Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-05 / 14. szám

1980. április 5. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Szilárd barátság és teljes nézetazonosság Tovább a lenini úton Tanácskozott az MSZMP XII. kongresszusa Bohuslav Chňoupek, a CSKP Köz­ponti Bizottságának tagja, külügymi­niszter hivatalos látogatást tett Moszkvában és megbeszéléseket foly­tatott szovjet kollégájával Andrej Gro­­miko külügyminiszterrel, az SZKP Po­litikai Bizottságának póttagjával. A kölcsönös megértés és a teljes nézet­­azonosság jegyében folyt tárgyalások befejezése után külügyminiszterünk körutat tett a Szovjetunióban. A tárgyalásokról kiadott közös köz­lemény bevezetőben méltatja orszá­gaink és vezetőik kapcsolatai erősíté­sének nagy jelentőségét, emlékezett a tíz évvel ezelőtt megkötött cseh­szlovák—szovjet barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés májusi évfordulójára. A külügyminiszterek kiemelték, hogy országaink mindent megtesznek a szocialista közösség sokoldalú erősí­téséért, a testvéri országok együttmű­ködésének és összeforrottságának fo­kozásáért. Ezzel kapcsolatban kidom­borították a Varsói Szerződés szerve­zetének . jelentőségét és legfelsőbb szerve, a Politikai Tanácskozó Testü­let ülésein kijelölt feladatok fontos­ságát. A Varsói Szerződés már 25 éve' megbízhatóan védelmezi a tagorszá­gok biztonságát és egyezteti a béke és az európai együttműködés biztosí­tására irányuló erőfeszítéseiket. A külügyminiszterek tájékoztatták egy­mást a fasizmuson aratott győzelem, illetve Csehszlovákia felszabadulása 35. évfordulójának ünnepségeiről. A nemzetközi helyzetet elemezve megállapították, hogy valójában vala­mennyi földrész népei ellenzik bizo­nyos NATO-körök kísérleteit, hogy feltartóztassák és visszafordítsák az enyhülés folyamatát, s a lázas fegy­verkezés újabb fordulóját indítsák el. Rámutattak a decemberi NATO-tanács­­ülés ama határozatának veszélyessé­gére, hogy közép-hatótávolságú ame­rikai nukleáris rakéták nyugat-euró­pai telepítését tervezik. Európában, azon a földrészen, ahol a fasiszta agresszorok elleni nagy történelmi harc győzelmesen befejeződött, az ilyen cselekvés ellentétes a népek biztonságával, az enyhülés, érdekeivel, azokkal a kötelezettségekkel, amelye­ket a helsinki záróokmányban és az ENSZ Alapokmányában vállaltak az államok. A felek állást foglaltak a sokoldalú és kétoldalú leszerelési tárgyalások folytatása mellett, konkrét eredmé­nyeket szorgalmaznak. Megerősítették, hogy ha a NATO visszavonja a közép­hatótávolságú nukleáris rakéták gyár­tására és nyugat-európai telepítésére vonatkozó döntését, vagy e terv meg­valósítását hivatalosan leállítják, sor kerülhet a közép-hatótávolságú raké­tafegyver kérdésének megtárgyalá­sára. Megelégedéssel állapították meg, hogy az enyhülési politika és az együttműködés mély gyökereket eresztett az európai politikai gyakor­latban. Ez a politika még szembe­tűnőbben érvényesült az Egyesült Ál­lamok agresszív és terjeszkedő erői azon kísérleteinek fényében, hogy le­térítsék az emberiséget az enyhülés, a biztonság szilárdítása, az egyenjogú együttműködés kibontakoztatása útjá­ról, melyet földrészünk országai és népei az elmúlt évtizedben követtek. A nyilatkozat továbbá leszögezi: A Szovjetunió és Csehszlovákia szüksé­gesnek tartja, hogy mindazok, akik magukévá teszik az enyhülés és a béke ügyét, egyesítsék erőfeszítései­ket a hetvenes években elért eredmé­nyek megőrzésére és meghatványozá­­sára. A két fél meggyőződése, hogy ehhez az utat az európai biztonság további szilárdítására és a bizalom erősítésére vonatkozó, a Varsói Szer­ződés tagállamai által javasolt intéz­kedések széles körű programjának a megvalósítása nyitja meg. Szintén nagy jelentőséget tulajdonítanak a helsinki záróokmányt aláíró államok képviselői őszi madridi találkozójá­nak. Felszólítanak valamennyi