Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-26 / 17. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1980. 'április 20. JÄN KOSTRA: K: sejti a tél gyötrelmeit az üde virágban? A sorrá érő szavak fájdalma ilyen. Szorongó szirmok ritmusát ki sejti gyümölcsben, szárban? Bájuk már elhullt, elmúlt jeltelen. Ez ősrégi dalát játssza a május. Csillan egy fa. Ah, tükör cserépje. Az ismert arcokat felismered-e tört üvegén? Rajzó méhek zümmögő ütemére tűntek az éjbe, elvéreztek a szépség mezején. Merész homlok feszül az árnak. Es éjszaka, éj. Sötétség óceánja. A hold fáradt hajója kikötőre nem lel. Fedélzetén, emlékszel-e, költő, menekültek kik kínpadról jöttek ide? Messzi és hasztalan utazásra. Ez ősrégi dalát játssza a május. csapatára, Edzett ifjúságért Hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját sportolóink Is kellő tisztelettel és gazdag rendezvénysorozattal köszöntötték. A téli spartakiád-rendezvények után leszögezhetjük, hogy teljesítették küldetésüket, elmélyítették, továbbfejlesztették a sportrajongók közötti kapcsolatot, népszerűsítették a tömegsportot. A téli sportrendezvények záróakkordjaként meghitt baráti hangulatban zajlott le az a sportesemény, melyet március utolsó szombatján Bratislavában rendeztek. Fővárosunk ezen a szombaton a turisták paradicsomává vált. Ezrével özönlöttek a turisztikát kedvelők Dévény várához. Az ősi vár romjai alatt került sor a „Tavaszi 100 kilométer“ országos rendezvény megnyitó ünnepségére. Az itt összesereglett csaknem tizenötezer turista örömmel üdvözölte a Dukla—Bratislava—Praha spartakiád-stafétát, melyre a főváros szalagát B. Chudý elvtárs, az SZLKP városi bizottságának titkára tűzte ki a már meglevő hétezer szalag mellé. A staféta útvonala a Slavín volt, majd másnap az észak-morvaországi kerületbe vezetett. Az ünnepélyes megnyitó után a részt vevők elindultak a kijelölt tizenöt kilométeres útszakaszon, hogý a Slavínnál tisztelettel adózzanak hazánk felszabadítóinak. A Devín— Slavín spartakiád-menet résztvevői félórás előnnyel, vidáman, fegyelmezetten értek célba. Röviddel tizenhat óra után megkoszorúzták a hős katonák emlékművét. A vidám bratislavai turisztikai légkör másnap tovább terjedt hazánk turisztikai ösvényein. Ezzel az országos rendezvénnyel befejeződtek a téli spartakiád-rendezvények: A tömegsportot népszerűsítő rendezvények a nyári sportakciókkal folytatódnak, melyek szeptember 13-án a Rude právo nemzetközi mezei futóversenyén csúcsosodnak ki. —farah— A sportvilág megőrzi emlékét Az olimpiai játékok történetében majdnem mindig akadnak olyan kiválóságok, akikre sokáig emlékeznek a sportrajongók. Az 1936-os berlini olimpia felejthetetlen hőse fames Cleveland Owens már nem láthatja még a képernyőn sem a moszkvai nagy világvetélkedőt, mert 66 éves korában elragadta a kegyetlen halál. Tüdőrák végzett a négyszeres olimpiai bajnokkal, aki a berlini nyári játékokon tízszer lépett a versenypályára. Négyszer a 100 méteres elő- és középfutamaiban, valamint a döntőben, négyszer 200 méteren, kétszer 4X100 méteres váltón és hét ugrása volt távolba. Az arányos A néptánc riigyei és hajtásai. Fotó: Kontár Gyula és Szűcs Jenő A tatásakat арака H NÉPTÄNCMOZGALMUNK eredményei és gondjai Terebélyes szilfa alatt állok. Gyökere időben és térben talán leér a „névadó“, a kiszáradt Csalló folyó medréig. Az ősi nagy fát a törzsén levő óriási dudorok siratják, a széles repedések villámcsapásokra