Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-12 / 15. szám

1980. április 12.

.SZABAD FÖLDMŰVES

9

A népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét 1980 után tökéletesítő komplex intézkedések

Jóváhagyta a CSSZSZK kormánya 1980. január 31-i, 42. számú határozatával

KIVONATOLT SZÖVEG

A Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági fejlődésének jelenlegi szakaszára vonatkozóan a CSKP XV. kongresszusa határozta meg a népgazdaság tervszerű irányítási rendszere tökéletesítésének alapvető követelményeit. Ezek abból indulnak ki, hogy egyrészt feltétlenül szükséges továbbfejleszteni és elmélyíteni e rendszer azon elemeit, amelyek cselekvő szerepet töltenek be a társadalmi termelés hatékonysága növelésében, másrészt olyan új elemeket kell érvényesíteni, amelyek megfelelnek a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása követelményeinek, a csehszlovák gazdaságon belül az integrációs folyamatok elmélyítése, s főleg a szocialista gazdasági integráció formájában a nemzetközi munkamegosztásban történő nagyobb mérvű beilleszkedés szükségleteinek, amelyek jelentősen elősegítik minden munka hatékonyságának növelését és minőségének javítását. A XV. kongresszus egyidejűleg feladatul adta a testvéri szocialista országok tapasztalatainak, főleg a Szovjetunió gazdag tapasztalatainak aktív felhasználását.

Ezeket a kiindulási alapelveket a népgazdaság irányítási rendszere fejlesztése módjaként és programjaként dolgozták fel. Az egyes intézkedéseket a XV. kongresszus gazdaságpolitikája teljesítésének szerves részeként készítették és készítik elő.

Már a hatodik ötéves tervidőszakban számos intézkedést dolgoztak ki és valósítottak meg. Így például a fejlesztési programok megteremtették a szerkezeti változások átfogóbb irányításának alapját, pontosították a tudomány és a technika tervezését egész ciklusában, a kutatástól a megvalósításig. Elmélyítették a szocialista gazdasági integráció tervezését, a tervmutatők rendszerében kiemelték a hatékonyság és a minőség kritériumait, s ezeket érvényesítették a vállalatok és az egyének anyagi érdekeltségében is. A bruttó termelés mutatója, amely esetenként áz anyagigényes termelést részesítette előnyben, elvesztette szerepét a tervteljesítés értékelésben. A népgazdaságban az értékviszonyok valósabbá tételét biztosító alapvető intézkedés volt 1977. január 1-i hatállyal a nagykereskedelmi árak komplex átépítése, és ehhez kötődően az adók és a nyereségelvonás rendezése. Az 1978-ban jóváhagyott jelentős intézkedések célja az anyagi kapcsolatok tervszerű szabályozásának tökéletesítése volt, főként a mérlegrendszer javításával. A kormány az állóeszközök újratermelésé irányításának döntő fontosságú problémái megoldására komplex intézkedéseket foganatosított a_ beruházások tervezésében, az épülő létesítmények számára a munkaerők biztosításában, az állami szakvéleményezés, a pénzellátás, az árak viszonylatában.

A XV. kongresszus irányelveinek megfelelően egyidejűleg előkészítették az olyan komplex intézkedéseket, amelyek a fejlett szocializmus építésefeltételeinek megfelelően minőségileg új alapokon teszik lehetővé az irányítás problémáinak megoldását. Annak érdekében, hogy még az általános gyakorlati bevezetés előtt kipróbálják az irányítás új elemeit, bevezették a hatékonyság- és minőségszabályozás komplex kísérleti rendszerét, amely integrálta a gyakorlat és az elmélet eddigi eredményeit és tapasztalatait,' valamint a Szovjetunió gazdasági kísérleteinek eredményeit is. Az irányítási folyamat tökéletesítésében nagy szerepük volt a többi szocialista országgal folytatott konzultációknak az irányítás fejlesztésével kapcsolatban és főként a Szovjetunióban megvalósított, a gazdasági mechanizmus tökéletesítését célzó intézkedéseknek.

Ezekből az alapokból indulnak ki a népgazdaság tervszerű irányítási rendszere 1980 utáni tökéletesítésének fő irányai. Ezeket a fő irányokat megtárgyalta és jóváhagyta a CSKP Központi Bizottságának Elnöksége, valamint a CSSZSZK kormányának 167. sz. 1979. évi határozata, mégpedig a konkrét komplex intézkedések kidolgozása alapjaként. A CSSZSZK kormánya e határozatával összhangban a népgazdaság tervszerű irányítása kérdéseivel foglalkozó kormánybizottság az összes érdekelt és kiválasztott ágazati szerv képviselői részvételével szervezni kezdte a munkát. Ennek a munkának az eredménye a komplex intézkedések tervezete, amely a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének 1980 utáni tökéletesítését célozza.

