Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-05 / 14. szám

2

SZABAD FÖLDMŰVES

1980. április 5.

A politikai nevelő és ideológiai manka fokozásával a dolgozók mozgósításáért

Folytatás az 1. oldalról)

HOSSZÚ FOLYAMAT A NEVELÉS

A szocialista ember nevelése bonyolult, hosszú távú, időben körülhatárolatlan folyamat. A szocialista ember a szocializmus és a kommunizmus építésének sokrétű folyamatában formálódik és érik. Hat rá a család, az iskola, a munkaközösség, az üzem és község élete és problémái. A nevelés folyamatában szem előtt kell tartanunk, hogy nem létezik abszolút tökéletes, hibátlan, különféle gyengeségektől mentes ember. A becsületesség, munkaszeretet, áldozatosság, igazságosság, haladás, hazafiság és internacionalizmus iránti érzék nem születik az emberrel, ezek a tulajdonságok a nevelés és a pozitív példa hatására alakulnak ki benne. Eszményképünk nem valamilyen természetfölötti hős, hanem a dolgos, a szocializmus ügyéhez hű ember, a meggyőződéses hazafi és internacionalista. Az ilyen emberek a szocializmus úttörői és napjaink forradalmiságát képviselik. Napjaink hősei a szocialista munkabrigádok tagjai, akik érvényesítik a haladó termelési módszereket, a bányászok, akik készek feláldozni szabad szombatjaikat és vasárnapjaikat is, a vasutasok, akik hősiesen harcolnak a kedvezőtlen időjárás ellen, az építőipar, az egységes földművesszövetkezetek, a kórházak, az iskolák, a szolgáltatások dolgozóinak ezrei, azok, akik védik népünk békés munkáját és szocialista rendünket, mindazok, akik társadalmunknak többet adnak, mint amennyit kötelesek adni. Az ilyen emberek nemcsak egyszerű szimbólumok, hanem tényleges, élő hősök, akiket pártunk és szocialista rendszerünk nevelt.

A beszámoló negatív jelenségként érintette az egyenlősdiséget, s megállapította, hogy csak a munka szerinti jutalmazás a helyes és jellemző a szocializmusra, ezzel ellentétben az egyenlősdi megalapozza a tényleges egyenlőtlenséget, igazságtalanságot és követelményeivel fékezi a munkakezdeményezést, az áldozatkészséget és semmi köze sincs a szocializmushoz. Mindenütt, ahol a szocialista erkölcsösei ellentétben megszegik a szocialista jutalmazás elveit, csökken a politikai nevelő munka hatása, lankad a dolgozó ember felelősségérzete és a jó gazda tudata. E területen az elméletben, a propagandában és az agitáéióban sok feladat hárul ránk.

AZ IFJÚSÁGRÓL

A beszámoló további részében meg: állapította, hogy a szocialista módon gondolkodó és cselekvő ember, a sokoldalúan fejlődő személyiség formálása a társadalomtól, mindennapi problémáitól nem elvontan történik. Ezt a folyamatot számos szociális, gazdasági, politikai és ideológiai, egyszersmind belső és nemzetközi tényező befolyásolja. Egyikük sem be'■■мявавваппвяанвапавнавяаавя

részéről történő értékelés nem formális, hanem megfelel a kádermunka elveinek, ott nincs táptalaj a tisztségekkel való visszaélésre. Minden felelős dolgozó elbírálásának alapvető mércéje legyen fenntartás nélküli hűsége a szocializmus ügyéhez, eszmei és erkölcsi fejlettsége. Csak a szocializmushoz hű s odaadását konkrét tettekkel nyíltan kifejező ember képes lelkesíteni és irányítani a közösséget, példát mutatni munkájával és magánéletével. Az tlyen emberekre kell támaszkodnunk, őket kell tisztségekkel megbíznunk, nem szabad sajnálnunk az időt, hogy foglalkozzunk velük. Ez a záloga annak, hogy kisebb lesz a bürokrácia, a szűk látókörű tárcasovínizmus és a felelőtlenség.

