Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-03 / 18. szám

1980. mfljus 3. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A felemelkedés utján A több mint 4500 lelket számláló Bős (Gabéíkovo) Csallóköz legelma­radottabb és legszegényebb községei közé tartozott. A lakosság többsége grófi birtokon dolgozott minimális bérért. Sokan messze vidékre szegőd­tek aratómunkásnak. A helyi földbir­tokosok a főutcán laktak, míg a földmunkások vályogfalú, nádfedeles házakban. A sáros, latyakos talajon tengelyig merült a kocsi kereke, mi­vel az uraság a lenyűgözően szép kastélyán kívül nem törődött semmi­vel. Az egészségtelen ivóvíz százado­kon keresztül volt előidézője a goly­váé megbetegedéseknek. Ilyen áldatlan viszonyok közepette a község lakossága türelmetlenül vár­ta az előrenyomuló szovjet csapato­kat. A háború éveiben német és ma­gyar katonák tartózkodtak Bősön és viselkedésükkel az amúgy is elkese­redett lakosság ellenszenvét váltották ki. A szovjet csapatok elől menekülve elhajtották az igavonó állatok és a szarvasmarhák jelentős részét. 1945. húsvétvasárnapján vonultak be a községbe a várva-várt szovjet csapatok, nyomukban új élet sarjadt. Nehéz volt az indulás. Mindent elöl­ről kellett kezdeni. A szovjet katonai parancsnokság átadta az irányítást a kommunista párt helyi szervezetének. A felszabadult községben a lakos­ság lelkesedése és Ugybuzgalma nem ismert határt. Először az utak por­talanításához fogtak hozzá. Mivel cementet nem lehetett kapni, kikö­vezték az utat, és megindult az autó­buszközlekedés Bratislava és több más település irányába. Ily módon kapcsolták be a községet az ország vérkeringésébe; így tették lehetővé a fölös munkaerőknek, hogy üzemek­ben vállaljanak munkát. A hatvanas években nagyobb méretű útépítés kezdődött a községben. Az utakat portalanitották. A tanítás több helyen folyt. Az új iskola felépítésével véget vetettek en­nek az áldatlan állapotnak. A hősiek egészségvédelméről kor­szerűen berendezett egészségügyi központban gondoskodnak. Két kör­zeti orvos, egy nőgyógyász, egy gyer­mekorvos, két fogorvos és állandó tanácsadói szolgálat áll a lakosság és a szomszédos községek: Nádasd (Trtstená na Ostrove), Dercsika (Ju­rova), Baka rendelkezésére. A bősiek szívügyüknek tekintették falujuk fejlesztését, és kivették ré­szüket a társadalmi munkákból, üsz­­szefogásuk eredményeképpen parkok, járdák, zöldsávok létesültek. Társa­dalmi munkával készült el a ravata­lozó is. A volt grófi kastélyban szo­ciális otthont, a parkban sporttelepet és fürdőt létesítettek. Ma már sokan találnak helyben munkát. Javították a szolgáltatásokat. Nagy segítséget jelent a dolgozó nőknek az új óvoda és bölcsőde felépítése, melyekben 120 gyermek talált kellemes második otthonra. A községgazdálkodási üzem fűrész­telepet létesített, ahol épületfát ké­szít a megrendelőknek. Bősön szövet­kezeti lakásépítés is folyik. Egyre több lakóháztömb kerül átadásra. A felszabadulás óta eltelt 35 év alatt új utcasorok, lakónegyedek épültek. A Csilizhajlat lakónegyedben például 120 lakóház épült. Gyökeresen meg­változott a régi szegénynegyedek ké­pe: a Békaváré, a Kenderáztatóé és az Újsoré. A községgazdálkodási üzem 18 féle szolgáltatást nyújt. Mivel a község közel fekszik az országhatár­hoz, jelentős létesítménynek kell te­kinteni az üzemanyagtöltő-állomást, az iparáru és háztartási cikkek