Ezek az intézkedések tartalmilag

egységes, fokozatosan megvalósításra kerülő programot képeznek. Többségük a hetedik ötéves tervidőszak előkészítésével egyidejűleg lép hatályba. A többi intézkedést kidolgozottságuk fokának és társadalmi fontosságuknak megfelelően, differenciált időpontban valósítják meg.

A tervszerű irányítási rendszer keretében minden intézkedés hatékonyságának növelésével rendszeresen tökéletesíteni kívánjuk a tervezést — főként az arányosságot és a hatékonyságot —, valamint emelni az irányító mechanizmus egyéb vetUleteinek színvonalát, mégpedig az irányítás minden fokán, a közvetlen irányító és szervező munka szervezésével és tökéletesítésével. Az intézkedések egyidejűleg abból indulnak ki, hogy a tervszerű irányítási rendszernek, amely összefoglalja az irányítás eszközeit és a szervezetek cselekvési feltételeit, aktívan és hatásosan elő kell mozdítania minden tárgyi feltétel megteremtését, főleg a színvonalas terv kidolgozása érdekében. Ilyen szélesebb összefüggésben az irányítási rendszer fejlődése és főleg hatékonyságának növelése elsősorban függ attól, hogy

a] az irányítás minden fokán tökéletesítsük a tárgyilagos döntéseket, mégpedig a rendszeres elemző tevékenység, a belső és a külföldi piac változó helyzetével kapcsolatos információk sokoldalú hasznosítása és a döntések ésszerű, hatásos módszereinek alkalmazása alapján;

b) emeljük saját irányító munkánk színvonalát, amely szavatolja a kezdeményező eljárást a jóváhagyott

döntésekért, a társadalmi felelősségérzet növelését az irányításban, az igényesség, az ésszerű munkamegosztás érvényesítését és a bürokrácia kiküszöbölését;

c) az irányítás minden területén és minden fokán növeljük a tervezés színvonalát, a technológiai és a munkafegyelmet, s következetesen betartsuk a jogszabályokat; ezzel összhangban feltétlenül szilárdítani kell az ellenőrzés rendszerét, igényelve a személyi felelősségvállalást a feladatok teljesítéséért, és levonva a következtetéseket nem teljesítésükből.

A népgazdaság tervszerű irányítása tökéletesítését célzó intézkedéseket ezért a szocialista gazdaság irányítása egész gazdasági mechanizmusa tökéletesítésének szerves részeként kell értelmezni és megvalósítani.

Az irányítás hatékonysága, valamint a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerében megvalósított változtatások hatékonysága is döntő mértékben függ a szubjektív tényezőktől, főként a vezető gazdasági dolgozók munkájának színvonalától. A dinamikus társadalmi fejlődés objektiven növeli az irányítással szembeni igényeket. Az irányító dolgozók képessége megbirkózni ezekkel az igényekkel és megoldani a szocialista építés igényes feladatait, ilyenfbrmán politikai és szakmai színvonaluk megítélése döntő fontosságú szempontjai egyikévé válik. Ezért ezzel összefüggésben mind fontosabb biztosítani az emberek színvonalas felkészülésének összhangját a társadalom szociális és gazdasági fejlődése konkrét szakaszát tükröző feladatok igényességével.

I. A népgazdasági tervezés tökéletesítene és hatékonyságának növelése

Az irányítás minden szintjén a tervező tevékenység tökéletesítése döntő irányának tekintsék a tervezés perspektivitásának elmélyülését, jelentős mértékben alkalmazva a célprogramos tervezést, amely elősegíti a nagy népgazdasági eredmények elérését, a tervek kidolgozása és lebontása módszereinek tökéletesítését, a tervteljesítés hatásosabb ellenőrzését és értékelését. Ennek során alapvető cél a gazdaságfejlesztés arányosságának és hatékonyságának szavatolása azáltal, hogy a gazdaság eredményesebben beleilleszkedik a nemzetközi munkamegosztásba, főleg a szocialista gazdasági integrációba. A figyelem összpontosuljon az újratermelési folyamat döntő részére, vagyis a népgazdaságban a tudomány és a technika tervszerű fejlesztésére és alkalmazására, az állóeszközök újratermelésére, a munkaerők újratermelésére, széthelyezésére és felhasználására, valamint a külső gazdasági kapcsolatokra.

