Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-05 / 14. szám
1980. április 5. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Öntözés és életkörnyezet Néhány évtized alatt szovjet Üzbegisztánban tizenhárom hatalmas vízgyűjtőt létesítettek. Ezekben többmilliárd köbméter vizet tartalékolnak, és 158 ezer kilométer hosszúságú öntözőhálózatot építettek ki. Hatalmas sivatag jellegű földterületeket tettek megművelhetővé, és további vízgyűjtőket, csatornákat építenek. A tizedik ötéves tervidőszak végéig további félmillió hektár szűzföldet müveinek meg. Hogyan hat az életkörnyezetre a hatalmas területen megvalósított öntözés és vízgazdasági beruházás? Ezt a kérdést egy szovjet hetilap tudósítója tette fel, Mahmud Hamidnak, az Üzbég SZSZK talajjavítási és vízgazdasági miniszterhelyettesének. — Egy példát említenék — mondotta Hamid elvtárs a kérdésre. — Az öntözés kedvezően hatott az Éhség-sztyeppe faunájára, állatvilágára. Néhány esztendővel a sztyeppés terület termővétételének kezdete után a területen élő emlősök száma tizenkilencről harmincnyolcra szaporodott, az itt fészkelő madárfajok száma tízről tizenötre, a kétéltűeké pedig tizenhatról huszonnégyre növekedett. A körzetben két olyan kétéltű és körülbelül húsz halfajtát figyeltek meg, amelyek eddig itt nem éltek. A vízterületek környékén a nádasok és egyéb növényzet elterjedésével kedvező feltételek alakultak ki a pézsmapocok és a nutria elszaporodására. Ojabban ezen a vidéken farmokat létesítettek e prémes állatok mesterséges tenyésztésére, s ezzel jelentős hasznot biztosítanak. Az emberi települések közelében gólyák fészkelnek, bár ezen a környéken gólyák sohasem éltek. A sztyeppéken évezredek óta csupán különböző gyomnövények nőttek, ma azonban minden falucskában platánok, szilfák, fiatal tölgyek, sőt nyírfák is díszlenek. Ebből látható tehát, hogy az Éhség-sztyeppe életterében az emberi beavatkozás pozitív eredményt hozott. A továbbiakban Amidov elvtárs elmondotta, hogy Közép-Azsia feltételei között, ahol a mezőgazdasági termelés csupán az öntözés lehetőségének kialakításával valósítható meg, a további fejlődést újabb vízgyűjtők és csatornák építésével segítik. Fontos azonban helyesen dönteni abban a kérdésben, hol és hogyan létesítenek ilyen berendezéseket, hogyan hasznosítják a vizet a természet javára és az életkörnyezet károsítása nélkül. Üzbegisztánban az öntözőberendezések tervezői és építői minden ténykedésükben szem előtt tartják, hogy a természetet meg ne károsítsák. A tervező és a tudományos szervezetek széleskörű komplex kutatómunkát yégeznek. A nagy víztárolók létesítése csaknem olyan beavatkozás, mintha a tengert telepítenénk a szárazföldre. Ezért a víztárolók helyének kiválasztásakor a legkülönbözőbb tényezőket veszik figyelembe. A víztárolók létrehozása után az évszázadok óta parlagon heverő földek százezer hektárjait szántják fel. Emellett természetesen fennáll a víz és a szél eróziójának a veszélye, a talaj eliszaposodása és sótartalmának a növekedése. A mezőgazdasági növények elvetését csupán a talajjavító munkálatok — az eiegyengetés, az egyenletes öntözés, a könnyen oldódó sók kimosása, az alagcsövezés hálózatának kiépítése, valamint az eróziógátló intézkedések után kezdik meg. A talajerózió megakadályozása egyike a legfontosabb feladatoknak. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy az öntözéskor elmosott hasznos talajréteg hektáronként a száz tonnát is elérheti. A talajról levonuló öntözővízzel igen sok tápanyag is veszendőbe megy. Hogy az öntözéssel járó eróziót meggátolják, tökéletesítik az öntözés műveletét, a tudományosan indokolt normák szerint ezt minden tájegységre külön meghatározzák. A felszántott földön nagy a szél-erózió lehetősége. Ez ellen jó védelmet nyújtanak az erdősávok, amelyek további hasznot is hoznak: csökkentik az öntözővíz szükségletét. A talajban kevesebb só'halmozódik fel, mert a fák gyökérzete felfogja az átszivárgó vízmennyiség nagy részét, jelenleg a karsini sztyeppén erdős övezetek létrehozására fásítási tervet dolgoznak ki. Ezzel a jelenlegi ötéves tervidőszakban újabb kétszázezer hektár termővé tétele válik lehetővé. Az erdősávok négysorosán övezik majd a főcsatornát. A terv szerint a talaj minden száz hektárjára két hektárnyi fás övezet jut. Fasorokat létesítenek az autóutak mentén is. A közép-ázsiai sivatagos részen a fák megbízható védelmet nyújtanak a homok ellen is. A múlt évszázadban a buharai oázis északi részét a homok teljesen elpusztította. A szovjet hatalom éveiben az említett oázis körül felújították a fás övezeteket. Ma a fák százhúsz kilométer hosszúságban és három kilométer szélességben zöld függönyként védik e területet a Kara-Kum sivatag homokjától. Az éietkörnyezet védelmének kérdése szorosan összefügg az öntözővíz racionális felhasználásával. Az elszivárgás okozta vízveszteség az öntözőcsatornák mentén, valamint az öntözött földterületeken jelenleg még mindig nagy. E veszteségek csökkentése céljából Üzbegisztánban a csatornák medrét kibetonozzék, a mellékcsatornák medrét is szilárdítják és állandóan ellenőrzik a víz fogyasztását. A régebben épült öntözőberendezéseket mindenütt felújítják. Ennek költsége aránylag jelentős, hektáronként eléri a 3500 rubeltl A természetvédelem költségeit jó előre megtervezik. A rendelkezésre álló vízkészlet racionális felhasználása érdekében Üzbegisztánban jelentős talajjavítási, meliorációs munkákat valósítanak meg. A Fergána völgyben például alagcsövezéssel lehetővé vált a mocsarak kiszárítása, a talajvíz szintjének a csökkentése és a talajban levő sók kilúgozása. Az itt tevékenykedő szovhozok gyapotból kiváló terméseredményt érnek el. Az 1976—1980-as években Üzbegisztánban a meliorációs intézkedésekkel a megművelhető földterületet ötszázezer hektárral növelték. , v. M. Az agrokémiai vállalatok tevékenysége Az NDK mezőgazdaságában az agrokémiai vállalatok egyre fontosabb szerepet töltenek be. Amíg a vállalatok 1970-ben — a talaj meszezésével együtt — összesen 3 millió 43 ezer hektáron szórták ki a műtrágyát, addig a múlt évben ezt a műveletet már közel 13 millió hektáron végezték. Figyelmet érdemel a vállalatok növényvédő munkája is. A korábbi (1970) 2 millió 425 ezerről a múlt évben több mint 8 millió hektárra nőtt e vállalatok által vegyszerrel kezelt földterület. A közelmúltban az agrokémiai és a mezőgazdasági vállatok képviselői több vezető részvételével értekezletet tartottak. A tanácskozás célja az volt, hogy új irányt szabjanak az agrokémiai vállalatok tevékenységének. Az értekezleten kihangsúlyozták, hogy az agrokémiai vállalatok, a szövetkezetek és az állami gazdaságok közös vállalatai. Ezt a mezőgazdasági miniszter emelte ki, s egyben azt is megjegyezte, hogy az agrokémiai vállalatok további fejlődéséhez minden támogatást meg kell adni. Ezeket a vállalatokat a mezőgazdasági üzemek képviselőinek a választmánya teljes jogkörrel irányítja, megszabja a fő feladatokat is. Működésük értékelési alapjait a talajok termőképessége, illetve hektárhozama, nem pedig a szolgáltatásokból elért bevétel adja. Az agrokémiai vállalatok dolgozóinak fő feladata, hogy a trágyát és a növényvédő szert az agrokémiai és a biológiai igények szerint hosznosítsák. Az értekezlet részvevői tanácsolták, hogy az agrokémiai vállalatok vezetőinek a prémiumát a gazdaságok hektárhozamának növekedése szerint fizessék. Ha azonban a vállalatok némelyikében a munkálatokat nem végzik el agrotechnikai határidőn belül, akkor az agrokémiai vállalatok vezető dolgozóira röjjanak ki pénzbüntetést. Az is szükséges, — hangoztatták többen —, hogy törekedjenek a vegyszerek veszteségmentes hasznosítására, és a szolgáltatás minőségének szüntelen javítására. A tanácskozás részvevői arra is kitértek, hogy a tudományos műszaki haladás időszakában már egyetlen mezőgazdasági üzemben sem nélkülözhetik a növénytáplálásban jártas szakembert. A vegyipari miniszter kiemelte, hogy az irányításuk alá tartozó vállalatok a mezőgazdaság részére 8 millió márka értékű műtrágyát és vegyszert szállítanak. Ez a teljes árutermelésnek 13 százaléka. Kimagasló hozamok A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság múlt évi gabonatermesztési eredményei azt bizonyítják, hogy a termelők minden eddiginél nagyobb termésátlagot értek el. Amíg 1976-ban összesen 3 millió, addig 1978-ban 8,5, a mült évben pedig már 9 millió tonna gabonát gyűjtöttek be az országban. Számolnak azzal, hogy 1984-ben a gabona össztermése (beleértve a rizs és a kukorica szemtermését is) eléri a 10 millió koronát. U- gyanakkor az ország 80 százalékát olyan hegyek borítják, amelyeknek lejtőjén semmilyen gabonát nem termelhetnek. A hegyi lejtőket főleg nagy kiterjedésű gyümölcsösök telepítésére hasznosítják. —be— A JÓ TERMÉS SEGÍTŐJE A napraforgó vetése, ápolása nemcsak most, hanem évek óta időszerű, jól tudjuk, hogy csak a romlott, penészes magvaktól mentes, száraz napraforgó magját vásárolják meg. A napraforgó igen értékes növény. Az olajnyerés céljából termesztett napraforgó hántolt magja 45—50 százalék, gyorsan száradó, jó ízű étolajat nyújt. Pogácsája kitűnő összetevője a takarmánytápoknak. A napraforgó-pogácsa 35,7 százalék nyersfehérjét, 5—31 százalék között váltakozó nyerszsírt és 20 százalék nitrogénmentes kivonható anyagot tartalmaz. A napraforgó jó trágyaerőben levő, mészhiányban nem szenvedő, közép-kötött és kötött talajokon fejlődik a legjobban. A jó minőségű, könnyű homoktalajokon is sikeresen termeszthető. A szárazságot jól tűri, nedves jellegű, hideg, kötött talajok szonbán nem alkalmasak termesztésére. Legjobban fejlődik, ha a talajban sok, könnyen felvehető növényi tápanyag áll rendelkezésére. Ha például közvetlenül, vagy ha az előveteménye kapta az istállőtrágyát, akkor jó termésre van kilátás. Nitrogénszegény talajokon hasznos lehet a nitrogénműtrágyák használata is. Kedvezően reagál, ha 160—200 kg/ha kénsavas ammoniákot, esetleg mósznitrogént használunk trágyázására. A foszforsavas trágyázást is jól hasznosítja, ha ístállótrágyát is kapott (hektáronként 300—400 kilogramm szuperfoszfát adagolható). A talaj káliumkészletét erősen kimeríti, így a 40 százalékos kálitrágyából 120—160 kilogrammot kell a talajába juttatnunk. A napraforgó a kukoricával azonos talajművelést igényel. Vetési ideje április. A mag 8—9 C-fok meleget igényel. Mivel a fagy iránt nem nagyon érzékeny, április elején vethető Hidegebb talajokon azonban a hónap közepén, legkésőbb annak végén kell elvetni. A korai vetés jobb, mert a termés korábban beérik. Kmoskó László mérnök A lehetőségeket a nyitraivánkai (Ivánka pri Nitre) szövetkezet kertészei is kihasználják. Jó hagyománnyá vált, hogy a salátát nagy mennyiségben adják piacra. Foto: P. Matis Új burgonyafajtákat nemesítenek A CSSZK mezőgazdasági üzemei a múlt évben 129 ezer hektárról gyűjtötték be a burgonyát, s ebben az évben is hasonló terület beültetésével számolnak. A múlt évi termésnek közel háromnegyed részét kombájnokkal gyűjtötték be. A nemesítők már arra törekednek, hogy olyan fajtákat hozzanak létre, amelyek megfelelnek az ipari jellegű termelés minden feltételének. Az igényes feladatnak a HavliCkűv Brod-i kutatócsoport nemcsak hazai színvonalon, hanem a KGST keretében is eleget tesz. Ez az intézet hangolja össze a KGST tagországaiban a burgonya minőségi fajtáinak a nemesítését. Gyümölcsöző együttműködést építettek ki a magyarországi, a lengyelországi és az NDK-beli kutatókkal, egyrészt nemesítői munka elmélyítése céljából, másrészt pedig a korszerű műszaki berendezések fejlesztésében, a nagyüzemi termelés megoldásában és a begyűjtés utáni kezelés megoldásában, továbbá a raktározási veszteségek kiküszöbölésében. A múlt évben kétoldalú egyezményt kötöttek az NDK nemesítőivei közös nemesítői bizottság létesítésére azzal a célzattal, hogy együttesen végezzék a burgonya nemesítését, és hasznosítsák a nagyüzemi termelésben előnyös fajtákat. —özn — Kik kaptak jutalmat? Az utóbbi években eléggé vérszegény sikerek születtek a fűszerpaprika forgalmazási tervének teljesítésében. Ebben természetesen az objektív, de a szubjektív okok is közrejátszottak. Bizonyítékul szolgál erre a kedvezőtlen évjáratokban némely gazdaságokban elért átlagosnál jobb terméshozam. Ugyanakkor a hasonló feltételek közt termelő gazdaságok közül többen a sereghajtók táborát gazdagították. Tapasztalataink tehát azt bizonyítják, hogy a fűszerpaprika termelésében nagyok a tartalékok, főleg az agrotechnikában, a növénytáplálásban, a növényvédelemben és a dolgozók kezdeményezőkészségének a kibontakoztatásában. A fűszerpaprika termesztése köztudottan igényes az éghajlati tényezőkre, a talaj adottságaira és a kézi munkára. Ezért termesztése során nagyon fontos a dolgozók érdekeltsége. Mindez a minőségi szervezéssel és a jó munkával érhető el. Abban a törekvésben, hogy felkeltsük a termelők érdeklődését a fűszerpaprika lehető legjobb hozamának az elérésére, a forgalmazásra, tehát a kiváló minőség elérésére, a múlt évben tekintélyes pénzjutalommal versenyt hirdettünk. A versenyt a MÉM megbízásából a LIKO vezérigazgatósága szervezte. Erre a célra a mezőgazdasági és élelmezésügy tárca százezer koronát irányzott elő. A verseny feltételei mindazon gazdaságokra vonatkoztak, amelyek legkevesebb öthektáros területen termelték a fűszerpaprikát. Az első csoportba az öt-tíz hektárig; a második csoportba a tizenegy-huszonöt hektárig; a harmadik csoportba a huszonhat-negyvenhat hektárig; a negyedik csoportba pedig azok a gazdaságok tartoztak, amelyek negyvenhat hektáron felüli területen tertermesztették a fűszerpaprikát. A verseny feltételeit az alábbiakban határozták meg: 1. Hektáronként — szárazanyagban —a szerződött és a versenybe bejelentett minden hektár területről az első csoportban egy, a másodikban, a harmadikban és a negyedikben pedig 0,8 tonna fűszerpaprikát kellett értékesíteni. 2. Az értékesített mennyiség legkevesebb ötven százalékának az első minőségi osztályba kellett tartoznia. A múlt évben kihirdetett verseny feltételeivel Szlovákiában 49 fűszerpaprikát termesztő gazdaság azonosította magát. Közülük 24-ben nagyon gyenge hozamot értek el, ezért nem értékelhették őket. így az értékelés során csak huszonöt gazdaság jöhetett számításba. Figyelmet érdemel, hogy az első csoportban értékelt gazdaságok közül az első helyen a szécsénkei (Seőianky) szövetkezet 0,97; a második csoportban a fűri (Rúbaň) szövetkezet 1,26; a harmadik csoportban az udvardi (Dvorí nad Žitavou) szövetkezet 1,94; a negyedik a-csoportban a galántai szövetkezet 1,63; a negyedik b-csoportban (száz hektáron felül) pedig a šoporňai szövetkezet 1,35 tonna kiváló minőségű száraz fűszerpaprikát adott a felvásárlóknak egy hektár területről. Ennek kapcsán a fűri szövetkezet ötezer, az udvardi tízezer, a galántai nyolcezer, a šoporňai pedig tízezer korona jutalmat kapott. Amint látjuk a negyedik csoportban az igazságosabb értékelés céljából két alcsoportot alakítottunk, s így az értékelés és a jutalom megítélése helyesebb volt. Az első csoportban három gazdaság került értékelésre. Mindamellett, hogy eléggé jó eredményt értek el, azonban hektáronként nem értékesítettek legalább egy tonna fűszerpaprikát, mint ahogyan ezt a versenyfeltételek követelték, ezért nem kaphattak jutalmat. A többi csoport közül ki kell emelnem az udvardi, a galántai, a nyitrai, a tardoskeddi (Tvrdošovce) és a šoporňai szövetkezetei. Ezek a gazdaságok nagyon jó hektárhozammal tüntették ki magukat, és túlteljesítették a verseny feltételeit. A legnagyobb hektárhozamot harmincöt hektáron (1,94 t) az udvardi szövetkezetben érték el, s ha ezt az eredményt összehasonlítjuk a Dolný Pial-i szövetkezet 0,81 tonnás hektárhozamával, akkor azt láthatjuk, hogy az utóbbi gazdaságban 1,13 tonnával kisebb eredményt értek el. A versenybe benevezettek eltérő eredményei az) bizonyítják, hogy még nagy tartalékok vannak a fűszerpaprika termesztésében, s ezt ebben az évben ki kell aknázni. JOZEF bELÚCH mérnök, a MÉM dolgozója
