Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-03 / 18. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. május 3. Megváltozott v— Elnök elvtárs, kérem, helyezzen el a sertéstelepről! Ha lehet, akkor az építkezési csoporthoz vagy a növénytermesztésbe, esetleg a kertészetbe. Mindegy. ►— De miért, András bácsi? Csak. — Dehát ott kevesebbet keresne. Nem sajnálja az ötezret? *— Nem én ... — Mégis, miért akar a sertéstelepről elmenni? i— Azért, mert férjhez megy a lányom. i—. Ezért? y—( Igen, ezért. Ne mondják a nászék, hogy kondász lányát vette el a fiuk. L A falu társadalmának ősi hierarchikus rendje tehát olykor még viszszaköszönt ma is. Hiába nevezik a sertésgondozót állattenyésztőnek, a köztudatban kondász maradt. De egészítsük ki a példát egy régebbivel. Bodrogközből két fiatal állatgondozó Kassán (Košice) >— egy aktlvaértekezleten — kitüntetést vett át. Aztán a Szakszervezetek Kerületi Székházénak éttermében ünnepi ebédet ültek. Több, hasonló korú fiatal ült asztalukhoz. Valamennyien az aktíván voltak. A beszélgetés és a társalgás hangulata zavartalan volt mindaddig, amíg ki nem derült, hogy a két fiú sertéseket gondoz. Tíz perc sem telt bele, asztaluk mellől elszivárogtak a többiek. A pályaválasztó fiatalok az állattenyésztői szakmát csak végső esetben választják. Tegyük hozzá: mindenki tudja, hogy a mezőgazdasági dolgozók közül a legtöbbet keresők, tevékenységük nem hasonlítható a hagyományos állatgondozáshoz, munkájuk egy része kimondottan technikai Jellegű. A szakma megítélése mérhető azon is, hogy például azokba a szaktanlntézetekbe, ahol állattenyésztőket képeznek, nagyon keveséh jelentkeztek. Jó, ha a tervezett létszám kétharmadát tudják biztosítani, s nagy részük azokból tevődik össze, akiket másutt nem vettek fel. De vajon csak itt ilyen vigasztalan a helyzet? Hallgassuk meg Loczo István mérnököt, a bolyt (Bői) szövetkezet elnökét: — Két lányt küldtünk ösztöndíjasként Szőlőskére (Víniőky) a szőlészeti szakiskolába. Az iskola befejezése után azonnal jelentkeztek. Amikor megmondtuk, hogy mit fognak csinálni, csalódottan távoztak. Ügy gondolták, irodába kerülnek, vagy vezetők lesznek. 2. A mezőgazdasági munkák iránti mérsékelt (I?) rokonszenv a fiatalok körében sok mindenből adódhat. Vegyünk néhány példát T-ből. Egy aszszony kérdésemre elmondta: ki fogja harcolni, hogy férje elkerüljön a tehenészetből, mert mégis tarthatatlan, hogy trágyaszagú ruhában jár haza — különben elhagyja a férjét. Egy Idősebb férfi azzal hárította el a fóliasátrakban való éjjeli őrködést, hogy hozzászokott az esti tévénézéshez, s különben is este szeret aludni a saját ágyában. Önmagukban nem rossz dolgok ezek, a megváltozott életforma jelzői. De akkor miben rejlik a hiba? A kelet-szlovákiai kerület egyik mezőgazdasági szaktanintézetének igazgatója mondta: egy igazgatói értekezleten felmerült, vajon az alapfokú iskolákban egyáltalán felkészltlk-e a gyermeket arra, hogy dolgozni kell? A munka tisztelete kellő hangsúlyt kap-e? Vajon a szülők nem rugaszkodnak-e el a valóságtól, amikor gyermekeik jobb sorsát kizárólag iróasztalos pályákon tudják elképzelni? Még a legjobbnak tartott gépszerelői szakmák terén sincs minden rendben. Jellemző, hogy a mecenzéfi (Medzev) intézetben, amely lényegében Kelet-Szlovákia bázisa, szintén kicsi a jelentkezési arány. A tervezettnek csak a fele jelentkezett. Majd később jönnek ide is a máshonnan kimaradtak. A terebesi (Trebišov) járás mezőgazdasági szaktaníntézeteibe az idén 194 gyereket kell megnyerni tanoncviszonyba. Az