érde­kelt államot, fokozzák a találkozó előkészítését, hogy mindkét európai fórum kiegészítse egymást és gyakor­lati eredményekhez vezessen. A felek eszmecserét folytattak az Afganisztán körül kialakult helyzet­ről. Chňoupek elvtárs hazánk teljes támogatásáról biztosította a kérdéssel kapcsolatos szovjet álláspontot és Brezsnyev elvtárs arra vonatkozó feb­ruári nyilatkozatát, hogy a probléma politikailag csakis az afgán kormány és nép elleni külső beavatkozás vala­mennyi formájának megszüntetésével, továbbá olyan biztosítékok alapján rendezhető, hogy éz a beavatkozás nem ismétlődik meg. Csehszlovákia és a Szovjetunió szo­lidáris Vietnamnak, Laosznak és Kam­bodzsának a délkelet-ázsiai béke biz­tosítására, a jószomszédi kapcsolatok és až együttműködés fejlesztésére irá­nyuló erőfeszítéseivel. Komoly ve­szélyt jelent Peking hegemonista poli­tikája, amely sokban megegyezik az imperialista körök jelenlegi cseTeTte"­­deteivel. Meggyőződésük, hogy hatá­rozottan szembe kell szállni ezzel a politikai irányvonallal. A felek üdvözölték a zimbabwei hazafiak átütő erejű győzelmét, mely az afrikai gyarmatosítás és fajüldözés teljes felszámolása szempontjából tör­ténelmi jelentőségű. Chňoupek elvtárs hivatalos cseh­szlovákiai látogatásra hívta meg And­rej Gromikót. A testvéri Magyarország és az egész szocialista közösség éle­tének nagy eseménye volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak a múlt hé­ten lezajlott XII. kongresszusa. A 800 ezer magyar kommunistát 767 küldött képviselte, s jelen voltak a testvér­pártok küldöttségei is. Az SZKP kül­döttségét Andrej Kirilenko, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, a CSKP küldöttségét Josef Kempný, a Központi Bizottság Elnökségének tagja, a KB titkára vezette. Az MSZMP Központi Bizottsága elő­zetes jelentést terjesztett a küldöttség elé, adatokat szolgáltatva a pártmun­ka és a társadalmi élet főbb terüle­teiről. A kongresszuson Kádár János elv­társ, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára terjesztette elő a KB beszámolóját. A nemzetközi helyzetet és Magyarország külpolitikáját érté­kelve a beszámoló megállapította: „Mi — mint közismert — a szocializ­must építő népekkel, a világ haladó erőivel vagyunk szolidárisak. Ez ér­vényesül pártunk nemzetközi munká­jában, kormányzatunk mindennapi külpolitikai tevékenységében is. A szocialista országokkal szoros együtt­működésre, a fejlődő, az el nem kö­telezett országokkal baráti kapcsola­tokra törekszünk. A fejlett kapitalista országokkal a békés egymás mellett élés, az egyenjogúság, a belügyekbe vaiö be nem avatkozás elve alapján a kölcsönös érdekeknek megfelelő po­litikai, gazdasági, kulturális kapcso­latok épültek ki, és készek vagyunk ezeket továbbfejleszteni a jövőben is". A társadalmi viszonyok fejlődését így jellemezte a beszámoló: „Hazánk­ban a társadalom osztálytagozódása a legutóbbi öt évben nem változott. A munkások részaránya jelenleg kere­ken 59, a szövetkezeti parasztságé 13, a szellemi foglalkozásúaké 25, a kis­­árutermelőké pedig 3 százalék. Társa­dalmunkban a kizsákmányoló tőkés, földesúri osztályok felszámolásával megszűntek a kibékíthetetlen osztály­ellentétek. Hazánkban csak egymással szövetséges, dolgozó osztályok és ré­tegek vannak, érdekeik folyamatos egyeztetése a politika el nem hanya­golható, állandó feladata. A munkásosztály az egész nép ér­dekében eredményesen tölti be vezető szerepét. Politikai súlya, állásfoglalá­sa, aktivitás és kezdeményező kész­sége, szemlélete és magatartása jó irányban befolyásolja az egész társa­dalom szemléletét és magatartását. A szocializmus építésének elengedhetet­len feltétele, népünk érdeke, hogy a munkásosztály vezető szerepe tovább erősödjék“. A társadalmi fejlődés kérdéseit tag­lalva, a nemzeti összefogás fontossá­gát ecsetelve a beszámoló így foglal­kozott a nemzetiségi kérdéssel: „A szocialista alapokon nyugvó társadal­mi összefogásnak fontos része, hogy az itt élő nemzetiségiek hazánk egyenjogú állampolgáraiként vesznek részt az építőmunkában, a politikai életben. Anyanyelvűket szabadon hasz­nálják, nemzeti kultúrájuk ápolásához és fejlesztéséhez megfelelő segítséget kapnak. A nemzetiségek otthonra lel­tek, jól érzik magukat hazájukban, a szocialista Magyarországon. Pártunk a lenini nemzetiségi politika követke­zetes érvényesítését fontos elvi kér­désnek tekinti. Mindent megtesz, hogy a nemzetiségiek továbbra is aktív ré­szesei legyenek társadalmi, politikai életünknek, megőrizzék és gazdagít­sák nemzeti hagyományaikat, kultú­rájukat. Arra törekszünk, hogy a ha­zánkban élő német, szlovák, délszláv, román nemzetiségiek és a szomszédos országokban élő magyar nemzetisé­giek hozzájáruljanak népeink barátsá­gának és internacionalista együttmű­ködésének elmélyítéséhez.“ A beszámoló összefoglalta a gazda­sági építőmunka eredményeit, majd így jelölte meg a további teendőket: „Á VI. ötéves terv időszakában a gazdaságpolitika fő célja az legyen, hogy lassúbb fejlődési ütem mellett, a gazdasági fejlődés minőségi ténye­zőinek kibontakoztatásával, a terme­lés nemzetközi versenyképességének fokozásával javítsuk a népgazdaság egyensúlyát és szilárdítsuk meg az elért életszínvonalat. Most átmeneti­leg reálisan ezt a célt tűzhetjük ki magunk elé.“ A továbbiakban a beszámoló az életszínvonal további alakulásával kapcsolatos teendőket vázolta fel, majd a szocialista tudat fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket taglalta. Meg­állapította: „Társadalmunk mai tudati állapotát alapvetően a népünk gondol­kodásában végbement pozitív változá­sok határozzák meg. Ez igaz akkor is, ha tudjuk, hogy ez a folyamat nem volt ellentmondásoktól mentes, és ma sem az. A mi gyakorlati ta­pasztalataink is igazolják azt a régi marxista igazságot, hogy a társada­lom tudata, az emberek gondolkodása lassabban fejlődik, mint ahogy az életkörülmények változnak. Ezt azon­ban nem tekinthetjük mentségnek tár­sadalmi gyakorlatunk következetlen­ségeire, nevelőmunkánk gyengeségei­re és arra sem, hogy ideológiai tevé­kenységünkben számos kérdésre még' nem tudtunk kielégítő választ adni. A nemzetközi ideológiai osztályharc éleződése is nagyobb követelménye­ket támaszt az ideológiai munkával szemben. Ideológiai munkánknak elő kell segíteni, hogy társadalmunkban megvalósuljon a közélet és a magán­élet harmonikus egysége“. A pártmunka értékelésével kapcso­latban a beszámoló megjegyezte, hogy „a pártdemokrácia további fejlesztése nélkülözhetetlen feltétele a megala­pozott, a realitásokkal számoló hatá­rozatoknak, növeli a párttagság fele­lősségét, aktivitását a végrehajtásban. A jövőben még inkább olyan szellem­nek és munkastílusnak kell érvénye­sülnie, hogy a párt fórumain meg lehessen vitatni minden odatartozó kis és nagy kérdést, mely a párt, az ország, a nép életét érinti. A párt minden tagja érezze kötelességének, hogy nézeteit, véleményét, álláspont­ját a párt fórumain fejtse ki. A párt­tagok viszont minden esetben kapja­nak választ kérdéseikre és tájékozta­tást javaslataik sorsáról.“ A párt nemzetközi tevékenységével kapcsolatban a beszámoló leszögezte: „A nemzetközi kommunista mozgalom egységéért vívott harc megköveteli a marxizmus—leninizmus alapvető taní­tásainak védelmét, az egységbontás elleni határozott fellépést. Pártunk következetesen harcol az álforradalmi tendenciák, a marxizmus—leninizmus jobboldali és álbaloldali torzításai, a szakadár törekvések ellen. Szembe­­szállunk az antikommunizmussal és a szovjetellenesség régi és új megjelené­si formáival. Határozottan elutasítjuk a maoizmust, mint gyökerében anti­­marxista ideológiát. Pártunk arra tö­rekszik, hogy ápolja, fejlessze, erősít­se együttműködését minden testvér­párttal.“ A szovjet, a vietnami és a kubai testvérpárt küldöttségének vezetői a kongresszuson, a többi testvérpárt képviselői barátsági gyűléseken szó­laltak fel és köszöntötték az MSZMP XII. kongresszusát. A CSKP küldött­sége Josef Kempný elvtárs vezetésé­vel a székesfehérvári Könnyűfémműbe látogatott el. Kempný elvtárs beszédé­ben egyebek között méltatta orszá­gaink bővülő kapcsolatait. Az MSZMP XII. kongreszsusa Kádár János elvtárs zárszavával befejezte a vitát, jóváhagyta a beszámolót, a ha­tározati javaslatot, egyetértett Kádár elvtárs zárszavával, majd a párt új vezető szerveinek megválasztásával befejezte munkáját. A KB első titká­rává ismét Kádár Jánost választották meg. I— ■»HUlWilWHH Első lépések a szoviet-nicaraguai együttműködés megteremtésére Szabad hazában szocializmust építve Moszkva a közelmúltban nicaraguai párt- és kormányküldöttséget látott vendégül. A hivatalos baráti látoga­tást tett küldöttség tagja volt Tomas Borge belügyminiszter, Henry Ruiz tervezési és Humberto Ortega nemzet­­védelmi miniszter, a Sandinista Front nemzeti vezetőségének tagjai és Moi­­ses Hassan Morales, a kormány ve­zető tanácsának tagja. Személyükben első ízben üdvözölhették Moszkvában a megújuló Nicaragua magas rangú vezetőit. A baráti légkörben, a kölcsönös megértés jegyében lefolyt tárgyaláso­kon a kétoldalú kapcsolatok témája mellett a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdését is megvitatták, és szóba kerültek az SZKP és a Sandi­nista Nemzeti Felszabadítás! Front kapcsolatai is. A tárgyalások befejez­tével több okmányt írtak alá. Az egyik a két párt kapcsolatainak ter­vére vonatkozik. Az államközi kap­csolatok fejlesztésére vonatkozóan több megállapodást kötöttek: keres­kedelmi megállapodást, áruszállítási jegyzőkönyvet írtak alá, egyezmény jött létre gazdasági, műszaki, kultu­rális és tudományos együttműködés­ről. A tárgyalásokról kiadott közös köz­leményben a felek hangot adtak a nemzetközi feszültség kiéleződése miatti nyugtalanságuknak, állást fog laltak az enyhülési folyamat erősítése mellett. Ogy vélik, a békéért és a biz­tonságért vívott küzdelem fő iránya a hegemnnizmus mindenfajta meg­nyilvánulásának kiküszöbölése a nem­zetközi életből. Elítélték egyes orszá­gok uralmi törekvéseit, amelyek ab­ban öltenek testet, hogy a világ egyes térségeit „létérdekeiket“ érintő öve­zetté nyilvánítják. Mindkét ország elítélte a latin­amerikai országok belügyeibe való be­avatkozás imperialista politikáját. A közös közlemény aláhúzza az el nem kötelezett országok mozgalmának je­lentőségét, állást foglal az apartheid és a faji megkülönböztetés ellen. El­ítélték a NATO eurorakéta-döntését, a latin-amerikai belügyekbe való impe­rialista beavatkozási kísérleteket, s az afganisztáni események ürügyén ki­robbantott nyugati kampányt. Szoli­daritásukról biztosították az iráni né­pet az ország politikai és gazdasági függetlenségének megszilárdításáért vívott harcában. Elítélték a feszültség fokozódását célzó politikát Délkelet- Ázsiában, támogatásukról biztosítot­ták Vietnam, Laosz és Kambodzsa né­peinek jogos küzdelmét a független­ségért, hogy a béke és biztonság kö­rülményei között építhessék az új életet. Megvitatták az SZKP és a Sandi­nista Nemzeti Felszabadítási Front baráti kapcsolatainak kérdéseit. Kife­jezésre juttatták törekvésüket, hogy e kapcsolatokat a Szovjetunió és Nica­ragua közötti sokrétű együttműködés további elmélyítése érdekében fejlesz­­szék tovább. A magyar nép életének nagy ese­** ménye — a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa időben majdnem egybeesett egy három és fél évtized előtti sorsdöntő esemény év­fordulójával: a szovjet hadsereg 35 évvel ezelőtt szabadította fel Magyar­­országot. Három és fél évtizeddel ezelőtt fel­robbantott hidak, füstös romhalmazok éktelenítették az ország képét. A fa­siszták mindenütt pusztulást hagytak maguk után. Akik