Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-29 / 13. szám

1980. március 29. SZABAD FÖLDMŰVES Kiadjon) a ffití a 0® A mezőgazdasági üzemek vezetői­nek körében gyakran szóba kerül, a gép- és traktorállomások tevékenysé­ge, az általuk nyújtott szolgáltatások választéka, színvonala és rugalmassá­ga, s ilyenkor bizony nem sok dicsérő szó hangzik el. Mindenki örömmel tudatosítja, hogy a központi rendel­kezés értelmében a tevékenység sza­kosítása immár többé-kevésbé megol­dott kérdés, viszont sokan nehezmé­nyezik, hogy a gép- és traktorállomá­sok korántsem képesek eleget tenni az őstermelés szolgáltatások iránti elvárásainak. A közelmúltban lezajlott zárszámadó közgyűléseken több szö­vetkezetben hangsúlyozták, hogy a szigorú takarékossági intézkedéseket csak akkor fogják tudni megtartani, ha ésszerűbbé teszik a gépek üzemel­tetését, maximálisan kihasználják a teljesítő képességüket, és a minimá­lisra korlátozzák az üresjáratok szá­mát és terjedelmét. Szinte sehol sem felejtették el megemlíteni, hogy a gé­pek műszaki állapota kedvezőtlenül befolyásolja a takarékosságra törek­vés eredményességét. A traktorok zö­mén rossz vagy gyönge az akkumulá­tor, nem működik az önindító, a gé­peket vontatással kell beindítani és csak akkor lehet leállítani, ha vége a napnak, a munkaidőnek. S ezért — mondogatják az emberek, — a trak­torállomás a felelős, mert nem bizto­sítja a javítást, pedig ez a feladata. így az egyik fél. De mit szól ehhez az Illetékes? Jelen esetben az ógyal­­lai (Hurbanovo) Gép- és Traktorállo­más nemzeti vállalat igazgatója. El­végre szlovákiai viszonylatban ez a vállalat köteles gondoskodni a mező­­gazdaságban használatos motoros gé­pek és járművek (erőgépek, kombáj­nok, tehergépkocsik) meghibásodott önindítójának, generátorának, alterná­­torának és naftaadagoló pumpájának Javításáról vagy cseréjéről. AZ AKARAT NEM ELÉG Hegedűs Tibor, az ógyallai Gép- és Traktorállomás nemzeti vállalat igaz­gatója türelmesen végighallgatott, majd keserűen megjegyezte: — Tudjuk, hogy az országban so­kan szapulnak bennünket, de csak kevesen ismerik a gondjainkat, prob­lémáinkat. Mi győznénk a munkát, mert felkészültünk a feladatra, de mit tegyünk, ha üresek az alkatrészraktá­rak. A kis aggregátokkal való ellátás ugyancsak akadozik, az öreg, meghi­básodott önindítókat, dinamókat meg leszerelik az üzemek, mielőtt behoz­zák javításra a gépet. Pedig a hibá­sakból sokat meg tudnánk javítani, hiszen már alkatrészfelújítást is vég­zünk, csak hogy segíteni tudjunk a hozzánk fordulóknak. SZAKOSÍTÁS, BÖKKENŐKKEL A CSSZSZK kormányának elnöksége még 1977. májusában jóváhagyta a gép- és traktorállomások, valamint a mezőgazdasági gépjavító vállalatok további fejlődésével és tevékenységé­nek szakosításával kapcsolatos fő irányelveket. A termelési gazdasági egység irányszámainak ismeretében minden szlovákiai gtá kidolgozta az 1990-ig szóló fejlesztési elképzeléseit. Hegedűs Tibor ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: — A központilag meg­határozott feladatainkat ismertük, s miután felmértük, hogy a komáromi járásban milyen segítséget várnak tő­lünk a mezőgazdasági üzemek —, hogy becsülettel teljesíthessék a ter­melés