emlékeztetnek. Milyen esendő, milyen odvas méreteiben is a törzs, ritka koronáján száraz ágak meredeznek az égnek. A vén fa alatt azonban már sarjad az erdő. Erősödő hajtások próbálgatják az élettel való küzdelmet. Kissé az elaggott, ősi fához hasonlítható néptáncművészetünk is. A fa lyukacsos törzsét szemlélve merült fel bennünk a kérdés: A néptánchagyomány sorsának, folytathatóságának kérdése: „Feltámasztható-e a hagyomány által őrzött néptánc vagy sem? Ha igen, hogyan és milyen terjedelemben, ha nem, mi és miként őrizhető, fejleszthető belőle?“ ■ Hazánkban a hagyományok ápolása nagy tömegeket, és aktív művelőket foglalkoztat. A színpadra formált eredeti táncfolklór erőteljesen épít nemzeti kultúránk néptánctradicióira. A színpadra formált táncfolklór hatékony ápolója s egyúttal terjesztője is a népművészet ezen ágazatának, örömteli, hogy tánccsoportjaink előadásaiban a hagyomány értékei a ma élő ember kifinomult önkifejezésével olvadnak egybe, s a művészi kifejezésmód éppen a múlt és jelen szerencsés összekapcsolásából fakad. ■ Nemzetiségi kultúránk hatékony mozgalmából nőtte ki magát a folklorisztikus karakterű néptáncművészet, mely igazi alapbázist alkot, lényegét tekintve pedig azonos társadalmi fejlődésünk irányával. E kettős feladatvállalás szemszögéből értékeljük a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Népművelési Központ által Felsőpatonyban (Horná Potôň) rendezett néptáncalkotóversenyt, melyen néptáncművészetünk ifjú ápolói — az új hajtások — a gyermekcsoportok mérték össze tudásukat. TÉVESZME NÉLKÜL A gyermekcsoportok két kategóriában léptek a közönség és a bírálóbizottság elé. Az első kategóriában szereplő Somorjai (Šamorín) Általános Iskola tánccsoportja két évvel ezelőtt alakult, s azóta számtalan rendezvényen lépett fel. Részt vettek a Csallóközi Kulturális Napokon Is. Vezetőjük Sáránszky Jánosné, műsorukon a „Zöld játékok“ című eredeti néptánc szerepelt. A Felbári (Horný Bar) Általános Iskola tánccsoportja az idén alakult, vezetőjük Bognár Gabriella, a „Pest megyei lassú és friss“ megnevezésű összeállítást mutatták be. A Somorjai Általános Iskola mellett működő tánccsoport egy éves múltra tekint vissza, s a „Gyermekjátékok“ című összeállítást mutatta be. A csoport koreográfusa Bálint Rozália. A Somorjai CSEMADOK-szervezet és Pionírház mellett működő Kis-Csali 1978-ban alakult, s az eddigi helyi és járási rendezvényeken sikeresen szerepelt. Műsoruk címe Csallóközi gyermekjátékok, melyet Miklós Zsuzsanna és Ürge Mária gyűjtött, s a csoport munkáját Miklós Zsuzsanna irányítja. A második kategóriában a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Ház gyermekcsoport, a Somorjai CSEMADOK-szervezet és Pionírház mellett működő Csali II. és a Somorjai Általános Iskola tánccsoportja lépett fel. Műsoraikon a „Téltemető“, a „Csallóközi motívumok“ és a „Kár volna elfelejteni“ című összeállítások szerepeltek. A versenyt értékelve szóljunk pár szót a koreográfusok munkájáról. Örömmel töltött el bennünket, hogy a koreográfusok igyekezete szinte kivétel nélkül az eredeti és a színpadra való stilizálás közötti egyensúly megtartására irányult. Az alap — az eredetiség — és a személyi mondanivaló, az egyéni és az általános érvényesítésében, a konkrét és az elvonatkoztatott megteremtésében viszont már lényeges eltérések mutatkoztak. Téveszme nélkül megállapíthatjuk, hogy azok a koreográfusok választották a helyes utat, akik a táncot és