átélték a háború borzalmait, éheztek és sokat nélkü­löztek. Az életvágy azonban minden­nél erősebb. Amint előjöttek az embe­rek az óvóhelyekről, amint elvonult a vérzivatar, hozzáláttak a romeltakarí­táshoz, hogy az élet visszatérjen normális medrébe. Nem jó megfogal­mazás: hogy Oj ELET KEZDŐDJEK minőségileg más élet, melyben nem szerepelnek többé olyan régi ténye­zők, mint szociális elnyomás, társa­dalmi különbségek, osztálygátak. Erő­södött az a tudat, hogy a vöröscsilla­gos szovjet katonák felszabadító sze­repe nem merül ki csak a fasiszták kiűzésében, az európai népek legna­gyobb ellenségének megsemmisítésé­ben, hanem az ország jövendő sorsá­nak a kialakulására is kihat. Élt a remény, hogy az ország megújhodása az 1919-es dicsőséges tanácsköztársa­ság hagyományainak a jegyében való­sul meg. Ehhez politikai és gazdasági felté­teleknek kellett létrejönniük. Az első a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesülésével létrejött Magyar Dolgozók Pártjának megalakulása volt, mely a magyar munkásosztály és a többi dolgozók marxista—leninista élcsapataként az országépítés élére állott. Vezetésével valósult meg a há­roméves terv, mellyel elvégezték a háború utáni helyreállítás müvét, s 1950-ben már hozzáláthattak az első ötéves népgazdasági terv igényes fel­adatainak teljesítéséhez. Az ipar kiépítését és fejlesztését, melyben az ötvenes évek elején hibák és aránytalanságok is előfordultak, a mezőgazdaság szövetkezetesítése és gépesítése kísérte. Hatalmas gép- és vegyipar alakult ki, melynek termelé­se 20—30 százalékban részesedik az ország általános ipari termelésében. Magyarország gazdasági fejlődésé­ben további határkő a KGST kereté­ben folytatott szocialista együttműkö­désbe való bekapcsolódása, részvéte­le hatalmas létesítmények közös meg­valósításában. E tekintetben igen nagy szerepet játszik az ország gazdasági életében a KGST-tagállamok sokoldalú integrációs intézkedéseinek terve, a­­mely fontos összekötő kapocs a KGST komplex programja és a tagországok nemzeti tervei között. Az így megvalósuló vagy már elké­szült nagy létesítmények közül mél­tán említette a kongresszusi jelentés a hét szocialista ország, köztük Ma­gyarország részvételével elkészült orenburgi SZÖVETSÉG gázvezetéket, a Vinnyica és Albertirsa között meg­épült 750 kilovoltos nagy teljesítmé­nyű villamos távvezetéket. A magyar ipar a legutóbbi kong­resszus óta évente átlag 4,7 százalék­kal fejlődött, s termelése a jelenlegi ötéves tervidőszakban várhatóan 24— 25 százalékkal lesz nagyobb. A mező­­gazdaságra jellemző anyagi-műszaki és biológiai alapjának korszerűsödése és bővülése. Egyre szélesebben ter­jednek az iparszerű termelési rend­szerek. Az építési beruházásokban a rekonstrukció áll előtérben. A párt gazdasági és szociális poli­tikai irányvonalával összhangban e­­melkedett a lakosság életszínvonala is. Az egy munkásra és alkalmazottra jutó havi átlagkereset tavaly megha­ladta a 3900 forintot, s a lakosság jövedelmében a béreknél gyorsabban növekedtek a társadalmi juttatások. Arányuk tavaly 31 százalékos volt és 130 milliárd forintra emelkedett. Az ország gazdasági sikerei mellett megemlítendők a tudományos és mű­szaki életben is elért eredményei, melyek nemcsak a szocialista Ma­gyarország hírnevét öregbítik bel- és külföldön egyaránt, hanem nem egy területen hozzájárulnak a gazdaság exportképességének növeléséhez is. Kiemelendő az a tény is, hogy Ma­gyarország külpolitikai tevékenységé­vel, a szocialista közösség szilárd, szerves részeként, tevékenyen részt vesz a nemzetközi életben sok tekin­tetben pozitív kezdeményező szerepet játszik, s ugyancsak fáradhatatlanul munkálkodik a kommunista és mun­káspártok egységének szilárdításán, s ezzel általános elismerést vív ki magának. —in — tmiUMHumiiimiiiiHiHtiHHMniiiiiiiniiiiMUMiiiniiMMHiiiHiiiHimnui

Next

/
Thumbnails
Contents