Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-03 / 18. szám

0®0§ази tennivalók A GYÜMÖLCSÖSBEN A fagyosszentek idején ál­talában hidegebbre fordul az időjárás. A hirtelen lehűlés vagy a talajmenti fagy kárt te­het a gyümölcskezdemények­ben. Ha a hőmérséklet 0 C- fokra csökken, a kertben per­metezéssel, locsolással, a nagy­üzemi gyümölcsösben füstölés­sel védhetjük meg a termést. Sziromhullás után az alma- és körtefákat a poloskaszagú da­razsak kártételétől kell óvni. Hogy elejét vegyük az apró gyümölcsök hullásának, a Me­­tation 0,2—0,3 %-os vagy a Bi 58 ЕС 0,12 %-os oldatát hasz­nosítjuk. A permetlébe gomba betegségek ellen 0,1 % Funda­­zolt és 0,25 % Dithane M-45 készítményt keverünk. A szilva­fákat közvetlenül sziromhullás után ugyanilyen kombinált per­­metlével kezeljük. Főleg a ko­rai érésű cseresznyét és megy­­gyet időben kell kezelni, hogy megelőzzük a cseresznyelégy kártételét. Kezelés: Anthio vagy Lebaicid 0,12 %-os oldatával. Ha időben permetezünk, jó ha­tást nyújt a Soldep 0,3 %-os oldata is. A permetlébe gomba­betegségek elleni szert (0,25% Dithane vagy Orthophaltan) is tanácsos keverni. Ideje megkez­deni az őszibarack legveszé­lyesebb kártevője, a keleti gyü­­mölcsmoly elleni permetezést. S hogy egyúttal a levéltetve­­ket és a takácsatkákat is el­pusztítsuk, kombinált permetlét használjunk. A kombinált per­medéhez 0,3 % Metationt vagy 0,12 % Bi 58-at tegyünk a ro­varok ellen és 0,3% Orthocidot + 0,3—0,5 % Thiovitot vagy Su­­likol К-t a gombabetegségek el­len. Most a kajszit és a mandulát is lepermetezhetjük ezzel a permedével, de a kéntartalmú szert kihagyhatjuk. Májusban rajzik a szilva­moly; kártételét a Métádon vagy a Soldep 0,3 %-os olda­tával mérsékelhetjük. Ha a per­medébe 0,4 % Perozint is te­szünk, akkor egyúttal a ievél­­lyukacsosodás és a polisztig­­más levélfoltosság ellen is vé­dekezünk. Ne feledkezzünk meg az al­mamoly elleni védekezésről! Kombinált permetlevet készít­sünk (0,3% Dithane M-45 + 0,12% Bi 58 + 0,15% Karatha­­ne vagy 0,5 % Sulikol K), hogy egy kezeléssel óvjuk a fákat a lisztharmattől, a varasodás­­tól, a takácsatkáktól és a mo­lyoktól. A körtét és a birset, sőt az őszibarackot is beper­metezhetjük ezzel a szerkombi­nációval. A ribiszke és a köszméte is igényli a vegyszeres növény­­védelmet. Bogyófejlődés idején a levélfoltosság és a liszthar­mat lombpusztító hatását kell megelőzni (0,3% Orthocid + 0,3—0,4 Thiovit vagy Sulikol K), ám ha levéltetveket, levél­darázslárvákat vagy rajzó üveg­szárnyú ribiszkepilléket észle­lünk, akkor az oldatba 0.12 % Bi 58-at is kell tenni. Előfordul, hogy a gyümölcs­fa egész lombja vagy csupán egy vázága sárgulni kezd. Ennek leggyakrabban vashiány az oka. A jelenség Kloroffer vagy vasgálic adagolása, illet­ve ismételt lombtrágyázás után általában megszűnik. Néha a fa tövében vagy az ágak alatt ürülékkel kevert, fűrészporsze­­rű anyagot találunk. Ez arra utal, hogy a törzsben vagy va­lamelyik ágban farágá hernyó telepedett meg. A hernyó jára­tát tömjük be benzines vattá­val, vagy hegyes, illetve kam­­pós dróttal pusztítsuk el a kár­tevőt. Rendszeresen