Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-17 / 20. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. május 17, !♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZÉT ♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф Walahol azt olvastam, hogy a méhanya a család motorja. Nagyon találó meghatározás ez, ám, azt is figyelembe kell venni, hogy a motor lehet esetleg gyenge. A legjobb motorral is csak akkor érhetünk célba, ha minden alkatrésze kifogástalanul működik. Persze a gépkezelő szaktudása is fontos. A méhészkedésnél maradva, milyen legyen a jó anya? Erre az alábbiakban válaszolok: ♦ Átlagon felül mézelő és más jó tulajdonságú családból származzon; ♦ Az anya és a petefészke legyen kiválóan fejlett; '♦ Legyen életrevaló, egészséges és hibátlan; ♦ Szükséges tökéletes megtermékenyülése. Első követelményünknek megfelel, ha az éveken keresztül jó eredményeket elérő család idejében, tehát természetes úton cseréli az anyát. A tapasztalt méhész ezt nem bízza méheire. Maga gondoskodik az anya cseréjéről. Több okból is megbízható a saját nevelésből származó anya, főleg azért, mert az első követelmény meghatározójának az anyát nevelő méhésznek kell lennie. A második követelmény elérése több tényező együttes függvénye. Befolyásolhatja ezt a nevelés kivitelezési módszere. Jól fejlett anyát oly módon érhetünk el, ha a lehető legjobban megközelítjük a természetes nevelés műveletét. Elismerem, hogy a jó erőben levő dajkacsaládot valamilyen módon kényszeríteni kell a nevelésre, ha annak biológiai fejlettsége még nem érte el azt a fokot, hogy természetes ösztöne sugallatára anyanevelépbe kezdjen. Van egy meghatározó, mely a méhcsaládban nevelt anya oldalára billenti a mérleg nyelvét. A sorozatból származó anyák ugyanis nem egyenlő minőségűek. Akadnak köztük kitűnően és gyengén fejlettek. Szükséges tehát, hogy a gyengéket kiselejtezzük. Amennyiben kitűnően fejlett anyákra tartunk igényt, úgy a közepes minőségűeket is (200 mg-ig) hasonló sorsra kell juttatni. Ezt azonban csak a kutatóintézetek tehetik meg. Magamfajta méhész alig találna különbséget a 195 és a 205 mg súlyú anyák között, a méhek azonban igen. A rybnoei kutatóintézetben G. F. Taranov vezetésével öt évi kísérlettel bebizonyították, hogy a méhek csaknem tökéletes biztonsággal megkülönböztetik az anyák fejlettségének fokát, anélkül, hogy közvetlen kapcsolatba kerülnének velük (Pőelvodstvo, 1976/7 sz.j. Több anyátlanított családdal kísérleteztek. Minden kaptárba külön külön két kalitkázott anyát, vagy érett bölcsőt adtak. Boncolással állapították meg, hogy a méhek majdnem minden esetben a nagyobb súlyú és nagyobb petefészkű anyát szabadították ki, a silányabbat pedig hagyták éhen veszni. Meglepő, hogy a méhek nemcsak a kikelt anyák minőségének megkülönböztetésére képesek, hanem arra is, hogy melyik fedett bölcsőből kelhet megfelelőbb anya. A kutatók bebizonyították, hogy téves az a felfogás, miszerint az elsőnek beérett anya elsőnek kel ki és ez a többi bölcsőben levőt megöli. Az a valóság, hogy a méhcsalád kiválasztja maga számára a legmegfelelőbbet. A. „kiválasztott“ bölcső kelése előtt a beérőket az ápoló méhek nem engedik ki a bölcsőből, azonban az anyákat nem ölik meg. Ezek kirágják a bölcső peremét, az „örök“ megetetik őket, majd a bölcsőket ismét leragasztják. Ez a „kiválasztott“ kikeléséig ismétlődik. Utána következik a lepecsételt bölcsők oldalának kirágása, a fejlett és a fejlődésben levő anyák megsemmisítése. A bölcs természet rendezte el, hogy a méhek a korábban beérett és kevésbé fejlett anyákat ösztönszerűen tartalékolják. Számolnak a „kiválasztott“ esetleges meghibásodásával, illetve megsemmisülésével. Hogy ez