bolt­jait. A helyi és az idegenforgalmi igény kielégítésére központi áruházat építettek, így a lakosság mindent helyben megvásárolhat. A méltóságteljesen hömpölygő Duna mentén húzódik a község határa, mely a közel ötezer hektáros állami gazdaság tulajdonát képezi. A mező­gazdaságban dolgozók életében ak­kor következett be döntő fordulat, amikor a kezdetlegesen gazdálkozó szövetkezetét az állami gazdaság kö­telékébe sorolták. Mivel a Duna mel­lett húzódó termőföldeken éveken keresztül pusztított a talajvíz, víz­elvezető csatornarendszert építettek. Ez két szempontból is előnyös: el­vezeti a fölösleges talajvizet, száraz­ság idején pedig az öntözőrendszeren áthaladó víz felhasználható a cukor­répa és más hasznos takarmánynövé­nyek öntözésére. A Bősi Állami Gazdaság aránylag rövid idő alatt az ország legjobb gaz­dálkodó üzemei közé küzdötte fel magát, és 1973-ban kiváló gabonater­mesztési eredményeiért a Munkaér­demrendet kapta. Az állami gazdaság nagyon haté­kony támogatást nyújt a községfej­lesztési tervek valóra váltásában. 1973-ban munkásotthont építettek, amelyet agitációs központnak hasz­nálnak. Itt tartják összejöveteleiket az egyes tömegszervezetek. Helyet kapott benne az ifjúsági klub, a könyvtár, valamint a község munkás­­mozgalmi történetét bemutató törté­nelmi emlékszoba. A magas állami kitüntetésben részesült gazdaság a megtisztelő Csehszlovák—Szovjet Ba­rátság nevet viseli, és sokoldalú kap­csolatot tart fenn a Szovjetunió sza­­ratovi körzetével. A gazdaság dolgo­zói közül több mint háromszázan tag­jai a CSSZBSZ üzemi szervezetének. Bősön a felszabadulás előtt mind­össze 630, többnyire vályogházat tar­tottak nyilván. Örvendetes tény: har­mincöt év alatt több mint hatszáz új, korszerű családi ház épült a község­ben. Még a volt gazdasoron is újjá­épültek a házak, mintha azok is fe­ledtetni akarnák az áldatlan múltat. A bősiek többsége ma már nem ván­dorol munka után, a munkaképes lakosság nagy része helyben talált munkalehetőséget. A község életében történelmi ha­tárkőnek számít a Bős—Nagymaros Vízlépcsőrendszer építése. A gigan­tikus építkezés meggyorsítja a köz­ség sokoldalú fejlesztését, melynek kapcsán egyre közelebb kerül a vá­roshoz. SVINGER ISTVÁN Ml minden kell a jó gazdálkodás­hoz? Úgy hiszem, mindannyian tud­juk: megfelelő személyi, anyagi és műszaki alap. Olyan gazdaságvezetés, amely képes a tudományos-műszaki vívmányok rugalmas gyakorlati fel­­használására. S munkaerő, melynek létszáma a gépi ellátottság színvona­lától, a dolgozók rátermettségétől, szakmai hozzáértésüktől, elméleti­gyakorlati tapasztalataik felhasznál hatóságától, kezdeményezőkészségük­től is függ. Am, ahol mindezek a feltételek együtt jelen vannak, ott is tudják: ennél több kell. Olyan belső össze­tartó erő, ami az említett tényezőket állandóan mozgásban tartja. Nevez­hetjük ezt szocialista öntudatnak, korszerű gazdaszellemnek, aminek akarjuk. Ahonnét ez hiányzik, az eredmények bizony nagyon is sová­nyak. Hogy is látja mindezt a 80 éves Farkas István bácsi, a pelsőci (Ple­­šivec) szövetkezet telepőre? Azt mondja: — Szív és ész kell a mezőgazdál­kodáshoz is. Enélkül eleve sikerte­len mindenféle erőlködés. Nekem elhiheti, hiszen gyermekkoromtól a mezőgazdaságban dolgoztam, s amíg erőmből futja, dolgozni is akarok. Ki ez az ember? Az egykori bor­­zovai (Silická Brezová) szövetkezet­nek alapítótagja, majd