Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-12 / 15. szám

1980. április 12.

SZABAD FÖLDMŰVES

11

A népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét 1980 után tökéletesítő

komplex intézkedések

'{Folytatás a 10. oldalról)

A tervekben meg kell határozni a leépítendő üzemek és üzemegységek kötelező névsorát; ahol nem szabadítják fel a visszafejlesztés következtében a dolgozók tervezett létszámát, ott anyagi bírságoláshoz kell folyamodni.

0 Az építkezések tervezésének, előkészítésének és megvalósításának folyamatában kifejezően kell érvényesíteni a hatékonyság szempontját. Ehhez fokozatosan ki kell szélesíteni az állami szakvéleményezés hatáskörét minden központilag kiemelt építkezésre, érvényesítse azt mind az előkészítési munkaprogram, mind a beruházási javaslat elbírálásánál minden állami tervben kiemelt építkezésnél; az állami szakvéleményezésnek ki kell terjednie a fejlesztési célok objektivfzálására, s az építkezéseknek a külgazdasági kapcsolatokra gyakorolt hatására.

0 Az előkészítési munkaprogram szakaszában az állami tervben kiemelt kötelező építkezéseknél a tárgyalt szállítói-megrendelői kapcsolatokat az előzetes tervdöntések szintjére kell emelni a szállítói és a legfontosabb elszállító! kapacitások tartalékolása érdekében. A központilag kiemelt építkezéseknél ezt függővé kell tenni a tervbe való beiktatástól, kötelező határidők kitűzése nélkül; a beruáhzási javaslat elkészítésének befejező szakaszában, az építkezésnek az évi tervbe való beiktatása során a tárgyalt szállítói-megrendelői kapcsolatok kötelező tervdöntésekké válnak a szállítói és a legfontosabb alszállítói kapacitások biztosítása céljából, esetleg az egyes egyedi szállítások biztosítására az építkezés egész tartalma alatt.

F. AZ ÚJRATERMELÉS TERVEZÉSÉNEK,

A MUNKAERŐ ELHELYEZÉSÉNEK ÉS KIHASZNÁLÁSÁNAK, VALAMINT A BÉRALAP TERVEZÉSÉNEK TÖKÉLETESÍTÉSE

0 Növelni kell a munkaerő-források és az elosztás mérlegének kihatási időtartamát két ötéves tervidőszakra (a 7. és a 8. ötéves tervidőszakra), ami feltételét képezi annak, hogy szorosabb összefiigésbe kerüljön az állóeszközök újratermelése a munkaerő újratermelésével és minőségi színvonalának javulásával.

0 A dolgozók létszámát az ötéves tervben abszolút határértékben kell megállapítani (a dolgozók létszámnövekményének megállapítása helyett); az évi tervekben ösztönözni kell a vállalatokat, hogy minél kevésbé merítsék ki az adott határértéket, ugyanakkor szigorúan kell szankcionálni azok túllépését, s hatékony bértömeg-szabályozásról kell gondoskodni az érdemek alapján.

0 Meg kell akadályozni a munkaerő nem kívánatos elvonását egyes szervezetekbe és az adminisztrációba.

0 Meg kell erősíteni az alapvető Irányítási szint szerepét a munkaerőgazdálkodásban, értékelni kell a munkaerő létszámtervének teljesítését egy termelési-gazdasági egységen belül az egyes járásokban, illetve kerületekben.

0 Ki kell dolgozni a kiemelések összehangolt rendszerét, amely biztosítja a legfontosabb népgazdasági és társadalmi területek ellátását munkaerővel.

0 A beruházók kötelező feladata lesz, hogy a felettes szervnek, illetve a területi tervezés illetékes szervének előterjesszék a munkaerő-ellátás konkrét programját az épülő kapacitások számára, beleértve a szakképesítés, az elszállásolás és a speciális szolgáltatások, közöttük a nemzeti bizottságok által nyújtott szolgáltatások programját.

0 A szakképzett dolgozók tervében és a hivatásra való felkészítés rendszerében figyelembe kell venni a népgazdaság szerkezetében és műszaki színvonalában bekövetkező változásokat, s az ezeknek megfelelő szakképzettség követelményeit.