mennyire így van, azt gyakran magunk Is tapasztalhattuk, azonban nem vettük tudomásul. A rajzás meggátolására végzett anyabölcső eltávolításakor a kivágott érett bölcsőből őrizetlenül bújhatnak ki a fiatal anyák. Talán napok óta vártak az alkalomra. További bizonyítékok Ismertetését fölöslegesnek tartom. Tény, hogy Taranov professzor kitart a hagyományos anyanevelés mellett. Ogy találta, hogy a két különböző forrásból származó anyák között nincs olyan minőségi különbség, ami kihatna a méhcsalád fejlődésére. A méhész kötelessége, hogy figyelemmel kísérje a nevelés folyamatát, és szükség esetén beavatkozzon. Ez azért szükséges,1 hogy az anya a további követelménynek is megfeleljen. A természetes megtermékenyülés során a méhész az utolsó követelményt nem nagyon befolyásolhatja. Ha csak a megtermékenyülés helyét és megtermékenyítésre szánt herés családot nem tekinti ennek. A tökéletes megtermékenyülés csaknem teljesen az időjárástól függ. Ismeretes, hogy az anya nem egy, hanem öt-hat, néha több herével párzík többször is, amíg meg nem telik folyadékkal, magtarisznyája. Ez több napig eltarthat. Ha az első párzás után az időjárás elromlik és a méhek nem repülhetnek, akkor az anya elkezdi a petézést. Utána már nem párzik. Az ilyen anya bármennyire is fejlett, idő előtt meddővé válik. Az elmondottak ismertetését azért tartottam szükségesnek, hogy indokoljam, miért tértem át az anyanevevelés nem éppen leggazdaságosabb módszerére. Szem előtt tartom a nevelt anyák kiváló minőségét. Ezért hagytam fel a sok anyát eredményező módszerrel. Kovács Péter méhésztárs szintén erre hívta fel figyelmünket a Szabad Földműves március 22-i számában. Külföldön, többek között az NSZK- ban, szintén túljutottak a kísérletezésen. Szakirodalmukban ismertetik módszerüket. Mivel az anyanevelést' csaknem kizárólagosan a saját szükséglet fedezésére állították be, eredményüket statisztikai adatokkal nem támasztották alá. Ettől eltekintve a Nordwestdendeutsche Imkerzeitung 1974/8. számában közölt módszert 1977-ben magam is kipróbáljam. A kezdet jól sikerült. Bebizonyosodott, hogy az ismertetett előnyök megalapozottak. Szükséges hozzá tíz darab három keretes kaptárka, amely méhek szállítására is alkalmas. Ezeknek azonos a keretmérete, a többi kaptáréval. Én két kaptárkát egybeépítettem. A kirepülés iránya ellenkező. Az anyanevelés menete nagyon egyszerű. Nem igényel különös szaktudást, kézügyességet, vagy jó látást. Az említett évben a munkamenetbe hiba nem csúszott. A művelet az alábbiak szerint ment végbe: úgy döntöttem, hogy a 23-as számú családtól nevelek anyákat, mivel ez éveken keresztül méhesem dísze volt. Az akácról való hazatérés után az anyát a petézésben ráccsal nem korlátoztam, így rövid időn belül tizenhárom kereten 180 négyzetdeciméterre nőtt a fedett és a nyitott fiasítás mennyisége. Egy másik, fiasítással rendelkező családtól elvettem egy-egy fedelezett fiasítást, összesen ötöt, s ezekkel még felerősítettem az amúgyis erős családot. A felerősítés után a 23 keretes kaptárban 18 kereten több mint 250 négyzetdeciméter, javarészt fedelezett fiasítás volt. Két hét múlva a kaptár szinte tömve volt az etetni vágyó fiatal méhekkel. Mint tudjuk, ez az állapot ébreszti fel a rajzás ösztönét. Nem anyátlanítással vagy más kényszerítő módszerrel, hanem a legideálisabb körülmények biztosításával értem el, hogy a család anyanevelésre, vagyis rajbölcsők fiasítására adta magát. A bölcsőkben az álcák a szó legszorosabb értelmében úsztak a rengeteg pempőben, s ez a rendkívül nagyszámú fiatal méhnek volt köszönhető. Három nappal az első bölcső fedelezése után került sor a háromkeretes kaptárkák megtöltésére. Mindegyikbe tettem egy