Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-10 / 19. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1980. május 9, 2 KapmányaiRkhoz Шел iinnepelííink májas elsején Prágában, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fővárosában a munkás­­osztály nagy ünnepének kiemelkedő eseményére, a dolgozók hagyományos felvonulására, a béke, az alkotómun­ka, a nemzetközi szolidaritás, vala­mint hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadítása 35. évfordulója köszöntésének jegyében került sor a letnái díszszemle téren. Az idei május elsejei ünnepségek díszletei között kiemelkedtek a 35 évvel ezelőtti történelmi fordulat, a Szov­jetuniónak, a fasizmus fölötti győzel­me és hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadítása jubileumára em­lékeztető transzparensek. A letnái té­ren már a reggeli órákban a prágai dolgozók tízezrei gyülekeztek, hogy a hagyományos és felemelő ünnepen is kifejezésre juttassák ország-világ előtt: Céltudatos alkotómunkájukkal, vállalásaik teljesítésével köszöntik legméltóbban a felszabadulási jubi­leumot és járulnak hozzá a CSKP XV. kongresszusán kitűzött feladatok tel­jesítéséhez. Ünnepi díszben fogadta a három­százezres tömeget a felvonulás szín­helye is. A virágokkal és zászlókkal díszített, vörös drapériával bevont díszemelvény közepén arany színű öt­ágú csillag ékeskedett. Fölötte Marx, Engels, Lenin és Klement Gottwald portréi jelképezték azokat az eszmé­ket és célokat, melyek megvalósítá­sán a CSKP vezetésével egész népünk munkálkodik. A díszemelvényen néhány perccel 9 óra előtt foglalták el helyüket a párt és az állam vezető személyisé­gei: Gustáv Husák, a CSKP KB főtit­kára, köztársasági elnök, Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök és a CSKP KB Elnökségének további tag­jai: Vasil Bifak, Karel Hoffmann, Vác­lav Húla, Alois Indra, Antonín Kapek, Josef Kempný és Josef Korčák, továb­bá Miloš Jakeš, a CSKP KB Elnöksé­gének póttagja, Mikuláš Вейо, Jan Fojtík, Josef Haviin és Jindfich Poled­­ník, a Központi Bizottság titkárai, Marie Kabrhelová, a CSKP KB Titkár­ságának tagja és Miroslav Сарка, а CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának Elnöke. A díszeemelvényen foglaltak helyet továbbá a CSKP KB osztályvezetői, a CSKP KB és a CSKP KERB tagjai és póttagjai, a szövetségi és a cseh kor­mány alelnökei és tagjai, a Szövetsé­gi Gyűlés elnökhelyettesei, a Nemzeti Frontban tömörült politikai pártok és társadalmi szervezetek vezető képvi­selői. Ugyancsak a tribünön foglaltak he­lyet a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancs­nokságának csehszlovákiai képviselői, a hazánkban állomásozó középső szovjet hadseregcsoport képviselői, valamint a Nagy Honvédő Háború Veteránjai szovjet bizottságának kül­döttsége, a külföldi szakszervezeti szövetségek delegációi és más szemé­lyiségek. A május elsejei felvonulást a dísz­emelvényről tekintették meg a prágai diplomáciai testület tagjai is. Ezt követően Antonín Kapek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a prá­gai városi pártbizottság vezető titkára üdvözölte az ünneplő prágaiakat, majd átadta a szót Gustáv Husák elv­­társnak. A párt főtitkárának, köztársaságunk elnökének beszédét nagy figyelem kísérte az ünneplő tömeg, és a beszé­dében kifejtett gondolatokkal váló egyetértés jeléül többször lelkes taps szakította meg. Gustáv Husák elvtárs beszéde után felhangzott az Interna­­cionálé. Ezután megkezdődött a prágai dol­gozók menete. A hatalmas népáradat nagyszerű demonstrálása volt a bol­dog, békés szocialista élet örömteli érzésének, kifejezésre juttatta egész népünk soha el nem múló háláját a Szovjetunió és hősi hadserege iránt, amely 35 évvel ezelőtt a fasizmus fö­lötti győzelemmel, hazánk felszabadí­tásával megnyitotta az utat boldog szocialista jelenünkhöz. A prágai május 1-i felvonulás kife­jezte azt a bizalmat és tiszteletet, a­­melyet népünk érez társadalmunk ve­zető ereje, Csehszlovákia Kommunista Pártja iránt: Nagyszerűen demonstrál­ta a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal való szilárd, megbont­hatatlan barátságunkat, s a világ dol­gozóival való forradalmi szolidaritá­sunkat. A transzparenseken kifeje­zésre jutott népünk békeakarata, az, hogy dolgozóink elítélik az amerikai imperializmus veszélyes kalandorpoli­tikáját, s a moszkvai olimpiai játékok bojkottjára irányuló mesterkedéseket. A prágai felvonulás hű kifejezője volt népünk politikai egységének, a becsü­letes munka eredményei fölötti öröm­nek, s annak az elhatározásnak, hogy népünk mindent megtesz a hatodik ötéves terv idei feladatainak sikeres teljesítéséért. A felvonulás végén Gustáv Husák elvtárs meleg szavakkal mondott kö­szönetét a prágai dolgozóknak a szín­pompás felvonulásért, amely ismétel­ten kifejezte népünk bizalmát a kom­munista párt politikája és a szocia­lizmus iránt, s kifejtté a Szovjetunió és többi szövetségesünk, a világ vala­mennyi haladó ereje iránti hűségün­ket. ■ □ ■ Bratislavában az ünnepi felvonulás kilenc órakor kezdődött, de már jó­val előtte megindult a sürgés-forgás. Munkások, diákok, fiatalok és időseb­bek igyekeztek a sorakozóhelyekre, hogy forradalmi és internacionalista hagyományainkhoz hűen ünnepeljék a 35 békés esztendő építő munkájá­nak sikereit, köszönettel adózzanak felszabadítónknak, szövetségesünk­nek, a Szovjetuniónak, hogy kifejez­zék szolidaritásukat a világ dolgozói­val. Néhány perccel 9 óra előtt a dísz­emelvényen helyet foglalt Jozef Le­nárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, Peter Co­­lotka, a CSKP KB Elnökségének tag­ja, az SZSZK kormányának elnöke, Viliam Šalgovič, az SZLKP KB Elnök­ségének tagja, a Szlovák Nemzeti Ta­nács elnöke, az SZLKP KB Elnökségé­nek további tagjai — Ladislav Abra­hám, Ján Janik, Elena Litvajová, Ľu­dovít Pezlár és Gejza Slapka —, Bo­­huš Trávnfüek és Michal Zozuíák, az SZLKP KB titkárságának tagjai és Miloslav Bod’a, az SZLKP KERB elnö­ke, valamint a szlovák kormány, a Nemzeti Front szerveinek és szerve­zeteinek további képviselői, s a ven­dégek között voltak a konzuli testü­letek vezetői is. Pontosan 9 órakor felhangzott a csehszlovák állami himnusz, majd Gejza Slapka, az SZLKP KB Elnöksé­gének tagja, a bratislavai városi párt­­bizottság vezető titkára megnyitotta az ünnepi felvonulást, amelynek szó­noka Jozef Lenárt elvtárs volt. Az ünnepi beszédet követő Internacioná­­ié elhangzása után kezdetét vette a bratislavai dolgozók és az ifjúság színpompás felvonulása. SZÁZEZREK A VILAGBÉKEÉRT Moszkvában a Szpasszkij-torony órája május elsején tizet ütött, s ez Jelezte a nagyszabású felvonulás kez­detét. A szovjet főváros lakosságának százezrei optimizmussal, büszkén vo­nultak a Vörös-térre. A szovjet em­berek egységükről, az SZKP iránti hűségükről, a párt bel- és külpoliti­kájának támogatásáról, a világbékéért folytatott harc folytatásáról tettek ta­núbizonyságot. Leggyakrabban „Éljen a szocialista országok egysége és összeforrottsága!“ jelszó hangzott ei. A transzparensek emlékeztettek a Vö­rös Hadsereg 35 évvel ezelőtti győ­zelmére, s hangsúlyozták az egész szovjet nép eltökélt szándékát: Soha­sem engedik meg, hogy a második világháborúhoz hasonló pusztítás sújtsa a világot. A moszkvai ünnep­ségek a hagyományos esti tűzijáték­kal értek véget. 35 szabad év az emMiveli (Мел A Szlovákiai Statisztikai Hivatal dolgozói nemrégiben az újságírókat arról a gazdasági, szociális és kulturális fejlődésről tájékoztatták, amit az eltelt harmincöt sza­bad esztendőben az SZSZK-ban elértünk. A hazánk felszabadítása óta eltelt időszakban kiépí­tettük a szocialista társadalom anyagi-műszaki bázisát, megteremtettük a gazdaság dinamikus fejlődésének elő­feltételeit, a lakosság életszínvonalét pedig a fejlett szocialista társadalomnak megfelelő szintre emeltük. A 35 szabad esztendőben elért eredmények arról tanús­kodnak, hogy Szlovákia szociális és gazdasági fejlődése gyorsabb ütemű volt, mint a cseh országrészben. Ezt lényegében a CSKP gazdaság-politikai programjának kö­vetkezetes valóraváltása eredményezte. Szlovákia anyagi-műszaki bázisát a második világhá­ború befejezése után az alapeszközök képezték, melyek pénzbeli értéke 100 milliárd korona volt. Harmincöt év elteltével ez az érték a hétszeresére nőtt. A második világháború után Szlovákia népgazdaságában 1 millió 300 ezer személy dolgozott, ami a lakosság 36,7 száza­lékát képezte. Tavaly a lakosság 45 százaléka — azaz 2 millió 220 ezer személy — volt munkaviszonyban. Ugyanakkor a dolgozók műveltségi és szakképzettségi színvonala is jelentős mértékben megváltozott. A nem­zeti jövedelem az említett időszakban a 6,6-szorosára nőtt. A 108,8 milliárd koronás növekedésnek mintegy fele a hetvenes évekre jut. Az ipari termelés a 35 év alatt az ötszörösére, a gép­gyártás és a kémiai ipar terjedelme a hatvanszorosára, a fogyasztói ipar termelése a 12,5-szörösére, az élelmi­­szeripari termelés a tízszeresére, a mezőgazdasági brut­tó termelés a 2,3-szorosára, az árutermelésé pedig a 6,6- szorosára, a műtrágyák felhasználása a húszszorosára, az elektromos áram termelése szintén a húszszorosára növekedett, és még így sorolhatnánk tovább ... A gabonafélék átlagos terméshozama 1,37 tonnáról 3,67 t-ra, ebből a búzáé 1,37-ről 3,44, a szemes kukori­cáé pedig 2,15-ről 5,06 tonnára, a burgonya terméshoza­ma 9,36 tonnáról 15 t-ra, a cukorrépa terméshozama pedig 20,16 tonnáról 33,97 tonnára nőtt. Jelentős mér­tékben növekedett a gazdasági állatok létszáma és hasznossága. A 35 szabad esztendőben a vágómarhák termelése a nyolc-, a vágósertéseké szintén a nyolc-, a vágóbaromfíaké a 10,5-, a te] termelése a 2,5-, a tojás termelése pedig a 9-szeresére nőtt. Ezeket az eredményeket elsősorban azáltal értük el, hogy előteremtettük a szocialista nagyüzemi mezőgaz­dasági termelésre való áttérés és a mezőgazdasági mun­kák gépesítésének feltételeit. Szocialista társadalmunk építésében fontos szerep há­rult a tudományos-műszaki fejlődés tényezőinek érvé­nyesítésére. Ma a tudományos-kutató bázis munkahe­lyein ötvenezren tevékenykednek, akik jelentős alkotó potenciált képeznek az igényes feladatok megoldásában, illetve népgazdaságunk dinamikus fejlődése előfeltéte­leinek megteremtésében. A tudományos-műszaki fejlő­dés vívmányainak a mindennapos gyakorlatban való érvényesítése, a dolgozók alkotó- és kezdeményezőkész­ségének kibontakoztatása, a komplex szocialista éssze­rűsítés bevezetése nagy mértékben megmutatkozott az automatizálás és a gépesítés növelésében, valamint a korszerű technológiai eljárások és a számítástechnika módszereinek alkalmazásában. A gazdaság potenciáljának növelésével a lakosság életszínvonala is szüntelenül emelkedett. Míg például a dolgozók átlagos havi keresete 1948-ban mindössze 764 korona volt, addig tavaly már meghaladta a 2550 koro­nát. A kiskereskedelmi áruforgalom értéke az 1953. évi 14,3 milliárd koronával szemben 1979-ben már 75 mil­liárd koronára nőtt. Míg 1948-ban az egy lakosra jutó húsfogyasztás a 18 kilót sem érte el, addig tavaly már hetvenhat kilogramm volt. Jelentős mértékben növeke­dett a háztartások ellátottsága és az eltelt harmincöt év alatt közel egymillió lakást építettünk. Ma lakossá­gunk kétharmada a felszabadulás után felépült házak­ban lakik. A társadalmi fogyasztás kiadásai fedezésének növelé­sével jó feltételeket teremtettünk a lakosság egészség­­ügyi, iskolai, kulturális és szociális gondoskodására. Az egy orvosra jutó lakosok száma 1679-ről 317-re csök­kent, ugyanakkor a szakközépiskolákban tanulók száma az 5,5-szörösére, a főiskolai hallgatók száma pedig a 6,1-szeresére nőtt. Nemzeteink és nemzetiségeink kultúrája szintén jelen­tős változásokon ment keresztül. A kiállításokat, mú­zeumokat évente mintegy ötmillió látogató tekintette meg. Nőtt a színházak, a filmszínházak és más kultu­rális létesítmények látogatása. Tavaly például a külön­böző tematikájú könyvek 15 millió, a napilapok és a folyóiratok pedig 545 millió példányszámban jelentek meg. Az eltelt harmincöt szabad esztendőben elért eredmé­nyeink azt bizonyítják, hogy a CSKP célkitűzéseit csakis a szocialista társadalmi rendszer jóvoltából tudtuk va­­lóraváltani. Ma már elmondhatjuk, hogy a gazdaságilag és kulturális szempontból elmaradott Szlovákia a 35 szabad esztendő alatt olyan fejlett országgá változott, amelyre a lakosság magas életszínvonala jellemző. (bara) Ketten a gáton Kimeríthetetlen forrásból táplálko­zik az emberi lelkesedés. Olykor hi­hetetlen, mégis való igaz ez, s napon­ta meggyőződhetünk róla. A 364 lakosú Chrestné község a Kassa (Košice) vidéke járásban olyan kicsi, hogy itt a helyi nemzeti bizottság tisztségviselői nem függet­lenített funkcionáriusok, hanem tár­sadalmi munkában biztosítják az ál­lamhatalom gyakorlását. Nem vélet­len, a sors hozta 'úgy, hogy a hnb elnökének és titkárának tisztségét fő foglalkozása mellett két mezőgazda­­sági dolgozó tölti be. Helyzetük nem írigylésreméltó, feladatkörükről lehet­ne regélni. Pirkadattól késő estig szorgos munka a szövetkezetben, es­ténként — szombaton és vasárnap is — a hnb feladatait is el kell lát­niuk. Ha a lelkesedésből nem fakad­na erő, akkor egyik poszton sem tud­nának helytállni. Ketten vannak a gáton, az elnök és a titkár. Hadd mutassam be elsőként a titkárt, Mária Štofčovát. Négyg'yermekes anya, már túl van az ötvenedik életévén s a szövetkezet állattenyésztésében dulgozik. Több mint negyedszázada párttag. Hogyan csinálja? Hogyan jut mindenre ideje? Ugyanis tizenöt éve képviselő, hét éven át pedig a hnb közrendészeti albizottságának elnöke volt. A legké­nyesebb munkát végezte azon a sza­kaszon, ahol az emberek ellentétbe kerülnek a törvényekkel. Munkája és államigazgatási tisztsége mellett tevé­keny tagja a CSSZBSZ, a Nőszövet­ség és a Vöröskereszt szerveinek. Akkor sem mondott nemet, amikor uépbíróvá választották. A legutóbbi választások óta tölti be a hnb titká­rának tisztségét. Mennyi ideje marad, amelyet magának és családjának szentelhet? Nagyon kevés! Minden igyekeztével és tudásával pártunkat és társadalmunkat szolgálja. Sokszor megcsodáltam egyszerűsé­gét és szerénységét, amellyel meg­nyerte környezete rokonszenvét. Ilyen volt tavalyelőtt is, amikor a Februári Győzelem 30. évfordulójának tisztele­tére vállalt községi szocialista válla­lásukat átnyújtotta. — Kicsi a mi községünk, csak 364 lakosú. Tizennégy képviselője, öttagú tanácsa és két albizottsága van, még­is 1977-ben 108 egyéni és öt kollektív vállalást teljesítettünk, amely pénz­ben kifejezve 270 ezer korona érté­ket képvisel. Jövőre befejezzük az iskolát. Be is fejezték. Magáról alig akart beválni. Нага- ■ pófogóval kellett húzni nelőle a szót. Annyit megtudtam, hogy szárnyaso­kat hizlal, néha 32 ezer darabot is, tervét mindig túlteljesíti és a szemes takarmány gazdaságos felhasználásá­ra és megtakarítására törekszik. A helyi nemzeti bizottság elnöki tisztségét ugyanott Juraj Petro, munkahelyén a szövetkezet egyik csoportvezetője tölti be. Szintén tizen­öt éve képviselő, nyolcadik éve hnb­­elnök. Aktív választókkal dicsekedhet. Tavalyelőtt 6170 óra társadalmi mun­kával 104 ezer korona értékű művet hoztak létre. Képviselőiket nagy gonddal szemelték ki, a legjobbakra esett választásuk, amit egyébként az is bizonyít, hogy jelenlétük a hnb ülésein 96,6 százalékos, ami egyben aktivitásuk fokmérője is. Ketten a gáton ... Ketten a harc­mezőn ... Egyszerűek, szerények, sok­szor többet tesznek, mint a- függetle­nített tisztségviselők. Vajon miért? Mert a munkások és a dolgozó pa­rasztok osztályához, a hatalmon levő osztályhuz tartoznak. Ebből fakad nagy lelkesedésük, fizikai és lelki erejük, elszántságuk, hogy lényegesen kivegyék részüket a szocialista építés nagy feladatainak megvalósításából. IVÄN SÁNDOR A társadalombiztosítási törvény módosításáról m. Korábbi cikkeinkben már beszámol­tunk a nyugdíjelőírások részbeni mó­dosulásáról. Ebben a cikkben még egy két fontos, az efssf-tagokra vonat­kozó új módosítást ismertetünk, az 1975/128. számú, a társadalombiztosí­tást végrehajtó hirdetmény módosítá­saival kapcsolatban, főként a napok­ban közzé tett 1979/164. számú hir­detmény alapján. Mikor számítható be az egész év? Az 1965/128. számú hirdetmény 3. paragrafusa szabályozta eddig, mikor lehet efsz-tag esetében az egész nap­tári évet ledolgozottnak tekinteni, és pedig akkor, ha az efsz-tag beosztá­sából kifolyólag minden műszakot le­dolgozott, ám legalább 150 műszakot, ha csak a növénytermesztésben fog­lalkoztatták. Az új szabályozás értelmében nyug­díjbiztosítás szempontjából akkor te­kinthető ledolgozottnak az egész év, ha az efsz-tag megállapított munka­­beosztása (kötelezettsége) értelmében minden műszakot ledolgozott, de leg­alább 150 munanapot egy évben. Ez a szabály most általános, tehát egy­aránt vonatkozik a növénytermesztés­ben vagy más beosztásban dolgozók­ra is. Ha az efsz-tag nem dolgozna le legalább 150 műszakot, akkor csak annyi műszakot számítanak be, a­­mennyit egy-egy évben ténylegesen ledolgozott. Az említett 150 munkanap helyett egész évben elég 100 műszak ledolgo­zása, ha \ — változott (csökkent) munkaké­pességű tagról van szó; — szövetkezeti dolgozó nőről, aki legalább egy háromévesnél kisebb gyermekről gondoskodik, egészen is­kolaköteles korának befejezéséig; — vagy állandó gondozást igénylő, egészségügyi vagy szociális intézet­ben el nem helyezett kiskorú rokkant gyermekről gondoskodik. Ezzel kapcsolatban a nyugdíjbizto­sítás szempontjából ledolgozottnak tekintendő az az idő is, amelyet szö­vetkezeti dolgozó nő saját vagy örök­be fogadott gyermeke gondozásával, vagy szülőt helyettesítő gondozással töltőt a gyermek hároméves koráig. Az új rendelkezés bármelyik házas­társ testvérére is kiterjesztette a gon­dozandó közeli személyek körét — az eddigi házastárs, gyermek, szülők, nagyszülők, após, anyós személye mellett —, ha teljesen vagy túlnyo­móan mások ápolására szorulnak. Nyugdíjbiztosítási szempontból ezt az időt pótidőként kell elismerni. Pótlékok a kiegészítési alapból. Az eddigi előírások értelmében a szövetkezetek érdemes alapító tag­jaiknak havi száz korona összegű pótlékot nyújthattak a szövetkezet kulturális és szociális alapjából úgy, hogy a nyugdíj összege a pótlékkal együtt nem haladja meg a havi 700 koronát. Ez a pótlék 1980. január 1-i hatály­­lyal havi 200 korona lehet úgy, hogy a havi nyugdíjjal együtt nem halad­hatja meg a 980 koronát. Dr. FÖLDES jÖZSEF A szabadság útján (Folytatás az 1. oldalról) számolásáért is. S ebben a törekvé­sükben az imperialista államok leg­­reakciósabb körei hű szövetségesre találtak Kína maoista vezetőiben. Tá­mogatják azok hegemonista, sovinisz­ta törekvéseit, Kína felfegyverzését és igyekeznek — nem is sikertelenül — bevonni a Szovjetunió és a többi szocialista ország, a nemzeti felsza­badító mozgalmak, tehát a haladás és a béke ellen irányuló agresszív terveikbe. A nemzetközi reakciónak a szocia­lizmus, a haladás és a béke elleni tervei azonban kudarcra vannak ítél­ve. A Szovjetunió és a Varsói Szer­ződés további országainak következe­tes békepolitikája, gazdasági és vé­delmi ereje, valamint a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének világméretű igenlése, vagyis a béke erőinek szün­telen növekedése, tömörülése és ak­tivizálódása meghiúsítja az imperia­lista kardcsörtetők gálád terveit. PATHÖ KAROLY

Next

/
Thumbnails
Contents