sok éven át elnöke volt. (Ez a gazdasági egység az egyesített pelsőci közös gazdaság szerves része.) — István bácsil Mit tart a gazdál­kodás keretében a legfontosabbnak? — Mik az ekörüli gondok, nehéz­ségek? — Az átteleltetésre kell jó alapo­san felkészülni. S ez nem kis gond: húsz kilométernyi távolságról kell hazaszállítani a takarmányt. Olyan helyekről, mint például a „Nagy­hegy, ahol gépekkel kaszálni nem le­het, s a szállítás is sok veszéllyel, kockázattal jár. De semmit sem há­gunk veszendőbe menni... A munkahely szeretete is meglát­szik az eredményeken. — Él még az emberekben a gazda­szellem... — István bácsi pödör egyet a bajuszán, majd folytatja: — Jó a viszonya az embereknek a közös A Május 1 tér LEGENDÁJA munkához, a közös vagyonhoz, ami mindannyiunké. Hány és hány esetben tapasztal­juk, hogy a kiégett, cinikus „lelkek“ mekkora tehertételei társadalmunk előrehaladásának. Azok, akik a rideg számoszlopok, a teljesítendő felada­tok mögött nem az embereket látják, akikért kell, hogy történjék minden, hanem úgy osztanak és szoroznak, hogy a maguk dicsőségét hangsú­lyozzák, a saját előmenetelüket ala­pozzák a közösség által elért ered­ményekkel ... Farkas István bácsi, idős kora el­lenére is megmaradt közösségi em­bernek. Most telepőrként vigyázza árgus szemmel a szövetkezet, a soka­­dalom vagyonát. A közös gazdaság iránti hűségét, szorgalmát, áldozat­­készségét a felsőbb szervek kellően méltányolták: tíz alkalommal része­sítették erkölcsi elismerésben, illetve kitüntették. Megérdemeltenl Ezért úgy gondolom, az 1300 dol­gozót egyesítő nagy család egyetlen tagja sem rója fel neki bűnül, ami­ért a fiatalok szemére vetette, mond­ván: nem tudnak kaszálni! Márpedig itt, az ő sajátos viszonyaik között ez a bírálat jogos. Mert hiszen a kaszá­lógépekkel sokhelyütt nem tudnak boldogulni a hegytetőn — a füvet kézikaszával kell levágni. Pista bá­csinak igaza van: a kaszálás tudomá­nyát egészen fiatalon kell elsajátí­tani. Hogy ez talán „lelketlen“ követel­mény épp a gépek korában? Egye­bütt lehetséges. Itt, a hegyhátakon, a szilicei fennsíkon azonban még a természetszabta törvényekhez kell igazodni. Itt ez a dolog rendje, mód­ja... 1 (illés) — Mekkora öröm volt — mesélte tavaly egy, a címben megnevezett téren sütkérező idős bácsi, aki né­hány napja költözött ki véglegesen Lenin-utcai modern lakásából a most madárdaltól hangos múlandóság kert­jébe —, amikor 1913-ban innenn star­tolt KVAS Andráss, a honi repülés egyik úttörője, saját készítésű gépén és miután megkerülte a gácsi várat, újból ide szállt le. Különösen az összegyűlt, nagyszámú fiatalnak tet­szett a szenzációszámba menő pro­dukció. Az emlékek bizony néha olyan ele­venné válnak, hogy szinte még az árusok kiáltása is hallatszik a hajda­ni Búza téren, amint portékáikat kí­nálják: — Friss a gyümölcs... haj­nalban szedtem ..., olcsón adom ... Ugyan, aranyoskám, olyan levest és pörköltet készíthet ebből a galamb­ból, hogy a férje mind a tíz ujját megnyalja... Hogy adja? Drága...? — zsibongott a piac éveken át kora hajnaltól rendszerint délig minden csütörtökön a téren, amíg át nem költöztették a Jókai utcába, onnan pedig — a fedett fürdő építése miatt — a Tugár-patak melletti széljárta, poros térségre, majd a külterületeken élőknek is közelebb eső fánosík ut­cába, jelenlegi helyére. • Most ezen a derűs áprilist napon, minden olyan világos