igazság az, hogy március közepéig a mezőgazdasági üzemek csupán nyolc tanulóval kötöttek szerződést. De nézzük a valóságot. Szövetkezeteinkben sok a régi, meghibásodott gép. Javításuk nehéz munka. Még mindig sok helyen szabad ég alatt, vagy télen hideg műhelyben kell dolgozni. A szociális létesítmények szegényesek. Üzemi étkeztetés sincs még mindenütt. Érthető az is, hogy a fiatal, aki befejezte az általános iskolát, s tud gyárról, üzemről, fürdőről, üzemi konyháról, modern gépekről, nem vágyik a korszerűtlenebb körülmények közé, még akkor sem, ha jobb a keresete. A vajáni (Vojany) szövetkezet pártszervezetének elnöke, Fekete László mesélte: „Szövetkezetünkből több nő jelentette be, hogy megy a cipőgyárba dolgozni. A kényelem, a jobb körülmény vonzó. De hajlandó vándorbotot venni a kezébe a fiatalember is, ha jobb munkakörülmények kínálkoznak. A szövetkezetek ugyanakkor nem rendelkeznek olyan anyagi eszközökkel, hogy az ipari üzemekben levő feltételeket megteremtsék. A dráguló gépek ugyanakkor még a korszerűsítés tempóját is fékezik. Nem mondható egyedinek az a példa, amelyet Pólyánban (Poľany) mondtak el. Itt a faluban élők törekvése, hogy gyermekeiket minél hamarabb városba tudják, ennek érdekében városban vesznek számukra lakást, munkalehetőség úgyis akad — jelszóval. 3. Termelési oldalról ennek a jelenségsornak minden kellemetlen vonatkozása jelentkezik. Kaszonyi Albert főkertész Abarán (Oborin) elmondta: egy ideig talán még számítani lehet a női munkaerőre, de a jövőt nézve bizonytalan, hogy lesz-e elegendő nő. A tervezést egyszerűen labilissá teszi a mezőgazdasági munkával szemben megnyilvánuló, sok helyen tapasztalható hangulat. M. Jánosné egy Ung-vidéki faluban mondta: Ha a lánya otthon dolgozik, a kertben zöldséget termel, az más. De azt már nem hagyja, hogy „gyalogmunkás“ legyen. Inkább ne dolgozzék, s a ház körül is megkeresi azt, amire szüksége van. Vagyis a háztáji munka korántsem mérhető a közös tevékenységgel, ahol a fiatal mindig mint paraszt jelenik meg. Az értékrend nagy bukfencével állunk tehát szemben. Tagadhatatlan, ehhez hozzájárul a mezőgazdasági munka nehézsége, bizonytalanabb volta. Motívum a pozitívan értékelhető igényesség is. Ugyanakkor jelen van a pénzkérdés másodlagossága a társadalmi hierarchiában elfoglalt hellyel szemben. Hiányzik azonban a fiataloknál a mezőgazdasági munka fontosságának ismerete, a társadalmi össztermelésben elfoglalt helye. És itt kanyarodik vissza minden a neveléshez, az iskolai és környezethatás hiányosságaihoz. 4. Nagy hiba lenne egy olyan mítoszt teremteni, amely szerint ma a mezőgazdaság teljesen gépesített, ahol a korszerű gépsor, a szakosított és kiválóan felszerelt állattenyésztés abszolút elsőséget élvez. A gyakori nehéz fizikai munkát súlyosbítja az időjárás, s tagadhatatlanul van „szaga“ az istállónak. Még a félkorszerű ipar is többet tud nyújtani szociális téren. Vagyis az ellentmondás látszólag feloldhatatlan, s pár év múltán a mezőgazdaság munkaerőhiánya olyan mértékű lehet, hogy a termelés zavartalanságát veszélyezteti. Az egyik bodrogközi szövetkezetben mondták: a jelenlegi időszakban alig tudnak többet kínálni. A növényvédő szerek drágák, ennek ellensúlyozására kell az emberi munkaerő. A gépek ára növekszik, így a korszerűtlen termelőeszközökre is szükség van. A termelés növekvő költségei ezzel egyidőben kihatnak a jövedelemszintre is, amiből következik: az anyagi vonzerő, ami különben sem meghatározó, még jobban másodla,gossá válik. Itt tehetjük fel azt a kérdést, amit Iván