teljesen befiasított keretet a rajta levő háromnégy fedelezett anyabölcsővel és a rajta ülő méhekkel, Ügyeltem, hogy, a A kezdő örömei és gondjai másodiknak beadott kereten elegendő méz- és virágpor-készlet legyen. Ez szintén a rajta ülő méhekkel került a kaptárkákba. Harmadikként üres kiépített keretet tettem be, mégpedig azért, mert ha ez szintén méhekkel lett volna ellepve vagy elfoglalva, pár napon belül a kikeltekkel együtt zsúfoltság keletkezett volna. A kaptárkákat egymás után megtöltöttem. Ezt követően bezártam azokat és elszállítottam egy méhésztársam 13 km-re levő méheséhez. Így elértem, hogy a behelyezett méhek száma nem csökkent, mert a nagy távolság miatt az idősebb méhek sem térhettek vissza az anyacsaiádhoz. Az élelmet gyűjtögető és a fiatal méhek aránya nem változott. Az új anyákat idegen méhészetből származó herék termékenyítették meg, ami az utódik minősége szempontjából előnynek számított. A húsz keret elvétele után az anyacsalád az öreg anyával három kereten maradt. Számolva a méhlegelőn levő méhekkel, ezekhez két üres keretet adtam. A család segítség nélkül annyira megerősödött, hogy a következő évben ugyanezt használhattam anyanevelésre. Az anyák termékenyülése kedvező körülményekben folyt. Mindhárom keretet benn hagytam fiasításig, a kaptárkákat pedig a megtermékenyülés helyén helyeztem el. Az anyák felhasználása után megmaradt harminc, méhekkel bőven elfoglalt fiasításos keretem. Jóval több, mint amennyit az anyaneveléshez felhasználtam. A leírt módon nevelt anyák száma kevés. A felhasznált bölcsők száma megengedné az anyacsaládot több (kisebbb) kaptárkába szétosztani. Így az anyák száma növekedne, ám ez a jó minőség kárára menne. Ez pedig nem lenne előnyös, mert kezdettől fogva a kiváló minőség elérésén volt a hangsúly. Az 1979. év sajnos kudarccal végződött. Akkor már egy másik nagyon jó családot választottam ki anyanevelésre. Az akácról való hazatérés után a rendkívül erős családot ismét 5 fiasításos kerettel erősítettem meg. Mivel a kaptár tele volt, 5 mézes keretet ki kellett vennem. Az anya 2 éves volt, azonban a rajzás ösztönét nem sikerült felébresztenem. Július közepén megállapítottam, hogy távollétemben a méz készlete teljesen elfogyott. Talán emiatt több éhező családban fiasított bölcsőket találtam. Kihasználtam a kínálkozó alkalmat. Ezekből kivettem a szükséges anyagot. Az így nyert anyák nem a bőség, hanem az éhség szülöttjei lettek. Szabad szemmel láthattam a hiányos fejlettséget. A felhasználással nagy nehézségek voltak. Több anyát el sem fogadtak az anyátlanított családok. Remélem, hogy szerény tapasztalataim ismertetésével segítséget nyújtok azon méhésztársaknak, akik saját szükségletre nevelnek méhanyákat. VERESS ERVIN A méhészetnek családunkban jó hagyománya van. Apáról fiúra, illetve leányra száll. Talán hivatásnak is nevezhetnénk. Nem egyszerű jó méhésszé válni. En még iskolába sem jártam, amikor már segítettem szüleimnek a méhészkedésben. Ónálló méhész azonban csak tizennyolc éves koromban lettem. Ez úgy történt, hogy nővérem huzamos időre Kelet-Szlovákiából Bratislavába ment dolgozni. Rám hagyta minden vagyonát, vagyis a három család méhet. Ennek nagyon megörültem. Falumban ugyanis azt tartják, hogy sikeres kezdéshez három család méh szükséges. Mégpedig nem akármilyen. Egy vásárolt, egy ajándék és egy eltulajdonított család birtoklása a tartós siker titka. Ha ezt szőszerint venném, akkor egy család méhet meg kellett volna vennem a nővéremtől, a másikat nekem ajándékozhatta volna, a harmadikat pedig el kellett volna tulajdonítanom valakitől. Én azonban nem hiszek a babonában. Apám is, nagyapám is három méhcsaláddal kezdte. No, meg egy vaskos