fejlesztése terén reájuk háruló nem könnyű feladatokat — kidolgoz­tuk tevékenységünk fejlesztésének távlati koncepcióját. Elképzeléseinket egyeztettük a járás további szolgálta­tó vállalataival, s feladataink megha­tározásakor figyelembe vettük, hogy már épül járásunkban az agrokémiai központ, illetve megalakult a zöldség­termesztési társulás. Ennek megfele­lően ütemeztük be a szakosítást. A talajmunkákról már korábban lemond­tunk, hiszen a korszerű nagyüzemek nem igényeltek ilyesfajta szolgálta­tást. Most januárban a növényvédel­met átadtuk az agrokémiai központ­nak, de a gyümölcsfákat, sajnos, to­vábbra is nekünk kell permetezni. Az idén még az ammónia kijuttatását is mi végezzük. Ezenkívül lesz vagy ti­zenöt kombájnunk és kukorica-beta­­karitó adapterünk, hogy segíteni tud­junk a gabona és a kukorica betaka­rításában, s mi fogjuk üzemeltetni a rekultivációt végző nehéz gépeket is. 0 Igazgató elvtársi Az előbb már szó volt róla, hogy szlovákiai viszony­latban itt kell megoldani a mezőgaz­dasági gépek és gépkocsik ún. kis aggregátorainak javítását. A szakosí­tásból eredően, milyen javításokat vé­geznek még? — Országos viszonylatban bennün­ket bíztak meg a kukoricabetakarító adapterek javításával és a szerviz­­szolgálat létrehozásával. Ezt a mun­kát a marcelházi brigádközpontunk végzi. Szlovákiában mi javítjuk a MONAIR vetőgépeket, és a jövőben nálunk összpontosul majd minden speciális kukoricavetőgép javítása. 9 Eddig csupán a növénytermesz­tésről esett szó. Az állattenyésztést érintő szolgáltatásokkal talán nem foglalkoznak? — Szolgáltatásaink az állattenyész­tésre is kiterjednek. A járásban mi végezzük az új berendezések beszere­lését és javítását. Minket bíztak meg a fejő- és tejhütő berendezések sze­relési, javítási és felújítási munkáival. Mi készítjük és szereljük össze a szal­mát hasznosító, pelletkészítő üzemek konstrukcióját, mi szereljük be a gé­peket, s gondoskodunk azok karban­tartásáról is. A járás üzemei sok gaz­dasági épületet, istállót átalakítanak, korszerűsítenek. Ezekbe az épületek­be megrendelésre mi gyártjuk és sze­reljük be az atipikus berendezést. Szerződéses alapon karbantartó szol­gáltatást nyújtunk, s ellenőrizzük a villanyhálózat állapotát (a javítás a járási építőipari vállalatnak, illetve az Agrostavnak a feladata). Továbbá műszaki-kereskedelmi tevékenységet is folytatunk. Mi felelünk a járás gumiabroncs-ellátásáért, az aggregá­tok csereközpontjának működéséért, a szerviz-szolgálatért, tanácsot adunk az üzemeknek, hogyan építsék meg a helyi javítóműhelyt, s a gazdaságok­ban végzett diagnosztikai vizsgálatok alapján tanácsokkal segítjük a kom­bájnok javításával foglalkozók mun­káját. S hogy teljes legyen a kép, a kijelölt járásokban mi biztosítjuk a kombájnosok és a speciális gépek ke­zelőinek képzését és rendszeres isko­láztatását. A páti üdülőközpontban korszerű létesítményt építünk, amely nyáron üdülő lesz, télen pedig az ok­tatást fogja szolgálni. Két korábbi épület közötti térség ésszerű hasznosításával a gtá új szerelő­­csarnokot épít, így a termelés fejlesztését célzó beruházás értéke nem haladja meg a kétmillió koronát. (A szerző felvételei) Hegedűs Tibor igazgató: Mi