Ne feledjük, hogy sok ember a párttal, a szocializmussal, ideológiánkkal és céljainkkal kapcsolatos elképzeléseit aszerint alakítja ki, hogyan viselkednek, cselekednek és dolgoznak a párt- és állami szervek, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a nemzeti bizottságok tisztségviselői, a gazdasági vezetők. Ezt valamennyiünknek tudatosítanunk kell, eszerint kell hoznunk döntéseinket és cselekednünk. A politikai nevelő munka hatékonysága jelentős mértékben ettől függ.

CSAK A SZOCIALIZMUSBAN

LEHET DEMOKRACIA

A beszámoló további része a szocialista életmód kérdését érintette. A szocialista társadalmat a nép anyagi és kulturális színvonalának szüntelen emelkedése, nagyvonalú szociálpolitika jellemzi. A szociális életmód globális eredménye azoknak a forradalmi változásoknak, amelyeket a kommunista párt vezetésével a nép valósított meg politikai, szociálgazdasági és kulturális téren. Életmódunk magába foglalja az ember alkotó aktivitásának széles területét, ösztönzően hat nemes tulajdonságaira. A szocialista ember kezdeményezően részt vesz a társadalmi problémák megoldásában, magáévá teszi kollektívája problémáit, községe, kerülete az egész társadalom örömeit és gondjait. Jellemző vonása a fogyatékosságokkal és mindazzal való meg nem alkuvás, ami kárára van a szocializmusnak. Büszke szocialista hazájára, de tiszteli más nemzeteket és kultúrájukat, hazafi és internacionalista. Idegen tőle a fajgyűlölet, az emberek megkülönböztetésének minden megnyilvánulása, a vallási összeférhetetlenség és a sovinizmus. Műveltségre és ismeretek szerzésére törekszik, élete értelmét alkotó tevékenységben, a társadalmi javak megteremtésében látja. Mély és felelősségteljes kapcsolat fűzi családjához. Tudatosan beilleszkedik a társadalmi haladás és a világbéke harcosainak soraiba. A szocialista életmódot az egyéni, csoport- és társadalmi érdekek összhangja jellemzi. A szocialista életmód kialakításának

»■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■i

kólákkal, tudományos ás kulturális

központokkal bővült. Fellendülése legjobban a Slavin magaslatairól látható, ahol e szent helyen, a legjobban átárazzuk azok haditetteinek nagyságát, akik életüket áldozták szabadságunkért, és itt alusszák örök álmukat.

A 19. és a 375. gárda-lövészhadosztélyt a Vörös Zászló Renddel tüntették ki Bratislava felszabadításáért. A 93. lövész- és a 27. páncélos dandár a Szuvorov Rend 2. fokozatát kapta. A 23., 24. és 25. lövészgárdahadosztály, a 252. és a 409. lövészhadosztály és további egysége elnyerték a megtisztelő „bratislavai“ elnevezést.

A város is nagyra becsülte felszabadítóit: 103 parancsnoknak adományozott díszpolgárságot, azoknak, akik a lenagyobb érdemeket szerezték Bratislava felszabadításában. Többségükben a 7. gárda-hadsereg kötelékeinek a parancsnokai voltak. Bratislava díszpolgárai között van MALINOVSZKIJ marsall, ZAHAROV és TYIMOSENKO marsall, KRASZNOVSZKIJ légügyi marsall, SUMILOV, OSZTACSENKO, GRIGOROVICS, KRUZE, PLIJEV, JEREMEN tábornokok, HOLOSZTYAKOV altengernagy és mások.

Természetesen a bratislavai—brnói hadművelet tovább folytatódott. A 2. ukrán front támadó egységei Bratislavától északra a Kis-Kárpátokon keresztül fokozatosan eljutottak a Morva folyóig, s itt elkezdték harcukat a morvaországi erősítések elfoglalásáért. A hadművelet Brno és környéke felszabadításával április végén végződött. A szovjet hadsereg ezzel megteremtette a feltételeket arra, hogy megkezdje általában az európai hadszíntér utolsó hadműveletét, a legendás prágai hadműveletet.

