Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-03 / 18. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. máju? 3. A hatékonyság időszerű kérdései VERSENY a Karol Fiika zootechnikus (baloldalt) Fekete Ferenc fejőgulyással beszélget. A tudományos-műJ:aki haladás egyre fontosabb szerepet tölt be a szocialista nagyüzemi termelés fejlesztésében. Mai feltételeink között, amikor gyakorlatilag kimerítettük a mezőgazdasági földalap kiterjesztésének lehetőségeit, a mezőgazdasági termelés további hatékony növelésének egyedüli útját a termelés hatékonyságának növelése az Iparszerű módszerek alkalmazása, érvényesítése jelenti. A műszaki fejlesztés és az üzemszervezés tökéletesítése mellett az eredményes gazdálkodás középpontjában továbbra is az ember áll, aki munkája eredményét közvetlenül is érezheti. A tudományos-műszaki fejlesztés eredményei és a mezőgazdasági termelés célszerű ipari jellegű továbbfejlesztésének távlatai, valamint az emberi tényezők szerepe felől érdeklődve, felkerestük az Úszori (Kvetoslavov) Magtermesztő Állami Gazdaságot, ahol Karol F i 1 к a zootechnikus tájékoztatott bennünket az állattenyésztés eddigi eredményeiről és a gazdaság távlati céljairól. Az állami gazdaság mintegy 2555 hektáron gazdálkodik, s profilját a magtermesztés határozza meg. A gazdaság egyik jellemző vonása azonban az az arány, amely a termő földterület és állatállomány között fennáll. E szempontból száz hektár földterületre százhárom darab a szarvasmarha — ebből 40 a tehén — és 117 darab a sertés. Állattenyésztésük jelenlegi szakaszát a termelés tudományos-műszaki fejlesztése, elsősorban a szarvasmarha-tenyésztést szolgáló nagy kapacitású objektumok üzemeltetése jellemzi, beleértve ebben a tenyészállatnevelést is. Tehénállományuk, mely Sárosfán (Blatná nad Ostrove) és Újfaluban (Nový Dvor) összpontosul, 8,30 darabot számlál. Az egy tehénre jutó évi tejhozam tavaly elérte a 3800 litert. Modernizált istállóikban egy ember 22 tehenet gondoz: A sok kiváló etető és fejőgulyás közül elsősorban Fekete Ferenc, Bagita Irma, Szegfű István és Szalay Ferenc emelhető ki. Száz tehén átlagában évente 98,5 borjút választanak el. Lehet, hogy általánosságnak hangzik, de a gazdaság borjúneveldéjében járva, tisztaságot, fehérre meszelt falakat, és rendet találtunk, ami nemcsak fegyelmezett munkavégzésről, hanem az ott dolgozók szakmaszeretetéről is tanúskodik. A tejtermeléssel párhuzamosan jó eredményeket értek el a hústermékek mennyiségi és minőségi növelése terén is. A korszerű tényezők alkalmazásával a hústermelésben biztosították a fehérjék ésszerű és gazdaságos kihasználását. Ebből a szempontból elsősorban a Kövecsesen (Strukovec) korszerű istállóban elhelyezett hízómarhaállományt szükséges említeni. Itt a darabonkénti napi súlygyarapodás eléri a 90 dekagrammot* egy kilogramm hús előállításához 3,8 kilogramm abraktakarmányt használnak fel. A takarmányozást és a gondozást egy ember végzi. Az eredményeket monodiétás takarmányozással érik el. Sertéstenyésztésüket a népgazdasági érdekkel összhangban a hússertéstípus tenyésztése határozza meg, melyet a Tetra magyar hibrid és a 87 százalékos vérarányú Landrace keresztezésével biztosítják. Az állatállományt Illetően hatékonyan és eredményesen foglalkoznak a borjú, a növendékmarha-, és a malacneveléssel is. A malacnevelés terén sikeresen alkalmazzák a tíznapos elválasztást követő ketreces tartást. Egy kocától évente 19 malacot választank el, s tavaly 3164 malacot értékesítettek. A mezőgazdasági termelés belterjesítését és gazdaságosabbá tételét eddig is eredményesen alkalmazó állami gazdaság zootechnikusa, továbbiakban a fejlesztés távlatairól tájékoztatott: ♦ Céltudatosan tovább növeljük a szarvasmarha-állomány jövedelmezőségét, elsősorban a korszerű nagyüzemi termelési technológia alkalmazásával, valamint az állatorvosi gondoskodás további tökéletesítésével. A fejlesztés további szakaszát az állomány egyes csoportjainak az összpontosításával, szakosításával, s korszerű létesítmények létrehozásával biztosítjuk. ♦ A takarmányalap — elsősorban a terimés és szemes takarmányok, keverékek, jó minőségű fehérjeösszetevők, valamint a mezőgazdasági melléktermékek — ésszerűbb és gazdaságosabb kihasználásával tovább növeljük az állomány hasznosságát. + Összpontosítással és szakosítással csökkentjük az állattenyésztésben foglalkoztatott munkaerők létszámát, ami már jelenleg is kevesebb a tervezettnél. Együttműködés szempontjából pedig tovább szélesítjük kapcsolatainkat a 19 hasonló beállítottságú állami gazdasággal. A gazdaság termelési szerkezete állandósult, lényegében a jövőben sem változik. A fejlesztést az eddigi tevékenység határozza meg. Az állattenyésztési részleg fejlesztési, beruházási igénye a hatodik ötéves terv utolsó évének legfontosabb gazdasági és termelési célkitűzéseihez kapcsolódik. előtérben az ember Napjainkban, amikor a grammokért és a dekagrammokért folyik a verseny, sok múlik az apró emberi tetteken is. Természetesen két dolog kell ahhoz, hogy a dolgozó ember mindennapos tettei gazdaságilag mérhető eredményt hozzanak: Egyik, hogy valóban érdekelt legyen a változtatásban, az új és a jobb keresésében, illetve meghonosításában, a másik, hogy a vezetés részéről fogadtatásra találjanak az ötletek, segítsék azok megvalósítását. Valahol itt keresendő a szocialista brigádok tevékenységének lényege. Ebben a gazdaságban csaknem másfél évtizedes múltja van a szocialista brigádmozgalomnak. Az állattenyésztésben versenyző kollektívák közül a tehenészetben dolgozó Szegfű István vezette szocialista brigád az arany, az anyasertés-farmon dolgozó közösség Csölle Ferenc irányításával az ezüst, Petyko István sertésgondozó-brigádja pedig a bronzfokozat elnyeréséért versenyez. Olyan légkört sikerült kialakítaniuk, ahol mindenki elmondhatja észrevételeit, még akkor is, ha esetleg a társa munkájával nincs megelégedve. Ha pedig a brigádvezetők vagy a brigádtagok mondanak valamit, erre az üzemi és szakmai vezetés odafigyel, mert ki tud többet a termelésről, mint az az ember, aki nap mint nap azon a helyen dolgozik. * * # A gazdaságban a halmozott termelési érték hatvan százaléka az állattenyésztésből származik. Tavaly az állattenyésztés minden szakaszán túlszárnyalták az igényes tervfeladatokat, a hatodik ötéves terv igényes célkitűzéseit az eltelt négy év alatt 85 százalékra teljesítették: Az adatok további sorolása nélkül szerintünk is az utóbbi adja az eredményes gazdálkodás igazi tükörképét. CSIBA LÄSZLÖ A CSKP KB 13. ülésének dokumentumai többek között a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésének szükségszerűségőére és jövedelmezőségének növelésére is felhívta figyelmünket. A törekvés társadalmi hasznának a közélelmezés ésszerűségében kellene kifejezésre jutnia. Miről is van szó? Arról, hogy a gazdaságokban törekedjenek a tömegtakarmányok és a melléktermékek nagyméretű hasznosítására és minél több erőtakarmány megtakarítására, mert készleteink nem kimerithetetlenek. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését tehát mindenekelőtt a tömegtakarmányokra kell alapozni. Köztudomású, hogy az említett takarmánynövényeknek a szarvasmarha-tenyésztésben való ésszerű hasznosítása két okból is időszerű. Egyrészt azért, hogy a korábbinál olcsóbban teremtsük elő fogyasztóink részére a jó minőségű húst, másrészt pedig azért, hogy értékes szerves trágyával gazdagíthassuk a termőtalajt. Szükséges tehát, hogy szlovákiai méretben minden hektár termőföldre egy-egy szarvasmarhánk legyen. A népgazdasági terv — melynek társadalmi-politikai jelentősége egyre növekedik — megköveteli, hogy Szlovákiában közel 1,5 millió szarvasmarhát, s ebből legalább 590 ezer tehenet tartsunk. Ez szükségessé teszi, hogy optimális mértékben kihasználjuk a vágómarha, valamint a tej forgalmazási tervének teljesítését segítő erőforrásokat. Sürgető tehát, hogy növekedjen a szakosított szarvasmarha-telepek termelési hatékonysága és jövedelmezősége. Homloktérbe került a területegységre jutó takarmány mennyiségének és minőségének ésszerűbb kihasználása. A gazdaságokban mindent meg kell tenni azért, hogy a tej és a hús előteremtéséhez minél kisebb területen termeljék a szükséges takarmányokat. A szarvasmarha-ágazat csak így válhat hatékonyabbá és jövedelmezőbbé. Ez azonban csupán a hektárhozamok korábbinál jobb átlagával érhető el. A hatékonyság növelésében nagy jelentősége van az egy tehénre jutó tejtermelésnek, s annak is, hogy literjét, illetve a hús kilóját mennyiért termeljük. Az utóbbit sajnos, a gazdaságokban nem nagyon feszegetik. Elfelejtik, hogy csak a tartalékok következetes feltárásával érhető el a megkívánt jövedelmezőség. Sok helyen nem veszik figyelembe azt, hogy egységnyi tej- és hústermék előteremtéséhez milyen területen és főleg milyen költséggel termelik a tömegtakarmányokat. Elkerüli figyelmüket, hogy a technológiai fegyelem és az elavult szervezés fogyatékosságai miatt nem csökken, hanem emelkedik a termékegységre jutó költség. A gyakorlatból merített tapasztalatok bizonyítják, hogy — tömegtakarmányok formájában — a szarvasmarháknak juttatott táplálék alapadagjának termelőereje legfeljebb öt-hat liter tej termelésére, illetve 0,5—0,6 kiló napi súlygyarapodás elérésére elegendő. Ez nem csupán a termelékenység növekedésére, hanem egyben az állatok egészségének megőrzésére is károsan kihat. Ha tehát a termelők kellő gondot fordítanak a jó minőségű tömegtakarmányok tartalékolására, ezzel tulajdonképpen erőtakarmányokat takarítanak meg az egyszerű gyomrú állatok bőségesebb ellátására és ezen a területen a hatékonyság növekedésére. A tennivalók főleg a szántóföldi és a réti takarmánynövények begyűjtésére való felkészülés időszakában sürgősek. A felkészülés szervezési teendőitől függ, hogy mennyire képes mezőgazdasági termelésünk a CSKP KB 13. plénumán elfogadott irányelvek rugalmas megvalósítására. A tartalékokat tehát a tömegtakarmányok jó minőségben való begyűjtésében, a beltartalmi érték teljes mennyiségének a megőrzésében kell keresni. A termést tehát időben kell begyűjteni és raktározni. Köztudomású ugyanis, hogy az elvénült lucerna és réti fű beltartalmi értéke nagyon gyönge. Ilyen takarmánnyal nem növelhető a szarvasmarhák hasznossága. Ha tehát a rétek füvét virágzás után gyűjtik be, akkor a széna tonnájaként legalább 160 keményítőérték vész kárba, és további veszteség keletkezik, amikor az állatok az emésztés során több energiát adnak le és ezért elmarad a várt hasznosság. Ha a tömegtakarmányokkal szarvasmarháink eleségét sikeresen akarjuk fedezni, és naponta tízliteres tejhasznossággal számolunk, ehhez' az élősúly száz kilójaként legalább két kiló kitűnő minőségű szárazanyagot kell kapniuk az állatoknak. Ez a konzervált takarmányokra is érvényes. Előfordul ugyanis, hogy a lucerna vagy a réti fű forrólevegős feldolgozásakor a takarmányliszt beltartalmi értéke — a kelleténél nagyobb hőség miatt — mintegy hatvan százalékkal csökken. Így csak a készlet negyven százaléka teljes beltartalmi értékű, a többség pedig veszteség. A feldolgozás során tehát mindent meg kell tenni a technológiai fegyelem betartásáért. Ha ugyanis szlovákiai méretben legalább három százalékkal csökkenthetnénk a feldolgozáskor, illetve a tartósításkor keletkezett veszteségeket, akkor mintegy 270 ezer tonnával nagyobb lehetne a takarmánykészletünk. Ez nem igényelne többletmunkát, hanem csak gondosabb munkát. Szükséges tehát, hogy a begyűjtés és a tartósítás alkalmával a javadalmazást — a gazdaságokban — a bekészített takarmányok beltartalmi értékétől tegyék függővé. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy a szarvasmarha-állomány hasznosságának a CSKP KB 13. ülésén elfogadott elveknek megfelelő növelése, a két főrészleg, vagyis a növénytermesztés és az állattenyésztés termelésének ésszerű összehangolásától és nem utolsó sorban az ott dolgozóknak a korábbinál jobb helytállásától függ. Ez pedig arra sarkallja a gazdaságok vezetőit, hogy a kívánt beltartalmi értékű tömegtakarmányok termesztését, feldolgozását és tárolását s vele együtt a szarvasmarhák hasznosságának szüntelen növelését és jövedelmezőségét stratégiai feladatnak tekintsék. Arra kell törekedniük, hogy a tömegtakarmányok termőterületének hektárjáról legalább 4,2—4,4 tonna kitűnő beltartalmi értékű szárazanyagot takarítsanak be szlovákiai méretben. Csak így válhat ésszerűbbé, rugalmasabbá az állatok ellátása. HOKSZA ISTVÁN A malacneveldébcn dolgozó kollektíva: Szabó Teodor, Csölle Ferenc és Magyarics Sándor. Moldávia a Szovjetunió egyik legkisebb köztársasága, de jelentősége és híre messze túlnő a köztársaság határain, sőt a Szovjetunió határain is. A lankés táj gyümölcsösökkel és nagyszerűen rendben tartott, kordonos szőlőtelepítéssel fogadja a látogatókat. Szinte mindenütt gyümölcs és szőlő. A 2 millió 400 ezer hektár művelt föld húsz százaléka szőlő, és tizenkét százaléka gyümölcs. Rengeteg a zöldség és igen kevés a rőt, legelő. Búza-, kukoricaföldek, minden talpalatnyi föld megművelt. A kisinyovi Talajtani Agrokémiai és Kiszolgáló Egyesülés szakembereinek a segítségével ismerkedtünk meg egy új fogalommal: a Tudományos Termelési Egyesüléssel. E forma alkalmazása még Moldáviában is új. A tudomány és A tudomány és a gyakorlat kölcsönhatása a gyakorlat közelebbhozását, majdani egyesítését célozza. Amit a tudományos intézetekben kikísérleteznek és alkalmazásra ajánlanak, elsőként az egyesülésekben részt vevő szovhozok alkalmaznak. A módszert kidolgozó tudós részt vesz a végrehajtásban. A gyakorlatban látja gondolatainak megvalósítását, s amikor siker koronázza a munkát, az egyesülésen kívül levő kolhozok, szovhozok számára az ajánlásba már a gyakorlati tapasztalatokat is közvetíthetik, tehát kipróbált módszer kerül a gazdaságokba. A talajtani intézet legfőbb munkája az erodált területek védelme, illetve újra termelésbe állítása. Eredményes ez a munka: lepusztult hegyoldalakon újra szőlő virít, nemesebb, jobb, mint annak előtte. Meglátogattuk az Állattenyésztési és Állategészségügyi Kutatóintézet központját is, amely egyben egy tudományos termelési társulás központja. A munkában tizennyolc szovhoz vesz részt. Szarvasmarha- és sertéstenyésztéssel foglalkoznak. De a nyúl- és juhtenyésztés fellendítésén is fáradoznak. Az intézetben itt is új módszereket dolgoznak ki. A szovhozok szerződésese alapon alkalmazzák az ú] módszereket, és nyereségükből hozzájárulnak az intézet munkájának segítéséhez is. Tiraszpol környékén egy szovhoz és egy iskola egyesüléséből jött létre a szovhoztechnikum. A szovhoz nyereségéből hozzájárul az iskola fenntartásához. A fiatalok a köztársaság minden tájáról érkeznek ide. Körülbelül ezer fiatal tanul itt. És egy érdekesség. Általában a tíz osztály elvégzése után kerülnek ide a fiatalok. Vannak olyanok is, akik nyolc osztályt végeztek, de azt kitűnően, és a szakmaszeretet hozza őket ide. Számukra közel négy esztendő az oktatási idő, a tíz osztályt végzettek számára pedig közel három év. A diploma megszerzésével nem szűnik meg a kapcsolat az iskolával, visszajárnak a hallgatók beszámolőszerű találkozókra, sőt továbbképzésekre is. Egy gyümölcs- és zöldségtermelási tudományos termelési együttműködést is meglátogattunk, s üzemlátogatáson vettünk részt az AFTOLIV gyárban. A gyár öntözőberendezéseket készít a mezőgazdaság számára, mert a moldáviai földek több mint tíz százalékát öntözik. A gyárban nagyon érdekes gyakorlattal ismerkedhettünk meg. A dolgozóknak egyharmada a környék öntözőberendezéseinek javításával foglalkozik. Ez számunkra is új. Hisz gazdája van a javításnak, tehát biztosított a folyamatos üzemeltetés. (M. M.)