dallamot, a népdalok szövegét és a gyermekjátékokat gyakran átvitt — jelképes értelemmel ruházták fel, s a képzettársítás eszközével intellektuális hatást gyakoroltak a nézőre. ÖSSZEGEZVE A három tagú bírálóbizottság Katona István — koreográfus — Gál Éva — gyermekcsoport vezető — és Gál György — a Népművelési Intézet külső munkatársa — az eredeti művek alkatú, 180 cm magas, színesbőrü atléta mind a négy számban aranyérmet nyert, s ráadásul távolugrásban olyan fantasztikus 806 centiméteres teljesítménnyel, amely több évtizedig megdönthetetlennek bizonyult, mígnem Beamon a csodálatos 890 cm-es ugrásával túl nem szárnyalta. A világhírre szert tett atlétát ott láttuk a különböző országokban megrendezett olimpiai játékokon, mert a sport a szívéhez nőtt. Mindenütt feltűnt elegáns, fiatal alakjával. Valójában sohasem szakadt el a sporttól, még életének utolsó évében is az atletika iránt érdeklődő gyerekek nevelésével foglalkozott. értékelésénél figyelembe vette a mű szerkezeti felépítését, a zenei anyag és mozgás összhangját, az anyag néprajzi hovatartozását. A betanított számok esetében az eredeti műhöz való ragaszkodást mérlegelte. A kivitelezés szempontjából értékelte a zene, az ének, a mozgás és az öltözék összhangját, megkülönböztetett figyelmet szentelve annak, hogy a feldolgozás a gyermekek korával arányos legyen, hogy a szereplők a közönségen kívül saját magukat is megörvendeztessék szereplésükkel. Az első kategóriában a mezőny nagyon kiegyensúlyozott volt. A legkerekebb, néprajzilag is hű, jól öszszeállított műsorral a somorjai Kis- Csali vitte el a pálmát, amely jókedvű előadásmódjával példaképül szolgálhat másoknak is. A második helyet megosztva két somorjai csoport kapta, harmadik helyen pedig a felbáriak végeztek. A második kategóriából a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Ház csoportja került ki győztesen. A második és harmadik helyen ismét két somorjai csoport osztozkodott. Öt csoport szerepeltetése dicséri a somorjaiakat, a járási székhelyet viszont — amit nehezen értünk meg —» csak egy csoport képviselte. Elszomorító, hogy a falusi iskolák — véleményünk szerint a falu jelenti a néptánc igazi termőtalaját — egyetlen csoportot szerepeltettek. Tudomásunk szerint — legalább is a statisztikák alapján — több iskolában működik tánccsoport a szervezett szakköri munkán belül. Ügy véljük, hogy csak a statisztikák rubrikáit kitöltő formális szakköri munkát az illetékeseknek illene felülvizsgálni. A néptánc sebhelyes öreg fája már nem hoz új hajtásokat. Alatta azonban új erdő sarjad. A gyökereket táplálni kell, hogy ne legyenek csenevészek a hajtások. CSIBA LÄSZLO Veterán vendégek emlékeztek Klubvezetők iskolázása A CSEMADOK Központi Bizottságának Népművelési Osztálya immár harmadlzben rendezte meg a CSEMADOK keretében működő művelődési klubok vezetőinek országos szemináriumát, Losoncon (Lučenec). A munkaértekezleten 30 klubvezető, illetve klubtanácstag vett részt, amelyen értékes előadások hangzottak el időszerű témákról. Így többek között dr. Mózsi Ferenc kandidátus tartott érdekes előadást „A klubtevékenység és népművelés jelentősége“ címmel. Molnár László, a József Attila Ifjúsági Klub volt elnöke „Az emberekkel való bánásmód“ pszichológiájáról tartott értékes és fontos előadást a klubvezetők részére. Továbbá Pék Vendel elvtárs adott elő „A lenini eszme és a nemzetiség“ címmel. Az elhangzott előadásokat élénk vita követte. A