Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-05 / 1. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. Január S. A SZÖVETKEZETI MOZGALOM JÚL BEVÄLT MÓDSZEREI A demokrácia elvei A szocialista földművesszövetkezetek egyik alapelve a szövetkezeti demokrácia. A mezőgazdasági szövetkezetek létfeltételei között ezt az elvet a szocialista demokrácia lényegétől elválaszthatatln elvként kell értelmezni, melyet társadalmi és közigazgatási rendszerünkben érvényre juttatunk. A szocialista mezőgazdaságban a szövetkezeti demokrácia tartalma és megnyilvánulása szorosan kapcsolódik társadalmunk fejlődésének egyes időszakaiban a szocialista demokrácia tartalmához. Ezért szövetkezeteink, még a szövetkezeti demokráciára hivatkozva sem változtathatják meg kölcsönös kapcsolataikat azokban a kérdésekben, amelyeket a jogrend mindenkire kötelezően előír. A szövetkezeti demokrácia szövetkezeteinkben, csak úgy, mint az egész -szövetkezeti mozgalomban minden esetben a demokráciát tükrözi még akkor is, ha a szövetkezeti mozgalom fejlődésének feltételeit az adott állam társadalmi-gazdasági rendszere szabja meg. Az efsz-ek szövetkezeti demokráciája a szövetkezeti mozgalom jól bevált elveinek egyike, mivel a szövetkezet tagjainak gazdasági és társadalmi aktivitását serkenti és hatékonyan kapcsolja össze egész társadalmunk érdekeivel. Lehetővé teszi az efsz-ek aktív és kezdeményező részvételét a szövetkezet, irányításában és vezetésében, a szövetkezet ügyeinek intézésében. Ez azt jelenti, hogy az efsz-ek tagjai nem csak részt vesznek szövetkezetük irányításában, hanem a szövetkezetei maguk irányítják, közösen döntenek minden lényegbevágó kérdésről vagy közvetlenül, vagy választott képviseleti testületük útján. Szövetkezeteinkben a demokrácia elvei ténylegesen abban mutatkoznak meg, hogy a szövetkezet minden fontos ügyében a tagok közvetlenül döntenek vagy a taggyűlésen (részleggyűléseken), esetleg a termelési értekezleteken, a szövetkezet különböző albizottságaiban, iletve választott képviselőik útján. Az összes lényeges kérdés megvitatásában és a döntések meghozatalában közösen határoznak. Tehát kollektív döntésről beszélhetünk. A taggyűlés választja meg a szövetkezet végrehajtó és ellenőrző szerveit, valamint azokat az albizottságokat, amelyek tevékenységükről a taggyűlésnek kötelesek beszámolni. Az efsz választott szerveinek tisztségi időszaka előre pontosan meghatározott. Az egyes tisztségviselőket, sőt egyes esetekben a szövetkezet bizonyos szervét nyomós okokból tisztségi időszakukban is le lehet váltani. A szövetkezet minden tagjának jogában áll véleményt nyilvánítani a szövetkezet egyes szerveinek, illetve tisztségviselőinek munkájáról kapcsolatban, előterjesztheti megjegyzéseit, javaslatait, a munka javítása érdekében, benyújthatja panaszait, javaslatait. Egyben jogot formálhat arra, hogy észrevételeire, javaslataira, panaszára választ kapjon. A szövetkezet tagjai jogaik érvényre juttatásakor egyenlő eséllyel rendelkeznek. A taggyűlésen vagy a szövetkezet szerveiben mindenkinek csak egy szavazata van. A szövetkezet ügyeiben hozott döntéskor az az elv érvényes, hogy a többség akarata érvényesül. A szövetkezet szerveinek határozatai és intézkedései, amelyeket jóváhagytak, a szövetkezet minden tagjára kötelezőek. A kisebb jogkörrel felruházott szervek alárendeltjei a nagyobb jogkörű szerveknek. A hozott döntéseknek összhangban kell állniuk az érvényes jogrenddel és a szövetkezet alapszabályával. Efsz-einkben a szövetkezeti demokrácia elve azonban túlnő a szövetkezet keretein. Az efsz-ek fokozatos kibővítésével és megszilárdulásával kibővül a szövetkezeti demokrácia elveinek érvényesítése a szövetkezeti társulások, az üzeinközí vállalkozások területére is. A