részgyártás köti le, s emiatt az üzem termelése nem rentábilis. Elgondolkoztató, hogy idén mező­­gazdaságunk pótalkatrészekből hat­vanhét százaléknyit igényelt az Agro­technikától. Ezzel szemben a szocia­lista államokból — ahová hazai gyárt­mányú gépeket szállítunk — csak tizenhat, a tőkés államokból pedig 3,5 százalék erejéig igényeltek pót­­alkatrészt. Mit bizonyítanak a fenti adatok?' Azt, hogy a szocialista és a tőkés államok mezőgazdságában jobban megkímélik a mezőgépeket, mint ná­lunk. Ogy tűnik, hogy semmilyen mennyiségű pótalkatrész nem elégít­hetné ki hazai igényeinket. Ezért szükséges, hogy gátat vessünk az ér­telmetlen pazarlásnak.-hóksza-« Védjük állatainkat Március 29-én a Szabad Földműves 13. oldalán „A veszteségek csökken­tésével, a hatékonyság fokozásáért“ című írásban ezeket olvastam: „Az állat-egészségügyi asszanáciús központ adatai alapján tavaly a nyu­gat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeiből több mint 44 ezer szarvas­marha-tetemet szállítottak az asszaná­ciús üzemekbe feldolgozásra ... Még aggasztóbbak a sertésállománnyal kapcsolatos számadatok“. A szerző rámutatott arra is, ho­gyan lehetne az elhullásokat csök­kenteni. A magam részéről azonban hozzátenném, hogy a fertőző betegsé­gek elleni védekezés' során ne bíz­zunk mindent a higiéniával kapcso­latos teendőkre. Mindent kövessünk el, hogy a higiéniai intézkedések mel­lett védő- és gyógyító oltásokkal megelőzzük a betegségeket. Az állattartónak még nagyobb költ­ség árán is úgy kell állatait tartania, hogy azok megkapják mindazokat a tápanyagokat és ezek hasznosításához a vitaminokat, amelyekre az állati szervezetnek szüksége van. Ha az anyagok valamelyike hiányzik a táp­lálékból, akkor a takarmányok ked­vezőtlenül hasznosulnak, s ez meg­bosszulja magát, hatással lehet az állatok egészségének romlására is. KMOSKO LÁSZLÓ mérnök Friss paprika - május végén A hatezer hektáros dercsikai (Jurová) Barátság Efsz néhány év óta nyegyvennyolc hektáron kertészkedik. Paradicsomot és vöröshagymát húsz-húsz, konzervubor­kát pedig öt hektáron termelnek. A paradicsomterme­lésben már a haladó, helybevetéses módszert alkalmaz­zák, de egyelőre hagyományos módszerrel szüretelnek, mert húsz hektáron nem tudnák gazdaságosan kihasz­nálni a drága gépeket. E növénynél tavaly negyvenhat tonnás hektáronkénti átlaghozamot értek el. Hajtatott zöldséget három hektáron termeinek, ebből egy hektárt foglalnak el a duplafalú, vízfüggönyös fó­liasátrak. Az utóbbiak előnye, hogy bennük a kútból nyert 10—12 C-fokos víz segítségével akkor Is tartó­san megőrizhetik a 8—10 C-fok hőmérsékletet, amikor a szabadban csak 1—2 C-fok meleg van. Ez teszi lehe­tővé, hogy az üvegházban előnevelt, majd tápkockákba tűzdelt salátát már január elején kiültessék, és március tizediké körül megkezdjék a friss zöldség szállítását* Április elején már ültetik a paprikát, ami május utolsó, június első napjaiban ad piacképes árut. A hagyomá­nyos sátrakban körülbelül egy hónappal később kezdik a saláta, illetve a paprika szüretelését. A vízfüggönyös fóliasátrak alatti zöidséghajtatás vala­mivel költségesebb, de mindenesetre gazdaságos és elő­nyös. A szövetkezet főkertésze, Csömör László (a felvé­telen) szerint, előnyei között nem csupán azt tartják számon, hogy nayobb jövedelmet nyújt, hanem azt is, hogy folyamatossá teszi a termelést, az értékesítést, a fogyasztói igények kielégítését és a munkaerők igény­­bevételét* (borj

Next

/
Thumbnails
Contents