0 Az ágazati központi szervek a Szövetségi Munkaügyi és Szociális Minisztériummal együttműködve feladatul kapják a munkaésszerűsítés céljainak, feladatainak és eredményeinek tervezését, a teljesítményi, a kezelési és a mennyiségi normák tökéletesítését és kiszélesítését a fő, a segéd, a kiszolgáló, a vezetési és az igazgatási tevékenységekben; végre kell hajtani a munkaszükségleti normák egyszeri objektivizálását (a bérrendszer gazdasági hatékonyságát növelő programmal összefügésben), gondoskodni kell azok további párhuzamos objektivizálásáről is, általánosítva az ésszerűsítési és a szabványalkotó gyakorlat legjobb tapasztalatait és ismereteit, s azokat a kutatás progresszív eredményeivel együtt céltudatosan kell átvinni a gazdasági gyakorlatba.

0 A gazdasági tervek kereteiben ki kell dolgozni a kollektívák káder-, személyzeti és szociális fejlődésének tízéves hosszú távú programjait, ötéves és évi terveit, éspedig az illetékes szakszervezeti szervekkel együttműködésben, egyes tevékenységek célszerű centralizálása mellett, illetve a területi társítás elvének érvényesítésével, valamint ki kell dolgozni a szociális ellátottság szabványait. Ezekben a tervekben következetesen biztosítani kell a feladatok teljesítését, figyelembe véve az állami és gazdasági tervekben meghatározott kereteket.

Szigorítani kell a gazdasági szervezetek részvételének szempontjait a vörös zászlókért folyó szocialista munkaversenyben; ennek feltételévé kell tenni az ötével tervfeladatok teljesítését, valamint minden olyan mutató teljesítését, amelyek az évi terv teljesítésének folyamatos értékelésénél használatosak.

0 Növelni kell a bérszabályozási rendszer hatékonyságát az érdemek szerinti bérezés elvének következetes érvényesítésével, hogy az egyes dolgozók társadalmi és gazdasági helyzete teljes mértékben összefüggjön a társadalom javára végzett munkájuk eredményességével. A bérek kifejező megkülönböztetésével az érdemek alapján be kell biztosítani a bérek és a társadalmi munkatermelékenység fejlődésének kölcsönös arányosságát. Ebből a szempontból már a tervben kötelezően meg kell szabni a termelési-gazdasági egységek bérkereteit az egész ötéves tervidőszakra, az egyes évekre lebontva, mindkét öszszetevőben (alapbérek, ösztönzési béralap).

G. A HATÉKONYSÁG NÖVELÉSE A KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATOK TERVEZÉSÉBEN

0 A külgazdasági kapcsolatok hatékonyságának elbírálásakor alapvető szempontként kell alkalmazni a belföldi és a külföldi árak arányainak fejlődését.

0 Az ötéves tervben és az éves tervekben meg kell határozni az állami célprogramok tervezett devizaszükségletét, be kell biztosítani a beruházási import teljes devizamegtérülését (az antilmport jellegű beruházásokkal együtt), nagyobb határidőket véve alapul. Hasonlóan kell eljárni a jelentősebb beruházásoknál.

0 Lényeges mértékben korlátozni kell á kötelező behozatali feladatok számát az ún. „kiemelt tételek“ kategóriájában a népgazdasági szempontból legfontosabb nyersanyagokra (főleg az energiahordozókra, az alapvető ércekre és fémekre, élelmiszeripari nyersanyagokra).

0 A szocialista gazdasági integrációval kapcsolatos nemzetközi megállapodásokból eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítására be kell vezetni az ezzel összefüggő feladatok tervezését mind az illetékes ágazati reszortok vonalán, mind pedig a Külkereskedelmi Minisztérium vonalán, behozatali- és kiviteli vonatkozásban egyaránt, eközben figyelembe kell venni a KGST-országokban az 1981— 1986-os évekre elfogadott sokoldalú integrációs intézkedések hosszú távú tervének módszertanát.

0 Növelni kell a beruházási egységek kiviteli tervezésének és megvalósításának hatékonyságát; az állami tervben név szerint kell tervezni a kiviteli feladatokat a beruházási egységeket exportáló szakágazatok szerint, s ezeket be kell sorolni a külkereskedelmi terv árujegyzékébe. A beruházási egységek kivitelének biztosítását az egyedüli főszállítő formájában kell megoldani. Eközben a beruházási egységek szerződésileg vállalt kivitelét állami tervfeladatnak kell tekinteni, amely egyaránt kötelező a külkereskedelmi szervezetekre és az öszszes résztvevő szállítókra, továbbá a részegységek gyártóira is, akik kötelesek ezeket a szerelési, illetve az építési ütemtervben meghatározott határidőkben, illetve a külföldi megrendelővel kötött szerződésben foglalt határidőkben átadni a főszállítónak; ennek megfelelően szerződésileg kell biztosítani a részegységek pontos szállítását.

0 Részletesebben kell tervezni a szállítási kapcsolatokat a termelés és a külkereskedelem között, főleg a kivitel anyagi vonatkozású területein. Az állami tervben és a gazdasági tervekben a gépipari kivitelt szakágazatokra bontva kell tervezni.

0 Gazdaságilag célszerű mértékben el kell mélyíteni a területi tervezést.

II. Az önálló elszámolás és az anyagi ösztönzés, a hatékonyság és a minőség javítására irányuló gazdasági szabályozók kihasználásának fejlesztése

A. AZ ÖNÄLLÖ ELSZÁMOLÁS FEJLESZTÉSE

A tervezés tökéletesítésével együtt minden gazdasági szervezetben úgy kell fejleszteni az önálló elszámolás rendszerét, mint gazdálkodási módszert, mint a maximális hatékonyság és minőség elérését célzó társadalmi újratermelési folyamat tervszerű irányítási módszerét.

Az önálló elszámolás tökéletesítése elválaszthatatlan a tervezés tökéletésítésétől. A tervnek és az önálló elszámolási rendszernek egységben kell hatnia. Az önálló elszámolás feljesztésének és hatékony érvényesítésének alapvető feltétele a mérlegegyensúlyos terv, illetve a népgazdasági tervek rendszere, melynek keretében megnövekszik az értékhordozó tervek jelentősége (pénzügyi terv, állami költségvetés, devizagazdálkodási terv) miközben döntő jelentősége van a jó minőségű közép távú tervnek.

Az önálló elszámolást minden szinten az anyagi felelősség összefüggő kapcsolatai rendszereként kell fejleszteni a vállalati-gazdasági szféra és a társadalom között, valamint a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok között, továbbá az egyes termelési-gazdasági egységeken és vállalatokon belül. Oj elemként kell fejleszteni a termelési-gazdasági egységek önálló elszámolási rendszerét, megerősítve az önálló elszámolás hatékonyságát az egyes vállalatokban és szervezeti egységekben a termelésigazdasági egységen belül.

Annak érdekében, hogy kialakuljon az önálló elszámolás kölcsönösen öszszefüggő komplex rendszere a vállalati és a gazdasági szféra irányításának egész tengelyében, a központi szervek feladatul kapják a következő intézkedések megvalósítását:

0 Az irányítási kapcsolatok elmélyítését az ágazati központi szerv ps a termelési-gazdasági egységek között, a feltételek és a körülmények megteremtését az önálló elszámolás alápelveinek érvényesítéséhez a termelési-gazdasági egységek gazdálkodásában, elsősorban a termelési-gazdasági egységek felelősségének elmélyítését az önálló elszámolás érvényesítésében, amelyek az irányítás alapvető szintjét képezik, a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok közötti viszonyok rendezését a vállalati és a vállalaton belüli önálló elszámolás hatékony érvényesítése érdekében. Eközben abból kell kiindulni, hogy az önálló elszámolási rendszer érvényesítésének az alapjait mind a termelési-gazdasági egységekben, mind pedig a hozzájuk tartozó szervezeti egységekben a terv megkülönböztetett módon és kiegyensúlyozottan lebontott feladatai képezik.

A termelési-gazdasági egységekben alkalmazott ösztönzési feltételek alapján gondoskodni kell az irányított szervezetek anyagi érdekeltségéről az előzetes tervezésben, konkrétan meghatározott irányokban, valamint a vállalatok és a termelési-gazdasági egységek tervének teljesítéséről.

Gondoskodni kell arról, hogy biztosítva legyen a vállalatok hatékony érdekeltsége saját gazdaságuk és az egész termelési-gazdasági egység gazdálkodásának jó eredményeiben. Az ilyen érdekeltség intenzitását a termelési-gazdasági egység feltételei szerint kell meghatározni. Ehhez a tervezett feladatok meghatározásával, az értékelés és az ösztönzés rendszerével kell kialakítani a feltételeket. Egyúttal megfelelő módon kell értékelni a jó vállalatok és kollektívák kezdeményező hozzájárulását.

0 Az összes egyéb intézkedésekkel összhangban rendezni kell a vállalati önálló elszámolás alapelveit (főleg a vállalati alapok képzésének szabályait, a pénzügyi források újraelosztásának a kérdéseit az egyes vállalatok között, a terv lebontásának és változtatásának szabályait a vállalati gazdálkodásban a meghatározott feladatok alapján, a jó szabványalap kidolgozásának, a kalkulációk és a költségvetés érvényesítésének, a költségek könyvelésének a feltételeit, s a dolgozók bérezésének a feltételeit az önálló elszámolásban kimutatott eredmények alapján). A gazdálkodás önálló elszámolásának konkrét rendszerét minden termelési-gazdasági egységben az Itt ismertetett alapelvek szerint a vezérigazgató határozza meg.

0 Az önálló elszámolás vállalati szinten alkalmazott alapelveit és az

intézkedéseket okvetlenül ki kell terjeszteni a vállalaton belüli tevékenység egész területére. A vállalaton belüli önálló elszámolást a szabványképző tevékenység állandó tökéletesítésére, a tervfeladatoknak a gazdasági részlegekig történő lebontására, a költségekért viselt felelősség elmélyítésére, a tervhez viszonyított eredmények rendszeres értékelésére, s az eredményekben való anyagi érdekeltség érvényesítésére kell irányítani. Következetesen kell végezni a könyvelést a gazdasági részlegeken, a kalkulációs és a költségvetési munkákat, kihasználva az eleven és a holtmunka fogyasztásának operatív normáit.

Az önálló elszámolás fejlesztéséhez meg kell teremteni a feltételeket az ösztönző és gazdasági nyomást gyakorló gazdasági szabályozók hatékonyabb rendszerével is, főleg a pénzügyek, a hitel, a bérek és az árak területén.

B. A PÉNZELLÁTÁSI

ÉS A HITELRENDSZER TÖKÉLETESÍTÉSE

Annak érdekében, hogy a pénzellátás és a hitelnyújtás aktívan hasson a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok gazdasági önálló elszámolásának fejlődésére, a szövetségi Pénzügyminisztérium és a Csehszlovák Állami Bank feladata, karöltve az illetékes központi szervekkel, a következő alapelveket érvényesíteni a pénzellátási és a hitelrendszerben:

— hatásosan érdekeltté tenni a terv teljesítésében és a pénzügyi gazdálkodás jó eredményeinek elérésében. Ennek érdekében gazdasági nyomást gyakorolni;

— a termelési-gazdasági egységek szükségleteiket döntő mértékben saját pénzforrásaikból és bankhiteleikből fedezik, kivételes esetekben pedig az állami költségvetés dotációiból. Ezzel összefüggésben felül kell vizsgálni az állami költségvetésbe való elvonások szintjét, elsősorban a nyereségelvonást, valamint az elvonások mélyebb differenciálásának lehetőségeit;

— a termelési-gazdasági egységek tevékenységéből eredő minden következményt (pozitívat és negatívat egyaránt) minden területen, beleértve az állóeszközök újratermelését, a műszaki fejlesztést és a külkereskedelmet, a meghatározott mértékben ki kell vetíteni az anyagi ösztönzésre és a szükségletek pénzellátására. Szavatolni kell azt, hogy a jól és a rosszul gazdálkodó szervezetek között ilyenformán kialakuló különbségek hassanak egyrészt a jól gazdálkodó egységek ösztönzésére, másrészt hatásos intézkedések elfogadására a rossz eredményeket elérő egységek esetében, hogy kiküszöböljék a fogyatékosságokat és fordulatot érjenek el a gazdálkodás eredményeiben; meg kell határozni az ilyen intézkedések elveit, szabályait és mértékét.

1. A PÉNZÜGYI GAZDÄLKODÄS, a pénzellátás rendszerében

ÉS A HITELRENDSZERBEN:

0 Le kell szögezni, hogy a termelési-gazdasági egységek tervezett szükségleteinek fedezete a nyereség alakulásától és a leírásoktól függ.

További forrásként az üzemelésben és a beruházások terén fel kell használni a hitelt, amely azonban automatikusan nem pótolja a saját források hiányát. Az állami költségvetés dotációit olyan különszabályok szerint kell felhasználni, amelyeket a CSSZSZK kormánya egyrészt a népgazdasági értékviszonyok tervszerű befolyásolására (nem beruházási dotációk), másrészt, kivételes esetekben a pénzellátás tervezett forrásaként hagy jóvá (beruházási dotációk);

0 a szükségletek pénzellátása és az anyagi ösztönzés gazdasági önálló elszámolásának megszilárdítására növelni kell elsősorban a nyereség szerepét, beleértve hányadának és volumenének növekedését a pénzellátási forrásokban;

0 annak érdekében, hogy a termelési-gazdasági egységek (vállalatok) nagyobb felelősséget viseljenek a gazdálkodás eredményeiért, a termelésigazdasági egységekben (vállalatokban] úgy kell módosítani a nyereség elosztásának rangsorolását, hogy miután az állami költségvetésbe befizették az elvonásokat és az adókat (a termelési-gazdasági egységek keretei közé tartozó vállalatokban a termelési-gazdasági .egység elvonásainak

befizetés után), elsősorban a terme* lési-gazdasági egységek és a vállalatok olyan alapjait lássák el, amelyek biztosítják a tervezett szükségletek pénzelését és csak ezt követően a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok anyagi ösztönzésére szánt alapjait;

0 a termelési-gazdasági egységek szükségletei pénzellátásának további fontos forrása lesz a leírások egy része, amely megmarad a termelési* gazdasági egységek rendelkezésére.