szövetezeti demokrácia elve megmutatkozik abban is, hogy lehetővé teszi a szövetkezet tagjainak részvételét a szövetkezeti mozgalom irányításában szélesebb alapokon, járási vagy országos méretben, például a járási konferenciákon, országos aktívákon, kongresszusokon stb. Az előbbiek alapján elmondhatjuk, hogy az efsz-ek szövetkezeti demokráciáját nem értelmezhetjük helyesen anélkül, hogy ki ne hangsúlyoznánk szoros egységét az állami közigazgatással. A szövetkezeti szervek hivatásukat csakis mint szocialista szervek tudják betölteni, amelyek elválaszthatatlan részét képezik társadalmi rendszerünknek az adott jogrend keretén belül és a társadalmi szervek vezetése alatt. A szövetkezeti demokrácia megőrzése szövetkezeteinkben egyúttal az alapvető jogrend betartását jelenti. Lényegében a mezőgazdasági szövetkezeti törvény, a szövetkezet alapszabályai, a munkarend, a szervezési- és ügyrend betartásáról van szó. Az új jogrend bevezetésétől, tehát 1976. január 1-től már négy év telt el. Ezért nem lehet e törvényes rendelkezések nemismerésére hivatkozni. A mezőgazdasági szövetkezeti törvény alkalmazásának ellenőrzésekor megállapítást nyert: a szövetkezeti demokráciát megszegik azzal is, hogy nem tartják be a taggyűlések, a részleg taggyűlések, a küldöttek testületének gyülésezési tervét. E tünetek azért veszélyesek, mert a szövetkezet tagjai e szervek munkájának hiányossága miatt teljes mértékben nem tudják érvényre juttatni a szövetkezett demokrácia adta jogaikat. Ugyanígy az efsz vezetőségi üléseit sem tartják meg a terv szerint, sőt az alapszabályokban előírt legalább havonkénti időközökben sem. , A taggyűlésekről készített jegyzőkönyvek sem tüntetik fel azt, hogy a szövetkezet hány tagja vett ezen részt, s így a részvevők számát nem lehet pontosan megállapítani. Tehát azt sem, hogy a szövetkezeti taggyűlés határozatképes volt-e vagy sem. Az ügyviteli rend 7. cikkelyének második bekezdése szerint a taggyűlésről készült jegyzőkönyvet a gyűlésen elnöklő tisztségviselő, továbbá a jegyzőkönyvvezető és a jegyzőkönyv hitelesítői írják alá. A taggyűlésen elnöklő tisztségviselő egyúttal felelős a jegyzőkönyv megszerkesztéséért. A résztvevők jegyzékét a jegyzőkönyvhöz mellékletként csatolják. Az elmondottak alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az efsz-eknek és irányító szerveinek ügyelniük kell a taggyűlések, a vezetőségi gyűlések, az albizottságok üléseinek, a termelési értekezletek terv szerinti megtartására, mivel lényegében ezek által valósítható meg a gyakorlatban a szövetkezeti demokrácia elve egységes földművesszövetkezeteinkben. JUDr. Ladislav Škotta, CSc. Alkalom a tanulásra Az utóbbi években felgyorsult a tudományos-műszaki vívmányok behatolása a mezőgazdaságba. Egy-két évtizeddel ezelőtt a szakembereknek is csak egészen szűk köre beszélt arról, hogy egyetlen traktoros képes száz hektáros kukoricatáblán minden munkálatot elvégezni, vagy arról, hogy egy mázsa termény betakarítására fordított munkát percekben fogjuk majd mérni. Az akkor szinte lehetetlennek véltből valóság lett. A rohamosan érkező újat meg kell ismerni. A korszerű gépek, berendezések kezeléséhez szakképzettség szükséges. A gépeken kívül azonban van műtrágyázás, vegyszerezés is. Vegyszerezni pedig lehet jól és rosszul is, éppen ezért ehhez is érteni kell. A téli időszak közeledtével a továbbképzés, a különböző szakmai tanfolyamok szervezése a terebesi járás valamennyi mezőgazdasági üzemében Is napirendre került. Van is mit tanulni! — A szövetkezeti dolgozók szakmai-politikai továbbképzése fontos társadalmi érdek, amely összhangban van a mezőgazdasági termelés távlati programelveivel — mondotta Orosz Norbert, a SZFSZ járási bizottságának titkára. A CSKP XV. kongresszusa