méhészkönyvvel. Az utóbbi ritkán került szóba. Pedig... A bűvös kezdési módot azonban elmondta a nagyapám: — Az úgy történt» — magyarázta — hogy a tanító meghalt és özvegye a rengeteg méhcsaládból egy gyönge családocskát nekünk ajándékozott, mert apád nagyon kedves diákja volt... Egy erős családot megvettünk tőle. A harmadikat eltulajdonítottuk. Azt nem tőle ... Ennek persze már érdekes a története. Eltulajdonítás volt, ha nem is az igazi, de itt nálunk annak számít... A szőlőhegyre kaszálni indultam, amikor a Malompatak mentén az egyik öreg fűzfa ágán megpillantottam egy rajocskát. Kicsi volt. Olyan kicsi, hogy belefért a szalmakalapomba. Bele is ráztam és nagy örömmel hazavittem. Otthon egy szalmakasba telepítettem. Aztán sokat töprengtem, hogy mitévő legyek. Az idősebb méhészek és a nem méhészkedő, sokat tudó emberek azt tanácsolták, hogy érett császárkörtével etessem a méheket, mert cukorra nem volt pénz. A sült csirkét is ajánlották. Jó vastagon mézzel bekent sültcsirkét. Az egyik méhész meg is mulatta a kas alatt maradt csontvázat, amiről a méhek megették a húst... 0, dehogy ették. Kihordták, mert ártott nekik. Én megköszöntem, a sokféle tanácsot, aztán másképpen cselekedtem. Azt, hogy hogyan, később a gyakorlatban megtanultuk nagyapámtól. Meg kell azonban jegyezni, hogy a két gyönge családot, az eltulajdonított, meg az ajándék méheket végül egyesítette. Így kettőre csökkent az állomány. A következő évben jóra fordult minden. Mézelt a baltacím. Mézesharmat csurgott a fűzfa leveléről. A méhek szorgalmasan gyűjtötték a sok édességet és a két családtól nyolcvan kiló mézet pergetett nagyapám. A mézből eladott és az árán vett egy család kasos méhet,, meg egy kaptárost. Országos méretűt. A tanító féle nagyboconádi volt az egyik, a másik meg balogméretű. De mindegy. Leküzdötték az ezzel a különbségekkel járó nehézségeket, császárkörte és sült csirke nélkül is. A pénzért vett kaptár a tanítónál húsz évet szolgált, nagyapámnál ötvenet és most az unokabátyám birtokában van. Tele méhhel. Bizonyára túléli a száz évet is. A nővérem csehszlovák rendszerű kaptárakat kapott szüleimtől, bennük a legjobb családok voltak, mégis akadtak gondjai a méhészkedésben. Az egyik család anyja hímfiasítóvá vált. Későn vettük észre, amikor az anya kicserélése már nem segített volna a bajon. Egyesítettük egy másik családdal. A háromból kettő maradt, mint nagyapámnak annak idején. Mi csak harminc kiló mézet pergettünk tőlük, ez azonban nagy örömet szerzett a kezdőnek. Pergetés után egy rajt készítettünk a két családból. Tehát a létszám ismét annyi, amennyi volt. Nincs apadás. Én szeretném elkerülni azt, hogy a három családom kettőre apadjon. És a háromnál sem akarok megállni. Májusban készítek majd egy mesterséges rajt. Ehhez már van egy üres kaptáram és egy kiló műlépem. Anyát is akarok nevelni, mert az egyik családnak az anyja már harmadéves. Könyvem is van bőven, meg szaklap is. Csupán az időm kevés. Iskolába járok. A nagyszünetben pedig Magyarországra megyek dolgozni, a mezőgazdaságba. A mútt évben is ott voltam, és sok tapasztalatot szereztem. Akad probléma bőven. Olyan Is, amit most még nem is sejtünk. De közösen megoldunk mindent, hiszen egész családunk méhész. És mébészek a közeli rokonaim is. Legtöbb segítséget a szüleimtől várok és a testvéremtől, aki a nyári szabadságát Itthon, a méhek közelében akarja eltölteni. A jó kezdéshez mindent megtalálhatok, mégis félek a buktatóktól. Például attól, hogy ebben az évben már virágzó növényeket is permetezhetnek a gazdaságok, ha a hnb engedélyezi. Ki tudja, mi fordulhat még elő? Szeretnék jó eredményeket elérni. Ezért szabad időmben sokat fogok tanulni a szakirodalomból és a