és tiszta. A fa alól belátni az egész — már régeb­ben Május 1. névre átkeresztelt be­tonfelületű teret. Nincs rajta mosta­nában semmi romantikus és titokza­tos. Bárkinek teljesen kitárulkozik. A délrejáró nap mind fényesebben süt, sugarai visszatükröződnek a Par­tizán utca tízemeletes házainak ab­lakairól, langyos szellő simogatja meg időnként gyengéden a díszcser­jék ágait, a bimbózó virágokat. Ol­dalt a járási nemzeti bizottság csupa­­üveg, fekete kerámiadíszes, ötemele­tes, impozáns irodaépületén messziről szembetűnik a vörös csillag, boldogu­lásunk jelképe és munkásnapjainknak utat mutató, értelmet adó gottwaldi jelszó: „Örök időkre a Szovjetunió­val ... Г Mögötte — a volt romos mozi helyén — az új tömbház egyik erkélyén hófehér pelenkák lengedez­nek. Békés, nyugodt, idilli a kép, megszépült a tér ... A gondolat akaratlanul formálódott szavakká bennem. Körül is tekintet­tem gyorsan, hallotta-e valaki? De senki sem figyelt fel rám. Két jar­­mernadrágos, feszesblúzú, csinos diáklány vágott át a téren abban a pillanatban. A bogorodicki lakótelep üzletsoros új otthonai felé mentek, vidáman tereferélve. Egy középkorú ballonkabátos férfi a tér közepén a fényképezőgépével bajlódott. Messzi­ről érkezett vendég lehetett az illető, mert a takarékpénztár tavaly átadott új irodaházát és a díszkivilágítást szolgáló hatalmas lámpákat fotózta emléknek az ünnepre készülődő té­ren. A várossal együtt az utóbbi fél év­tizedben megfiatalodott, kicsinosodott a tágas, öreg tér, amelyet a csupa új, sokszintes bérházak és középületek ölelnek körül, mint anya a gyerme­két. Méltó lett új nevére a Május 1. névre, mert a nagyobb ünnepségek idején, máris kitűnő lehetőséget biz­tosít felvonulásra, gyűlések és beszé­dek megtartására, majálisra, sőt még utcabálra is. Pedig a tér — mintegy 20 millió korona költséget igénylő — rendezé­se még be sem fejeződött teljesen. Egyelőre hiányzik az odaálmodott, díszes, művészi kivitelű, sok tonna anyagból összeállítandó kővirág-szö­­kőkút, a virágkert, a fásított, padok­kal ellátott sétány, a hangversenyek megtartását szolgáló koncertpavilon és az autóparkoló. De ne legyünk tü­relmetlenek! Az illetékesek ugyanis ígérik, hogy belátható időn belül, né­hány hónap múlva ezek is meglesz­nek. S ez már nem legenda, akárcsak az sem, hogy ez lesz majd a felsza­badulás óta eltelt 35 év alatt óriást átalakuláson keresztülment, dinami­kusan fejlődő járási székhely, Losonc (Lučenecf, de a környéknek is a leg­szebb tere. Ott a fa alatt, képzeletben én már ilyennek is láttam! Kanizsa István Akárhogy vesz­­szíik, Negyev Pé­ternek, a Barátság szövetkezet gyerki (Hrkovce) zöldség­kertészének nem Irigylésre méltó a sorsa. Az idén másfélmillió koro­nát irányoz elő az értékesítési ter­vük. Ehhez azon­ban nemcsak a természeti adottsá­gok kedvezőtlenek (örökké fúj a széli), az öntözés is problematikus (egy kismotorral kínlódnak], mivel a másfélmillió ko­rona beruházással épült vízvezetékük nem működik ... Ezen kívül a pum­pa is gyakran fel­mondja a szolgála­tot (a motorhoz kapcsolt szívószer­kezet nemcsak az Ipoly vizét szip­pantja fel, hanem az iszapot is. Köztudott, hogy az Ipoly januártól júniusig magas víz­­állású, 2—4 méter mélységű). A ter­melési költséget jelentősen gyarapít­ja az is, hogy az éjszakák nagyon hűvösek, s fűteni kell a palántaelő­«: .... Beszélgetés a fogépesítöve! — Mit? Hát