Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-05 / 14. szám
1980. április 5. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Szilárd barátság és teljes nézetazonosság Tovább a lenini úton Tanácskozott az MSZMP XII. kongresszusa Bohuslav Chňoupek, a CSKP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter hivatalos látogatást tett Moszkvában és megbeszéléseket folytatott szovjet kollégájával Andrej Gromiko külügyminiszterrel, az SZKP Politikai Bizottságának póttagjával. A kölcsönös megértés és a teljes nézetazonosság jegyében folyt tárgyalások befejezése után külügyminiszterünk körutat tett a Szovjetunióban. A tárgyalásokról kiadott közös közlemény bevezetőben méltatja országaink és vezetőik kapcsolatai erősítésének nagy jelentőségét, emlékezett a tíz évvel ezelőtt megkötött csehszlovák—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés májusi évfordulójára. A külügyminiszterek kiemelték, hogy országaink mindent megtesznek a szocialista közösség sokoldalú erősítéséért, a testvéri országok együttműködésének és összeforrottságának fokozásáért. Ezzel kapcsolatban kidomborították a Varsói Szerződés szervezetének . jelentőségét és legfelsőbb szerve, a Politikai Tanácskozó Testület ülésein kijelölt feladatok fontosságát. A Varsói Szerződés már 25 éve' megbízhatóan védelmezi a tagországok biztonságát és egyezteti a béke és az európai együttműködés biztosítására irányuló erőfeszítéseiket. A külügyminiszterek tájékoztatták egymást a fasizmuson aratott győzelem, illetve Csehszlovákia felszabadulása 35. évfordulójának ünnepségeiről. A nemzetközi helyzetet elemezve megállapították, hogy valójában valamennyi földrész népei ellenzik bizonyos NATO-körök kísérleteit, hogy feltartóztassák és visszafordítsák az enyhülés folyamatát, s a lázas fegyverkezés újabb fordulóját indítsák el. Rámutattak a decemberi NATO-tanácsülés ama határozatának veszélyességére, hogy közép-hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítését tervezik. Európában, azon a földrészen, ahol a fasiszta agresszorok elleni nagy történelmi harc győzelmesen befejeződött, az ilyen cselekvés ellentétes a népek biztonságával, az enyhülés, érdekeivel, azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket a helsinki záróokmányban és az ENSZ Alapokmányában vállaltak az államok. A felek állást foglaltak a sokoldalú és kétoldalú leszerelési tárgyalások folytatása mellett, konkrét eredményeket szorgalmaznak. Megerősítették, hogy ha a NATO visszavonja a középhatótávolságú nukleáris rakéták gyártására és nyugat-európai telepítésére vonatkozó döntését, vagy e terv megvalósítását hivatalosan leállítják, sor kerülhet a közép-hatótávolságú rakétafegyver kérdésének megtárgyalására. Megelégedéssel állapították meg, hogy az enyhülési politika és az együttműködés mély gyökereket eresztett az európai politikai gyakorlatban. Ez a politika még szembetűnőbben érvényesült az Egyesült Államok agresszív és terjeszkedő erői azon kísérleteinek fényében, hogy letérítsék az emberiséget az enyhülés, a biztonság szilárdítása, az egyenjogú együttműködés kibontakoztatása útjáról, melyet földrészünk országai és népei az elmúlt évtizedben követtek. A nyilatkozat továbbá leszögezi: A Szovjetunió és Csehszlovákia szükségesnek tartja, hogy mindazok, akik magukévá teszik az enyhülés és a béke ügyét, egyesítsék erőfeszítéseiket a hetvenes években elért eredmények megőrzésére és meghatványozására. A két fél meggyőződése, hogy ehhez az utat az európai biztonság további szilárdítására és a bizalom erősítésére vonatkozó, a Varsói Szerződés tagállamai által javasolt intézkedések széles körű programjának a megvalósítása nyitja meg. Szintén nagy jelentőséget tulajdonítanak a helsinki záróokmányt aláíró államok képviselői őszi madridi találkozójának. Felszólítanak valamennyi érdekelt államot, fokozzák a találkozó előkészítését, hogy mindkét európai fórum kiegészítse egymást és gyakorlati eredményekhez vezessen. A felek eszmecserét folytattak az Afganisztán körül kialakult helyzetről. Chňoupek elvtárs hazánk teljes támogatásáról biztosította a kérdéssel kapcsolatos szovjet álláspontot és Brezsnyev elvtárs arra vonatkozó februári nyilatkozatát, hogy a probléma politikailag csakis az afgán kormány és nép elleni külső beavatkozás valamennyi formájának megszüntetésével, továbbá olyan biztosítékok alapján rendezhető, hogy éz a beavatkozás nem ismétlődik meg. Csehszlovákia és a Szovjetunió szolidáris Vietnamnak, Laosznak és Kambodzsának a délkelet-ázsiai béke biztosítására, a jószomszédi kapcsolatok és až együttműködés fejlesztésére irányuló erőfeszítéseivel. Komoly veszélyt jelent Peking hegemonista politikája, amely sokban megegyezik az imperialista körök jelenlegi cseTeTte"deteivel. Meggyőződésük, hogy határozottan szembe kell szállni ezzel a politikai irányvonallal. A felek üdvözölték a zimbabwei hazafiak átütő erejű győzelmét, mely az afrikai gyarmatosítás és fajüldözés teljes felszámolása szempontjából történelmi jelentőségű. Chňoupek elvtárs hivatalos csehszlovákiai látogatásra hívta meg Andrej Gromikót. A testvéri Magyarország és az egész szocialista közösség életének nagy eseménye volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak a múlt héten lezajlott XII. kongresszusa. A 800 ezer magyar kommunistát 767 küldött képviselte, s jelen voltak a testvérpártok küldöttségei is. Az SZKP küldöttségét Andrej Kirilenko, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, a CSKP küldöttségét Josef Kempný, a Központi Bizottság Elnökségének tagja, a KB titkára vezette. Az MSZMP Központi Bizottsága előzetes jelentést terjesztett a küldöttség elé, adatokat szolgáltatva a pártmunka és a társadalmi élet főbb területeiről. A kongresszuson Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára terjesztette elő a KB beszámolóját. A nemzetközi helyzetet és Magyarország külpolitikáját értékelve a beszámoló megállapította: „Mi — mint közismert — a szocializmust építő népekkel, a világ haladó erőivel vagyunk szolidárisak. Ez érvényesül pártunk nemzetközi munkájában, kormányzatunk mindennapi külpolitikai tevékenységében is. A szocialista országokkal szoros együttműködésre, a fejlődő, az el nem kötelezett országokkal baráti kapcsolatokra törekszünk. A fejlett kapitalista országokkal a békés egymás mellett élés, az egyenjogúság, a belügyekbe vaiö be nem avatkozás elve alapján a kölcsönös érdekeknek megfelelő politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatok épültek ki, és készek vagyunk ezeket továbbfejleszteni a jövőben is". A társadalmi viszonyok fejlődését így jellemezte a beszámoló: „Hazánkban a társadalom osztálytagozódása a legutóbbi öt évben nem változott. A munkások részaránya jelenleg kereken 59, a szövetkezeti parasztságé 13, a szellemi foglalkozásúaké 25, a kisárutermelőké pedig 3 százalék. Társadalmunkban a kizsákmányoló tőkés, földesúri osztályok felszámolásával megszűntek a kibékíthetetlen osztályellentétek. Hazánkban csak egymással szövetséges, dolgozó osztályok és rétegek vannak, érdekeik folyamatos egyeztetése a politika el nem hanyagolható, állandó feladata. A munkásosztály az egész nép érdekében eredményesen tölti be vezető szerepét. Politikai súlya, állásfoglalása, aktivitás és kezdeményező készsége, szemlélete és magatartása jó irányban befolyásolja az egész társadalom szemléletét és magatartását. A szocializmus építésének elengedhetetlen feltétele, népünk érdeke, hogy a munkásosztály vezető szerepe tovább erősödjék“. A társadalmi fejlődés kérdéseit taglalva, a nemzeti összefogás fontosságát ecsetelve a beszámoló így foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel: „A szocialista alapokon nyugvó társadalmi összefogásnak fontos része, hogy az itt élő nemzetiségiek hazánk egyenjogú állampolgáraiként vesznek részt az építőmunkában, a politikai életben. Anyanyelvűket szabadon használják, nemzeti kultúrájuk ápolásához és fejlesztéséhez megfelelő segítséget kapnak. A nemzetiségek otthonra leltek, jól érzik magukat hazájukban, a szocialista Magyarországon. Pártunk a lenini nemzetiségi politika következetes érvényesítését fontos elvi kérdésnek tekinti. Mindent megtesz, hogy a nemzetiségiek továbbra is aktív részesei legyenek társadalmi, politikai életünknek, megőrizzék és gazdagítsák nemzeti hagyományaikat, kultúrájukat. Arra törekszünk, hogy a hazánkban élő német, szlovák, délszláv, román nemzetiségiek és a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségiek hozzájáruljanak népeink barátságának és internacionalista együttműködésének elmélyítéséhez.“ A beszámoló összefoglalta a gazdasági építőmunka eredményeit, majd így jelölte meg a további teendőket: „Á VI. ötéves terv időszakában a gazdaságpolitika fő célja az legyen, hogy lassúbb fejlődési ütem mellett, a gazdasági fejlődés minőségi tényezőinek kibontakoztatásával, a termelés nemzetközi versenyképességének fokozásával javítsuk a népgazdaság egyensúlyát és szilárdítsuk meg az elért életszínvonalat. Most átmenetileg reálisan ezt a célt tűzhetjük ki magunk elé.“ A továbbiakban a beszámoló az életszínvonal további alakulásával kapcsolatos teendőket vázolta fel, majd a szocialista tudat fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket taglalta. Megállapította: „Társadalmunk mai tudati állapotát alapvetően a népünk gondolkodásában végbement pozitív változások határozzák meg. Ez igaz akkor is, ha tudjuk, hogy ez a folyamat nem volt ellentmondásoktól mentes, és ma sem az. A mi gyakorlati tapasztalataink is igazolják azt a régi marxista igazságot, hogy a társadalom tudata, az emberek gondolkodása lassabban fejlődik, mint ahogy az életkörülmények változnak. Ezt azonban nem tekinthetjük mentségnek társadalmi gyakorlatunk következetlenségeire, nevelőmunkánk gyengeségeire és arra sem, hogy ideológiai tevékenységünkben számos kérdésre még' nem tudtunk kielégítő választ adni. A nemzetközi ideológiai osztályharc éleződése is nagyobb követelményeket támaszt az ideológiai munkával szemben. Ideológiai munkánknak elő kell segíteni, hogy társadalmunkban megvalósuljon a közélet és a magánélet harmonikus egysége“. A pártmunka értékelésével kapcsolatban a beszámoló megjegyezte, hogy „a pártdemokrácia további fejlesztése nélkülözhetetlen feltétele a megalapozott, a realitásokkal számoló határozatoknak, növeli a párttagság felelősségét, aktivitását a végrehajtásban. A jövőben még inkább olyan szellemnek és munkastílusnak kell érvényesülnie, hogy a párt fórumain meg lehessen vitatni minden odatartozó kis és nagy kérdést, mely a párt, az ország, a nép életét érinti. A párt minden tagja érezze kötelességének, hogy nézeteit, véleményét, álláspontját a párt fórumain fejtse ki. A párttagok viszont minden esetben kapjanak választ kérdéseikre és tájékoztatást javaslataik sorsáról.“ A párt nemzetközi tevékenységével kapcsolatban a beszámoló leszögezte: „A nemzetközi kommunista mozgalom egységéért vívott harc megköveteli a marxizmus—leninizmus alapvető tanításainak védelmét, az egységbontás elleni határozott fellépést. Pártunk következetesen harcol az álforradalmi tendenciák, a marxizmus—leninizmus jobboldali és álbaloldali torzításai, a szakadár törekvések ellen. Szembeszállunk az antikommunizmussal és a szovjetellenesség régi és új megjelenési formáival. Határozottan elutasítjuk a maoizmust, mint gyökerében antimarxista ideológiát. Pártunk arra törekszik, hogy ápolja, fejlessze, erősítse együttműködését minden testvérpárttal.“ A szovjet, a vietnami és a kubai testvérpárt küldöttségének vezetői a kongresszuson, a többi testvérpárt képviselői barátsági gyűléseken szólaltak fel és köszöntötték az MSZMP XII. kongresszusát. A CSKP küldöttsége Josef Kempný elvtárs vezetésével a székesfehérvári Könnyűfémműbe látogatott el. Kempný elvtárs beszédében egyebek között méltatta országaink bővülő kapcsolatait. Az MSZMP XII. kongreszsusa Kádár János elvtárs zárszavával befejezte a vitát, jóváhagyta a beszámolót, a határozati javaslatot, egyetértett Kádár elvtárs zárszavával, majd a párt új vezető szerveinek megválasztásával befejezte munkáját. A KB első titkárává ismét Kádár Jánost választották meg. I— ■»HUlWilWHH Első lépések a szoviet-nicaraguai együttműködés megteremtésére Szabad hazában szocializmust építve Moszkva a közelmúltban nicaraguai párt- és kormányküldöttséget látott vendégül. A hivatalos baráti látogatást tett küldöttség tagja volt Tomas Borge belügyminiszter, Henry Ruiz tervezési és Humberto Ortega nemzetvédelmi miniszter, a Sandinista Front nemzeti vezetőségének tagjai és Moises Hassan Morales, a kormány vezető tanácsának tagja. Személyükben első ízben üdvözölhették Moszkvában a megújuló Nicaragua magas rangú vezetőit. A baráti légkörben, a kölcsönös megértés jegyében lefolyt tárgyalásokon a kétoldalú kapcsolatok témája mellett a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdését is megvitatták, és szóba kerültek az SZKP és a Sandinista Nemzeti Felszabadítás! Front kapcsolatai is. A tárgyalások befejeztével több okmányt írtak alá. Az egyik a két párt kapcsolatainak tervére vonatkozik. Az államközi kapcsolatok fejlesztésére vonatkozóan több megállapodást kötöttek: kereskedelmi megállapodást, áruszállítási jegyzőkönyvet írtak alá, egyezmény jött létre gazdasági, műszaki, kulturális és tudományos együttműködésről. A tárgyalásokról kiadott közös közleményben a felek hangot adtak a nemzetközi feszültség kiéleződése miatti nyugtalanságuknak, állást fog laltak az enyhülési folyamat erősítése mellett. Ogy vélik, a békéért és a biztonságért vívott küzdelem fő iránya a hegemnnizmus mindenfajta megnyilvánulásának kiküszöbölése a nemzetközi életből. Elítélték egyes országok uralmi törekvéseit, amelyek abban öltenek testet, hogy a világ egyes térségeit „létérdekeiket“ érintő övezetté nyilvánítják. Mindkét ország elítélte a latinamerikai országok belügyeibe való beavatkozás imperialista politikáját. A közös közlemény aláhúzza az el nem kötelezett országok mozgalmának jelentőségét, állást foglal az apartheid és a faji megkülönböztetés ellen. Elítélték a NATO eurorakéta-döntését, a latin-amerikai belügyekbe való imperialista beavatkozási kísérleteket, s az afganisztáni események ürügyén kirobbantott nyugati kampányt. Szolidaritásukról biztosították az iráni népet az ország politikai és gazdasági függetlenségének megszilárdításáért vívott harcában. Elítélték a feszültség fokozódását célzó politikát Délkelet- Ázsiában, támogatásukról biztosították Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeinek jogos küzdelmét a függetlenségért, hogy a béke és biztonság körülményei között építhessék az új életet. Megvitatták az SZKP és a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front baráti kapcsolatainak kérdéseit. Kifejezésre juttatták törekvésüket, hogy e kapcsolatokat a Szovjetunió és Nicaragua közötti sokrétű együttműködés további elmélyítése érdekében fejleszszék tovább. A magyar nép életének nagy ese** ménye — a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa időben majdnem egybeesett egy három és fél évtized előtti sorsdöntő esemény évfordulójával: a szovjet hadsereg 35 évvel ezelőtt szabadította fel Magyarországot. Három és fél évtizeddel ezelőtt felrobbantott hidak, füstös romhalmazok éktelenítették az ország képét. A fasiszták mindenütt pusztulást hagytak maguk után. Akik átélték a háború borzalmait, éheztek és sokat nélkülöztek. Az életvágy azonban mindennél erősebb. Amint előjöttek az emberek az óvóhelyekről, amint elvonult a vérzivatar, hozzáláttak a romeltakarításhoz, hogy az élet visszatérjen normális medrébe. Nem jó megfogalmazás: hogy Oj ELET KEZDŐDJEK minőségileg más élet, melyben nem szerepelnek többé olyan régi tényezők, mint szociális elnyomás, társadalmi különbségek, osztálygátak. Erősödött az a tudat, hogy a vöröscsillagos szovjet katonák felszabadító szerepe nem merül ki csak a fasiszták kiűzésében, az európai népek legnagyobb ellenségének megsemmisítésében, hanem az ország jövendő sorsának a kialakulására is kihat. Élt a remény, hogy az ország megújhodása az 1919-es dicsőséges tanácsköztársaság hagyományainak a jegyében valósul meg. Ehhez politikai és gazdasági feltételeknek kellett létrejönniük. Az első a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesülésével létrejött Magyar Dolgozók Pártjának megalakulása volt, mely a magyar munkásosztály és a többi dolgozók marxista—leninista élcsapataként az országépítés élére állott. Vezetésével valósult meg a hároméves terv, mellyel elvégezték a háború utáni helyreállítás müvét, s 1950-ben már hozzáláthattak az első ötéves népgazdasági terv igényes feladatainak teljesítéséhez. Az ipar kiépítését és fejlesztését, melyben az ötvenes évek elején hibák és aránytalanságok is előfordultak, a mezőgazdaság szövetkezetesítése és gépesítése kísérte. Hatalmas gép- és vegyipar alakult ki, melynek termelése 20—30 százalékban részesedik az ország általános ipari termelésében. Magyarország gazdasági fejlődésében további határkő a KGST keretében folytatott szocialista együttműködésbe való bekapcsolódása, részvétele hatalmas létesítmények közös megvalósításában. E tekintetben igen nagy szerepet játszik az ország gazdasági életében a KGST-tagállamok sokoldalú integrációs intézkedéseinek terve, amely fontos összekötő kapocs a KGST komplex programja és a tagországok nemzeti tervei között. Az így megvalósuló vagy már elkészült nagy létesítmények közül méltán említette a kongresszusi jelentés a hét szocialista ország, köztük Magyarország részvételével elkészült orenburgi SZÖVETSÉG gázvezetéket, a Vinnyica és Albertirsa között megépült 750 kilovoltos nagy teljesítményű villamos távvezetéket. A magyar ipar a legutóbbi kongresszus óta évente átlag 4,7 százalékkal fejlődött, s termelése a jelenlegi ötéves tervidőszakban várhatóan 24— 25 százalékkal lesz nagyobb. A mezőgazdaságra jellemző anyagi-műszaki és biológiai alapjának korszerűsödése és bővülése. Egyre szélesebben terjednek az iparszerű termelési rendszerek. Az építési beruházásokban a rekonstrukció áll előtérben. A párt gazdasági és szociális politikai irányvonalával összhangban emelkedett a lakosság életszínvonala is. Az egy munkásra és alkalmazottra jutó havi átlagkereset tavaly meghaladta a 3900 forintot, s a lakosság jövedelmében a béreknél gyorsabban növekedtek a társadalmi juttatások. Arányuk tavaly 31 százalékos volt és 130 milliárd forintra emelkedett. Az ország gazdasági sikerei mellett megemlítendők a tudományos és műszaki életben is elért eredményei, melyek nemcsak a szocialista Magyarország hírnevét öregbítik bel- és külföldön egyaránt, hanem nem egy területen hozzájárulnak a gazdaság exportképességének növeléséhez is. Kiemelendő az a tény is, hogy Magyarország külpolitikai tevékenységével, a szocialista közösség szilárd, szerves részeként, tevékenyen részt vesz a nemzetközi életben sok tekintetben pozitív kezdeményező szerepet játszik, s ugyancsak fáradhatatlanul munkálkodik a kommunista és munkáspártok egységének szilárdításán, s ezzel általános elismerést vív ki magának. —in — tmiUMHumiiimiiiiHiHtiHHMniiiiiiiniiiiMUMiiiniiMMHiiiHiiiHimnui