felkészültünk a feladatok teljesítésére, de az akarat, sajnos, nem elég; az alkatrészekre is szükségünk van. — Bizonyos eredményt már tavaly is elértünk ezen a téren. A schwerini VEB LIW kisaggregát-javító vállalattal vettünk fel baráti és együttműködési kapcsolatot. Az együttműködés első­sorban a szakembercserére, az újítá­sok kölcsönös alkalmazására, illetve az alkatrészfelújításban szerzett ta­pasztalatok kicserélésére vonatkozik. Nemrég külön részleget létesítettünk, ahol kizárólag a legfontosabb alkat­részek felújításával foglalkozunk. En­nek köszönhető, hogy tavaly teljesí­teni tudtuk a javítási tervet. Ennek, no meg persze annak a baráti segít­ségnek, amit a német elvtársaktól kaptunk. Kötelezettséget vállaltak, hogy társadalmi munkával ötszáz kis­­aggregátot felújítanak terven felül, hogy legalább némileg euyhíteni tud­ják alkatrész-gondjainkat. Köszönet jár érte, hogy megtartották a szavu­kat. ÜJ FELADATOK ELŐTT A tervidőszak utolsó évében az Ógyallai Gép- és Traktorállomásra is igényes feladatok várnak. Nem aka­rok számokkal érvelni, hiszen mindenki tudja, milyen növekedést kell elérni a mezőgazdasági termelés­ben, milyen fontos a gépek tökéletes kihasználása és a hajtóanyaggal való takarékosabb bánásmód. Mindez a javítások iránti fokozott igényekben is visszatükröződik. ' Sajnos, egyelőre úgy néz ki a helyzet, hogy legalább olyan gyakran fogjuk szidni a szol­gáltató vállalatokat, mint eddig. A villamos aggregátokat szállító Moto­­techna legalább is nem biztatja a traktorállomás dolgozóit, akik most újabb lehetőségek után kutatnak. A jihlavai Motorpalnak és más, u­­gyancsak nélkülözhetetlen alkatrésze­ket gyártó vállalatoknak felajánlot­ták, hogy a gyártókapacitás felszaba­dítása érdekében átvállalják néhány alkatrész gyártását, ha ezzel kedve­zőbbé tehető a pótalkatrész-ellátás. A gépsorok szállítása már folyamatban van, remélhető, hogy hamarosan meg­kezdődik a termelés is. Szükségmeg­­oldásről van szó, de nemes célt szol­gál, s ha segít, üdvözölni kell a kez­deményezést. Mint ahogy azt is, hogy a traktorállomás dolgozói az idén még több alkatrészt terveznek felújí­tani, sőt már a mezőgazdasági üze­mekkel is keresik a kapcsolatot, hogy főleg a téli idényben ott is kihasznál­ják a szabad kapacitást a felújításra, esetleg valamilyen alkatrészek előál­lítására, tekercselésre stb. Az izsai, a szakállasi és a nemesócsai szövet­kezet állítólag kedvezően fogadta az együttműködési lehetőséget. MEGKEZDIK A NYESEDÉK­­APRÍTÓ SOROZATGYÄRTÄSÄT S végül még valami: az AGROMAS- program keretén belül az ógyallai Gép- és Traktorállomást bízták meg a szőlőben és gyümölcsösben üzemel­tethető nyesedékaprító kifejlesztésé­vel. A gép a litoméficei „Csehország kertje“ kiállításon aranyérmet nyert. Tavaly tíz darabot gyártottak belőle, és a mezőgazdasági üzemekben szer­zett tapasztalatok szerint nemcsak a szőlő és a gyümölcsfák metszésekor nyert nyesedék aprítására' alkalmas, hanem a napraforgó- és kukoricaszár zúzására is. Hegedűs Tibor igazgató szavai szerint az új gép iránti érdek­lődés jelentős. A mezőgazdasági üze­mek eddig hetvenet igényeltek, de a traktorállomás egyelőre csupán har­mincöt gép gyártását képes biztosí­tani, KÄDEK