is részletesen foglalkozott a földművesek továbbképzésének kérdésével, és az efsz-ek IX. kongresszusa is arra figyelmeztetett, hogy biztosítanunk kell a felnőttoktatás feltételeit, s ezáltal a dolgozók tervszerű felkészítését a nagyobb feladatok teljesítésére. — A SZFSZ járási bizottsága a járási mezőgazdasági igazgatósággal karöltve időben létrehozta a járási és a helyi oktató bizottságokat, valamint a lektor-csoportokat — kapcsolódott a beszélgetésbe Leczo István mérnök, a SZFSZ járási bizottságának elnöke. Ezen bizottságok feladata az oktatás irányítása és a felmerülő problémák megoldása. A lektoroknak azt a feladatot adtuk, hogy a televízió-adások anyagát megvitassák a hallgatókkal. Elmondhatom, hogy a szövetkezetek Időben elkészítették a felnőttoktatás tervét s ennek alapján szervezeteink sokoldalúan képzett lektorokat jelöltek ki. A járásunkban harminc oktatási központot létesítettünk. Az előadásokról pedig a negyven tagú lektorcsoport gondoskodik. — Elmondhatom, hogy körültekintő gonddal készültünk a szövetkezeti dolgozók téli oktatására — folytatja a gondolatot Ciberejová Mária, a SZFSZ járási bizottságának politikai dolgozója. A hétezer szövetkezeti dolgozó több mint negyvenöt százaléka részt vesz a szövetkezeti munkaiskolán, illetve a haladó tapasztalatok iskoláján. A gazdasági-műszaki dolgozók számára is kötelezővé tettük az iskoláztatásokon való részvételt. Járásunkban javult az egyetemi végzettségű vezetők aránya, főleg a növénytermesztésben. A növénytermesztési dolgozók szakmai képzettsége is kielégítő. Nem monható el mindez az állattenyésztésben dolgozókról. Esetenként még visszafejlődés is tapasztalható. Kevés azoknak a szakembereknek a száma, akik elvállalják a zootechnikusi munkakör betöltését. Az állattenyésztési dolgozók szakmai képzettsége pedig messze elmarad a követelményektől, ezért fokozott figyelmet fordítunk továbbképzésükre. Az állattenyésztői szakképző oklevél megszerzésére kilencven dolgozó jelentkezett. Részükre külön oktatóközpontokat létesítettünk. — A szövetkezeti dolgozók továbbképzése igen égető probléma — szólt közbe Orosz Norbert. A mai követelményekhez lényegesen több tudás szükséges, mint a múltban. Kevés a sokoldalúan képzett gépkezelő, pedig a bonyolult, nagyteljesítményű gépek kezeléséhez hozzáértő emberek kellenek. Ezért megszerveztük a traktorosok, kombájnosok, hegesztők továbbképző tanfolyamát is. Erre hetvenkilencen jelentkeztek. Külön tanfolyamot szervezünk a pogácsázó gépek karbantartására és kezelésére. — Hihetetlen nagy változáson ment keresztül az utóbbi években a mezőgazdsági termelés — vallja Galgóczy Tibor, a nagykaposi (Veiké Kapušany) egyesített szövetkezet elnöke. Tanulás nélkül lehetetlen lenne lépést tartani a modern technikával. Szövetkezetünkben a hetvennégy gazdaságiműszaki dolgozó irányítja a nagyüzemi mezőgazdasági termelést, közülük tizenháromnak van felső és negyvenkilencnek középfokú végzettsége, de megvan a szakmunkásgárda is. A tagságnak egy negyede szakképesítéssel rendelkezik. Tavaly például tizennégy traktoros szerzett gépjavítói, és huszonöt fejőnő állattenyésztői szakképesítő oklevelet. Az idén a dolgozók negyven százalékát vontuk be a téli oktatásba, közülük többen jelentkeztek növényvédelmi, gépesítési és állattenyésztési szakképesítés megszerzésére. Számukra külön tanfolyamokat szerveztünk. A nagykaposi szövetkezetben a dolgozók korösszetétele aránylag kedvező és a fiatalok száma nagyobb, mint másutt. Érthető, hogy a gazdasági kérdések mellett szinte mindennapi téma a tanulás, a művelődés. Jelenleg negyvenkét ösztöndíjasuk tanul a megazdasági szaktanintézetekben, a középfokú szakiskolákban. Ami a szövetkezeti munkaiskola iránti érdeklődést illeti, ugyancsak nem panaszkodhatnak. Az igazság az, hogy az emberek örömmel tanulnak, ha az arra hivatottak foglalkoznak velük, de sajnos gyakran éppen azok követik el a mulasztásokat •—! az oktatás terén —, akiknek szervezniük kellene, s megnyerniük a dolgozókat a részvételre. A mezőgazdaságban télen kevesebb a munka, jó alkalom a tanulásra, tanításra. Célszerű lenne valamennyi gazdaságban tudatosítani: egy-egy tanfolyam jó befektetés. Illés Bertalan Betöltőnek küldetésüket A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Lévai (Levice) Járási Bizottsága a pionírok üdültetésének megszervezését értékelte a közelmúltban. A résztvevők szóltak a gyermekek üdültetése terén elért jó eredményekről, de rámutattak a hiányosságokra is. Szerencsére az előbbiekből jóval több akadt. Tavaly négyszázkilencvenkét szövetkezeti család gyermeke üdült Nieviririi felelőssege és MnkafevfétaH A szocialista gondoskodás terén nagy előrehaladás történt az elmúlt három évtizedben. Az egészségügyi központok kapacitása többszörösem növekedett, felszerelésük egyre korszerűbb, az egy orvosra jutó lakosok száma ma már szinte optimálisnak mondható, a dolgozók ingyenes gyógykezelésben, üdülésben részesülnek, javultak az élet- és munkakörülmények stb., vagyis szocialista társadalmunk elkövet mindent a dolgozók egészségének megóvása, felújítása érdekében. A dolgozókról való gondoskodásban elért számtalan pozitív eredmény mellett gyakran megfeledkezünk a legfontosabbról, a munkabiztonságról. Pedig a munkabiztonsági előelőírások be nem tartásából, a felelőtlenségből eredő következmények jelentős mértékben csökkentik a szociális gondoskodásra fordított tetemes költségek hatását, nem beszélve az óriási népgazdasági károkról. Habár az utóbib időben bizonyos javulás tapasztalható, a munkabiztonsági előírások betartásában a statisztikai kimutatások mégis arra figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi helyzettel korántsem lehetünk elégedettek! Szlovákiában a múltév háromnegyedében — az előbbi év valóságához viszonyítva — a munkabalesetek száma közel négy százalékkal csökkent, miközben a dolgozók száma három százalékkal növekedett. A munkabalesetek következtében egymillió száznyolcvanezer munkanap kiesésést tartották nyilván. Ez az 1978-as évhez mérten harminchatezer nappal kevesebb. Azonban az egy munkabalesetre számított kiesés átlagban 26,8 napról 27,06 napra növekedett. Ez arra anged következtetni, hogy a súlyosabb balesetek száma nagyobb. E kedvezőtlen tényt bizonyítja az is, hogy a halálos kimenetelű balesetek száma több mint hat százalékkal fokozódott. Az egyes ágazatok közül a legtöbb halálos baleset az iparban, az erdő- és vízgazdálkodásban, valamint a mezőgazdaságban történt. Sajnálatos módon egyre több ember veszti életét közlekedési munkabalesetek következtében. Míg 1977-ben a halálos kimenetelű közlekedési balesetek negyvennégy százalékos arányban részesültek a halálos balesetek számán, addig az elmúlt esztendőben részarányuk őtven százalékra növekedett. Ugyancsak sok ember életébe került a vtgyáztalanság, a felelőtlenség a villanygépek kezelésénél, a villanyvezetékek szerelésénél vagy javításánál. Az áramütés következtében előidézett halálos balesetek száma - a 1978-as év valóságához viszonyítva — megduplázódott. Az ellenőrzések egyértelműen bebizonyították, hogy a munkabalesetek fő oka a munkabiztonsági előírások be nem tartásában, a munkafegyelem megszegésében rejlik. Vagyis a munkabaleseteket az esetek többségében a technológiai folyamatok be nem tartása, a hiányos munkaszervezés, a gépek és berendezések rossz műszaki állapota, a védőberendezések és eszközök hiánya, a kedvezőtlen munkakörülmények és az alkoholfogyasztás idézték elő. Ezek pedig mind olyan mulasztások, amelyekért