Központi Klubtanács élére új elnököt választottak Végh László személyében. Az új elnökkel az élen a Központi Klubtanács tagjai kidolgozták és megvitatták a IV. nyári kerékpártúra és művelődési tábor programtervét. Az egyes CSEMADOK klubvezetők személyes tapasz-.kát, hogy a hajók talataik alapján beszámoltak a munkájukban előforduló problémákról és elért sikereikről, valamint eddigi tevékenységükről. Ez a kétnapos iskolázás hasznosnak bizonyult, ahol elsősorban szervezési és módszertani kérdésekről esett szó, amely további útmutatóként szolgál majd a művelődési klubok vezetőinek további sokoldalú tevékenységéhez. A szeminárium résztvevői közösen megtekintették a „Tavaszi szél vizet áraszt..népdalverseny középszlovákiai döntőjét. A klubvezetők munkaértekezlete összefoglalóval ért véget. JÁMBOR VALÉRIA Ezekben a hetekben kedves vendégek látogattak meg néhány Duna menti várost: a Szovjetunió Vörös Zászlórendjével kitüntetett feketetengeri flotta négy egységből álló folyami hajórajának tisztjei és legénysége. A hajókon néhány olyan veterán is volt, aki harmincöt esztendővel ezelőtt sietette a gyűlölt ellenség kiűzését, és más fontos harci feladatot végzett. A hajóraj Szlovákia fővárosában is horgonyzott néhány napig. Bratislavaiak ezrei szemlélték kíváncsian az ágyúnaszádokat, amelyek jelentős harci eszközöknek bizonyulnak, szükség esetén. A fővárosunkban tartózkodó vendégeket, a hősi harcokban részt vett veteránokat különböző szervek, szervezetek fogadták, megismerkedhettek a háború óta nagyon sokat fejlődött városunkkal. A hajóraj parancsnoka, Oleg Murajov első osztályú kapitány ittlétük alkalmával tájékoztatta az újságírólegénysége, parancsnokai és néhányan azok, akik annak idején hazánk felszabadításában is részt vettek, a második világháború győztes befejezésének 35. évfordulója alkalmából indultak el másfél hónapos útjukra. A Duna menti államok felszabadításában részt vevők fiai és unokái jöttek el az egykori csaták színhelyére, ismerkedni a városokkal, a baráti országok fiaival. A baráti beszélgetésen részt vett veterán tengerésztisztek készséggel beszéltek a nehéz időkről. Ivan Zsusuhin, a még mindig energikus első osztályú kapitány ismertette röviden a Szovjet-Dunai Flotta történetét. A flottát 1940-ben hozták létre, s a háború kitörése után néhány nappal Romániában már részt vett az első partraszállási hadműveletekben. Viszszavonulva, harcoltak tovább, s helytálltak Ogyessza védelmében is. Közel kilenc hónapon keresztül főként tengerész gyalogosként harcoltak Szevasztopol ostrománál. A későbbiekben az Azovi-tenger térségében védték a a hazát. A Dunára csak 1944-ben az előrenyomulásnál kerültek vissza, s harcoltak a Duna menti városok felszabadulásáért, s még eljutottak Ausztriába is. Az előrenyomulásokat nagyon hátráltatta, hogy a folyó alaposan el volt aknásítva. A flotta feladata volt, hogy a szárazföldi csapatoknak elősegítsék az előrenyomuláshoz a hídfőállások létrehozását. Nagy gondot okozott az elsüllyesztett uszályok, hídroncsok eltakarítása és az úszó, valamint a vízalatti veszedelmek feltárása és hatástalanítása. Az itt levő veterán harcosoknak sok ismerősük van a Duna menti városokban. Most módjukban volt elbeszélgetni velük, és egyben megcsodálhatták az azóta megújult, kiterebélyesedett városokat. A becses vendégek minden btzonynyal sok mindent láttak Bratíslavában is, és kellemes emlékekkel távoztak további állomáshelyükre. TÓTH DEZSŐ