kísérjük figye­lemmel a fák koronájának ala­kulását. A vízhajtásokat távo­lítsuk el vagy kurtítsuk be, a tősarjakat kapával bontsuk ki és tőből vágjuk le. Ne feled­jük: a fákat nemcsak a gyö­kereken keresztül lehet táplál­ni, hanem a lombozaton ke­resztül is (lombtrágyázás). Hogy hogyan, arról majd a sző­lővel foglalkozó részben szó­lunk bővebben. Alaposan készüljünk fel a cseresznyeszüretre. Készítsük elő a létrát, hogy könnyebb legyen a dolgunk. Ha mégis felmászunk a fára, húzzunk tornacipőt, hogy elkerüljük az ágak roncsolását. Kocsánnyal együtt szedjük a cseresznyét, de a gyümölcsöt tartó termő­részeket ne tördeljük le, mert jövőre nem lesz mit szüretel­ni. Lehet, hogy gondot okoz, de minden gyümölcsöt szed­jünk le, mert a fán maradók kedvező életfeltételt biztosíta­nak a kártevőknek és terjesz­tik a betegségeket. A SZÜLŐBEN A tavaszi fagyok kártétele ellen ugyanúgy védekezünk, mint a gyümölcsösben. Ideje befejezni a hiányzó karók és huzalok pótlását, illetve a támberendezés javítását. Az új telepítésű szőlőben a hónap vége felé, amikor már kellően felmelegedett a talaj, a talaj­munkák során eltávolíthatjuk я földkupacokat (csirkék). A má­sodéves tőkékhez még akkor is tegyünk karót, ha kordon­­műveléshez telepítettünk, mert a karóhoz erősített hajtásokból szép egyenes törzset nevelhe­tünk. Ha a hajtások már jól kifejlődtek és rajtuk jól lát­hatók a fürtképződmények, a fagyveszélyes idő elmúltával elvégezzük a hajtásválogatást. A lombozatot feleslegesen sű­rítő, meddő hajtásokat távolít­suk el, hogy a tőkék szebb, fejlettebb fürtöket neveljenek. Gondos válogatással sok met­szési hibát kijavíthatunk. A kordon- vagy lugasművelésű szőlőnél gyakran túl sűrűn mu­tatkoznak a hajtások a karo­kon vagy a szálvesszőkön. Az ilyen hajtásokat 15—20 cm tá volságra kell kiritkítani. Ugyan­csak eltávolítjuk a tőkenyak­ból előtörő vadhajtásokat, illet­ve a törzsből fakadó hajtáso­kat is, mert feleslegesen elvon­ják a tápanyagot a tőkétől. Rendszeressé tesszük a talaj­művelést, sarabolást. A kordon­­művelésű szőlőben lófogattal vagy kistraktorral, sűrű sorok­ban kézi sarabolóval vagy vil­­lagereblyével porhanyítjuk a talajt. Ne várjuk meg, amíg megerősödnek a gyomok, gyak­ran saraboljunk, mert így a talaj nedvességtartalmát is megőrizzük. A szakszerű lombtrágyázás a fiatal és a már termő szőlő hajtásfejlődésére is kedvezően hat. Többféle lombtrágya is­meretes (Vuxal, Vegaflor, Mikramid), ezek bármelyikét 0,4—0,5 %-os oldat formájában hasznosíthatjuk. Az úgyneve­zett lombtrágyák előnye, hogy a három fő tápanyagon kívül a növények egészséges fejlődé­séhez nélkülözhetetlen nyom­elemeket is tartalmazzák. Ha-i tásukra a lombozat megerősö­dik, jobban ellenáll a gomba-* betegségeknek és a tápanyag­ellátás zavarai következtében flellépő hiánybetegségeknek. To­vábbi előnyük, hogy a növény­védelem során használatos permetléhez keverve kijuttatha­­tók. Hegyvidéki szőlőkben, ahol a szőlőorbánc gyakrabban elő­fordul, valamint azokon a he-* lyeken, ahol tavaly erős liszt­­harmat-fertőzést észleltek, ha­ladéktalanul meg kell kezdeni a vegyszeres kezelést. Orbáné