Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-10 / 19. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. május 9 Az egyes országokban, vidékeken, telepeken a tőgygyulladás szubklinikai és klinikai alakjainak aránya elég tág határok között ingadozik, és ezt az arányt sok tényező határozza meg. Az utóbbi időben Bulgáriában is megfigyelhető a klinikai tőgygyulladásban megbetegedett tehenek arányának növekedése: Egyes tehenészetekben a beteg tehenek aránya 13,5 és 26,4 százalék között változik. Ezenkívül sok tehén (5,5—39,3 %) szenved szubklinikai tőgygyulladásban. Néhány tehenészetben végzett vizsgálat során megállapították, hog a tejmirigy megbetegedéseit egyes biológiai törvényszerűségek ismeretének hiánya, a technológiai folyamatok be nem tartása és az állattartás ésszerű szervezésének hiánya idézi elő. Véleményünk szerint a tőgygyulladás megelőzésében a következő fő követelmények betartásának van jelentősége: SZERVEZÉSI KÉRDÉSEK A tejkomplexumokban és kelepeken nem ajánlatos hirtelen, előzetes előkészítés nélkül áttérni a háromszori fejésről a kétszerire és fordítva, továbbá az egyműszakos munkáról a kétműszakosra, az állatok egyedi rögzítéséről a csoportos tartásra stb. Az állatok gondo? zását csak képzett állatgondozókra szabad bízni, fizetésüket pedig az állatok egészségi állapotával összefüggésben kell megállapítani. SZELEKCIÓS ÉS GENETIKAI KÉRDÉSEK A telep fejlesztése során a tehenek összpontosítását fiziológiai állapotuk, koruk, termelőképességük, a tőgy fejlettsége stb. figyelembevételével kell végrehajtani. A tejelő tehenek tartásával szemben támasztott szelekciós és genetikai követelményekről, valamint a szubklinikai és klinikai tőgygyulladások gyakoriságáról folytatott vizsgálatok bizonyos törvényszerűségeket tártak fel. A szubklinikai tőgygyulladásban megbetegedett tehenek legkisebb száma az első laktációban figyelhető meg, azután a megbetegedések száma növekedik, maximumát pedig az ötödik és tizedik laktációban éri el. A megbetegedett tehenek számának csökkenése a hetedik laktáció alatt a három fő fajtában: a bolgár barna, a bolgár vörös és a bolgár szimentáli fajtában, véleményük szerint véletlen. Ezek szerint a kor előrehaladásával a tőgygyulladás iránti fogékonyság törvényszerű. A másik jellegzetes sajátosság az a körülmény, hogy a pozitívan reagáló állatok aránya, az elsőtől a tizedik laktáciőig, mind a három fajtában húsz százalék felett volt. Véleményük szerint a megállapított eredmények arról tanúskodnak, hogy a nevezett három fajtába tartozó tehenek tőgygyulladás iránti fogékonysága lényegesen nem különbözik egymástól. Azoknak az állatoknak az aránya, amelyek pozitívan reagáltak a szubklinikai tőgygyulladásra az elsőtől a hetedik laktációig, elég alacsonynak bizonyul a feketetarka fajtájú tehenek között, megbetegedésük azonban nagymértékben az egészséges és a szubklinikai tőgygyuíladásos tehenek tőgyének funkionális jellemzése során. A szubklinikai tőgygyulladásos állatok tőgye .funkcionális szempontból gyengébb mutatókkal rendelkezik, mint az egészségeseké. Ez a törvényszerűség kifejezettebb és matematikailag megbízhatóbb a tehenek második és harmadik laktációjában. A három laktáciő egészében mind az egészséges, mind a szubklinikai tőgygyulladásos tehenekben a tőgy funkcionális sajátosságainak bírálati mutatói tág határok között váltakoztak. A tejmirigy egyes szelekciósgenetikai mutatói és a gyulladásos folyamatok gyakorisága közötti összefüggésről végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a profilaktikus intézkedések végrehajtása sorén