A. CÉLPROGRAMOS

ELJÁRÁSNAK, A TERVEZÉS PERSPEKTIVITÄSÄNAK,

A HOSSZÜ TÄVÜ,

AZ ÖTÉVES ÉS AZ ÉVES TERV KÖZTI KAPCSOLATOKNAK ELMÉLYÍTÉSE

A népgazdasági tervezés váljon a népgazdasági fejlesztési célok és feladatok kidolgozása és meghatározása, fokozatos konkretizálásuk, megvalósításuk és a megvalósítás következetes ellenőrzése szakadatlan folyamatává. Ebben a folyamatban az irányítás minden fokán a döntések mércéje a tudományos-műszaki fejlődés minél nagyobb gazdasági hozama legyen.

Ebből a szemszögből kiindulva, az Állami Tervbizottság és a központi szervek feladata az alábbi elveknek megfelelően szervezni a hosszú, az ötéves és az éves terveken folyó munkát:

• A népgazdaságfejlesztés hosszú távú tervén folyó munka keretében a döntő fontosságú szakaszok számára ki kell dolgozni a hosszútávú komplex programokat. Ezeknek célja a szervezeti és a minőségi változások alapvető irányainak megoldása, valamint a meghatározott feladatok teljesítése az egyes ágazatok és szakaszok közti kapcsolatokban. A célokat műszaki és gazdasági paraméterekkel kell meghatározni, kitűzve elérésük fő feladatait; ezek a programok foglalják magukba az egész ciklust, a tudományos kutatástól a megvalósításig és eredményeinek hasznosításáig.

Az ötéves tervben a hosszú távú komplex programokhoz kötődően főként az állami célpogramok formájában ki kell dolgozni és meg kell határozni azokat a döntő fontosságú feladatokat, amelyek teljesítésével jelentősen fokozhatjuk exportképességünket és csökkenthetjük az Importigényességet, hatékony külső gazdasági kapcsolatok mellett. Továbbá meg kell határozni a kutatás és a fejlesztés eredményei felhasználásának, a termelési folyamatok megfelelő műszaki-gazdasági színvonala és a gyártmányok használati értéke elérésének, az anyagi forrásokkal való ésszerű gazdálkodásnak, a munkatermelékenység növelésének, a munkaerők abszolút megtakarításának és az állóeszközök hatékony felhasználásának döntő fontosságú feladatait.

Az állami célprogramok kötődjenek a KGST-orsžágok hosszú távú célprogramjaiból származó feladatokhoz. E- zekben a programokban szabják’meg a hatékonyság növelésének feladatait, mégpedig tekintetbe véve a világszínvonalat is, továbbá a termelésnek és felhasználásának nagyságrendjét, a tudományos-műszaki fejlesztés megvalósításának fő feladatait; ezzel egyidejűleg határozzák meg az árlimiteket, a programok megvalósítását biztosító eszközöket, valamint a szociális, szervezési, közlekedési problémák és a környezeti befolyások megoldásának feladatait is.

Kezdve a hetedik ötéves tervidőszaktól, az állami terv szintjén tervezési kategóriaként megszüntetik a központi fejlesztési programokat, mégpedig úgy, hogy a tüzelőanyag, az energia és a fém fogyasztása ésszerűsítésének eddigi állami programjait tartalmukban és formájukban is átdolgozzák állami célprogramokká.

Ф A gazdasági és szociális fejlődés hosszú távú tervén folyó munkát úgy kell kibontakoztatni, hogy kidolgozzák a gazdaságpolitika hosszú távú orientálásának és az ötéves tervek előkészítésének alapjait; ezt a munkát úgy kell szervezni, hogy:

— 1980-ban a hosszú távú terven folyó munka összpontosuljon a hetedik ötéves terv előkészítéséhez, kidolgozásához és megvalósításához múlhatatlanul szükséges alapok biztosítására, s ezzel egyidejűleg 2000-ig a társadalomfejlesztés fő feladatai és irányai alapjainak, valamint megvalósításuk alapvető műszaki és gazdasági feltételei alapjainak kidolgozására;

— 1983-ig kidolgozzák a hosszú távú komplex programokat, s a fő ágazatok hosszú távú fejlesztési koncepcióit;

— 1985-ig a munkálatok összpontosuljanak a hosszú távú terv javaslatának végső átfogó kidolgozására, mégpedig ötéves időszakokra tagoltan, továbbá a KGST-országokkal való kétoldalú és sokoldalú egyeztető tevékenységre;

— a hosszú távú terv kidolgozásával szervesen összefüggjön a nyolcadik ötéves terv irányelvének és magának a tervnek előkészítése a KGST tagállamaival, az együttműködés hoszszú távú célprogramjainak megvalósítása és velük a népgazdasági tervek további egyeztetése.

