Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-10 / 19. szám
1980. május 9. SZABAD FÖLDMŰVES 11 A földművesek régóta küzdelmes harcot vívnak a természettel a minél nagyobb termés eléréséért. A tudományos-műszaki fejlődés nagy segítséget jelentett e küzdelemben. A tudósok, a műszaki szakemberek és a gyakorlatban dolgozók összefogásával nagy hozamú fajták jöttek létre, valamennyi növény számára kidolgozták a legmegfelelőbb termesztési technológiát, megoldották a talaj tapanyagutánpótlását, a kártevők, betegségek és gyomok elleni vegyszeres védekezést, a nehéz fizikai munka kiküszöbölésére pedig nagy teljesítményű gépeket, gépsorokat szerkesztettek. Mindezek a tényezők a nagy hektárhozamok elérését tették leijetővé. Érdekes módon a szántóföldi növénytermesztésben aránylag hosszú ideig a természetre bízták a csapadékot, vagyis a növények vízszükségletét. Hazánkban a nagyüzemi öntözőberendezések fejlesztése csupán húszéves múltra tekint vissza. Pedig szemi-humíd övezetben élünk, ahol még a többéves átlagnak megfelelő csapadék sem fedi a növények vízszükségletét, nem beszélve már a lehullott csapadék mennyiségének rendszertelen szétoszlásáról. Bármennyire is iparkodhatnak a mezőgazdasági dolgozók, mit sem tudnak változtatni a termés ingadozásán, különösen, ha tétlenül várnak, lesz-e eső vagy sem. Habár a számok általában unalmasak, mégsem árt felhozni egynéhányat a bratislavai Vízgazdálkodási Kutatóintézet adataiból az öntözés termésnövelő hatásának bizonyítására. Figyelembe véve a tizenötéves felmérések átlagát, a cukorrépa hektárhozama 30—40, a szemes kukoricáé 15—35, a burgonyáé 40—55, a lucernáé 30—40, a gabonaféléké pedig 8—25 százalékkal növekedett az öntözetlen növényekhez viszonyítva. A különbségek még szembetűnőbbek olyan szélsőséges időjárási viszonyok esetében, mint amilyennek tavaly tanúi lehettünk. Öntözött területekről i— a kísérletekben és a gyakorlatban egyaránt — búzából 91, cukorrépából 80, szemes kukoricából pedig 106 százalékkal nagyobb hektárhozamot értek el, mint az öntözetlenekről. A kísérletekben beigazolódott az is, hogy az öntözésnek nagyobb termésnövelő hatása van, mint a műtrágyázásnak. Persze az öntözés és a műtrágyázás ésszerű összehangolásával érhetjük el a legnagyobb termést. A tények egyértelműen igazolják, hogy az öntözés egyik leghatékonyabb termésnövelő és stabilizáló eszköz a mezőgazdasági dolgozók kezében. Igaz, hazánkban az öntözési lehetőségek aránylag korlátozottak. A többi fejlett országhoz viszonyítva e tekintetben jóval lemaradunk. Természeti adottságainkból kiindulva — országos viszonylatban — 1 millió kétszázezer hektár öntözi hető területre lenne szükség, ebből Csehországban 400 ezer, Szlovákiában pedig 800 ezer hektárra. Ezidáig a szükségletnek csupán huszonöt százaléka biztosított. Azonban meg kell említeni, hogy a jelenlegi háromszázezer hektár öntözhető terület a következő ötéves tervidőszakban további 160 ezer hektárral bővül, ebből Szlovákiában 120 ezer hektárral. Köztudott, hogy a termőföld évről évre csökken, a feladatok pedig egyre igényesebbek. Ezeket csak akkor tudjuk teljesíteni, a mezőgazdasági termelést csak akkor tudjuk továbbfejleszteni, ha minden lehetőséget ha minden tartalékot kihasználunk. Meglehet, hogy e néhány papírra vetett mondat már szinte közhelyként cseng a mezőgazdasági dolgozók fülébe, de