GABOR SOKAT TETTEK, ÉS MÉGIS KEVESET Az „Építésben szerzett érdemekért“ kitüntetés birtokosának, az ógyallai traktorállomásnak az életében a rész­leges szakosíás éve volt a tavalyi. A sokrétű tevékenység ütemesebb fejlő­dését hátráltató problémák ellenére a vállalat már december 20-án teljesí­tette évi feladatát. Az összteljesítmé­nyek értékét az egy évvel korábbihoz mérten 9,8 százalékkal, az egy főre jutó munkatermelékenységet pedig 8,7 százalékkal növelték, az energiahor­dozók fogyasztásban viszont 4,3 szá­zalékos megtakarítást értek el. — A hátráltató tényezők ellenére 24,5 millió korona értékű szolgálta­tást nyújtottunk a mezőgazdaságnak — említette az igazgató. — Ebben az értékben nem szerepel a javításhoz felhasznált, más vállalatoktól kapott alkatrészek, motorelemek stb. értéke. A javítások tervét hét százalékkal túl­teljesítettük, s összesen tizennyolc százalékkal több munkát végeztünk, Marcinkó Ilona öt éve dolgozik a traktorállomáson, újabban mint teker­cselő. Munkáját szereti, keresetével elégedett. A 18 tagú bronzérmes szo­cialista brigád egyik legjobb dolgo­zója mint hetvennyolcban. Az állattenyész­tést érintő szolgáltatásaink tervét negyvennyolc százalékkal túlteljesí­tettük, az alkatrészek felújítását pe­dig közel ötvenhat százalékkal növel­tük. 0 Ennek ellenére nem tudták ki­elégíteni az igényeket? — Sajnos, nem. Feladatainkat ugyan túlteljesítettük, de ki állítja, hogy azok összhangban voltak az igények­kel. Mi is csak addig nyújtózhatunk, ameddig a takarónk ér. Pontosabban: csak annyi gépet javíthatunk meg, amennyihez alkatrészt kapunk. Kül­földről származó gépeket javítunk, és a gyártó vállalatok egyszerűen nem képesek több alkatrészt szállítani, mert azok egy hányadát ők is koope­rációban — gyakran nemzetközi mun­kamegosztásban — gyártják. 0 Az NDK-gyártmányú mezőgépek kis aggregátjai azonos típusúak, mégis sok bajt okoz a kombájnok, trakto­rok, IFA tehergépkocsik stb. javítása. Egy országos értekezleten említették, hogy baráti kapcsolatok felvételével igyekeznek enyhíteni a pótalkatrész­ellátási gondokon. Sikerült?, Teljesítik a kitűzött feladatokat A marcelházi (Marcelová) baromfi-* farm a Nyugat-Szlovákiai Baromfiüze­mek nemzeti vállalat komáromi (Ko­márno) igazgatóságának hatáskörébe tartozik. A farmon eredetileg kacsa­tenyésztéssel foglalkoztak. Habár a természei adottságok kedveztek a ka­csatenyésztésnek, a szervezési problé­mák miatt a brojler csirkék tenyész­tésére tértek át. A sikeres tenyésztői munka annak köszönhető, hogy Sza­bó Ferenc elvtárs érti a dolgát. Mindent elkövet annak érdekében, hogy évről évre jobb eredményeket érjenek el. Az elmúlt évben elért eredményekről, valamint az idei terv­­feladatokról a következőket mondotta: — Az elmúlt évi tervünk hatvan tonna baromfihús kitermelését irá­­nyozta elő, de a farm gondozóinak becsületes munkája révén sikerült a tervet 61,4 tonnára teljesíteni. Ez any« nyit jelent, hogy több mint negyven« ezer darab naposcsirkét kellett föl­nevelni és eladni, másfél kilós átlag­­súlyban. A gondozók jó munkájáról tanúskodott az a tény is, hogy az engedélyezett öt százalékos elhullást három százalékra csökkentették. Ezen túlmenően egy kilogramm