teljes mértékben az üzemek vezetfll és dolgozói egyaránt felelősek. A felelőtlenség, a számtalan mulasztás súlyos következménynyel járt. Csak a balesetek következtében tönkrement, megrongálódott gépek, berendezések, épületek népgazdaságunk számára — az elmúlt háromnegyedévben — negyvenmillió koronát meghaladó veszteséget jelentettek. Ha ehhez hozzászámítjuk az emberi áldozatokat, a betegek kezelésére fordított költségeket, az elmulasztott munkanapokat, akkor az előidézett népgazdasági kár szinte felbecsülhetetlen. Az Állami Munkabiztonsági Felügyelőség rendszeres ellenőrzéseket végeztek az üzemekben, gyárakban és az összes fogyatékosságokra felhívta a vezetők figyelmét. Több esetben, azonban ez sem segített. Ezért az eltelt háromnegyévben százharminchárom szervezetnek közel hárommillió korona bírságot szabott ki a Munkabiztonsági Felügyelőség, az előidézett súlyos balesetekért és a munkabiztonsági előírások ismétlődő megszegéséért. Pénzbeli büntetés hatvan gazdasági vezetőt is sújtott. Viszont ha összehasonlítást teszünk, akkor a bírság szinte elvész a balesetek által előidézett óriási népgazdasági károk mellett. Meglehet, hogy a bírságok szigorításával jobb belátásra, vagyis az előírások tüzetesebb betartására lehetne bírni a munkabiztonságért felelős dolgozókat. A felsorolt adatokból több következtetés vonható le. Az egészségvédelem érdekében feltétlenül szükséges, hogy a vezetők több megértést tanúsítsanak, több figyelmet szenteljenek a munkabiztonsági előírások betartására. Célszerű lenne, ha a példás munkabiztonsági felügyelők megfelelő erkölcsi és anyagi elismerésben réczesülnének. Szükségszerű valamennyi irányítási fokon az ellenőrzéseket rendszeresen és következetesen végrehajtani, úgy, hogy ezeknek megelőző hatása legyen. Az eddiginél több figyelmet érdemel a jól irányított felvilágosító-nevelő munka, amelynek révén a munkabiztonsági előírások betartása, a fokozott óvatosság szokássá válna. De ahhoz, hogy a munkabaleseteknek gátat vessünk, mindenekelőtt fokozott felelősségtudat és munkafegyelem szükséges. Klamarcsik Mária, mérnök Szlovákia természeti szépségekben és történelmi nevezetességekben gazdag helyein. A legtöbben Spišskú Bélával és környékével ismerkedtek meg. Sokan pedig Martin mellett, valamint a Léva közelében fekvő Margita—Ilona üdülőközpontban töltöttek el szebbnélszebb napokat. Külföldi üdültetést száztíz gyermek részére sikerült biztosítani, mégpedig Magyarországon, Jugoszláviában és Bulgáriában. Arról, hogy a gyermekek minél jobban érezzék magukat, hét pionlrtábor-vezetű, két csapatvezető, huszonegy rajvezetö és öt egészségügyi dolgozó gondoskodott. Az üdülést számos vetélkedő tarkította. A pionírok nagy része szakkörökben tevékenykedett. Nagy sikert aratott a SZISZ pionírszervezete történetéről szervezett vetélkedő, valamint a honvédelmi sportvetélkedő. A pionírok esténként szívesen elbeszélgettek a tábortűz mellett, ahol számos barátság szövődött a gyerekek között. Bátran leszögezhetjük, hogy a pionírtáborok teljesítették küldetésüket, s a szülők örömére a néhány hét alatt megfelelő kezekben voltak a gyermekeik. Persze akadtak hiányosságok is, amelyeket az illetékesek a jövőben szeretnének kiküszöbölni. A Martin környékén táborozók ugyanis hiába igényelték a járási egészségügyi intézet gyors beavatkozását egy beteghez, sajnos nem találtak megértésre. A táborvezető autóstoppal szállította be a beteg gyereket a martini kórházba. A szóbanforgó üdülőközpont megfelelő orvosságkészlettel sem volt ellátva. A SZFSZ jb illetékesei már most megkezdték az idei pionírtáborozások szervezését, hogy a gyermekek minél jobban és kellemesebben érezzék majd magukat. Elvégre a gondoskodást nemcsak a nemzetközi gyermekévben igénylik! —ábel—