a fontossági sorrend felismerését. Mindenekelőtt olyan helyen, mint Pelsőc, ahol bizony a mezőgazdasági termeléshez eléggé mostohák, kedvezőtlenek a termé­szeti- és talajadottságok. Hat falu határát egyesíti a Vörös Csillag; ám a több mint háromezer hektár mező­­gazdasági területnek csupán a fele szántó. Ez az, ami sok mindent meg­magyaráz. Majd tovább fűzi a szót. Megem­líti, hogy épp ennélfogva a legfőbb termelési ágazat az állattenyésztés. Sok szarvasmarhát, sertést, juhot és baromfit tartanak, talán többet is a kelleténél. A tervmutatókat évről­­évre becsülettel teljesítik. Nagyon elfoglalt ember Bucz Sán­dor, a Komáromi (Komárno) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság főgépesí­­tője. Ilyenkor a tavaszi hajrában a járás mezőgazdasági üzemeit sorra látogatja, s felkeresi a szövetkezetek, állami gazdaságok gépészeti szak­embereit, hogy szaktanácsot adjon, segítse problémáik megoldását. Aki beszélni kíván vele, csupán kora reggel, fél hét tájban találhat rá módot. Jómagam is ezt tettem, hogy elbeszélgethessek vele a leg­fontosabb problémákról, gondokról, nehézségekről, amelyek a járás me­zőgazdasági üzemeire jellemzőek. S méginkább arról, amik a következő hetekben válnak időszerűvé. A főgépesítő gondolatai főleg már a tavaszi munkák második szakaszá­ra irányulnak. A még továbbra is időszerű gépjavításra, amelyek még jónéhány hétig foglalkoztatják majd a szerelőket, javítókat. Például az önjáró kaszálógépek, takarmánybe­takarító gépek, takarmányfelszedő kocsik üzemképessé tételén fáradoz­nak most, miután a terményszárító üzemek berendezései javítását már befejezték. Mert, rövidesen elérkezik az ideje az évelő és más takarmá­nyok betakarításának... az a há­rom-négy hét hamar elszalad, ami még hátra van ... Mint a járás közismert gépészeti szakemberétől megtudtuk, a jmi, va­lamint a jpb illetékes dolgozói most a legfőbb gondot a szövetkezetek, állami gazdaságok vezetőivel való beszélgetésekre fordítják. A beszél­getések homlokterében a bőséges és jó minőségű takarmányalap előfelté­telei megteremtésének szorgalmazása áll. Ez ugyanis nagy mértékben be­folyásolhatja az állattenyésztés jöve­delmezőbbé, eredményesebbé tételét. Ennek érdekében keresik a jobb, gazdaságosabb, célravezetőbb megol­dásokat, módszereket. Erről Bucz fő­gépesítő így nyilatkozott: — Ügy vélem, csakis akkor léphe­tünk előre, ha hasznosítjuk az utób­bi évek jó tapasztalatait. Például a szárítóberendezések üzemeltetésével nemcsak a szárítást tűzzük célul, hanem az üzemeltetés takarékosab­bá, gazdaságosabbá tételét Is. Ener­giaszűkös időket élünk. Bizony, nem mindegy, mennyi elektromos ára­mot, s üzemanyagot használunk fel a szárítási idényben. Tudjuk, hogy a napenergia jobb hasznosításával csökkenthető a villanyáram-felhasz­nálás. Ezáltal a lucernallszt vagy más takarmányliszt előállítási költsé­ge csökkenthető. Reméljük, Igyeke­zetünk eredményes lesz. Ebben ml sem kételkedünkl De csak akkor válhat a legjobb Intéz­kedés is eredményessé, ha a mező­­gazdasági üzemek vezetői, növény­­termesztési szakemberei is — a sa­ját feladatkörükön belül — megte­szik a magukét. Ez alapvető köteles­ségük. Kolozsi Ernő, Komárom nevelő fóliasátrukban. A képen, kertész a vetőmagvak küldését sür­geti a HRONFRUCT speciális agronó­­musán keresztül. Kép és szöveg (nki)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents