Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-10 / 19. szám

1980. május 9. SZABAD FÖLDMŰVES 13 az energiahordozókkal egy Állami gazdaságból Vagyis a terhelést úgy „nyújtani", hugy lehetőleg nappal dolgozzunk, s ne maradjon az esti csúcsidőre sok munka. Ez persze csak részben való­sítható meg, mert a teheneket csak este tudjuk fejni, a tejhűtő is ebben az időben működik, a száritó se áll­hat le. AZ OLAJ „CSÜSZÖS“! Az áramfogyasztás szervezése nem könnyű, mert az igény némileg beha­tárolja a lehetőséget. A gazdaságban villannyal működik a szárító, a ta­­karmányízesitő vonal, a keverő, a vi­lágítás, a fejés, a hűtés, a műhelyek gépsora, sőt gazdaságokon belül he­lyenként még a vízellátás is. Egyet­len megoldás: a legkiválóbb szerve­zéssel, tudományos alapossággal kell megoldani az egyidejűség kizárását, az egyenletes terhelést. A nagy tétel, a fűtőolaj, a gázolaj, a kenőolaj. A géppark, a szárító- és tisztítóberendezések nagy fogyasztók. Itt már a szervezésen kívül sok em­beri tényező is belejátszhat a sikerbe vagy a kudarcba. Tóth Antal: — A norma gépre, táj­ra megadott. Kidolgoztuk az anyagi érdekeltség rendszerét. Ezzel a pa­zarlás csökkentésére, a takarékos­ságra serkentünk. — Tegyem hozzá — így a tervező (—, hogv ebből legyen is valami, ah­hoz a gépek műszaki állapotát garan­tálni kell a szerelőknek, műhelyek­nek. — Tavalyi eredményeink is bizo­nyítják, hogy az energiával való ésszerű gazdálkodás sikerekhez vezet — állítja az energetikus. — Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy sikerült 71 ezer 265 liter üzem­anyagot és 10 ezer kilowatt villamos energiát megtakarítanunk. Azt hiszem, hogy ez a takarékosság elfogadható eredmény. MŰSZAKI ÚjiTÁSOK — A szervezés jelenleg a legfonto­sabb — mondta a tervező —, hiszen ismerjük a lehetőségeket. Tudjuk, hogy jobban kell szervezni a szállí­tást. El kell érni, hogy minden gép télen is tudjon indulni. Ne pöfögjön üresen nyolc órából hatot az a gép, amelyik trágyát szállít, mert motorját tonna jó minőségű szénát kell beké­szíteni. E intézkedésekkel kapcsolatban ki­hangsúlyoznám: a mesterséges termé­kenyítés eredményességét nagy mér­tékben befolyásolja az ivarzó egyedek időbeni felismerése. Ennek elhanya­golása, különösen a szezonális termé­kenyítéskor hátrányos lehet, mert rö­vid idő áll rendelkezésre az állatok vemhesítéséhez, s egy-két észrevétlen ivarzás a fogamzás kimaradását is eredményezheti. A mezőgazdasági üzemek feladata, hogy olyan tenyész­tés — higiéniai, tartási és takarmányo­zási viszonyokat teremtsenek, ame­lyek alapját képezik az optimális sza­porodásnak, újratermelési folyamat­nak. A malacnevelésben szintén nagy különbségek tapasztalhatók. Tavaly a legjobb eredményt a budmericei szö­vetkezetben érték el — egy kocára számítva 18,5 malacot választottak el. A gyenge eredményeket elérő mező­­gazdasági üzemek közé a pezinoki (10 db), a Nová Dedinka-i (12,8 db), a Vysoká pri Morave-i (12,8 db) és a Most pri Bratislave-i (13 db) szövet­kezet, valamint a Seneci (13,3 db) és a Stupavai AG (13,6 db) tartozott. A járási átlag ugyanakkor 15,1 db volt. Intézkedések: ■ Növelni kell a kocák és süldők termékenyítésének intenzitását. ■ Meg kell szilárdítani a kocák és süldők, valamint az egész újraterme­lési folyamat nyilvántartását. 00 Be kell vezetni a kocák és sül­dők hathatós számozásának, megjelö­lésének módszerét. ■ Nagyobb mértékben kell haszno­sítani takarmányozási célra a zöld­nem meri leállítnai a vezetője. Keve­sebb üresjárat szintén jobb lenne, a gépkocsik jelenlegi kihasználását is lehetne javítani. Ügy hiszem, ez má­sutt is így van. — Változtatni sem félünk, ha az jó és gazdaságos — magyarázta Ján Ko­­mipinský. Például az üvegházat az eddigi villanyfűtésről olajfűtésre állí­tottuk át, hasonlóképpen jártunk el a fóliaházakkal is. Tavaly sátranként 1357 korona megtakarítást értünk el. Az enegetikus naponta megáll a grafikon előtt, nyomon követi a fo­gyasztást, a költségeket. Bújja a szakirodalmat, tanfolyamon vesz részt, állandó kapcsolatban van az energetikai szolgálattal. Nem megy másként. Az energia­­gazdálkodás nem lehet spontán folya­mat, csak a kor tudományos eredmé­nyeinek ismerete vezethet sikerre. A személyes kapcsolat pedig fontos, hi­szen az áramszünet megbéníthatja a termelést, a jóindulatú figyelmeztetés pedig tájékoztathat. ELLENŐRZÉS, HATÁSKÖR Az energetikus alig egy éve dolgo­zik a gazdaságban, amely kilenc köz­ség határát öleli fel, de már jól is­meri, naponta látja és tudja, hogy a gazdaságban hogyan állnak a dolgok. Van jogköre, így intézkedhet. — Dgy érzem, hogy a takarékosság nem mindig megspórolás — mondja a tapasztalt szakember. — A lényeg talán az, hogy ugyanannyi üzem­anyaggal nagyobb teljesítményre ser­kentsünk gépet és embert. Van száz­tíz traktorunk s ha a traktorosoknak a mezőre hordjuk az ebédet, akkor az eredmény nem marad el. Tavaly a nagy teljesítményű gépeknél ezt már kipróbáltuk. Az üzemanyagot is ki­szállítottuk a mezőre, ami sok meg­takarítást tett lehetővé. Hazánk felszabadulása 35. évfor­dulójának tiszteletére a gépesítési ágazat dolgozói vállalták, hogy az idén 35 ezer kilowatt villamos ener­giát takarítanak meg. A traktorosok és a gépkocsivezetők összesen 50 ezer liter üzemanyag megtakarítására tet­tek ígéretet. A takarmányszárító dol­gozói például vállalták, hogy a ter­vezett feladataikat 40 vagon lucerna­liszttel túlteljesítik és az előirányzott fűtőanyag fogyasztását betartják. Va­lóban figyelemreméltó vállalások ezek. lucernát, a kapásnövényeket és az élelmiszeripari melléktermékeket. ■ Fokozatosan mindenütt be kell vezetni a mesterséges termékenyítést. ■ Folytatni kell a ketreces malac­­neveldék létesítését. ■ Biztosítani kell a kocák és sül­dők csoportos fialtatását. ■ El kell különíteni a beteggyanús egyedeket és nagyobb gondot kell fordítani gyógykezelésükre. A szarvasmarhák felhízásában a legjobb múlt évi eredménnyel — 1,09 kilós átlagos napi súlygyarapodás —­­a šenkvicei szövetkezetben dicseked­hettek. A járási átlag 0,77 kg volt. Ettől jóval gyengébb eredményt értek el a modrai (638 gramm), a Vysoká pri Morave-i (700 gr), a Podunajské Biskupice-i (717 gr), a lozornői (719 gr) és a pezinoki (740 gr) szövetke­zetben. A legfontosabb intézkedések: # Évi átlagban és egy szarvasmar­hára számítva — szárazanyagban — 3,5 tonna tömegtakarmányt kell ter­melni és bekészíteni. # Az egész éven át többé-kevésbé azunos jellegű takarmányokból kell összeállítani az adagot. # A hízóállomány 80 százalékánál kell alkalmazni a kiegyenlített takar­mányadagokat. # A régi istállókat mélyalmos és átjárós rendszerűre kell korszerűsíte­ni, az új kapacitásokat pedig olcsón kell építeni. A sertések felhízásában szintén a šenkvicei szövetkezetben érték el a legjobb eredményt (572 grammot át­lagos napi súlygyarapodás). A gyenge eredményeket elérők közé a Vysoká pri Morave-i (446 gr), a blatnéi (477 dunaszerdabelyi (Dunaj­ská Streda) járás me­zőgazdasági üzemeiben rendkívül nagy súlyt he­lyeznek az idei tervfel­adatok teljesítésére. A közelmúltban termelési értekezleten tárgyaltak az igényes feladatokról, melyek kö­zéppontjában a hatékonyság és a mi­nőség javítása állt. Ennek kapcsán tettem fel néhány kérdést Öllé Gyu­la elvtársnak, az SZLKP JB mezőgaz­dasági titkárának. 4 Hogyan értékeli a hatodik öt­éves terv járási célkitűzéseinek eddi­gi teljesítését, s milyen főbb felada­tok várnak a járás mezőgazdaságára ebben az évben? — Szükségesnek tartom megjegyez­ni, hogy míg az ötödik ötéves terv­időszak a kedvező éghajlati feltételek kapcsán a mezőgazdasági termelést dinamikusan segítette, addig a hato­dik ötéves tervidőszak négy évére a nagyméretű aszály és a szélsőséges hőmérsékleti ingadozás jellemző. Já­rásunkban a nem biztosítható károk összege évről évre százmillió korona körüli volt. Szemesekből a terméski­esés meghaladta az évenkénti 20—25 ezer tonna terjedelmet. Bebizonyoso­dott, hogy a szemesek termesztésé­nek a programja nem szűkíthető le csupán a termesztésre, a vetésterüle­tek vagy a hektárhozamok növelésé­re, mert legalább ennyire fontos té­nyező a felhasználás hogyanja is. Tagadhatatlan, hogy a szemesekkel való ésszerű takarékosság és a tö­megtakarmányokkal való helyes gaz­dálkodás nem mindenkor talált kellő visszhangra. Pártunk az ésszerűsítés­ben sohasem öncélt, hanem eszközt látott. Megállapíthatjuk, hogy járá­sunk mezőgazdasága sem volt ellent­mondásoktól mentes. Noha a terme­lés gazdasági vizsgálata mind az ál­lami gazdaságokban, mind a szövet­kezetekben régi hagyományokra és eredményekre tekint vissza, ezeknek az adatai az üzemirányításban csak helyenként kerültek felhasználásra. Az alapvető értékelési szempont a mennyiség maradt: a száz kilós vagy a néhány literes üzemek közötti különbségekre - érzékenyen felfigyel­tünk, abból azonban, hogy az egyik üzem termelésének a jövedelmező­sége legfeljebb egy negyede a szom­szédénak, nem mindig vontuk le a következtetéseket. Szövetkezeteinknél a jövedelmezőség mértéke tíz száza­léktól 44 százalékig terjed, az állami gazdaságoknál pedig nyolc és 23 százalék között ingadozik. — A CSKP KB 13. és 14. ülése ha­tározatainak szellemében új tartalom­mal és jelentőséggel lépnek előtérbe ezek a tények, különösen akkor, ha figyelembe vesszük az év elején ér­vénybe lépett új közgazdasági ösz­tönzőket és azok várható hatását. A gazdaságokban feltétlenül szilárdul­nia kell a közgazdasági szemléletnek, a problémák gazdasági szempontok gr), a prievozi (479 gr) szövetkezet, a Stupavai ÄG (482 gr) és a Dunaj­ská Lužná-i efsz (490 gr) tartozott. A járási átlag 508 gramm volt. A felhízás fellendítése érdekében kidolgozott főbb intézkedések: ■ A hízósertések takarmányozásá­ban differenciált módszert kell al­kalmazni. ■ A takarmányadagot úgy kell ösz­­szeállítani, hogy egy napra számítva maximálisan 2,2 kiló abrakkeveréket kelljen felhasználni. ■ A mezőgazdasági terményfelvá­sárló és ellátó vállalattal együttmű­ködve ki kell szélesíteni a garanciális szerződések számát. ■ Az új kapacitásokat úgy kell építeni, hogy lehetőség nyíljon a szemcsézett abrakkeverékek eteté­sére. ■ jobban ki kell használni takar­mányozási célokra az élelmiszeripari melléktermékeket, hulladékokat. ■ A hízóállatok átcsoportosítását úgy kell megoldani, hogy lehetőség nyíljon a csoportos be- és kitelepí­tésre. ■ A hizlaldákat kiegyensúlyozott, jó egészségi állapotú állománnyal kell feltölteni úgy, hogy maximálisan egy kutricába 15 hízó kerüljön. ■ A beteggyanús egyedeket időben kell elkülöníteni és a körzeti állat­orvossal együttműködve hathatós gyógykezelési eljárásokat kell alkal­mazni. Bízunk abban, hogy a járás — ille­tékes — mezőgazdasági üzemeinek vezetői a jmi állattenyésztési osztá­lyának dolgozói által kidolgozott in­tézkedéseket minél előbb felbontják saját feltételeikre, és mindent elkö­vetnek annak érdekében, hogy a gyenge eredményeket elérő mezőgaz­dasági üzemek termelési színvonalát az átlagos eredményeket elérők szín­vonalára emeljék. Ehhez az igényes és felelősségteljes munkájukhoz sok sikert kívánunk! BARA LÁSZLÓ mérnök szerinti megközelítésének. Az 1979-es év eredményeiről azt mondhatom, hogy mezőgazdasági üzemeinkben vi­szonylag jó eredményeket értek el és a mutatók egész sorát túlszárnyal­ták. Lényeges, hogy a termékek mi­nősége javult és a bevételek megha­ladták az árutermelés összegét. Emel­kedett az egy hektárra jutó ráfordí­tások összege, nőtt — bár nem a kí­vánt mértékben — az egy hektárra jutó termelési érték és emelkedett a munkatermelékenység. A szövetkeze­tek pénzügyi helyzete tovább szilár­dult, közülük egy sem szorult hitelre. A gazdasági szféra legfőbb negatívu­ma volt, hogy — a politikai határo­zatokkal ellentétben — egyes üzemek gazdasági színvonalkülönbsége nem csökkent, hanem emelkedett. Az irá­nyítás és a szervezés területén fogya­tékosságok merültek fel az ágazati irányítás közvetlen érvényesítésében, a döntési jogok és a felelősség pon­tatlan körülhatárolásában, valamint abban, hogy a gazdaságossági törek­véseket nem ösztönözték kívánt mó­don. Helyettük a mennyiségi teljesít­ményeket helyezték előtérbei — Az 1980-as év feladatainak tel­jesítésében szilárd bázisunk van: az őszi kalászosok állapota túlsúlyban kiváló. A gyengébb termőerejű par­cellákon is jobb, mint tavaly volt. Az évelő takarmányok jól teleltek. A ta­vasziak alá valamennyi ősszel végez­hető műveletet elvégeztünk. Állatállo­mányunk létszámra és minőségre nézve ilyen jó még sohasem volt. A tömegtakarmányokból minden üzem­ben elegendő van. A szemesek hiá­nyát pedig a terv szintjéig központi­lag fedezik. Az előírt ütem összhang­ban van a hatodik ötéves tervidőszak évközi növekedését előirányzott négy százalékos növekedéssel, azonban e feladatokat az anyagi-műszaki alap lassúbb ütemű bővítése, az alacso­nyabb szintű beruházási fejlesztés és a szigorúbb anyag- és energia-gazda­sági igény mellett kell megvalósítani. 4 Milyen főbb feladatok hárulnak a növénytermesztésre, s hogyan biz­tosítják a gazdaságossági szempontok érvényesítését a takarmánygazdálko­dásban? — Fontosnak tartom kiemelni a szemesek termelési programjának komplex értelmét, vagyis a takar­mánybázis jelentős bővítését, tehát a tömegtakarmányok hozamának növe­lését, a betakarítási és a tárolási, va­lamint a felhasználás során keletke­zett veszteségek csökkentését, vala­mint a növénytermesztésben felhal­mozódó melléktermékek okszerűbb felhasználását, főleg pedig a szeme­seknek jó minőségű tömegtakarmá­nyokkal való pótlását. Tudjuk, hogy nagy tartalékok vannak a takarmány­források bővítésében, beleértve a má­sodvetések, a belterjes legelők és az öntözőberendezések jobb kihasználá­sát, valamint a takarmányhasznosítás racionalizálását. Véglegesen meg kell szűnnie az olyan helytelen gyakorlat­nak, amikor a takarmányadagökat la­boratóriumi vizsgálat nélkül készítik el és a készleteket nem osztják el az istállók, az állatcsoportok és az idő­szakok szerint. További feladat, ame­lyet a takarmánygazdálkodásban tel­jesíteni kell, hogy a melléktermé­kek túlnyomó többségével húst ter­meljünk. Ez pedig rácáfol azon gaz­daságok törekvéseire, akik szabadulni szeretnének a juhtenyésztéstől. A le­gelők hiánya nem indok erre. Minden üzemben sok olyan gyenge minőségű takarmány van, amely a juhokkal jól hasznosítható. — Általánossá kell válnia annak a szemléletmódnak, hogy az egység­nyi takarmányköltségre jutó állati termék növekedjen, illetve a termé­kek önköltségében a takarmányok költsége csökkenjen. Tudatosan hang­súlyoztam a takarmányok felhaszná­lásának jelentőségét, mert a fő tar­talékok ebben vannak. Ez persze sen­kit nem mentesít azon kötelességtől, hogy általánosan növelni kell a nö­vénytermesztés hatékonyságát. A búza fajtaösszetételén — úgy tűnik, hogy — változtatni nem lehet. Azon azon­ban igen, hogy az egyes parcellákon egy-egy fajta megfelelő ápolásban és tápanyagpótlásban részesüljön. Ez minden gazdaság elsőrendű köteles­sége. Az árpa termését illetően az a nézet alakult ki, hogy ismét konzul­tálnunk kell a kroméŕíži kutatóinté­zettel, hogy az összes tudományos ismeretet és eredményeket a hozam­­növelés szolgálatába állíthassuk. Még ennél is fontosabbnak tartjuk a ku­korica hozamának a növelését. A költségmegtakarítás szempontjából két területen vannak tartalékaink: az egyik az istállőtrágya tápanyagpőtlő szerepe, a másik pedig a vegyszerek nagyobb hatásfokkal való alkalmazá­sa. A cukorrépa-termesztésben figyel­met kell szentelni a minél jobb bio-' lógiai anyag beszerzésére. Nem sza­bad elvetni olyan magot, amelynek a csíraképességét ne ismernénk. Ra­gaszkodunk hozzá, hogy a vetés ide­jén a rendelkezésünkre álló kevés vetőgépet teljes kapacitásban kihasz­nálják. 4 Ismeretes, hogy a tervet nehéz körülmények és feltételek között kell teljesíteni, hiszen sem az épületberu­házások, sem a gépesítés, sem pedig több kiemelt fontosságú anyagellátás nem éri el a múlt évi szintet. Mind­ezek ellenére, hogyan érik el a ter­melés mennyiségi és minőségi, vala­mint gazdasági mutatóinak a növelé­sét? — Kétségtelen, hogy az új helyzet­ben az eddigi munka és vezetési stí­lus nem megfelelő. A célkitűzések minőségileg elkötelezettebb hozzáál­lást követelnek. Több gépfajtának az egyszerű felújítása sem biztosított. Ez idényben megköveteli a többmü­­szakos üzemelést, a karbantartás ru­galmas és jő minőségű elvégzését, a gépek javítása céljából el kell mélyí­teni az üzemek közötti kooperációt. A mezőgazdasági üzemek jól kiépített javítószolgálattal rendelkeznek. Mivel azonban minden üzem minden gép­típust maga javít, ehhez nem rendel­kezhet kellő szakemberrel és felsze­reléssel. A jövőben fontolóra kell majd venni, hogy nem volna-e cél­szerűbb legalább a kulcsfontosságú géptípusok iparszerű javítását egy­­egy nagyüzembe összpontosítani. Az építkezési beruházásokat illetően a szövetkezetek, az állami gazdaságok és a közös mezőgazdasági vállalatok terv előirányzata az alacsonyabb ke­retek és a kereteken kívüli gépvásár­lás felszámolása folytán 1980-ra csak 70,8 százalékát teszi ki az 1979-es va­lóságnak. Gazdaságosan kell bánni az energiahordozókkal, s minden szaka­szon növelni kell az ellenőrzést és a felelősségrevonást. Az építkezési be­ruházás terén abból az alapelvből indulunk ki, hogy csupán olyan ak­ciók kezdését engedélyezzük, ame­lyeknek a tervdokumentációját, költ­ségvetését és az anyagok szállítását előre beütemezték. 4 A növekvő igények és feladatok előtérbe helyezik a munkaszervezés és az irányítás javítását. Mi a teendő ezen a téren? — Régi igazság, hogy minél bonyo­lultabbak a feladatok, minél mosto­hábbak a feltételek, annál nagyobb szervezettség, megalapozottabb dön­tések és azok következetes végrehaj­tása szükséges. A vállalatok külső irányítása szempontjából a tervfel­­adatok minél megalapozottabb, tudo­mányos alaposásgú elosztásáról és széthelyezéséről, a megvalósításban pedig a tudományos-műszaki haladás eredményeinek, tehát a haladó ta­pasztalatoknak következetes kihasz­nálásáról van szó. A járás politikai és gazdasági vezetése nagy erőfeszí­téseket tett és tesz azért, hogy a legújabb ismeretek minél rugalmasab­ban és hatékonyan eljussanak az üzemekbe és a termelőhelyekre, s ott a hatékonyság szolgálatába legyenek állítva. — A belüzemi irányítás terén felül kell vizsgálni és el kell bírálni, hogy a szervezésnek és az irányításnak melyik üzemben, melyik típusa és formája biztosítja a leggyorsabb elő­rehaladást: az ágazati, a területi, vagy a kombinált rendszer. Ennek eldöntése után azonban az illető rendszert teljes mértékben alkalmaz­ni kell — beleértve a chozrazcsotot és az ágazati eredményekben való érdekeltséget kifejező jutalmazást is. A feladatok másik követelménye a vezető káderekkel szembeni igények növelése. Ez előtérbe állítja a politi­kai-szakmai képzettség, az elkötele­zett magatartás, a rátermettség és a magas szintű erkölcsi megalapozott­ság iránti mérce nagyfokú emelését. A nagyobb termelési és gazdasági fel­adatok csak megnövekedett szintű politikai munkával, a dolgozó kollek­tívák mozgósításával oldhatók meg. Új lendületet és tartalmat kell kap­nia a szocialista versenymozgalom­nak, a kötelezettségvállalásoknak, a szocialista brigádok tevékenységének és az alkotó kezdeményezés egyéb formáinak. Nem elégedhetünk meg a termelés növelésére tett felajánlások­kal, ha azok nem párosulnak az egy­ségnyi ráfordításra jutó termelés nö­vekedésével, főleg az importból szár­mazó anyagok és az energia fajlagos megtartásával. Beszélgetett: SVINGER ISTVÁN 1аааааав1*ааавааааааааааввааааааааавааавааавааааавааааааааааааавааавв1

Next

/
Thumbnails
Contents