Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-05 / 14. szám
mmm 1980. Április 5. • XXXI. évfolyam 14. szám. Ara 1,— Kčs Szobád földműves FIGYELEM! Lapunk következő számában ismertetjük A népj gazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő intézkedéseket. Felszabadulásunk élő emléke •Л . i.< • « • Harmincöt év telt el azóta, hogy a győzelmesen előrevonulő hős szovjet katonák felszabadították Bratislavát. Április negyediké történelmünk aranybetűs dátuma, olyan évforduló, melytől a Város szabad életét számítjuk. Foto: Kontár Gyula A politikai nevelő is ideolflgiai munka {okozásával a őoigozik mozgósításáért A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK 15. ÜLÉSE A CSKP Központi Bizottsága március 25-én és 26-án a prágai vár Spanyol-termében megtartotta 15. ülését. Napirenden szerepelt a KB Elnökségének jelentése: A politikai nevelő és ideológiai munka színvonalának emeléséért, hatékonyságának növeléséért, a fejlett szocialista társadalom építésének gyakorlati feladataival való szilárd kapcsolatáért, a marxizmus—leninizmus eszméinek alkotó fejlesztéséért és következetes megvalósításáért. A plénum tanácskozását Gustáv Husák, a CSKP Köz* ponti Bizottságának főtitkára nyitotta meg és vezette. A KB Elnökségének jelentését Vasil Bifak, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a KB titkára ter-< jesztette elő. A vitában 21 felszólalás hangzott el, majd a plénum egyhangúlag jóváhagyta az előterjesztett határozati javaslatot. Gustáv Husák elvtárs zárszavában hangsúlyozta, hogy az ideológiai munka megvitatott kérdései tartós feladatot rónak minden kommunistára! VASIL BIEAK ELVTÄRS BESZÁMOLÓJÁBÓL A munkásmozgalmi veteránok, a régi rendszer üldözöttéi, az elnyomott osztályokhoz tartozók, akiknek sok üldöztetésben és megaláztatásban, nélkülözésben volt részük a múltban, ma is fgy emlékeznek vissza a 35 év előtti feledhetetlen élményekre: — Micsoda tavasz voltl Igen, micsoda tavasz voltl Az újkori történelembe fgy Is vonult be: Európa tavasza! Ezen a tavaszon omlott össze saját barlangjában a náci fenevad, lélegeztek fel Európa sokat sanyargatott népei, üdvözölték lelkesedéssel a vöröscsillagos felszabadító szovjet katonákat. A dunai erődváros, Bratislava lakossága is. A német fasiszták, figyelembe véve a város hadászati jelentőségét, hosszú ellenállásra rendezkedtek be, szemrebbenés nélkül feláldozták volna a várost, a maga értékeivel, felbecsülhetetlen történelmi emlékeivel együtt. A szovjet hadvezetés terve azonban megakadályozta, hogy a város romhalmazzá váljék. Az is bizonyított tény, hogy a városi munkásság legjobbjai a kommunisták vezetésével szervezkedtek, hogy a konspirativ szabályoknak megfelelően gondosan titkolt akciókkal, szabotálással meghiúsítsák a nácik bűnös terveit és megkönnyítsék az előnyomuló szovjet hadsereg felszabadító szerepét. Aztán jöhetett az első szabad lélegzetvétel: Micsoda tavasz! Igen, de a város akkori egyetlen hídja béna óriásként nehezedett a folyamra. A lebombázott Apollo üzem és környéke tatárdúlás képét mutatta. Foghíjas, sebzett város indult el 1945-ben az új élet és új társadalmi viszonyok kialakítása útján. Vajon ez csak Szlovákia fővárosára vonatkozik? Hiszen tucatszámra említhetnénk más városokat is, amelyeket hasonló, talán még kegyetlenebb sors ért, s főnixként újjáéledtek. Azért állítjuk előtérbe Bratislavát és idézzük fel háborús múltját, mert mint főváros is sajátos barométere azoknak a nagy társadalmi és gazdasági változásoknak, amelyek a felszabadulás óta eltelt három és fél évtized alatt, főként pedig a szocializmus építésének éveiben egész hazánkban bekövetkeztek. A Duna gyöngye, mert ezt a jelzőt érdemelte ki Szlovákia fővárosa, az egykori 150 ezer lakosú közigazgatási, tudományos és ipari városból 400 ezer lakosú hatalmas agglomerációvá terebélyesedett. Városképének uralkodó jegyei is megváltoztak. S ha a városrendezők között olykor heves viták is támadnak történelmi műemlékek, történelmi városrészek megmentésének módjai és formái körül, vitathatatlanul a fejlődés törvényszerűsége tükröződik abban, hogy a város uralkodó jegyei közé ma már nem a Habsburg-királyok koronázási helye, a Márton dóm, nem is a burzsoázia