ellen az Orthocid 0,2—0,3 %­­os vagy a Dithane M-45 ugyan­ilyen töménységű oldatát hasz­nosíthatjuk, lisztharmat ellen pedig a Thiovit, a Pol-sulkol vagy a Sulikol К 0,3—0,5 %-os, illetve a Karathane 0,15 %-os oldata hatásos. Májusban rendszeresen fi­gyeljük a hőmérséklet és a le­hullott csapadék mennyiségé­nek alakulását, s szükség sze­rint azonnal kezdjük meg a peronoszpőra elleni permete­zést. Bordóilét ne használjunk) Helyette tökéletesen megfelel a Kuprikol, a Neroxon vagy a Perozin, de még ezektől is jobb hatás érhető el a Dithane M-45, az Orthocid vagy az Orthophal­tan segítségével. (Kuprikol 50 és Neroxon 0,5—0,7 %, Perozin 0,4 %, Dithane, Orthocid és Orthophaltan 0,2—0,3 %.) A lisztharmat elleni szereket kombinálhatjuk a peronoszpőra elleni készítményekkel. Figyeljük a szőlőmoly első nemzedékének rajzását, s ha megjelennek a lepkék, a liszt­harmat és a peronoszpőra el­leni kombinált permetléhez ad­junk 0,2—0,3 % Metationt vagy Soldepet, illetve 0,1 % Bi 58-at. A zöldoltás legmegfelelőbb ideje május közepétől június közepéig tart. Meleg, szélmen­tes időben kell munkához lát­ni. Igényes, nagy pontosságot kívánó munka, csak az fogjon hozzá, aki biztos a dolgában. A pincében is akad tennivaló: elvégezzük a savas borok sav­tompítását és a lágyabbak há­­zasítását. A savtompítás szük­séges mértékét mintákon taná­csos megállapítani. Literes pa­lackokban mintát készítünk s ezekbe 0,5—1, 0—1, 5—2,00 gramm szénsavas meszet te­gzünk, majd jól megrázzuk a bort a palackokban. Három vagy négy nap múlva megkós­toljuk a palackok tartalmát, s amelyik bor a legkellemesebb ízűnek bizonyul, annak alap­ján adagoljuk a hordóba a szénsavas meszet. Varga József A ZÖLDSÉGESKERTBEN Végéhez közeledik a palánta­nevelési időszak. A melegágy­ban, üvegházban már csak paprika, paradicsom, uborka és zeller van, ezek is hamaro­san kiültetésre kerülnek. A oalánták edzését nem szabad elhanyagolni; az üvegház aj­taját, ablakait meleg, szélcsen­des időben még éjszakára is hagyjuk nyitva. Melegágyas palántaneveléskor kezdetben Л feltámogatva hagyjuk az abla- M kokat, egy héttel kiültetés Gazdag évet Ígérnek a virágbaborult almafák. tennivalók előtt pedig véglegesen leszed­jük az ablakokat. Az edzésnek akkor is van jelentősége, ha szabadföldbe szánjuk a palán­tát, meg akkor is, ha fólia alá kerül. Persze, az edzést mindig a célnak megfelelően végezzük. Különösen akkor kell nagy körültekintéssel el­járni, ha fólia alatt neveljük a szabadföldbe szánt palántát (ez nem éppen ésszerű és csak ritkán fordul elő). Ha módunk­ban áll, akkor szélcsendes idő­ben ültessük ki a palántákat, mert ha azonnal megfújja őket a szél, egy időre megakad a fejlődésük. A fólia alá ültetést jól tűrik a palánták. Ha van fóliasátrunk, nem kell ragasz­kodnunk a tápkockás palánták­hoz, hiszen a tűzdelt, földlab­dás paprika mindenkor felér egy közepes minőségű, tápkoc­kás palántával. Ha valamilyen eiőveteményt termeltünk a fólia alatt, akkor ne mulasszuk el a növényi maradványok és a gyomok el takarítását, a talaj koinposzt­­tal, kombinált műtrágyával való trágyázását és porhanyítását. Ezt a