András mérnök, a leleszi (Leles) szövetkezet elnöke fogalmazott meg: vajon hogyan lehet minőségre törekedni akkor, ha az emberek szakmai-politikai felkészültsége nem felel meg a jelenlegi követelményeknek. Vajon törvényszerű-e, hogy a jövőben azok alkossák a szövetkezetek szakmunkásgárdáját, akik másutt nem voltak jók? Helyénvaló-e, hogy kényszerpályán keringő emberek álljanak rendelkezésre a műszakilag fejlődő mezőgazdasági termelésben? Feltehetően nem. Korunk hosszan tartó kisérő jelensége ez. Megoldása egyaránt feladata a szülőknek, az iskoláknak, a mezőgazdaságnak és a társadalomnak. Az egyensúlyt, a valós értékrendet helyreállítani politikai szükségszerűség. Nem hiszem, hogy ez csupán anyagi kérdés. ILLÉS BERTALAN A jo munka után megérdemelt pihenés Szocialista társadalmunk kellő figyelmet fordít a dolgozók szociális és egészségügyi ellátására, üdültetésére. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége alapszervezetei minden lehetőséget kihasználnak arra, hogy javítsák dolgozóik egészségügyi ellátását, munka- és életkörnyezetüket, s mindent megtesznek annak érdekében, hogy a tagok a jó munka jutalmaként minél szebb környezetben tölthessék a megérdemelt pihenésre szánt napjaikat. Az érsekújvári (Nové Zámky) járás szövetkezeti dolgozói az idén is több hazai és külföldi kiránduláson vehetnek részt, s gyönyörködhetnek a természeti szépségekben, új erőt gyűjthetnek a további munkához. A téli és tavaszi időszakban a járás 194 mezőgazdasági dolgozója töltötte szabadságát a Magas-Tátra gyönyörű üdülőközpontjában — Tátralumnicun (Tatranská Lomnica), Útátraiüreden (Starý Smokovec), — ezenkívül Prágában, Mariánské Lázne-ban és Luhaöovicén töltöttek felejthetetlen napokat hozzátartozóikkal együtt. A belföldi jutalom-üdüléseken kívül az SZFSZ járási bizottsága számos külföldi utazást is szervezett a példás dolgozók részére. A Szovjetunió természeti szépségeiben száznegyven tag gyönyörködhet, Magyarországon, a Balaton partján negyvenen tölthetik szabadságukat, Bulgáriában, a Fekete-tenger sós vizében negyvenhetén lubickolhatnak, az Adriai-tenger jugoszláv partvidékét pedig hatvannégy mezőgazdasági dolgozó csodálhatja meg. DARAŽOVA OLGA övék a vándorzászló A Fogyasztási Szövetkezetek nádszegi (Trstice) szervezete a közelmúltban tartotta évzáró közgyűlését. A múlt év eredményeiről Bugár Tibor, a szervezet elnöke tájékoztatta az egybegyűlteket. Beszámolójában elmondotta, hogy a tagság az elmúlt időszakban széleskörű társadalmi tevékenységet fejtett ki. Többek közt több mint ötezer óra társadalmi munkát végeztek a szervezet tagjai, melynek pénzben kifejezett értéke meghaladta a száztizennyolcezer koronát. Ezenkívül több alkalommal jól sikerült kirándulást, valamint tánc-, cukrász- és főzőtanfolyamot szerveztek, amelybe a tagok többsége bekapcsolódott. Az évzáró közgyűlésen értékelték az ellenőrző bizottság munkáját is. Megállapították, hogy a bizottság rendszeresen ülésezett, s elvégezte feladatét. A múlt évben például az üzlethálózat munkáját százhatvanegyszer ellenőrizték, melynek során több fogyatékosságot távolítottak el. Az ellenőrző bizottság tavaly a jobb szolgáltatás és ellátás érdekében járási méretű szocialista versenyt hirdetett. Ebben a versenybe hatvankét község kapcsolódott be. A Fogyasztási Szövetkezet nádszegi szervezete elnyerte a járási véndorzászlót, amelynek a mai napig tulajdonosa. A fogyasztási szövetkezet az elért jó eredmények összegezése, illetve értékelése után az idei évre is meghatározta feladatait. A múlt évhez hasonlóan, az idén is a szabad idő hasznos eltöltése érdekében tánc- és varrótanfolyamot, valamint hidegtálkészítés tanfolyamát valósítják meg. Továbbá ezer koronával járulnak hozzá az idős polgárok megünnepléséhez és ezer koronával a gyermeknap színvonalasabb megrendezéséhez. Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére 5061 óra társadalmi munkát vállaltak, melyet a bevásárló központ építésénél szándékoznak ledolgozni a szervezet tagjai. Egyébként a tagság részére két-három alkalomman kirándulást is szerveznek hazánk tájainak megismerése céljából. GYŐRI IRÉN Épül a művelődés háza Hű maradt a mezőgazdasághoz A hatvanadik év betöltésével ” jelentős esemény, a nyugdíjas kor jelentkezik az ember életében. Nos, életének éhhez a szakaszához ért Jón Majoroš elvtárs, aki a közelmúltban ünnepelte 60. születésnapját. A jubiláns itt él közöttünk, szerényen, csendesen a maga megszokott életmódján. Bizony alig tudunk róla valamit, pedig több kitüntetés tulajdonosa. A 60. születésnapja alkalmából „A Mezőgazdaság kiváló dolgozója“ kitüntetéssel jutalmazták. Majoroš bácsi 1920. március 19-én született. Földműves családból származik. Nehéz gyermekkora volt. Fiatal korától kezdve sokat kellett dolgoznia. Az alapiskola nyolc osztályát végezte el, de a továbbtanulásra nem volt lehetősége. Már gyermekkorában szívéhez nőtt a mezőgazdaság, s egész életét ennek szentelte. A mezőgazdaság szinte valamennyi területén dolgozott. Volt traktoros, főagronómus, szövetkezeti elnök, különféle tanfolyamok vezetője, s közben állandóan képezte magát, rengeteg szakkönyvet olvasott. 1939-ben megnősült, két lánya született. A háború alatt mint közkatona Bauská Bystricára került, ahol később részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben. A felszabadulás után visszatért a mezőgazdaságba. Szülőfalujában, Kiszöllőben (Maié Zlievce) 1952-ben lépett be a szövetkezetbe, ahol agronómusként tevékenykedett. 1966-ban a Mezőgazdasági, Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium „A szocialista — ifllk mezőgazdaság építője“ kitüntetéssel jutalmazta a nagyüzemi mezőgazdasági termelés eredményes fejlesztéséért. A járási mezőgazdasági igazgatóság pedig oklevéllel fejezte ki elismerését a gabona- és a burgonyatermesztésben elért nagy eredményeiért. A szocialista mezőgazdaság 25. évfordulója alkalmából az évelő takarmánynövények sikeres termesztéséért emlékéremmel tüntették ki. Majoroš elvtárs a nagykürtösi (Veľký Krtíš) Agrokémiai Vállalat megalakulása óta — vagyis 1976- tól a nyugdíjba menetelig — igazgató helyettesi posztott töltött be. A nyugdíjkor elérése után sem vált meg a vállalattól. Jelenleg az ő gondjaira van bízva a repülőgépes növényvédelmi részleg, ahol továbbra is odaadóan, szakértelemmel és kedvvel végzi munkáját. Munkájáról ugyanolyan lelkesedéssel és megfontoltan beszél, mint a múltban. — Az elmúlt három évtizedben mezőgazdaságunk rohamos fejlődésen ment keresztül. Beigazolódott, hogy a falu szocializálása, a szövetkezetek megalapítása helyes út volt az elért sikereink megalapozására — mondotta Majoroš bácsi, aki továbbra is a mezőgazdaság elkötelezettje, hű dolgozója maradt, mert — nehéz megválni attól a munkától, mely a gazdagabb, a szebb jövőhöz vezetett — legyezte meg végezetül. További munkájához kívánunk |ó egészséget és sok sikert! Jámbor Valéria A komáromi (Komárno) művelődési ház építése jó ütemben halad. Ez egyrészt az építkezés beruházóinak és kivitelezőinek köszönhető, — akik biztosították a munka zavartalan folyamatosságát (az anyagellátásban