baromfihús kitermelésére csupán 2,58 kilogramm erőtakarmányt használtak fel és ezál­tal öt tonna takarmányt sikerült meg­takarítaniuk. Ez a múlt év valóságá­hoz viszonyítva 1,6 tonnával több erő­takarmány megtakarítását jelentette, A beszélgetés során megtudtam, hogy évente úgyszólván ötször cserél­ték a - csirkeállományt, ami lehetővé tette a tervezett 58 napos felneve­lési időt hat-hét nappal lerövidíteni. Emellett a csibék napi súlygyarapo­dási átlagát növelték. A csirkeállo­mány kitelepítése után az istállókat kitisztítják, a gépi berendezéseket fertőtlenítik, majd az új mélyalom elhelyezésére kerül sor, hogy optimá­lis környezetbe telepítsék be az ú] naposcsibe szállítmányt, amelyet a Komáromi Állami Gazdaság keltetőjé­ből kapják. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a két üzem kö­zött igen jó az együttműködés. Arról is szó esett, hogy az istállók­ban sikerült biztosítaniuk a csibék számára optimális és egyenletes hő­mérsékletet. A téli és őszi időszakban hozzávetőlegesen kilencszer, a nyári időszakban pedig nyolcezer naposcsi­bét nevelnek fel egyszerre. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a gondozók: Czíbor Gizella, Fazekas Erzsébet és Tóth Zsófia már évek óta a telepen dolgoznak és az 6 becsü­letes munkájuknak tudhatók be az elért jó eredmények. A gondozók vál­tott műszakban dolgoznak, napi nyolc órán át. E munkaidő csak az eladás­kor, illetve a csarnok kitisztításakor és fertőtlenítésekor módosul, amikor a munkálatokban valamennyien részt vesznek, hogy az új naposcsibe-állo­mányt mielőbb betelepíthessék. Szük­ség esetén a gondozók készségesen helyettesítik egymást. Ezt úgyszólván kötelességüknek tartják. Ez alól még a farm vezetője sem kivétel. Arra a kérdésre, hogy mennyi a havi jövedelme a gondozóknak, Szabó Ferenc elvtárs a következőket mon­dotta: — A gondozók napi nyolcórás mun­kaidő mellett havonta 1400—1500 ko­ronát keresnek. A kereset a kitelepí­tés, illetve a mélyalom felújításának idején némileg növekszik, de egyéb­ként a túlórázás nálunk ismeretlen fogalom. Éjszaka az éjjeli őr ügyel a rendre, a fűtésre és arra, hogy a csirkék nyugalmát senki és semmi se háborgassa. Ez igen fontos tényező, mert ha a csirkéket valami megzavar­ja, akkor összeszorulnak és az alul levők levegőhiány következtében meg­fulladnak. Szerencsére nálunk ilyen eset még nem fordult elő. A farmon példás rend uralkodik. Ez elsősorban Szabó Ferenc elvtárs ér­deme, aki szép szóval igyekszik ren­det tartani saját portáján, sőt ő jár elől jó példával. A csibék takarmányozására a tápo­kat a Mezőgazdasági Terményfelvá­sárló- és Ellátó Vállalat ógyallai (Hurbanovo) üzeméből kapják. Az üzem vezetőségével nagyon jó a kap­csolatuk, nemcsak a szállítási határ­idő, hanem a tápok minőségének szempontjából is. A hatodik ötéves tervidőszak utolsó évének feladatai az előbbiekhez vi­szonyítva sokkal igényesebbek, de tel­jesíthetők. Ennek legjobb biztosítéka a dolgozók hozzáállása, odaadó mun­kája és szakértelme. Ügy gondolom, hogy az elmondot­takhoz nem szükséges bővebb magya­rázat, hiszen a tények önmagukért beszélnek! ANDRISÉIN JÓZSEF ________________________________________11

Next

/
Thumbnails
Contents