2. az Állami költségvetésbe

VALÖ ELVONÁSOK RENDSZERÉBEN:

0 1961-től az állami költségvetésbe történő elvonások adott rendszere keretében módosítani kell a nyereségelvonás jelenlegi szintjét, hogy a gazdasági szervezetek saját pénzforrásaikkal nagyobb mértékben fedezzél« szükségleteik pénzellátását. Az elvonásokat 1981-ben és 1982-ben differenciáltan módosítják az ötéves tervi erőforrásainak és szükségleteinek fel^ mérése alapján, vagy azzal, hogy en» gedményeket érvényesítsenek a nyereség elvonásában vagy az engedményeket kombinálják a nyereségelvonád egyes tételeinek csökkentésével, vagy, abszolút összegét leszállítják:

0 az említett intézkedések 1983-tól kifejezésre jutnak a nyereségelvonás tételeinek módosításában, a nyerségelvonásről szóló törvény novellizálása útján.

3. A PÉNZALAPOK RENDSZERÉBEN!

0 A termelési-gazdasági egységekben és a közvetlenül központi szeri; által irányított vállalatokban meg keli teremteni a pénzalapok komplex rendszerét, beleértve az anyagi ösztönzés alapjait. A termelési-gazdasági egységek keretei közé tartozó vállalatokban, a termelési-gazdasági egységen belüli irányítás centralizáltságától függőviszonyban kell megteremteni a pénzalapokat; minden vállalatban kötelezően létre kell hozni a kulturális és a szociális szükségletek alapját és rendszerint a forgalmi alapot is.

0 A termelési-gazdasági egységek, illetve a vállalatok gazdálkodásában növelni kell minden pénzügyi célalap gazdasági hatását. Lényegében az eddigi elrendezés alapján a termelésigazdasági egységekben létre kell hozni:

>— az építkezési alapot, a termelésigazdasági egység döntő fontossági! beruházásainak (kötelező és központi építkezések) pénzellátására;

— a forgalmi alapot, a forgóeszközök pénzellására (csak abban az esetben, ha a termelési-gazdasági egység szintjén összpontosították a forgóeszközök irányítását).

A termelési-gazdasági egységek egyéb célalapjainak funkcióját is el kell mélyíteni.

i. AZ ANYAGI ÖSZTÖNZÉS ALAPJAI ESETÉBEN:

0 Az ötéves tervfeladatokkal öszszefüggésben növelni kell ösztönző hatásukat a termelés hatékonyságára és minőségére. Ezeket az alapokat a nyereség normák szerint megállapított részéből kell létrehozni, a kijelölt mutatók teljesítésétől függőviszonyban, esetleg további forrásokból; a nyereség e részének szintjét a mutatók teljesítése alapján kell megítélni, mégpedig 1981-től kezdve. Meghatározott esetekben a nyereségnek ez a hányada függjön a feltételként megszabott mutatók teljesítésének mértékétől; az anyagi ösztönzés alapjaiba az egyes döntő fontosságú mutatók teljesítése alapján juttatott nyereséghányadot csökkenteni kell a rossz minőségű termelés által okozott veszteség összegével.

0 A kulturális és szociális szükségletek alapjai esetében:

— ezekbe az alapokba a juttatások új legfelsőbb határa 2,8 százaléka lesz a béreszközük évi volumenjének; az alapvető juttatás megmarad az eddigi szinten, vagyis a béreszközök évi volumenjének 0,8 százaléka lesz;

— a kiegészítő juttatás feltételét képező mutatók: a nyereség (esetleg az összköltségek hányada az átszámított teljesítményben), a saját teljesítménnyel mért munkatermelékenység és a szállítások struktúrájával kapcsolatos feladatok; minden ilyen mutató teljesítéséért a juttatás a béreszközök évi volumenjének 0,4 százaléka. A termelési-gazdasági egységek ilyen alapjaiba a kiegészítő juttatás növelhető továbbá az export anyagi ösztönzését szolgáló alap forrásaiból, a műszakilag haladó, divatos és első minőségi osztályba sorolt gyártmányok kedvező árának bizonyos hányadával, valamint a CSSZSZK kormánya által megszabott elvek szerint az álló^Folytatás a 12, oldalon),