nincs fennakadás) —, másrészt a Gútai (Kolárovo) Efsz, valamint a Bálvány! (Balvany) Állami Gazdaság szocialista brigádja tagjainak. Az építőcsoport munkáját nagyra értékeli Horváth Ferenc építésvezető és Bartanusz István felügyelő. A gútai brigád tagjai — Őszi Vince, Molnár Ferenc, Kovács László, Tóth József, Őszi Gábor, Keszeli Tibor, Kiss István, Csente Imre, Ján Karas, Juraj Hajko, Kosik József, Tóth Imre, Győré Vilmos, Ján Seléány és Ján Sepka — 1980. január 7-től dolgoznak az építkezésen. A tél leghidegebb napjaiban is dicséretre méltó munkát végeztek. Az épület belső munkálatainak mielőbbi befejezésén szorgoskodnak. Munkateljesítményükkel elégedett Viliam Boľó elvtárs is, a jnb alelnöke és Juraj Skalnický mérnök, a gútai földmüvesszövetkezet elnöke, valamint a Nyítral (Nitra) Építő Vállalat vezetői, akik gyakran meglátogatják a kiváló munkát végző kőműveseket, ácsokat. A Bálványi Állami Gazdaság tizenegy tagú kollektívája — Fördös István csoportvezető irányításával — szintén érdemleges munkát fejt ki. Az ácsmunkák gyors végzésében kiválóan helytállt. Két lépcsőház és több áthidalás zsaluzása, valamint más munkák végzése derék szakemberekre utalnak. A csoport munkateljesítményét Borbély Vilmos elvtárs, a nyitrai építővállalat mestere is nagyra értékelte s köszönetét fejezte ki az elvégzett minőségi munkáért, mert a csoport tagjai lehetővé teszik az épület határidő előtti átadását. —bar— Hová menjünk nyaralni? Napjainkban gyakran előfordul, hogy azon törjük a fejünket, hová menjünk nyaralni, azaz hol töltsük szabadságunkat. Nos erre számtalan lehetőségünk van nemcsak hazánkban, hanem külföldön ts. A sok lehetőség egyike Hajdúszoboszló. Nem árt róla tudni egyet s mást. A feljegyzések szerint Hajdúszoboszló történetében nagy jelentőségű volt az 1925-ös esztendő. Ebben az évben két kiváló geológus: dr. Böhm Ferenc és dr. Pávai Vájná Ferenc irányításával megkezdték a kút fúrását, melynek során hetvenhárom fokos vizet adó hőforrásra bukkantak, amely naponként 2 milltó 304 000 liter forró vizet adott. Ennek következtében csakhamar megindult a fürdő építése, amely ma már világszínvonalú. A világ minden tájáról érkeznek Hajdúszoboszlóra az üdülni szeretők, gyógyulni akarók. Mert a fürdő, számtalan fontos ásványi anyagot tartalmazó vize, jó hatással van a reumatikus betegségekre, a vérkeringésre, az idegrendszerre. De a fürdő nemcsak gyógyít, hanem kellemes szórakozást is nyújt. Ezért idősebbek, fiatalok egyaránt szívesen felkeresik. A múlt évben például több mint egymillió látogatója volt. Hazánkból mintegy 350 ezren keresték fel — többségük szövetkezeti dolgozó. A világhírű fürdőt örömmel látogatják a fiatalok is, akik festőt szépségű környezetben élvezhetik a vízi sportolás örömeit. Erre a célra külön versenymedence — huszonhat fokos termálvízzel — szolgál. A fürdőnek mesterséges tava is van, ahol csónakázni és vízikerékpározni lehet. Hajdúszoboszló nyaranta pionírtáborozásra is alkalmas. Ezt a lehetőséget ki is használják a pionírok, akik olcsón és kellemesen nyaralnak. Mivel Hajdúszoboszlót évről évre egyre többen keresik fel, ezért a fürdő színvonalának emelésére az illetékesek nagy figyelmet szentelnek. Fontos feladatnak tartják a gyógyítás és az üdülés sokoldalú fejlesztését, a fürdőszolgáltatás mennyiségi és minőségi növelését. A gyógyfürdőt és környékét állandóan csinosítják, így dísznövények, szebbnél szebb virágok díszítik. Tehát Hajdúszoboszló ma már nemcsak gyógyít, hanem a látogatónak pihenést, kikapcsolódást ts nyújt, HOFER LAJOS