vajon akkor is közhelyként hangzik-e, ha behatóbb pillantást vetünk a tavaly elért gyenge eredményekre a növénytermesztés szakaszán? Vagy mit tettek a gazdasági dolgozók az adott lehetőségek kihasználása érdekében, a szélsőséges időjárási viszonyok,, illetve az aszálv kedvezőtlen hatásának mérsékelésére. A valóság egyértelműen bizonyítja, hogy nem sokat. Szlovákiában a 170 ezer hektár öntözhető területnek csupán hatvanhét százalékát használták ki. Az öntözőberendezések területi kihasználásában a nyugat-szlovákiai kerületben 75, a közép-szlovákiaiban 48, a kelet-szlovákiai kerületben pedig csupán 36 százalékos átlagot értek el. Ha figyelembe vesszük az öntözések számát, a kijutattott vízmenynyiséget, akkor még kedvezőtlenebb képet kapunk. Az öntözhető területeken gazdálkodó üzemek többségében a tenyészidő egyetlen hónapjában sem használták ki teljes mértékben az öntözőberendezéseket — még a legnagyobb aszály idején sem. A vízhiánynak — szlovákiai átlagban —* csupán negyvenhárom százalékát pótolták öntözéssel. Minden bizonnyal a hektárhozamok — főleg gabonából és cukorrépából másképpen alakultak volna, ha a gazdaságok nagyobb gondot fordítanak az öntözőberendezések kihasználására. Haté-, konyább öntözéssel növelhették volna a többi növény hozamát, több takarmányt termelhettek volna, de nem csak ezt. Mindnyájunk emlékezetében él még az, hogy a tavalyi aszályos ősz mennyi gondot, mennyi keserűséget okozott a talaj megművelésekor. Hogyan csorbultak az ekék a kiszikkadt talajban. Pedig öntözéssel ezt is elkerülhették volna a gazdaságok, s még javíthatták volna a talajelőkészítés minőségét Is. A tények arra utalnak, hogy a mezőgazdasági dolgozók tudatában nehezen töri át magát, hogy mennyire fontos az öntözés a csúcshozamok elérésében. Az öntözőberendezéseket rendszerint csak akkor kezdik üzemeltetni, amikor már beállt a szárazság. Valahogyan óvakodnak a gabonák öntözésétől is. Az a tévhit uralkodik, hogy az öntözés során letaposott növény jelentős terméskiesést idézhet elő, holott a traktorkerekek nyoma által keletkezett kár csupán egy-két százalék. Eközben megfeledkeznek arról, hogy az öntözés hatványozottan behozza a jelentéktelen károsodást. A mezőgazdasági üzemek vezetőinek végre tudatosítaniuk kell, hogv az öntözés csak akkor hozza meg a várt eredményt, ha ezt a szárazság megelőzésére, vagyis a talaj optimális vízgazdálkodásának biztosítására irányítják. A tavaszi időszakban igen fontos az indító öntözés, főleg a tavaszi vetések alá, de nem Aivésbé jelentős az őszi keverékek öntözése sem, még akkor is, ha nemrégiben csapadékos volt az idő. Természetesen, ahhoz, hogy a gazdaságokban az öntözési lehetőségeket teljes mértékben és hatékonyabban kihasználják, célszerű felkészülésre és rugalmas munkaszervezésre van szükség. Az öntözőberendezéseket idejében kell előkészíteni, rendbe hozni, nem akkor, amikor már fenyeget az aszály. A korszerű műanyagtömlös vagy a Fregat típusú öntözőberendezések kezelése ma már szakképzett dolgozókat követel. Valljuk be őszintén, hány gazdaságban gondoskodnak az öntözőberendezéseket kezelő dolgozók szakképesítéséről? Tény, hogy az öntözés szakaszán még sok probléma vár megoldásra. Az olomiuci Sigma n. v. által gyártott műszáltömlős öntözőberendezések gyakran meghibásodnak. A gördülő vagy a vontatott szárnyvezetékű öntözőberendezésekből kevés van hazánkban. Hiányát érezzük nemcsak a szakképzett dolgozóknak, hanem az öntözésre szakosított szakembereknek is. A bérezési és premizálási rendszer is megoldatlan. Az öntözés csak akkor lehet hatékony, ha a többi termésnövelő tényezővel, vagyis a trágyázással, az agrotechnikával, a vetésforgó kialakításával összhangba kerül. Megköveteli a növénytermesztés nagyobb arányú összpontosítását és szakosítását, de ezenkívül még számtalan kérdés megoldását. A felsorolt tények korántsem jelentik azt, hogy nem történtek lépések a helyzet orvoslása érdekében. Hiszen csak ebben az esztendőben a gépesítési beruházások jelentős részét az öntözés fejlesztésére fordítjuk. A többi kérdés megoldása — például a berendezések műszaki hibáinak a kiküszöbölése, az öntözés irányításának és szervezésének tökéletesítése, a szakképzés, a hatékony anyagi ösztönzés rendszerének a kialakítása stb. — folyamatban van. Persze, mindez idő kérdése. De addig is, amíg ezek az égető kérdések megoldódnak, azokban a gazdaságokban, ahol öntözési berendezésekkel rendelkeznek, ésszerűen ki kell használni ezeket a lehetőségeket. Tudatosítaniuk kell, hogy a leghatékonyabb termésnövelő eszközzel rendelkeznek. Legyen már vége annak a szemléletnek, hogy „ahogy esik, úgy puffan“. Klamarcsik Mária mérnök yy Szovjetunió erdőségeit üzen-; hét területi légibázis védi.' Körülbelül tízezer légi tűzoltó végez huszonnégy órás őrszolgálatott. Több száz repülőgép és helikopter áll a rendelkezésükre. E hatalmas védelmi hálózat ellenére a tűz elleni harc ma is óriási erőfeszítéseket igényel, és hatalmas összegekbe kerül. A Leningrádi Erdőgazdasági Intézet tudósai automatizált vezérlési rendszer tervét dolgozták ki, amely lényegesen megkönnyíti az erdei tűzoltók munkáját. Kiszámították, hogy az országban a tűzesetek 50—95 százaléka mindössze Automatizált tűzvédelem Az öntözőberendezések szakszerű és rendszeres karbantartása funtos követelmény. Fotó: {kalitaj két-három területre, ezeken belül 1 pedig két-három járásra jut. A különböző években a területek és járások váltakoznak. Természetesen, sok függ az időjárástól. Az új rendszer a különböző területeknek az utóbbi néhány évi időjárásáról szerzett valamennyi információt, valamint a múltban keletkezett tüzek összes jellegzetességét őrzi majd memóriaegységében. Az új vezérlési rendszer évente feldolgozza a friss információkat a szél erősségéről, a levegő hőmérsékletéről és nedvességtartalmáról. Ezektől a körülményektől függően, a komplexum „lejátssza“ az összes lehetséges tűzveszélyes szituációt, és a megfigyelőknek minden napra megszabja az optimális munkarendet. Ezzel a tűzvédelmi szolgálat rendkívül eredményessé és hatékonnyá válik, sok erő és anyagi eszköz megtakarítását teszi lehetővé. Izvesztyija Otthonra lelnek a mezőgazdaságban Nagymértékben az emberek sokoldalú felkészültségétől, szakképzettségétől függ, milyen ütemben valósítjuk meg a mezőgazdaság fejlesztésének céljait, hogyan mélyítjük el ipari jellegét. Emlékezzünk vissza, milyen volt a helyzet két évtizeddel ezelőtt, amikor a szövetkezetekből és általában a mezőgazdaságból az emberek elszállingóztak. Sok helyütt komoly munkaerőhiány lépett fel, különösképpen elégtelen volt a fiatalok utánpótlása. S milyen a helyzet ma? Nem vitás, hogy az utóbbi években jelentős változás következett be. A mezőgazdaságba fiatalok, szakemberek jöttek, a munkaerők jelentősen stabilizálódtak, kisebb lett a munkaerővándorlás. Egyszóval: a mezőgazdaság vonzóbb lett. Ez nagy, pozitív változás, a kommunista párt politikájának nagy sikere. Míg 1960-ban az efsz-ekben száz állandó dolgozó közül csak egy volt főisökolai végzettségű, addig tavaly több mint tizenhárom. A középiskolát végzett dolgozók száma több mint a tizenegyszeresére nőtt. Az állattenyésztés és a növénytermesztés vezetőinek harminchét százaléka főiskolai képesítéssel rendelkezik. Helyes, hogy a mezőgazdasági üzemek többsége továbbra is figyelmet fordít a szakképzett emberek felkészítésére, elhelyezésére. Hiszen szocialista mezőgazdaságunkban az idősebb nemzedéktől olyan fiatalok veszik át a „stafétabotot“, akik nem a földeken, apáik, nagyapáik mellett, hanem a mezőgazdasági szaktanintézetekben, szakközépiskolákban, főiskolákon, egyetemeken sajátították el a gazdálkodás mesterségét. Ma már ezek a fiatalok korszerű módszerekkel és eszközökkel milliókat érő gépeket és berendezéseket kezelnek. Lelkiismeretes munkájukon, szaktudásukon múlik a termelés gazdaságossága. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében mindinkább a tudomány alkalmazásának mértéke válik fő tényezővé. A kor követelménye ez, ezért szükséges a szakmai-politikai tudás szüntelen gyarapítása. Az új életi (Nový Život) Csehszlovák—Mongol Barátság Efsz-ben fokozott figyelmet szentelnek a szakemberképzésnek és az utánpótlásnak. A fiatal dolgozók létszáma az utóbbi években fokozatosan növekszik; a fiatalok közül egyre többen térnek vissza szülőfalujukba, vagyis a mezőgazdaságban megindult a „visszaáramlási" folyamat. Természetesen a népgazdaság munkaerőszükségletét hosszabb távon figyelembe véve, szólni kell arról is, hogy a mezőgazdasági dolgozók száma — a munkatermelékenység növekedésével — a jövőben tovább csökken, azaz kevesebb létszámmal többet termelnek majd. Ebhez fontos a szakemberképzés szüntelen növelése. A visszaáramlási folyamat is örvendetes jelenség, hiszen a mezőgazdasági üzemek fejlettségét, jó munkahelyi lehetőségét bizonyítja. — Szövetkezetünkbe főleg azok a fiatalok jönnek vissza, akikkel szerződést kötöttünk — mondta Horváth Pál, a személyzeti osztály vezetője, a pártszervezet elnöke, aki egyben balesetvédelmi előadó is. — Örvendetes, hogy egyre több fiatal választja a növénytermesztési, állattenyésztési és gépesítési szakot. Rájöttek arra, hogy ezek a munkakörök is ugyanolyan értékűek, mint más ágazatban levő szakmák. Természetesen akad még tennivaló bőven, hogy a növénytermesztési és állattenyésztési irányzatú szaktanintézetek megfelelő létszámú szakmunkást biztosítsanak mezőgazdaságunknak. — jelenleg az említett szövetkezetben az aktív dolgozókat a középkorúak és a fiatalok képviselik. Kielégítő-e a létszám? — Szövetkezetünk állandó aktív dolgozóinak száma kétszázhúsz (45 éves korig), tehát az arány kielégítő. De ennél még fontosabb tényező a fiatalok szerepe a mezőgazdaságban, a termelés fejlesztésében. Hiszen a fiatalok fogékonyabbak a korszerű gépek és technológia iránt, képzettségük, szaktudásuk hatványozottan megmutatkozik a munka hatékonyságában, végső soron pedig a termelési eredményekben. — Mit tesznek a fiatalok továbbképzése érdekében? — Szövetkezetünkben ma már nincs olyan harminc éven aluli fiatal, akinek ne lenne képesítése, sőt egyeseknek már több szakmájuk is van. Viszont ha egy mezőgazdasági dolgozó tanulni akar, mi támogatjuk, hiszen az igényes feladatokat csak jól képzett szakemberekkel — gépkezelőkkel és javítókkal — tudjuk teljesíteni. Ennek érdekében a szövetkezetben továbbképző-tanfolyamokat szerveztünk, ahol a dolgozók különböző szakmát szerezhetnek. Szakmunkásképzést, illetve továbbkép/ést oktatói intézményekben is szerveztünk. Egyre több dolgozónk jelentkezik a gép- és traktorállomás által szervezett tanfolyamokra. Tíz dolgozónk három hetes tanfolyamon vett részt Nagylégen (Lehnice). Szövetkezetünk jó kapcsolatot tart fenn a Somorjai (Samorln) Mezőgazdasági Szaktanintézettel, ahol a dolgozók a vizsgák sikeres letétele után traktoros-gépesítöigépjavítói képesítést szerezhetnek. Továbbá évente két-három — az iskolából kikerülő fiatallal — szerződést kötünk. Ezek a tanulók a szövetkezetben végzik a kötelező gyakorlatokat. A tanulók a tanulmányi idő alatt az összes törvényes kedvezményben részesülnek. Az iskola befejezése után visszajönnek a szövetkezetbe. De egyre több azoknak a száma — a vezető beosztású dolgozók közül is —, akik szakközépiskolai, főiskolai végzettséggel rendelkeznek. Például állattenyésztési szakon végzett Végh Gábor, üzemszervezési szakon Novák Jánosné, növénytermesztési szakon Domokos Erzsébet, akik a szövetkezet jóvoltából tanultak tovább, és itt maradtak a szövetkezetben. A jelenlegi időszakban tévúton végzi főiskolai tanulmányait Farkas Pál és Bőgi Vince. Am elsődleges célunk az, hogy az új munkaerők már szakképesítéssel rendelkezzenek. Ezért a fiatalokat támogatjuk, ami elsősorban a róluk való gondoskodásban nyilvánul meg. Elsősorban nagy segítséget nyújtunk a lakáskérdés megoldásában, továbbá az ifjúsági szervezettel együttműködve nagy gondot fordítunk a szabad idő hasznos kihasználására, a kulturális igények kielégítésére, a sportolási lehetőségek megteremtésére. — A szövetkezeten belül nagy jelentőséget tulajdonítunk a téli iskolázásnak, így a Haladó Tapasztalatok Iskolájának, és a szövetkezeti munkaiskolának. — A szövetkezeti munkaiskola keretében általános jelleggel történő munkabiztonsági előadásokat tartunk. A munkabiztonsággal kapcsolatos jogokról és kötelességekről rendszeresen előadást tartunk. Ezeken az előadásokon minden egyes dolgozó köteles részt venni. Ennek az iskolázásnak a jóvoltából is, súlyos baleset az utóbbi öt évben nem fordult elő. Előadásokat tartunk az öntudatra való nevelés érdekében, ahol az alkohol ellenn védekezés kerül előtérbe. Ezenkívül a honvédelmi iskolázások keretében jogi kérdésekkel is foglalkozunk. A politikai iskolázásokat az előirányzott terv szerint valósítjuk meg. Évente két-három fiatal dolgozót felveszünk a pártszervezetbe. A fentiekből kiderül, hogy e szövetkezet vezetősége időben tudatosította, hogy a fiatalok aktív közreműködése nélkül nem jut előbbre a mezőgazdasági termelés. Ezért az ifjúsággal kapcsolatos valamennyi pártós kormányhatározatot következetesen betartják. Erkölcsi és anyagi elismerésben részesítik a kiváló munkát végző szövetkezeti dolgozókat és az ifjúsági szocialista brigádokat. Fokozott figyelmet szentelnek a politikai-nevelő munkának a fiatalok politikai látókörének szélesítése érdekében. Ennek tudható be, hogy a szövetkezet jő hírnévnek örvend a dunaszordahelyi (Dunajská Streda) járásban. NAGY TEREZ