jólétének fénykorában épült Manderla-ház tartozik, hanem a technika térhódítását jelző hatalmas televíziós adótorony a Zerge-hegyen, a Slovnaft örökké égő gázkéménye a Farkastorokban. Az egykori büszke pozsonyi vár pedig, mely gyakran látta vendégül Mária Teréziát, majd kaszárnya is volt és leégett, újjáépülve, immár 11. éve a Szlovák Nemzeti Tanács ceremoniális székhelyeként jelképezi a magasban, hogy a szocialista állam szövetségi alapon történt berendezésében is nagy változások történtek, Bratislava a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosa lett, ami alapvető lépést jelentett a nemzeti és nemzetiségi kérdés lenini megoldásában. E mélyreható politikai változások mellett a város gazdasági életében is nagy átalakulásoknak lehettünk szemtanúi. Sok hagyományos gyár új formát öltött, korszerűsödött, mellettük egészen új iparágak bontottak szárnyat, s nem egy bratislavai termelőüzem és kutatóközpont fontos szerepet jászik a KGST-országok közös feladatainak megoldásában. Nemcsak mennyiségi, hanem mindenekelőtt minőségi fejlődésen ment keresztül a város. Meg is fiatalodott. Ebben nemcsak az üzemeknek, hanem az oktatási intézményeknek is nagy szerepük van. Bratislava valóságos diákváros, egyetemi város, hiszen a Komenský Egyetem kibővült karai mellett még közgazdasági főiskola, valamint sok modern ágazatot képviselő karokkal és tanszékekkel tekintélyes műszaki főiskola is működik itt, nem is szólva a politikai képzés széles hálózatáról. A városi emberek, de a vidékről ügyintézni vagy éppen bevásárolni feljövök is sokszor bosszúsak a közlekedési városkép láttán. Valóban, a feltúrt utak, megváltozott közlekedési irányok megannyi bosszúságot jelentenek, de ez a „felfordulás“ az emberi hibák százalékarányától függetlenül objektív velejárója annak a lázas építkezésnek és átalakulásnak, amely a modernizálódó Bratislavát jellemzi. Pártunk és kormányunk kiemelt feladatként kezeli Szlovákia fővárosának fejlesztését, megnyilvánul ez párthatározatokban és különféle állami tervekben is. Nem zökkenőmentes az ezzel kapcsolatos feladatok teljesítése, sokszor a felsőbb szervek közbelépése szükséges. Problémák mutatkoznak a fővárosi lakásépítésben, s bár tavaly a tervhez viszonyítva 24 lakással többet adtak át rendeltetésének, elmaradás tapasztalható a közművesítésben. Ezért történnek kormányszintű intézkedések termelőerők és kapacitások összpontosítására, az ütemtervek egyenletes és kiegyensúlyozott teljesítésének biztosítására. A cél ugyanis szocialista nagyváros íétrehozása, s ez nemcsak a bratislavaiak, hanem az egész ország ügye is. S ha már futólag érintettük a városfejlődés egyes fő jellemzőit, látnunk kell azt is, milyen gondoskodás veszi körül a legkisebbeket. Szlovákia fővárosában ma már 105 bölcsőde működik, 27 fogorvos csak gyermekekkel foglalkozik. A gyermekek orvosi ellátását a központból a peremrészekre is kiterjesztik. Különleges osztályok nyíltak egyes gyermekkórházakban, amelyek a rendellenes fejlődés okait kutatják és tevékenységükkel hozzájárulnak a mai nemzedék egészséges növekedéséhez. Szándékosan említettük utoljára a legkisebbeket. Városunk felszabadulásának története számukra valóban történelem lesz a javából, hiszen a mai középkorúak is csak szüleik elbeszéléséből ismernek bizonyos részleteket. Ezért kötelességünk a múlt haladó örökét megőrizni és híven átadni az ifjú nemzedéknek, hogy öntudatosan gyarapítsa majd az elődök művét és ápolja a hagyományokat, amelyeket a haladás egykori élharcosainak vérükkel kellett megalapozniuk a zord időkben. LORINCZ LÁSZLÓ Bifak elvtárs az elnökség jelentésének bevezető részében megállapította, hogy az elmúlt évtized a fejlett szocialista társadalom építési programja intenzív teljesítésének időszaka volt. Ezt a programot a XIV. és XV. pártkongresszus munkálta ki. A XV. pártkongresszus irányvonalának érvényesítése folyamán a Központi Bizottság fő figyelme a párt egységének és cselekvőképességének szilárdítására, a szocialista rendszer erősítésére, a népgazdaság és a szociális politika fejlesztésére, a szocialista ember nevelésére irányult. A Központi Bizottság rendszeresen foglalkozott külpolitikai kérdésekkel, Csehszlovákia — a szocialista