Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-19 / 16. szám

Szabad XXXI. évfolyam 16. szám. II uves Az SZSZK Mezőgazdasági éi Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja A leninizmus a népek harcának lobogója Vlagyimir lljics Lenin: Ezt a nevet százmilliók zárták a szivükbe. Ves­sünk egy pillantást a Vörös térre, amikor ünnepélyes csendben tízezrek vonulnak a Mauzóleum felé. Men­nek, hogy kegyelettel adózzanak ko­runk legemberibb, legbölcsebb és leg­előrelátóbb vezére emlékének. A földkerekség legtávolabbi részé­ben sincs olyan zúg, ahol ne ismer­nék a nagy nevet: Lenin. A nemzet­közi kommunista munkásmozgalom­ban csaknem száz olyan politikai párt működik, amely tudományos ideológiájának alapját Marx, Engels és Lenin műveiből meríti. Mintegy százhúsz nyelven több százmillió pél­dányban adták ki műveit. A leniniz­mus iránti hatalmas érdeklődést ko­runk valósága szüli. A szocialista országok népei tuda­tos munkával építik jelenüket és jö­vőjüket. A Szovjetunióban az új fel­adatok egész sorát veti fel a kommu­nista társadalom építése. A fejlett szocialista társadalom építésén fára­dozó népek ismert és sajátos felada­tok megoldásán fáradoznak. A tőkés országok kommunista párt­jainak helyzetére jellemző, hogy a dolgozók tömegeinek megfelelő kiutat kell mutatniuk a széles néprétegeket sújtó válságból, de nem lehetnek a tőkés társadalom orvosai. A kommu­nisták ezért olyan demokratikns vál­tozásokat sürgetnek, amelyek meg­nyitják a szocialista fejlődés békés demokratikus útját. S hogy ezt a tö­megek megértsék, magukévá tegyék, és érte szívósan küzdjenek, e pártok­nak sajátos taktikára és stratégiára van szükségük. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika né­peinek érdekei az évszázadok gyar­mati elnyomás súlyos örökségeinek felszámolását követeli. A világ több országában viszont a még létező gyarmati elnyomás felszámolása, a népirtó embertelen fasiszta jellegű diktatúrák megdöntése szerepel napi­renden. Ugyanakkor a társadalmi, a gazda­sági és politikai feladatok megoldá­sán fáradozó népet még mindig fe­nyegeti a világégés veszélye. Ezért a munkásosztályok, az új életet építő népek és a nemzeti függetlenségü­kért harcoló tömegek egyik legfonto­sabb érdeke az újabb világháború elhárítása, a nemzetközi béke meg­szilárdítása, a forradalmi átalakulás kedvező feltételeinek biztosítása. Korunkban tehát a világ szocialista átalakítása gyakorlati kérdéssé vált. Ebben a helyzetben az elnyomottak, a haladó erők, s mindenekelőtt a kommunisták a marxizmus—leniniz­mus örökségéhez forradalmi elméle­téhez fordulnak. Ebben a szellemben határozzák meg az irányt, a feladato­kat, ennek alapján kívánnak választ adni a nagy társadalmi, gazdasági és politikai kérdésekre. Az emberiség tehát a történelem azon korszakába lépett, amelyben a forradalmi átala­kulásoknak, a népek és nemzetek ön­kéntes közeledésének a folyamata gyors ütemben megy végbe. Az idő mit sem csorbított Lenin géniuszán. Nagy eszméi, amelyeket az általa alapított kommunista párt és a többi marxista-leninista párt alkotóan továbbfejleszt, testet ölte­nek, az életben halhatatlanokká vál­nak. Tanítása átfogó és sokrétű. Mű­veiben a marxizmus olyan továbbfej­lesztése történt, ami ma is egységes, elméleti vezérfonalként szolgál a kü­lönböző feltételek között folyó forra­dalmi harcok sikeres megvívásához, cialista gazdaság alapjainak lerakásá­­sak azok az útmutatásai, amelyek a világforradalmi folyamat menetére vonatkoznak. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelme után Lenin úgy jellemezte a helyzetet, hogy megkezdődött a világforradalom új fejezete, amelyben a munkásosz­tálynak a fejlett országok burzsoáziá­jával viselt háborúja összefonódik az elnyomó gyarmati népek nemzeti fel­szabadító harcával. Ez a folyamat egész történelmi korszakot, a kapita­lizmusból a szocializmusba való át­menet időszakát foglalja magába. A forradalmi átalakulás egyszerre nem­zetközi és nemzeti, általános és konk­rét, és az egyes országok forradalmi erőinek a harcával halad előre. Az eltérő körülmények között harcoló forradalmi erőket pedig a kölcsönös szolidaritás, az elvtársias együttmű­ködés és a proletár internacionaliz­mus eszméje köti össze. A forradalmak megvívását Lenin nem sablonosán fogta össze. Forra­dalmi elmélete dialektikus és sokol­dalú. Félreérthetetlenül kimutatta, hogy a munkásosztály történelmi kül­detésének — melyet mindenkur az elnyomás és a kizsákmányolás elleni harc határozott meg — teljesítéséhez elengedhetetlen az elnyomott népek és osztályok, a dolgozó tömegek tá­mogatása, politikai szövetsége. A mai viszonyok között felbecsül­hetetlen nagy jelentősége van annak a Lenin által kifejtett lehetőségnek, hogy az egykor elmaradott országok a fejlődés nem kapitalista útjára lép­jenek. Lenin azt- tanította, hogy a fej­lődés kapitalista szakasza nem köte­lező a gyarmati rendszerből szaba­dult népekre. Az elmaradott országok más országok győzelmes proletáriá­­tusának a segítségével a kapitalista szakasz megkerülésével térhetnek át a szocializmus, bizonyos fejlődési fo­kon pedig a kommunizmus építésére. Ez a tapasztalat ma is nemzetközi jelentőségű. Lenin tanítása szellemében a szo­cialista országok kommunista és munkáspártjai következetesen érvé­nyesítik az internacionalizmus elvét nemcsak országaikon belül, hanem azokban a kapcsolatokban is, ame­lyek a szocialista közösség valameny­­nyi népéhez, a tőkésországok műn* kásosztályához és dolgozóihoz, vala­mint a nemzeti felszabadító mozga­lom útján, az imperializmus ellen harcoló haladó erőkhöz fűződnek. A Szovjetunió lelkesen üdvözli a népek felszabadulását az elnyomás igája alól, önzetlen baráti segítséget nyújt nekik az ipar, a tudomány fejleszté­sében, s előmozdítja kulturális fel­­emelkedésüket. A leninizmus mai ereje és érvé­nyessége abban is megnyilvánul, hogy eszmék cselekvési irányelvek formá­jában összegezi a valóság objektív folyamatait, s a társadalmi és politi­kai szükségszerűségnek megfelelően mozgósítja a tömegeket. Hatalmas elméleti és gyakorlati ér­tékeket halmozott fel a szocialista társadalom megszervezésével, a szo­cialista gazdaság alapjainak lerakásá­val, a szocialista demokrácia megte­remtésével, a nemzeti kérdés megol­dásával. A világbékéért folytatott harcunkban ma is biztos támaszt je­lent számunkra mindazt, amit a szo­cialista országok és a tőkés államok békés egymás mellett éléséről meg­állapított. Hazánk számára meghatározó je­lentőségű, hogy a lenini eszmék alap­ján építjük a szocialista társadalmat. A több mint három évtizedes töretlen fejlődésünk eredményei is a Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának leni­nista politikájából következnek. Lenin úgy került a történelembe, mint a proletárforradalom legnagyobb vezére, a szabadság és a dolgozók boldogságának, a szocializmus győ­zelmének lánglelkű harcosa. A leni­nizmus alkotó alkalmazása, és szün­telen továbbfejlesztése nem a kegye­let dolga, hanem szükségszerűen a szocialista építés forrása. Leninizmus ma a népek harcának lobogója. CSIBA LÄSZLÚ (ČSTK —f elv. J Lepünk tartalmából A munkakörülmények javítását szorgalmazzák Örök emlékeztető * A bajnokság várományosai Száztíz évvel ezelőtt 1980. április 22-én született V. I. Lenin A szakköri tevékenység hasznos időtöltés Az őszibarack növényvédelme Kis szervezet — nagy termelőkedv Napjaink időszerű kérdései A sereghajtók okulására Ember és fa * Adjunk rangot a kis tetteknek is A közelmúltban Németh Jenő vezetésével ülésezett a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium nö­vénytermesztést irányító bizottsága. Az ülésen megállapították, hogy a kedvezőtlen idő-< járás miatt továbbra is lassú a tavaszi munkák üteme. Mezőgazdasági üzemeinkben április 10-ig az árpa 50,3. a mák 41,1, a cukorrépa 16,6, hüvelyeseknek pedig a 34,8 százalékát vetették el. A tavalyi év hasonló idős szakához viszonyítva a lemaradás 20—30 százalékos. A tavaszi munkatorlódás -tehát már most látható. Ez azonban nem adhat okot az idegességre és a kapko­dásra. A természet ugyanis nagyon rugalmas, sok min­dent be tud hozni, sok mindent ellensúlyozni tud, ha ezeket a folyamatokat elősegítjük, s céltudatos munká­val megalapozzuk. A munka minőségét az idő sürgetése ellenére sem szabad háttérbe szorítani. A tavaszi munkák minősége alapvető tényezője a gazdag termés megalapozásának, éppen ezért nagy hiba lenne csak a mennyiségi szem­léletet érvényesíteni. A gazdaságok vezetői a lehető legtöbbet tartózkodja­nak a határban, hogy időben intézkedni tudjanak, s az ellenőrzés mindennapos munkáját ne mulasszák el. Az idén hatványozottan érvényesül a régi közmondás, hogy a „gazda szeme hizlalja a jószágot“. Ugyanebbe a témakörbe tartozik a gépek ésszerű te­rületi beosztása, az üzemanyag és a vetőmagellátás takarékos és célszerű tervezése és szervezése. Az esz­közfelhasználást illetően nem lehet kész recepteket aján­lani: szakembereink ismerik legjobban a módszereket és a legalkalmasabb megoldásokat. Ezeket kell most a nagy teljesítményű traktorokhoz igazodva munkába vetni. A természeti károk mérséklése szempontjából nagyon lényeges a belvizek által károsított területek jóminőségű megmunkálása, amire legalkalmasabb a mé­lyen járó tárcsa, vagy méginkább a kellő mélységbe beállított kultivátor, melyekkel a víz által tömörré tett talaj fellazítható. A belvizek több helyen a talaj táp­anyagveszteségét is előidézték. A kimosódás és a táp­anyagveszteség műtrágyával való pótlása szintén idő* szerű feladat. Az időjárás szeszélyessége sajnos, a növényi kártevők és a betegségek fellépésében is jelentkezik. Több helyen — főlég a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás­ban — a gomba- és gyökérbetegségek veszélyeztetik a jól áttelelt gabonát. A jó termés megalapozása érdeké­ben szükséges a védekezés szervezett és minőségi kö­vetelményeinek betartása: A gazdaságok viszont csak ott, s csak annyiszor védekezzenek a betegségek és a kártevők ellen, ahányszor azt a tényleges helyzet meg­kívánja. Feleslegesen egyetlen hektárra se adjanak a számukra is drága vegyszerekből. Emil Špaldon professzor, a nyitrai (Nitra) Mezőgaz­dasági Főiskola tanszékvezető tanára arra is figyelmez­tetett, hogy egyes, területeken feltétlenül ritkítani kell a túl sűrű búzát. Gazdaságainknak fel kell készülniük arra Is, hogy a talajba került gyommagvak, a későbbi tavaszodás során, a melegebb idő beköszöntésekor egyszerre kelnek és rohamosan nőnek. Nem szabad megismétlődnie a tava­lyi állapotnak, amikor az elgyomosodás többmilliós kárt okozott mezőgazdaságunkban. Az idén nagyobb figyelmet kell szentelni a tömegla­­karmányok termesztésének is. Az elhatározásnak nem­csak a szemléletben, hanem a cselekvésben is meg kell nyilvánulna. Már a vetésnél kapjon meg mindent — ami szüksé­ges — a silókukorica, a legelőkét és réteket pedig mi­előbb hozzuk rendbe. A lucernatövek bár lassan, de újra sarjadnak. Nagyon jót tesz ilyenkor a nitrogén­­fejtrágyázás, amely meggyorsítja a fehérjedús takar­mány növekedését. A bizottság ülésén részt vevő szakemberek — tekin­tettel a helyzet komolyságára, — azt javasolták, hogy az éghajlati és talajviszonyok figyelembevételével meg kell határozni, hogy meddig vethető el az árpa, a mák, s meddig ültethető ki a korai burgonya. A múlt évek tapasztalataiból kiindulva több gazdaságban a későbben vetett árpa is gazdag termést adott, s az előcsírázta­tott burgonya hektárhozama is megfelelő volt. Népgazdaságunk számára a gabona — a kenyérgabo­na és a takarmánygabona is — alapvetően fontos. A kiszántott ősziek, végső esetben pedig a tavaszi-árpa helyébe kukoricát kell vetni. A kukorica-vetőmag vá­lasztéka az idén kielégítő, s bő fajtakollekció áll a gazdaságok rendelkezésére. Azokon a területeken, ahol a termőhelyi adottságok nem felelnek meg a kukoricának, ott a tömegtakarmá­nyokat kell előtérbe helyezni a vetésszerkezet módosí­tásánál. Műtrágyákból a gazdaságok ellátása jobb, mint tavaly volt, a vegyszerellátás színvonala pedig megegyezik a tavalyival. Több gazdaságban gondot okoz a cukorrépa­­vetőmag minősége, a korai-burgonya ültetőanyagának hiánya, valamint a szegényes facsemete-kínálat. Főkép­pen a barack) a cseresznye és a meggy szaporítóanya­gánál mutatkoznak hiányossságok. ■—★— A márciusi tél és az áprilisra jellemző hűvös és csa­padékos időjárás hatásait még nem lehet felmérni. Azt viszont már most tudjuk, hogy a mezőn dolgozó ember kezében van a gazdag termést megalapozó jó minőségi munka kulcsa. Becsüljük meg, s adjunk rangot a kisebb tetteknek is. .—esi—i

Next

/
Thumbnails
Contents