munkát kultivá torral, vibrátoros boronával, rosszabb esetben rotavátorral végezhet­jük el. Az utóbbit csak hantos, száraz talajon javasoljuk al­kalmazni, mert nagyon rontja a talaj morzsalékos szerkeze­tét. A fóliasátrakban és a na­gyobb üvegházakban leggyak­rabban úgy ültetnek, hogy előbb traktoros töltögetőekévei vagy speciális sorhúzóval meg­húzzák a sorokat, vizet locsol­nak bele és elültetik a palán­tát. Kisebb hajtatóberendezés­ben kapával kell meghúzni a sorokat (a tápkocka nagyságá­nak megfelelő mélységben). A paprika nagyon elterebélyese­dik és szedéskor aránylag nagy a taposási kár. Ezért javasol­juk, hogy 80x40x40 cm-es kö­tésben ültessék a palántát, vagyis két ikersor (szűkebb) után legyen egy nagyobb sor­köz, amiben könnyebb járni. A kettesével tűzdelt palántákat a sorban egymástól ugyancsak 40 cm-re ültethetjük. Néhányan már április végén beültették a sátrakat, nekik most már az ápolási munkák­ról kell gondoskodniuk. A gya­kori kapálás előnyös, mert rendszeresen levegőztetjük a talajt s az könnyebben felme­legszik. Kapáláskor azonban ügyeljünk arra, hogy a tápkoc­kákat ne mozgassuk ki a he­lyükből. Az első terméskötésig keveset locsoljunk, hogy szinte kérje a paprika a vizet, és fő­leg ne fejtrágyázzunk. A kertbe paprikát, paradicso mot, uborkát ültethetünk, de a kései fagyok előtti kiültetés nagy kockázattal jár. A szabad­ban nem nő olyan nagyra a paprika, ezért megmaradhatunk a 60 cm-es sor-, illetve 40 cm­­es tőtávolságnál. Viszont aján­latos fóliás talajtakarást vé­gezni, hogy melegebb legyen a palánták földje. Gyomos tala­jon 0,04 mm-es fekete, gyom­mentes talajon ugyanilyen vas­tag fehér vagy színes, általá­ban 70 cm széles fóliát taná­csos lefektetni. A fóliába lyu­kat vágunk, kiemeljük' a föl­det és elültetjük a földlabdás palántát, a lyukat pedig kom­­poszttal szórjuk be. A dinnyé­nél és az uborkánál feltétlenül Lubickolómedence A csillogó, tiszta vízfelület éppúgy hozzátartozik a kerthez, mint a jól kiválasztott növények, s az ápolt gyep. Nem a külföldi magazinokban látható, luxuskivitelű úszómedencékre gondolunk, csupán egy pancsolómedencére, ahol a kicsik vidáman lubickolhatnak, s ahol a felnőttek is meg-megmárt­­hatják magukat. A legegyszerűbb, ha kiásunk egy fél méter mély, és körül­belül 1JÜX2 méteres gödröt, majd kibéleljük megfelelő mé­retű, egy darabból álló, vastag fóliával. A medence sarkainál és széleinél a fóliát rögzítsük sima szélű kövekkel vagy tég­lákkal. A kiásás után alaposan ellenőrizzük, hogy a gödör alfán és a falában ne legyen éles, hegyes kődarab, mert az a vízzel telt feszülő fóliát kilyukaszthatja. A medence szélénél rakjunk földet a fóliára, majd a föld­rétegre tegyünk lépegetőköveket, esetleg deszkákat. A kis­gyerekeknek megkönnyíthetjük a vízbelépést, ha néhány lapos kőből lépcsőt építünk a medencébe. De nagyon vigyázzunk, úgy helyezzük el, hogy biztonságos legyen, ne billenhessen le. (Hetényi I., Kertészet és Szőlészet, 1980. 8.) alkalmazni kell ezt a módszert, és a paradicsomnak Is jót tesz. Nem árt tudni, hogy a fe kete fólia előbb maga meleg­szik fel és továbbadja a hőt a talajnak. Ezért a fekete fóliát úgy kell lefektetni, hogy szo­rosan simuljon a talajhoz, mert a légréteg szigetel. Fehér fólia esetében a talaj melegszik fel és a fólia tartja vissza a kisu­gárzó hőt. Vagyis, a világos fólia lényegében melegebbnek bizonyul. A kertészkedők sok értékes zöldséget termelnek és értéke­sítenek, szorgalmas munkájuk­kal jelentősen hozzájárulnak a közellátás javulásához. Felvéte­lünkön Vizsgyák Irén nyugdíjas szövetkezeti tag, az SZKSZ pá­ti helyi szervezetének tagja lát­ható; tavaly tízezer korona ér­tékű zöldséget értékesített. Fotó: —bor Akik kísérletet tettek a pap-* rika, fűszerpaprika, paradicsom helyrevetésével, most várhat­ják a kelést. Öntözéssel, tüs­késhengerrel történő hengere-* zéssel, később a sorközök ka­­pálgatásával segíthetik a nö­vényzet kelését. Az egyedszám­­beállítás a hónap végén esedé­kes. Javasoljuk, inkább a vi­szonylag nagy növénysűrűséget válasszák a kisérletezők. A hónap elején elvetjük á babot, de vethetünk még salá­tát, borsót, céklát, spárgatököt, csemegekukoricát stb. is. A le­kerülő borsó vagy korai ká­posztaféle után másodnövény­ként eltenni való uborkát, sár­garépát, petrezselymet vethe­tünk. Tördeljük ki a vörös­hagyma magszárait, halványítás céljából kötözzük össze a kar­fiol leveleit. Május végén meg­kezdhetjük a korai kel és ká­poszta szedését. Értékesíteni á 40-dekás káposztát és a 35—40- dekás kelt lehet. A káposzta­légy bizonyos években sok kárt okoz, ezért kb. egy héttel be­takarítás előtt ajánlatos elvé­gezni a vegyszeres kezelést (Dimecron 50 0,1 %), Soldep 0,2 %, még akkor is, ha ülte­téskor használtunk fertőtlenítő szert. Május végén megkezdjük á kései kel, káposzta, vörös­káposzta, karfiol, bimbóskel stb. szabadföldi palántaágyba vetését. BELUCZ JÄNOS mérnök, a tudományok kandidátusa Karósbabot is vessünk! A karósbabnak a bokor­babbal szemben nagy elő­nye, hogy hosszabb ideig és többet terem, ráadásul a hüvelyei nem sározódnak be és a betegségek is ritkáb­ban károsítják. Persze a ka­­rósbab igényesebb is! Ha egy mód van rá, akkor ned­vesebb vagy öntözhető hely­re vessük. Sovány talajon mélyásás előtt áranként 30 —35 kiló istállótrágyát kell elteríteni, 25—40 dkg szu­perfoszfátot és 12—14 dkg kálisót kell adagolni. A babot áprilisban vagy májusban vetjük. Aki má­sodnövényként termeli, jú­nius végéig vethet babot, de előbb jól áztassa be vagy csíráztassa ki a magot, és kelés után ne hanyagolja el a locsolást. A támasztékot vagy tám­­vezetéket vetés előtt aján­­jatos elkészíteni. A két és fél vagy háromméteres karókat nyeregtetőszerűen vagy gúla alakban célszerű elhelyezni. A karók közötti távolság 70—80 cm legyen, s egy-egy karó tövéhez há­rom fészek babot vetünk (fészkenként három sze­met). A vetés mélysége kö­zépkötött talajon 3—4, laza talajon 5—6 cm legyen. Aki igazán gazdag termest szeretne, az virágzás előtt, közben és után 25—30 mm­­nek megfelelő vízadaggal locsolja meg a növényzetet. A másodvetésü bab több csapadékot igényel, kéthe­tenként kell locsolni. Száraz időjárás esetén naponta a­­jánlatos frissítő öntözést vé­gezni. (Sf)

Next

/
Thumbnails
Contents