JÄN MICATEK

és megszilárdításának feladatát a reakciós tőkés befolyással szembeni ideológai harc részeként fogjuk fel.

A kapitalizmustól eltérően, a szocialista társadalomban az ember nerp a tárgyak rabszolgája, hanem kell, hogy a tárgyak szolgálják az embert, elősegítsék sokoldalú fejlődését, gazdagítsák életét.

A szocialista életmód, a szocialista társadalmi viszonyok, az új ember formálása szervesen összefügg a szocialista demokrácia elmélyítésével. A politikai és ideológiai felépítmény egyéb értékeihez hasonlóan a demokrácia is csak osztályszempontb’ól ítélhető meg. A kapitalizmustól eltérően, amely szavakban hirdeti a demokráciát, de a gyakorlatban könyörtelenül lefojtja a dolgozók tényleges emberi életre törekvését, a mi társadalmi rendszerünk valós tartalmat ad a szabadság, az emberi jogok, a demokrácia és az igazságosság fogalmának. Számunkra demokratikus az, ami a nép, a szocializmus, s természetesen az ember érdekeit szolgálja. Az igazi demokrácia csak a szocializmusban lehetséges és csak itt fejlődik teljes mértékben. Propagandánknak offenzív szellemben, meggyőzően fel kell tárnia a demokrácia osztályjellegét, megmagyarázva, hogy a szocializmus fejlődése fő irányának meghatározója a nép cselekvő és kezdeményező részvétele az állam és a népgazdaság irányításában, a szocialista társadalom további fejlődése célravezető útjainak keresésében és e fejlődés megvalósításában. A szocialista demokrácia fejlesztésében pótolhatatlan szerepük van a nemzeti bizottságoknak.

Nagy sikereket értünk el a lenini nemzetiségi politika megvalósításában. Nemzeteink és nemzetiségeink egysége a csehszlovák szocialista államiság tartóoszlopa. Feladatunk, hogy következetesen küzdjünk egyrészt az antikommunista erőknek nacionalista megnyilvánulások előidézését célzó kísérletei, másrészt a múltnak nemzetiségi területen megnyilvánuló csökevényei ellen is.

(Bílak elvtárs beszámolójának további részét lapunk jövőheti számában kivonatosan közöljük.)

Késett a tavasz

SÜRGŐS TENNIVALÓK

A közelmúltban Németh Jenő miniszterhelyettes vezetésével megtartatta első ülését a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növénytermesztést irányító bizottsága.

Az ülésen megállapították, hogy az eléggé kedvezőtlen hideg időjárás miatt később került az árpa a vetőágyba, mint általában szokott. Különösen a közép- és a kelet-szlovákiai kerületben késtek a vetéssel. Sajnos hüvelyesekből, mákból, takarmánykeverékből * lóheréből sem sikerült a tervezett mennyiséget a földbe juttatni. Nem sikerült megoldani kellőképpen a korai burgonya csíráztatását sem, pedig lényegesen fontos, hogy július közepétől már saját termésű burgonyával tudjuk fokozatosan ellátni a piacot. Jelen pillanatban még nincsen elegendő ültetőanyag ipari burgonyából sem, de ez a feladat rövidesen megoldódik. A bizottság különböző intézkedéseket javasolt a vetőmag és Ultetőanyag beszerzésére.

Közismert, a növénytermesztést idén valamivel több mint 18 százalékkal szeretnénk növelni. Ennek a kitűzött célnak elérése fokozott feladatot ró a mezőgazdaságban dolgozókra, kora tavasztól a késői betakarításig. Éppen ezért különösen nagy gondot szükséges fordítani a gépek maximális kihasználására, hogy lehetőleg agrotechnikai határidőben kerüljön a jól előkészített talajba a minőségi vetőmag, ültetőanyag és a palántafélék. Nagyon sok múlik a mezőgazdaságban dolgozók becsületes helytállásán, azon, hogy a gépeket az ismert nehézségek ellenére megfelelően, időben megjavítsák és már mostantól hoszszabbított műszakban dolgozzanak.

Az elkövetkező napokban sor kerüf a cukorrépa vetésére. Az elmúlt években ennek a fontos munkának az elvégzése nem mindig volt a legsikeresebbnek mondható. Ennek több objektív és szubjektív okát sorolhatnánk fel. A megtörtént hibákból levonva a tanulságot az eddiginél tökéletesebben kellene elvégezni a cukorrépa vetését.

Az ősziek teleléséről általában megállapítható, hogy nincsenek komolyabb károk. Igaz, ez csak a nyugatszlovákiai kerületben biztos, mivel a másik kettőben még sok helyütt hó borította a talajt. Mivel a vetések egy része későn kelt, és elég gyenge a búza, a legsürgősebben el kell végezni a nitratációt. TÓTH DEZSŐ

csülhető le a politikai nevelő munkában. Ebből következik az a követelmény, hogy az ideológiai munka legyen átfogó jellegű. Ez a követelmény, amely magába foglalja a világnézeti, erkölcsi ’és munkára nevelés kapcsolatát, megkülönböztetett hozzáállást igényel. Az emberekkel nyíltan, közérthetően, meggyőzően és hozzáértően kell beszélni, tekintetbe kell venni a környezeti, szociális, nemzetiségi és korösszetétel, valamint az életfeltételek sajátosságait, illetve az eltérő tapasztalatokat.

A beszámoló ezt a követelményt különösen vonatkoztatja az ifjúsággal való foglalkozásra. Gyakran emlegetik, hogy a fiatalok nem élték át és saját tapasztalataikból nem ismerik a kapitalizmust, nem kellett osztályküzdelmeket vívniuk. Valóban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tapasztalathiány akadályozza őket abban, hogy a szocializmus értékeit a magukévá tegyék. Profiljukat pozitívan határozza meg az a körülmény, hogy a szocializmusban nőnek fel, s ezért már kevésbé hatnak rájuk a múlt eszmeipolitikai és erkölcsi befolyásai. A fiatal nemzedék élete egybekötődík a szocializmus fejlődésének távlataival, melyek elérésében látja az ifjúság küldetésének értelmét és lényegét.

A fiatalok nagyon szigorú kritériumok szerint ítélik meg, mi a jó és mi a rossz. Különösen érzékenyek arra, ha a szavak és a tettek egymással ellentétesek, nagyon bántja őket a következetlenség, a formalizmus, az elvtelenség és a képmutatás. Am mindebben nem ismerik ki könnyen magukat. A tapasztalatok hiánya gyakran akadályozza őket abban, hogy megkülönböztessék az igazi értékeket a szép csomagolású álértékektől, nem mindig tudják megkülönböztetni, ki az, aki valóban jót akar nekik és ki az, aki csak hamisan hízeleg. Mindig szívesen emlékezünk vissza azokra a pedagógusokra, művezetőkre, feletteseinkre, akik ugyan szigorúak voltak hozzánk, de valamire mégis megtanítottak minket.

A fiatalok nem szeretik az erkölcs* prédikálást, de ha valakit arra ösztönzünk, hogy tisztelje szüleit, munkáját, belátó legyen az idősek iránt, tartsa tiszteletben a szocialista együttélés alapvető normáit, tegye magáévá a szocialista erkölcsöt és illedelmesen'viselkedjék a nyilvánosság előtt, ez nem erkölcsprédikálás, hanem a nevelés elválaszthatatlan, kötelező része. Ugyanúgy, ahogy nem helytálló az a leegyszerűsített elképzelés, hogy a fiatalokat kézen fogva kell vezetnünk, az előző nemzedék hű utánzására kell nevelnünk, rájuk kell kényszerítenünk az előző nemzedék életmódját, nem helyes az a nézet sem, hogy a fiatalokat magukra kell hagynunk fejlődésükben, — szögezte le a beszámoló.

Bilak elvtárs a továbbiakban népgazdasági kérdéseket érintett, főként az irányítás és tervezés tökéletesített rendszerének bevezetését, mely feltételezi a gazdasági fejlődés minder rendelkezésünkre álló erőforrásánál mozgósításáa, a nemzetközi szocia lista integráció elmélyítését, a világ gazdaság változásaiból következő ú problémák megoldását, a munkatér melékenység fokozásának döntő té nyezőjeként a tudomány és a techni ka eredményeinek jóval nagyobb mé retü alkalmazását. Ideológiai frontunl minden szakaszának jól fel kell ké szülnie, hogy képes legyen érthetőét megmagyarázni, mit várunk el min den egyes dolgozótól, milyen konkréi feladata lesz az irányítás tökéletest tett rendszerének megteremtésében Ideológiai munkánk egyik döntőer fontos feladata, hogy megmagyaráz zuk a gazdasági fejlődésünk külső é; belső feltételeiben bekövetkezett mél} változások okait, jellegét és követkéz ményeit, megmagyarázzuk, mi vonat kozlíc ebből fejlődésünkre és mun kánkra a nyolcvanas években. Ki bel domborítanunk annak feltétlen szűk ségességét, hogy tevékenységünk va lantennyi területén fokozódjék az igé nyesség és a teljesítmény, az ered mények és az emberek értékelésébei emeljük magasabbra a mércét.

A VEZETŐK FELELŐSSÉGÉRŐL

szólott a továbbiakban a beszámoló A párt minden szervének, szervezeté nek és minden kommunistának hatá rozottan érvényesíteni kell ezeket a: igényeket. Annál inkább vonatkozil ez a központi, állami és gazdaság szervek felelős dolgozóira. Nagy ré szűk becsületesen és áldozatosan dől gozik, nagyfokúan igényes a maga é: az irányítása alatt állók munkájává szemben. Ügyelnek egészséges alkotó légkör kialakítására a munkaközös ségekben, érvényt szereznek a műsza ki és gazdasági haladásnak. Egyesei közülük azonban kibújnak a felelős ség alól, a fogyatékosságokat csak a irányítás alóbb fokain keresik, nen veszik észre, hogy éppen náluk a mi nisztériumokban, a termelési-gazdasá gi egységekben, továbbra is nagy i rutin- és sablonszerűség, kevés az ön kritika. Sajnos, olyanok is akadnak akik mások sikereit előszeretettel maguk javára írják, ezeken élősköd nek, viszont másokat tesznek felelős sé a kudarcokért, amelyekért elsősor ban ők felelnek.

A nevelő munkában rendkívül fon tos szerepe van a személyes példamu tatásnak. Tisztségbe emeléssel mé senki sem vív ki magának megbecsű lést, tiszteletet, ezt mindenki csaki lelkiismeretes és felelősségteljes mur kájával, tudásával, az .új, a halad iránti érzékével, az emberekhez é szükségleteikhez való figyelmes viszc nyúlásával vívhatja ki. A posztjává visszaélő tisztségviselő rossz fény vet sok ezernyi derék, becsületes em bérré. Ott, ahol a pártalapszervezete és a szakszervezetek nem tűrik talpnyalást és a karrierizmust, ahc kialakították a bírálat és önbírála egészséges légkörét, ahol a vezető

35 éve szabadult fel Szlovákia fővárosa

A SZOVJET HADSEREG NAGYSZERŰ HADMÚVELETE

A szabadság örömet sugárzó légkörében éltük át a 35 év előtti első tavaszi napokat. Telve lelkesedéssel, szinte megittasodva attól a tudattól, hogy a hős szovjet hadsereg kiűzte városainkból és községeinkből a kegyetlen hitlerista gégemetszőket, akik hazai cinkosaikkal, a klérofasisztákkal együtt sanyargatták népünket.

Határtalan boldogságérzés volt, amikor az ember a melengető napsütésben szabadon lélegezhetett, reménykedve tekinthetett a jövőbe, nem kellett rettegnie a bombázásoktól, meg a fasiszta terrortól.

Am ezen az ünnepnapon legalább lélekben térjünk vissza 1945 emlékezetes tavaszi napjaihoz, s elevenítsük fel a dunai főváros, Bratislava felszabadulásában döntő szerepet játszó eseményeket.

A fasiszta hadvezetés 1945 elején elhatározta, hogy a Kis-Kórpátok lejtőin Bratislava irányában védelmi vonalat épít ki a szovjet hadsereg előrenyomulásának feltartóztatására. A várost erőddé nyilvánították és aknaövezetekre osztották. Am már semmir lyen erőd sem tudta felíariózíatni a szovjet csapatok előretörését, noha ezt az erődöt — die Festung Pressburg — az utolsó katonáig akarták védeni. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szilárd erődítmény bevétele nem volt könnyű dolog.

Banská Bystrica felszabadítása után befejeződött a közép-szlovákiai hadművelet utolsó szakasza, amelyhez közvetlenül kapcsolódott a szovjet

hadsereg csehszlovákiai felszabadító harcainak harmadik szakasza. A 2. ukrán front csapatai MALINOVSZKIJ marsall vezetésével űzték az ellenséget, amely néhány évvel ezelőtt igényt tartott Európa népeinek uralására. Így került sor már 1945 márciusának második felében a szovjet Tiadsereg utolő csehszlovákiai hadműveletének, a bratislavai—brnói operációnak megkezdésére azzal a céllal, hogy felszabadítsák a két várost. A hadművelet március 25-én kezdődött és május 5-én fejeződött be. A szovjet és további szövetséges csapategységek aztán a Garam felöl Bratislaván át Brno felé vonultak, majd Znojmo és Plzeň felé vettek irányt.

A 2. Ukrán front csapatainak támadása március utolsó napjaiban szerves része lett a szovjet csapatok nyugat-magyarországi általános offenzívájának. Közeledett a döntő nap, a szovjet csapatok rendkívül gyorsan haladtak előre Bratislava irányában, s az ágyúzás április első napjaiban elhallatszott a városba. A bratislavaiak azonban nem sejtették, hogy a 2. ukrán front parancsnoksága úgy döntött, megkíméli a várost a pusztító harcuktól, s parancsot adott, hogy stratégiai manőverezéssel lepjék meg az ellenséget. A városban már szovjet felderítők tevékenykedtek. Gondoljunk csak például A. G. Tyepljakovra, akinek a fasiszták nyomára akadtak, s akit élve akartak elfogni. Még továbbítani tudott néhány hírt, s parancsot adott tüzéreinek, tüzeljenek rál

Nem értették, ezért megismételte a parancsot. Inkább így esett el, mint az SS-legények fegyvereitől. A Slavínon alussza örök álmát...

A felszabadító harcok súlypontja a

7. gárda-hadseregre nehezedett. Keretében harcolt a 25. gárda-hadosztály és a tüzérbadosztály. A szovjet hadvezetés a támadás lassítása nélkül igyekezett megtörni a fasiszták ellenállását, hogy ne engedjen nekik időt védelem kiépítésére, s így elkerüljék a hosszadalmas harcot. A dunai hadiflotta 1. és 2. dandára is tevékenyen bekapcsolódott a bratislavai harcokba.

A bratislavaiak már április 2-án megérezték a szovjet csapatok közvetlen jelenlétét. A 7. gárdahadsereg

25. és 23. hadtestének csapatai ezen a napon kezdték meg a közvetlen harcokat Szlovákia fővárosának felszabadításáért. Április 4-én tetőztek a harcok, s a fasiszták bekerítéstől tartva, megkezdték egyes csapategységeik nyugatra szállítását, s ekkor történt meg a város felszabadulása. Az utolsó ellenállást Ligetfalun (Petržalkán) tanúsították a nácik, de a 46. hadsereg 10. lövészhadosztálya a dunai folyami hadiflottával karöltve ezt április 5-én felszámolta. Moszkva e napot 224 ágyú húsz üdvlövésével köszöntötte.

Harmincöt év telt el ezen emlékezetes nap óta. A Duna gyöngye az eltelt három és fél évtized alatt a felismerhetetlenségig megváltozott. Nagyobb, újabb, szebb lett. Üj üzemekkel, nagyszabású lakótelepekkel, is-