Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-12 / 2. szám

1980. január 12. SZABAD FÖLDMŰVES 11 Fogyasszunk több zöldséget és gyümölcsöt, de hogyan!? (и.) Jelenleg a kajszi- és őszibarackfák­kal kapcsolatban aggasztó a helyzet, mert ezek termése képezi a konzerv­ipar legjelentősebb nyersanyagát. A gyümölcsfák nagy része az utóbbi években kiöregedett, mert nem fordí­tottunk kellő figyelmet rendszeres és folyamatos felújításukra. A felméré­sek eredményei alapján — ahogy azt Ján Gajdoš elvtárs, az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának alelnöke is megjegyezte — a gyümölcsfák felújí­tásához hatvanezer őszibarackfa-, har­mincnégyezer cseresznyefa-, harminc­háromezer meggyfa-, huszonkétezer almafacsemetére stb. volna szükségl A mezőgazdasági üzemekben a zöld­ség- és gyümölcstermelés alacsony színvonalú szervezését lényegében az idézi elő, hogy azt az általános nö­vénytermesztési szférába sorolják be, és nem veszik figyelembe a termelés szakosításának alapfelételeit. Ellenben ott, ahol a termelés szakosított kere­tek között történik, már sokkal job­bak az eredmények. így van ez pél­dául a Dolné Vestenice-i, a vásárúti (Trhové Mýto), a gajaryi, a kotešovái stb. földművesszövetkezetben. Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy sok helyütt a mezőgazdasági üzemek­ben hiányoznak a zöldség- és gyü­mölcstermelési szakemberek, speciális agronómusok. A zöldség- és gyümölcstermelés helyzetének mielőbbi javítása szem­pontjából elengedhetetlen feltétel, hogy a szakosított mezőgazdasági nagyüzemeket előnyösen lássák el komplex gépesítési eszközökkel, gép­sorokkal. Erre azért is szükség vol­na, mert például a mezőgazdasági üzemekben úgyszólván teljes mérték­ben hiányoznak a zöldségfélék sor­közi művelésére, betakarítására és osztályozására használatos gépek, gépsorok. Ezért nem véletlen, hogy a zöldségtermelési agrotechnika egyes fázisait, így például az ültetést, a nö­vényápolást és a betakarítást az ese­tek többségében kézi erővel végzik. Ez egyrészt növeli az élő munka szükségletét és csökkenti a munka­termelékenységet, másrészt azzal jár, hogy a munkálatokat nem tudják min­den esetben agrotechnikai határidőn belül elvégezni. Részleges javulás csak az ipari paradicsom termelésé­ben tapasztalható... Az elmúlt években néhány zöldség­féle (például a vöröshagyma, a zöld­borsó, a zöldbab, a gyökérzöldségek) esetében ugyan részben megoldódott a nagyüzemi termelési módszer, de csakis a külföldről behozott gépek jóvoltából. Ezzel szemben nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztériuma nem tette lehető­vé a feldolgozóipar kapacitásának fo­kozását. Ebből kifolyólag a mezőgaz­dasági üzemekben levő betakarítási technikát számtalan esetben csak 60— 70 százalékra tudták kihasználni! A zöldségtermeléshez szükséges gépellátottságot a MÉM nagy részben külföldi behozatallal igyekszik megol­dani. A múlt évben például több mint IS millió korona értékben importál­tunk gépeket és eszközöket a szo­cialista, közel két és félmillió korona értékben pedig a tőkés országokból. Hazai termelésből ugyanakkor csu­pán tíz BS—1-es csomagolóberendezés legyártására és leszállítására kötöt­tek szerződést... A gyümölcstermeléshez szükséges gépek ellátásában még kedvezőtle­nebb a helyzet, mert hazánkban sem­miféle gépet vagy eszközt nem gyár­tunk. Lényegében csak a sorok kö­zötti terület talajművelése tekinthető megoldottnak. A további munkaműve­leteknél a gépesítés aránya eléggé alacsony. A helyzetet még az is sú­lyosbítja, hogy az előrejelzések sze­rint rövid időn belül nem várható javulás! A felülvizsgálás eredményei azt is megmutatták, hogy feltételeink között a mezőgazdasági üzemek dolgozói és vezetői úgyszólván teljesen megfeled­keznek a gyümölcsfák öntözéséről. Nedvesség hiányában ugyanis a gyü­mölcsfák a tenyészidő folyamán any­­nyira legyöngülhetnek, hogy a téli időszakban kifagynak. Továbbra