figyelembe kell venni ezeket a paramétereket az állatok gépi fejés-Hogyan védekezzünk a logygyuliais ellen? emelkedik a nyolcadik laktációban. A feketetarka és a többi hárem bolgár fajta között ennek az eltérésnek az oka legkülönfélébb jellegű lehet, de számukra úgy tűnik, hogy az egyik ok az, hogy az importált feketetarka teheneknek jobb tartási viszonyokat biztosítsanak. A laktáció első hónapjában a nagyarányú megbetegedést a tejmirigyben lezajló gyors fiziológiai elváltozásokkal magyarázzák, amelyek az ellepállóképesség csökkenéséhez vezetnek. A laktáció utolsó hónapjaiban a pozitívan reagáló állatok aránya azért növekszik, mert szabálytalan az elapasztás. A megbetegedések gyakorisága a tehenek tejtermelésének növekedésével is emelkedik. Ez a tendencia különösen a négyezer kilogrammnál nagyobb tejhozamú teheneknél állapítható meg. Közöttük a szubkilinikai tőgygyulladás aránya eléri az 52 százalékot. Az egészséges és a szubklinikai tőgygyulladásos tehenek tőgyének morfológiai jellemzésekor — indexmódszer szerint, — megállapították, hogy az egészséges állatok szimmetrikusabb tőggyel és jobb mutatókkal tűnnek ki (a tőgybímbók helyeződése, hosszúsága, körmérete stb.). Csaknem analóg eredményeket állapítottak meg re való kiválogatásakor is. Célszerűnek tartják olyan megfelelő fajták kialakítását, amelyek alkalmasak a gépi fejősre és az iparszerű tartásra. Allategészégügyi kérdések A tőgygyulladás elterjedésének egyik lényeges oka az egészségügyi-higiéniai követelmények elhanyagolása, főleg a fejés és tartás során. Az utóbbi években az ország egyes gazdaságaiban az állattartás higiéniája nem javul észrevehetően, a tehenek tejhozama Viszont állandóan emelkedik. Ezért különös figyelmet kell szentelni az állatok fejőshez való előkészítésére (a tőgy lemosása, masszírozása, fertőtlenítése stb.). Megfelelő időközt kell betartani a tőgy fejőshez való előkészítése és a fejőcsészék felhelyezése között. Ez az idő körülbelül egy perc legyen. Nem szabad hibát elkövetni a tehenek gyógyítása során. A megbetegedett állatokat idejében kell gyógyítani, megfelelően kiválogatva a gyógyszereket. A használt kemoterápiás szerek hatékonysága antibiotikumok alkalmazását teszi szükségessé. A tőgygyulladás csökkentésében nem csekély szerepet játszanak a nehezen gyógyítható tehenek, amelyek a fertőzés állandó forrásául szolgálnak. Az ilyen teheneket idejében el kell távolítani az állományból. TECHNOLÓGIAI KÉRDÉSEK Nem szabad olyan technológiai jellegű elemi hibákat elkövetni, mint például a tehenek nem kellő időben történő szárazraállítása, az állatok fiziológiai tulajdonságainak meg nem felelő és nem teljes értékű takarmányozása stb. A végzett vizsgálatok eredményei a tőgygyulladás elterjedését előidéző okok sokaságát mutatják. Mindezeket figyelembe vették a tőgygyullás megelőzését és az ellene való védekezést célzó komplex program kidolgozásakor, hat tehenészetben 3500 tehénnél. A programban a következő fő intézkedések szerepelnek: ■ higiéniai intézkedések végrehajtása: a tőgy megtisztítása, lemosása és fertőtlenítése a fejés előtt, a tőgybimbók belemerítése fertőtlenítő kloramin-oldatba közvetlenül a fejés után, a felületen levő patogén mikroorganizmusok elpusztítása végett; ■ a gyűjtött tejben a sejttartalom elektronikus számlálóval történő, havonkénti meghatározása, ami képet ad a klinikai és szubklinikai tőgygyulladások elterjedésének mértékéről; ■ az összes tehén negyedévenkénti vizsgálata szubklinikai tőgygyulladásra, gyors mastitis-teszttel; a pozitívan reagáló teheneket bakteorológiaílag is megvizsgálják; ■ az összes tehén antibiotikumokkal való profilaktikus kezelése a szárazonállási időszakban, hogy megvédjék az állatokat az új fertőzéstől és megszüntessék a fennálló fertőzést; ■ a klínikailag beteg tehenek kellő időbeni való felderítése, elkülönítése és gyógykezelése, hogy elhatárolják a fertőzés forrását, megakadályozzák ennek elterjedését, és helyreállítsák az állatok egészségét és termelését; ■ a tőgy nehezen gyógyítható gyulladásos folyamatait mutató tehenek idejében történő kiselejtezése, hogy felszámolják a fertőzés állandósult forrását; ■ a fejőkészülékek időszakos ellenőrzése, a jó műszaki állapot és a szabályszerű alkalmazás biztosítására; ■ a profilaxis higiéniai paramétereinek és a tudományosan megalapozott normák szerinti takarmányozásnak a betartása, főleg az iparszerű állattartó komplexumokban; ■ az állatoknak szelekciós-genetikai mutatók és gépi fejésre való alkalmasság szerinti kiválogatása az iparszerű állattartás viszonyai között. , (NMSz) Ésszerűbben TAPASZTALATOK Aki tejet, kenyeret, gyümölcsöt eszik, nem is gondol arra, hogy az árban benne van a termeléshez szükséges energia költsége is. Nem mindegy tehát, hogyan teljesíti feladatát az energetikus! Évek óta hangoztatjuk: ésszerűen gazdálkodjunk az energiával. Ahogyan mondani szokták, ezt már mindenki kívülről fújja. Hirdetmények szólítják fel a lakosságot az energiatakarékosságra. A vállalatokban, szakosztályokon szervezik az energiával való ésszerű gazdálkodást, igaz, még nem mindenütt a legjobban. Valóban úgy van, hogy a legalacsonyabb színvonalon van ez a mezőgazdasági üzemekben. A Királyhelmeci (Kráf. Chlmec) Állami Gazdaságban ]án Konopins k ý foglalkozik az energiahordozók felhasználásával. Az utóbbi időben sok a tennivalója. — Eddig sem volt könnyű, ezután azonban nagyobb éberséget igényel az energiafogyasztás tervezése. A takarékosság nem mehet a munka rovására. Elég, ha annyit mondok: évente több milliót fizetünk a villanyáram fogyasztásáért és megközelítőleg 4 millió koronát fűtőanyagokért. Ha minden energiahordozó költségét összeadjuk, akkor 5 millió 308 ezer korona körüli a kiadás. Ha ebből csak öt százalékot sikerül megtakarítani, az 250 ezer korona.! A PÉNZ NEM MINDEN! — Amikor terveztünk — folytatja a gondolatot Tóth Antal tervező —, akkor arra is gondoltunk: nem minden a pénzbeni megtakarítás. Talán még fontosabb, ha az eredményt abban mérjük, mennyi áramot, üzemanyagot takarítottunk meg. Ez a lényege az energiával való ésszerű gazdálkodásnak. Tavaly 1679 megawatt villamos energiát használtak fel. Ez nemcsak járási, hanem országos szinten is jó. Azért, hogy továbbra is ezen a szinten maradjanak, s ne kelljen szembenézni a fogyasztás rendszertelensége miatti büntetéssel, nem pihenhettek a babérokon. Előszűr is meg kellett szervezni, hogy a nagy teljesítményű gépek úgy dolgozzanak: ne alakuljanak ki csúcsok. Tervben határozták meg, ki, mikor, mivel dolgozzék — mondta Juhász Lajos igazgatóhelyettes. A tartalékok feltárása S CSKP XV. kongresszusának határozatai, valamint a CSKP KB 13. és 14. plenáris ülésének irányelvei a mezőgazdasági, elsősorban az állattenyésztési dolgozók figyelmén többek között a jobb termelési eredmények elérésére, a mezőgazdasági üzemek között tapasztalható aránytalan különbségek kiegyenlítésére és a gyenge eredményeket elérő mezőgazdasági üzemek termelési színvonalának további emelésére hívták fel. A hatodik ötéves tervidőszak utolsó éve feladatainak sikeres teljesítése és a 7. ötéves tervidőszakra való sokoldalú, alapos felkészülés nagy igényeket támaszt a szarvasmarhák és a