Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-12 / 15. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1980. április 12.

12

A népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét 1980 után tökéletesítő

komplex intézkedések

[Folytatás a 11. oldalról)

■«(közök kihasználása mutatójának teljesítéséért Járó juttatással; ez a

juttatás egy-egy említett feltétel teljesítése esetében legfeljebb 0,4 százaléka lehet a termelési-gazdasági egység évi béreszköz volumenjének. Ennek az alapnak juttatásait csökkenteni kell a gyártmányok műszaki elavultsága és rossz minősége anyagi szankcionálásának egy részével, legfeljebb azonban a termelési-gazdasági egység béreszközei évi volumenjének 0,4 százalékával.

ф A fejlesztési alap esetében:

*— a termelési-gazdasági egységekben a fejlesztési alapot az ún. limitált beruházások pénzellátási forrásaként kell megteremteni. Ezeknek a beruházásoknak nagyságrendje ennek az alapnak forrásaihoz kötődik; ezt az alapot hatásos függőviszonyba kell bökni a termelési-gazdasági egység nyereségével, hogy érdekeltté tegyen a nyereség gyarapításában és a hatékony beruházásban;

^ meg kell határozni a nyereségből való juttatások normáját, valamint az állóeszközök elhasználódása mértékétől fílggéviszonyban a leírásokból való juttatások normáját;

a fejlesztési alapba a nyereségből való juttatás fele a termelési alapok jövedelmezőségi mutatójának (esetleg a gépek és a gépi berendezés kihasználtsága mutatójának) teljesítésétől függ, másik fele pedig a szállítások (•setleg a szállítási irányok) tervezett struktúrájának teljesítésétől;

— meg kell határozni azt, hogy a fejlesztési alapba utalják a műszakilag haladó, divatos és jó minőségű gyártmányok elért kedvező ára normán felüli részét, valamint az export anyagi ösztönzését szolgáló alap forrásainak, a készletek felhasználása mértéke szerint a forgalmi alap csökkentett eszközeinek bizonyos hányadát;

>— a fejlesztési alápot csökkenteni kall a gyártmányok műszaki elavultsága és rossz minősége anyagi szankcionálásának egy részével;

i— biztositani kell azt, hogy a fejlesztési alap forrásait a termelésigazdaság egység (vállalat) tervével összhangban használják fel és az ötéves tervidőszakban a gyorsabb forrásképzés tartalékaként szolgáljon az ötéves tervben szereplő további beruházásokban:

ф A Jutalmazási alapot a béreszközök szabályozására meghatározott elvek szerint kell létrehozni és felhasználni;

ф Az export anyagi ösztönzését szolgáló alapot a hatékony kivitel ösztönzésére kell létrehozni és felhasználni, mégpedig a külkereskedelem ösztönzésére megezabott elvek alapján.

g. A BANKHITEL TERÜLETEN:

• A tervezés és a pénzellátás rendezésével összhangban módosítani kell a hitelek kategorizálását és a valutáris terv, kritériumai, valamint a hosszú távú normák alapján meg kall szabni a hitelnyújtás minőségi kritériumait;

ф a szervezetek viszonylatában differenciáltan kell rendezni a hitelnyújtási eljárást, tekintetbe véve a saját források nagyobb szerepét, az ötéves tervidőszak kezdetétől eiért eredményeket, s a hitei hatékony felhasználása kritériumainak teljesítését; közben szavatolni kell, hogy a hitelforrások előnyben részesítve szolgálják az állami terv névleges lebontott feladatai teljesítését, valamint a haladó termelési-gazdasági egységek fejlesztésének támogatását, azzal, hogy az egy helyben topogó és a lemaradozó termelési-gazdasági egységek esetében a hitel automatikusan nem pótolhatja a saját források elégtelen kialakítását.

ф A hitel megváltozott gazdasági szerepével összefüggésben növelni kall a kamat szerepét is. Hatásosabbá kall tenni főleg a szankcionáló kamatokat és a kamatengedményeket, mégpedig úgy, hogy következetesen összehangolják őket a személyi és a kollektív ösztönzéssel. Az eddigi módon keil érvényesíteni a szankcionáló kamatok és a kamatengedmények egy részének hatását a jutalmazási alapra és újra biztosítani kell azt, hogy a szankcionáló kamatok és a kamatengedmények hatást gyakoroljanak a termelési-gazdasági egységek üzemelési és beruházási szükségletei pénzellátására szánt saját források kialakításéra, (beleértve 1983-tól az állami költségvetésbe való elvonások rendezését).

c. az Állóeszközük Újratermelésének

PÉNZELLÁTÁSA TERÜLETÉN:

a termelési-gazdasági egységek saját forrásaiból és a bankhitelből kell pénzelni két alap, mégpedig az építési és a fejlesztési alap útján.

Amennyiben az ötéves tervnek megfelelően tervszerűen nem hozzák létre saját pénzügyi forrásaikat, akkor a beruházások csak olyan mértékben szerepelhetnek az éves végrehajtási tervben, amilyen mértékben a szervezetek az ötéves tervhez képest megteremtették fedezetük pénzforrásait:

# az építési alapokból kell pénzelni a központi építkezéseket, beleértve az ilyen beruházások hiteltörlesztési tételeit, s az ilyen intézkedések hatályosságának Ideje alatt nyújtott hiteleket. Az ilyen beruházások pénzelésének forrásai a termelési-gazdasági egységek nyeresége, leírása és a bankhitel a felettes központi szerv centralizált forrásaiból juttatott dotációk és kivételesen az állami költségvetésből nyújtott dotációk, mégpedig a CSSZSZK kormányának döntése alapján, valamint egyéb források (más beruházók hozzájárulásai, a felszámolt állóeszközök értékesítésének bevétele).

A beruházások építési alapból való pénzellátásának alapvető kritériumét képezik az ilyen beruházások tervezett műszaki-gazdasági paraméterei.

E paraméterek nem teljesítése esetében a beruházásokat nem pénzelhetik sem hitelből, sem dotációkból. A költségvetési árak növekedését a beruházóknak saját forrásaikból kell fedezniük, esetleg a bank által, szankcionáló kamattal nyújtott hitellel:

• az állami költségvetésből csak kivételes esetekben nyújtanak dotációkat az építési alapokból pénzelt építkezésekre, mégpedig a CSSZSZK kormányának döntése alapján:

О a fejlesztési alap útján kell pénzelni a limitált beruházásokat (vagyis lényegében a kétmillió korona értéket meg nem haladó létesítmények építését és az építkezési költségvetésbe bele nem foglalt gépeket), valamint a limitált beruházásokra a bankhitel törlesztését. Ebből az alapból kell ellátni elsősorban a megújító és a korszerűsítő beruházásokat. A limitéit beruházások pénzellátási forrását képezik a nyereségből normák által megszabott juttatás, az állóeszközök leírásából juttatott hányad, amelyet az állóeszközök elhasználtsága fokától függőviszonyban normák határoznak meg, valamint a bankhitel, esetleg további források (más beruházók hozzájárulásai stb.). Az ágazati központi szervek a tervteljesítés folyamatában biztosítják az ilyen beruházások állami tervben megszabott limitjének magatartását:

# a beruházások pénzellátása nem engedhető meg a fejlesztési alapból abban az esetben, ha ugyan megteremtették saját pénzforrásaikat, de előre nem biztosították a beruházások hatékonysága meghatározott kritériumainak teljesítését. Az alárendelt termelési-gazdasági egységek számára az illetékes ágazati központi szerv határozza meg a limitált beruházások hatékonyságának kritériumait; e kritériumok közé tartozik elsősorban :— a gépek kihasználtságának növelése, a nagyobb müszakarány, a gépsorok haladó korszerűsítésének részaránya, az elavult gépek kiselejtezése:

ф a beruházásokat szolgáló szállításokat egyes létesítmények és üzemegységek szerint kell számlázni. Kötelező kollaudációs levonást kell megállapítani, s azt csak a hiányosságok és a selejtes munka helyrehozása után térítik meg: a hiányosságok és a selejtes munka következményei kiküszöbölésének költségei az érvényes előírások szerint bírságot képeznek a rossz minőségű termelésért. A létesítmények és az üzemegységek befejezéséig a kivitelezők havi részleteket kapnak. A megvalósított és ellenőrizhető munkáért járó havi részletek nyújtásának feltételeit meg kell szigorítani. A kormány által megszabott határidők meg nem tartásánál a beruházó megszünteti a részletek törlesztését, s az építőipari munkálatok, valamint a technológia szállítóinak üzemelési költségeit magasabb kamatlábbal nyújtott hitellel fedezik;

• a komplex intézkedések magukban foglalják az építkezési idő lerövidítésére, az építkezési költségek csökkentésére ösztönző intézkedések feladatait. Számolnak az építkezési idő normáinak rendezésével és a költségvetési eszközök tökéletesítésével.

A beruházási hitel hatékonyságának növelésére az alábbi intézkedéseket kell foganatosítani:

— a beruházási hitel adása a saját forrásokból való megtérítés alapelvé hez igazodik, összefüggésben a beru házási hitel hozamával. A hitel fel használása és megtérítése hatékony ságának kritériumai szerint, a hitel nyújtásnál differenciáltan előnyber i részesítik az állami terv kötelező fel

adatai teljesítésének biztosítását, az exportáló termelési-gazdasági egységek szakágai fejlesztésének támogatását, elsősorban a kivitel hatékonyságának szempontjához Igazodva, va* lamint a beruházások haladó koncepcióinak támogatását, főként tekintetbe véve a beruházások összvolumenjében a korszerűsítést szolgáló beruházások és a gépi beruházások hányadát. A hitelnek és a kamatnak differenciáltnak kell lennie, függöviszonyban a határidők megtartásától és az állami tervben megszabott paraméterektől. Az építkezési határidők, a költségvetés, valamint a beruházási hitelek tervezett paraméterei (az építési alapból pénzelt építkezések) meg nem tartásának következményeit teljes mértékben vagy részben a fejlesztési alapból kell fedezni (a hitelek, esetleg egy részének törlesztése).

7. A MŰSZAKI FEJLESZTÉS

pénzellátása területen az alábbi alapvető

INTÉZKEDÉSEKET

FOGANATOSÍTJÁK:

ф a műszaki fejlesztés feladatat pénzellátásának alapvető forrásai a tárcák keretében és a termelési-gazdasági egységekben a műszaki fejlesztés alapjai lesznek. Az állami költségvetés eszközeit tervszerűen kell felhasználni az állami feladatok pénzellátására. A műszaki fejlesztés feladatai pénzellására eszközök fordíthatók a kivitelezők nyilatkozata alapján is, miszerint a tudomány és a technika fejlesztési tervei feladatainak gazdasági hatékonyságával kapcsolatban megvalósított számításuk reálisak, s ba azokat a megállapított esetekben belefoglalják pénzügyi terveikbe. Továbbá ez lehetséges az előzetes ár- és költségvetési limitek, valamint a megoldók és a kivitelezők közti gazdasági kötelezettségek alapján is, amennyiben erre a szállítóimegrendelői kapcsolatok keretében kerül sor. Szélesebb mértékben kell érvényesíteni azt a rendszert, hogy a vállalati szféra pénzügyi forrásaiból fogják fedezni, a részleges pénzellátás tormájában, az állami költségvetésből pénzelt állami feladatok teljesítését:

ф meg kell határozni a műszaki fejlesztés hatékunyságának mutatóit, amelyeket esetleg feltételt képező mutatóként alkalmaznak az anyagi ösztönzés alapjainak ellátásánál, valamint a műszaki fejlesztés eredményeiért felelős vezető dolgozók jutalmazásánál, esetleg a műszaki fejlesztés alapjaiba kerülő juttatások szintjének kiigazításánál. A kulturális és szociális szükségletek alapjába, valamint a tudományos-kutatási alap gazdasági szervezetet fejlesztési alapjába a nyereségből való juttatások függnek a műszaki fejlesztés hatékonyságét jellemző mutatóktól Is;

• ki kell dolgozni a gyártmányok műszaki-gazdasági használhatóságának határidőit, ami objektíve hat az elavult gyártási folyamatok leállítására.

8. A FORGÓESZKÖZÜK

PÉNZELLÁTÁSA TERÜLETÉN:

a forgóeszközöket differenciáltan kell pénzelni, egyes tételeik szerint, a forgalmi alapból, az állandó passzívákból, az üzemelési hitelekből és egyéb forrásokból. Az állandó passzívákat már a pénzügyi terv kidolgozása szakaszában intenzivebben be kell vonni a készletek pénzellátásába. A készletek alakulásét forgásidejük napokban meghatározott mutatójával kell szabályozni (szervezni és ellenőrizni). Pontosítani kell a szabályozott készletek volumenjét;

C. A KÜLSŐ KAPCSOLATOK GAZDASÁGI ESZKÖZEI

Ezeket az eszközöket hatásosan orientálni kell a hatékony export növelésének előmozdítására, a hatékony behozatal biztosítására, általában a nemzetközi munkamegosztás, főleg a szakosítás és a kooperáció fejlesztésére.

Az egyes szakaszokon az alábbi alapvető intézkedéseket kell foganatosítani:

1. A hazai árak és я kivitel esetében a külföldi árak viszonyának megerősítése.

• Meg kell őrizni a termelés és a külkereskedelem kapcsolatának eddigi rendszerét a vételárak útján (külföldi ár, bérmentesítve a csehszlovák határon, koronában, valamint módosítva a külkereskedelmi szervezet kereskedelmi árkülönbözetével), miközben a kivitel hatékonysága megítélésénél a bérmentesített árakat korrigálni fogják a hosszú lejáratú hitelek kamatjával, vagyis gyakorlatilag az azonnali kifizetésnek megfelelő árszint lesz a mérvadó;

ф külkereskedelem tárgyát képező vagy képezhető gyártmányok minőségének, műszaki színvonalának, illetve elavultságának értékelésénél alkalmazzák a kivitel hatékonyságának kritériumait, vagyis a konkurrens csúcsgyártmányok külföldi árait és műszaki-minőségi paramétereit. Ennek az értékelésnek eredményei tükröződni fognak a nagykereskedelmi árak előnyösségében, illetve elönytelenségében. A kivitel hatékonyságának azonos kritériumait fogják alkalmazni a nagykereskedelmi árlimitek kialakításában, az új gyártmányok, illetve az új létesítményekből származó gyártmányok árképzésében, s a nagykereskedelmi árak módosításának eldöntésében is.

ф a készletek napokban meghatározott íorgásldeje a készletek szabályozásának kötelező mutatója. Ez a mutató feltétele a készletek alakulásáért felelős vezető dolgozók jutalmazásának;

Ф a forgalmi alapon belül a készletek saját forrásokból történő pénzellátása függ a készletekben a forgalmi alap hányadától. Ezzel egyidejűleg meg kell szabni a saját forrásokból és a bankhitelből történő pénzellátás arányát Is;

• a készletek szintjének tartós csökkentése következtében a forgalmi alapban bekövetkezett csökkentés bizonyos feltételek mellett átdiszponálhatö a fejlesztési alapba. Amennyiben a tervhez képest a készletek napokban meghatározott forgalmi ideje meghosszabbodik, a bank kívánságára a forgalmi alap növekményének megfelelő összeget ebbe az alapba kell átdiszponálni a fejlesztési alapból. A szükségtelen készletek fizikai felszámolása veszteségeinek 50 százaléka fedezhető a tartalék alapból.

2. A hazai árak és a behozatal esetében a külföldi árak viszonyának megerősítése.

A behozatal vételárak általi értékelésének eddigi rendszerében olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek az importált nyers- és alapanyagok feldolgozásában jóval nagyobb gazdaságossághoz vezetnek.

A külföldi árviszonylatok alakulása hosszabb távú tendenciáinak tükröződniük kell a hazai nagykereskedelmi árakban, főleg az árképzési terv útján.

3. A külkereskedelem pénzügyigazdasági eszközei.

A pénzügyi- gazdasági eszkökök rendszerét úgy kell. kialakítani, hogy kapcsolatban álljon a kiviteli és a behozatali árak tervezése rendszerével, s azzal a múlhatatlan igénnyel, hogy a hatékonyság megkívánt növekedése mellett szavatolja az anyagi export fellendülését. Ösztönző küldetésüket ezért arra kell orientálni, hogy külföldi árakban, bármentesítve a csehszlovák határon, növekedjen a kivitel egyrészt jobb külföldi árak elérésével (ez kifejezésre jut a differencia-mutató növekedésében), másrészt a nagykereskedelmi árakban kifejezett export anyagi volumenjének növekedésével.

Az ösztönzés szintje differenciált legyen, függöviszonyban a differencia-mutatóval (a csehszlovák határon bérmentesítve elért áraknak és a nagykereskedelmi áraknak aránya) mért hatékonyságtól, valamint a kivitel szerkezetével kapcsolatos elképzelésektől. Jelentős előnyben kell részesíteni a többnyire hazai nyersanyagból és késztermékekből előállított, a hazai munkát nagy mértékben képviselő gyártmányokat, valamint az olyan termelést, amelyben nagy a kivitel részaránya, esetleg a gépiparban, alternatív módon, a nagyobb kilogrammárakat elérő üzemeket.

Az ösztönzés alapszintjét progreszszíven emelni kell, ha a termelési-gazdasági egység az éves tervben nagyobb feladatot vállal és teljesít, mint amilyet az adott esztendőre az ötéves terv szabott meg. Ez az előny kisebb mérvű lesz, ha az ötéves tervhez képest tervezetten túlteljesíti az évi feladatokat.

Amennyiben a termelési-gazdasági egység nem teljesíti az ötéves tervben megszabott évi feladatát (akár nagykereskedelmi árakban, akár a differenciamutatók növelésében), akkor az ösztönzés alapszintjét progresszív módon leszállítják, miközben ennek mértéke differenciált lesz az export és a hatékonyság növekedésének megfelelően; a feladatok nagymérvű nem teljesítése esetében az anyagi ösztönzés teljes egészében elmarad.

Az ösztönzésre szánt eszközök for*

rását képezik a kivitelben való anya* gi érdekeltség alapjának, amely köz* vetlen kapcsolatba kerül a jutalma* zásí, a fejlesztési és a tartalékalap* pal.

4. A termelési-gazdasági egységek és a külkereskedelmi szervezetek devizák általi ösztönzése a kivitelben és a behozatalban.

Ez az ösztönzés elmélyül a külke* reskedelmi árucsere elért nagyobb hatékonysága alapján.

5. A külkereskedelmi szervezetek anyagi ösztönzése.

Megszűnik a termelési-gazdasági egységek és a külkereskedelmi szervezetek kölcsönös részesedése a kivi* teli eredményekben, és a külkereskedelmi szervezetek viszonylatéban al* kalmazni fogják az önálló ösztönzést.

A termelési-gazdasági egységekhez hasonlóan a külkereskedelmi szervezetek ösztönzését is orientálni kell elsősorban a kivitel dinamikájának növelésére bérmentesített árakban, egyrészt jobb külföldi árak, másrészt a kivitel nagyobb anyagi volumenje elérésével;

— a külkereskedelmi szervezetek esetében az anyagi ösztönzés szintje* nek megállapításakor igazodni kell a termelési-gazdasági egységek eseté* ben alkalmazott hasonló alapelvek* hez, tekintetbe véve azonban a kül* kereskedelmi szervezetek eltérő jelle* gű tevékenységéből következő sajá* tosságokat.

D. A BÉREK HATÄSÄNAK NÖVELÉSE

A bérek ösztönző hatása terén alap* vető fordulatot kell elérni elsősorban az érdem szerinti jutalmazás alapél* veinek következetes érvényesítésével, hogy minden dolgozó társadalmi és gazdasági helyzete teljes mértékben a társadalomnak nyújtott hozzájárulásától függjön. Az anyagi ösztönzést össze kell kapcsolni az anyagi felelősséggel és a bírságolással. Az érdemek szerinti jelentős bérszóródással kell biztosítani a bérek és a társadalmi munkatermelékenység arányos alakulását. A szövetségi Munka- és Szociálisügyi Minisztérium, az Állami Tervbizottság és a többi központi szerv feladata megvalósítani az alábbi intézkedéseket:

1. A béralakuiás szabályozása területén.

ф Elsősorban az alapbért kell felhasználni arra, hogy nyomást gyakoroljanak az élőmunkával való hatékony gazdálkodásra. Ezért a terme* lési-gazdasági egységnek ennek nagy* ságát (terjedelmét) vagy az átszámított saját teljesítményektől, esetleg olyan más mutatótól függő viszonyban szabják meg viszonylagosan (részarányában), amely jobban kifejezi az adott tevékenység élőmunkaigényességét és a szaktudást, másrészt pedig abszolút vonatkozásban határozzák meg.

ф A tervteljesítés során jelentősen (átlag a felére) kell csökkenteni az átszámított saját teljesítmények vagy más mutatók túlteljesítéséért járó alapbért.

ф A hatékonyság általános növelésében úgy kell érdekeltté tenni, hogy a bér mozgó részének nagysága [terjedelme] a termelési alapok (termelési tényezők) ötéves tervben megszabott jövedelmezőségi szintjétől függ, a kivitelben fontos szerepeket teljesítő termelési-gazdasági egységek esetében pedig az export hatékonyságától.

ф Közvetlenül és arányosan növelni kell a mozgóbért a nagyobb jövedelmezőség vagy más mutató éves tervbe történő beiktatásánál. A mutató tervezett szintjének túlteljesítéséért csökkenő tarifával kell növelni a muzgúbért.

ф A jövedelmezőség vagy más tervmutató meg nem tartásánál és a terv nem teljesítése esetében három fokozatban kell csökkenteni a mozgóbért, mégpedig:

ф az első fokon lineárisan (3 százalékig terjedően j;

Ф a további két fokon progresszívan úgy, hogy egyáltalában ne tarthassanak igényt mozgúbérre (a béreszközök átlagosan 20 százaléka), amennyiben a mutató teljesítésének szintje a tervezettnél 15 százalékkal alacsonyabb (a mutató szintje egy százalékos csökkenéséért átlagosan 8,1 százalékkal csökken a mozgóbér);

ф Az anyagi felelősséget és a bírságolást a társadalmi szükségletek

(Folytatás a 13. oldalon)