sem megoldott a kései tavaszi fagyok elle­ni védelem. A pénzeszközök hiánya következtében a termelők kevesebb növényvédő- és gyomirtószerhez jutot­tak, ami nemcsak a zöldség- és gyü­mölcsfélék minőségében, hanem meny­­nyiségében is megmutatkozott. Az SZSZK kormányának 84/77-es számú rendelete értelmében a kerü­leti és járási mezőgazdasági igazgató­ságok feladatul kapták, hogy a zöld­ség- és gyümölcstermelés szempontjá­ból legjelentősebb járásokban tegyék lehetővé a közös mezőgazdasági vál­lalatok kialakításához szükséges szer­vezési és anyagi feltételeket. Az SZSZK-ban az eddigiek során nyolc közös mezőgazdasági vállalat és két kooperációs csoportosulás alakult meg. Az ellenőrzések során bebizo­nyosodott, hogy néhány jmi nem tel­jesítette az említett rendeletből eredő feladatokat. Fogyatékosságként emel­hető ki az is, hogy az SZSZK Keres­kedelmi Minisztériuma vonakodik a közös mezőgazdasági vállatokba és kooperációs csoportosulásokba történő „belépéstől“. Az irányelvek alapján a közös me­zőgazdasági vállalatoknak fő küldeté­sük a zöldség- és gyümölcstermelés biztosítása, az anyagi-műszaki bázis fejlesztése, szakosított szolgáltatások végzése stb. A felülvizsgálás eredmé­nyei azonban megmutatták, hogy a közös mezőgazdasági vállalatokban nem egységes az irányítási és szer­vezési forma, s az esetek többségé­ben, például a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) AGROFRIGOR, a prie­­vidzai POENOPRODUKTA és a lévai (Levice) HRONFRUCT vállalatban, va­lamint a marcelházaí (Marcelová) kooperációs csoportosulásban a vezető dolgozók kezdeményezőkészsége, lele­ményessége dominál... Pozitív szem­szögből csak a kelet-szlovákiai kerü­leti kooperációs csoportosulás emel­hető ki, mert ott a zöldség- és gyü­mölcs termelését és értékesítését a jóváhagyott fejlesztési tervezet értel­mében végzik. Az állami terv értelmében az SZSZK-ban 1878-ban háromszázezer tonna zöldséget és százezer tonna gyümölcsöt kellett volna felvásárolni.. A valóságban a kereskedelmi vállala­tok azonban csak 257 ezer tonna zöldséget és közel 65 ezer tonna gyü­mölcsöt vásároltak fel! A kései tava­szi fagyok és a nagyarányú szárazság következtében főleg a melegkedvelő zöldségfélék, a gyümölcsfélék közűi pedig a kajszi- és az őszibarack-, va­lamint a cseresznye-, a meggy- a szil­va- és a diófák károsodtak a legjob­ban. A zöldség- és gyümölcskereske­delmi vállalatok trösztje a friss zöld­ségfélék felvásárlási tervét 97,4; a mérsékelt égövben termelhető gyü­mölcsfélék felvásárlási tervét pedig csak 47,8 százalékra teljesítették. Pél­dául a gyümölcsfélék felvásárlási ter­vének a ZELENINA öt vállalata közül csak a žilinaiban (!) tettek eleget. Ugyanakkor a hajtatott zöldségfélék felvásárlási tervét csak 66 százalékra teljesítették. A termelők főleg a salá­tauborka, a karalábé, a paradicsom és a paprika esetében maradtak el a tervezett mennyiségtől... A múlt év január elsejével a zöld­ségfélék készlete közel 26 ezer, a burgonyáé pedig több mint negyven­ezer tonna volt. Ugyanakkor az alma tervezett készletének csak egyharma­­dát teljesítették. Az ellenőrzések so­rán megállapították, hogy a melegebb tavaszi időjárás beálltával romlott a tárolt áruféleségek minősége. Ez lé­nyegében annak a következménye volt, hogy a zöldségfélék és a burgo­nya 60 százalékát nem megfelelő rak­tárakban tárolták! A termékek továb­bi 20 százalékát olyan helyen tárol­ták, ahol nem tudtak eleget tenni a szellőztetés követelményeinek! A fe­lülvizsgálás eredményei megmutatták, hogy az SZSZK Kereskedelmi Minisz­tériuma, valamint a zöldség- és gyü­mölcskereskedelmi vállalatok trösztje által kiadott intézkedéseket az esetek többségében nem vették figyelembe. Ennek következtében a beavatott sze­mélyek nem tartották be a tárolási technológiát, nem vezették a készle­tek egészségi állapotáról szóló jelen­tést, a legtöbb tárolóhelyiségben hiá­nyoztak a hő- és nedvességmérők vagy valótlan eredményeket mutattak, és még így sorolhatnánk tovább... (Folytatjuk) Sikerek és gondok A minőség üzeme A hatodik ötéves tervidőszak a CSKP XV. kongresszusa határozatai népgazdaságunk valamennyi ágazatá­ban a termelés fokozása mellett a minőség javítását tűzték ki célul. A Jobb minőségre való törekvés kivált­képpen az élelmiszeriparban fontos követelmény, mert a fogyasztók bevá­sárláskor szinte naponta „minőség­­ellenőrzést“ végeznek. A Milex nagymegyeri (Calovo) üze­me már megalakulása óta (1964-től) fokozott igyekezetét fejtett ki, hogy a fogyasztóhoz csakis kiváló minősé­gű termék kerüljön. Az üzem ma már sokféle termék­kel látja el a kereskedelmi hálózatot. A fogyasztási tej mellett vajat, túrót, kétféle tejfölt, joghurtot, kefirt és tej­port gyártanak. Az üzem vezetősége mindent elkövetett a lehető legjobb eredmények elérése érdekében. Hiszen a mai magas termelési szintet csakis a sokéves szívós munkával, a szakis­meretek bővítésével és a haladó szov­jet tapasztalatok alkalmazásával ér­ték el. A nagymegyeri tejüzem ebben az ötéves tervidőszakban háromszor nyerte el a vállalat vörös vándorzász­­laját. Nem véletlenül. Hiszen az ered­mények évről-évre jobbak, s a minő­ség is lényegesen javult. Míg 1978-ban az első osztályú termékek részaránya 80,9 százalék volt, addig 1979 első fe­lében már 85,5 százalékra emelkedett, ami más iparágakkal, vagy üzemekkel összehasonlítva kimagasló eredmény. Miben rejlik sikerük titka? — ér­deklődtünk az üzem vezetőségétől. A sikereket elsősorban a saratovi. rend­szer bevezetésével létrejött minőségi munkának köszönhetjük. Az üzem 1976-ban feladatul kapta a szocialista versenymozgalom magasabb formái­nak érvényesítését. Megtárgyalta a helyzetet, úgy döntöttek, hogy a sza­­ratovi rendszert vezetik be, mert eb­ben látták a biztosítékát a hatodik ötéves terv igényes feladatainak tel­jesítéséhez. Mivel a szaratovi rendszer az önellenőrzésen alapuló minőségi munkában rejlik, első lépésként meg­határozták minden dolgozó konkrét feladatkörét. Minőségosztályozó rend­szert dolgoztak ki valamennyi ter­mékre vonatkozóan, és minden egyes dolgozónál az előforduló hiányossá­gok nyilvántartását is bevezették. Ezen adatok alapján a szaratovi rend­szert irányító üzemi bizottság havonta értékeli az egyes részlegek munkáját. Az egyének munkáját pontozásos rendszerrel értékelik, amely az ellen­őrzés, az üzemi laboratórium és az állami minőségellenőrző intézet ered­ményeit foglalja össze. A prémiumo­kat az elért eredmények szerint oszt­ják szét. A dolgozók tehát anyagilag érdekeltek a termékek minőségében és mennyiségében egyaránt. Termé­szetesen a legjobb rendszer sem le­hetne eredményes az öntudatos, jól szakképzett és dolgozni akaró embe­rek nélkül. A nagymegyeri tejüzem­ben ez megvan. Az irányítást magas színvonalon végző vezetők mellett az öntudatos törzsgárdájuk aktívan be­kapcsolódott a szocialista versenybe. Az üzem kilenc szocialista brigádjá­ban a dolgozók zöme — pontosan kétszáztízen — versenyez. Közülük tizenkilenc dolgozó a megtisztelő cím ezüst fokozatát, hetvenöt dolgozó pe­dig a bronzfokozatot nyerte el. A szo­cialista brigád tiszteletbeli címért öt­vennégy dolgozó versenyez. Ez tette lehetővé, hogy a mindennapi munka nesézségeit leküzdve a nyári idényben naponta háromszázhúszezer liter tejet dolgoztak fel. Gyakorlatilag ezáltal túl is lépték üzemük termelési kapa­citásét. A szocialista népgazdaság ér­dekeit követve feladataikat a lehető legmagasabb szinten teljesítették. Szalay Péter Korszerű gépsoron csomagolják a porciózott húst. A bratislava-raöai Húsipari Vállalat kapuján szinte tízpercenként áthalad egy-egy megrakott tehergépkocsi, a­­mcly vágóállatot szállít a vágóhídra, vagy már a kész terméket juttatja el a kereskedelmi hálózatba. Nem cso­da, hogy az óriási épülettömb előtt ilyen nagy a forgalom. Hiszen a leg­korszerűbb gépi technológiával fel­szerelt vágóhídon egy műszakba!) száznyolcvan-kétszáz szarvasmarhát és ezerháromszáz-ezerötszáz sertést vágnak. De gyakran még ennél is többet. Az üzem tágas csarnokaiban a le­hetető legkorszerűbb gépesítéssel az elmúlt esztendőben negyvenkétezer tonna húst dolgoztak fel. Ebből har­minckétezer tonna csontozott hús, kö­zel tízezer tonna húskészítmény és húsüzem is egyre nagyobb mennyiség« ben látja el a piacot csomagolt hús« készítménnyel. De igyekszik a fo­gyasztóhoz csomagolt, szeletelt vagy darabos húst is juttatni. így p> Iául tavaly naponta háromezer kilogramm csomagolt húst készítettek és szállí­tottak harminc üzletbe. A korszerű csomagoló gépsorokon jóval nagyobb mennyiségű húsárut lehetne készíteni, vallják az üzem vezetői, de ez meg­rendeléshez kötött. Sajnos, a kereske­delmi hálózat a hűtőpultok hiánya vagy egyéb okok miatt nem igényli a csomagolt húsárut olyan mennyiség­ben, amint ezt a vásárlók megkövete­lik. A vásárlók részéről jogos követel­mény a jó minőségű faggyú és zsír­mentes hús vagy az ízletes húskészít-Az üzemben több mint hatvan húskészítményt gyártanak. Egy kis ízelítő a gazdag választékból. kétezer tonna húskonzerv kerül a fo­gyasztóhoz. Hússal és a legkülönbö­zőbb hústermékkel Bratislavát, vala­mint a Bratislava-ťfdéke, a dunaszer­dahelyi (Dunajská Streda) s részben a galántai járást látják el. De export­ra is szállítanak, főleg pástétomokat és húskonzerveket a tőkés és a szo­cialista országokba egyaránt. A múlt évi exportfeladatukat túlteljesítették. Említést érdemel, hogy az üzem a sertések nyolcvan százalékát és a vá­gómarhák húsz százalékát húsban vá­sárolja fel. Az új felvásárlási módszer bevezetése a vágóállatok — főleg a sertések — jobb minőségét eredmé­nyezte. A másik oldalon viszont jelen­tős megterhelést jelent a vágóhídi dolgozók számára. A ma már minden tekintetben igé­nyes vásárló közönség megköveteli a húsáru korszerű, higiénikus forgal­mazását. Ezért az utóbbi években a Ügyes, gyakorolt kézre van szükség a kolbász- és a szalámitöltő berendezéseknél. Foto: (bara) mény. Ezen igények kielégítése gyak­ran nehézségekbe ütközik. A mező­­gazdasági üzemek sokszor gyengébb minőségű árut is szállítanak, s mivel húsban nem bővelkedünk, az összes nyersanyagot, még a gyengébb minő­ségűt is fel kell dolgozni. Főleg a vá­góhídra kerülő teheneknél nagy a faggyútartalom. Azonban meg kell je­gyezni, hogy a húsüzem a kereske­delemtől a faggyút visszavásárolja. Ha mégis faggyúval vastagon átnőtt marhahús kerül a pultokra, ez már as üzletvezetők felelőtlensége. A húsüzem vezetői elmondották, hogy fokozott figyelmet fordítanak az inovációs program megvalósítására. Ennek keretében igyekeznek össze­hangolni a fogyasztó követelményeit a rendelkezésükre álló nyersanyag tehető leghatékonyabb hasznosításá­val. Az inovációt a nehézségek elle­nére sikeresen teljesítették. Csak az elmúlt esztendőben kilenc hústermék­kel gazdagították a választékot. Az új termékek forgalomba hozatalát gyakran a csomagolóanyagok vagy a címkék hiánya hátráltatja. Az utóbbi időben egyre nagyobb teret kap a piackutatás is. E célból több saját üzletet nyitottak. Az inovációs prog­ramjukban a húsboltok csontozott és bontott hússal való ellátása is szere­pel. Ez a hentesboltok dolgozói szá­mára jelentős tehermentesítést jelen­tene, sőt még munkaerőmegtakarítást is. Megdöbbentő tény, hogy a keres­kedelem a bontott-darabos hús iránt nem tanúsít nagy érdeklődést, holott ez a megoldás mind a kereskedelmi dolgozók — persze nem az ügyeske­dőkét — mind a vásárlók érdekét szol­gálná. Az üzemben az összes vágóhídi hul­ladékot is igyekeznek maradéktalanul hasznosítani. Az elmúlt esztendőben több mint száznegyven tonna vérlisz­tet szállítottak a mezőgazdasági üze­mekbe, a többi hulladékból csairtlisz­­tét készítettek. Ezzel szemben jelen­tős gondot okoz a sörte és a szara értékesítése. — klam—i

Next

/
Thumbnails
Contents