sertések tervezett darabszámának megtartásával, az optimális szaporodás alapfeltételeinek kialakításával, a közvetett és közvetlen veszteségek mérséklésével, az elhullások számának csökkentésével, a hízőmarhák és sertések súlygyarapodásának növelésével, a tömeg- és erőtakarmányok ésszerű kihasználásával stb. szemben. Az állattenyésztési termelés szakaszán főleg arra van szükség, hogy az eddigieknél sokkal következetesebben lássunk hozzá a szarvasmarha-tenyésztés belterjesítéshez, a lehetőségekhez mérten minden vonatkozásban, tehát kezdve az elegendő és jó minőségű takarmányalap biztosításával, valamint az újratermelési folyamat színvonalának további emelésével és ütemének gyorsításával. A hozzávetőleg azonos természeti feltételek között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek nagyon eltérő gazdasági eredményeit jelentős tartaléknak kell tekinteni. Ahogy a CSKP KB 13. ülése is hangsúlyozta, e belső tartalékok feltárása és kiaknázása rendkívül fontos feladat. A szarvasmarha- és sertéstenyésztés legnagyobb — mozgósítható — tartalékai azokban a mezőgazdasági üzemekben találhatók, ahol az állományok száma és hasznossága jóyal elmarad a körzeti, járási, kerüléti, esetleg országos színvonal mögött. A sertésteuyésztésben a legnagyobb erőfeszítéseket a termelés intenzifikálására és hatékonyságának további növelésére kell összpontosítani. Anton Selecký mérnökkel, a Bratislava-vidéke járási mezőgazdasági igazgatóság főállattenyésztőjével arról beszélgettünk, hogyan, milyen intézkedések révén szeretnék emelni a lemaradozó mezőgazdasági üzemek termelési színvonalát, különös tekintettel az állattenyésztés szakaszán. A járás irányító szervei a jövőben legnagyobb gondot a gyenge eredményeket elérő mezőgazdasági üzemek termelési színvonalának további emelésére fordítják. A jmi állattenyésztési dolgozói e fontos célkitűzés valóraváltása érdekében hathatós intézkedéseket dolgoztak ki a tejtermelés, a borjú és malacnevelés, valamint a szarvasmarhák és a sertések hizlalása szakaszán. A jmi intézkedéseit az egységes füidművesszövetkezetekben és állami gazdaságokban feldolgozzák saját feltételeikre, így az egyes részlegekre, gazdasági vezetőkre, munkakollektívákra stb. Az intézkedések kidolgozására elsősorban abból a szempontból került sor, hogy tavaly a legjobb és a leggyengébb eredményeket elérő mezőgazdasági üzemek között a tejtermelésben 2500 liter, a száz tehénre jutó borjúelválasztásban 27,6 db, az egy kocára számftott malacelválasztásban 8,5 db, a szarvasmarhák átlagos napi súlygyarapodásában 454 gramm, a sertések átlagos napi feihízásában pedig 126 gramm volt a szintkülönbség! A tejtermelés szakaszán tavaly a legjobb eredményt — 5610 literes évi tehenenkénti tejelékenység — a senkvicei szövetkezetben érték el. A járási átlag 3680 liter volt. A lemaradozó mezőgazdasági üzemek közé többek között a Nová Dedinka-i szövetkezet (3110 liter), a Stupavai (3142 liter) és a Seneci Állami Gazdaság (3186 liter), valamint a Záhorská Niva-i (3307 liter) és a modrai szövetkezet (3365 liter) tartozott. Annak érdekében, hogy a gyenge eredményeket elérő mezőgazdasági üzemek termelési színvonalát az átlagos eredményeket elérők ■ színvonalára emeljék, a következő — fontosabb — intézkedéseket dolgozták ki: ■ Elegendő és jó minőségű takarmányalaput kell biztosítani — évi átlagban és tehenenként a takarmányszalmán kívül 4,2 tonna tömegtakarmányt kell termelni és bekészíteni, szárazanyagban számítva. ■ A takarmányadagokban növelni kell a szárított vagy tartósított évelő takarmányok részarányát — évi átlagban és egy tehénre számítva 0,8 tonna évelő takarmányt kell termelni és tárolni, szintén szárazanyagban számítva. ■ Be kell vezetni a mindennapos gyakorlatba a takarmányozás irányított, tudományos elveken alapulj rendszerét. ■ Ésszerűen kell hasznosítani az abrakkeverékeket. ■ Az újratermelési folyamatot úgy kell irányítani, hogy az üszők első ízben 28 korban elljenek és elérjék a vemhesség 5. hónapjában az 500 kilós élősúlyt. ■ Az állategészségügyi szolgálat és a fajtanemesítő vállalat dolgozóival együttműködve nagyobb gondot kell fordítani a tőgygyulladás gyógyítására. ■ A gép- és traktorállomások dolgozóival együttműködve hathatósabban kell ellenőrizni a fejűberendezések tisztítását és karbantartását. ■ Az istállók mellett vagy közelében kifutókat, karámokat kell létesíteni, s a csülökápolásra is nagyobb gondot kell fordítani. En különösképpen a 3., 4. és az utolsó pontban említettek jelentőségét méltatnám, mert a jelenlegi termelési viszonyok közepette elengedhetetlen feltétel, hogy az állattenyésztő ne ismerje a takarmányféleségek kémiai összetételét, a takarmányok minőségét, a laboratóriumi minősítés rendszerén keresztül pedig táplálóértékét. A takarmányadagok összeállításával kapcsolatban kihangsúlyoznám: az alaptakarmányt a lehetőségekhez mérten úgy kell összeállítani, hogy a benne foglalt táplálóanyagok a termelés szükségletét a lehető legnagyobb hányadban kielégítsék. A tudományos elveken alapuló takarmányozási rendszer lényege az, hogy minden tehén érdem szerint, tehát tejtermelésének, illetve vemhességi állapotának megfelelően jusson a táplálóanyagokhoz. A frissfejős tehenek takarmányellátása szintén fontos feladat, ugyanis a laktáció megfelelő indítása alapvetően befolyásolja a későbbi tejtermelést is. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a takarmányozás a tehenek laktációbeli állapota, illetve a termelés szerinti csoportosítás alapján vagy egyedenként történjen. A csülökápolással kapcsolatban jó tudni: az elhanyagolt csülök okozta fájdalom csökkenti a termelést, mivel zavarólag hat a táplálkozásra, a pihenésre... A borjúnevelésben is akad még bőven tennivaló, hiszen míg a múlt évben a Kartová Ves-i szövetkezetben száz tehénre számítva 104,8 borjút választottak el, addig a Nová Dedinka-iban 77,2, a Seneci AG-ban 81,2, a pezinoki szövetkezetben 83,9, a lozornóiban 85,7, a budmericeiben pedig 85,4-et. A járási átlag 89,9 volt. Intézkedések: # Növelni kell a tehenek és üszők termékenyítésének intenzitását. • Szervezésileg — az etetők és fejők anyagi érdekeltségén keresztül — meg kell oldani az ivarzó egyedek figyeltetését. # A körzeti állatorvossal és az inszemináciős technikussal együttműködve be kell tartani az újratermelési folyamat rendszerét és rendszeresen — közös — ellenőrzési napokat kell tartani. • Nagyobb figyelmet kell szentelni a 2. és 3. laktációban levő tehenekre, különösképpen a termékenységet befolyásoló betegségek gyógyítására. # Minden mezőgazdasági üzemben, állattenyésztési farmon elletőistállót és profilaktóriumot kell létesíteni, állandó szolgálattal és az állatállomány nagyságának megfelelő kapacitással. ф Meg kell szilárdítani az újratermelési folyamat nyilvántartását és betartani az állatok átcsoportosításával, átszállításával kapcsolatos követelményeket. i ф Hatékony gyógyítási eljárások érvényesítésével csökkenteni kell a megtermékenyített és a leellett tehenek létszáma közötti különbségeket, valamint a közvetett és közvetlen veszteséget. • A vemhesség utolsó harmadában levő tehenek jobb takarmányellátása érdekében évente és egyedenként 0,5