ф A népgazdaság irányítása minden tukán a tervezés alapvető formájává és a gazdasági tevékenység szervezésének bázisává az egyes évekre tagolt ötéves terv váljon. Ez meghatározza az alapvető feladatokat, a teljesítésükhöz feltétlenül szükséges eszközök limitjét és megszabja a gazdasági feltételeket, főként az anyagi ösztönzés normáit. Az ötéves terv mutatóival az irányítás minden fokát orientálni kell a tudomány és a technika haladó ismereteinek alkalmazására, a társadalmi termelés magas fokú hatékonyságának elérésére, és a gazdaság hatásos bekapcsolására a nemzetközi munkamegosztásba.

Ugyanakkor az * irányítás minden fokán a terv kidolgozása döntő mércéjeként következetesen alkalmazni kell a hatékonysági mutatókat, elsősorban a termelési költségek és az értékesítési ár viszonyát, a kilogrammárat, a jövedelmezőséget, a fajlagos anyagfogyasztást, az állóeszközök kihasználását, a munkatermelékenységet stb., egyidejűleg megszabva annak feladatait, hogy megközelítsük más technikailag és gazdaságilag fejlett államok színvonalát.

• Annak érdekében, hogy növeljük a kötelező lervmutalók rendszerének hatékonyságát, ezeket a mutatókat fokozatosan a döntő fontosságú műszaki-gazdasági folyamatokon belül kell kiválasztani, elsősorban kiemelve az alábbi mutatókat:

— a gazdasági hatékonyság növelését célzó műszaki fejlesztés eredményességének biztosítására meg kell határozni a tudományos-műszaki fejlesztés és az állami célprogramok közötti kapcsolatokat, a tudományosműszaki fejlesztési feladatok határidőit és műszaki-gazdasági paramétereit, valamint az új gyártmányok árlimitjeit;

— a termelési volumennek, a termelési hatékonyság színvonalának, a munkatermelékenységnek, az önköltségeknek és az alapokkal . szembeni igényességnek meghatározásánál alkalmazni kell a saját teljesítmények mutatóját, ami lényegében egyet jelent a termelés anyagfogyasztás nélküli értékével;

— a béreszközök alakulását a saját teljesítmények mutatójával és a termelési alapok jövedelmezőségével kapcsolatos normák segítségével kell szabályozni, s ezen az úton meg kell teremteni az érdemek szerinti díjazás következetesebb alkalmazásának feltételeit, s nagyobb nyomást kell gyakorolni az anyagköltségek csökkentésére; ' i-— az anyagköltségek csökkentése érdekében az anyagmérlegek és -limitek (-alapok) mellett meg kell határozni a fogyasztás és a készletek alakulásának döntő fontosságú műszaki-gazdasági mutatóit is;

— azzal a céllal, hogy szavatoljuk a gyártmányok és értékesítésük magasabb színvonalát, összetételük mellett meg kell határozni a magas műszaki színvonalú termékek hányadát, a minőséget, illetve a divatosságot is, továbbá az exportszállítmányok hatékonyságának feladatait, a tudományos-műszaki fejlődés megoldott feladatai alapján a termelési feladatokat és az új létesítmények felhasználásának feladatait;

— az állóeszközök újratermelésének mutatóit arra kell orientálni, hogy a beruházások terjedelmének és struktúrájának meghatározása mellett biztosítsák az új létesítményeknek, illetve gépeknek és gépi berendezésnek magas fokú műszaki-gazdasági paramétereit, megszabják a korszerűsítés és az átépítés feladatait és ezzel egyidejűleg a nem hatékony és szükségtelenné vált állóeszközök kiselejtezésének feladatait is;

— a hatékonyság növelését mozdítsa elő a jövedelmezőség, az önköltségalakulás, a készletek felhasználása feladatainak meghatározása, az alapokat gyarapító normáknak, a nyereségelvonásnak meghatározása és az állami dotáció szigorítása.

Ф Az ötéves terv az éves terv kidolgozásával kapcsolatban szabja meg a döntő fontosságú feladatok összefüggését az anyagi ösztönzés normáival. A komplex intézkedések célja az érdekeltség biztosítása a progresszív éves tervek elfogadásában.

