Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-05 / 14. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1980. április 3. ♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф Kiegészítés című cikkhez Csurilla Józsefnek sok hasznos cikkét olvashattuk már a Szabad Földműves „Méhészet“ rovatában. Ami figyelemre méltó, cikkeit azzal fejezi be, ha azt valaki másképp látja, szívesen venné hozzászólását, esetleg annak kiegészítését. Nos, a szóbanforgó cikkhez nem igen van hozzászólásom, de a cikkfró engedelmével talán némi kiegészítésem. Magam ugyanis helyeslem egy-egy jó cikk kiegészítését, hiszen az eredeti cikk írója, legyen az bárki, a tömörség miatt, sokszor képtelen elgondolását teljes egészében kifejteni. Ezért a kiegészítéssel sokat segíthetünk. így egy jó cikk még érthetőbb lehet. Azt, hogy egy méhcsalád tavasszal minél előbb termelőképes legyen, sok tényező befolyásolhatja. Jó és fiatal anya, jó méhész, de szerintem mégis legfontosabb, hogy ismerjük, mik a tényezői egy telelőcsalád életének, majd kedvező fejlődésének. Ezt sok méhész tudja, de még többen vannak, akik bizonytalanul dolgoznak méhcsaládjaikkal. Ennek eredménye aztán a ráfizetés! Ezért fontos, hogy ismerjük a telelő méhcsalád életét, majd a fejlődés kezdetét. Szlovákia területén nem egyformák az időjárási viszonyok, egy. telelő méhcsalád számára. Vegyük tehát azt figyelembe, hogy a cikk írója hol méhészkedik. De egyforma időjárási viszonyok között minden méhcsaládnak egyformán kellene áttelelnie. Mégsem telelnek egyformán. Nem hiába olvassuk több szakkönyvben, szaklapban „a telelés a méhész remeke“. Mi az én tapasztalatom? Többször írtam már, de kell, hogy röviden megismételjem. A telelés már július végével kezdődik. Kiváló fiatal anyával sok fiatal méhet elérni. Olyan méheket, amelyek alig vagy egyáltalán nem vesznek részt az őszi munkákban. Ezekkel a méhekkel elérjük, ht#y népes családokat ás főleg fiatal méheket telelünk be. A teleléshez szükséges tényezőket a méhész nagyban elősegítheti. De mindent meg kell tennie azért, hogy egy telelő méhcsalád minél könnyebben átélje a tél viszontagságait. Ezt nagyban elősegíthetjük azzal, hogy ha az említett népes családokat annyi lépre szűkítjük, amennyit teljesen takarnak. A leszűkített családokat, minél jobb hőszigetelő anyaggal takarjuk. Ugyanakkor •a kijárón keresztül gondoskodunk a kellő légcseréről. Három évtizeden keresztül- tapasztaltam, hogy a telelő méhcsaládoknak nincs szükségük olyan lépekre, melyeket nem takarnak. Minden méhcsaládnak olyan lépeken kell áttelelnie, amelyen a télifürtöt megalkották. Téves az a felfogás, hogy a telelő méhcsaládnak a méz elfogyása után más lépekre kell átvonulnia. Ha ez megtörténne, az csak a méhész hibája, mert a méhcsaládot nem teleltette tökéletesen. Nem csak teleléskor, hanem a tavaszi fejlődés idején is elégnek kell lennie az ősszel etetett élelemnek leszűkített fészekben is! Zavartalan fejlődést csak ilyen családtól várhatunk. Igaz, vannak kísérletek, melyek azt igazolják, hogy nem szükséges a hét-nyolc léputcás családok szűkítése. Ogy is kifejlődnek ős rengeteg munkát takarítunk meg. Ez nagyüzemi méhészetekben figyelmet érdemel. Hiszen az esetleges kár, téli veszteség kevesebb lehet, mint a szűkítésre, és a bővítésre kiadott munkadíj, azonban kis vagy közepes méhészetben azt javasolnám, hogy maradjunk meg a szűkített fészek mellett. A nem szűkített fészekben egy-három lép minden évben megpenészedhet. Főleg tavaszszal fontos virágpor. Ha benthagyjuk ezt, a családok kénytelenek a lépet lerágni, majd újra építeni. Azt, hogy ez milyen munkába kerül a családnak, nem kell bizonygatnom. Ha tehát nem szűkítünk, akkor munkát takarítunk meg, azonban a méhcsalád rovására! Ёрреп Csurilla Józseftől olvastam a következőket: „A hallgatóság és olvasó a példás méhészektől mindig újat vár, ha azok előadnak vagy írnak. Ennek következménye, hogy sokszor felcseréljük a jót a rosszal“. Nagyon megfontolandó ez! Az ősszel idejében etetett, jól szűkített, hőszigetelt, a kijárón keresztül kellő levegővel ellátott méhcsaládok jól telelnek. S a jó telelés döntő a családok életében. Miért? Mert tavasszal az áttelelt méhek hosszabb élete dönti el a zavartalan fejlődést. Azt, hogy egy telelő méhcsalád nem fagy meg, mindannyian tudjuk. Nem mindegy azonban, hogy milyen körülmények között telel. A telelésre roszszul elkészített méhcsalád az életéhez szükséges feltételekkel rendelkezik ugyan, azonban rengeteg energiát veszít. Vitathatatlan tehát, hogy rövidül az életük. Március végén — április elején a fejlődő méhcsalád életében olyan természetes jelenség lép fel, amelyet figyelembe kell vennünk. Zavartalan fejlődést a kellő élelemkészlettel is csak akkor várhatunk, ha a „kieső" méhek egyensúlyban vannak a kelő méhekkel. Még jobb, ha a kelő méhek túlsúlyban vannak. Nem így van, ha a kelő méhek a kiesőket képtelenek pótolni. Mint említettem, ez március végén — április elején szokott bekövetkezni. A méhcsalád népességének csökkenése a kevesebb fiasltás nevelésének a következménye. Természetes, hogy ilyen család a fejlődésben lemarad. Az anya csak a sűrűn takart építményre petézik. Megfigyeléseim és tapasztalataim: Nem avatkozik be a méhcsaládok életébe koratavasszal. Tapasztaltam, hogy a korai serkentéssel kárt okozunk, nem pedig hasznot. Igaz, hogy a méhcsaládokban sokszor január végével megindul az élet, ez azonban még nem fejlődés, hanem csak ösztön. Az igazi fejlődés csak akkor kezdődik, amikor a méhek természetes virágport is találnak. Az anya ekkor kezd nekilendülni a petézésnek és ezt követően van nagy szükség az áttelelt méhekre. Amelyik családnál már akkor kezdenek kiesni az áttelelt méhek, az a rend felbomlásának a jele. Sokszor alig tudják takarni a meglévő fiasítást. Egy ilyen család további fejlődése lehetetlen. Ebből is kitűnik, hogy tavasszal csak akkor lehet zavartalan a fejlődés, ha méhcsaládjainkat erre még a nyár végén felkészítettük. Jó teleléssel elérjük, hogy ezeknek a méheknek nagy része még április második felében is munkaképes ... Azt, hogy a felsorolt tényezőkben teljesen igazam van, nem merném állítani, hiszen a méhészetben is folynak kísérletek. Tapasztalataim ismertetésének az a magyarázata, hogy három évtizedes méhészkedésem alatt nálam nem volt téli veszteség. Minden családom egyformán népes. Rohamosan fejlődik. Ezért feltételezem, hogy tapasztalataim helyesek. NAGY KÁLMÁN méhészeti szakoktató A Szabad Földműves 1978. évi december 30-t számának a 12. oldalán „Neveljünk jó méhanyákat“ cím alatt Nagy Kálmán méhész cikkére figyeltem fel. Egyszeri elolvasás után nem tettem le az újságot, hanem még kétszer átolvastam az írást. Amikor letettem a lapot, megkerestem azt a számot, amelyben Perhács József méhésztársnak, a jó anyanevelésről közölt cikke megjelent. (Lásd a Sz. F. 1978. évi októberi számátl) Perhács méhésztárs cikkét megjelenése után már olvastam. Ismétlem úgy olvastam át, hogy közben elgondolkodtam a két cikknek az eszmei mondanivalójáról. Nevelés szempontjából mind a kettőt hasznosnak találtam. Perhács méhésztársunk írásának az értékét növelhette volna még azzal is, ha részletesebben foglalkozott volna az anyanevelés során végzett munkájával. Sajnos, képességeit éppen csak megcsillogtatta előttünk. A szerény megjegyzéssel nem célom őt megbántani, csupán azt akartam jelezni, hogy többre is képes, mint amenynyit leírt. Az olvasó pedig éppen a többletre kíváncsi. Mit értek alatta? Egyszerűen azt, hogy időrendben kellett volna felsorolnia az anyanevelés során végzett teendőket. Kezdettől fogva a nevelés befejezéséig. Néhány mondatban vázolom, hogy miről szerettem volna tőle olvasni, azaz miről írhatott volna részletesebben és pontosabban. / 4 Melyik évben foglalkozott mesterséges anyaneveléssel? 4 Hogyan készítette elő a dajka- ás a tenyészcsaládot az anyaneveléshez? 4 Hány nappal hamarabb vette ki a dajkacsaládból az anyát az álcák berakása előtt? ♦ Melyik családtól vette el a pempőt az álcák részére? Az anyátlanított dajkacsaládtól vagy más családtól? 4 Hány éves volt a tenyészcsalád anyja, és hány éves a dajkacsaládé? 4 Hol végezte az álcák átrakását? (Méhesben, szabadban vagy fűtött helyiségben?) 4 Hány fok volt a hőmérséklet az álcák átrakásakor? 4 Miért csak az egyszeri álcázás híve? 4 A mesterségesen nevelt anyákból hány volt petézésre alkalmas? 4 Pénzben számítva hány koronába került egy anyának a nevelése? Tudom, hogy egy részletes cikk megírása sok idői vesz igénybe, jés nem kis fáradsággal jár. A szerző azonban maga közli az olvasóval célját: ....... célom, hogy a kérdést közelebb hozzam a méhészekhez, és hasznos propagandát fejtsek ki az egyszerű és jó anyanevelés érdekében“. Ogy érzem, hogv az anyaneveléssel kapcsolatban még egy lényeges dolgot meg kell említenem. Ezt a lényeges dolgot Perhács cikkének harmadik bekezdésében találtam. Idézem a mondatot: „Én az egyszeri pete- vagv álca-áthelyezéses anyanevelésnél maradtam". Az idézett mondatban a mondanivaló megfogalmazása nem teljesen pontos, mivel a pete és az álca szó két fogalmat jelöl. A mondat tökéletesen érthető lett volna, ha a cikk írója így fogalmaz: „Én az egyszeri álcaáthelyezéses anyanevelésnél maradtam“. Úgy vélem, hogy méhésztársunk is így gondolta ennek a mondatnak a helyes megfogalmazását. Ezt igazolja az is, hogy cikkének 8. bekezdésében így ír: „Amikor a pempőt a bölcsőbe helyezem, berakom az álcákat. Ügyelek arra, hogy az álca egy-, legfeljebb egy és fél napos legyen“. Az idézett mondatból a szerző a pete és a vagy szót kihagyta. Ezt helyesen tette azért, mert az olvasó pontosan azt érti, amit az író közölni akar az olvasóval, és nem azt, amit a harmadik bekezdés idézett mondatatartalmaz. A pete és az álca szó fogalmi különbségét megtaláljuk Örösí Pál Zoltánnak a Méhek között című könyvévében. írásom befejező részében Nagy Kálmán méhészről röviden csak annyit írok, hogy sok hasznos dolgot közölt már a Szabad Földművesbet}, amiért most köszönetét mondok. Szeretném, ha a mesterséges anyaneveléskor szerzett tapasztalatait 6 is közölné az olvasókkal, és (a szerk. megjegyzésére: a rovat korlátozott lehetőségéhez mért tömörséggel!!!) válaszolna néhány kérdésre: 4 Miért szedi ki az anyabölcsőkből az először berakott álcákat? Mi a célja ezzel? 4 Milyen eszközt használ az álca áthelyezéséhez? Az eszköz fából, fémből, csontból vagy műányagból készült? Mivel fertőtleníti a használatban levő eszközt mielőtt igénybe venné azt?-4 Tapasztalt-e már lényeges különbséget a gyűjtés eredményében annál a családnál, amelynek az anyját mesterségesen nevelte? összehasonlította-e ezt olyan családdal, amelynek természetes anyja van? Befejezésül még annyit: az újításnak nem vagyok ellensége. Tanulni másoktól pedig nem szégyen. LENGYEL SÁNDOR Az etetés mint élelempótlás, egyik legfontosabb beavatkozás a méhek életébe. Ezért mindig csak szükség és célszerűség szerint végezzük. Sokszor nem is vagyunk tudatában, hogy a felesleges etetés, vagy a nem megfelelő összetételű eleség káros lehet a méhek egészségére. Általában tavasszal és ősszel etetünk, azonban a tavaszi etetés alkalmával követjük el a legtöbb hibát. A tavaszi etetésre van legtöbb receptünk. Ezeket egymásnak ajánlgatjuk, közben bosszankodunk, hogy a családok tavaszi fejlődése nem megfelelő. A szaklapokban közölt receptek sem mind elfogadhatók. Látszólag jók, a káros hatás azonban később jelentkezik. Emlékezzünk a medokra, az arnika vagy a sütőipari élesztővel készített mézestésztára. Kezdetben sok jót láttunk benne, később pedig rájöttünk a káros hatásokra. Az élesztővel készített mézestésztát három éven keresztül használtam; mondhatom rossz tapasztalattal. Az első két évben kora tavasszal kedvezően hatott a fiasításra. Később, április végén a családok fejlődése csökkent. A harmadik évben tíz család kapott élesztőstésztát, tíz család szójaliszttel és laktinóval készített mézestésztát, tíz család pedig tiszta mézestésztát. A tavaszi virágporhordás kedvező volt. Az élesztővel etetett családok lemaradtak a fejlődésben, a kombinált és a tiszta mézestésztával etetettek mellett. A két utóbbi csoportban, nem tapasztaltam eltérést. A következő évben tizenöt család kapott szója és laktinóval készített tésztát, tizenöt pedig csak tiszta mézestésztát. A kora tavaszi virágporhordás kedvezőtlen volt. Április végén a kombinált tésztával etetett családoknál tíz-tizenkét dm-rel több volt a zárt fiasítás, mint a kontroll családoknál. Nozéma jeleit egy családnál sem tapasztaltam. A kombinált tésztával etetett családok közül háromnál május közepén rajzási ösztönt észleltem. Május végén a két csoport között lényeges különbséget nem tapasztaltam. Ezt azzal magyaráztam, hogy április végén és május elején a virágpor-hordás kedvező volt. Olyan helyeken, ahol a tavaszi virágportermés jó és az időjárás nem gátolja a hordást, semmi szükség a virágporpótló anyagok használatéra. Ezzel csak feleslegesen terheljük a méhek emésztőszerveit és életüket megrövidítjük. Olyan vidékeken azonban, ahol sem a korábbi, sem a későbbi tavaszi virágpor-hordás nem biztosított, ott a pótanyagok használata fontos és nélkülözhetetlen a családok felfejlődéséhez. Milyen virágpor-pótló anyagokat, fehérjéket használjunk, és hogyan? A laboratóriumi vizsgálatok azt bizonyítják, hogy lehetőleg csak mézestésztában juttassuk a méheknek, és a pótanyagokat kombináljuk, mert tápértékük eltérő. A Liptovský Hrádok-i vizsgálatok 1975-ben a pótanyagok használatával kapcsolatosan meggyőzőek. A méhek élettartamának vizsgálata (9 napos méhekkel) a következő: tiszta cukorszörppel etetettek Gvügvít-e а ретро ? Az utóbbi évek divatos méhészeti terméke a méhpempő. Kezdetben tudományosan még nem tisztázták eléggé a hatását, élettani értékét. Hihetetlenül magas áron forgalmazták, sokszor csodás hatásokat tulajdonítottak a zselének. Azóta megfelelő helyére került ez a finom méhtermék, és besorolt a hatékony tápszerek és regeneráló gyógyszerek közé. A méhpempő a munkás méhek mirigyváladéka, amivel az anyaálcákat etetik. Anyátlan vagy rajzásra készülő családnál, mesterséges dajkáknál termelődik tavasztól őszig. Mit tartalmaz a pempő? A szokványos alapanyagokon kívül (víz, cukor, zsír, szárazanyagok) hatékony fehérjéket, vitaminokat, olyan anyagokat, amelyek a szervezet egészére serkentően hatnak. A pempő a szervek elégtelen vagy csökkenő működését felújítja, megerősíti, természetes szintre hozza. Segíti a szív, a máj, a vese munkáját, nyugtatóan hat az idegrendszerre, kiegyensúlyozottá teszi a bélcsatorna működését, frissen, rugalmasan tartja a bőrt. Az anyagcserét normális szintre mérsékeli. A sérült szervek, szervréhúsz, sütőipari élesztővel etetettek 32, árnikánnal etettek 35, laktinóval etetettek 30; tebi-szárított élesztővel-etetettek 37, konzervált virágporral etetettek 43; friss virágporral etetettek pedig 49 napig éltek. A fiasítás terjedelmének vizsgálatánál a medo-zmesszel 100 százalék, friss virágporral 129 százalék, konzervált virágporral 113 százalék, laktinó-tebivel 125 százalék, cukorszörpben tojásfehérjével 129 százalék lett az eredmnéy. Mivel a tojásfehérje romlandó, az ezzel készített szörp tárolásra nem alkalmas. Az emészthető fehérjék tartalma szerint: szárított sörélesztő 45 százalék, szójaliszt 37 százalék, szárított zsírtalanított tejpor laktinó 33 százalék emészthető fehérjét tartalmaz. A sütőipari élesztőnek nagy biológiai értéke van, csak az ezzel készített tésztában a porcukorban nem pusztulnak el teljesen az élesztőgombák, ingerük a bélflórát, és emésztési zavarokat okoznak. Az emésztési zavarok elősegítik a nozéma szaporodását. A laktinó az egyik legértékesebb pótanyag, 10 százalékon felül azonban mérgező hatása vanl Egyesek 4 százalékig, mások 10-ig ajánlják adagolását. Kora tavasszal 10 kilogramm porcukorhoz 2,5 kilogramm mézet, egy csomag (400 gr) laktinót, 600 gramm szójalisztet és egy liter vizet adok. így a két pótanyag menynyisége együtt sem haladja meg az öt százalékot. A víz hozzáadásával könynyebben gyúrható, ami fokozatosan kiszikkad belőle. Ha a mézet túladagoljuk, a melegen megpúhul és a tészta szétfolyik. A pótanyagok menynyisége ne legyen húsz százaléknál több, mert a méhek nehezen fogyasztják és túlterhelik az emésztő szerveiket. Legmegfelelőbb a tíz százalékos keverési arányt alkalmazni. Én kora tavasszal, amikor gyengék a családok 5, később pedig 10 százalékos vegyítésben alkalmazom. A legjobb kombinációt MaCiŕka mérnök ajánlja. (Porcukor 65%, méz 25%, tebi-szái-ftott élesztő 5 %, laktino-tejpor 5%.) A Včelár 1980 második számában megjelent cikkben a 10 % tebit és 10 °/o laktinót, erős keveréknek tartom, mert eléri a 20 százalékos felsőhatárt. Figyelembe kell vennünk, hogy a fiasítást csak a fiatal méhek etetik, és ezeknek van nagy szükségük a serkentésre. Az idősebb méhek a kaptárban virágport alig fogyasztanak. A mézes tésztában beadott virágpor, esetleg a pótanyag fogyasztását rákényszerítjük az idősebb méhekre is, s ezzel emésztési zavarokat, és a nozéma szaporodását idézhetjük elől A beadott mézestésztát lehetőleg a fiasltás fölé — a keretekre — helyezzük, hogy a fiatal etető méhek minél könnyebben hozzáférhessenek. Kora tavasszal legmegfelelőbb részükre a kívülről behordott szójaliszt, mivel ezt a fiatal méhek szükségszerűen fogyasztják. Az etetés legyen mindig célszerű, hogy eredményesen méhészkedhessünk. Antal Zoltán szék gyógyulását elősegíti, gyorsítja (pl. bélfekélyek). A vérkeringési megbetegedéseket hatékonyan gyógyítja. Vérképünk javul, az érelmeszesedés és a nagy vérnyomás csökken a méhpempő hatására. A termelt pempőt 72 órás korában fából vagy műanyagból készült kanálkával vagy leszívó készülékkel gyűjtheti össze a méhész. Ajánlatos az összegyűjtött pempőt üvegben légmentesen lezárni és azonnal hűtőszekrénybe helyezni, vagy meghatározott mézmennyiségbe keverni. A pempő hatékonyságát csökkenti, ha levegővel érintkezik, vagy ha fémanyag éri. A mézbe való keverés csökkenti ugyan a pempő lebomlását, de ilyenkor is jó, ha sötét, hűvös helyen tároljuk olyán módon, hogy sem levegővel, sem nedvességgel ne érintkezzék. Fogyasztási formái: vagy szájon keresztül, mézbe keverve, meghatározott adagokban fogyasztjuk, vagy külsőleg, krémbe vegyítve, a bőr felületét alapos megtisztítás után bedörzsöljük vele. A készítmények különféle formákban és néven kerülnek forgalomba. Csak alapos körültekintéssel, a használati utasítás szerint és orvosi tanácsra ajánlatos rendszeresen fogyasztani. (Zs. B.) Hozzászólás az chié -Aíééi