közösség szilárd része nemzetközi helyzetének szilárdításával. A XV. kongresszus után emelkedett pártunk színvonala, megerősödött munkásmagva, megszilárdult társadalmi vezető szerepe, sok ezer fiatallal bővültek sorai. További értékes tapasztalatokkal gazdagodott, idejében és helyesen reagált gazdaságunk és társadalmunk fejlődésének új külső és belső feltételeire. A nyolcvanas évek küszöbén Csehszlovákia sokoldalúan fejlett, modern, erős gazdasági és szellemi potenciállal rendelkező állam. Jellemzője a dinamikus társadalmi fejlődés, a párt és a nép szilárd kapcsolata, egységünk és szoros felzárkózásunk a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával. Ez biztonságérzetünk és jövőnk szilárd alapja, egyben a párt politikai és eszmei1'* nevelő munkájának is legnagyobb értéke a dolgozók öntudatos aktivitásának és kezdeményezésének kibontakoztatásában. Az Ideológiai frontnak is kétségtelenül része van azokban a sikerekben, amelyeket népünk a kommunista párt vezetésével elért. Ideológiai frontunkra most az a rendkívül fontos és időszerű feladat vár, hogy a dolgozókat mozgósítsa a párt által kitűzött célok elérésére, megvilágítsa terveink és szándékaink megvalósításának belső és külső feltételeit, rámutasson, hogy belső problémáinkat és nehézségeinket a konkrét világhelyzettel közvetlen összefüggésben kell megoldanunk, s közben egy pillanatig sem szabad szem elől tévesztenünk azoknak a nagy társadalmi változásoknak értelmét és forradalmi távlatait, melyeknek valamennyi földrészen tanúi vagyunk, s amelyek nemzetközi támogatást és szolidaritást követelnek. , A nemzeti és nemzetközi érdekek egységének és a szocialista közösség szilárd láncszemeként teljesített kötelességeinknek mélyreható megvilágítása nélkül az emberek képtelenek volnának megérteni és teljes mértékben támogatni pártunk politikáját. Különösen fontos, hogy megértsék lehetőségeink realitását és tudják, nem függ minden csak a mi akaratunktól. Minden igyekezetünk arra irányul, hogy az emberek munkájának eredményei, minden erőnk, eszközeink békés .célokat szolgáljanak, az ember javát. Ha azonban a legreakciósabb imperialista erők ■ újabb meg újabb, még pusztítóbb és költségesebb fegyvereket fejlesztenek és telepítenek határainktól nyugatra, ha veszélyeztetik szocialista hazánk szabadságát és biztonságát, akkor szent kötelességünk, hogy megtegyünk mindent a béke szavatolására. A beszámoló nyómatékkal hangoztatta, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének jelenlegi szakasza megkívánja az egész párt egységes törekvését, hogy Intenzívebbé és tökéletesebbé váljék a politikai szervező és eszmei nevelő munka. Ebben is tükröződik a szubjektív" tényező jelentőségének törvényszerű fokozódása a szocializmus építésében, a kommunizmushoz vezető úton. Feltétlenül el kell érnünk, hogy a politikai nevelő munka az eddiginél jóval magasabb fokon hassa át a pártszervek és -szervezetek, az állami és gazdasági szervek, a nemzeti bizottságok, a szakszervezetek, az ifjúsági szervezetek, az egész Nemzeti Front tevékenységét. A gyakran előforduló súlyos fogyatékosságok egyike, hogy a pártkongresszuson vagy a központi bizottsági üléseken kijelölt számos feladatot szavakban ugyan elismerik, ám \ nem mindenütt teljesítik felelősségük tudatában. Az ilyen visszás jelenségeket semmiképpen sem szabad megbocsátani, elnézni, még kevésbé szabad meghátrálni előttük. E jelenségekből le kell vonni a konkrét következtetéseket, mégpedig névreszólóan mindenkivel szemben, aki nem teljesíti kötelességeit. A beszámoló kidomborította: A kötelességek, a szocialista társadalom, a munka iránti felelősségteljes viszony kialakítása a politikai nevelő munka rendkívül fontos feladata, amelyet szervesen össze kell hangolnunk a párt és a szocialista állam gyakorlati tevékenységével. A vezetők felelősségéről szólva megállapította: A felelős dolgozókat, a szervezetekei és a szerveket nemcsak aszerint kell értékelni, hogyan teljesítik a határozatokat vagy az irányelveket, hány gyűlést, szimpoziont, előadást, vagy tanfolyamot szerveztek, illetve hányán vettek ezeken részt, hanem elsősorban munkájuk konkrét eredményeit kell figyelembe venni. (Folytatás a 2. oldalon) «, t * i