ф Az éves terv alapvető feladata biztosítani sés szervezni az ötéves

terv döntő fontosságú feladatainak és céljainak teljesítését, a megvalósítás lefolyásának és eredményeinek megfelelő módon, mégpedig olyan helyzetben is, amikor főként a külső és a természeti feltételek az adott tervesztendőben jelentősen eltérnek az ötéves tervben számításba vett feltételektől. Amennyiben ezek az eltérések olyan méreteket öltenek, hogy jelentősen kihatnak az ötéves terv-» időszak többi évére is, módosítani fogják az ötéves népgazdasági tervet- Az éves terv további feladata reagálni a társadalom új szükségleteire, és minden lehetőséget felhasználni a gazdasági fejlődés meggyorsítására, főként a tudomány és a technika korábban nem feltételezett ismereteinek felhasználásával. Ebből a szemszögből kiindulva kell pontosítani az ötéves terv feladatait.

Annak érdekében, hogy a termelési és a gazdasági egységekben megőrizzük az ötéves terv s az általa megszabott gazdasági feltételek aktív irányító szerepét a terv megvalósításának egész folyamatában, s ezzel egyidejűleg olyan feltételeket teremtsünk, hogy az éves tervek betölthessék szerepüket anélkül, hogy változtatni kellene őket, amennyiben termelési-gazdasági egységek éves tervei eltérnek ötéves tervüktől, a központi szervek az ötéves terv egyes kiválasztott feladatai és egyes gazdasági feltételei viszonylatában bizonyos toleranciát engedélyeznek a termelésigazdasági egységeknek.

Az irányítás minden fokán az éves terv kidolgozásának alapvető kiindulópontja az ötéves terv; ezért lemondunk az éves terv kidolgozását szabályozó eddigi értelmezésű irányelvről, azzal, hogy a kormány szükség esetén az éves terv előkészítését egyes kérdések megoldására orientálja, ehhez meghatározza a múlhatatlanul szükséges eszközöket és módozatokat; a központi ágazati szervek ezt az orientációt differenciáltan alkalmazzák konkrét direktívák formájában az illetékes termelési-gazdasági egységekre.

Ez az orientáció lesz a termelésigazdasági egységekben és vállalatokban a terv kidolgozásának és ennek keretében a dolgozók részvétele szervezésének döntő fontosságú kiindulópontja.

Az ‘előzetes tervezés folyamatában a dolgozók figyelmét elsősorban arra kell orientálni, hogy megbirkózzanak az ötéves terv minőségi feladataival, túl nem lépve az erre szánt eszközök limitjét. A minőségi feladatok szerepe elmélyítését következetesen össze kell hangolni a népgazdaság szükségleteivel és lehetőségeivel. Amennyiben az előzetes tervek több nyersanyagot, anyagot és gyártmányt igényelnek, az ezt javasló szervezet és felettes szervei ezt a szükségletet úgy fogják fedezni, hogy a terv kidolgozásának folyamatában a szállítókkal megegyeznek a szállítói-megrendelői kapcsolatok keretében. Ugyanakkor a szállítónak nem szabad anyagilag lazábban biztosítania a többi megrendelővel szembeni feladatainak teljesítését.

A központi szervek és a termelésigazdasági egységek feladata megteremteni annak sokoldalú feltételeit, hogy az előzetes tervezés, a társadalmi szükségletekkel összhangban a lehető legnagyobb hozamot biztosítsa. Az előzetes tervezés útján főleg a szocialista munkabrigádokat, a komplex racionalizáló brigádokat, az élenjáró munkásokat, a feltalálókat és az újítókat kell bevonni az éves terv kidolgozásába és serkenteni kell őket az intenzív termelésfejlesztés tartalékainak feltárására és felhasználására, a gyártmányok minőségének javítására és a társadalom növekvő szükségleteinek kielégítésére.

Az előzetes tervezés folyamatában az anyagi ösztönzés eszköze főleg a terv döntő fontosságú feladatai és az anyagi ösztönzés eszközei közti összefüggés rendszere lesz. Az éves tervben az ötéves tervnél igényesebb feladatok vállalását kifejezésre kell juttatni az értékelés során.

B. A TERVEK KÖVETKEZETES RÉSZARÄNYOSSÄGÄNAK SZAVATOLÁSA AZ IRÁNYÍTÁS MINDEN SZINTJÉN

Az irányítás minden szintjén biztosítani kell a terv következetes részarányosságát, elsősorban az erőforrások minél hatékonyabb felhasználása

(Folytatás a 10. oldalonj