tapasztalt méhészektől. És, mint eddig is, minden méhészgyűlésen részt veszek, s tanulmányútakra is eljárok. Szeretnék az újságba is írni méhészkedésemről, mert ha tévedek, akad segítőszándékú tollforgató. A Szabad Földműves méhészrovatát nagyon szeretem, sokat lehet belőle tanulni. Szeretem azért is, mert nők is írnak benne. Példát veszek tőlük. Csurilla Ilona Az SZMSZ KB április 19-1 ülésén elhangzott beszámoló többek között hangsúlyozta, hogy a CSKP KB 15. plénumának irányelvei kapcsán szövetségünk nevelői és propaganda bizottságára Is nagy feladatok hárulnak. Ez azt követeli alapszervezeteink vezetőitől, hogy az összejöveteleken tartalmas nevelőhatású előadásokat tartsanak. Gondolok itt az ünnepi és más célzatú tanácskozások nevelőjellegének a kidmoborítására, s a tanfolyamok tartalmára is. Szövetségi propagandánk tökéletesítése és hatékonyságának növelése céljából olyan témákat kell nyomtatásban is megjelentetnünk, amelyek segítik az alapszervezeti munka javulását. Ide tartozik egyebek között a társadalmi rendezvények és a találkozók gondos megszervezése is. A beszámoló elemezte a közelmúltban megtartott évzáró taggyűlések pozitív és negatív jelenségeit, majd részletesen ismertette az SZMSZ titkárságának és elnökségének a két plénum közötti tevékenységét. Nem kis figyelmet fordítottunk a méhállomány egészségi állapotát veszélyeztető varroa-fertőzés megakadályozására. A betegség újabban a Spišká Nová Ves-i és a poprádi járásban is ŕ terjed, s egy fertőző gócot Bratislavában is felfedeztünk. Feltételezhető, hogy vándorló méhészeink más körzetekbe is behurcolták ezt a veszélyes méhbetegséget. A beszámoló kihangsúlyozta, hogy a méhek vándoroltatását — a fertőzés veszélye miatt r— bizonyos mértékben szabályozni, illetve korlátozni kell. Szövetségünk negyedik tanácskozása határozatainak teljesítéséről az SZMSZ KB alelnöke, Drzník elvtárs számolt be. Utána Novák elvtárs, a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság elnöke tájékoztatta a jelenlevőket a legutóbbi ellenőrzések kimeneteléről, majd áttért a gazdálkodás elemzésére és a sokrétű tevékenység minőségi javulását célzó javaslatok megvalósításának az ismertetésére. Az értekezleten számos építő javaslat elhangzott. Daniš elvtárs például a méztöbblet eladására vonatkozó versenykritériumok konkretizálásának szükségszerűségére, továbbá a méhek szállításának a problémáira és más fontos kérdésekre mutatott rá. Tanácsolta, hogy a jövőben a központi értekezleteken a költségvetési tervezetet csak tömören ismertessék, s elmélyültebben foglalkozzanak a varroa-fertőzés sürgető kérdéseivel. Lada elvtárs a szövetség jogi tanácsadójának a megjegyzései alapján arra figyelmeztetett, hogy szükség van a beporzó tevékenység járások közötti összehangolására, valamint vándorlás előtt a méhek családonkénti ellenőrzésére. Dr. L. Roško a varroa-fertőzésről adott kimerítő magyarázatot és indokolta az állategészségügy vándorlást korlátozó intézkedéseit. Érthető, hogy a varroa-fertőzés elleni küzdelem kérdéseivel többen foglalkoztak és sürgetnék mielőbbi megfékezését. A vitát lezáró határozat az SZMSZ KB, a járási megbízottak és az alapszervezetek részére névre szóló feladatban jelölte meg a kultúrnövények beporzását, a varroaatka elleni küzdelem fokozását, az évzáró taggyűléseken elfogadott építő javaslatok rugalmas megvalósítását, a biztosítási szerződés tökéletesítését és a szalatnyai (Slatina) körzeti méhtenyésztő telep munkálatainak sürgős befejezését. Végezetül M. Jáni elvtárs, szövetségünk központi bizottságának elnöke köszönetét mondott mindazoknak, akik a méhészet fejlesztésében aktívan részt vesznek. Juraj Ferenčík mérnök, az SZMSZ KB titkára *:
