Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-10 / 19. szám
Fellendülőben a szerződéses állathizlalás Az utóbbi időben egyre gyakrabban kerül előtérbe az állati termékek termelésének, valamint a lakosság hússal, tejjel, tojással stb. való ellátásának komplex kérdéscsoportja. Ilyenkor önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy vajon — az ellátás sokrétűsége és a választék bővítése érdekében — észszerűen használjuk-e ki az adott lehetőségeket, tartalékokat? Kellőképpen — főleg erkölcsileg — értékeljük-e a kisál lattenyésztők, kistermelők szorgos munkáját? Ezek és az ezzel szorosan összefüggő kérdések már nem új keletűek. A „Kertészet és Kisállattenyésztés“ című rovatban már több ízben foglalkoztunk velük. Az említett kérdésekkel a CSKP KB 14. ülésén is foglalkoztak. A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének a népgazdaságfejlesztés 1980. évi fő feladatairól szóló jelentésében többek között a következőket olvashattuk: „A hústermelés forrásaival nagyon megfontoltan kell gazdálkodni. Ezzel összefüggésben és az elfekvő területeken levő takarmánynövények ésszerű kihasználása érdekében támogatni kell a kistermelők munkáját. Annak ellenére, hogy a nagyüzemi'termelés egyre több állati, terméket termel, jobban ki keli használni minden adott lehetőséget, főleg annak érdekében, hegy a háztáji gazdaságok és a kistermelők növeljék a hústermelsét. Egyrészt saját családtagjaik ellátására, másrészt pedig a szerződéses állattartás, állathizlalás keretében. Ez megköveteli, hogy a mezőgazdasági üzemek, vállalatok nagyobb támogatásban és segítségben részesítsék a kistermelők munkáját. A felvásárló szervezeteknek sokkal jobb szervező munkát kell kifejteniük, mert az eddigi eredmények nem felelnek meg a lehetőségeknek.“ Most pedig nézzük meg közelebbről, hogy a múlt évben hogyan alakult a szerződések megkötése, a szerződéses állathizlalás. A CSSZK-ban a szarvasmarhák és a juhok, illetve a bárányok hizlalására több mint 14 ezer szerződést kötöttek. A kistermelők már a múlt évben közel háromezerszáz vágóállatot, ezen kívül több mint százötvenegyezer házinyulat és közel tizenháromezer hízólibát értékesítettek a felvásárló szervezeteknél. A szarvasmarhák hizlalására a legtöbb szerződést az észak-morvaországi (3633 db) és a közép-csehországi (963 db), a juhok, illetve a bárányok hizlalására pedig a nyugat-csehországi kerületben (1327 db) kötöttek. A dél-morvaországi kerületben a házioyulak tenyésztése iránt (85 ezer db) volt a legnagyobb érdeklődés. A libák hizlalásában a dél-csehországi (520 db) és a nyugat-csehországi kerületek (4893 db) vezetnek. A sertések hizlalására megkötött szerződések száma elenyésző. A hiba azonban nem a kistermelők hozzáállásában, hanem inkább a választott malacok hiányában keresendő. A Szlovákiai Húsipar üzemei szintén a múlt évben kezdték meg a szerződéskötéseket. Már a múlt évben 5314 kistermelő hatezernégyszázötven szarvasmarha, 350 kistermelő nyolcszáznyolcvankét sertés, 290 tenyésztő pedig kétezerszázhetvenöt bárány, illetve juh hizlalására kötött szerződést. A kistermelők — az említett szerződések keretében — már a múlt évben 815 tonna marha-, 51 tonna sertés- és 73 tonna juhhúst értékesítettek a felvásárló szervezeteknél. A szarvasmarhák átlagos vágósúlya 575, a sertéseké 109, a juhoké pedig 40 kilogramm volt. A múlt évi szerződésekkel az idén még több mint kétezerhétszáz tonna marhahús, 46 tonna sertéshús és négy tonna juhhús értékesítése biztosított. A Szlovákiai Húsipar vezérigazgatóságán nemrégiben arról érdeklődtem, hogy az idén várhatóan hogyan alakul a szerzőléses állathizlalás. Marian Konsvald mérnök és Ján Podhradský elvtársak, a vágóállat-felvásárlási osztály dolgozói arról tájékoztattak, hogy a kistermelőkkel az idén előreláthatólag ötezerhároinszáz szarvasmarba, kétezerötszáz sertés és háromezerháromszáz juh, illetve bárány hizlalására kötnek szerződést. A nyugat-szlovákiai kerületben 1900 szarvasmarha, 1100 sertés és 600 juh, a közép-szlovákiaiban ezerhatszáz szarvasmarha, hétszáz sertés és ezerötszáz juh, a kelet-szlovákiai kerületben pedig 1800 szarvasmarha, 700 sertés és 1200 juh hizlalása várható, szerződések keretében. A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének Központi Bizottsága február közepén Bratislavában szlovákiai aktívaértekezletet rendezett a járási bizottságok titkárai részére. Ezen az aktívaértekezleten a résztvevők értékelték a szerződéses állattartás, állathizlalás eddigi helyzetét és elfogadták az SZKSZ KB felhívását, melynek értelmében a már említett állatok, (szarvasmarhák, sertések és juhok) hizlalásán és értékesítésén túlmenően az idén lehetőség nyílik az SZSZK-ban több mint 89 ezer hízóliba, 358 ezer házinyúl és 20 millió 230 ezer tojás értékesítésére. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás kisállattenyésztői — szerződésileg — előreláthatólag 350 vágómarhát, 250 vágósertést, 120 vágójuhot, 4500 hízólibát, 60 ezer házinyulat és 700 ezer tojást értékesítenek a felvásárló szervezeteknél. A komáromi (Komárno) járásban 350 szarvasmarhát, 150 sertést, 50 juhot, 2200 hízólibát, 45 ezer házinyulat és 1 millió tojást kellene értékesíteni. A lévai (Levice) járás kistermelői a megkötött szerződések értelmében százötven vágómarhát, nyolcvan vágósertést, nyolcvan vágójuhot, nyolcezer hízólibát, negyvenezer vágónyulat és 2 millió 800 ezer tojást adnak a közeliótásnak. A közép-szlovákiai kerületben például a rimaszombati (Rimavská Sobota) járás kisállattenyésztői vállalták, hogy háromszázötven vágómarhát, kétszáz vágósertést, háromszáz vágójuhot, háromezer hízólibát, ötvenezer vágónyulat és hétszázezer tojást értékesítenek a felvásárló szervezeteknél. A kelet-szlovákiai kerület terebesi (Trebiüov) járásának kistermelői ugyanakkor hatvan vágómarhát, száztíz vágósertést, százharmincöt vágójuhot, háromezer hízólibát, négyezer vágónyulat és másfél millió tojást értékesítenek. Meg kell jegyezni azt is, hogy a szerződéses állathizlalásból származó vágóállatok mennyisége egyelőre elenyésző. A múlt évben például a felvásárolt vágóállatoknak mindöszsze 0,2 százalékát képezték. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezt a tevékenységet nem kell tovább fejleszteni! Igen! Sokan azt mondják — s tegyük hozzá irigységből —, hogy könnyű a kisállattenyésztőnek ... Az ilyen emberek csak, azt értékelik, hogy a kistermelő például egy hízott bikát több mint tízezer koronáért értékesített, bftgfeledkeznck azonban arról, hogy az illetőnek meg kellett vásárolnia a bikaborjat, a keveréktakarmányt, adót is kell fizetnie stb. Nem beszélve arról, hogy a kistermelőnek naponta — reggel és este — el kell végeznie az állat etetését és itatását, tisztántartását, természetesen szombatokon és vasárnapokon, sőt ünnepnapokon is. Köztudott, hogy egy bikaborjú felhízása hozzávetőlegesen két évig tart . . . Nyáron — amikor a többi ember üdülni, fürödni megy — a kistermelőnek gondoskodnia kell a téli takarmányról, a szénahegyííjtésről. Ide kívánkozik mé- az is, hogy a kisállattenvésztő szenvedélyének a szabad idejében hódol, hasznosítja a rendelkezésre álló régi istállókat, pajtákat. Ha mindazt, amit az előzőekben említettünk, fontolóra veszszük, mondjuk meg őszintén: sok az a tízezer korona? Szerintem nem sok, de joggal illeti a kisállattenyésztőt, mert alaposan megdolgozott érte. Munkája mindemellett társadalmi szempontból is előnyös. E- zért a jövőben — mint ahogy az a CSKP KB 14. ülésén is elhangzott — nagyobb mértékben kell támogatni és ösztönözni a kisállattenyésztők, kistermelők munkáját! BARA LÄSZLÖ Sós vízzel itatja a nyulakat Szűcs László gyomai (MNK) kisállattenyésztő tollából érdekes — nyúitenyésztési tapasztalatokat népszerűsítő — írás jelent meg a magyarországi Kistenyésztők Lapja ez évi első számában. Figyelmünket elsősorban az írásnak az a része ragadta meg, melyben a szerző a sós vízzel történő itatás előnyét hangsúlyozza. A cikkből kiderül, hogy Szűcs László az utóbbi tíz évben általában hat-nyolc anyanyulat tartott, évente 200—250 vágónyulat értékesített, húsz-huszonötöt saját fogyasztásra vágott le, negyven-ötvenet pedig továbbtenyésztésre vittek el tőle. Korábban néhány esztendőn át sok gondot okozott számára a hasmenéses nyulak gyógyítása, megmentése. Volt év, amikor 5—10 százalékos elhullást kellett elkönyvelnie, pedig rendszeresen használta az állatorvos által előírt gyógyszereket. Tavaly tél végén Nátrium-Clorátum emulziót írt fel az orvos, azzal kezelte a három hasmenéses nyulat. Kettőt sikerült megmentenie, a harmadik elpusztult. Ettől kezdve konyhasós vízzel itatja a nyulait, naponta kétszer. Hétliteres kannában készíti elő a vizet, amibe egy púpozott evőkanál konyhasót teszö Ettől a víz kellemesen sós ízűvé válik. Mióta éós vízzel itatja az állatokat, a felnevelt háromszáz süldőnyúlból mindössze kettő pusztult el hasmenésben. A szerző hangsúlyozza, hogy a sokak által népszerűsített nyalősó helyett inkább az enyhén sós víz itatását válasszák a nyúltenyésztők, mert az ivóvízzel biztosan bejut a szervezetbe a konyhasó, s hasmenés esetén is megvédi az állatot a súlyos és gyors folyadékveszteségtől, vagyis a menthetetlen pusztulástól. A nyalósó használata során ugyanis azt tapasztalta, hogy az állatok inkább a saját vizetüktől sós ketrecrészt nyalják vagy rágják, mint az eléjük tett nyalósót. A nyúl rágcsáló, nem pedig kérődző, tehát inkább rág, mint nyal, és főleg nem a tömény sót. Érdekes tapasztalat, jó lenne itthon is kamatoztatni. Vagy ha már van hasonló hazai tapasztalat, közre adni, népszerűsíteni, hogy mások is eredményesebbé tehessék tenyésztői munkájukat. (dek) db komáromi (Komárno) járás éghajlata és egyéb természeti adottságai kimondottan kedveznek a gyümölcs- és zöldségtermesztésnek. A legoptimálisabb feltételekkel talán a marcelházai (Marcelová), az ógyallai (Hurbanovo) és a perbetei (Pribeta) körzet rendelkezik. A vidék mezőgazdasági üzemei és a háztáji termelők is mindinkább a kínálkozó lehetőségek messzemenő kihasználásán fáradoznak. Az utóbbi években a kertbarát mozgalom, a háztáji kertészkedés is rohamos fejlődésnek indult e járásban. Az emberek korábban is termeltek itt zöldséget, meg gyümölcsöt, de ennyit, mint must, talán még soha. A kertészeti mozgalom fellendítésében élen járó községekben szinte minden talpalatnyi földet hasznosítanak a kertészkedők. Mindez annak köszönhető, hogy szocialista társadalmunk immár nemcsak elismeri és értékeli, hanem támogatja, segíti is a szorgoskodók, a kertészkedők alapszervezeteinek munkáját, s egyre nagyobb figyelmet szentel a különféle kellékekkel (vetőmag, ültetőanyag, fólia, műtrágya, vegyszer stb.) való ellátás, illetve a terményfelvásárlás színvonalasabbá tételére. Az utóbbi néhány évben számost új kerttelepet létesítenek. Ekelen (Okólicná na Ostrove) hetvennyolc februárjában száz hat taggal alakult meg a szer vezet, s mert sikerrel indult, egy év múlva kétszáznegyven hat tagfelvételi kérelem sorsn felől kellett döntenie a taggyű lésnek. Bogyón (Bodza) nehe zen indult, de ma már példa san dolgozik a százharminc fős alapszervezet. Szép eredmé nyékét érnek el az ímelyi (1шеГ), az ógyallai (Hurbann vo), a betűnyi (Chotín), a patt (Patince) és a virti kertészke dők is. És folytathatnánk a sori a naszvadiakkal (Nesvady), az izsaiakkal (Iža), a perbeteiekkel (Pribeta) stb. De hagyjuk a felsorolást, inkább látogassunk el egy községbe. MINDIG TELE VAN A KEZÜNK MUNKÁVAL Ezúttal Alsópétert (Dolný Peter) vlasztottuk. Akárcsak Eke-Szabó Erzsébet: Sietni kell az elszámolással, mert holnap péntek, és az emberek várják a pénzt. — Z s i d e к Ilonával ketten látjuk el az összes tennivalót. Nem panaszként mondom, de bizony mindig tele van a ke; zünk munkával. A hét első négy napján van felvásárlás. kesítési szerződést. A faluban elsősorban retket, karalábét, meg salátát termelnek, de az ország számtalan vidékére jut innen hajtatott csemegepaprika, szabadföldi kunzervpaprika, Amíg lesznek szorgoskodik... len, itt is hetvennyolcban alakult a szervezet. Érdeklődőkben nem volt hiány, hiszen a pénteken, pedig fizetünk. Reggel hatkor kezdünk, hogy a munkába indulók is különösebb probléma nélkül elszállíthassák piacérett termékeiket. A tehergépkocsik tíz órakor érkeznek s azonnal kezdhetik a rakó dást. Korábban a Kertészeti Szolgáltatások marcelházai kirendeltségével tartottunk fenn kapcsolatot, de mivel nagyon sok problémánk volt az értékesítéssel, inkább a Zeleninával kötöttünk szerződést. Tavaly jó partnernak bizonyultak, reméljük, hogy az idén sem csalódunk bennük. A felvásárlás általában folyamatos, az időtervet betartják, nem késnek a szállítással, és ládahiányra sem panaszkodhatunk. Más lapra tartozik, hogy mi viszont ügyelünk a minőségre, hogy az elégedettség kölcsönös legyen. karfiol, uborka, paradicsom, sárgarépa és gyümölcs is. — Az idén 210 ezer fej saláta értékesítésére kötöttünk szerződést — említette Szabó Erzsébet. — Április 3-án kezdtük a szállítást, s két hét leforgása alatt csaknem százezer darabot adtunk el. A retek egy héttel később, tizedikén indult; hét nap alatt 29 ezer csomót adtunk a zöldségboltokba. Ha továbbra is ilyen zavartalan lesz a felvásárlás, ismét elégedettek lehetünk az év végén. Én ehhez még hozzátenném: amíg akadnak — és reméljük, hogy a mindinkább megnyilvánuló társadalmi elismerés és támogatás hatására mindig többen lesznek — az alsópétcriek-Varga Rozália (jobbra): Rekeszekért jöttem, ezerötszáz fej salátát szeretnénk szállítani. mos községben felvásárlótelepet létesítettek, kertészeti kellékeket forgalmazó szakboltokat nyitottak. Sőt! Marcelházán, ahol a legnépesebb és legaktívabb alapszervezet működik, megnyitották az SZKSZ KB Kertészeti Szolgáltatások vállalatának járási kirendeltségét. Mindezzel megszilárdították a kertészkedők termelési és értékesítési biztonságát, fokozták az emberek termelőkedvét, ami végső soron a nemes mozgalom megizmosodásához és terebélyesedéséhez vezetett. A járás községeiben több új alapszervezet létesült, a nagyüzemi termelés számára hozzáférhetetlen, és éveken át parlagon heverő területek hasznosítását szorgalmazó kerttelepek nyíltak, több száz fővel gyarapodott a tervszerű termelést folytató kertbarátok amúgy is népes tábura. Hogy csupán néhány példát említsünk: Marcelházán immár ezernél is több tagja van az évente körülbelül háromezer tonna zöldséget értékesítő alapszervezetnek, s kisállattenyésztők szervezete már jól működött, ineg hagyománya is van a községben a háztáji zöldségtermelésnek. A szervezetbe tömörülök elsősorban azt kérték az érdekvédelmi szövetségtől, hogy segítsen megoldani az értékesítési problémákat. Ez komoly feladat elé állította a még tapasztalatlan vezetőséget. A probléma mégis megoldást nyert: kibéreltek egy kihasználatlan kovácsműhelyt, ott kezdték felvásárolni és tárolni az árut. Később költségesnek találták ezt a megöl dást s úgy döntöttek, hogy sa ját felvásárlótelepet létesítenek. A szövetkezettől kaptak egy da rabka földet és munkához lát tak. Sok társadalmi munkára volt szükség, amíg végre tető alá került a létesítmény, és elkészült a kerítés is, de ma már saját telephelyükön végezhetik a felvásárlást, s van hol tárolniuk az üres rekeszeket, meg az elszállításra váró zöldséget, gyümölcsöt. A telepen Szabó Erzsébet így fogadott: 4 MILLIÓ KORONA FORGALOM Igen, 4 millió korona értékű zöldséget és gyümölcsöt értékesítettek a múlt évben az alsópéteri kertészkedők. Az alapszervezetnek több mint háromszáz tagja van, közülük kétszáznyolcvanan kötöttek értéhez (a marcel háziakhoz, a naszvádiakhoz, a virtiekhez, az íntelyiekhez stb.) hasonló szorgoskodók, addig mi, fogyasztók is évről évre elégedettebbek leszünk, mert mindig gazdagabbá válik a zöldségboltok és a városi piacok árukínálata. KÄDEK GABOR A Zelenina rendszeresen szállítja az árut és ellátja a felvásárlótelepet ládákkal. (A szerző felvételei)
